"Oly távol vagy tőlem, s mégis közel"

Vagy 30 kilóméter választ el tőled, de a szagod idáig érződik. Ohhh Istenem, a dingószag mindenhol utolér, nincs menekvés!

"Új szerelem, új élet"-állítja a mondás. Ha pedig nincs ilyen, akkor én mondom. Sirámnak ez nem jött be. Hiába az új pasi, semmi sem változott.

A gyerek tipikus pédája a családon belüli házasodásnak. Véleményem szerint mazochista a srác. Más nem lehet. Aki puszta élevezetből képes megcsókolni ezeket a nyáladzó ajkakat, megölelni ezt a fürdetlen, büdös testet, puszit nyomni erre a ragyás, a hullaszagtól rothadásnak indult homlokra, az nem lehet más, csak Aszkéta. Elismerem, lehet Isten predesztinálta szenvedésre.

Nem tudom ki, hogy van vele, de ha a barátnőmet gúnyolják, fújjolják, meg kell védenem. Bevállalva azt is, ha megvernek. Ez tisztán becsület kérdése.

-"Lehet, hogy csak arra várok, hogy okom legyen egy kis vitára velük?"

Igaz: egy ilyen nyeszlett, gizda, göthös, önkínző Aszkéta még saját magát sem lenne képes megvédeni, nem hogy olyas valakit/valamit, akit/amit szeret.

Vajon szeretheti? Hiszen ez képtelenség! Ezt? Érezni iránta valamit? És ez oda-vissza működik már vagy két éve? Hiába, ha a természet két baklövése egymásra talál, nem válnak meg egymástól. Hiszen nincs az a felsőbb lény, aki rávenne egy normális férfit/nőt a velük való szorosabb kapcsolat megteremtésre. Így már talán érthető.

Lehet, hogy ők boldogok együtt. Ezzel viszont kivívják a környezetük ellenszenvét. Pláne az enyémet, de azt hiszem ugyanez igaz Szálem nagymesterre is. Nem szeretjük, ha valaki boldog!

Azonban minden örömben, van egy kis üröm. Kapcsolatuk az én legnagyobb megelégedésemre cseppet sem nevezhető idillinek. Sirám folytonos hisztijei, kiborulásai (nem is értem mitől?) néha vitára adnak alkalmat. Ami legtöbbször a nyálgép rovázásával ér véget. Egyszerre szép, és borzasztó. Nekem szép, mert megnyugtatja a lelkem, hogy rosszul érzi magát. Ilyenkor az én szememben is könny csillan meg. Valamint, borzasztó is a látvány. Na, azért nem kell megijedni, nem sajnálom, de olyan rondán tud sírni!

Hogy hogyan, azt egy másik történetben majd megírom. Előzetesben legyen elég egy jó tanács: "Ha éjszaka aludni akarsz, ne nézz rá!". Olyan mint a saisi fátyol. Röviden leírom a legendát, hogy át lehessen érezni, mire gondolok. Aki a Saisban (ókori Egyiptom) őrzött istennő képéről fellebbenti a fátylat, nem tud többé mosolyogni.
Néhány apróságot kivéve, illetve megváltoztatva ugyanez igaz Sirámra is. Csak ő nem istennő, maximum a dingók istene lehet, valamint azt hiszem a világ legnagyobb bánatára nem visel fátylat.

Lehet javasolni fogom, Vujity Tvrtko-nak, hogy az elkövetkező megbeszéléseken hozakodjon elő az arab csador kötelező viseletével Sirámnak.

Ennyi azt hiszem elég is lesz, nem szabad mindent lelőni egyetlen eszmefutatásban.