Ghost

 

Itt fekszem a rideg kövön,
Hideg a testem, a kés jól
Dolgozott, nem hagyott
Szemernyi életet bennem.
Te üvöltesz és rázol, patakzik
A könnyed, ordítasz, valaki!!!!
Valaki mentsen meg! Késő.

 

Valami furcsa dolog történik,
Pont velem – magam nézem
Halott testemet egy láthatatlan
Testben. Lassan értem meg,
Téged nem érinthetlek soha,
De megvéd a szerelmem a
Gonoszság ellen, legyen az
Bármekkora, lehetetlen csoda.

 

Megbüntetem a hűtlen barátot,
Elrendezem a lenti világot, mert
Nem végtelen az időm a két helyen.
Nem lehetek egyszerre itt lenn és
Valahol, valahol odafenn...
Még búcsúzunk, még sírunk,
Még elmondom, hogy szerelmem
Örökre veled marad, majd elballagok
A fényben, mely tükörként csillan
Vissza könnyeidben, de tudom,
Árva így sem lehetsz többé soha.

 

Bátor és büszke leszel, hisz karod
Alatt a szerelem biztonsággal fészkel,
Mindig a helyes útra vezérel, mert
Ha el is mentem, veled maradok...

 

 

(Férjem áldott emlékének,
akivel először láttuk a filmet,
halála előtt két hónappal...)