XVII. tétel József Attila Pályarajza: a XX. század első felének legjelentősebb alkotója, költészetére jellemző, hogy a XX. század legfontosabb problémáit fogalmazza meg, s egyben a művészi, esztétikai módszerek színtézisére is törekszik. Életkora alapján a Nyugat második nemzedékéhez tartozik, de kapcsolatot tartott a Nyugaton kívül több jelentős művészi és politikai irányzattal is. 1905-ben Budapesten született, édesapja 1908-ban elhagyta családját, édesanyja igen nehéz körülmények között nevelte, három gyermekét (Jolán, Eta, Attila). Rövid ideig menhelyi gyerekként Öcsödön nevelő szülőknél élt (1910). A Ferencvárosban gyerekeskedett, a mama halála után 1919-ben nővérének a férje, dr. Makay Ödön lett a gyámja, így jómódú polgári környezetbe került, kapcsolata azonban gyámjával nem volt jó, az ő segítségével azonban mégis továbbtanulhatott, Makóra került gimnáziumba, azonban otthagyja az iskolát, de tanárai kérésére magántanulóként befejezi. Juhász Gyula segítségével diákként jelentette meg első verses kötetét (1922, Szépség koldusa), 1924 őszén beiratkozott a szegedi egyetemre, magyar-francia szakra. Egyetemistaként jelent meg második kötete "Nem én kiáltok", ebben jelent meg Tiszta szívvel című verse, ami miatt elhagyta az egyetemet. 1925-ben Bécsben töltött egy évet, itt ismerkedett meg a magyar emigrációval (Kassák Lajossal elsősorban), és az avantgárddal. Itt került kapcsolatba a dúsgazdag Hatvani Lajossal, ő bőkezű mecénás, ő lett pártfogója és komoly támogatója József Attilának. Az ő segítségévvel kerül ki Párizsba, egy ideig a Sorbonne-ra is járt. József Attila megismerkedett a francia szürrealizmussal és avantgárddal, olyannyira, hogy néhány verset franciául, a szürrealizmus stílusában írt. Hazatérte után a budapesti egyetemre iratkozott be, de tanulmányait nem fejezte be. '28-ban ismerkedett meg Vágó Mártával, aki korai szerelmes verseinek egyik ihletője lett. Megjelentette harmadik kötetét Nincsen apám sem anyám címmel. Erre az időszakra esik a bal oldali mozgalmakkal (ezek illegálisak) kiépülő kapcsolata. Szemináriumokat vezetett, agitatív verseket írt, de kezdettől gyanakvás és bizalmatlanság vette körül a pártban, ez 1934-ben a párttal való szakításhoz vezetett. Új nő jelent meg életében, Szántó Judit, aki előadó művésznő volt. Az illegális mozgalom egyik harcos tagja, élettársként fontos szerepe volt. 1936-ban kapott fontos megbízatást, a Szép Szó folyóiratnak lett a szerkesztője. Ekkor már súlyos beteg volt, részben fizikális állapota, részben idegi-lelki eredetű betegsége egyszerre súlyosbodott, 1937-ben Balatonszárszón öngyilkosságot követett el. Költői kibontakozásának évtizede: költői pályája 1922-ben kezdődött, ekkor jelent meg első kötete, majd ezt követően néhány versét a Nyugat is megjelentette. Korai verseire a Nyugat hatása jellemző, kiváló verselési képessége mutatkozott meg abban, ahogyan példaképei művészetét próbálta követni, nagy mesterek tehetséges tanítványaként mutatkozott be. első kötetében. Főleg Ady, Juhász Gyula, Kosztolányi és Babits hatása volt igen erős korai verseiben. Kedvelte a szonetteket és szinte minden versformát, amit az elődök műveiből átvett és tehetségesen alkalmazott. Második kötetében az avantgárd hatása érvényesült, különösen Kassák és az expresszionisták hatottak rá. Ebben a kötetben gyakori a szabad vers, és megfogalmazza a Nem én kiáltok című versében a költői hitvallását is. A szegény emberek, a forradalmasodó tömeg költője akar lenni. Az avantgárddal egy időben erősen hatott rá az "újnépiesség" irányzata, a fiatal Erdélyi József költészete és a népdalok, ekkor születtek népies hangvételű, népdalformákat alkalmazó dalai (szegény ember versek), ide tartozik még a Tiszta szívvel című költeménye. Tiszta szívvel: 1925-ben írta, híres-hírhedt verse ez (bíróság, Horger). A fiatal költő önjellemzése, életérzésének megfogalmazása. Népdal formában írt költemény, ütemezése, rímképlete a népdalok hangulatát idézi, mondanivalójában azonban nem a népdalok egyszerűsége, hanem inkább az anarchisták lázadása a jellemző. Végtelenül elkeseredett, reménytelen költő verse. Az első hat sor tagadásai (tizenegyszer fordul elő a se szócska, előfordul még a nem és a nincsen szócska is). Ezek a negatívumok fejezik ki a költő kilátástalan sorsa miatti elkeseredettséget. A következőkben (7 - 12 sor) a mindenre képes elkeseredés, az anarchista lázadás hangján szólal meg. Villon elkeseredett hangjára emlékeztet ez a rész. Az utolsó versszak (a 13-ik sor) a jövőre utal, a lehetséges megoldás, tettének következménye, a büntetés és a halál utáni bosszú jelenik meg itt. A dacos lázadó hang itt vált át önsajnálatba, csendes panaszkodásba. Ezt fejezi ki az utolsó versszak, lírai jelzői (Halált hozó fű, gyönyörű szép). A lázadó indulat kifejezését a vers zenei elemei is szolgálják, vidám népdalritmus (felező hetesek, kétütemű hetes sorok), a belső rímek, alliterációk, hangismétlések, pattogó vidám zenét adnak a költeménynek, ez ellentétben van reménytelenséget kifejező mondanivalóval. A 30-as évek első felében megváltozott költői hanggal, sajátos egyéni mondanivalóval jelentkezik a költő. Megjelenik költészetében az agitatív politikus hang, az illegális mozgalommal kapcsolatba került, és ennek eredményeképpen írja hatásos mozgósító verseit (Tömeg, Munkások, Szocialisták). Ennek a korszaknak jellegzetes darabjai a tájleíró versek és életképek. Egyik jellegzetes darabja a Holt vidék. Gyermekkori élmények alapján készülhetett, az öcsödi vagy a szabadszállási képek jelennek meg a versben. A vers címe sejteti, hogy az ábrázolt táj komor hangulatot áraszt, s a versnek a leíráson túl társadalmi, politikai utalásai is vannak. A költemény a téli tájat mutatja be, ilyen értelemben rokonítható Petőfi A puszta télen című művével. Az első képek távolból indítanak, a téli táj csöndjét, mozdulatlanságát érzékelteti a költő. A hanghatások, a hangutánzó és hangulatfestő szavak visznek csak elevenséget a leírásba. 1-4 vsz.: befejeződik a tájkép. 5-7 vsz.: az ember, az emberi környezet bemutatása. A távolból a közeli felé, kívülről befelé halad. 5. vsz. a tanyát mutatja be. A megszemélyesítés a tanya szegénységére, elhanyagoltságára utal. A tanya közvetlen közelében az ól üres, mert nincs semmijük. A játékos hangulatú zárósor oldja fel a leírás komorságát. A 7. vsz. a tanya lakóit mutatja be, itt jelennek meg az emberek. Kiderül a szűkszavú leírásból, hogy szegények, reménytelen a helyzetük. 8. vsz. Nem tudjuk, kinek a véleménye fogalmazódik itt meg, az öreg parasztok gondolatai, vagy a költő véleménye, a társadalmi viszonyokra utal, hogy itt, ezen a tájon minden az uraságé. Ellentét van a komor mondanivaló, a parasztság, a magyar vidék reménytelen sorsát tükröző leírás és a nyelvi játékosság között. Humor és irónia fejeződik ki a hanghatásokban (alliteráció, nyelvi zene, hanghatás), játékos hangulatúak a megszemélyesítések, a hangutánzó, hangfestő szavak is. Külvárosi éj: egy 1932-ben megjelent kötet címadó verse. Ez a költemény egy eszmei és költői fordulat kulcsverse, az itt olvasható tájleíró versek mindegyikében előforduló motívum az éjszaka és a külváros. A külvárosi tájat a költő gyermekként és felnőttként egyaránt jól ismerte. A külváros számára azonban nem egyszerűen táj volt, amit ábrázolt, hanem súlyos társadalmi, politikai mondanivalót hordozó metafora. A külváros képe az élet reménytelenségének, sivárságának a szimbóluma lett. Ezekben a versekben ezért beszélünk külső és belső metaforikus táj ábrázolásáról. 1., első kép a közvetlen környezet bemutatására. 2-4., második kép az éjszakát megszemélyesítve mutatja be, megjelenik a gyárnegyed képe, vagyis kitárul a kép. Szövőgyár, csavargyár, cementgyár, komor hangulatú metafora jellemzi őket, ez azt fejezi ki, hogy családok nemzedéke dolgozik itt haláláig. 5-7., harmadik kép a szövőgyár költői képe még egy megszépített, álomszerű világot mutat be, az itt élő, dolgozó emberek komor sorsának képét érzékelteti a többi gyár. 8-10., negyedik kép, megjelennek az éjszaka jellegzetes emberalakjai, az eddigi mozdulatlanságot mozgás váltja fel. Rendőr, egy motyogó munkás, röpcédulával átiramló elvtárs, kocsmában a szundikáló kocsmáros, a napszámos. 11-13., ötödik kép, a város szélét mutatja be, csattogó vizek, szél, elhanyagolt, nedves, szennyes táj. Komor kép. Lehangoló kép a külvárosról, a látvány fokozatosan látomássá válik. 14-15. hatodik kép, általánosítást fogalmaz meg, ódai hangvételű vallomás, a költő közvetlen megnyilatkozása. 16. Zárlat: imaszerű befejezést ad a költeménynek. A korszak jellegzetessége a nagy gondolati versek megjelenése József Attila költészetében, ezek hosszú vagy félhosszú költemények, melyekre a leíró és a gondolati elem szerves egysége a jellemző, ilyen pl. A város peremén, az Elégia, a Téli éjszaka. Ilyen gondolati vers szerelmi lírájának legszebb darabja az Óda is. József Attila lírájában a szerelmi tematika kezdettől jelen volt, első kötetében a Makói szerelmes versek, a '20-as években a Márta versek jelentek meg, ezeket szoktuk összefoglalóan korai szerelmes versekként emlegetni (Csókkérés tavasszal), a '20-as évek verseit Vágó Mártához írta (másik Márta) (Ringató, Klárisok). Beépíti a költő műveibe a szerelme reménytelenségét. Szürrealista, komor hangulatú vers, megjegyzés. Óda: a vers címe műfaji megjelölés is, komoly témáról szóló, emelkedett hangvételű költemény. A vers címe előlegezi a szándékot. A férfi és a nő kapcsolatáról szól a vers. 1933-ban írta Lillafüreden, ahol az írók gazdasági egyesülete (IGE) kongresszusán vett részt. Egy futó, rövid kapcsolat, rövid szerelmi fellángolás az élményalapja. Alkalom volt ez a kapcsolat arra, hogy az érzelmeiről, a férfi és a nő kapcsolatáról, a szerelemről kifejtse filozofikus gondolatait. A költemény több megszámozott részből áll, az első rész helyzetkép, a költő megjelöli a helyet, időpontot, gyönyörű tájleírást ad, és a tájban megjelenő nőalak a kezdő állóképet vízióvá változtatja. Második rész: a költemény második egysége, szenvedélyes hangú vallomás, a távol levő nőt szólítja meg gondolatban. Az ellentétek, a felkiáltás, felsorolások teszik rendkívül feszültté ezt a vallomást. Harmadik rész: hasonlatokkal indít a költő, ezek a hasonlatok ugyanazt a jelentést variálják, a költő számára mindennél fontosabb az összetartozás kérdése. A záró strófa megszemélyesítései érzékeltetik, hogy bár eltűnt a nő az életéből, őt mégis jelenvalónak érzi, emléke elevenen él a szívében. A negyedik rész biológiai verzió, két felkiáltásszerű költői kérdés vezeti be, ezután a szeretett nő fiziológiai leírása következik. Ez a téma irodalmunkban szokatlan. A költő azonban ezt a költőietlen témát is felmagasztosítja. Ötödik rész: a vers tetőpontja, kétségbeesett könyörgés a távol lévő nőhöz, a költő könyörög és követel egyszerre. Szürrealista látomás a zárójeles rész. A viszonzatlan szerelem félelme és kétségbeesése fejeződik ki ebben a képben. Hatodik rész: zárlat. Zárójelbe tett alcímmel kezdődik, mellékdal. az előző részek feszültsége a mellékdalban feloldódik, az otthon iránti vágy, a gyengéd szerelem óhajtása fogalmazódik itt meg, az egyszerű dalforma és a meghittség, a békés kapcsolatok óhajtását érzékelteti. Csak a talán szó sejteti, hogy a költő számára álom ez a békés kapcsolat, maga sem hisz álmai megvalósulásában. Kései szerelmi verseit Gyömrői Edithez írta, ezek az Edit versek. A Kozmuca Flórához írt versek a Flóra versek. József Attila költészetének egyik leggazdagabb korszaka életének három utolsó éve ('34 - '37). Egymást követik azok az érett, nagy versek, amelyek három nagy tárgykörbe sorolhatók: 1. közélet, a politikum kérdései; 2. szerelem; 3. tragikus önsorsának vizsgálata. Ebben a korszakban a költő helyzete egyre nehezebb lett, egzisztenciális gondjai, magánéletének rendezetlensége, betegségének súlyosbodása tette egyéni sorsát egyre kilátástalanabbá. Bízik abban, hogy megkapja a Baumgarten-díjat, azonban ez nem sikerül, hiszen a díj kurátorát (Babitsot) támadta az Egy költőre c. versében. Elkeseredetté tette kötői tehetségének el nem ismertsége is. Magányosnak érezte magát. Tudatosan nem kötődött egy irodalmi csoporthoz sem. Utolsó éveiben a Szép Szó szerkesztősége jelentett számára elismerést. A korszak bel- és külpolitikai eseményei is aggasztóak voltak, a költő aggodalommal figyelte a fasizmus külföldi és hazai előretörését, a sztálinizmus megerősödését a Szovjetunióban, s elkeseredetten figyelte az ország nyomasztó gazdasági helyzetét, az általános elszegényedést is. Költeményeiben a fenti magánéleti és közéleti problémáknak ad hangot. 1935 körül érezhetően megváltozik alkotói módszere, költészetének hangja is, lírájában a kalsszicizálódás figyelhető meg, a versek szerkezete zártabb, tömörebb lett, a leíró részek gyakran elmaradnak, többértelmű, sűrített képek hordozzák a költői mondanivalót. Nagy gondolati versek: Eszmélet, Elégia, Téli éjszaka, A város peremén. Közéleti versei: Levegőt!, Thomas Mann üdvözlése, Ars poetica, Dunánál, Hazám. Levegőt!: a mű műfaja gondolati óda. 1 - 3: bevezető rész: rögzíti a lírai alaphelyzetet, a költő hazafelé megy az éjszakában, a környezet valami megfoghatatlan félelmet sugall, hasonlatok ("lábom alatt... levelek"), megszemélyesítés fejezi ki az életben is érzékelt félelmet. Megjelenik egy férfi, aki akár le is üthette volna, mert védekezni nincs ereje, sem kedve. Komor hangulatú ez a rész. 4 - 5: közvetlen vallomása a félelemteli életről, egy olyan világról, melyben az egyén teljes ellenőrzés alatt áll. Alapvető szabadságjogai sincsenek biztosítva. A legfontosabb költői eszköz a felsorolás, ami egyben fokozás is. 5: az ország helyzetét mutatja be, nem csak a költő, de az ország minden lakója jogfosztottnak érezheti magát (megszemélyesíti ezt a gondolatot: "És az országban... lehulltak,"). 6 - 9: szenvedélyes hangú tiltakozás egy embertelen és igazságtalan rend ellen, a fájdalmas felkiáltás - "Ó, én nem így képzeltem el a rendet." - érzékelteti a feszültséget. Felkiáltó mondatok fejezik ki a költő elszántságát. A költő a költői és emberi hitvallását is megfogalmazza - "s nem oly becses... nem vagyok szabad" -, tiltakozik és követeli a szabadságot. Az utolsó sorok egy emelkedett hangvételű megszólítást tartalmaznak, a szabadságot hívja és szólítja, egy olyan társadalmi rendről szólva, amelyben a jó szó és a jó kedv jellemzi a rendszert. A költemény a magyar antifasiszta líra egyik legszebb darabja. Az antifasiszta és humanista magatartás, mint követendő ideál jelenik meg a Thomas Mann üdvözlése című költeményben, a nagy német író Budapesti látogatásának alkalmából írta. Dunánál: megrendelésre készült programvers. A Szép Szó folyóirat 1936-os különszámának bevezető verse (a különszám címe: Mai magyarok, régi magyarokról). A költemény műfaja óda. Három számozott részből áll, a költő az óda műfajának megfelelően megnevezi témáját, tárgyát, kinyilvánítja róla véleményét, és következtetéseket von le, tanulságot fogalmaz meg. Első rész: a költemény első része megfelel a költői szokásnak, helyzetleírást ad, nagyon szép képet fest a Dunáról és megjeleníti a tájban a szemlélődő költő alakját. A Duna összeköti a múltat és a jövőt a jelenen át. Második rész: általános érvényű filozofikus összefoglalás a jelen és a múlt kapcsolatáról, a jelen embere csak az ősök tapasztalataival élhet, csak a múltat ismerve érthetjük meg a jelent. Minden sorpár egy fontos kijelentés, a költő az ellentétek feloldására törekszik. Harmadik rész: emelkedett, ünnepélyes hangvételű, meghosszabbodott strófák, terjedelmesebb mondatok követik egymást. A költő a múltból és a jelenből vonja le a tanulságot, hogy csak a múltat vállaló emberiség tudja rendezni a jövőt, itt elsősorban a Duna-medence népeinek az együttélésére és együttműködésére utal. Mozgósító, agitatív sorokkal fejezi be a költeményt, kijelölve a magyarság számára a legfontosabb feladatokat. Hazám: megrendelésre készült programvers. A Szép Szó 1937-es különszámához írt bevezető vers (a különszám címe: "Mi a magyar most"). Kifejezetten a jelen problémáival foglalkozik. József Attila a népi írók falukutató mozgalmának szociológiai eredményeit foglalja versbe. Műfaja szonett (Szonett: kötött formájú vers, 14 jambikus sorból áll, 4 versszakból, ebből 2 db 4 soros, és 2 db 3 soros strófa van. Az első két strófa általában keresztrímes, a másik kettő legtöbbször tercina. Általában tartalmi ellentét van a szonett első és második része között.) fűzér, hét számozott szonett (Petrarka). A Nyugat költői kedvelik ezt a műfajt, s hozzájuk hasonlóan József Attila is írt szonetteket. 1 - 7: a költő személyes vallomását fogalmazza meg, a közbeeső szonettek pedig körképet adnak a '30-as évek Magyarországáról, a nemzeti nyomor képeit jeleni meg 1 - 1 szonett. 1: szokásos verskezdés, megjeleníti a lírai helyzetet, hazafelé megy, csodás nyári éjszaka, szinesztéziával, megszemélyesítéssel jeleníti meg az éjszakát a költő, ezzel ellentétesek a költő gondolatai. Hajléktalanokat lát, megjelenik előtte a szegénység, a nemzeti nyomor képe. Témamegjelölés. 2: felsorolja azokat a gondolatokat, nemzetpusztító bajokat, amelyekkel nap mint nap találkozik, itt a felsorolás, mint fontos stíluseszköz, a pontos, részletező társadalomrajz céljait szolgálja. 3 - 4: a falu sorsát, a vidék problémáit részletezi, a földesúr és a szegényparasztság ellentéte az egyik nagy gondja az országnak, és a politikai elnyomás a másik ("Cicáznak a szép csendőrtollak...követ."). A negyedik versszak szorosan kapcsolódik a harmadikhoz. 5: a városi szegények, a munkások gondjait fogalmazza meg a költő ebben a részben, a politikai gazdaságtan és a városi élet szavaival teszi hitelessé. 6: az általános hangulat, a belpolitikai helyzet rövid értékelése. 7: a vers zárlata. Patetikus, ünnepélyes hangvételű, hazafias vallomás. A Szózat vallomását juttatja eszünkbe. Ebben a részben nagy szerepe van a mondatpárhuzamnak, zenei nyomatékosító elem az alliteráció és az érzelmi feszültség kifejezése a sok felkiáltó mondat. A gondolatjelek ugyancsak nyomatékosítanak. József Attila hazaszeretetének, antifasiszta meggyőződésének legszebb példája ez a vers. Ars poetica: jelzi a cím, hogy költői hitvallást fogalmaz meg. Ez a vers is a Szép Szó folyóiratban jelent meg 1937-ben. A költő sok elődjéhez hasonlóan fontosnak tartja az ars poetica megfogalmazását. Visszatekintés, de egyben előremutató programot is tartalmaz ez a vers. Műfaja óda. A költő a művészet elméleti kérdéseit érintve céljaként a valóság ábrázolását jelöli meg. Szembefordul az öncélú formalizmussal, de ezt bravúros formai megoldással teszi. Dallamos, játékos formában fogalmaz meg súlyos, komoly mondanivalót. Megfogalmazza költői, emberi programját, nem hajlandó a megalkuvásra, komoly, az igazság kimondása a célja, teljességre törekszik, a szellemi igényesség vezeti, a vers végén a jövőbe tekintve optimista hangon szól a költői utóéletéről, s hisz abban, hogy az emberek előtt nagy lehetőségek állnak, a képzelet, az értelem és az érzelem együttesen váltja valóra az emberek szebb jövővel kapcsolatos álmait. József Attila kései költészete: az utolsó éveiben (35 - 37) születtek, egyik nagy témaköre a közélet, hazafias és antifasiszta ódák. Szerelmi témaköre: Edit-versek, a pszichológusnőjéhez írt verseket soroljuk ide, a Nagyon fáj című kötetében jelentek meg, pl. Nagyon fáj, Gyermekké tettél, Mint a mezőn...). Kétségbeesett, patológikus szerelem az, amit Edit iránt érez, reménytelen ez a vonzódás, mert Edit csak a beteget látja a költőben. A gyermek motívum uralja ezeket a verseket, a költő gyermekként védelmet és gondoskodást vár, nem csak szerelmet kér. Utolsó írásainak (1937) szerelmi lírája Flóra alakjához kötődik (Kozmuca Flóra). Társaságban ismerkedett meg vele, Flóra pszichológusként különböző hajlam- és képességvizsgálatokat végzett művészek körében. József Attila ezt az érdeklődést szerelemnek érezte, beleszeretett Flórába, hozzá írta a Flóra-verseket. Ezekben a költeményekben is megfogalmazódik a szerelem mellett a szeretetvágy, de mindig ott él a költőben a félelem és a bizonytalanság is, hogy ez a szerelme is beteljesületlen marad. Kései versei harmadik témaköre a tragikus önsors versei. A költő saját sorsának tragikus elemeit, boldogtalanságát elemzi, számvetést készít, keresi a magyarázatát, miért lett szerencsétlen, elhibázott az élete. Egyéni számvetést készít, de ezekben a versekben egyúttal általános emberi gondokat is megfogalmaz. Új versalkotási módszerekre tért át, megváltozott a kifejezésmódja, szűkszavúság, tömörítő fogalmazási mód jellemzi, egy-egy szókép vagy metafora hordozza a szimbolikus mondanivalót, gyakoriak a helyzetrögzítő megállapítások. A versszerkezet úgy alakul ki, hogy az összefoglaló megállapítás adja a vers magját, és ez gömbszerűen tágul verssé. Fegyelmezett, zárt, klasszicizálódott formák jellemzik. Egyik kedvelt verstípusa az önmegszólító, a másik pedig a létösszegző. Ezekben a versekben a bűn és a bűnhődés, a bűntudat adja a fő motívumot, a gyermek és az anya motívum a freudi pszichológia tanulmányozásának eredményeképpen fontos szerephez jut. Gyötrő kérdéseire a gyermekkori emlékeiben keresi a választ, ez a magyarázata annak, hogy az anya alakja önálló versekben vagy versmotívumokban igen gyakori (Mama, Kései sirató, Kiáltás). Karóval jöttél: 1937-ben, nem sokkal halála előtt írta, önmegszólító vers, első szám második személyben írta. Önmagával folytat belső vitát. A képek többértelműek (szókincsét, képeit a gyermekkorából merítette), a képek kifejezik azt a költői szándékot, hogy magatartását elemezze, magyarázatot keressen élete sikertelenségére. Szemrehányást tesz magának, sikertelensége miatt. A Hét torony kép a magány szimbóluma. Vizsgálja sorsát, elemzi gyermek- és felnőttkori magatartását, és bűnösnek mondja magát, hibát hibára halmoz, ugyanakkor felmentést is ad magának, hiszen nem tehet róla, hogy ilyen természettel jött a világra (címben), abban is a külvilágot marasztalja el, hogy nem kapott lehetőséget álmai megvalósítására. A kétszer szereplő Hét torony jelkép a kitörés reménytelenségét fogalmazza meg, a vers zárlata szerint az egyetlen lehetséges magatartás a beletörődés, a lemondás a nagy vágyakról, az értelmes emberi élet lehetőségéről. Íme, hát megleltem hazámat...: utolsó verse, búcsúzó, összegző vers. Már nem magát, hanem a világot okolja szerencsétlen sorsáért, a verskezdés egy tömör megállapítás, ez adja a versmagot, a költemény többi része ezt a megállapítást magyarázza, a reménytelenséget, a feleslegesség érzését fogalmazza meg többször is. A vers zárlata (utolsó versszak) azt fejezi ki, hogy személyes sorsát ugyan reménytelennek látja, de a többi ember sorsa még jó lehet.