A legnagyobb fegyelmet és intelligenciát igénylő feladat. Szívem szerint
„tény”- ként aposztrofáltam volna, de rájöttem, nem helyes úgy a megfogalmazás.
Az önismeret nem ingyen van és nem jár.
Dolgozni kell rajta – keményen.
Magával szemben persze óhatatlanul elfogult az ember. Ezzel addig nincs is baj,
amíg nem mások rovására történik és amíg eleget tesz az egészséges módon
„szeresd magad” pszichológiai ténynek. Aki nem szereti önmagát, nem tudja
elfogadni, nincs békében a legbensővel, azzal társadalmilag szinte lehetetlen
együtt élni. Keserves, rossz a hangulata, minden francból a hibát bogozza ki.
Amíg nem tudunk önmagunk külső – belső adottságaival megbékélni, azokból a
legjobbat kihozva egyszerűen szerethetővé tenni magunkat – addig sem magunkkal,
sem a külvilággal nem lesz béke.
Ez a béke lehet hamis állapot. Ismerek olyan egyéneket, akik saját
tökéletességüktől elájulva olyan jókat mondanak magukról, hogy az én
arckifejezésemről pereg a bőrke… Ugyanis – véletlenül – tisztában vagyok viselt
dolgaikkal. Ha belátnák, ha átfogalmaznák, ha keresztül- kasul meggondolnák, mit
okoztak, mit rendezetek be és mit tettek kockára – talán lenne rá esély, hogy
visszatérjenek az emberszabásúak közé. Nincs esély, pszichiátriai esetekről
szóltam.
Ha súlyosabb volna, lehetne kezelni, de így, a határmezsgyén állva, billegve
iszonyú károkat tesznek.
Közben magasztalják önmagukat. Extrém esetek, belátom. Mégis el kellett mennem
eddig a szélsőségig, ahhoz, hogy érthető legyen a mérték, amiben az önmagunk és
mások egybekapcsolódó elfogadása már jól beilleszkedik.
A szeretet fogalmával óvatosan bánnék. Megszeretni lehet embereket, nem túl nagy
számban. Egyszerűen ez úgy működik, hogy nem „Szerelemvonat” ez… de az
együttérzés, a segítőkészség ott KELL, hogy legyen bennünk, állandóan.
Gyengéinket ismerve, nem beismerve, mert nem bíróság ez, sokkal toleránsabban
viszonyulunk másokhoz, akik szintén – emberek.
Akinek az önismeret nehezére esik és olyan szerencsés, hogy erre rá is jön –
kérje szakember segítségét.
Nem kidobott pénz. Nagyon sokat segít egy erre képzett, kiművelt emberfő, akinek
a diadalmas produktum érdeke is.
Magamról, hogy el ne
tévedjünk, mint Piroska az erdőben.
Kemény, bak természet. Szigorú akarattal.
Amit helyesnek érzek, keresztül is viszem. Nem alázkodok meg, de soha nem vagyok
tiszteletlen.
Szívesen társalgok boltban is. Az udvariasságnak meg is van az eredménye, mert
emberien szóba elegyedni – szimpátiát szül. Velem együtt élni már nem lehet.
Ennek részben a betegség az oka, amit beláttam és nem terhelek másokat
félelmeimmel, kifáradásaimmal.
A fiammal jövök ki a legjobban, mert ért és érez engem, soha nem veszekszünk. A
nagybátyámmal dettó ugyanez a helyzet. ( A szűz jegyében születtek, ami a baknak
maga a megváltás). Nem vagyok szűkmarkú, de tisztelem a pénzt, mert, mint minden
baknak, nagyon meg kellett érte dolgozni. Leleményesen vásárolok, szinte
lehetetlen, milyen hamar megtalálnak értékes holmik – fillérekért.
Soha nem vásároltam „turkálóban”. Nem is fogok.
Elvárom, hogy a pénzemet visszaadják, mint ahogy egy könyv, vagy egy kulcs
visszaadása aggályos, észben tartandó kérdés a számomra. Megbékéltem a kialakult
helyzetemmel. Felfogtam, mire nem vagyok képes. Emiatt nem tolakodok oda, ahol
olyan feladatokat kellene ellátni, amikre én már nem vagyok elég jó.
Boldoggá tesz a tudat, hogy jó költőnek, írónak tartanak.
Ezt el is fogadom és nagyon jó, hogy egyből kijön a leírandó szöveg, szinte alig
kell javítani. Állagom megfelelő. Örülök, hogy nem bántak el velem a gének.
Tetszetős, amit a tükörben látok. Nosztalgiával gondolok a múltra. Életem
legragyogóbb szakasza a három gyerek felnevelése volt és az édesapjukkal, mint
emberrel, apával és zongoraművésszel töltött idő. Lezárult. Már nem létezik, de
azok az évtizedek érinthetetlenek számomra.
Örökség, hogy utcán nem ismerek meg embereket. Egyszerűen - el vagyok foglalva a
megoldandó aktuális feladattal – és nem látom meg az illetőt. Amint ez
napvilágra kerül, korrigálom, elnézést kérve és magyarázatot adva. A kötekedést
nem bírom elviselni.
Ezzel szemben egy védelem van - levegővé válok.
Szeretem, hogy életkoromhoz képest jól nézek ki. Elégedett vagyok a
ruhatárammal, mely mélyen tükröz engem. Furcsa figura vagyok. Aki szeret, az egy
életre szeret, aki nem áll ki, soha nem fordul pozitív irányba.
Remélem – jól ismerem magamat. Szakember azt mondta, jól.
IGY KÉPZELEK EL EGY ÖNISMERETI VALLOMÁST.
TEGYE MEG MINDENKI, SAJÁT MAGÁNAK.
JÓ LESZ!