Hegedűtanár
Kezdjük, ha felkészült,
Úgy, mint a múltkor,
Emlékszik még, milyen
Fontos a pianissimo!
Emlékszik, a lassításra,
Az első tétel közepén?
Eldúdolom magának,
Én hogy gondolom.
Nem figyel, pedig oly
Csodás ez a tétel!
Figyelje csak, mint a
Szerelem, a hang, a cé,
Mint a hulló levelek,
Pizzicatóban a sok esz,
S mint pergő könnyek
Zápora a sok, staccato dé!
Kislány, a muzsika mesél,
Csak a hangok egymás utánját
Egyszer érezze meg, csodásan
Játszik, a technikája az, de a
Szíve, a szíve, kedvesem, hol,
Hol maradt? Nem figyel, nincs
Hozzá kedve most?
De, tanár úr, gyönyörűket mond!
Hagyjuk holnapra, fáradt, kedvesem?
Pedig a vonókezelés szép, egyenletes,
Épp most figyelem!
Oh, nem, tanár úr! A darab csodaszép,
Mikor gyakorlom otthon, hallom hozzá
Az ön énekét, nem, tanár úr, nem a zene
Itt a baj, szeretek egy embert, kihez
Szívem még oly fiatal, ki érett és nagy
Művész, a varázslat már nála!
Szeretem, tanár úr, kérem,
Fejezzük be mára....
("A hegedűtanár" Domenico Modugno
emlékére)
thao