Thuróczy János: Magyarok krónikája (1488)

Thuróczy János Magyarok Kronikája című művének eredeti kézirata nem maradt fenn, hanem eme alkotását a végleges formájában az 1488-ban nyomtatásban megjelent Brünn-i és Augsburg-i kiadások által ismerjük. Magyarország történetét 1487-ig dolgozta fel.
"Thuróczi János (Szentmihály?, 1435 k.-Buda?, 1488-89 k.): történetíró, Túróc vármegyei birtokos. 1467-től az országbíró, 1470-től a sági hiteleshely, 1475-ben Hásságyi István országbírói ítélőmester jegyzője, 1486-88-ban Drági Tamás ítélőmestere. Hásságyi biztatására a 80-as évek elején megírta II. (Kis) Károly történetét (Descriptio miserabilis casus Caroli regis cognomento Parvi nec non lugubre factum reginarum Hungariae), hogy a krónikairodalom hiányait kitöltse. Ehhez Lorenzo dei Monaci lat. költeményét ültette át prózára kibővítve a szájhagyománnyal. Drági kérésére 1486-87-ben átdolgozta a 14. sz.-i Krónikakompozíció hun történetét; kisebb módosításokkal és kiegészítésekkel átírta ennek elbeszélését 1342-ig, hozzácsatolta Küküllei I. Lajos életrajzát és az említett Kis Károly-történetet. Az 1386-1458 közötti időszakot önállóan dolgozta ki, a továbbiakról futó áttekintést ad 1487. aug. 17-ig. Függelékül csatolta Rogerius Carmen miserabiléját, melynek szövege csak innen ismert. A teljes mű (Chronica Hungarorum) 1488. márc. 20-án Drági Tamásnak ajánlva Brünnben, a 2. kiadás Theobald Feger budai könyvkereskedő megrendelésére Mátyás királynak ajánlva ugyanabban az évben jún. 3-án Augsburgban jelent meg."
"A magyarországi megrendelésre kiadott, illetve főként magyarországi használatra szánt XV. századi nyomtatványok közül a világi tárgyú művek szerény kiállításban készültek. Kivételesen számos illusztrációval látott napvilágot Thuróczi János Chronica Hungarorum című munkájának két - brünni és augsburgi - kiadása. Az olmützi püspökséghez s 1469-től a magyar király fennhatósága alá tartozó Brünn városában megjelent első kiadás - melyet Konrad Stahel és Matthias Preinlein nyomdászok 1488. március 20-án fejeztek be - nemcsak a brünni sajtó legjelentősebb világi nyomtatványa, hanem a korai magyar könyvművészet egyik figyelemre méltó reprezentánsa. A brünni editio körülbelül 20x29 cm méretű, 168 folióból álló kötet, az egyes lapokra - két nagyméretű betűtípussal - 36 sort szedtek. Az iniciálék helyét üresen hagyták és a fametszeteket sem színezték ki; a legtöbb példányban - így a szegedi Egyetemi Könyvtárban őrzött exemplumban - ezeket utólag sem pótolták... A krónika szövegét 41 magyar vezér és király portréja díszíti. Minthogy öt metszetet - olykor kissé átalakítva - kétszer is felhasználtak, a 41 képmást 36 fadúcról állították elő. A portrék egyébként nem hiteles képmások, ám az ábrázoltak attribútumait gyakorta pontosan feltüntették. Nemcsak a történetíró Thuróczi, hanem a gazdagon illusztrált brünni kiadás sikere is közrejátszhatott abban, hogy Theobald Feger kiadó néhány hónappal később Augsburgban újra közreadatta a krónikát."
Thuróczy műve szolgált nyersanyagul és kiinduló pontul a 15. század végi két humanista történetíró, Ransanus és Bonfini feldolgozásaihoz. Beatrix királyné még a mű megjelenésének évében megbízta Petrus Ransanust, hogy humanista szellemben dolgozza át a szöveget. Mátyás nem sokkal később ugyanezzel a feladattal Antonio Bonfinit bízta meg. Az elkészült humanista átdolgozások háttérbe szorították Thuróczy művét. 1488-at követően legközelebb Schwandtner Sciptores rerum Hungaricarum című gyűjteményében jelent meg 1746-ban. A latin szöveg modern kritikai kiadását Galántai Erzsébet és Kristó Gyula készítették el 1985-ben. A kritikai kiadáshoz készült kommentárt három évvel később Kristó Gyula és Mályusz Elemér adták közre. Első, teljes magyar fordítása Horváth János jóvoltából 1978-ban jelent meg. 1991 óta angolul is olvasható. (Valamint hasonmás kiadás + kísérő kötetként a magyar fordítás Helikon kiadó gondozásában 1986-ban jelent meg.)
Formátum: az eredeti krónikalapok tekinthetőek meg hasonmás alakban, részletgazdag képek formájában. Jelen közreadott kötet Jankovics Miklós gyűjteményéből került a nemzeti könyvtárba. (Inc. 1143.) Az augsburgi kiadás tekinthető meg itt. Pergamenre készült nyomtatvány, a Mátyás királynak szóló ajánlást a nyomdász aranybetűkkel nyomtatta. Illuminálás: számos fametszettel, amelyek rendkívül szépen vannak kiszínezve ebben a példányban. - Mátyás és Beatrix fametszetű, kiszínezett címerével van ellátva.