A Nagy-Sárrét kiterjedt vízi világát főként a Berettyó és a Tisza éltette. A Berettyó Bakonszegnél medrét veszítve a Nagy-Sárrét medencéjében áradt szét. Árvizek alkalmával állott elő az az érdekes jelenség, hogy a réttel összefüggésben lévő erek hol előre, hol pedig hátra folytak aszerint, hogy a Tisza, vagy a Berettyó árvize volt a nagyobb. A Kis-Sárrét éltetője a Sebes-Körös volt. A Sárréten élő emberek meg tudták állapítani, hogy melyik folyó vizén hajóznak aszerint, hogy milyen színű volt a víz. A Tisza vize szőke volt, a Berettyóé barna, a Körösé zöldes, a Kállóé pedig kék. Az itt élő emberek foglalkozása a pákászat, darvászat, rétészet, halászat, csíkászat, rákászat volt. Főként gyékény és nádvágással foglalatoskodtak. A települések között csónakkal és hajóval közlekedtek. A XIX. Században Püspökladány és Biharnagybajom között hajójárat is üzemelt. A mocsárvilágban több száz darab sziget terült el. Ilyen kiemelkedés volt a Szőke-sziget, a Sándor-sziget, a Farkas-sziget, a Tündér-sziget stb. Az ilyen szigeteken az emberek külterjes állattartással foglalkoztak. A tavak és lápok között hatalmas ligeterdők foglaltak helyet. Ezekben kocsányos tölgyek, kőrisek és füzesek voltak a jellemzők. Árvíz alkalmával a ligeterdőkben csak csónakkal lehetett közlekedni. Az itt élő embereknek mindent megadott a vízi világ. Nádból, gyékényből és vályogból építették házaikat. Élelmük pedig a rengeteg hal, csík, illetve a ridegen tartott állat volt. A települések közül már csak Sárrétudvari neve utal a rég elfeledett Sárrétre. Már Anonimus krónikája is megemlékszik a Sárrétről mégpedig úgy, hogy a honfoglaló magyarok útja a szerepi Nagysár (·Lutum Zerep·) mellett haladt el. A régi gazdag állatvilágot már csak a települések történeti emlékei őrzik. Püspökladány régi pecsétjén és mostani címerén egy daru képe látható, Biharnagybajom régi címerében hattyú, Bakonszeg címerében két rák, Darvas és Nagyrábé címerében daru, Nádudvar címerében pedig gyékény, nád és gólya található. A sárrét hírhedt vadállata volt a nádi farkas. Sok határnév és sziget őrzi a nevét, mint például a Farkas-sziget. A nádi farkasok megtámadták a lovakat, és a gulyákat, de nem egyszer az embert is. Van olyan adat is, hogy a farkasok télen még a falvakba is betörtek. \r\nA nagyméretű vízi világot az 1860-as években végzett lecsapolási munkák teljesen eltüntették. A tavakat, vadvizeket, lápokat, lecsapolták, így a táj arculata teljesen megváltozott. A növény és állatvilág jelentős része eltűnt, vagy visszahúzódott a maradék vizes területekre.\r\nA Sárrét leghíresebb kutatója volt Szűcs Sándor (1903-1982) etnográfus, író. Biharnagybajomban élt, a Petőfi utca 4. Szám alatt. Ez a népi lakóház ma is áll, jelenleg múzeumként funkcionál. Szűcs Sándor a Sárréti Népfőiskola igazgatója, 1953-1963-ig pedig a Györffy István Nagykun Múzeum igazgatója volt. Műveiben a Sárrét és a vízi világ életét mutatja be. Füzetei: Hogyan utaztak a régi sárrétiek 1937. Régi sárréti betyárok 1938. A bajomi vár 1939. Ludas Matyi cimborái 1954. Háry János bajtársai 1956. Békési históriák 1959. Tudományos disputa 1980. Könyvei: A régi Sárrét világa 1942. Pusztai krónika 1946. Pusztai szabadok 1957. Szól a duda, verbuválnak 1962. Betyárok, pandúrok és egyéb hírességek 1969. Régi magyar vízi világ 1977. Madárkereső királyfiak 1982. Ma már Sárrét elnevezés alatt azon településeket, falvakat és határukat értjük, melyeknek kialakulásában ez a nagyméretű mocsár volt a legfontosabb tényező.
Fórián Péter - Sárrétinfo