A
kezembe vettem, lüktetett,
Vörös volt, forró, csupa vér.
A véred aranyló-vöröse csorgott
A kezemre, s éreztem, mindent,
Mindent beborít...
Folyt egyre az aranyló, vörös lé,
Mezőkre, földutak vájataiba, szét.
Elvitte a földön, mindenüvé, szerte
A parttalan szerelem üzenetét.
Hirdette:
Ki nem tud szeretni, pusztuljon,
Nem érdemel irgalmat sehol, soha.
Szerelem nélkül kihűl a szép föld,
Minden csak kietlen és mostoha.
Szerelem nélkül meghal a csoda!
