– Melyek az 1848-as magyar forradalom legf?bb vívmányai?
– Foglalja össze az 1848/49-es magyar szabadságharc hadtörténetét!

Melyek az 1848-as magyar forradalom legf?bb vívmányai?

Az 1843-44. évi országgy?lés után Metternich elhatározta az ellenzék visszaszorítását, az önkormányzattal rendelkez? megyékben akarta megszerezni a többséget. Az udvar a nyílt er?szakot, a megfélemlítés eszközeit megvesztegetéssel és az ellenzék megosztását mérsékelt reformokkal kapcsolta össze. A Kossuth által kidolgozott programot csak a liberálisok balszárnya tette magáévá. A ellenzék számára kicsi, de nagy tudású részét képezték a centralisták, akiknek eszményképe a parlamentnek felel?s, központi kormány volt. 1846 végén a maradiak megalapították a konzervatív pártot. Programjuk ugyan megemlít néhány problémát, de a legfontosabbról a közteherviselésr?l egy szó sem esik. 1847 tavaszán Batthyány, az ellenzéki f?rend, Deák és Kossuth er?feszítései nyomán megalakult az Ellenzéki (liberális) Párt. Hamarosan közzétették programjukat is az Ellenzéki Nyilatkozat formájában. Ez programként tartalmazza a közteherviselést, a nem nemes lakosság választójogát, a kötelez? örökváltságot és az ?siség eltörlését. Az 1847-es országgy?lésre Kossuthot követté választották, de ott csak mérsékelt reformok születtek.

Az ellenzéki mozgalmat ebb?l a bizonytalan helyzetb?l az európai forradalmak emelték ki. A magyar forradalom jelent?s állomása ennek a forradalmi hullámnak, amely Európa nagy részén végigsöpört. Mindegyik ország a polgári átalakulás felé haladt. E forradalmi hullámból kimaradt a polgárilag legfejlettebb Anglia és a másik széls?ség: az elmaradott Oroszo. Mindenütt er?s bels? feszültség munkált a társadalomban. Ezeket az ellentéteket élezte ki 1848-at megel?z?en a gazdasági és pénzügyi válság. A kirobbant forradalmak láncreakciót indítottak: ösztönzést adott az egyik ország a másiknak, a forradalmi er?k a nemzetközi er?viszonyokat is módosították.

Az 1848-as februári párizsi forradalom hatására márc. 3-án a pozsonyi országgy?lésen Kossuth felirati javaslatát, amelyben jobbágyfelszabadítást, közteherviselést és független nemzeti kormányt követelt, az alsótábla elfogadta. A f?rendek nem tartottak ülést, kitérve az állásfoglalás el?l. Kossuth a pesti radikálisokhoz fordult, arra bátorította ?ket, hogy gyakoroljanak nyomást az országgy?lésre. Márc. 13-án a bécsi forradalom megbuktatta Metternich rendszerét. Márc. 14-én Pozsonyban a 12 ponttal egyeztetett javaslatot a f?rendek is kénytelen-kelletlen elfogadták. Márc. 15-én Pesten vér nélkül gy?zött a forradalom. A f?szerepet az értelmiség, a márciusi ifjúság (Pet?fi Sándor, Vasvári Pál, Irinyi József, Jókai Mór, Degré Alajos, Vidats János) vitte. Jellemz?je a radikális politikai felfogás. Széles tömegbázissal nem rendelkezett. Márc. 15-én tehát egy irányban léptek fel a liberálisok Pozsonyban és a radikálisok Pesten. Az országgy?lés a liberális nemesség kezében maradt, akik kidolgozták az új törvényeket. Márc. 17-én az uralkodó kinevezte Batthyány Lajost Mo. els? felel?s miniszterelnökének.

Az utolsó rendi országgy?lés forradalmi törvényalkotással fejezte be munkáját. A törvényeket a király ápr. 11-én szentesítette. Az áprilisi törvények három csoportba sorolhatók:
1. A társadalmi átrendez?dést rögzít? törvények: jobbágyfelszabadítás, ?siség eltörlése, közteherviselés, származási különbségek megszüntetése a politikai jogok terén.
2. Az új politikai berendezkedést megteremt? törvények: választójog vagyoni cenzus alapján, a végrehajtó hatalom a felel?s magyar minisztérium, sajtószabadság, Erdély uniója, az új országgy?lés népképviselet alapon való felépítése, az uralkodó bármely rendelete csak miniszteri ellenjegyzéssel érvényes.
3. A törvények harmadik csoportja Magyarország önállóságát biztosította a Habsburg birodalmon belül.
A király távollétében jogköre a nádorra száll. A külügyek továbbra is az uralkodói felségjogok közé tartoztak. Az áprilisi törvények egyetlen komoly hiányossága, hogy nem foglalkozott a nemzetiségekkel, a nemzeti jogok külön biztosításával.

Batthány, az Ellenzéki Párt elnöke április elejére megalakította kormányát. Deák Ferenc az igazságügyi, Szemere Bertalan a belügyi, Eötvös József a vallás- és oktatásügyi, Klauzál Gábor a földm?velés- és iparügyi, Kossuth Lajos a pénzügyi, Széchenyi István a közmunkaügyi, Mészáros Lázár a hadügyi, Esterházy Pál pedig „a király személye körüli” miniszter lett.
Az úrbéri viszonyok megszüntetésének hiányosságai is voltak. Ezekre hamarosan az ország nagy részére kiterjed? parasztmozgalmak hívták föl a figyelmet. A magyarországi parasztság soknemzetiség? volt. A nemzetiségi mozgalmak általában paraszti követelésekkel indultak. De a nemzetiségeknek értelmisége is volt, mely a magyar reformnemzedék árnyékában színre lépett, és követelte az ?t hasonlóképpen megillet? jogokat. A Batthány-kormány viszont arra az álláspontra helyezkedett, hogy Mo.-n csak egy politikai nemzet van.
A nemzetiségek papi-polgári rétege szövetségesére lelt a falvak parázsló elégedetlenségében. Kívánságaikat összekötötték a paraszti követelésekkel, s a Hb. udvar sem fukarkodott az ígéretekkel. Érlel?dött a magyar 1848 legtragikusabb konfliktusa: a magyar forradalom harcra kényszerült a vágyaitól sarkallt és a dinasztiával szövetkezett nemzetiségekkel. A teljes képhez hozzátartozik, hogy a szlovákság, a ruszinok és a mo.-i románság nagy része lojális maradt a forradalomhoz.

1848. jún. végén megtartották a népképviseleti választásokat, ahol a polgári átalakulás hívei elsöpr? gy?zelmet arattak. Az új országgy?lésre a honvédelem súlyos gondja szakadt. Még májusban felállították a nemzet?rségnek álcázott els? tíz honvédzászlóaljat. Júl. 11-én Kossuth élete legnagyobb szónoki sikerét aratta. Javaslatára az országgy?lés egyhangúlag megszavazott 200.000 katonát. A Délvidéken júniustól egymást követték a véres összecsapások a szerb felkel?kkel. Horvátországban Jellasics horvát bán készül?dése nyilván Mo. ellen irányult. A sok kortárs számára kiismerhetetlen helyzete végül az udvar tette egyértelm?vé, mikor augusztus végén királyi leirat követelte a magyar hadügy- és pénzügyminisztérium beolvasztását bécsi minisztériumokba. Jellasics pedig királyi meger?sítést kapott. A kormány megpróbálkozott engedményekkel, tárgyalásokkal, de ezek kudarca után már csak id?t akartak nyerni. Szemere királyi szentesítés nélkül elrendelte az újoncozást. Kossuth utasítást adott szabadcsapatok toborzására. Megkezdték a Kossuth-bankó kibocsátását. Eltörölték a sz?l?dézsmát, hogy csökkentsék a parasztok terheit.
Az ország minap kivívott önállósága került veszélybe. A liberális nemesség az önvédelmi harcot választotta. A forradalom balra tolódott. A kormány összeomlott, a miniszterek, Szemere, Kossuth, és Mészáros kivételével lemondtak (Széchenyi meg?rült). Szeptember közepén létrehozták az Országos Honvédelmi Bizottmányt, Kossuth elnökletével. Október elejét?l ez lett az új forradalmi végrehajtó hatalom.

Ismertesd a szabadságharc hadtörténetét!

Jellasics futása
Szept. 11-én Jellasics, császári altábornagy 35 ezer f?nyi seregével átlépte a Drávát. A magyar csapatok visszahúzódtak, Jellasics Pest felé indult. Móga János altábornagy, f?parancsnok, az országgy?lés utasítására szept. 29-én Pákozd és Sukoró között megütközött a kétszeres túler?ben lév? ellenséggel, s fényes gy?zelmet aratott. Jellasics fegyverszünetet kért, melyet arra használt fel, hogy Gy?rön át elhagyja az országot.

A Bécs elleni magyar támadás kudarca
Okt. 4-én V. Ferdinánd feloszlatta az országgy?lést, és Jellasicsot kinevezte Mo. katonai biztosává. Latour hadügyminiszter parancsot adott a támadásra, de ezt a bécsi nép felkelése meghiúsította. A magyar sereg október elején elérte a határt, melynek átlépését?l egyenl?re óvakodott a katonai és a politikai vezetés. Végül átlépték a határt, és Schwechatnál csatát vállaltak. Az ellenség fölénye azonban nem tett mást lehet?vé, mint a nagyobb veszteségek nélküli visszavonulást. A lemondott Móga helyett a vezényletet a tehetséges Görgey Artúr vette át.

A katonai helyzet 1848-49 telén
Magyarország ismét túlerej? támadásnak nézett elébe, ezért a Honvédelmi Bizottság legfontosabb feladata az er?s, rendezett hadsereg megszervezése volt.
1848. dec. 2-án V. Ferdinándot a kamarilla lemondatta, Ferenc Józsefet nyilvánítva osztrák császárrá és magyar királlyá. Néhány nap múlva megindult Windischgratz a „rebellis” Mo. megrendszabályozására. A császári f?sereg 44 ezer sorkatonájával mindössze 25 ezer részben kiképzetlen honvéd nézett szembe. A helyzet a mellékhadszíntereken sem volt jobb. A Délvidéken már nyár óta folytak a harcok, de döntés nem született. A Galliciából betört Schlick hadteste elfoglalta Kassát, és Miskolcot fenyegette. Erdély is elveszett. Puchner a császári csapatokat a szászföldön összevonta, majd támadott, s kis híján kijutott az Alföldre.

A törvényhozó hatalom átmentése Debrecenbe
Kossuth aktív védekezést kért. Görgey harc nélkül visszavonult, Perczel tábornok Mórnál csatát vállalt, de vesztett. A Honvédelmi Bizottmány és az országgy?lés szilveszter éjszakáján megkezdte a f?város kiürítését, Debrecenbe költöztek. Batthyány és Deák békeküldöttséggel felkereste Windischgratzet. ? feltétlen megadást követelt, s börtönbe záratta Batthyányt. Föltétlen megadásra azonban az országgy?lés békülékenyei sem voltak hajlandóak.
 1849 els? napjaiban a császári tábornok ellenállás nélkül bevonulhatott Pest-Budára. Görgey a bányavárosokba vonult vissza téli pihen?re, ám innen is kiszorult. Feb. 5-én Guyon Richárd hadosztálya áttört a Branyiszkói-hágón, s így Görgey el?tt megnyílt az út a Tiszához. Klapka Tokajnál megállította a vérszemet kapott Schlicket. Perczel kiverte a kényelmesked? Windischgratz el?védjét Szolnokról. Az új erdélyi f?parancsnok Bem József karácsonyra visszaszerezte Kolozsvárt.

Debrecenben mindent el?röl kellett kezdeni, de Kossuth óriási er?feszítései eredményeként az országgy?lés ismét m?köd?képessé vált. Fölállították a vértörvényszékeket, dolgozni kezdett a nagyváradi fegyvergyár, létrejött az egészségügyi és postaszolgálat. A szabadságharc anyagi és katonai ereje az ellenség gy?r?jében, bels? viták közepette is tovább n?tt.
A felkészülés, az ellencsapás sikere attól függött, hogy Bem tudja-e tartani az erdélyi frontot. 1849 márc.-ra nehéz téli harcokban egész Erdélyb?l kitakarította az osztrák és az els? ízben beavatkozó orosz csapatokat. 1849 telén a Tisza mögött számottev? fegyveres er? gyülekezett. Kossuth az 1830-31-es lengyel szabadságharc f?parancsnokát Dembinski Henriket nevezte ki f?vezérré. Dembinski feb. végén indított el?ször koncentrált támadást. Az össze nem hangolt seregek együttm?ködése akadozott, a kétnapos kápolnai csata (február 26-27) eldöntetlen maradt. Windischgratz és az udvar jócskán túlértékelte a kápolnai gy?zelmüket. 1849 márc. 4-én Olmützben az ún. oktrojált alkotmány megszüntette Mo. függetlenségét. A magyar sereg ismét visszahúzódott a Tisza mögé. A tisztikar jó része Görgeyt szerette volna f?parancsnokként, s valósággal fellázadtak.
Végül Görgey vezetésével 1849 márc.-ban az 50 ezer f?s sereg támadásba lendült, és négy hét alatt a Tiszától Pozsonyig kergette a császári sereget. Ápr. 2.-án Hatvannál, 4.-én Tápióbicskénél, 6.-án Isaszegnél arattak jelent?s gy?zelmet. Ápr. 23-án a honvéd? huszárok bevonultak Pestre. A f?sereg id?közben északra fordult, s Vácnál, Nagysallónál vívott gy?zelmes csatát, felmentette az ostromlott Komárom várát. A gy?zelmek hatására a még megszállt területeken népfölkelés bontakozott ki. Gerillák szabadították föl a bányavárosokat és a Szepességet. Bácskát és a Temesközt Perczel és Bem tisztította meg. A f? célkit?zést azonban, a császári csapatok bekerítését és megsemmisítését, nem sikerült elérni. Az id?közben leváltott Windischgratz utóda, Welden altábornagy, serege maradványaival osztrák földre húzódott. Buda várában osztrák véder? maradt hátra. A várvéd? Hentzi tábornok vad gy?löletében Pest lövetését rendelte el, de végül máj. 21-én a honvédok ostrommal elfoglalták a várat. Magyarország felszabadult, elhárította az ellenforradalom második rohamát. Az ország közvéleménye joggal várt méltó választ az olmützi alkotmányra. Kossuth ápr. 14-én Debrecenben kimondta a Habsburg-ház trónfosztását és Mo. függetlenségét.

Az ország élére újra minisztérium került, elnöke Szemere Bertalan lett. A legsürget?bb feladatot ismét a katonai teend?k épezték, ugyanis május elején már bizonyossá vált, hogy az orosz cár sereggel siet a szorongatott Habsburgok segítségére. A cárt több cél is vezette. A magyar hadseregben sok lengyel katona szolgált, s így egy esetleges lengyel forradalom kiindulópontját is meg akarta semmisíteni. De számított arra is, hogy Ausztriát gyámsága alá helyezi, amely így a jöv?ben nem akadályozhatná balkáni terveit.
A magyar szabadságharc végzetesen elszigetel?dött, a bels? er?viszonyoktól függetlenül megpecsétel?dött. Jún. elején megindult a császári és a cári seregek összehangolt támadása. A császáriakat Haynau, a cáriakat Paszkevics herceg irányította. 1849 jún. 26-i minisztertanács elfogadta Görgey tervét, mely szerint a két ellenfél közül – miel?tt egyesülnének – a közelebbit, Ausztriát kell megtámadni. Ezért a jól védhet? Komáromnál kell az er?ket összevonni, ugyanakkor a cári sereg el?renyomulását tárgyalásokkal lassítani. A tervet Kossuth és Bem is jónak tartotta, mégsem ez valósult meg. Görgey távollétében a pesti haditanács a tervet elvetette, amiben szerepe volt ellenlábasainak, Dembinskinek és Perczelnek is.
Az új terv rosszabb és veszélyesebb volt. Délkelet felé jelölte ki a visszavonulás irányát, ezzel az ország nagy részét feladta, és megkönnyítette az orosz és az osztrák er?k egyesülését. Görgey helytelennek tartotta ezt az intézkedést, de engedelmeskedett a kormánynak. Júl. 13-án Komáromból északkeletnek fordult, nagy ívben, kerül? hadmozdulattal magára vonta a figyelmet és lefékezte a cári sereget. Aug. 9-én Aradra érkezett, hogy a f?sereggel egyesüljön. A f?sereg Dembinski vezetésével azonban Arad helyett Temesvár alá hátrált, miután feladta Szeged jól kiépített er?drendszerét, de az utóvédharcokban vereséget szenvedett és teljesen feloszlott. A kormány az engedetlen Dembinskit leváltotta, s helyette kinevezte Bemet. ? aug. 9-én Temesvárnál csatát vállalt Haynau ellen, de vesztett és ? maga is megsebesült. A Szemere-kormány aug. 11-én lemondott. Görgey ezért Kossuthtól a hatalom formális átadását kérte. Így a haditanács Görgey vezetése alatt elhatározta a fegyverletételt, kizárólag az oroszok el?tt, számítva Haynau és Paszkievics ellentétére. Aug. 13-án Világosnál feltétel nélkül letették a fegyvert. A cári hadvezetés a fegyverletétel után amnesztiát javasolt, de a hatalom Haynau kezében volt, aki megtorlásra készült. Az egyik legnagyobb közép-európai er?drendszer, a bevehetetlen komáromi vár 20 ezres ?rségével szilárdan állott. Parancsnoka, Klapka tábornok hosszas huzavona után elérte az összes, a várban tartózkodó katonai és polgári személy bántatlanságát, és okt. 2-án feladta a várat.
Haynau okt. 6-án Aradon kivégeztetett tizenhárom honvédtábornokot, Pesten Batthány Lajost. A megfélemlítést kiegészítették a börtönök és a besorozások az osztrák ezredekbe. A magyar szabadságharc elbukott, de a feudális rendszert többé már nem lehetett visszaállítani.