A golyvás nyúl

-
-
-
-
- Most nem állatorvosi értekezés kerül itten papírra a jódhiányos víz
káros fogyasztásának következményeiről. Az állattanba sem fogunk nagyon
belemélyedni. Ez az attitűd számomra egy találóan megfogott férfitípust
jelent.
Világ árvája, ország szerencsétlenje, mindenki Jánoskája, mint a mesében.
Keze tele eszközökkel, mindent meg tudna valósítani, amit akar.
Karnyújtásnyira van előtte az élhető élet. Nem él a lehetőséggel. Kallódik,
csapódik,hagyja magát kiröhögtetni, kihasználni, s ezenközben egészen jól
érzi magát a bőrében.
Lénye annyira jóságos, hogy megviszket a keze jelölt hölgynek, hogy szinte
azonnal jól kitoljon vele. Vonzza a leminősítést és a föntebb már egyszer
említett teljeskörű kihasználást.
Szinte azonnal kicsippantja azt az alanyt, aki ezt ővele meg is fogja
cselekedni. Ide rendes aszzonyember nem való, mert akkor nem lehet
szenvedni. Okafogyottá válik a panaszkodás.
Az pedig ennek az alkatnak lételeme. Igazából ott van az eb elhantolva, hogy
ő maga nagyon jól elvan.
Időnkénti csapódás, haverkodás, legyen mélyebb barátkozás ,vagy női
hölgyekkel való ismerkedés, belefér.
Utána szeretne hazamenni – ha lenne hová – és elképzelhető ,hogy akár komoly
alkotói tevékenység is kikerülne a keze alól a biztos nyugalomban. Nyuszi
ezt az állapotot vagy nem ismeri fel, vagy mire felismerte, már a
megvalósítás leghalványabb lehetőségét is eljátszotta. Mire eszmél, addigra
fülig ül kölcsönök halmazában, mik legálisak és visszafizethetőek, csak
akivel ebbe a nem egy-két órás vállalkozásba belefogott, az nem hozzávaló.
Ilyen körülmények között természetes, hogy emberi módon közlekedni egymással
– legalábbis - lehetetlen. Nem azért ,mert a másik fél feltétlenül a
bazsalikus sárkány és a gonosz boszorkány egyetlen személyen belül. Nincs
annak a szerencsétlen asszonynak semmi baja. A kapcsolatnak van baja.
Halálos betegsége. Nem egymáshoz valók. Így lesz süketek párbeszéde ,egy
fedél alatti hidegháború, szomorú vasárnap és társai az egész együttélésből.
Lett volna idő felismerni az össze nem illő
Tulajdonságokat .Ehelyett tologattuk a drága időt, mint figurákat a
sakktáblán .Addig tologattunk, míg létre nem jött az a torzszülött, melynek
hétköznapi neve: rossz házasság. Természetesen föl is lehetne ám azt bontani
ugye. Sőtleg igen kulturált körülmények közepette.
Eladni a nagy fényest, venni belőle két kis fénytelenebbet. Visszaadni az
adósságot. Ígyen lenne mód mindkét félnek újrakezdésre, emberi mivoltuk
visszaszerzésére.
Én, mint bikkfafejű, szabolcsi paraszt, nem tudom felfogni, mitől jobb az,
hogy hátsó felet egymásnak fordítva útálkozzuk végig a hátralévőt?
Erre, sajnos én nem tudok ésszerű magyarázatot. Ha édes asszony ragaszkodik
a biztos rosszhoz, mint a bojtorgyán, lefejtve a lehetetlen helyzetről
megesküszöm, hogy rááll a talpára. Netán még konzumálható, kedves nőszemély
is válhat belőle, ha találkozik a nagy varázslóval. A nagy varázsló
természetesen nem személyesen Óz lesz. Lesz pedig ő szürke kishivatalnok,
például, aki imádja, dédelgeti, szeretetének összes mutatójával körülveszi a
már pokolból szabadultat. Szeretetre viszontszeretés szokott a válasz lenni.
Az elsavanyodott hidegháborús elkínzott, útálkozós arcocskája kiszínesedik.
Kelleme, külleme pozitívan megváltozik, nem lesz több oka ellenállni. A
felhőnyaló mellett kénytelen. De említett kishivatolnokunk mellett ő a fény
az éjszakában. Ettől minden asszonyszemély megszépül és ujjáéled, mint
locsolt virág. Felhőnyaló meg nyalhatná a felhőt gond és akadály nélkül.
Magát továbbra is simán ellátná, mert az eseti felállásban, már csak
„akaratból” sem vasalnak ki rá egy inget. Magam ezt erkölcsileg soha nem
tenném meg, ha helyettem fizetik havonta a palotát. De magam az én vagyok,
tehát nem vagyok felhatalmazva arra, hogy ítélkezzek, vagy akár tanáccsal
erőltessem felnőtt emberek kifejlett búráját.
Ahogyan én ezt levezettem, színtiszta lúlogikával, rá is jöttem közben az
okosságra. Lehet, hogy ez az állapot direkt KELL az ilyen embernek? Lehet,
hogy fél a sötétben, mint a gyermek, akinek idejében nem mutatták meg este a
lakás összes sarkát:-Látod, szivem, nincs mitől félni, mert a falakon kívül
itt aztán semmi sincs.- Én ezt a módszert háromszor játszottam végig. Nem
kellett mégegyszer megcsinálni egyik esetben sem. Megértődött azonnal ,nem
félt többet senki, vigyorogva kotort az ágyába, ahol a meleg takaró és a
puszi biztonságában úgy húzta a lóbőrt, ahogyan csak illett. Az elemezgetett
felnőttkori összeférhetetlenség esetében bizony minden hiányzik. Nincs
ésszerű magyarázat, nincs puszi, nincs meleg takaró – közös semmiképp. Ígyen
asszonyunk őrlődik, közben gonoszkodik, mert valamivel fogvatartását meg
kell torolni. Felhőnyaló önmagát már felszabadította. Oda jár, ahová akar.
Teszi ezt bizonyos keretek között, de nem a jó ízlés határain belül. Kicsit
féleget, mit fog otthon kapni, de az adu ász mégis néla van: ő fizet. Ha a
fejem leszakad, akkor se fogom megérteni soha, mi a frászért elégszenek meg
emberek elrontott, félresiklott, eleve halálraítélt kapcsolatok mesterséges
életben tartásával.
A húsz év szigorított is jobb, mert onnan lehet szabadulni,jó magaviselettel
hamarabb is. Sőt KELL szabadulni, mert állami kenyeret nem zabálunk
luxusból, ha már kitelt az esztendő.
Téphetem a szájamat napestig. A lelki jódhiányon én nem tudok segíteni.
Lélekorvos talán igen, de oda ez a fajta nem megy, mivel meggyőződése, hogy
teljesen egészséges. Szegény emberiség! Ha belegondolok a meleg családi
fészek összetartó erejébe ,kellemetes légkörét megidézem, akkor jódhiányos
embertársaimat jól valagon billenteném: -Kelj már fel a földről, isten kis
állatkája ,hiszen nincs több életed ,csak ez az egyetlen egy! Ne
játszadozzál,mint gyermek a gyufával, mert nem biztos, hogy tűzoltó a
falszomszédod! – Sajnos az Állami Valagonrúgó Hatóság nem én vagyok, sőt ez
az intézmény nem is létezik. Ezeknek az életölőknek a saját hajuknál fogva
kellene magukat kihúzni életük langyos pocsolyájából.
Sok sikert hozzá, de őszintén!
-

<<
Főoldal
2005 Minden jog fenntartva thao & fly man