Kunhegyesi helytörténeti füzetek 4.

A nagykunsági kunhegyesi reformátusok életéből. Szerk. Víg Márta. Kunhegyes, 2004. 398 old.

A kiadvány megjelenését támogatta: Kunhegyes Város Önkormányzata, JNSZ Megyei Közgyűlés Oktatási, Művelődési és Vallásügyi Bizottsága, Kunhegyes Kultúrájáért Alapítvány, Kunhegyesiek Baráti Köre, Kunhegyesi Református Egyházközség.

A kötetben megjelent írások szerzői: dr. Szabó Lajos, Makláry Károly, Pozsgai Gézáné, dr. Dienes Erzsébet, Kórizs József, Gorzásné Nagy Judit, Víg Márta és mások.

A kötet tartalmazza Víg Márta: A kunhegyesi reformátusok 1935-39 között megjelent időszaki kiadványáról, az „Ébredés”-ről – megyei helytörténeti pályázat 2004. III. helyezést elért dolgozatát (bírálta: dr. Bagi Gábor) valamint „Ha a gyökér erős…” Testvéri kapcsolat a vajdasági feketics és a nagykunsági Kunhegyes között 1785-2005. – megyei helytörténeti pályázat 2005 II. helyezést elért munkáját (bírálta: dr. Bagi Gábor).

Kedves Olvasó!

Nem egyházi és nem vallásos kiadványt tart kezében, hanem egy olyan helytörténeti munkát, amely ismeretterjesztésre törekszik a régmúlt időktől a máig haladva bemutatva a Nagykunságban élő, zömében református vallású őseink életét, szokásait, mindennapi küzdelmét, hűségét a 48-as eszmékhez, melyet tudós, művelt vezető lelkészeik tápláltak bennük. Mindezt persze a teljesség igénye nélkül tesszük, tehetjük.

„Nincs kunhegyesi, aki ne figyelne fel rá, akinek a szíve ne dobbanna hevesebben, amikor Bánhalma, Kunmadaras, Tomajnostora, Abádszalók, Tiszagyenda, Kenderes felől jövet – akár vasúton, akár közúton közeledve a városhoz – felbukkan a település hűséges strázsása: a kéttornyú református nagytemplom. Különösen igaz ez az elszármazottakra vagy rövidebb-hosszabb ideig távollévőkre. Ez volt a legszembetűnőbb Fényes Elek, a nagy magyar földrajzi író számára is, aki a 19. század közepén, ittjártakor ezeket rögzítette papírra: Kunhegyesnek „van egy roppant református temploma, melynek tornya a végtelen síkságon már mérföldnyire feltűnik…”, építészetileg is becses érték, legjelesebb alföldi műemlékeink közül való…” (Szabó Lajos: A jubiláló nagytemplomunkról)

Ebben a kiadványban részletesen igyekszünk bemutatni kun őseink által emelt büszkeségünket, a református templomot. Az eltelt több mint másfél évszázad alatt több ízben felújítást kellett elvégezni rajta. Tiszteletet érdemel és szólni illik az ezt elvégzőkről, végeztetőkről is.

Eleink életét nagyban befolyásolta protestáns hitük. Településünket az 1711-es évektől kezdődően teljesen, ill. zömében református hitvallású, kálvinista lakosság lakta. Az 1785-ben messzire, Feketicsre került híveinek útját is nyomon követjük. Egészen napjainkig megpróbáljuk bemutatni az itt élők életét.

Bízom benne, hogy törekvésünk elnyeri a kedves Olvasó érdeklődését, és olyan szeretettel fogadja, olvasgatja kiadványunkat, amilyen szeretettel a szerzők azt írták és közreadják.

Kunhegyes, 2004. augusztus 30.

Szerkesztő

Könyvismertető

A nagykunsági kunhegyesi reformátusok életéből. In.

Redemptió XI. évf. 6. sz. 2004 december. 19. old.

Ez év augusztusában látott napvilágot a Kunhegyesi helytörténeti fűzetek sorozatában: A nagykunsági kunhegyesi reformátusok életéből című kiadvány. E vaskos kis kötet a település egykori kiváló helytörténésze, presbitere dr. Szabó Lajos emléke előtt tiszteleg. Már a tartalomjegyzéket fellapozva is szembetűnik a tanulmányok témabeli sokszínűsége, melyek visszavezetik az olvasót Kunhegyes régmúltjába, s bepillantást adnak jelenébe. A helytörténeti kötet gerincét a református templomot, hitéletet-mely évszázadok óta meghatározza az ott élők vallásbeli hovatartozását - bemutató munkák adják. Életrajzi írások, portrék segítségével megismerhetjük azokat a kiváló lelkipásztorokat, akik műveltségükkel táplálták a hitet, közösséggé kovácsolva a helybelieket, és segítettek a viharos történelmi korszakokban, a mindennapi élet nehézségeinek elviselésében.

Nyomon követhetjük a híres kéttornyú református templom építéstörténetét, mely az Alföld egyik legjelesebb műemléke. Olvasmányos tanulmányok idézik fel a vallásgyakorlás megnyilvánulási formáit, - egyházi ünnepek, jeles napok - az emberi élet fordulóihoz fűződő szokásokat.

Néhány tanulmány beszámol a nagy elődök közösségformáló, építő munkáját a jelenben is továbbvivő utódok tevékenységéről, így az 1994-ben létrejött református templomért és temetőért alapítványról, a 2002-ben felavatott Sarepta Idősek Otthonáról. Számos írás idézi föl a kunhegyesi parasztemberek nép- és egyházi szokásait. Dienes Erzsébet egyik munkájában egy hagyományos református temetés mozzanatait kísérhetjük fegyelemmel. A tanulmányban szereplő fekete-fehér fotók felidézik a református temetőkre egykor oly jellemző csónak alakú fejfákat. A könyvben megjelenő munkák értékét növelik, hogy megírásukhoz a szerzők számos forrást hívtak segítségül. Ily módon vonja be kutatásaiba Dienes Erzsébet a református egyházi jegyzőkönyveket, anyakönyveket, számadáskönyveket, melyek rávilágítanak -többek között - az egyház, egyháztagok életét irányító szerepére. A bejegyzések révén megelevenednek előttünk a város jelentősebb eseményei, mint például a járványok - kolera, himlő - elleni intézkedések.

A recens anyag bevonásával - a halálozási anyakönyvi adatokat mintegy kiegészítve - betekintést nyerhetünk XX. század babonákkal átszőtt orvoslásába is.

Dr. Szabó Lajos tanulmányaiban végigkísérhetjük a XVIII. század végének jelentős társadalmi-demográfiai eseményét, a földtelen kunhegyesi emberek Bácskába (Feketicsre) történő kirajzását. Víg Márta írásában már az anyatelepülés és Feketics máig meglévő szoros egyházi és világi kapcsolatának szép példáiról olvashatunk.

Az írásokat fekete-fehér fotók, régi dokumentumok illusztrálják, növelve azok információs értékét. A kötetből a fentiekben csupán néhány tanulmányt emeltem ki a teljesség igénye nélkül. Úgy vélem, a megjelent írások közül témabeli sokszínűségük, olvasmányos stílusuk révén mindenki talál kedvére valót. Gazdag néprajzi és történeti adatai értékes forrásul szolgálhatnak a néprajzot és helytörténetet kutatók számára is. Elsősorban azonban a településhez valamilyen szállal kötődő olvasóközönség szíves figyelmébe ajánlom.

Kókai Magdolna muzeológus

Jászberény