RÉSZEG SUHANCOK

Mellettünk áll egy kis bár. Ha még csak ott állana, fene enné, kit érdekelne. De van ám zene hajnalig. Van bizony. Van szeszesital is. Bizonyára nem olcsó. Számat tátom az ámulattól, mikor ablakom alatt kiájulnak a 13 - 14 éves kiskamaszok. Vissza kell gondolnom az enyémekre. 14 évesen ágyban kellett lenniük, mert meg kell még nőni. Holnap aztán lehet úszni, biciklizni, felhozni a barátokat, akik tőlem ebédet, jó szót, lélek - simogatást kapnak. Nagyon későn jött el az első spicces állapot, amit el is meséltek, nagy derültség közepette, mert nálunk nem voltak titkok. A botlás megbocsájtást nyert, kérni sem kellett. Van ilyen . Át kell esni ezen is. Most, hogy a másét látom a szemem előtt tönkremenni, fáj. Mi lehet otthon? Adok kétezret, csak hagyj békén? Telik, mert van miből, csak ész nincs hozzá - MIRE? Nevelnek egy generációt. Fogja ez tisztelni az idősebbet? Fölsegíti azt, aki elesik? Átvezeti a vakot a másik oldalra? Nem tudok válaszolni. Valami nagyon elrontódott.

Fáj, hogy én már tevőlegesen ezen nem tudok segíteni!