EGYSZER

Egyszer…
Csak egyszer, látni a szemed,
Érezni, milyen lágy, szerető a kezed.
Végig meggyötört hátamon futni hagyni,
Boldogan egyszer a mosolyodba
Fúlni.
Csak egyszer biztosan tudni,
Hogy igaz volt, hogy nekem szólt
Tengernyi mosolyod, mely
Ragyogott, kékebben, mint az ég.
Ez elég.
Utána történhetne bármi.
Pokolra, mi ugyan nincs,
Vagy vesztőhelyre menni,
Bátran a bárd alá nyakamat
Letenni.
Sohasem volt áldott jelenlét,
Biztonság, mely attól volt,
Hogy soha nem volt még.
Bátorság, hogy itt vagy velem.
Kedvesem.
Nálad jobban nem tudja senki.
Hamar elmegyek. Ezért kegyetlen,
Hogy tagadod tőlem a szívedet.
Pedig azt ígérted, „élni fogsz nekem!”
Egyetlenem!
Helyem van már, hol várnak,
Hol értelme lesz a földi csodáknak.
Ott minden oly kicsi lesz, s lényegtelen.
De a lehetetlenben is velem vagy
Szívem.
 

Szent Ágoston szavai:

„ Istenem, köszönöm, hogy a miénk volt és még az is marad,
mert aki szerettei szívében tovább él, nem halt meg –
CSAK TÁVOL VAN.”