...egy mesés Szilveszter,
mit egyedül te álmodtál
meg nekem...
csak nézted, csak lested,
lelkesen kerested, a
meglepetéstől hogy
ragyog a szemem...
elmúlt az álom, eltelt
sok idő már, de arra
az estére emlékezem...
nem bántál semmit,
csak egy éjszakára
a lábam elé terítettél
minden varázst, mint
egy szőnyeget...
most nincs kedvünk,
fájunk és egymásra
vágyunk, de ellenünk
dolgozik tér és idő...
de az este fénye,
szemed tündöklése
itt van velem,
nem kételkedem,
s hiszem, hogy miértünk
telik a múló idő...
de a vágy itt van,
legbelül,
mélyen, hogy szálljon a
konfetti, s legyél velem...
