Nem értem...

 

talán nem is akarom,
hogyan kúszik be a
küszöbön a fájdalom.
Szétszórja spóráit,
Mint egy mérges gomba.
Nem nézek vissza,
Nem nézek vissza...

 

Nem értem, ami tökéletes,
Miért hullik darabokra?
Miért kell cserepet söpörni
Sírva, mikor nemrég
Egész, mázas edényből
Folyt a méz, hirdetve,
Minden örök...

 

Nem szállok perbe a
Lehetetlent hívja, de
Nem is ülök be a
Bánatos sarokba.
Megrázom magam,
Felállok, hiszen lejöttem a
Fáról – úgy mondják,
már rég...
Egy időre elfelejtek
Mázas köcsögöt,
Benne mézet...
Megértem, s
Beépítem
Emlékeimbe,
Mint kerek,
Egészet...