– Melyek voltak az els? világháború kirobbanásának okai? Mutassa be a háború menetét 1914 és 16 között!
– Miért következett be a fordulat az I. világháborúban, és miért nyeri meg a háborút az antant?
– Ismertesse és értékelje a versailles-i-washingtoni békerendszert!

Melyek voltak az els? világháború kirobbanásának okai?

Az els? világháború kitörésének hátterében az európai hatalmak érdekellentéteinek és a köztük lév? feszültségeknek sokasága rejlett, amelyeknek ered?je a vezet? ipari országok gazdasági vetélkedése a nyersanyagforrásokért, és a nem ipari országokban történ? t?keelhelyezési piacokért folytatott harc, a gyarmatok után való törekvés volt. Ezen hatalmak hagyományos politikája világpolitikai összefüggésben imperializmussá fejl?dött, amely további gazdasági és politikai konfliktushoz vezetett.
Anglia: gazdasági fejl?dése 1870-t?l a II. ipari forradalomtól lelassul, mert a gyarmatok profitjából ugyanolyan életszínvonalat tud biztosítani, mintha a gazdaság profitjából élne. Politikai célja a gyarmat-szerzés, az ország védelme és a kontinentális hegemónia meg?rzése.
Fro.: gazdasága visszaesik, mert a németeknek fizetett magas hadisarc és Elzász-Lotaringia elvesztése gátolja a fejl?désben. Politikája gyarmatszerzés, védelem és a revans, a visszavágás politikája (Elzász-Lotaringia).
No.: a Franciaországtól beszedett hadisarcot a hadiipar fejlesztésébe fektette be. Ezenkívül fejl?dött a nehézipar és a bányászat is. Politikája a gyarmatszerzés és a terjeszkedés Belgium és Franciaország felé.
Oroszo.: 1861-ben fölszabadítják a jobbágyokat. Politikája: a szorosok megszerzése Törökországtól és Angliától, ezenkívül terjeszkedés a Balkán felé.
OMM: Politikája a hatalom meg?rzése a birodalmon belül, valamint terjeszkedés az oroszok és Szerbia felé.

Európa országai a világháború el?estéjén

Anglia:
– Nagy gyarmatbirodalommal rendelkezik (India, Egyiptom, Szudán, Kenya, Nigéria, Pretoria).
– A pénzügyi és kereskedelmi világ vezet?je.
– A világ legnagyobb hadiflottájával ?rködik gyarmatai és kereskedelmi hatalma felett.
Külpolitikájának célja:
– az európai kontinentális egyensúly fenntartása Németország, Franciaország és Oroszország között,
– gyarmatbirodalmának megtartása, illetve új birtokok szerzése (Közép-Afrika, Kairó-Fokváros-vonal).
Sikert akkor remélhet, ha flottája meg?rzi vezet? szerepét, és jól m?köd? diplomáciával szövetségi rendszereket sikerül kialakítania a rivális nagyhatalmakkal szemben.

Franciaország:
– Jelent?s gyarmattartó (Indokína, Tunézia, Marokkó, Nyugat-Afrika).
– Gazdasága dinamikusan fejl?dik.
– Európában az 1870/71-es francia-porosz háborúban elvesztette kontinentális vezet? szerepét.
Külpolitikájának célja:
– gyarmatainak megvédése és kiterjesztése (e téren Angliával vannak konfliktusai),
– a kontinentális vezet? szerep visszaszerzése, visszavágás Németországnak, Elzász-Lotharingia visszaszerzése.
Az egyre er?söd? Németország komoly veszélyt jelentett a francia gyarmatbirodalomra és gazdaságra. A francia tudta, hogy az ellentétek békés eszközökkel nem oldhatók fel, ezért egy németellenes szövetségi rendszer kialakítását t?zte ki célul.

Oroszország:
– Területe óriási, lakossága rendkívül nagyszámú.
– Gazdasági, társadalmi viszonyai elmaradottak, feudális jelleg?ek.
– A krími háborúban elvesztette nagyhatalmi presztízsét.
– Jellemz? a terjeszkedési szándék (Közép-Ázsia, Szibéria, Kaukázuson túli területek).
Külpolitikájának célja:
– a válságban lév? Törökország hatalmi helyének betöltése a Balkánon és Kis-Ázsiában,
– a fekete-tengeri szorosok megszerzése, hogy az országnak legyen melegtengeri kiköt?je.
Az orosz politikai propagandának fontos része a pánszlávizmus (szláv egység). A szláv kölcsönösség indokával lépett fel Oroszország a balkáni szláv népek "védelmez?jeként".

Németország:
– 1871-ben egyesül ismét egységes politikai állammá.
– Gazdasága a legdinamikusabban fejl?dik.
– Gyarmatbirodalma korlátozott kiterjedés?. Fejl?d? ipara újabb nyersanyagbázist, munkaer?t és piacokat
   igényel. Gyarmatait csak a többi nagyhatalom rovására növelhetné.
Külpolitikájának célja:
– teljes európai hegemónia,
– a „Drang nach Osten” politikája: terjeszkedés a Közel-Keleten,
– német befolyási övezet Közép-Európában,
– Afrikában és a Csendes-óceánon gyarmatainak növelése (? flottaépítés, fegyverkezés)
A német vezetés a századfordulón már nyílt birodalomépít? külpolitikát folytatott. Nyilvánvalóvá vált, hogy hatalmi igényeit a diplomácia útján nem tudja érvényesíteni, s el?bb-utóbb a fegyvereké lesz a dönt? szó.

Osztrák-magyar Monarchia:
– Nagy terület?, soknemzetiség? monarchia.
– Súlyos belpolitikai gondok (gazdaság, nemzetiségi kérdés, társadalmi ellentétek).
Külpolitikájának célja:
– politikai befolyás a Balkánon,
– igazodás Németország közel-keleti terjeszkedéséhez.
A „Drang nach Osten” politikája egy összefügg? szövetségi területet képzelt el Német-országtól a Balkánon át Kis-Ázsiáig. A Monarchia fennmaradását ett?l a szövetségt?l remélte.
 
A háborús tömbök létrejötte

Központi hatalmak: 1879-ben Németország és az Osztrák-magyar monarchia létrehozta az ún. „kett?s szövetség”-et Oroszo. ellen. 1882-ben csatlakozott a szövetséghez Olaszo., így jött létre a „hármas szövetség”, amely Oroszo. és Fro. ellen irányult.
Antant: 1893-ban Fro. és Oroszo. szövetséget köt. Ehhez a szövetséghez csatlakozik 1904-ben Anglia. Megkötik a „szívélyes megegyezést”, amelyben rendezik a gyarmati vitákat. Az Antant német-ellenes szervezet lesz.

Mutassa be a háború menetét 1914 és 16 között!

Bécsben Bosznia nyugtalanító helyzetét figyelve született meg a terv, hogy a soron következ? – 1914. júniusi – hadgyakorlatot Boszniában rendezzék meg, ami er?demonstrációt is jelent a térségben. Ennek kegészítéseként a trónörökös, aki hivatalból megtekinti a hadgyakorlatot, parádés látogatást tesz Szarajevóban. Ez lehet?séget adott a tartományban m?köd? illegális „Ifjú Bosznia” mozgalomnak, mint a szerbiai titkos szervezetnek a merénylet el?készítésére. 1914. június 28-án (ekkor volt az els? rigómezei csata évfordulója, amely az önálló szerb állam elbukását jelentette) Ferenc Ferdinándot és feleségét meggyilkolta Szarajevoban Gavrilo Princip boszniai szerb diák.

A szarajevói merényletet német és osztrák vezetés nem egyértelm?en értékelte. Ausztria casus bellinek (háborús ok) tekintette. Ezt az irányvonalat támogatta Moltke német vezérkari f?nök, kinek belátása szerint No. el?nye a gazdaságban és fegyverkezésben egyre csökken, ezért a háborút most kell megindítani, különben a kés?bbiekben csak kedvez?tlenebb lesz a helyzet. Ausztriában Berchtold külügyminiszter és Ferenc József belátta, hogy Berlin jóváhagyása és támogatása nélkül katonai hadm?veleteket nem kezdhet. Tisza István magyar miniszterelnök elutasította a fegyveres konfliktus kirobbantását, (ennek jelent?ségét adta, magyar hozzájárulás nélkül a monarchia nem folytathat háborút, mivel a kiegyezés egyik lényeges eleme volt a magyar kormány egyetértési joga a külpolitikában), mivel Szerbia oldalán beavatkozna Románia és Oroszország is. Mikor azonban Románia ellensúlyozására ígéretet kap a kormány a bolgár szövetségére Berlinb?l, amivel a románokat ellensúlyozni lehet, a magyarok is a hadüzenet mellett állnak ki.

1914. július 23-án az OMM, 48 órás határid?vel, egy 10 pontos ultimátumot juttatott el Szerbiába. (ultimátum: diplomáciai jegyzék, mely valamely határid?höz kötött követelést tartalmaz. Elutasítása esetén gyakran hadiállapot bekövetkezését helyezi kilátásba) A szerb kormány lojális választ kívánt adni, de két pont elfogadása Szerbia függetlenséget sértette volna. (Az 5. pont szerint az OMM nyomozó hatóságai Szerbia területén is nyomozhattak volna, illetve a 6. pont szerint az OMM hadserege az OMM ellen irányuló felforgató tevékenység elnyomására beavatkozhatott volna Szerbiában). A jegyzék visszautasítása miatt, 1914. július 28-án az OMM hadat üzent Szerbiának. 1914. augusztus 1-jén No. hadat üzent Oroszországnak, megszállta Luxemburgot (a franciák elleni támadás el?készítéseként), illetve ultimátumban követelte Belgiumtól, hogy engedje át csapatait Franciaország ellen. Ezt követ?en 1914 augusztusában kölcsönös hadüzenetek történtek a nagyhatalmak részér?l (Olaszo., Egyesült Államok, Bulgária és Románia semlegességet hirdetett).

Néhány szót az er?viszonyokról: az antant népességi és gazdasági fölényben volt. A hadseregek létszámát tekintve a központi hatalmak 7,5 millió katonájával szemben (No. 4 millió és OMM 3.5 millió) az antanthatalmak a szövetségeseikkel együtt 13 millió katonát sorakoztathattak fel. A központi hatalmak el?nyét jelentette, hogy összefügg? tömbben helyezkedtek el (könnyebb csapatokat mozgatni és szállítani), hátránya volt, hogy nem rendelkeztek elég felhalmozott nyersanyag, nem voltak felkészülve a kétfrontos háborúra. Az antanthatalmak el?nyét jelentette, hogy jelent?s gyarmatbirodalommal rendelkeztek, ami szinte korlátlan nyersanyagbázist biztosított, emellett nagyobb fegyverkészlettel rendelkeztek. Hátrány volt viszont, hogy egy összehangolt, gyors támadással legy?zhet?ek lettek volna, mert szárazföldi hadseregük gyengébb volt a központi hatalmak ugyanilyen hadseregénél.

A hadvisel? felek a következ? hadászati terveket kívánták megvalósítani: No. koncepciójának alapját Alfred von Schlieffen dolgozta ki a századfordulón. Lényege, hogy No. a kétfrontos – Franciaország és Oroszország elleni – háborút egyfrontos háborúként, egymás utáni rendszerben vívja meg. A lassú orosz mozgósításra és az OMM feltáró szerepére számítva az egész hader? bevethet? Franciaország ellen, ami így 6 hét alatt elbukik. Ezt követ?en átdobva a hadsereget a keleti hadszíntérre, az osztrák hadsereggel együtt 1-2 hónap alatt a háború gy?ztesen befejezhet?. A francia hadászati terv is támadó háborúra készült. A német támadást nem ítélték túlságosan veszélyesnek, és ennek feltartóztatására csak a hadsereg viszonylag kis létszámát szánták. A hader? nagy részével Lothatingián keresztül indítanak támadást, melynek sikerében biztosak voltak. Az orosz koncepció is támadáson alapult. Északon er?s támadás indulna a németek ellen, amíg délen a monarcia ellen védekeznének. Amint a mozgósítás eredményeként beérkeznek a nagy hader?k, a front közepén beindul a nagy g?zhenger, ami néhány hónap alatt végez mindkét ellenféllel. Az osztrák elképzelés is támadáson alapul: miel?tt Oroszország ellen konkrét összeütközés lenne, egy gyors, lerohanó támadással végezhet Szerbiával. Valamennyi hadászati terv összeomlott azonban: a gy?zelem, ha pusztán katonai eszközökr?l van szó, az ellenfél er?inek felmorzsolása útján lehetséges, csakis akkor, amikor az ellenfél nem képes már arra az ellenállásra sem, amelyre a stabil védelem az ellenfél nagyobb er?ivel szemben is lehet?séget ad.

1914-ben a villámháborús tervek kudarcot vallottak. 1914. augusztusában Japán belépett a háborúba az antant oldalán, elfoglalta No. Távol-keleti gyarmatait. 1914. októberében Törökország lépett be a központi hatalmak oldalán, ezzel új frontok nyíltak meg a Kaukázus vidékén, amely az orosz hader? megosztását igényelte.

1915 a központi hatalmak katonai sikerét hozta, azonban a katonai sikereket nem tudták politikai eredményekre váltani. 1915 tavaszán diplomáciai csatározások kezd?dtek Olaszo. körül. Olaszo. és az OMM közötti érdekellentétek miatt err?l az oldalról legfeljebb csak Olaszo. semlegesítésér?l lehetett szó. Nagyobb esélye volt az antantnak, gondot csak ez okozott, hogy az olasz igények szláv területekre is kiterjedtek, melyeket Oroszország szövetségesének, Szerbiának szánt. 1915 ápr.-ban megszületett az antant és Olaszo. között a Londoni szerz?dés, amely értelmében Dél-Tirol, Trieszt, az Isztriai-félsziget és az Albánia feletti protektorátus fejében Olaszo. csatlakozik az antant-hatalmakhoz. 1905. máj.-ban Olaszo. belépett az antant oldalán, ezzel az osztrák hader?nek újabb frontokon kellett helytállnia. 1915. októberében a német hadvezetés bekapcsolta Bulgáriát a Szerbia elleni külzedelembe, amivel a szerb hadsereg összeomlott. Ez azonban nem jelentette a Balkán teljes legy?zését, mivel a az antant-hatalmak elérték Görögország csatlakozását a németellenes tömbhöz.

Az 1916-os évben a harcoknak nem volt igazi gy?ztese, de a központi hatalmak a végs?kig kimerültek. Ezzel a kezdeményezés a nyugati és keleti fronton is az antant kezébe ment át. Kulcsszerep jutott az eddig semleges Romániának, amelynek hatalmas területi igényei voltak az OMM.-val szemben. Ezen igényeket rögzítette az 1916. aug.-i bukaresti szerz?dés, melyben az antant Romániának ígérte Erdélyt, Partiumot, K-Alföldet, Bánságot és Bukovinát. Ezt román hadüzenet követte a központi hatalmak felé. Ez nem jelentett azonban dönt? er?eltolódást, mivel a magyar hader?k nem csak visszaverték a támadást, hanem Románia nagy részét is elfoglalták és a kormányt az ország kis területére szorították vissza.

Miért következett be a fordulat az I. világháborúban,
és miért nyeri meg a háborút az antant?

1917. áprilisában dönt? jelent?ség? volt az Egyesült Államok hadbalépése, közvetlenül a német korlátlan tengeralattjáró-háború (1917. feb.) reakciójaként. Igaz, az Egyesült Államok ipara eddig is az antant-utánpótlás legfontosabb bázisa volt. Innent?l kezdve azonban mintegy 1 millió f?s, jól kiképzett amerikai hadsereg harcolt Európában. Az antant szövetségesévé vált továbbá Kína, Kuba, Panama, Brazília, Nicaragua és Portugália.

1918. az antant sikerét hozta valamennyi hadszíntéren. 1918. januárjában Wilson amerikai elnök 14 pontos béketervet terjesztett el?, amely a következ? alapelveket fogalmazta meg: titkos diplomácia megsz?ntetése, tengeri hajózás szabadsága, nemzetközi kereskedelmi egyenl?ség, gyarmattartó kormányok jogainak korlátozása, fegyverkezés csökkentése, Oroszország maga döntsön politikai berendezkedésér?l, Belgium és Észak-Franciaország német kiürítése, olasz határok nemzeti elv szerinti kiigazítása, Ausztria-Magyarország népeinek önrendelkezés, balkáni államok nemzeti vonalak szerinti átrendezése, török uralom alatt álló népek autonóm fejl?dése, független Lengyelország, Nemzetek Szövetségének létrehozása. 1918. márc.-ban Breszt-Litovszkban No. és a bolsevik Oroszo. különbékét kötött, ezzel német hadtestek szabadultak fel. Márc.-ban különbékét kötöttek Romániával is. Így márc.-ban német offenzíva indult nyugaton, amelyet a második Marne.-i csatában megállította az antant. A jún.-ban indult antant ellentámadás megpecsételte No. sorsát. Aug.-ban megtörtént a német katonai összeomlás. Szept. 29-én Bulgária, okt. 30-án Törökország, nov. 3-án az OMM Páduában, nov. 11-én a compiegne-i erd?ben Matthias Erzberger révén Fosc francia marsall vasúti szalonkocsijában No. kapitulált. A német fegyverszünet értelmében az összes német hader?t 15 napon belül vissza kellett vonni a volt német határok mögé, illetve Elzászból ki kellett vonulniuk.

A párizskörnyéki békék

A háború idején olyan béketervezetek láttak napvilágot, melyek a párizskörnyéki békék alapját képezték: ilyen volt a szovjet békér?l szóló dekrétum, amely annexió és hadisarc nélküli azonnali békét és a titkos diplomácia megsz?ntetését követelte. Ide sorolható még Wilson amerikai elnök 14 pontos béketerve.

1918. jan. 18-án (a német császárság kikiáltásának évfordulóján) nyitották meg a békekonferenciát Párizsban, hogy a nagyhatalmi törekvésekkel összeegyeztetve a nemzetközi jog pecsétjével lássák el az európai változásokat. 27 ország delegációja vehetett részt eltér? beleszólási joggal a döntésekbe. A veszteseket nem hívják meg a tárgyalásokra, ezért a békék diktátumoknak tekinthet?ek. A legfontosabb döntéshozó szerv az öt gy?ztes állam vezet?ib?l (miniszterelnök és külügyminiszter) álló 10-ek tanácsa, melynek tagjai: az amerikai Wilson és Lansing, az angol Lloyd Geroge és Balfour, a francia Clemenceau és Pichon, az olasz Orlando és Sonnino, a japán Szaiondzsi és Makino. Az igazán jelent?s döntések ( f?leg az európai kérdésekben ) a 4 nagy Wilson, Lloyd George, Clemenceau, és Orlando tárgyalásai folytán születtek.

A békék arculatát meghatározták a háború alatti szerz?dések, melyek az antant szövetségeseinke területi ígéreteket tartalmaztak. A tárgyalások kezdetén Anglia célja No. tengeri hatalmának megsz?ntetése, gyarmatainak megszerzése volt, illetve célként szerepelt, hogy Franciaország ne er?södjön meg túlságosan (balance of power). A francia miniszterelnök célja Németország teljes legy?zése volt, amivel soha többé nem veszélyeztethette volna a francia kontinentális vezet? szerepet. Az olaszok célja csupán a londoni szerz?dés pontjainak megvalósítása volt, vagyis befolyásra szert tenni a Balkánon és a Duna-medencében. Az USA nem igazán volt érdekelt az Európát érint? kérdésekben, figyelmét f?leg a távol-keleti és szibériai kérdésekre fordította. Komoly problémát jelentette a bolsevik Oroszo. jelenlétének kérdése. Gy?ztesnek volt tekinthet?, de a bolsevik hatalomátvételt a nyugati hatalmak nem ismerték el. Lehetséges lett volna valamelyik emigráns kormány meghívása, de végül az orosz távollét mellett döntöttek.

Ismertesse és értékelje a versailles-i-washingtoni békerendszert!

1919. jún. 28-án Versailles-ban Hermann Müller aláírásával kötötték meg a békét a nagyhatalmak No.-gal. Elzász-Lotaringia Franciaországhoz került, a Saar vidéket 15 évre nemzetközi felügyelet alá helyezték, ásványkincseit a franciák aknázhatták ki. A döntés értelmében a 15 éve eltelte után népszavazást kell kiírni e terület hovatartozásról. A Rajna folyó bal partja nemzetközi felügyelet alá került, jobb partját pedig demilitarizált övezetté nyilvánították 50 kilóméteres sávban. Gdansk (Danzig) szabad városi státuszt kapott, a német hadsereget létszámát 100 ezer f?ben maximálták (ami alkalmas volt a tisztikar átmentésére) és megtiltották az általános hadkötelezettséget. A hadiflottát át kellett adni az antanthatalmaknak, a német gyarmatbirodalom megsz?nt. Rendelkeztek a német háborús b?nösök bíróság elé állításáról, II. Vilmos császár kiadatását azonban Hollandia megtagadta. Lengyelország megkapta Pomerániát, Kelet-Poroszországot No.-tól pedig egy folyosó (korridor) választotta el. A jóvátétel összege 1920-ban 400 milliárd aranymárkában állapították meg (ez a német nemzeti vagyon kétszeresét jelentette volna), ezen összeget 1921-ben 132 milliárdra mérsékelték. (ténylegesen 32 és 50 milliárd márka között fizetettek, ennél valószín?leg több hitelt nyújtott az USA a német gazdaság feltámasztására)

1919. szeptember 10-én Saint-Germain-ben Ausztriával kötöttek békét a nagyhatalmak. Deklarálták a Habsburg monarchia megsz?nését. Trieszt, Isztria és Dél-Tirol Olaszo.-hoz került. Klagenfurtban népszavazást tartottak, ahol a szlovén többség? lakosság az Ausztriához való csatlakozást választotta. Az osztrák kormányt kötelezték a független Mo., Csehszlovákia és Szerb-Horvát-Szlovén Királyság elismerésére. Hadseregét 30 ezer f?ben maximálták és nem túl magas jóvátétel fizetésére kötelezték. El kellett fogadnia a No.-gal való egyesülés (anschluss) tilalmát. A békeszerz?dés pontjainak némi megváltoztatását jelentette az 1921. évi soproni népszavazás, ahol a lakosság a Mo.-hoz való tartozás mellett döntött.

1919. november 27-én Neully-ben kötötték meg a békét Bulgáriával. A 7 ezer négyzetkilométer területveszteség, f?leg a tengeri szigetek elvesztését jelentette. Hadseregét 40 ezer f?ben maximálták, illetve nem túl magas jóvátételi kötelezettséget írtak el?.

1920. augusztus 10-én Sevres-ben kötöttek békét Törökországgal. Európai területeit elveszítette, egyéb területeit felosztották nagyhatalmak (un. mandátumrendszer), olajmez?i f?leg angol fennhatóság alá került. A sok vitára okot adó tengerszorosokat nemzetközi ellen?rzés alá helyezték. A komoly tiltakozás hatására 1923. júliusában Lausanne-ban felülvizsgálják a béke pontjait, ebben a szultanátus eltörlését is lehet?vé tették. Ennek következtében 1923. októberében Musztafa Kemál vezetésével kitört forradalom gy?zelmét követ?en kikiáltják a parlamentáris köztársaságot.

1920. június 4-én a Versailles-i Kis-Trianon palotában kötötték meg a békét Magyarországgal. A béke aláírói Drasche Lázár Alfréd rendkívüli követ, Bénárd Ágost munkaügyi miniszter voltak. Az ország hatalmas területek veszítette, hadseregét 35 ezer f?ben maximálták.

A párizsi békekonferencia nem igazán foglakozott az Európán kívüli történésekkel. Ezek orvoslására ülésezett 1921-22-ben a Washingtoni konferencia, melyen a távol-keleti kérdések rendezésére került sor.

1919-ben a béke szavatolására a wilsoni pontok alapján létrehozták a Nemzetek Szövetségét (League of Nations). Ennek célja lett volna, hogy garantálja az új rendet, vitás esetekben közvetítsen, a béke megsért?ivel szemben pedig fellépjen. A népszövetségi alapokmány nem különálló dokumentum volt, hanem beleillesztették az egyes békeszerz?désekbe. Így a német békeszerz?dés aláírásával, ratifikálásával és 1920. január 10-i érvénybe lépésével az els? fejezet?t képez? Nemzetek Szövetsége alapokmány is érvénybe lépett, 1920. január 18-án a Nemzetek Szövetsége Tanács meg is tartotta els? ülését.

 No. Fro. ellen indul, 50 km.-re megközelítik Párizst, majd Marne folyónál ellentámadás
 (szeptemberre kialakul az állóháború)
– Oroszo.: – hadm?veletekbe kezd Galiciában és Ny-Poroszo.-ban
 – OMM feladja támadó terveit a déli fronton, mivel célja az orosz el?renyomulás megállítása
 – aug.: Tannnenberg
 – szept: Mazuri-tavak: OMM gy?zelme Oroszo. felett
 – aug. Japán belép az antant oldalán (elfoglalja No. gyarmatait)
 – okt.: Töröko. belép a központi hatalmak oldalán (új frontok nyílnak meg a Kaukázus vidékén)
 – nov: Helgoland: tengeri csata (No. veszít) + Anglia tenderi blokádja No. ellen
 – összegzés: a villámháborús tervek nem valósultak meg

1915
– OMM-orosz front a Kárpátokban ( márc.: Prsemysl váránál orosz gy?zelem, a monarchia  a Kárpátok mögé vonul vissza )
– ápr: Londoni szerz?dés az antant és Olaszo. között ( D-Tirol, Trieszt, Isztriai- félsziget, Albánia feletti protektorátus )
– máj: Olaszo. belép az antant oldalán
– jún.: német hadvezetés a nyugaton bekövetkezett kudarc után keleten akar döntést  hozni
 – máj: OMM áttörése Gorlicénél
 – No. támadása K-Poroszo.-ban, ezzel elfoglalják Lengyelországot
– okt: Bulgária belép a központi hatalmak oldalán, ezzel Szerbia összeomlik
– a belgiumi Ypernnél a németek bevetik a harci gázt
– összegzés: központi hatalmak katonai fölénye, de a katonai sikereket nem tudják  politikai eredményekre átváltani

1916

– No. célja: keleten tartani az el?nyös pozíciót és nyugaton sikereket elérni
– feb: Verdun ( 1/2 millió halott ), utána lassú antant el?renyomulás
– máj: skagerraki tengeri ütközet ( német flotta veresége )
– jún. orosz ellentámadás Galiciában ( Bruszilov offenzíva ), a Kárpátok vonaláig  nyomulnak
– aug 17.: Románia és antant szerz?dése ( Erdély, Partium, K-Alföld, Bánság, Bukovina ),  majd román hadüzenet a központi hatalmaknak
– szept: központi hatalmak elfoglalják Romániát
– összegzés: a harcoknak nincsen gy?ztese, de a központi hatalmak a végs?kig  kimerültek, ezzel a kezdeményezés a nyugati és keleti fronton is az antant kezébe  megy át

1917

– fordulat: USA hadbalépése ( eddig csak élelmiszer és fegyverszállitás Angliának )
– elviekben azonban No.-nak is szállítanának, ennek elkerüléséért Anglia minden No.-ba  tartó hajót ellen?riz
– feb.1:No. válasza a korlátlan tengeralattjáró-háború ( minden kereskedelmi hajóra l?nek
– ápr: USA hadüzenete No.-nak ( el?segíti:csak antant gy?zelem esetén kapja vissza az  Angliának nyújtott hiteleket + 1915: Lusitania elsüllyesztése )
– feb: Oroszországban megdöntik a monarchiát, a tömegek békét akarnak ( ez a központi  hatalmaknak is el?nyös lenne, mivel igy sok hadtestük felszabadulna )
– jun: Kerenszkij offenzíva összeomlik, a németek jelent?s területeket foglalnak
– nov: isonzói csata: OMM áttöri az olasz védelmi vonalat Caporettonál

1918

– jan. wilson 14 pontos béketerve
– márc: Breszt–Litovszk ( No. és Oroszo. békéje )
– márc: különbéke Romániával is
– márc: német offenziva nyugaton: II. Marne.–i csatában megállítják
– jún: antant ellentámadás
– aug: német katonai összeomlás
– szept. 29 Bulgária kapitulációja
– okt. 30 Töröko.
– nov 3 OMM ( Pádua )
– nov. 11 compiegne-i erd? No. ( Fosc marsall szalonkocsija ): összes német hader?t 15 napon belül vissza a volt német határok mögé + Elzászból vonuljanak ki