Halottak visszatérése
Már a legősibb civilizációk idején közszájon forogtak az álmokban és látomásokban feltűnő holtakról szóló történetek. Homérosz az i.e. VIII. században arról írt, hogy az elesett hősök szellemei megjelentek barátaik előtt és arra kérték őket, gondoskodjanak eltemettetésükről.
A kisebb bűnök jóvátételére szolgáló halál utáni vezeklés gondolata szolgált a tisztítótűzben senyvedés alapjául; ezt az egyház csak a XII. században ismerte el hivatalosan. A purgatóriumban a bűneiket megbánó bűnösök megtisztulhatnak, levezekelhetik az életükben elkövetett bűnöket, és így bűnbocsánatban részesülhetnek. A tisztítótűzben eltöltendő idő lerövidíthető, ha az élők jóváteszik azokat a bűnöket, amelyeket a bűnös követett el életében, külön misét mondatnak a lelki üdvükért, bűnbánatot tanúsítanak vagy pénzt ajánlanak fel az egyháznak.
A halottaknak azonban ez ügyben maguknak kell megkeresniük az élőket; szellemük megidézése súlyos bűnnek számított.