(Foto:Scheffer János )

Elmentél

Úgy, ahogyan éltél közöttünk. Tapintatosan, lehetőleg gondot nem okozva. Te mindenkit megértettél és segítő jobbot nyújtottál, akkor is, ha ezt egyáltalán nem érdemelte az, aki kapta.

Nem érdemekben gondolkodtál, emberi jóság volt a mércéd és a tudás tisztelete és vég nélküli gyarapítása. Ebben nem ismertél megálljt.
Szeretett az Isten. Olyan társra leltél, évtizedekre, aki óvott téged, megbecsült és kicsiny, szigorú lényével megakadályozta, hogy „szétajándékozd” magadat. Sokat tudnék mesélni hisz harminc éve ismertelek. Nem mesélek. Mi testvérek voltunk, akkor is, ha utóbb már szinte szót sem váltottunk, csak egy köszönést kaptam tőled, széles mosollyal.
Ettől is nagyon boldog voltam, mert minden alkalommal megerősített a tudat, van egy ember, aki „tud” engem. Ez mindennél több. Minden fölös fecsegésnél. Most átminősültél és más módon leszel velünk, mert nem ismerem a fogalmat „meghalni”. Bizonyos értelemben nem leszel megérinthető, más értelemben talán jobban, mint eddig. Otthonodban a tárgyak is rólad fognak beszélni és életed társa, a csöppnyi, de vaskemény hitves ugyanúgy meg fog szólítani.
Megsimogatja a hangszeredet, talán ágyat is bont neked, míg fáj… Mert bármennyire tudjuk… egy ideig nagyon fog fájni. Aztán részévé válsz az életének, ebben a formádban - aminek nincs formája, csak minősége van. Szeretet.
Őriz téged és nem fogja senki elfoglalni a helyedet – mert tinálatok ez teljesen lehetetlen.

Légy mostmár nyugodt és csak a magasrendű szellemiség töltse ki mostani lényedet. Azt kutattad egy életen át. Boldog ember voltál, mert megharcolva bár, de minden megadatott neked, amit egészséges felfogású ember szeretne.
Hivatás, amit nagyon szeretsz és ebből meg is tudsz élni – nagy ajándék! Kicsi ház, kettőtök fészke.
Utoljára a legfontosabbat említem – a burkot, a csodás buborékot, mely állandó egységben fogott össze titeket. Mindent megkaptál és szépen elmentél, mint egy angyal, fiatal maradsz örökre.
Bennünk élsz tovább – szinte nem is történt semmi, csak a kis kedves kezét nem tudod többé megfogni. Ebben akadályoztatva leszel.

Mivel te megértő ember voltál, (mert mostmár teljesen önmagad vagy, nem kell látható testbe zárva lenned) – tehát mivel megértő voltál, elnézed a teljesen fölösleges szertartásokat, melyeket a földön maradottak kínzására találtak ki. Te okos vagy és tudod, ezek hamar elmúlnak és vissza fog állni a kicsi ház békéje és csöndje.

A hangszereddel, a kottákkal, ahogy otthagytad őket és a kicsi asszony okos, értő, parttalan szeretetével.


És ez így lesz jól…
Nem búcsúzunk, mert jelenlévőtől minek?


K.T. 1939 - 2007