--/ The forehead fun club \--
<< Vissza

Mestert felülműlni nem lehet, csupán megközelíteni.

A mostani okfejtegetésem azon élet értelméről szól, amit kénytelen vagyok egy légtérben tölteni a lénnyel. Az átitatott dingószagról most nem ejtenék szót.

Ragadok le most tehát a vizuális negatív élménynél amit puszta jelenléte okoz. (Az audio, már-már zajgenerátor jelnek megfelelő élményekről később fejtek okot.)

Alapvető dolgok:

-Ronda szóval nem kifejezhető az arcizmok alapvető helyzete, amelyel már-már kisértetiesen hasonlít, egyes rég kihalt állatfajok, gondolva itt pl T-Rex vagy Triceratops arcvonásaira.

-Az ízléstelenség tetőfokára hágását az szimbolizálja hogy vernyákoló hangja, Nyest mester által említett szörcs tevékenységek, kellemetlen öltözködése, kírívó testartás ellenére bizony-bizony ő jó nönek érzi magát...

-Véleményem szerint a fent említett képződményt takarván alakulhatott ki az a koc-kender alapú, kötúzi közlekedésre sem alkalmas "fej" takaró, mely a fej rángásával ill hangszín emelkedésével, kígyózó mozgást végez (Eszembe juttatva ezzel azt hogy anno nem az almaba kellevolna harapini, hanem a kigyonak kellett volna megenni az ilyet).

Ezt egyszerűen nem tudom hova tenni az emberiség evolúciójába, valószinüleg hogy agy helyett, egyfajta torzális nyúlvány alakulhatott ki fejében, amely leginkább egy borsó méretével modellezhető.

Többek között én ennek tudom be a vizuális élményeim által kifejtett gyűlöletet és megnemértést.