Halálos ősz

 

 

 

 

Még mindig meglegyint ennek a történetnek a tragikuma.Tíz éves lehettem,amikor tágabb családomban megtörtént.Emiatt, kegyeletből csak keresztnevet említek.A megörökítést a főszereplők megérdemlik.Milyen tud lenni az „Akarat” kifürkészhetetlensége,ebből a történetből tisztán kitűnik.

 

 

Rózsika férjhez ment,annak rendje és módja szerint,kb.1920-ban.Szép,fiatal lány volt,kicsit távolabbi nagynéném.Kereskedelmi iskolát végzett,tehát hivatalba járt házassága előtt.Utána megszületett egyetlen és imádott fia, férje pedig hirtelen egyik napról a másikra meghalt.Áldott szerencse a kereskedelmi végzettség!

Ment vissza könyvelni.A fiúcska már iskolás volt, beosztották a teendőket.

Rózsika dolgozott,gyereket nevelt és valahogy semmi egyébre nem volt érkezése.Fiát taníttatta.Amikor eljött az idő, a fiú megnősült.Nagy szerelem volt,nagy lánykérés,meg minden.Egy családi házba költözött anya és házas fia,de külön lakásba.Hogy nem találtak a mennyel közös hangot,én őszintén nem is csodálom.Ismertem őt is.Nagyon szép volt,nagyon csinos,nagyon erőszakos.

Férjet én még úgy ugráltatni nem láttam.A férj mosolyogva ugrált,mint a marionett (közben csalta,mint a ripityom),de a kirakat tündöklött.A feleség sem él már,viszonylag hamar húnyt el,innen a múltidő.Rózsika nyugdíj felé közeledett – ez akkoriban 55 évet jelentett,amikor megismerkedett Zoltánnal.

A körülményeket nem tudom,hogyan történt,de Zoltán alakját soha nem fogom elfelejteni.Amikor azt mondom valakiről: „A férfi”,hát Zoltán az volt.70 éves,géppel tövig nyírott haj (hatvanas évek eleje!).Mindig elegáns öltöny.

Délceg,magas,gyönyörű orgánum,egyenes tartás – és frissen,mély bánattal elsiratott özvegység. Rózsikába azonnal beleszeretett.Ahogyan ezt egy úriember teszi,vizit, virágok, meg ahogy kell.Nem telt bele sok idő,Zoltán odaállt Rózsika fia elé – kinek már akkorra két kamaszodó fia is volt – és katonásan megkérte édesanyja kezét.A fiú ezt tudomásul vette.Nem volt ellenvetése.Szerette az anyját, az eljövendő boldogságnak kifejezetten örült. Zoltán személye maga volt a garancia,hogy Rózsika a LEGJOBB kezekbe kerül.Borítékolta az egész család,szép idők várnak még rájuk. Zoltán boldogsága az egekbe szökött.

Megmondta kereken,nagy esküvőt akar.Neki ez olyan öröm,akkora élmény,hogy minden házas gyereket ott akar látni családostul.Neki volt három is,mind családos már.Ők is nagyon örültek az apjuk szerencséjének.Ismerték,nem bírna egyedül élni.Fekete kosztümben, elegáns öltönyben hivatal, utána templom.

Kezdetét vette a nagy vacsora.Remekül mulatott mindenki.Rózsika is megivott két pohár nehéz vörösbort.Nagyon jól esett a viszonylag bőségs vacsora alatt és után.Minden remekül ment.A vacsora után ők angolosan elutaztak még aznap Szoboszlóra,nászútra.Már az is el volt intézve.Zoltán semmit nem bízott a véletlenre.A boldog férj másnap reggel  túláradó szeretettel csókkal ébresztette új asszonyát.A csók jéghideg ajkakat talált.Rózsika álmában gutaütésben meghalt.Zoltán gyakorlatilag elvesztette önmagát.

Ha logikusan végigvesszük, a következő történt: Rózsika egész családja legendásan magas vérnyomással volt megverve,szinte minden testvére.De olyan magas,hogy nem tudták sokszor megmérni,mert a higany már nem tudott tovább menni.Ezzel a vérnyomással ő az előkészületek folyamán a következőket tette.

Elment fodrászhoz dauert csináltatni (ami dajjer nevű szörnyűségként kövült be a magyar használatba.Hiába a magyarázat – Dauerwelle=tartóshullám,nem lehet eltávolítani ezt a kövületet jégcsákánnyal sem).Akkoriban a dauert nagyon magas hőfokon csinálták,nem ilyen egyszerű löttyökkel,meg csavarókkal,mint manapság.Izgalom eleve dobott a vérnyomáson.Szoboszlón beűltek a gyógymedencébe.Az jó a reumának, de halálos a vérnyomásnak. A vacsora nehéz vörösbora sem hagyható ki.Végül 30 év szünet után egy fergeteges nászéjszaka a fent említett végtelenül gyöngéd,de férfiassága teljében lévő imádatban fürdő,csupa energia férjjel.Ezt egy ekkora vérnyomás nem is bírhatta ki.

 

 

Soha nem járok temetésre,csak ha én temetek.Itt elmentem édesanyámékkal.

Írtózatos temetést rendezett Zoltán.Annyi virágot én még életemben nem láttam.

A hatalmas,délceg ember úgy zokogott,minr egy gyerek.Mögötte állt egész családja, asszonyostúl,gyerekestül,természetesen Rózsika fia is családostúl

Számtalan rokon.A pap szívhezszóló imája,szolíd,de annál tartalmasabb beszéde.A legközelebbi hozzátartozó koszorúja van mindig a koporsó lábánál.

Ez így helyes,ez az ő búcsúajándéka.A Zoltán koszorúja leírhatatlanul gyönyörű volt és akkora,mint két másik. Válogatottan csodás virágkompozíció és én,aki soha nem engedek az enyémeknek szalagot tenni, itt megértettem és gyerekfejjel is helyeseltem és teljes súlyában átéreztem a ráírt szavakat:

„…..Szép lett volna………Zoltánod..””

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man