...ez egy
szegény, ostoba kis
óda, beleírtam, csak úgy a
homokba... ,hogy ameddig el
nem lépik a kivájt betűket,
legalább addig látsszék,
mennyire szeretlek...
Szeretlek
téged. Se színe,
se fonákja, se ésszerű értelme,
csak úgy, ki a világba... mint ki
úgy szeret mint fuldokló a
szalmát... pedig tudja, azzal
sosem jut át - mégis...
Szeretlek
és már azt sem
érzem, hogy hiányzol.
Erről leszoktatott a sors,
szépen, magától... elvett
mindent, elvett tégedet.
Csak a számításába nagy
hiba csúszott...
Mert mi nem
tudunk, igen,
még ha nem is látszik...
csak valahol egy bánatos,
öreg zongora játszik és
tudom, hogy mindig
melletted vagyok...
Igazságosak
legyetek,
jóságos csillagok...
