1993-ban Angliába utaztam, hogy saját szememmel lássam a gabonakörnek nevezett jelenséget, amit már régóta figyeltem a távolból. Valóságos volt? És ha igen, mit jelentett? Amennyiben nem ember alkotta körökről volt szó, akkor kik álltak mögötte? Ezen felül pedig, a történelemnek miért éppen ebben a szakaszában jelentek meg? Miféle történések voltak itt folyamatban? Oldalakon keresztül tehetném még fel a kérdéseimet.
Érezni akartam és megtapasztalni, hogy milyen lehet egy ilyen körön belül állni. Valahogy az volt az érzésem, hogy többet fogok megérteni belőlük, ha ott vagyok.
Angliába utaztam egy hónapra. Ez volt az első alkalom, hogy a lábamat angol földre tettem és izgatott voltam.
Az első héten tartottam egy Élet Virága műhely kurzust. Ezután már szabadon követhettem a belső megérzéseimet, hogy megkeressem ezen „műalkotások" forrását, amit az angolok „kukorica köröknek" neveznek.
Úgy tűnt, hogy a testem pontosan tudta, hogy mit kell tennie, hagytam hogy vezessen. Így jutottam el Stonehenge-be.
Ez a hely több mint 5000 ezer éves, azonban az energia, ha képesek vagyunk, érezni még mindig határozottan körvonalazható. Úgy találtam, hogy a körök - energiakörök - teljes mértékben megkülönböztethetők. Olyanok voltak, mint vékony, kör alakú energiafalak vagy inkább kupolák, amiket csak néhány centiméteres, szűk terület választ el egymástól, és a központja Stonehenge, de azon jóval túlnyúlik. Kíváncsivá tett.
Valami hasonlót éreztem egy másik ősi templomban Peruban, Sacsayhuaman-ban. A perui idegenvezetőm szerin ezek az energiakörök késztettét az inkákat arra, hogy arra a helyszínre építsék Sacsayhuaman-t. Ösztönösen éreztem, hogy ugyanez a helyzet Stonehenge esetében is. Azért helyezték el a köveket ilyen kör alakzatban, hogy az megfeleljen az ott jelenlévő energiamezőnek. Fizikai szinten teljesen egyértelmű volt.
Másnap Avebury-be mentem, ahol Anglia egyik legnagyobb kőből kialakított kör alakzata található. Nem tehettem másként. Az energia egyszerűen odavonzott, megragadva a szívemet.
Az estét egy öreg angol, szalmatetős, kőből épült fogadóban töltöttem, ahol a fő szórakozás a sörivás és a barátokkal való diskurálás volt.
Emlékszem, csak úgy vibráltam. Érezhető volt ez a kölcsönhatás a saját energiamezőm, és először Stonehenge majd Avebury rezgése között. Bármiféle kommunikáció zajlott is ezen a helyen, az nagyon magas szintű volt. Ezen a ponton biztos voltam abban, hogy bárki is készítse a gabonaköröket, tudta hogy ott vagyok.
Másnap kora reggel a szobámban ültem, meditálva..., csak úgy voltam. Aztán hirtelen - mintha csak kikapcsoltak volna -, kijöttem a meditációból, gyorsan felöltöztem és elindultam a kőből készült körökhöz. Az volt az érzésem, hogy sietnem kell.
Gyors léptekkel közelítettem Avebury-hez. De amint közelebb értem, minden lelassult és éreztem, hogy belépek egy másfajta tudatállapotba.
Addigra ott álltam közvetlenül amellett a hatalmas kövek mellett, sorban velük, mintha a testvéreim lettek volna. Életszerűek voltak. Szélcsend volt, tökéletes csend. Kissé hűvös és ködös. Csak ott álltam és szemlélődtem.
Újra azt éreztem, mintha oldalba böknének, ez alkalommal azzal a céllal, hogy jobbra vegyem az irányt, az óramutató járásával ellentétes irányba, körbe a kő alakzat körül. Egyik kőtől a másikig lépdeltem, és éreztem, hogy mindegyik különálló „egyéniség" sugárzó energiával bír.
Hirtelen egy különleges kő tűnt fel, majdnem odarohantam hozzá annyira ismerős volt. Nekitámasztottam a hátamat és végig csúsztattam magam a hideg, durva felületen, egészen a földig. A szemem becsukódott és azonnal mély meditációba merültem. Nem volt előre megtervezve, vagy átgondolva. Egyszerűen csak megtörtént.
Avebury eltűnt és egy végeláthatatlan térség nyílt meg a szemem előtt. Csak néhány méterre tőlem egy öregember jelent meg hosszú, fehér szakállal. Bíbor és zöld palástot viselt, a jobb kezében pedig egy hosszú botot tartott. Valahogy ismerős volt a férfi.
Bár idős volt, de a tekintete fiatalos és erős. Egyértelmű volt, hogy mondani akar nekem valamit. Telepatikusan ugyan, de mély, intenzív és tiszteletet parancsoló hangon szólt. Semmit nem tudtam tenni csak hallgatni őt.
De a hang óangol nyelven szólt, olyan durva akcentussal, hogy szinte semmit nem értettem belőle. Elmondtam neki a problémámat, de ő csak beszélt folyamatosan. Aztán lassan elkezdtem megérteni. Azt mondta, hogy Merlin a neve és ekkor a szellemeink elkezdtek egymásba olvadni. Akkor már tudtam, hogy mit beszél. Megértettem.
Elmondta, hogy ő és a barátai készítik azokat a gabonaköröket. „Barátok" alatt ő „Megvilágosodott mestereket" értett. Ezek az emberek képviselik az emberi tudatosság legmagasabb és legfejlettebb szintjeit. Azt is elmondta, hogy néha a köröket földönkívüli fajok készítik, de csak néhányat.
Aztán azt mondta, hogy másnap be is bizonyítja. Az utolsó szavait úgy értettem, hogy ha meg akarom fejteni a gabonaköröket, akkor meg kell értenem Anglia történelmét.
Ezzel el is tűnt. És amint visszatértem a helyszín realitásába, az olyan volt mintha hideg vizet öntöttek volna az arcomba. Sokkoló élmény volt. Olyan mély transzban voltam, hogy még azt is elfelejtettem, hogy Angliában vagyok. Pillanatok alatt világossá vált számomra, hogy hamarosan valami különleges dolog fog történi, de elképzelésem sem volt, hogy mire számítsak.
Egy megjegyzés: Később, még aznap megtudtam, hogy azt a követ aminek a tövében a látomásom volt, „Merlin Kőnek" hívják.
Merlin szavai még mindig a fülemben csengtek, így kezdtem bele Avebury felfedezésébe és a kő építménnyel kapcsolatban sok egyéb vonatkozására is rájöttem, amelyek Anglián kívül nem igazán ismertek. Például, tudomást szereztem a „Mihály és Mária" vonalakról, amik nemcsak Avebury és Stonehenge helyét határozzák meg, hanem az Angliában található legtöbb kör alakú kő építmény helyszínét is. Ez a két kanyargó, élő energiavonal - az egyik a férfi, a másik a női aspektus - átszeli a szigetet parttól partig úgy, hogy soha nem térnek el az egyenes vonaltól nagyobb mértékben mint 15 km. Akármennyire is valószínűtlennek tűnik, ezek a tények. A fent említett Mihály, maga Mihály arkangyal és Mária pedig Jézus anyja.
Lassan kezdtem megbizonyosodni afelől, hogy ezeket a Mihály és Mária vonalakat kell tanulmányozni, hogy feltárjuk a gabonakörök eredetét és a kibontakozó titokzatos történetet. Ez kezdett számomra nyilvánvalóvá válni, amint a körökön belül sétálgattam.
És igazam volt. Már maga az, hogy a körökön belül vagyunk, megváltoztatja az ember tudatosságát. Az információ csak úgy özönlött belém.
Kezdetnek csak annyit, hogy valamikor 64 ilyen kör alakú kő építmény volt Anglia teljes hosszában, mindegyik ezen Mihály-Mária vonalon belül feküdt. A Druidák arra használták ezeket a köröket, hogy fenntartsák velük a Földanya és a természet egyensúlyát. A Földanya tudatosságának sok eleme működött együtt a Druidákkal, hogy megteremtsék ezt a tökéletes egyensúlyt.
A Kelták, és még jó néhányan őket megelőzően, meg is élték ezt a egyensúlyi állapotot a természettel, és olyan ünnepségeket hoztak létre, melyek keretén belül megtalálták azt a ritmust, ami segítségével úgy élhették életüket, hogy az egyensúlyban volt a Föld összes ciklusával.
Példának álljon itt a Kelták - akiket pogányoknak nevezünk - egyik rítusa, amit a tavaszi napéjegyenlőségkor végeztek. Hatalmas tüzet gyújtottak a legkeletibb kő építménynél, pontosan napkeltekor. Ahogy a nap emelkedett az égen úgy gyújtották meg a tüzet a következő körnél. Ily módon, a sziget fölött áthaladó napot kísérve, a kő építmények mindegyikénél tűz gyúlt és így tudatták az emberekkel, hogy a tavaszi napéjegyenlőség ünnepe van.
Aztán a Beltane-nak nevezett szertartáson az emberek kivonultak a termőföldjeikre, ahol az az évi terményeik voltak és szeretkeztek a földön, ezzel mintegy átadva alkotó/nemző energiáikat - azon felül, amit a Nap és a Föld biztosított - és harmóniába kerültek a pillanat energiáival. Szép és egyszerű esemény volt.
A gabonakörökkel kapcsolatban megfigyelhető az az erőteljes, pogány vallásra jellemző szokás, hogy ezeknek az alapja maga a gabonatermesztés és ezen kreatív folyamat természet általi időzítése volt. Talán ezzel magyarázható, hogy ezt a „médiumot" használják manapság a kommunikáció eszközeként. A körök előfordulásának kezdete egybeesik a gabonaéréssel és az utolsó aratás idején zárulnak le. Ez minden bizonnyal gondolati táplálék.
Merlin azt mondta, hogy a gabonakörök megértéséhez szükséges Anglia történelmének a megértése is. Amint azt majd látni fogjuk, ennek a történelemnek egy része kapcsolatban áll Jézus életének történéseivel és a kereszthalála utáni eseményekkel. A Merlin által elmesélt történet az én értelmezésem szerint a következő.
Jézus születésével minden elkezdett megváltozni. Amikor Jézus 12 éves volt, gazdag nagybátyja, Arimateai József elvitte őt Angliába, Avalon szigetére (ez akkor még sziget volt, manapság Glastonbury környékét jelenti). Jézus élete során még egyszer visszatért ide.
Jézus halála után a Druidák arra kérték Józsefet, hogy újra menjen vissza, ami - úgy emlékszem, azt mondta - meg is történt időszámítás után 33-ban.
Amikor megérkezett, a Driudák vezetője a Merlin - ez egy olyan titulus mint mondjuk a Dalai Lama; és több Merlin is volt) földet ajándékozott Józsefnek. Ez a földterület közvetlenül a Druidák szent hegyének, a Tor-nak a lábánál terült el, itt épült az első keresztény templom is. Ez ma a Glastonbury Apátság és a mai napig a világ legnagyobb keresztény temploma.
Az apátság szerzetesei elutaztak Rómába, hogy megépítsék az ottani első keresztény templomot, amit ma Vatikánnak nevezünk, ezzel előkészítve az utat az első pápának, Péternek. Mindez a Druidák áldásával történt.
Így csak most kezdjük megérteni, hogy a Druidák segítsége nélkül a keresztény vallás nem maradhatott volna fenn, vagy gyökeret sem verhetett volna az elején. Igazából az Arthur idején élt Druida Merlin volt az, aki a király segítségére volt abban, hogy életre hívja a később Kerekasztal lovagjai néven ismerté vált csoportosulást. Azokban az időkben a céljuk az volt, hogy megvédjék a templomba igyekvő keresztény híveket a pogányoktól.
Miért? Mert Merlin szerint Jézus egy olyan új világszemléletet hozott, ami a következő lépcső volt az evolúcióban és ezt ők támogatni akarták.
Szükséges még szemügyre venni a pogányság és a kereszténység közti átmenet egy másik elemét. A 64 kőből készült kör alakú építmény, ami szinte egyenes vonalban szeli át Angliát, a pogányok számára a legnagyobb spirituális jelentőséggel bírtak. A keresztények voltak azok - druida segítséggel -, akik lebontották ezeknek a kör építményeknek a legtöbbjét, hogy aztán ugyanezeket a köveket felhasználva megépítsék belőlük az új, keresztény vallás templomait.
Ezeket a kő építményeket nem találomra helyezték el, hanem csakis ott, ahol a férfi és a női energiavonalak keresztezték egymást. A vonalak kereszteződése pontosan az ősi kő építmények közepére esett és nagyon komoly fontossággal bírtak abban az időben. Később, amikor ezeket a köröket lebontották, a körök pontos közepe vált a rá épülő keresztény templomok oltárának közepévé.
A keresztények úgy gondolták, ezzel azt érik el, hogy a pogányok is el fognak járni ezekbe a templomokba - igazából így is történt, bár hosszú időt vett igénybe.
Így aztán manapság, kő építmények helyett, egy Angliát keresztülszelő egyenes vonal mentén, 64 keresztény templomot találunk, amelyek mindegyike vagy Mihály arkangyalnak vagy Máriának van szentelve, azoknak akikről a két energiavonal el lett nevezve. (Nem érdekes, hogy egyetlen templom sincs Jézusnak felajánlva?)
Amikor este nyugovóra tértem a Merlinnel való találkozás után, azon tűnődtem, hogy hogyan fogja bebizonyítani, hogy ő és a „barátai" készítik a gabonaköröket. Rá gondolva aludtam el.
Másnap reggel felhívtam az angliai gabonakörökkel foglalkozó adatbázis üzemeltetőjének a főnökét, csak azért hogy felvegyem velük a kapcsolatot és hogy lássam megtudhatok-e valamit. Mert az idáig még egyetlen igazi gabonakörben sem jártam.
Ez nagyjából 8 évvel ezelőtt történt és már elfelejtettem a szervezet nevét, de úgy gondolom hogy még ma is működik. Egy fiatal nő vette fel a telefont és hosszasan elbeszélgettünk. Egy ponton megkérdezte, hogy honnan telefonálok, én pedig megmondtam neki az Avebury közelében található kis falu nevét.
Egy pillanatig habozott és azt mondta: „Kb 30 perccel ezelőtt kaptuk a jelentést, hogy egy új gabonakört láttak az egyik autópálya mentén, egy önhöz közeli helyszínen. Eddig még senki nem járt a körben. Megtenné, hogy átugrik, megvizsgálja és aztán visszahív minket?"
Elmagyarázta az útirányt, amiről kiderült, hogy nem messze esik attól a helytől, ahol az előző éjszaka aludtam. Izgatott voltam, hogy megpillanthatom az első gabonakörömet, beugrottam a kocsiba és egyenest az úti cél felé vettem az irányt.
Ahogy megközelítettem a kört, nem tudtam kivenni, hogy mi az. Nehéz, amikor valami olyan méretes dolgon belül vagyunk, hogy nem érzékelhető a teljes kép. Nagyjából 20 perc, a körben eltöltött séta után, jöttem rá, hogy mi volt a motívum.
A szavam is elakadt.
A Szent Geometria 20 évig tartó tanulmányozásával jutottam el egy olyan motívumhoz, ami az értelmezésem szerint, mindenek felett áll a dolgok egymáshoz fűződő kapcsolatának megértésében. És ez a gabonakör pontosan ezt a motívumot ábrázolta!
Merlin szavai visszhangzottak a fejemben: „Be fogom bizonyítani."
Ahogy átgyalogoltam a gabonakörön, csodálatos érzés töltötte el a szívemet. Még ha az életben több gabonakört nem is fogok tudni megfejteni, ezt biztosan megértettem.
Este, meditációban, Merlin újra megjelent. Elmondta, hogy még másik két gabonakört fog készíteni, amik az én rajzaimat ábrázolják, hogy minden kétséget kizáróan tudjam, hogy igazat mond.
Az azt követő 3 nap során pontosan az történt, amit mondott. További két rajzom - olyan rajzok, melyek egyik könyvemben sem szerepelnek és nem ismertek a nagyközönség előtt - jelent meg, pontosan úgy ahogy állította.
Addigra már úgy éreztem, hogy tudom ki áll a gabonakörök mögött: az emberi tudatosság legmagasabb szintjei. De meg kellett tudjam, hogy miért és hogy mi volt az üzenet? Biztos voltam benne, hogy Merlin el fogja mondani.
Igazam volt Merlinnel kapcsolatban. Folyamatosan vezetett engem, miközben elzarándokoltam Anglia szent helyszíneire, meglelve egyik gabonakört a másik után. Szinte minden alkalommal, amikor egy gabonakört fedeztem fel, látható közelségben volt egy szent hely is. Még ha Merlin nem is tanított volna, teljesen nyilvánvalónak tűnt, hogy az ősi világ valamilyen módon egységbe rendeződik ebben a jelenségben.
Egy este Merlin megjelent és egyszerűen elmesélte a teljes kapcsolódást a gabonakörök és a „Felemelkedett Mesterek" között. Ez is nyilvánvaló, amint hallja az ember és ismeri a hozzá kapcsolódó történetet.
Csak dióhéjban, Merlin azt mondta, hogy Jézus érkezése előtt a Druidák és a pogányok is úgy gondolták, hogy a Mennyország a Föld belsejében található. Ez egy olyan látásmód volt, amiben minden szent dolog, magán a Földanyán belül volt található. Ezért voltak olyan szentek maguk a kövek is: mert a Földből nyúltak ki.
A Druidák úgy tekintettek a kövekre, mint lélekkel rendelkező élőlényekre. Bizonyos vizeket, forrásokat, stb. szentnek tartottak és úgy gondolták, hogy azok bejáratok a Föld belsejébe, a mennyországba. Így imáikat nem felfelé, hanem lefelé irányították. Ez olyan életszemlélet volt, amiben mindent élőnek tekintettek, magát a Földet is. Az erdők megteltek tündérekkel és haragvó istenekkel. Maguk a fák is hatalmas erővel rendelkező lelkek voltak.
De aztán a Pápa közbelépett és törvénytelennek nyilvánította az összes ilyen felfogást. Megtiltották a kövek, források, fák, istenségek, a Nap, a Hold imádatát és hogy élőként tekintsenek rájuk.
A keresztény tilalom egy olyan modern tudatosságot eredményezett, amelyben a Földre úgy tekintünk, mint egy élettelen sziklára, semmi több.
Ezen túlmenően a pápa feje tetejére állította a pogány világlátást és a mennyország a csillagokba került át!
Így manapság, amikor Istenhez imádkozunk, felnézünk a csillagokra. Úgy gondoljuk, hogy a mennyország fent van a csillagok között. Soha fel sem merül bennünk, hogy a mennyország a Föld belsejében lehet. Ez olyan régi nézet, hogy szinte kihalt.
Merlin elmondta, hogy a gabonakörök végső üzenete a régi látásmód - ami a Földet élőként kezeli - és az új szemlélet - ami holtként tekint a Földre - újraegyesítése. Amint a két nézet újra egyesül, az olyan tudatosságot eredményezhet, ami változatlanul kiterjedne az univerzumba, de úgy, hogy tisztelettel viseltetne a Föld szentsége iránt.
Amíg nem látjuk be, hogy a Föld szent, tovább gyilkoljuk őt és a saját otthonainkat romboljuk le. Merlin állítása szerint az emberiség csak akkor élheti túl és juthat el a csillagokra, ha ebből a nézőpontból szemlélődik.
Az is nagyon érdekes, hogy hirtelen egy új kultúra jelent meg Amerikában és Európa egyes részein (Angliából kiindulva), akik a Földet élő lélekként kezelik. És ennek a mozgalomnak a születése röviddel az angliai gabonakörök megjelenése előttre, az 1960-as évek közepére tehető.
Azt szükséges itt ezzel kapcsolatban megértenünk, hogy új kultúra a Földön csak ritkán születik. Ritka esemény. A legutolsó kulturális változás kb. 500 évvel ezelőtt történt.
A Dow Jones Demographic szaklap 1997 februári számában, tudományos alapokra támaszkodva közölték, hogy akkortájt ez az új kultúra minden negyedik amerikait, 44 millió felnőttet (gyerekeket nem számolták) jelentett. Manapság ez a szám gyors iramban tovább nő, és úgy tudom, hogy már több mint 60 millió főről van szó.
Fel kell tennünk a kérdést: „A gabonakörök mandalái teremtették meg, vagy vezették ezt az új kultúrát?"
Az utolsó kérdések egyike az kell, hogy legyen, hogy „Meg fogja változtatni ez az új kultúra a Föld sorsát azáltal, hogy tudatosságában ötvözi az ősi és a modern világszemléletet?
Ez az új kultúra, amit „Kulturális Kreatívoknak" nevezünk, egy olyan tudatosság, ami a Földet szentnek és élőnek tekinti, de emellett a csillagokba is vágyik.
A saját végkövetkeztetésem az, hogy a gabonakörök hozzájárultak és továbbra is hozzájárulnak az emberi tudatosság megváltozásához, ami végső soron meg fogja változtatni a történelem menetét.