Korábban a vagyoni helyzettől függetlenül a redemptus származást elismerték a választójogosultság feltételének. Az 1874. évi törvény szerint a jászkun községekben legalább 8 magyar höld terjedelmű földbirtok, az iparosok, kereskedők és tisztviselők esetében évi 105 Ft jövedelem volt szükséges ahhoz, hogy valakinek a nevét a választói névjegyzékbe felvegyék.

A rendezett tanácsú városokban azoknak volt szavazati joguk, akik legalább 3 lakrészt elfoglaló házzal rendelkeztek, vagy évi 16 Ft jövedelem után fizették földadójukat. (Magyarország lakosságának csupán 5,6 %-a rendelkezett 1896-ban választójoggal.

A karcagi választókerületbe Karcag, Kisújszállás, Kunhegyes és Madaras nagykun települések tartoztak.

Az 1848 előtt kiváltságokat élvező lakosság az örökváltság fizetésének terhét nehéznek és igazságtalannak érezte, mivel őseik 1745-ben egyszer már megváltották szabadságukat és földjeiket. A redempciót a kiegyezés utáni kormányok nem vették figyelembe. Az egyéb adóterhek, a folyószabályozás költségei, a szántóföldi művelésre való áttérés nehézségei hátrányosan érintették a Nagykunság népét. Mindezek növelték a szembenállást a kormánnyal, és kedveztek az egyébként is erős rebellis hagyományok továbbélésének.
1878-ban a karcagi választókerületben 3073 szavazásra jogosult lakos élt, 1896-ban 4160 fő, 1910-ben kb. 5015 fő.
Ebből: Karcagon 1878-ban 1089 fő, 1910-ben 2298 fő, Kisújszálláson 1878-ban 771 fő, 1910-ben 1278 fő, Kunhegyesen 1878-ban 508 fő, 1910-ben 844 fő, Madarason 1878-ban 633 fő, 1910-ben 559 fő.
A karcagi választókerület képviselői a dualista korszak legnagyobb részében a 48-as hagyományokra támaszkodó ellenzék tagjai közé tartoztak. 1861-ben képviselőjük Papp Mór határozati párti lett, 1865-ben a balközéphez tartozó tősgyökeres karcagi Varró Sámuel követte 10 évig. 1875-ben Baldácsy Antal báró, szabadelvű főúr lett a nagykunok képviselője. l878-ban ismét a 48-as párti Varró Sámuel győzött, akit 1881-ben Csanády Sándor ellenzéki követett. l884-ben Sárközy Aurélt, 1885-ben Komjáthy Bélát - a függetlenségi eszme híveit - választották a nagykunsági szavazók. 1887-ben Komjáthy Cegléden is mandátumot kapott, karcagi képviselőségéről lemondott.
Az 1887. december 12-én megrendezett pótválasztáson Madarász Imre karcagi református lelkész nyerte el a választókerület mandátumát.
Madarász Imre, a karcagi református egyház köztiszteletben álló esperese volt évtizedeken keresztül, s a karcagi országgyűlési választások legjelentősebb alakja. Mandátumait több mint 20 éven át megőrizte és attól öreg köra miatt 1908-ban vált meg. Bár nem nagykunsági származású volt, életének legnagyobb részét azonban Karcagon töltötte. Sok egyházi tisztsége mellett vállalta el 1877-ben az országgyűlési képviselőjelöltséget. Enyedi Lukáccsal, a Függetlenségi Párt másik jelöltjével szemben 322 szavazattöbbséggel választották meg a hívei. l892-ben ellenjelölt nélkül, egyhangúlag ismét országgyűlési képviselővé választották Karcagon. A legnehezebb küzdelem talán a Jókaival való megmérettetése volt a millennium évében. A Szabadelvű Párt semmi pénzt nem sajnált, hogy képviselőjelöltje győzelemre jusson. A kormány 80 ezer koronát költött a karcagi választásra. A karcagi, kisújszállási, kunhegyesi és madarasi vendéglőkben az ételt-italt ingyen mérték. Az előkelőbbek pecsenyét és üveges bort, valamint galléros szivart, a szegényebbek paprikás húst és fél liter bort kaptak. Madarász Imrének is sokba került a többszöri megválasztása: 37 holdas birtokát és tanyáját el kellett adni, mivel a 48-as pártkassza a korteskedés kiadásait nem tudta fedezni. A karcagi első függetlenségi kör helyiségében 1896. október 4-én pártértekezletet tartottak, melyen Kisújszállás és Madaras pártelnökei személyesen, Kunhegyes pártelnöke pedig levélben biztosította Madarász Imrét a lakosság támogatásáról.
A szavazók 1896. október 28-éán, a választás reggelén Kisújszállásról és Kunhegyesről különvönatokon, Kunmadarasról zászlókkal feldíszatett kocsikon és szekereken érkeztek Karcagra szavazni. A szavazáson összesen 2385 szavazatot adtak le: 1610-et Madarász Imrére, 1225-öt Jókaira. A kisújszállásiak közül 422-en Jókaira, 396-an Madarászra szavaztak. A kunmadarasiak nagy része, 197 fő Madarászra, 168 fő Jókaira adta voksát. A küzdelmet a karcagiak döntötték el, ugyanis Madarász Imrére 880-an, Jókaira csupán 471-en szavaztak. A választás eredményét befolyásolta az is, hogy a szavazásra jogosultak 1/3-a, főleg a kunhegyesiek és a madarasiak nem jelentek meg.
Jókai számára ez az országgyűlési választás politikai pályájának befejezését jelentette. Karcagi bukása után nem jelöltette magát képviselőnek. Jókai keserűsége közepette sem vesztettel el humorát. Amikor a karcagi kocsmárosok a korteskedés alatt kiszolgált étel-ital számláit megküldték részére, azokból egyet Almássy Géza főispánnak az alábbi sorok kíséretében juttatott el: "Méltóságos uram, kedves barátom! Itt küldöm neked ezt a partecédulát. Sokszor meghaltam már a hazáért, de a temetési költséget sohasem követelték rajtam. Kérleg, igazítsd el ezt a dolgot az illető faktorokkal..."
Mikszáth a következőket írta Jókai életéről szóló könyvében: "Karcag pedig olyan a szabadelvű párt végrehajtó bizottságának fiókjában, mint a selyemzsinór. Aki Karcagot kapja, annak harangoztak, , az elvégezte politikai pályáját."
1914-ben a XV. törvénycikk Kunhegyest országgyűlési választókerület székhelyévé tette. Kolosy Lajos Kunhegyes története c. monográfiájában (1926) a következőket írta a kunhegyesiek pártállásáról: "Ennek előtte Kunhegyes a karcagi választókerülethez tartozott, s politikai szempontből erősen függetlenségi és 48-as párti volt, úgyannyira, hogy más politikai pártállású jelölet még abban az esetben sem választott meg, ha oly kiváló tehetség lépett fel, mint Jókai."

Víg Márta