- 1 -

0. Bevezetés

I. AZ ELVEK

1. Az élet új formája

2. A bennünk lévő magasabb rendű erő

3. Az intuíció

4. Az alkotás sodrásába való becsatlakozás

5. A világ egyéniségünk tükre

6. A szellem és a forma

7. A férfi- és a női pólus

8. Férfiak és nők

9. Kelet és Nyugat: az új kihívás

II. AZ ELVEK ÁTÉLÉSE

1. Bizalom az intuícióban

2. Érzések, megérzések

3. A zsarnok és a lázadó

4. Az áldozat és a megmentő

5. A belső egyensúly megteremtése

6. Kapcsolatok

7. Gyermekeink

8. Szexualitás és szenvedély

9. Munka és játék

10. A pénz

11. Az egészség

12. A tökéletes test

13. Élet és halál

14. Világunk megváltoztatása

15. Egy vízió

- 2 -

Köszönetemet fejezem ki Laurel Kingnek, aki nagyon fontos szerepet játszott abban,

hogy ezt a könyvet megírtam. Éveken át segített nekem a csoportfoglalkozások

vezetésében, és ismeri tevékenységem minden mozzanatát. Ő gyűjtötte össze és

rendszerezte könyvem anyagának nagy részét a csoportfoglalkozásokon készült

felvételek alapján, sőt néhány fejezet java részét is ő írta, számtalan meditációt

vezetett és gyakorlatokat dolgozott ki. Az ő vonzó egyénisége és magával ragadó

teremtő fantáziája késztetett arra, hogy örömmel lássak e könyv megírásához.

Kiadómnak, Kim Petersonnak is szeretném megköszönni az értékes tanácsokat és a

segítséget. A Whatever Publishingnél Marc Allennek és Jon Bernoffnak tartozom

hálával. Marc, éveken át, minden elképzelhető módon arra ösztönzött, hogy

megírjam ezt a könyvet. Boldog vagyok, hogy erőfeszítéseit végül is siker koronázta!

Különleges köszönet illeti drága barátomat, Dean Patykot, kitartó szeretetéért és

támogatásáért. Köszönetet mondok és hálámat fejezem ki csodálatra méltó

családomnak és barátaimnak, akik mindannyian hozzájárultak fejlődésemhez,

segítettek abban az alkotófolyamatban, amelynek eredményeként ez a könyv

megszülethetett. Hálás vagyok Michael Kaydennek is, aki kitartó barátként

mindvégig "tükröt" tartott elém, amelyben saját fejlődésemet szemlélhettem.

És köszönöm olvasóimnak, híveimnek, tanítványaimnak, minden barátomnak, hogy

oly sok szeretettel vettetek körül, bátorítottatok és megbecsültétek munkámat.

- 3 -

Örök életemben olthatatlan vágyat éreztem aziránt, hogy megértsem, hogyan

működik a világmindenség, egyáltalán mi az élet, milyen jelentősége és célja van

annak, hogy létezem. Ha visszatekintek önmagamra, egyre erősödik az a

meggyőződésem, hogy egész életemet az igazság és a dolgok megértésére áldoztam.

Ami engem illet, kifejezetten intellektuális, nagyműveltségű, s egyáltalán nem

vallásos családban nevelkedtem. Szüleim alapvetően ateisták voltak, és emlékszem

már korai gyermekéveimben az volt a meggyőződésem, hogy az Isten-hit valami

emberi kitaláció, fantáziaszülemény, egy olyan babona, amelyet azért talált ki az

ember, hogy megkönnyítse az életét - főként ami a teljesen váratlan és végképpen

megmagyarázhatatlan jelenségeket illeti -, egy olyan kategória, amelyet úgy látszik

magukban hordoznak a hinduk. Az emberi lény, vagy általában szólva mindenfajta

lény, egyszerűen a természet véletlen műve, és egyáltalán nincs megfejthető értelme.

Inkább hajlottam arra, hogy simán elfogadjam a hogyan és miért

felderíthetetlenségének tényét, minthogy elfogadjak valami leegyszerűsített

magyarázatot a puszta biztonságérzet tudatának megszerzéséért. Az igazság

racionalitásában hittem és abban, hogy ami tudományosan nem bizonyítható, az nem

is létezik. Még egy bizonyos fokú lenézést is éreztem azok iránt, akiket gyengeségük

arra indított, hogy kitaláljanak maguknak egy istent, akiben hihetnek.

Neveltetésem pozitív oldalaként fogom fel azt, hogy nem kaptam merev és

gyökeresen negatív beprogramozást a jóról, a rosszról, a mennyekről és a pokolról, a

bűnről, szóval mindarról, amit oly sokan megkapnak ifjúkori vallásos nevelésük

során. Olyan szüleim voltak, akik valóban szerettek engem és a maguk módján úgy

tekintettek, mint egy okos, intelligens és életrevaló lényt. Annak ellenére, hogy még

kétéves sem voltam, amikor elváltak, rengeteg támogatást kaptam tőlük, leginkább

anyámtól, akit nagyon szerettem.

Anyám rendkívül okos és vállalkozó szellemű személyiség. Egyáltalán nem tűnik

úgy, mintha félne sok olyan dologtól, amely generációjának többségét kínozza, így

például azt a beidegződést, hogy a világ rossz és rémítő, nem ismertem általa.

Anyám szeret felfedezni új helyeket, és ennek köszönhetően gyermekkoromban

sokat utaztunk, keresztül-kasul az USA-ban, jártunk Nyugat-Indiában, Mexikóban,

Hawaiiban és Európában. Gyakran költöztünk is. Úgy 15 éves koromig egyszer sem

éltem egy és ugyanazon a helyen egyfolytában 2-3 évnél hosszabb ideig. Anyám

szeret merőben új dolgokat is kipróbálni, így számomra Ő volt a félelemmentesség és

az új utak keresésének nagy példaképe, modellje. Saját generációjában Anyám is

- 4 -

azok közé tartozott, akik művelt asszony létükre elsőkként hozták világra

gyermeküket természetes szüléssel. Én voltam orvosánál az első olyan baba, akit

fájdalomcsillapító nélkül szült édesanyja; nagyon szerencsés születéssel lettem

megáldva.

Anyám egész családja "Quaker" (philadelphiai) volt, és ennek megfelelően máig is

bizonyos tájszólással beszélünk például nagyanyámmal (Őt nem tegezzük, hanem

megszólításként ugyanazt a szót - "thee" - használjuk, amelyet mások általában az

Isten megkülönböztetett megszólításaként alkalmaznak magukban). Másként szólva

mélyen belém gyökerezett az a látásmód, amely mélységesen respektálja a

szellemiséget és a humanizmust, s amely behálózza a quaker vallásosságot is.

13 éves koromban érzelmi válság ért. Ezt első szerelmi románcom összeomlása

váltotta ki (egy "idősebb", 19 éves férfi volt a főszereplő, akiről akkor úgy éreztem,

soha nem találkozom hozzá hasonlóval), s ez hólabdaként nőtte ki magát bennem,

mélységes és hosszantartó csalódást okozva. Sokáig az életnek csak a keserűségeit

éreztem, és azt, hogy nincs fogódzkodóm, nincs értelme annak, hogy éljek. Örökké

úgy éreztem, hogy mindazok a dolgok, amelyek az életben fontosnak számítanak -

sikerek, tanulás, kapcsolatok, pénz - mulandók, tiszavirágéletűek így önmagukban,

jelentéktelenek és üresek. A csalódás űrjét, úgy tűnt, semmi sem töltheti ki.

Érzelemmentesen éltem hosszú éveken át, depressziós lettem, és ez az állapotom,

nem is tudom megmondani, milyen hosszú ideig tartott.

Mondjam azt, hogy cserében tudomásul vettem, hogy előbb vagy utóbb

mindannyiunknak van egy olyan korszaka, akár csak egy pillanatra is, amikor a

misztikum kap helyet, amikor a hit, a képzelgés talajra talál. Ez az a bizonyos

pillanat, amikor valóban felismerjük, hogy a bennünket körülvevő anyagi világ nem

lehet a végleges, megváltoztathatatlan realitás, és befelé fordulunk, hogy a létezés

valódi természetét, mivoltát felfedezzük. Ezekben az időszakokban az ember

általában úgy érzi, hogy érzelmileg a legmélyebb pontra süllyedt, de amint ez

valójában meg is történik, megtaláljuk a kisajtót az új világ felé, a szellemi igazság

birodalma irányába. Csak ha a teljes sötétségben botorkálunk már egy ideje, akkor

tudunk a világosság felé közelíteni.

Az ezt követő néhány évben kezdtem új tapasztalatokat gyűjteni és új

perspektívákat érzékelni, olyan tudatossággal, amely egyáltalán nem illeszkedett

korábbi valómhoz. Az egyetemen pszichológiát tanultam, vitafórumokon vettem

részt és a fogékonyságot fejlesztő csoportok munkájában is tevékenykedtem.

- 5 -

Mindezek, azonkívül, hogy segítettek oldani régi fájdalmaimat, újfajta szeretetérzést

alakítottak ki bennem, új örömforrásokat ismertem meg, és általában az egyedüllétet,

mint életformát. Marihuanát szívtam néha, és egy kicsit megtapasztaltam az LSD

hatását is; mindezeket nagyon pozitív tapasztalatoknak értékelem, legalábbis, ami a

tudatosság kialakítását és belső érzéseim megismerését illeti. Megtanultam táncolni,

és felfedeztem, hogy tánc közben gyakran felvillanyozódom, mintha valami

magasabbrendű erő felemelne és valami ledér és izgató irányba vinne.

Mindig is érdekelt a keleti filozófia, így aztán buddhizmusról és hinduizmusról

szóló könyveket kezdtem olvasni. Gyakoroltam a jógát és a meditációt, és

határozottan azt tapasztaltam, hogy mindezek segítenek abban, hogy

összeszedettebb, ha viszont kellett, akkor lazább legyek. Mindezek elősegítették

megtanulnom, hogy hogyan kell önmagamat összehangolni. Az egyetem elvégzése

után két éven át csak utaztam a világban, több hónapot töltöttem Indiában, ahol

nagyon alapos tudást szereztem a keleti misztikus tradíciókról. Utazásaim nem kis

erőfeszítést jelentő tapasztalatszerzések voltak, hogy mást ne mondjak, kevés kis

pénzem volt minderre és nem volt előre kialakított tervem, így főként intuíciómat

követve kellett élnem. Eredetileg Olaszországban terveztem vakációmat eltölteni, s

lett belőle egy két évig tartó földkörüli utazás. Megtanultam, hogy gyakorlatilag

fedezet nélkül is boldogan tudok élni, és biztonságosan el tudok jutni teljesen

ismeretlen tájakra, helyekre.

Amikor hazámba visszatértem, fennakadtam egy fogalmon: "tudatosság". Nem

tudtam definiálni a mibenlétét, de azt tudtam, hogy többet akarok megtudni róla, és

igenis tudtam, hogy bármi más, amit a tudatossághoz hasonlítok majd, szinte nem

fog jelentőséggel bírni. Mi volt az a fordulópont, amely alapján meggyőződésemmé

vált, hogy ha tudatossabbá válok, akkor automatikusan elérem azokat a célokat,

amelyeket karriernek, pénznek, emberi kapcsolatoknak nevezünk?

Hát lássuk! A San Francisco-i öböl térségébe költöztem, mert környékét olyannak

ismertem, mint a tudatosságra való törekvés hadszínterét. Tanfolyamokat végeztem

el, és résztvettem munkacsoportok munkájában, belemerültem a tudatosságért folyó

küzdelembe, mohón olvastam új könyveket, meditáltam, és állandóan olyan

társakkal beszélgettem, akik ugyanarra törekedtek, mint jómagam. Kezembe került

Ken Keyes "Handbook to Higher Consciousness" (A magasabbrendű tudatosság

kézikönyve), s miután ezt is elolvastam, a szerző intézetébe mentem. Ott éltem -

kérésemre - és együtt munkálkodtunk nagyon intenzíven tudatunk alakításán, éjjelnappal

egy teljes esztendőn át. Ezt követően éveken keresztül olyan kommunákban

- 6 -

éltem, amelynek tagjai intenzíven és folyamatosan törekedtek tanulmányokkal,

gyakorlatokkal a személyi tudatosság elérésére. Közben mindennel foglalkoztam,

hogy elegendő pénzt teremtsek elő megélhetésemhez, végeztem házimunkát,

hivatalba jártam dolgozni, elvállaltam apró-cseprő egyéb munkákat, de

koncentráltam.

Ez tíz évvel ezelőtt volt, és innen számítom azt a korszakot, mióta életemet totálisan

arra szentelem, hogy sikerüljön kinevelni, kifejleszteni lelkületemet, és ezáltal

tudatos lénnyé válni. Nem mondhatom, hogy sok egyebet ne kívántam volna

közben, de realizáltam, hogy mindazokat elérem, mint eredményt, ha már valóban

megtanultam teljesen a világegyetem igazi elvei szerint szabadon és teljes odaadással

élni. Így vált legkedveltebb szórakozásommá, időtöltésemmé az utazásom a

felvilágosultságban.

Sokan kérdezik meg nevemet, hát úgy gondoltam, erről is szólnék.

Indiai tartózkodásom alatt nagyon lebilincselt a hindu vallás és komolyan

hozzáfogtam tanulmányozásához. Mivel nem keresztényként nevelkedtem, maga a

kereszténység sem jelentett semmi fontosat számomra. A buddhizmus jónéhány

tétele vonzott, de egészében véve a buddhizmus egy kicsit elméletinek tűnt. A hindu

vallás mítoszai, szimbólumai és istenei valahogy mélyebben hatottak lelkemre.

Nagyon komplex vallás ez, és bár még csak nem is színlelhettem, hogy megértettem,

néhány dolgot felfogtam belőle.

A hindu vallásnak az életet szimbolizáló három főistene, (Szent)háromsága van.

Brahma a teremtő, Vishnu a megőrző és Shíva a romboló. Shíva reprezentálja az

univerzum állandó változását, az élet folyamatát, és azt a tényt, hogy mindennek el

kell pusztulni, de azzal a céllal, hogy újjászülessen. Ő arra emlékeztet bennünket,

hogy mindent, amihez ragaszkodunk, mindig hagynunk kell előrehaladásában,

fejlődésében, azzal a céllal, hogy az élet folyását ne zavarjuk. Lelkes hívei közül

sokan elhagyják lakásukat, hátrahagyják tulajdonaikat, és inkább szabadon

barangolnak, és átengedik magukat az univerzumtól származó energiának, amely

univerzumban valóban hisznek, bíznak. Shívát a Tánc isteneként is tisztelik és az a

hitük, hogy éppen Shíva tánca az, ami az univerzumot mozgásban tartja. Ők úgy

ábrázolják, mint egy igazán gyönyörű és erőteljes férfit, akinek hosszú, leomló haja

van (a hit szerint az Ő haja a szent Gangesz folyó). Én ellenállhatatlan vonzódást

éreztem iránta.

- 7 -

Shakti Shívának női változata. Maga a "Shakti" szó "energia" jelentésű. Ez az az

energia, amelyből az univerzum teremtődött. Ez az élet energiája, amely testünkön

keresztül áramlik. Azt is jelenti a szó, hogy "női energia". A Tantra gyakorlatban a

hindu vallásban különböző módszerek ismeretesek arra, hogy valakinek a szexuális

energiáját bizonyos "csatornákon" keresztül próbára tegyék. Ebben a gyakorlatban a

férfi Shíva, a nő Shakti.

Amikor visszatértem Indiából, találkoztam Marc Allennel és több évig vele éltem.

Marc nem ismerte korábbi nevemet, de tudva Shívával kapcsolatos szerelmi

ügyemről, Shaktinak kezdett nevezni. Ennek én örültem és magam is ezt a nevet

kezdtem használni.

Akkor még nem tudtam, hogy a névnek mekkora az ereje, de azóta már teljes

bizonyossággal tudom, érzem, hogy a név vibrálása női erőm kiteljesülésében segít.

Gawain a másik, mondhatni családi nevem. Ez ugyanaz a név, mint Sir Gawain-é az

Arthur Király legendákban. A gawain szótári értelmezés szerint "harcoló héja", s ez a

metafora szerintem nagyszerű. Így az én értelmezésem, belső érzésem szerint a

Shakti jelenti a női, a Gawain férfiúi tulajdonságaimat, s a kettő együtt engem.

Az egyik, általam kezdeti fázisúnak tekintett munkacsoport a Silva Mind Control

Course (Silva Agykontroll tanfolyam) volt, amelyet végigcsináltam. Akkoriban az

ilyesféle dolgokkal kapcsolatban igencsak szkeptikus voltam és talán soha nem is

vettem volna részt benne, de Anyám - miután Ő már túl volt rajta - nekem is nagyon

ajánlotta. Sohasem fogom elfelejteni, hogyan írta le Anyám annak a technikáját: ha

valami megtörténtét nagyon szeretné, azt előre elképzeli magának és az meg is fog

történni. A tudatommal kétkedést éreztem a hallottakkal kapcsolatban, de a szívem

valahogy megdobbant, és emlékszem vissza-visszatérő gondolataimra:

valami módon, valahol létezik a mágia. Ezt hallom oly intenzíven magamban, mint

semmi egyebet ezen kívül".

Így hát résztvettem a "kurzuson" és eredményein elámultam! Kezdetben lassan

haladtunk, és roppant egyszerű volt az egész, olyan technikát, gyakorlatokat

csináltunk, amelyeket bárki el is tud fogadni, meg is tud csinálni. Csak fokozatosan

mélyültünk megmagyarázhatatlan, de hatékony eljárások megismerésébe,

gyakorlásába. De már öt nap eltelte után nagyon mély nyomokat hagyó pszichés

- 8 -

tapasztalatot szereztem, nevezetesen azt, hogy néhány órán keresztül olyan

információkat tudtam egyfolytában magamba gyűjteni, amelyeket soha másként nem

tudhattam volna meg, csak intuícióm által. Ez a tapasztalat szinte oldani kezdte

korábbi gondolkodásmódom limitjeit.

A kurzus folyamán megszerzettek közül azt a technikát tartom a legfontosabbnak,

melyet az alkotó vizualizáció alapjának nevezhetek. Hogy ez mi? Az ember teljesen

ellazítja magát, s ebben az állapotban elképzel egy nagyon óhajtott célt, amelyet el

akar érni, s azt pontosan megfogalmazza. Gyakorolni kezdtem ezt a technikát, és az

eredmények legnagyobb csodálatomra szolgáltak. Az így elképzelt dolgok igen

gyakran és gyorsan, teljesen váratlan módon megvalósultak. A lehetőségek szinte

elkápráztattak, és egymás után, quasi habzsolási vággyal, több, hasonló témával

foglalkozó tanfolyamon és munkacsoporti foglalkozáson vettem részt.

Az alkotó vizualitás technikáját mindennapjaim során is gyakoroltam, sőt ugyanerre

barátaimat is megtanítottam. Elolvastam a Seth könyvet, Jane Roberts "The Nature of

elméletnek a hívévé váltam, miszerint: mindnyájan magunk alakítjuk saját, reális

körülményeinket. Később magam is vállalkoztam saját vezetésem alatt működő

munkacsoport működtetésére, ezenkívül magán szaktanácsadást nyitottam és végül

Amikor eljutottam a könyv megírásának ötletéhez, csupán annyi volt a szándékom,

hogy összes ötletemet és a technikákat leírom egy papírra, mindenre kiterjedően,

érthető formában. Arra gondoltam, hogy ez majd egy kis brossura lesz, amelyet

elsősorban a barátaimnak fogok ajándékozni, és esetleg el is adok belőlük

klienseimnek, meg más érdeklődőknek. Amint le is írtam, meglehetősen kételkedtem

önmagamban: "ki vagyok én, hogy egy ilyen könyvet megírjak? Nem vagyok valódi

szakértője a témának." Azonban valami belső erő arra ösztökélt, hogy írjam meg, így

hát megtettem. Az alkotó vizualizáció technikáját is felhasználtam a könyv

megszerkesztéséhez. Volt egy olyan barátom, aki a borítóját megtervezte. Ezt a

borítólapot kitűztem a szobám falára és elkezdtem elképzelni és megerősíteni magát

a tényt, hogy a könyv már el is készült. Amint azután tapasztaltam, maga a megírás

nem jelentett erőfeszítést (kivéve az idegekre menő kételkedésem legyőzését). Így

még mielőtt valóban realizáltam volna, egy valódi könyv készült el, s barátaim

segítségével terjeszteni kezdtük.

Volt valami, amit annak idején sehogyan sem tudtam realizálni. A könyv a bennem

rejtetten meglévő, magasabbrendű erők által irányított "csatornák"-on keresztül állt

össze. Személy szerint nekem kétségeim és félelmeim voltak, de ennek a belső

parancsnak engedelmeskedve szinte rávettem magam, hogy csak haladjak előre és

- 9 -

kövessem, bárhogy is, az alkotó energiát. Tekintve, hogy amúgy is volt természetes

adottságom világos gondolkodásra és írásra, magam is vonzódtam a könyv

megírásához, elég jó volt hozzá a szakmai hátterem, hajlandó voltam bizonyos

kockázatot is vállalni, és így a mindenség (universe) ki tudott választani

csatornájaként.

A terjesztési folyamat eléggé hasonló volt. Barátaim, Marc Allen, Jon Bernoff és

jómagam, igazán keveset tudtunk az üzletelésről, vagy magáról a könyvterjesztésről,

és egyáltalán nem volt pénzünk sem, ezzel szemben erősen élt bennünk a vágy, hogy

elkészüljön a könyvünk és "muzsikáljunk". Mivel megérzéseimben erősen bíztunk, és

nagyon meg akartuk oldani az általunk diktált feladatokat, egyszercsak

rádöbbentünk, hogy lépésről-lépésre haladva vezetett bennünket valami, hogy

kivitelezzük, amit akartunk. Sok hibát követtünk el munkánk során (leginkább

olyankor, amikor nem hallgattunk belső intuíciónkra), a hibák némelyike igen

fájdalmas volt és rendkívül költséges is, de ma már túljutva a csodán, s azoknak

köszönhetően, sikeres kiadó vállalatot mondhatunk magunkénak (Whatever

Publishing, Inc.), és egy okmánytárt (Rising Sun Records) is.

Maga a Creative Visualization c. könyv olyan nagy sikert aratott, amelyet még

legmerészebb álmaimban sem képzeltem a könyv írása idején. Annak ellenére, hogy

semmiféle különleges eszközt nem használtunk fel a terjesztésre (leginkább

egymástól hallottak a vevők a könyvről), az első kiadás egyből félmillió példányban

kelt el. Továbbmenve, a könyvet több más nyelvre is lefordították. Rengeteg levelet

kaptam a világ különböző tájairól, ugyanígy telefonhívásokat is, mert az olvasók

mind azt kívánták közölni, hogy a könyv segítette őket életük megváltoztatásában.

Mindez, be kell vallanom, egyfajta kielégülést, örömet okozott nekem, annál is

inkább, mert tudtam, hogy az egész az univerzum akciójának eredménye. Úgy

éreztem magam, mint a büszke anya, aki megelégedéssel figyeli gyermeke életútját és

érvényesülését, miközben tudom, hogy az enyém, de mégsem csak az enyém. A

könyv általam jött létre, segítettem a megszületésében, és amint létrejött, egy olyan

létező valamivé vált, amelynek megvannak a sajátosságai, a rendeltetése és saját

kapcsolata a teremtő erőhöz.

Amikor elmélyedtem az alkotó vizualizáció technikáiban, és azt tapasztaltam, hogy

ezek valóban működnek, eredményt hoznak, csodálat lett úrrá rajtam, mivel azonnal

éreztem, hogy ezeknek a technikáknak a segítségével bármit, amit életemben óhajtok,

meg tudok valósítani. Mámorossá váltam az érzéstől, hogy mindent elérhetek, amit

óhajtok! Igen nagy lépés volt ez a felismerés számomra, mivel megszüntette korábbi,

- 10 -

gyakorlatilag erőtlen magatartásomat, mármint azt, hogy az élet olyan folyamat,

amelybe beleszülettem, és hogy annak folyamán minden történésben csak annyi

szerepem van, hogy a tőlem telhető legjobban cselekedjek. Mint látható, ez

alapvetően az áldozat felfogása, másként szólva, kötelességemnek éreztem, hogy

erőmet mások megsegítésére, illetve a rajtam kívül álló dolgok megvalósítására

fordítsam. Mihelyt az alkotó vizualizációval gyakorlatban és sikeresen

erővel olyanná alakíthatom az életemet, amilyenné akarom. Ez hatalmas energiát

kölcsönzött, és szabadságérzetet keltett bennem.

Amint megismertem saját reális valóm feltárásának útját, fokozatosan azt is

realizáltam, hogy ez az alkotó erő - amelyet határozottan éreztem - valahonnan

máshonnan származik, mint saját egyéniségemből/egómból. Valamilyen oknál fogva

néhány dolog, amit végre akartam hajtani, nem valósult meg, és akármennyire is

igyekeztem, sehogy sem sikerült. Egyéb dolgok viszont csodálatosan, erőlködés

nélkül a helyükre kerültek, mintha valami láthatatlan erő, hatalom rendelte volna

úgy azokat. Néha a jövendőnek ismerete világosodott meg bennem, ezeket a jövendő

vízióinak fogom fel, s ezek a víziók rendkívül helytállóak és fontosak voltak, és úgy

tűnt, hogy ezek valahonnan egy, a bennem rejtőző forrásból származnak. Egyre

jobban kezdett izgatni, hogy felfedezzem: mi ez a belső forrás egyáltalán, és hogyan

működik? Ráébredtem, hogy "az" (magasabbrendű önmagam) úgy látszik, sokkal

többet tud egy sor dologról, mint saját magam. Meg kellett értenem, hogy bölcs

dolog lesz belső "vezérlés"-emre odafigyelni és megpróbálni ezt a vezérlést követni...

Valahányszor ezt tettem, ma már úgy látom, nem tettem rosszul.

Végül is teljesen értelmetlennek találtam életem saját magam által való irányítását.

Azt, hogy az ügyek úgy történjenek, ahogyan azt én előre kigondolom. Elkezdtem

rábízni magam az univerzumra és "azt kitalálni", hogy az miként akarja irányítani

tetteimet. Rájöttem, hogy - legalábbis hosszú távon - ez nem is túl nehéz feladat. Az

univerzum, úgy látszik, mindig azt akarja, hogy tegyem, amit magam is akarok, de

ismeri annak a módját, hogy az éppen adott kérdést jobban oldjam meg, mint a

magam tudása szerint tenném, s erre vezérel. A hangsúlyt a gondolkodás

különbségére kell helyezni. Ahelyett, hogy eltervezzem előre, amit tenni kívánok, mi

azzal a célom, és megpróbáljam irányítani az ügyeim folytatását, bevezettem azt a

gyakorlatot, hogy ráhangolódjak, de igazán fogékonyan az intuícióra, s úgy

cselekedjem, amit az utóbbi "mondott", még akkor is, ha nem értettem mindig az

okát, amiért eredeti elképzelésemhez képest másként kellett valamit megtennem.

Olyan ez az érzés, hogy az ember félreteszi saját akaratát, behódol, és hagyja, hogy a

magasabbrendű legyen a felelős.

Az időtájt jöttem össze egy Shirley Luthman nevű asszonnyal, aki azután a

legfontosabb tanárommá vált. Shirley egy hetenként nála gyülekező csoportot

vezetett. A foglalkozásokra magam is öt éven keresztül nagyon hűségesen eljártam.

- 11 -

Rengeteget tanultam tőle az önakarat kiiktatása és a "behódolás" tárgyköréből, s

végül az univerzum tudatos csatornájává váltam. Az Élj a fényben című könyvem

több ötletét is ő inspirálta: például azt, hogy egy személyben mint nő és férfi létezzek

együtt. Nagyon hálás vagyok neki mindenért, amit tőle tanultam. Ő is írt egy

könyvet, a "Collection"-t (Gyűjtemény), amelyet a Mehitabel cég adott ki, címük:

Tiburon, P.O. Box 151. California 94920. Azért jegyeztem ezt ide, mert lehetnek

olvasóim között olyanok, akik szeretnének problémáikkal hozzá fordulni, vagy a

könyvet elolvasni.

A Shirley mellett eltöltött néhány év után szembekerültem a sokak által jól ismert

problémával: hogyan szabaduljak meg (hit)oktatómtól? Szerettem és tiszteltem

Shirleyt, és amit tőle tanultam, az szinte felbecsülhetetlen. Így rettentően nehéznek

tűnt odaállni elé és megmondani, hogy elérkezett az az idő, amikor már nem tudok

hozzá fordulni többé magyarázatokért.

Amint megtanultam csatornává válásom folyamatát, és tudásomban biztossá

váltam, Shirley olyan tükörré vált számomra, amelyben belső női énemet

szemlélhettem. Bizonyos értelemben Ő metafizikailag anyám volt, aki támogatást és

biztonságot jelentett számomra, mindaddig, amíg magamban fel nem építettem

teljesen az önbizalmat, tudatosságot.

Végül is belső vezérlésem azt tanácsolta, hogy fejezzem be a támaszkeresést.

Elérkezett tehát annak az ideje, hogy teljesen megbízzak saját csatorna-voltomban.

Egyidejűleg ijesztő és felszabadító volt realizálnom, hogy saját ösvényem van és

senki nem jár előttem útmutatóként. Életem minden napja egy-egy kaland, a

felfedezés útjának percről-percre való sorozata, s ebben egyedüli vezetőm maga az

univerzum.

Amióta megírtam az "Alkotó vizualizáció"-t, igen sokan kérték, hogy írjak egy

másik könyvet is. Az Alkotó vizualizáció kiadását követő kb. két év múlva, magam is

erős indíttatást éreztem, szinte kényszert, könyv írására. Egy szép napon erdőbeli

sétám közben meglehetősen tanácstalanul gondolkoztam új könyvem címén. Egyszer

csak az ösvényhez közeli, egyik facsoportra lettem figyelmes, melynek ágai között

- 12 -

élesen áthatolt a napfény és a zöld faleveleket ragyogóan megvilágította. Csodálatos

volt, és amint ott álltam rácsodálkozva, a "Living in the Light" (Élj a fényben) szavak

jutottak eszembe. Rögtön tudtam, hogy ezt nem magam gondoltam ki, hanem, hogy

ezt "felfogtam". Hogy továbbmenjek, azt is határozottan éreztem, hogy nincs

választási lehetőségem... Nekem utasításra ezt a címet kellett alkalmaznom! Erősen

ihletettnek éreztem magam, azonnal elkezdtem lejegyezni néhány gondolatomat, s

elmondtam az embereknek, hogy már dolgozom az újabb könyvemen. A kiadóm

megterveztette a borítólapot, és hozzákezdett a könyv megjelenésének

beharangozásához.

Ámde egy idő eltelte után azon kaptam magam, hogy semmit sem írtam még.

Folyton arra gondoltam, hogy írok, de nem tettem. Igazság szerint be kell vallanom,

egyszerűen nem éreztem elég energiát, hogy tényleg leüljek és írjak, és nem volt

annyi gondolatom, amennyi kellett volna ahhoz, hogy hozzáfogjak. Abban az

időszakban életemet a filozófia egyik nagy kérdése kötötte le, pontosabban az a tétel,

hogy nem törvényszerű az, hogy az élet küzdelem. Tudtam, hogy amikor eljön az

ideje, úgyis egyszerűen hozzáfogok az íráshoz. Ezt nem akartam addig csinálni, amíg

megterhelésnek éreztem, meg voltam győződve arról, hogy amint elegendő energiám

lesz, elérkezik a pillanat, amikor képtelen leszek nem írni.

Néhány év elmúlt közben, és én sok egyéb ügybe is belebonyolódtam. Ha az

emberek kérdeztek, megnyugtattam őket, hogy jól haladok. Titokban néha azt

éreztem, hogy inkább kétséges, vajon elérkezik-e az írás kényszerítő pillanata, s ezt

az érzést tudomásul kellett vennem. De máskor még mindig az ellenkezőjét is

éreztem.

A könyv megírása egy kicsit olyan volt, mint a terhesség a leendő anyának.

Határozottan éreztem, hogy bensőmben valami formálódik és növekszik, tudtam,

hogy valamit létrehozok, bár kívülről nézve ennek semmi látható jele nem volt. A

babának meg kell születnie, ha már teljesen kifejlődött és érett.

S az idő elérkezett. A könyv szövege szinte magától került papírra, s az írás, amelyet

Laurellel közösen csináltunk, kifejezetten felajzott, viszonylag kevés erőfeszítést

igényelt. Annak ellenére, hogy számtalan egyéb témával is foglalkoztam egyidejűleg,

itt-ott mindig találtam időt az írásra.

Azoknak, akik kérték ennek a könyvnek a megírását, csak annyit mondok most:

köszönöm nekik a bátorítást. És mindenkinek, aki olvassa azt kívánom: "a könyv

olvasása legalább olyan élvezetet okozzon számukra, mint amilyent én éreztem,

amikor megírtam..."

Szeretettel

- 13 -

Izgalmakkal teli és rohamosan fejlődő időszakban élünk mindannyian. Tudatunk

legmélyén radikális lelki változásokon megyünk keresztül. Világviszonylatban -

legalábbis én úgy hiszem - olyan kihívással nézünk szembe, hogy jelenlegi

életformánkon, gondolkodásmódunkon gyökeresen változtatnunk kell és teljesen új

életformára kell áttérnünk. Tény, hogy a régi világot leromboljuk és helyette

folyamatosan újat építünk fel.

A régi világ központjában rajtunk kívül álló dolgok voltak - miután elvesztettük

alapvető lelki kapcsolatainkat, az vált hitünkké, hogy kizárólag az anyagi világ

létezik. Így megérzéseinket már elveszítve, lelkileg üresen, magunkra maradottan,

szüntelenül arra törekszünk, hogy a boldogságot, az önkifejezésünket rajtunk kívül

mint a pénz, anyagi javak, összeköttetések, munka, hírnév, jótettek, élvezeti cikkek,

kábítószerek stb.

Az új világ akkor épül fel majd, ha az univerzum magasabb rendű erőivel szemben

nyitottá válunk és tudatosan hagyjuk, hogy ezek az erők, az alkotó energia áthasson

bennünket. Meg kell azt is tanulnunk, hogy saját valónkat mi magunk építjük és

vállalnunk kell a felelősséget, hogy meg is tesszük. Minden változás belül kezdődik,

de amint több és több személy megváltozik, úgy a tömeg tudatossági szintje is

fokozatosan ennek megfelelően formálódik újra.

Érzékelem, hogy a tudat gyökeres változásának folyamata már elkezdődött, hiszen

észrevehetően történnek változások bennem, szűk környezetemben, az egész

társadalomban. Ezt igazolják azok a levelek, telefonok, szóbeli vélemények,

amelyeket olyan emberek ezreitől kapok, akikkel együtt dolgozom a világ minden

táján.

egyénben és a világban végbemegy majd. A könyvben mindvégig két olyan

meghatározást alkalmazok, amelyek nem minden olvasó számára jelenthetik azt,

amit én értek alattuk. Ezek: a régi világ és az új világ. Szükségét érzem tehát, hogy

pontosan megfogalmazzam jelentésüket. A régi világ kifejezés alatt azt az életmódot

értem, amelyet még ma is folytatunk, de azzal fokozatosan felhagyva új életmód

kialakításán fáradozunk.

Sokak szemében a jelenlegi időszak aggasztóan kilátástalannak tűnik, mivel a

- 14 -

világban uralkodó viszonyok, de egyéni életünk körülményei is egyre romlanak.

Mintha minden, ami eddig jól működött, felmondta volna a szolgálatot. Hiszek

abban, hogy a dolgok folyamatosan szétesőben vannak és ez a folyamat egyre

erősebb, de ezt nem tekintem csupán negatívumnak. Csak addig okoz mindez

zavarokat, felfordulást, amíg görcsösen ragaszkodunk régi életmódunkhoz és

konokul a régi sémákat követjük, ahelyett, hogy nyitott szemmel figyelnénk azokat a

mélyreható változásokat, amelyek körülöttünk történnek.

Bárhogy is van, ezek a változások - amilyenekről még csak álmodni sem mertünk

volna korábban - jótékonyak. Az az igazság, hogy a régi életmód, amely

évszázadokig létezett, nem működőképes. Ez az életforma soha sem töltött el

bennünket mély megelégedéssel, nem elégített ki bennünket és nem hozta meg

nekünk azt az örömet, amelyre szüntelenül vágytunk. Természetesen néhányan

meglehetősen jól éltek (bár szerintem leginkább lehangolóan és tartalmatlanul). A

régi világ legboldogabbjai sem hasonlíthatók azokhoz, akik számára az új világban a

tudatosság magasabb szintjének elérése válik lehetővé.

Tegyük fel, hogy egész életünkben iskolában vagyunk, ahol mindenben éppen az

ellenkezőjét tanítják, mint ahogyan az univerzum működik. Megpróbálunk a

tanultak szerint cselekedni, talán sikereinknek is örülhetünk bizonyos mértékig, de

legtöbben úgy éreznék, hogy a dolgok soha nem a remélt módon érnek véget.

Tapasztaljuk, hogy nem születnek tökéletes kapcsolatok, vagy ha mégis, hamarosan

elmérgesednek, megszűnnek. Rettegünk attól, hogy a szükségesnél mindig kevesebb

a pénzünk, így soha nem tölt el bennünket a biztonság és még kevésbé a bőség

érzete. Nem kapunk elismerést, megbecsülést és hiába kapaszkodunk a boldogság

felé. De ha mégis sikerül teljesítenünk vágyaink egy részét, nem örülünk sokáig, mert

gyanakodni kezdünk, hogy lennie kell még ennél is jobbnak, többnek. Mindenesetre

léteznek merev és néha rejtélyes régi sémák, vannak az életnek olyan rétegei,

amelyekre sosem derül fény.

Így az új világ megteremtéséhez vezető úton első feladatunk annak felismerése,

hogy az élet nem feltétlenül tanított meg bennünket arra, hogyan éljünk valójában.

Vissza tehát az óvodába, és ismerjük meg a régi életmód ellentétét, s tapasztalni

fogjuk, hogy az életszemléletünk is megváltozik. Lehet, hogy ez nem lesz túl

egyszerű, sok időnket veszi el, és szükségünk lesz egy kis bátorságra, meg

határozottságra is. Legyünk türelmesek magunkkal szemben, ne felejtsük el, hogy

merész vállalkozásba fogtunk.

Mint a kisgyerek, aki folyton elesik, miközben járni tanul, mi is botladozva

próbálunk közlekedni az új világban. Sok-sok hibát fogunk elkövetni tanulás közben

és gyakran azt is érezhetjük, hogy ügyetlenek, buták, riadtak vagyunk és már nem

bízunk magunkban. De nem haragudhatunk egy kisgyerekre, amikor elesik (ha

mégis megharagszunk, talán soha nem tanul meg járni), így nem szabad magunkat

- 15 -

állandóan bírálni, ha azonnal nem tudunk úgy élni, vagy nem tudjuk kifejezni

magunkat, ahogy szeretnénk.

Mi éppen csak most tanuljuk a mindenség igaz törvényei szerinti életet. Az

univerzum rendjéhez hangolódó élet igazi elevenséget, örömöt, erőt, szeretetet,

szerelmet, bőséget jelent. Bár a régi világgal való szakítás nehéz, akkor is megéri,

hogy megtegyük, még ha keményen meg is kell küzdenünk az új világba való

bejutásért.

Ülj vagy feküdj le, lazítsd el magad, hunyd be a szemed és lélegezz mélyeket.

Kilégzéskor gondolj arra, hogy mindent kifújsz magadból, ami számodra nem

kívánatos. Lazán, erőlködés nélkül minden csalódottságodat, félelmedet,

fáradtságodat engedd kioldódni magadból. Eljön az ideje, amikor meg tudsz

szabadulni régi életmódodtól, mindattól, ami rosszul szolgál téged. Képzeld el, hogy

régi sémáid és a céljaidat gátló tényezők elhagyják testedet, minden egyes

lélegzéskor. Minden kilégzéskor apránként lazítod régi kötelékeidet, és ezáltal egyre

több teret adsz magadban az új számára.

Amikor már néhány perce csinálod ezt a gyakorlatot, képzeletben gondolj arra,

hogy minden egyes belégzéskor a legfőbb életenergiát - az univerzum lét-energiáját -

szívod magadba. Ebben a lét-energiában minden, amire szükséged van, vagy amit

kívánsz, benne van: szeretet, szerelem, erő, egészség, szépség, akaraterő, bőség.

Szívd be minden lélegzetvétellel! Képzelj egy olyan új világot, amely fel fog épülni,

vagy már éppen épül is, s fogékonysággal, elevenséggel, vitalitással és energiával tölt

el téged. Nyugodtan hitesd el magaddal, hogy életed máris olyan, amilyennek

magad is szeretnéd. Képzeld azt, hogy ez az új élet máris létezik, és ízlelgesd! Hagyd

eltűnni a régit és élj az újban.

A meditáció végeztekor óvatosan nyisd ki a szemed és menj vissza a szobádba.

Figyeld, hogy meg tudod-e őrizni magadban az újfajta látásmódot. Ne felejtsd el,

hogy egy folyamatban vagy, amelynek köszönhetően új élet épül fel számodra.

- 16 -

Az új világban remélt élet megalapozásakor meg kell érteni, hogy létezik magasabb

rendű értelem, alkotóerő, energia az univerzumban, amely forrása is, alkotórésze is

minden létező dolognak. Mai kultúránkban számtalan kifejezést és elképzelést

használunk ennek az erőnek a megnevezésére, körülírására. Lássunk néhányat

közülük:

Isten - Univerzum - Forrás

Lélek - Felsőbb én - Kozmikus tudás

Magasabb rendű erő - Nagy Én - Belső Vezérlés

Fény - Erő - Krisztus-tudat

Ezek a terminológiák olyan tapasztalatot, vagy tudást próbálnak kifejezni, amit

nagyon nehéz szavakba, vagy racionális rendszerbe foglalni. Mindannyian

magunkon tapasztaljuk ezt; annak megfogalmazására, amit érzünk, csupán címkék a

kiválasztott szavak, amelyek közül igyekszünk megtalálni a legmegfelelőbbet.

Nagyon ritkán használom az Isten szót; ugyanis számtalan helytelen értelmezése

van. Az emberek gyakran összekapcsolják Isten nevét korábbi vallásos

neveltetésükkel, amely azóta már nem gyakorol rájuk semmiféle hatást. Mások úgy

értelmezik Istent, mint a rajtuk kívül álló "valakit" vagy "valamit", megint mások

Jobban szeretem a magasabb rendű erő, az univerzum, a lélek, a felsőbb én vagy a

fény megnevezéseket. Ebben a könyvben ezeket fogom felváltva alkalmazni arra a

fölöttünk álló értelemre és erőre, ami bennünk lakozik. Ha ezek bármelyikét az

olvasó nem találja kifejezőnek, bátran válasszon helyette másikat.

Életem első húsz évében nem hittem semmiféle magasabbrendűségben, nem is

tapasztaltam meglétét. Megjártam a kételkedés és a hitetlenség különféle stációit,

amíg megerősödött bizalmam, hitem az univerzum magasabb rendű erejében, amely

bennem és másban, sőt minden létezőben benne van. Semmit sem hittem el vakon,

így valahogyan magamnak kellett kipróbálnom mindent, saját tapasztalataimon

keresztül. Amint ráébredtem, hogy az univerzum magasabb rendű ereje az, amiben

fenntartás nélkül hihetek és annak elvei szerint kezdtem élni, rögtön éreztem, az

életem megváltozott. Remekül éreztem magam.

- 17 -

Akik mindig is vallásosak voltak, azoknak van mire építeniük. De azok, akik - mint

én - sosem voltak hívők, nagyon remélem, támogatást kapnak szavaimtól, s egyben

bátorítást is, hogy találják meg önmagukban ezt a belső kapcsolatot.

Az univerzumnak van személyes és személytelen arculata: minél erősebben hittem

benne, minél nyugodtabban bíztam rá magam, éreztem, úgy vált fokról-fokra

személyesebbé a kapcsolatom ezzel a magasabb rendű erővel. Éreztem magamban a

jelenlétét, azt, hogy vezet engem, hogy szeret, tanít és bátorít. Ebben a szó szerinti

értelmezésben az univerzum tanár vagy vezető, barát, anya, apa, szerető, alkotó

géniusz, képzeletbeli isten-anya vagy akár a Mikulás. Másként szólva: bármi, amire

szükségem van, bármi, amit akarok, teljesülhet a belső kapcsolat által. Azóta nagyon

ritkán érzem magam igazán magányosnak. Tény, hogy általában éppen a fizikai

egyedüllét időszakaiban kerülök a legszorosabb kapcsolatba az univerzummal.

Érzem állandó vezérlő jelenlétét, amellyel irányít, mit tegyek legközelebb. Megtanít

arra is, hogyan tegyem meg a következő lépést a magam útján. Ilyenkor fénnyel

töltődöm fel.

Ülj vagy feküdj le, helyezd magad kényelembe. Hunyd be a szemed és végy néhány

mély lélegzetet. Minden kilégzéskor lazíts testtartásodon. S ekkor végy újra néhány

mély lélegzetet és minden kilégzéskor próbáld meg kikapcsolni gondolataidat is.

Hagyd hogy elússzanak, hagyd szertefoszlani őket, ne ragaszkodj egyikhez sem.

Semmire se összpontosíts. Tudatodat engedd lemerülni a mélybe.

Képzeld azt, hogy valami fölötted álló erő tölt el és vesz körül. Ez valami szeretetre

méltó, erős és bölcs. Ez nevel, oktat téged, vigyáz rád, gondoskodik rólad és irányít.

Ugyanakkor nagyon könnyed, vidám és játékos kedvű. Amint megismered és bízol

benne, életedet izgalmassá és mulatságossá teszi.

Olyan élményben lehet részed, amely ennek a magasabbrendűnek a jelenlétéről

tanúskodik. Ha netán nem látsz, vagy nem érzel semmit, akkor is bízvást elhiheted,

hogy figyel rád.

Lazíts ismét, és élvezd azt, hogy az univerzum gondoskodik rólad. Mondd

- 18 -

felsőbb bölcsesség, úgy abból merítve meg kell találnunk az útjelzőket, amelyek a

helyes irányt mutatják zaklatott világunkban. Ennek realitása néhány éve kezdett

fölsejleni bennem, és megkezdtem utazásomat a fény felé. Azóta rájöttem, hogy

rejtett képességeink felszínre kerülnek, ha megérzéseinkre hallgatunk. Intuícióink

képesek közvetlen kapcsolatot teremteni az univerzum magasabb rendű erejével,

rábízhatjuk magunkat, és engedjük, hogy vezessen bennünket.

Ezen a ponton szembe találjuk magunkat azzal az életmóddal, amit a régi világban

sajátítottunk el. A nyugati civilizációban a racionális, logikus dolgokat tanultuk meg

tisztelni, sőt imádni, és elhanyagoltuk, alábecsültük vagy elutasítottuk a

megérzéseket. Elismerjük az állatoknak azt a képességét, amellyel "megértenek"

bonyolult jelenségeket is, s azt mondjuk: ez az ösztön. Vagy azt: misztérium, amire

nincs logikus magyarázat, így hát elintézzük egy vállrándítással, olyan jelenségnek

fogjuk fel, ami alsórendű a csodálatos emberi képességekhez képest.

Kultúránk egész értékrendszere arra a hiedelemre épül, hogy az ésszerűség

mindenekfölött való, azaz, hogy ez az alapja a megdönthetetlen, abszolút igazságnak.

A nyugati tudomány hagyományai váltak vallásunkká. Fiatal korunk óta csak arra

tanítanak bennünket, hogy legyünk ésszerűek, logikusak és következetesek; kerüljük

az érzelmektől és indulatoktól vezérelt viselkedést, érzéseinket ne mutassuk ki,

nyomjuk el. Legjobb esetben az érzéseket és megérzéseket nevetséges, gyengeséget

sejtő, zavarba ejtő dolgoknak tarthatjuk, vagy rosszabb esetben úgy véljük, hogy

veszélyeztetik a civilizált társadalom egész rendszerét.

Vallási intézményeink sem oszlatták el a megérzések és irracionalitások iránt táplált

gyanakvást. A valaha a minden létezőben jelen lévő, alkotó univerzumban való hitre

alapozott egyházak ma mást tartanak fontosnak. Inkább híveiket igyekeznek

kordában tartani olyan törvények megalkotásával, amelyek végső célja az, hogy

pszichológiai elmélet szerint is felügyeletre szorulnak az ösztönök által irányított

emberek, mivel veszélyesek lehetnek. Ebből a nézőpontból következik az, miszerint

csakis racionális énünk képes ezt a misztikus erőt okosan felhasználni és megfelelő

módon élni vele.

A fejletlen társadalmakban az élet mibenlétére a megérzések világából merítenek

magyarázatot. Mindennapjaik legapróbb cselekedeteit is az alkotóerő irányítja,

amelyhez ösztönösen vonzódnak. Szerencsére technikai fejletlenségük eleve kizárta

annak lehetőségét, hogy utolérjék a modern civilizációt.

- 19 -

Hadd említsek két példát ezzel kapcsolatosan. Az amerikai lakosság többsége a

bennszülött indiánok és a behurcolt afrikaiak leszármazottja. Mindkét ősi

kultúrcsoport régen beolvadt a modern amerikai kultúrába, éppen mert képviselői

kapcsolatba kerültek a nyugati civilizációval. Legújabban azonban nagy érdeklődés

és őszinte tisztelet tapasztalható e régi kultúrák iránt. Szerintem az afrikai etnikum

tett legtöbbet azért, hogy kulturális hagyományait ápolja. Talán azért, mert

erőszakkal hurcolták be az amerikai kontinensre, de mégis megőrizte lelkierejét.

Az emberi fejlődést nyomon követve úgy tűnik, hogy az értelem növekedésével

fordított arányban vesztettünk mind többet az intuíciók iránti eredendő

fogékonyságunkból. Megkíséreltük ezt a "sötét erőt" megzabolázni úgy, hogy

ellentmondást nem tűrő törvények rendszerével meghatároztuk a jót, a rosszat, a

helyeset, a helytelent. Igazolva láttuk a kategorikus szabályokat - ezzel az így

kialakuló életforma helyességét - és elítéltünk mindent és mindenkit, akár egyéni

érzelmi válságról, akár a társadalom betegségeiről volt szó, mint például:

kábítószerszedés, alkoholizmus, bűnözés, erőszak és háborúk.

Azonban, mihelyt elfogadjuk a bennünk az intuíció által átáramló, s az

univerzumból fakadó magasabb rendű erő létezését, rögtön világossá válik, hogy

személyes problémáinkat és a világ bajait éppen az okozza, hogy nem követjük belső

megérzéseinket. Minél kevésbé bízunk ezekben, és elnyomjuk magunkban, végül

annál nagyobb erővel és torzulva törnek elő belőlünk. Másként szólva: az említett

jelenségek nem azt bizonyítják, hogy természetünk vad és fékezhetetlen, hanem

sokkal inkább azt, hogy elnyomjuk magunkban a fogékony, érző fényt.

ezek alapján kiszámítja az eredményt. Ámde a józan gondolkodás véges, csak azzal

képes "számolni", amit közvetlenül beletáplálnak. Úgy is fogalmazhatunk, hogy

minden ember agya azon közvetlen tapasztalatok alapján működik, amelyeket maga

az egyén szerzett élete folyamán.

Ezzel szemben az intuíciókat is figyelembe vevő agy - úgy tűnik - végtelen számú

információhoz juthat. Az ilyen agy, mintha képes lenne rést találni a tudás és a

bölcsesség mélyen rejtőző tárházához, az univerzumban való gondolkodáshoz is, és

ki tudja választani az információk közül azt, amire éppen szükségünk van. Annak

ellenére, hogy az időnek csak igen kis hányadában kapunk ilyen információkat és

nem is egyszerre, meg tudjuk tanulni, hogy az így, részletenként szolgáltatott

információkat megértsük, és az üzenet szerint cselekedjünk, így a tevékenység

folyamata nem szakad meg. Amint megtanuljuk, hogy bízzunk ebben az

irányításban, életünk zavartalan és könnyű lesz. Érzéseink és cselekedeteink

harmonikusan összekapcsolódnak a többi emberével.

- 20 -

Ez ugyanolyan, mintha valamennyien egy nagy szimfonikus zenekar tagjai lennénk,

amelyet az univerzumban létező magasabb rendű értelem vezényel. Ha nem

figyelünk a karmesterre és nem törődünk azzal, hogy a zenekar többi tagja mit

játszik, akkor teljes a káosz. Ha a saját szólamunkat csak a körülöttünk levőkkel

hangoljuk össze, sosem lesz harmónia, hiszen túl sok a hangszercsoport és azokon

belül túl sok zenész van, s mindenki másként játszik. Elménk képtelen oly sok adatot

befogadni, feldolgozni és még azt is eldönteni, hogy az adott pillanatban melyik

szólam szerint zenéljen. Ámde, ha a karmesterre figyelünk és valóban követjük őt,

élvezni fogjuk saját játékunkat - amit mindenki hallgat és értékel -, egyúttal átéljük a

harmonikus egészhez tartozás élményét.

Ha ezt a hasonlatot az életünkre hozzuk példaként, feltűnik, hogy a karmester

jelenlétét sohasem érzékeltük. Lehetőségeinkhez képest a legjobbak voltunk és ennek

megfelelően éltünk, értelmünket csak arra használtuk, hogy megértsük életünket,

hogy dolgaink a lehető legjobban alakuljanak. Ha őszinték akarunk lenni

csupán racionális gondolkodásmódunk vezényletével. A disszonancia és a káosz,

mind személyes életünkben, mind a világban elég nyilvánvalóan arra utal, hogy

lehetetlen így élnünk.

karmester mint a zenekar vezetője elfoglalja az őt megillető helyet. Ám azért szó

sincs arról, hogy egyéni szabadságunkat elvesztettük, feladtuk volna, sőt, olyan

támogatásban részesülünk, amilyenre szükségünk van ahhoz, hogy valóban

kifejezzük önmagunkat, s élvezni fogjuk, hogy részei lehetünk egy nagy alkotó

folyamatnak.

Nem teljesen értem magam sem, hogy az intuíció hogyan működhet ilyen

bámulatos módon, de határozottan tudom - közvetlen tapasztalat és megfigyelés,

valamint annak a sok embernek a visszajelzése alapján, akikkel együtt dolgozom,

vagy dolgoztam -, hogy igenis működik. És érzem, hogy minél jobban hiszek benne,

izgalmasabbá.

Ülj vagy feküdj le, helyezkedj el kényelmesen. Hunyd be a szemed és lazíts. Végy

néhány mély lélegzetet, lazítsd még tovább testedet, minden egyes lélegzetvételkor.

Lazítsd el elmédet és gondolataidat engedd csapongani, de ne ragaszkodj egyikhez

sem. Képzeld azt, hogy agyad nyugodt, mint egy csendes tó.

- 21 -

Most irányítsd tudatodat tested egy mélyen belül elhelyezkedő részére, a gyomrod

tájára, vagy a hasi idegközpontodra. Ez testednek legérzékenyebben reagáló pontja.

Ez az a fizikai hely, ahol legegyszerűbben kapcsolatot teremthetsz megérzéseiddel.

Képzeld azt, hogy egy bölcs lény él ott benn. Gondolhatsz arra is, hogyan néz ki, de

az is elég, ha csak érzed a jelenlétét. Ez a bölcs lény valójában a saját részed, intuitív

önmagad. Kapcsolatot teremthesz vele, halkan beszélve hozzá, megkérheted

valamire, vagy feltehetsz kérdéseket neki. Ezt követően lazíts, ne nagyon törődj

agyaddal, és légy nyitott a válaszok befogadására. A válaszok szavak, vagy érzések,

képzetek alakjában érkezhetnek, általában rendkívül egyszerűek, az éppen adott

pillanatra vonatkoznak (nem a múltra vagy a jövőre). Ha nem kapsz azonnal választ,

hagyd csak, hogy menjen tovább az életed. A válasz később fog megérkezni, lehet,

hogy egy belső érzés, vagy ötlet formájában, lehet, hogy kívülről egy személy révén,

egy könyv olvasásakor, valamilyen esemény kapcsán, vagy bármi más módon.

Bízz abban az érzésben, amit érzékelni fogsz és cselekedj annak megfelelően. Ha az

valóban az intuíciód volt, meglátod, fokozott elevenséget és erőt kelt benned, több

lehetőség kezd feltárulni előtted. Ha a válasz nem tűnik helyesnek, akkor lehet, hogy

nem igazán a megérzéseid szerint cselekedtél, hanem valami más hang sugallatára.

Ismételd meg a dolgot és tisztázd.

Az intuíció meghallásához, majd az annak megfelelő cselekvéshez gyakorlat

szükséges. Minél többször csinálod, annál egyszerűbbé válik. Végül is tudni fogod a

módját, hogy hogyan teremts kapcsolatot vele, hogyan tegyél fel magadnak

van, s mindig hajlandó arra, hogy válaszoljon kérdéseidre és vezessen. Amint nő

hajlandóságod a belső intuitív vezetés iránt, úgy nő majd önbizalmad és

határozottságod, és tudni fogod, hogy mit kell tenned, akármilyen helyzet adódjék is.

Intuíciós erőd mindig rendelkezésedre áll, amikor szükséged van rá. Nyitottá válik

számodra, amint hajlandó vagy megbízni benne.

- 22 -

Ha az ember képes meghallani s követni megérzéseit, a belső hangot, máris

megteremtette a kapcsolatot az univerzum magasabb rendű erejével és annak

erő áthat bennünket. Amint ez megtörténik, úgy érzi az ember, hogy különös

erőtérbe került, azt teszi, amit valóban szeretne. Érzi az univerzum alkotóerejét.

"Csatornává" válunk, - amikor a csatorna szót használom, egyáltalán nem arra a

fizikai állapotra utalok, amikor valaki (hipnotikus) transzba esik és így válik

csatornává, közvetítőjévé valakinek vagy valaminek. Az ilyen közvetítéshez minden

esetben szükséges egy médium, aki átengedi magát egy másik lénynek, hogy az rajta

keresztül üzenjen. (Az egyik talán leghíresebb médium Jane Roberts volt, akin

keresztül Seth üzent). A csatornává válás alatt az alkotóerővel való kapcsolatot és a

legmélyebb forrásainkból fakadó alkotómunka végzését értem, és ezt a

tevékenységet a sajátunknak tudhatjuk. Ugyanis az a személy, aki közvetítővé vált,

szabadnak és önállónak érzi magát, miközben annak is tudatában van, hogy az

univerzum mindenek fölött való erejének eszközéül szolgál.

Minden alkotó géniusz valójában közvetítő volt, életművüket a magasabb rendű

erővel való kapcsolattartás eredményeként alkották meg. Igazi nagy műveket nem

teremtett az ember önmagától. A mű ötlete az univerzum sugallatára születik, és az

alkotó-közvetítő egyéniségtől függően testesül meg. Lehet valaki technikailag

nagyon jó, ám ha alkalmatlan a közvetítő szerepre, munkája sosem lesz ihletett. A jó

technikájú ember és az igazi tehetség közti különbséget világosan szemlélteti az

Amadeus című film. Salieri mesterfokon értett a zeneszerzéshez, de nem tudta,

hogyan lehet az alkotó forrással kapcsolatba kerülni, s azt "megcsapolni". Mozart - az

egyik legnagyobb csoda - olyan életművet alkotott, amely művészi-technikai

szempontból is páratlanul tökéletes. És tette ezt oly könnyedén, egyszerűen. Ezt

nevezzük spontaneitásnak. Már kora gyermekkorában megnyilatkozott páratlan

tehetsége. Biztos vagyok abban, fogalma sem volt arról, hogy valójában milyen

kivételes adottság birtokában van, és alkotási módszerét sem tudta volna átadni

senkinek sem.

Az igazi géniuszok alakját mindig misztikum és rejtély övezi, csak néhányan

rendelkeznek istenáldotta tehetséggel. Azt tapasztalhatjuk, hogy a tehetség akarattól

függetlenül van, vagy nincs. Vagy van ihletettség, vagy nincs. Ezért sok alkotó fél is

attól, hogy tehetsége semmivé válik. Nem tudja, honnan származik, éppen ezért

fogalma sincs róla, hogyan teremtse azt újjá.

A tehetséges emberek általában egyetlen területen (művészet, tudomány, üzleti élet

stb.) kamatoztatják adottságukat és fogalmuk sincs arról, hogyan emelkedjenek

- 23 -

hasonló magasságokba életük egyéb területein, ezért kiegyensúlyozatlanok. (Lásd a

Hiszek abban, hogy mindannyian géniuszok vagyunk, persze mindenki a maga

módján. Fel fogjuk fedezni géniuszunk sajátosságait, ha nem ragaszkodunk folyton a

magunk és mások megszokott sémáihoz, vállaljuk önmagunkat és nyitottak leszünk.

Azon keresztül, hogy bízunk megérzéseinkben és azoknak megfelelően cselekszünk,

közvetítővé válhatunk életünk minden pillanatában és területén.

Amikor csatornáról beszélek, akkor egy hosszú csövet képzelek el, amelyen

keresztül energia áramlik. De mondhatnék éppen orgonasípot is, amelyen keresztül

zenei hang áramlik ki.

Ennek a csatorna-képzetnek három fontos jellegzetessége van:

1.) A csatornát belül semmi nem torlaszolja el, így az energia szabadon áramolhat

benne végig.

2.) A csatornának fizikai meghatározása van: a nyílt teret egy szerkezet veszi körül, s

ezáltal az energia ebben a szerkezetben meghatározott irányban halad. A szerkezet

nélkül az energia szabadon szétáramolna és nem venne fel semmilyen formát.

3.) A csatornának energiaforrása van, tehát valami továbbítja a csatornán az

energiát.

Egy hagyományos orgonában az energiaforrás átfújja az levegőt a nyitott sípokon, a

csatornákon. A sípok gondosan kialakított belső felülete, a tér és az üreg nagysága

eredményezi a kívánt hang megszólalását. Az összes cső egyetlen energiaforrásból

táplálkozik és a csöveken átáramló energia ennek megfelelően - eredetét tekintve -

azonos, de mivel minden cső más méretű, mindegyik más és más hangon szólal meg.

Képzeljük magunkat orgonasípnak. Nekünk is van közös energiaforrásunk (az

univerzum) és mindegyikünkön ugyanaz az alkotóenergia áramlik keresztül.

Testünk és személyiségünk az a szerkezet, amely mindegyikünk esetében sajátos

múlik, hogy nyitva tartjuk-e csatornánkat, hogy felépítünk és gondozunk-e egy

egészséges, erős, szép testet, ha úgy tetszik személyiség-szerkezetet, amely eszközéül

szolgálhat alkotóenergiánknak. Miért is ne tudnánk megtenni, ha állandóan

ráhangolódunk (a megfelelő rezgésszámra), és ha figyeljük, hogy az energia merre

kíván haladni és vele együtt mi is arra vesszük az irányt.

A test, személyiség-szerkezet nem úgy válik erőssé, hogy bizonyos meghatározott

- 24 -

módon táplálkozik, speciális gyakorlatokat végez, valakinek a tanácsait betartja. ÚGY

VÁLIK AZZÁ, HA BÍZIK A MEGÉRZÉSEIBEN ÉS MEGTANUL ANNAK

MEGFELELŐEN CSELEKEDNI. Ha a belső hang megmondja, mit tegyünk, hogyan

gyakoroljunk, bízhatunk abban, hogy ez a sugallat megnöveli képességünket ahhoz,

hogy jó közvetítővé váljunk.

Mindannyian közvetítők vagyunk bizonyos mértékig, ha nem is tudatosan. A

következő megtörtént eset igen jó példa erre:

Egy barátnőm bement egy madárkereskedésbe, ahol gyönyörű papagájok voltak

igen méltányos áron. Mindig szeretett volna ilyen madarat, de még ezt az árat sem

tudta volna megfizetni, mivel még annyi pénze sem volt, hogy a lakbérét kifizesse.

Bánatosan kiment a kereskedésből. Megpróbálta elfelejteni, de bármennyire is

próbálkozott, nem tudta kitörölni emlékezetéből a papagájt. Nevetségesnek tűnhet az

egész, hiszen egy madárról van szó csupán. Mindenesetre két hét múltán visszatért

ugyanabba az üzletbe és a lakbérre félretett összes pénzét kifizette előlegként a

papagájért, miközben kétségbe vonta saját épelméjűségét.

A madárkereskedés felé menve érezte, hogy ha elhatározása nem helyes, úgy valaki

már megvette a madarat. Ez a gondolat annyira kényszerítő erejű volt, hogy szinte

versenyfutásban rohant az üzletbe, hogy lefizesse az előleget, mielőtt elkésne vele. A

következő napon, amikor csak úgy benézett a boltba, hogy a papagájt meglátogassa,

Később, de még ugyanazon a napon találkozott egyik ügyfelével, aki egészen

váratlanul ugyanannyi pénzt fizetett neki, amennyit ő előlegként a madárért. Amikor

hazaért, a férje közölte vele, hogy a háziasszonyuk felhívta őket, és azt mondta, hogy

a lakbérrel várhatnak pár hétig, mert ő nyaralni megy.

S ha ez nem elég bizonyíték arra, hogy a barátnőm jól tette, amikor megérzésére

hallgatva megvette a madarat, íme: a következő napon új megbízást kapott, és az

előlegből nemcsak a bérleti díjat, hanem a madár árát is teljes egészében ki tudta

fizetni. Azt mesélte, hogy megelégedéssel töltötte el ez az eset, és szeretné, ha máskor

is ilyen jó megérzései lennének. A történet ragyogó példa, hiszen bármelyikünknek

lehettek hasonló élményei. S ha pedig igaznak bizonyultak megérzéseink, bízvást

számíthatunk rájuk, ne harcoljunk ellenük, közvetítővé válunk. Ha átadjuk

magunkat a bennünk ébredő energiának, több erő képes keresztüláramlani rajtunk.

Én folyamatosan tanulom a bennem lakozó szellem követését, bármerre is kíván

vinni engem. Minden pillanatban figyelek rá, érzem magamban és hagyom, hogy

irányítson. Úgy vélem, hogy ez nagyon jó nekem. Örömöt, erőt, szeretetet, békét és

- 25 -

boldog elégedettséget érzek, mint a barátnőm, amikor megérzésére hallgatva

megvette a papagájt. Persze ennek a magasabb rendű erőnek a követése

elkötelezettséget is jelent. Hallgatnom kell a belső hangra és annak megfelelően kell

cselekednem. Ha elfogadom a bensőmből jövő sugallatot, követem tanácsát, erővel és

bizalommal töltődöm fel.

Mindannyian éreztünk már olyat, amikor azt hittük, hogy elérkezett a

megvilágosodás pillanata. S ha ez tévedésnek bizonyult, csalódottnak és

tanácstalannak éreztük magunkat.

Ha megérzéseinkre bízzuk magunkat, egyre kevésbé kell ettől tartanunk. Állandóan

érezzük magunkban az erő áramlását, és elégedettség tölt el bennünket. Amikor az

energia hat ránk, ott leszünk, ahol lenni akarunk, azt tesszük, amit tenni kívánunk, s

lám a csoda beteljesedik. A rajtunk átáramló energia másokat is átalakít.

Megtörténhet, hogy az ember bemegy egy helyiségbe és a jelenlévők hirtelen úgy

érzik, hogy a többiekkel különös módon szorosabbá vált a kapcsolatuk. Vegyünk egy

másik példát: megyünk az utcán, és a mellettünk elhaladó emberek hirtelen változást

éreznek, aminek nem értik az okát.

Az önmagunkba vetett bizalom életünkben mindent radikálisan megváltoztat.

Amikor úgy határozunk, hogy a régi sémákkal felhagyunk, kezdetben úgy tűnhet,

hogy életünk felborul. Ha úgy döntünk, hogy mégis vállaljuk és végigcsináljuk,

akkor számítanunk kell arra, hogy ez történik mindazzal, amihez korábban

ragaszkodtunk. De ez nem lesz fájdalmas, mivel tudjuk, hogy valódi boldogságunk

az univerzummal való kapcsolatból ered. Az élet minden anyagi vonatkozása csupán

jutalom, hab a tortán, szórakoztató játék.

Megtanulunk a formák világában élni, van fizikai valóságunk, személyiségünk és

környezetünk. A legtöbb ember számára a formai világ jelenti az életet. Csak

néhányan kísérelték meg, hogy felülemelkedjenek ezen, hogy a világ kísértéseitől

megszabaduljanak és elfogadják a transzcendens létezését. Az ilyenek közül sokan

beléptek egy szerzetesrendbe, vagy más olyan lelki hivatást választottak, amely

elszigetelte őket a külső világtól.

Szerintem élnünk kell mindazzal, amit a világ kínál számunkra: élvezzük csak a

kapcsolatokat, a gazdagságot, a szépséget, az erőt, a szórakozást, de ha kell, tudjunk

lemondani ezekről. A bennünk lakozó univerzum ereje hatalmas, ezt tudjuk

megérzéseinken keresztül. Biztosnak kell lennünk abban, hogy mindenünk, amit

kívánunk, meglesz. Testi mivoltunk azonban úgy hiszi, hogy meg fog halni, ha nem

szerez meg bizonyos dolgokat. De amint megtanulunk az univerzum közvetítőjeként

élni, testünk is felfedezi, hogy a valódi boldogság és elégedettség a felettünk lévő

erővel tartott kapcsolatunkból, s nem a világi hívságokból fakad. Így fokozatosan

elveszítjük görcsös ragaszkodásunkat a formák világához, és a transzcendens

- 26 -

vonzásába kerülünk.

Akkor válhatunk igazán jó közvetítővé, ha állandóan az univerzummal való

kapcsolatunkra összpontosítunk. Ez a koncentráció teszi lehetővé számunkra, hogy

nyitottak maradjunk a ránk ható erő felé. Könnyen kieshetünk a koncentráció

állapotából, ha másokkal vagyunk elfoglalva, ha lényegtelen dolgokra figyelünk,

méltatlan dolgokat kívánunk megszerezni. Ekkor fennáll annak a veszélye, hogy a

bensőnkben lakozó univerzummal elveszítjük a kapcsolatot. Ha kívülre figyelünk,

vákuum keletkezik bennünk, amelyet be kell tölteni.

Ha a bennem lakozó univerzumra összpontosítok, minden az enyém lehet: pénz,

siker, jó és gyümölcsöző kapcsolatok. S ami a legfontosabb, a saját belső

harmóniámat is megteremtem.

Ha szerelmes vagyok valakibe és úgy tekintem őt, mint örömforrást, elveszítem

önmagamat. Emlékeztetnem kell magamat, hogy az öröm és a szerelem lehetősége

bennem van, és egyáltalán ezért érezhetem. Megpróbálok a bennem lévő

univerzumra összpontosítani és tudatosítom, hogy az a szerelmemen keresztül

áramlik hozzám.

Ugyanezt teszem, amikor az emberek megdicsérnek azért, amit a

csoportfoglalkozásaimon csinálok. Megköszönöm nekik és továbbítom az elismerést

a bensőmben lakozó univerzumnak. Ha a magam értékelését próbálnám továbbítani,

az univerzum ereje nem tudna rajtam keresztül feléjük áramlani.

Nekem állandóan fegyelmezettnek kell lennem és nem szabad megfeledkeznem

arról, hogy ne veszítsem el a kapcsolatot legbensőbb énemmel. Ezért naponta

többször is emlékeztetem magam erre. Ha észreveszem, hogy túlságosan

belefeledkeztem a külső környezetembe, nyomban magamba tekintek, és ellenőrzöm,

hogy helyesen cselekszem-e. Ez tartja fenn bennem az univerzum folyamatos

áramlását.

A közvetítés kétirányú: vagy rajtunk keresztül áramlik mások felé, vagy másokból

- 27 -

felénk. Könyvem írása közben azért koncentrálok az univerzumra, hogy annak

energiája rajtam keresztül másokba áramoljék. Aztán, ha az emberek azt mondják:

dicséretet, ami az univerzumot illeti.

A rajtunk, másokon, sőt mindenen és mindenkin átáramló magasabb rendű energia

tudatának erősödésével testünk egyre alkalmasabbá válik még több energia

közvetítésére. Minél több energiát vagyunk képesek befogadni, annál többet tudunk

átadni.

Az univerzum tiszta közvetítő csatornájának lenni igen nehéz feladat, de felemelő

érzést jelenthet minden embernek. Ha közvetítővé váltunk, életünk teljes és

mozgalmas lesz, kapcsolataink elmélyülnek, játszunk, dolgozunk, alkotunk,

élvezzük a pénz áldásait és az anyagi javakat; teljes mértékben önmagunk lehetünk,

de egyetlen pillanatra sem veszíthetjük el kapcsolatunkat a bennünk lakozó

univerzummal.

Ekkor azt is megfigyelhetjük, hogy az univerzum mit alkot rajtunk keresztül: mert

felhasznál bennünket, hogy munkáját elvégezze. Bárki közvetítővé válhat, aki

hajlandó vállalni a belső elkötelezettséget.

Ha már tudjuk követni megérzéseinket és azoknak megfelelően élünk, megtanuljuk

saját, egyéni közvetítő csatornánk "kezelését", így minél több erőt, kreativitást és

szeretetet vagyunk képesek kisugározni magunkból. Amikor csoportot alkotunk,

mindegyikünk közvetítő csatornája egy nagyobb rendszerré egyesül, amely

mindenképpen sokkal erősebb, hatékonyabb, mint bármelyikünké egyénileg.

Amikor sok agy hajlandó arra, hogy megnyíljon, és minél több erőt befogadjon,

együttesen olyan nyílt rendszert hoz létre, amely több és több energiát sugároz. A

folyamat természetszerűleg felerősödik és a csoport minden egyes tagja feltöltődik a

megsokszorozott energiától. Ez még akkor is bekövetkezik, ha különböző helyszínen

tartózkodunk, más és más történéseket élünk meg. Minden egyes személy megkapja

azt az inspirációt, támogatást, ami ahhoz szükséges számára, hogy a következő

lépését megtegye. A csoportos közvetítés nyíltabbá tesz bennünket, önbizalmunk

megnő, s azt tapasztaljuk, hogy megtisztulunk a számunkra negatív erőktől.

Ez az egyik oka, hogy csoportfoglalkozásokat vezetek, és hogy egyáltalán

- 28 -

mivel mindig olyan helyzetek vonzanak, amelyekben a legintenzívebb az energia. A

csoportos munka erősíti az én személyes fejlődésemet is.

csoportfoglalkozásokon. Megalakítom a csoportokat, azután rábízom őket és

magamat az univerzumra, és hagyom, hogy az vezessen. Az a dolgom, hogy

szervezzem a csoportok munkáját, megmutatom, hogyan lehet közvetítővé válni, és

egyúttal bátorítom csoportom tagjait, hogy kövessék példámat.

Ha már mindenki alkalmassá és nyitottá vált, megteremtődnek, létrejönnek a

csoportos közvetítés feltételei. Ez a folyamat kezdetben zavaros és kaotikus lehet,

más megrettenhetne, de nekem az a tapasztalatom, hogy amikor a félelmet le akarjuk

küzdeni, valami szép és felemelő dolog történik a csoportos közvetítés folyamán. Az

univerzum olyan helyekre vezet bennünket, és általa olyan felfedezéseknek vagyunk

részesei, amilyeneket soha nem tapasztalhattunk volna, ha hagyományos keretek

között dolgoznánk. Egyszóval, a csoportos közvetítést nagyon izgalmasnak és

eredményesnek találom.

Bizonyos értelemben mindenki, aki ezen a bolygón él, egy óriási közvetítő rendszer

része. Ez a közösségi tudat. Világunk jelenlegi állapota a csoportos közvetítés

eredménye. Ahogy mindegyikünk rábízza magát az univerzum erejére és hagyja,

hogy ez az erő átformálja és felvilágosítsa gondolkodását, a csoportos közvetítő is

ilyen befolyás alá kerül. A közösségi tudat is egyre inkább fejlődik. Így értem azt az

állításomat, hogy a világ átalakulóban van.

Ülj vagy feküdj le, helyezd magad kényelembe. Hunyd be a szemed, végy mély

lélegzetet, lazítsd el testedet. Végy újabb lélegzetet és elmédet is lazítsd el. Egy újabb

mély lélegzettel hagyd, hogy minden kiáramoljon belőled. Lazítás közben mélyen

önmagadba fordulsz. Megtalálod lényed legrejtettebb zugát. Hagyd, hogy ezen a

helyen maradj nyugodtan néhány pillanatig, anélkül, hogy kívánnál valamit vagy

gondolnál valamire.

Erről a mély, nyugodt helyről kérd meg az univerzum szellemét, hogy töltsön fel

erejével. Erősítsd meg akaratodat, hogy az univerzum közvetítőjévé válj. Érezd az

erőt, a bölcsességet és az alkotóerőt magadban.

Közvetítő vagy. Figyeld meg, hogy energiád rajtad keresztül hogyan hat másokra.

- 29 -

Jegyezd meg, ha követed a belső irányítást, alkotóerőd megmutatkozik. Képzeld el,

hogy mit jelent ez számodra. Maradj nyitott bármilyen helyzet elfogadására, légy

készenlétben. Képzeld el, mit éreznél, ha éppen most érkezne el a pillanat.

Most már az univerzum nyitott csatornájává váltál. Eltölt a rajtad keresztüláramló

fény és erő, amely teljessé teszi életedet, és átsugárzik másokba is.

Minden ember az univerzum egy-egy közvetítő csatornája. Gondolj erre erősen egy

teljes napon át. Ha ezt gyakorolod, egyszerű lesz számodra, mint mindennapi

teendőid.

Amint felébredsz - még az ágyban - gondolj erősen arra, hogy az univerzum

csatornája vagy. Érezd az erőt testedben, és tedd magad alkalmassá arra, hogy a fényt

mások felé továbbíthasd. Bármikor, bárkivel találkozol, beszélgetsz, akár csak

üdvözlitek egymást, megfigyelheted, hogy az univerzum fénye rajtad keresztül

áramlik beléjük. Fordítva is igaz: gondolj arra, hogy partnered is az univerzum

közvetítője. Minden beszélgetéskor, amit vele folytatsz, az univerzum szól hozzád.

Ezt befogadva, saját erődből és a másokból feléd áramló energiából fakadóan az

univerzum fénye egyre ragyogóbb lesz. Látni fogod majd a fényt és élvezed annak

minden jótékony erejét.

- 30 -

A fizikai világ magunk alkotása: mindegyikünknek van egy maga teremtette

mikrokozmosza, saját fizikai valósága, saját élettapasztalata. Mivel az én életemet a

csatornám formálta, úgy tudok magamra tekinteni, hogy visszacsatolást kapjak.

Ahogyan a művész szemléli legújabb alkotásait, melyik sikerült igazán jóra, melyik

kevésbé, ugyanúgy tudjuk követni saját életünk fejlődését. Értékelhetjük művünket,

egyúttal azt is megállapíthatjuk, hogy mit kell még megtanulnunk, milyen irányba

fejlesszük magunkat.

Életünk percről percre változik, de tapasztalataink és szükségleteink azonnal jelzik

a bennünk történt változásokat. Tényként fogadjuk el, hogy a külső világ úgy

működik, mint egy óriási tükör, amelyben mind lelkünket, szellemiségünket, mind

fizikai valóságunkat torzításmentesen és tisztán szemlélhetjük. Mihelyt megtanultuk,

hogyan nézzünk szembe önmagunkkal, a világot, mint tükröt csodálatos eszközként

tudjuk használni.

A tükörbe nézés olyan technika, amelynek elsajátítása segít bennünket abban, hogy

a világot valóban tükörként fogjuk fel. Ezzel a szemlélettel a külső világ megtanít

bennünket arra, hogy saját magunkat szokatlan szemszögből is megfigyelhessük. A

folyamat két szakaszból áll:

1.) Feltételezem és elfogadom, hogy életemben minden a saját alkotásom

visszatükröződése, nem létezik semmiféle véletlen esemény, ami ne lenne velem

összefüggésben. Amikor látok vagy érzek valamit, az egész lényemet érintő hatás alá

kerülök, azt figyelmeztetésként kell fölfognom. Valamit meg kell értenem, meg kell

látnom, s ha a tükör nem működne, nem lennék képes felfogni azt. A

környezetemben élő emberekben is saját tükörképemet láthatom.

2.) A látott képet soha nem akarom figyelmen kívül hagyni. Tudom, hogy semmi

sem negatív. Mindent ajándékként fogok fel saját magam jobb megértése céljából,

azért nézem, hogy tanuljak belőle. Ha tökéletes lennék, nem itt tartanék. Miért lennék

mérges magamra, ha azt látom, hogy még nem vagyok eléggé tudatos. Olyan lennék,

mint egy kisgyerek az első napon az iskolában. Igyekszem türelmesnek lenni

magamhoz és a tanulásban is. Ha sikerül elfogadnom ezt az álláspontot, a tanulás

mulatság és valóban nagyon érdekes lesz.

- 31 -

Azt gyakorlom, hogy életemet lebilincselő és kalandos mozifilmnek lássam. A

vetítővásznon megjelenő szereplők mindannyian önmagam jól ismert részei. Amint

látom őket és ráismerek különböző érzéseikre, hangjukra önmagamban, nagyon

egyszerű kiválasztanom, hogy melyik szereplőt tartsam meg és hagyjam kiteljesedni,

és melyiket hagyjam feledésbe merülni, melyiken változtassak. Ha a film

kellemetlenséget, zavart vagy kínlódást okoz számomra, meg kell vizsgálnom

magamat, hogy mi az, amiben nem vagyok azonos önmagammal, hol hibázom.

helyére kerül.

Ha konfliktusokkal, nehézségekkel találjuk szemben magunkat, ez azt jelenti, hogy

az univerzum valamire fel akarja hívni a figyelmünket. Mintha csak azt mondaná:

az apró jelekre is, rá fogsz jönni, hogy miről van szó; ha nem, konfliktusaid

elmélyülnek, és egészen addig nem oldódnak meg, amíg meg nem érted az üzenetet.

Ha tudod, hogy minden gondod, bajod jelentkezésével az univerzum figyelmeztet

valamire, gyors haladást fogsz elérni önismeretedben.

kapod magad, próbáld meg más szemszögből szemlélni a dolgot, szállj magadba és

Ezután ne tépelődj a dolgon, de légy készenlétben, maradj nyitott a válasz

fogadására, amely lehet belülről jövő érzés, vagy hír. Értesülhetsz róla valamelyik

barátoddal folytatott beszélgetés során, vagy valami váratlan esemény tudatja veled.

Lehet, hogy gyorsan megkapod a választ, de előfordulhat, hogy hosszabb időt kell

várnod rá. Történt egyszer, hogy egyik páciensemet elbocsátották munkahelyéről.

ügyeit neki magának kell elintéznie. Dolgai most már nagyon jól alakulnak, pedig

munkához lásson. Hogy is történt? Egy barátjával arról beszélt, hogyan dolgozhatna

más embereknek, amikor hirtelen rádöbbent, hogy megmagyarázhatatlan élénksége

azt akarta tudtára hozni, hogy jobban teszi, ha magának dolgozik. Ez a felismerés

nemcsak akkori döntésének helyességét igazolta, hanem véglegesen feloldotta benne

- 32 -

a tehetetlenség érzését, ami elbocsátása óta nyomasztotta.

A tükör használatának legnehezebb része a tükörkép helyes értelmezése, amit meg

kell tanulni. Ha üzenetet kapsz, és nem vagy biztos abban, hogy az pontosan mit

jelent, rá kell jönnöd a megfejtésére.

A dolog racionális megközelítése nem vezet eredményre. Sokkal hatásosabb, ha a

benned lakozó univerzumhoz fordulsz segítségért. Helyezd magad kényelembe,

végy néhány mély lélegzetet és tudatod legmélyére összpontosíts, amely az

univerzummal tartja a kapcsolatot. Kérd meg ott lakozó lényedet, hogy adjon

útbaigazítást az üzenet megértéséhez. Amint tapasztalod azt a bizonyos belső

megérzést és bizonyossá válsz abban, hogy az adott pillanatban mi a helyes, kövesd

érzéseidet.

Miután ezt megtetted, figyeld a visszajelzéseket, vajon jól cselekedtél-e. A külső

visszajelzések azt tükrözik, hogy dolgaid rendben mennek-e. Mérd fel, hogy az

ügyeid gördülékenyen haladnak-e. Ha igen, akkor biztos lehetsz abban, hogy belső

vezérlésedre ráhangolódtál. Ha nehézségekkel kell megküzdened, s ennek ellenére

sem jutsz el a megoldáshoz, vedd úgy, hogy ez újabb üzenet számodra.

A belső visszacsatolás valamilyen érzésként fog jelentkezni benned. Ha azt érzed,

hogy határozottabbá, dinamikusabbá váltál, megnyugodhatsz. A legbiztosabb jel az

élénkség. Minél inkább áthatja bensődet az univerzum, annál élénkebbnek érzed

magad. Ám ha nem követed belső vezérlésedet, csökken az energiád, elveszíted

erődet és egyfajta lelki tetszhalál állapotába kerülsz.

Külső visszajelzések is tükrözhetnek hasonló érzéseket: kétségeidet és félelmeidet

azoknak a reakcióiban látod visszont, akik környezetedben élnek. Ha barátaid és

családtagjaid kérdezősködnek változásod okáról, vagy egyszerűen csak

megállapítják, hogy megváltoztál, fel kell ismerned, ők csak visszatükrözik a te

kételyeidet és félelmeidet. Meg kell kérdezned önmagadtól, mi az, amit rosszul

csináltál. Ha másoktól kapsz visszajelzéseket - függetlenül attól, hogy azokat

megalapozottnak érzed-e vagy sem -, úgy reagálj, hogy nyugtasd meg őket, vagy ne

is törődj velük, akár szállj vitába, vagy tégy, amit akarsz. Az a fontos, hogy valóban

törődj belső félelmeiddel. Erősítsd meg magadban a bizalmat. Meg fogsz lepődni,

amikor azt tapasztalod, hogy mások is érzékelik megszilárdult önbizalmadat, s

ennek jele az irántad tanúsított hit és bizalom.

- 33 -

Ne feledd:

Ha önmagadat bírálod és kritizálod, mások is ezt fogják tenni veled.

Ha önmagadat megbántod, mások is meg fognak bántani.

Ha hazudsz magadnak, mások is hazudni fognak neked.

Ha meggondolatlan, felelőtlen vagy, mások sem fognak megbízni benned.

Ha hibáztatod magad, mások is hibáztatni fognak.

Ha megsérted magad, mások is sértegetni fognak, de lehet, hogy nemcsak

érzelmeidben, hanem fizikailag is.

Ha nem követed érzéseidet, mások a te érzéseidet fogják figyelmen kívül hagyni.

Ha szereted önmagad, mások is szeretni fognak téged.

Ha becsülöd magad, mások is becsülni fognak.

Ha van önbizalmad, mások is meg fognak bízni benned.

Ha őszinte vagy önmagadhoz, mások is őszinték lesznek hozzád.

Ha gyengéd és jószívű vagy önmagaddal szemben, mások is jószívűen fognak bánni

veled és gyengédek lesznek hozzád.

Ha jó az önértékelésed, mások is megfelelően értékelnek téged.

Ha tiszteled magad, mások is tisztelni fognak.

Ha élvezed az életed, mások is szívesen lesznek veled.

Számolni kell azzal, hogy egyik napról a másikra nem lehet lecserélni a régi

sémákat, nem könnyű azoktól megszabadulni. Néha úgy tűnik, hogy a dolgok

gyorsan megváltoznak, ha sikerült felismerned az üzenet lényegét. Máskor viszont a

régi sémák makacsul tartják magukat és egymás után érnek a kellemetlen

- 34 -

következmények, noha a jobbik utat régóta ismered már. Az embernek időre van

szüksége ahhoz, hogy szokásait megváltoztassa, hagyni kell hát a régi lemezt, hadd

forogjon még.

Ha úgy érzed, hogy fejlődésed túl lassú, kérd az univerzumot, hogy segítsen.

Erősen bízzál abban, hogy ez rövidesen meg is történik. A változás nem úgy

következik be, hogy te magad idézed elő. Összegezd, hogy mi az, ami nem halad

rendesen. Ha elkészültél, akkor megkérheted magasabb rendű önmagadat, hogy

szabadítson meg a régi sémáktól, s helyettük újakat mutasson számodra. Ne feledd: a

pirkadat előtt a legsötétebb az éjszaka. A változás gyakran olyankor következik be,

amikor már lemondtál róla.

A világot nem használhatod tükrödül, csak ha életed eseményeit úgy kezeled, mint

ahogy szoktad. De nem szabad elvesztened a kapcsolatot a belső hanggal, s amint

csak teheted, kérd ki véleményét.

Ha valaki megharagszik rád, és kritizálni kezd, a következő lehet a válaszod:

beszélgetést. Ha ellenben társad tovább folytatja hibáztatásodat és a te vétkedre

összpontosít, csak úgy tudod megvédeni magad, ha otthagyod őt és megvárod azt az

időt, amikor elcsitul támadó haragja.

Másként is értékelheted ugyanezt a helyzetet. Amint lehetőséged van rá, kérdezd

éreztél haragot és kritizáltad önmagadat. De az is lehet, hogy elégedetlen voltál

magaddal, mivel kevés figyelmet fordítottál belső önmagadra. Amikor mások többet

várnak el tőled, az általában annak a jele, hogy te is többet vársz el önmagadtól.

Egyik barátnőm megtudta, hogy a barátja összeszűrte a levet egy másik nővel, és

hazudott neki. Nagyon meg volt sértve és megharagudott barátjára hűtlensége miatt.

Természetesen nem hagyta szó nélkül, s megkérte barátját, hogy hagyja őt magára

egy időre, mert rendezni akarja gondolatait.

- 35 -

Amikor azután egyedül maradt, feltette magának a kérdést: "Becsapom talán

önmagamat, vagy nem tudok szembenézni önmagammal, mert nyilván ilyesmi oka

lehet annak, hogy egy hűtlen embert választottam." Nem tépelődött tovább, elment

dolgozni. A nap elteltével ráébredt, hogy barátja az utóbbi időben - bár fizikailag nem

- lélekben máshol volt. Amikor ezt sejteni kezdte, önmagának is letagadta, hogy

milyen megérzései vannak, mivel nem akart szakítani barátjával és szembenézni az

igazsággal. Így tehát barátnőm tényleg hazudott önmagának, és ő nyújtott segítséget

saját megcsalatásához is.

Barátnőm számára jó lecke volt ez, hogy megtanuljon jobban bízni érzéseiben, és

legyen bátorsága azokat kifejezni és megvédeni. Leült a barátjával, megbeszéltek

mindent, és végül őszinte, nyitott kapcsolat alakult ki közöttük. Megtehette volna a

barátnőm, hogy egészen más megoldást választ, aminek szakítás lett volna a vége.

Ugye mennyit számít az, hogy megtanulta azt a bizonyos leckét?

Ha valaki érzelmi megrázkódtatást okoz számodra, nincs kizárva, hogy ti ketten

tükröt mutattok egymásnak. Lehet, hogy a másik nézőpontját, érvelését ellenzed, de

belül nagyon is hasonló vagy hozzá. Belső éned az ő álláspontját helyesli, de szóban

látszólag vitatkozol vele. Vegyünk egy másik példát. Két ember kapcsolatában az

egyik jobban lekötné magát, ugyanakkor a másik több szabadságot szeretne.

Igényeik ellentmondanak egymásnak és úgy érzik, hogy nem érthetik meg egymást.

Ha hirtelen az ellenkezőjére változik akár csak egyikük nézete (mondjuk a korábban

bensőségesebb viszonyt kívánó fél egyszer csak több szabadságot szeretne magának),

a másik fél majdnem mindig feladja korábbi nézőpontját. Ennek az oka az, hogy

mindketten fel akarták oldani a bennük létező ellentmondást, igenis kívánják a

meghittebb kapcsolatot, annak biztonságát, de félnek a másiktól, hogy az kelepcébe

csalja őket.

Ha önmagunkba tekintünk és bízunk érzéseinkben, azt is gyakran felismerjük, hogy

belső konfliktusainkat kivetítjük a világra, a világ ezt felfogja és ennek megfelelően

cselekszik. Ha valaki őszinte és kiegyensúlyozott kapcsolatra vágyik, olyan valakihez

fog vonzódni, aki ugyanezt szeretné. Míg más őszintén bevallja, hogy egyszerre több

partnerkapcsolatot szeretne fenntartani. A tükörbe nézés révén képes vagy tisztázni,

hogy mit is szeretnél valójában, és megtudod, hogyan legyél őszintébb önmagadhoz.

Ha ellentmondást fedezel fel önmagadban, kérd meg az univerzumot, hogy segítsen

megszüntetni azt és érzéseidet tisztázni.

Ha tükörnek tekinted a külső világot, pozitív visszacsatolásokat is kaphatsz.

Gondolj mindarra, amit szeretsz és ami örömöt szerez. Te magad teremtetted meg

ezeket, így tükörként szolgálnak számodra. Gondolj azokra az emberekre, akiket

szeretsz, akikkel élvezet együtt lenned, akiket tisztelsz és csodálsz. Ők is a te tükreid.

Nem tartoznának az életedhez, ha a tükörképedet nem látnád bennük. De akkor te

sem ismernéd az ő pozitív tulajdonságaikat. Gondolj azokra az emberekre és

- 36 -

állatokra, akik és amelyek szeretnek téged. Mindannyian azt tükrözik számodra

vissza, hogy önmagadat mennyire szereted. Ha van meghitt otthonod, vagy kedvenc

helyed a természetben, amelyet szépnek tartasz, ezek szintén a te szépségednek a

tükörképei. Ha mindent szépnek találsz magad körül, az is önmagad tükre.

Mindenütt tükrökbe nézel. Akárki, akihez kötődsz, tükör számodra és minél

mélyebb a kapcsolatod vele, annál tisztábban tükröz vissza téged. Tükörbe nézve jó

mulatság kívülről figyelni valódi önmagunkat. Ehhez az kell, hogy bensőnket is jól

ismerjük, mert csak így tudjuk meg, tükörképünk mit mutat. Minél készségesebben

hajlunk erre, s nem akarjuk megmagyarázni, amit látunk, vagy hibáztatni magunkat,

annál gyorsabban ismerjük meg saját lehetőségeink tárházát.

Lazítsd el magad és hunyd be a szemed. Végy lassú, mély lélegzetet és mélyedj

önmagadba. Idézz fel magadnak egy személyt vagy tárgyat, akit vagy amit jól

ismersz és kérdezd meg, hogy milyen tükörképet mutat rólad. Maradj nyitott, amíg

megkapod a választ, amely lehet szóbeli, jöhet mint érzés vagy képzet.

1.) Gondolj arra, akit nagyon szeretsz vagy csodálsz. Vedd sorra az összes pozitív

tulajdonságát. Gondolj arra, hogy ezek a tulajdonságok hogyan tükröznek téged.

Néhány esetben belőled hiányozhatnak ezek a tulajdonságok. Fogd úgy fel, hogy az

a bizonyos személy éppen azért van jelen, hogy példájával oktasson, inspiráljon

téged.

2.) Vedd sorra az összes személyt és tárgyat, aki vagy ami kedves neked. Adj hálát

és ismerd el magad azért, hogy létrehoztad és vonzottad ezeket a tükröket.

- 37 -

A szellem a tudat lényege; az univerzumból táplálkozó energia, amely mindennek

alkotója. Ennek a szellemiségnek, felsőbbrendű isteni lényegnek mindannyian részei

vagyunk. Így tehát a szellem, azaz a lélek magasabb rendű lény, maga az

örökkévalóság, amely bennünk lakozik.

A forma a fizikai világban jelenik meg. Mint emberi lénynek, az én formám a fizikai

testem, az agyam, gondolkozásom, személyiségem. A formához tartozik a világról

Mint szellemi lények alkottuk meg fizikai világunkat, hogy legyen hely számunkra,

ahol tanulhatunk. A világ olyan, mint egy tanterem, vagy ha úgy tetszik, játszótér, de

úgy is felfoghatjuk, mint alkotóműhelyt. Hiszek abban, az a célja létezésünknek,

hogy az alkotás mestereivé váljunk, hogy megtanuljuk, miként kell közvetíteni a

lélek megtestesülésre váró alkotóenergiáját.

A mai fizikusok most fedezik fel azt, amit évezredek óta vallottak és hirdettek a

metafizikusok: látszólag a szilárd anyag sem más, mint energia. Ha érzékeny

végtelenül sok vibráló részecskéből áll. Ha módunk van még részletesebben

megvizsgálni egy-egy ilyen részecskét, felfedezzük, hogy ez még apróbb

oda, hogy a modern tudósok ma már alátámasztják azt az ősi metafizikai igazságot,

hogy a formát a lélek alkotja.

Amikor lelkünk fizikai formát ölt, megalkotja a maga testét. Választunk egy

életformát és olyan testet alkotunk, amely érzésünk szerint a legjobban szolgálja

céljainkat és a legmegfelelőbb ahhoz, hogy tanulhassunk. Végeredményben az a

célunk, hogy az általunk alkotott test és személyiség a lehető legteljesebben ki tudja

fejezni lelkünk isteni lényegét. Olyan formára van szükségünk, amely végre tudja

hajtani lelkünk utasításait.

A fizikai valóság fejlődése lemaradt lelki tudatunk alkotólehetőségeitől. Olvastam

egy tudományos dolgozatot arról, hogy az emberi test és értelem keveset változott a

történelem előtti időkhöz képest. Az igazság az, hogy az ember tudata nagyon fejlett,

de viszonylag fejletlen testben foglal helyet. Az emberi test eleget tud tenni alapvető

életfunkcióinak, mert tudjuk, mennyit kell ennünk, hogy szükségünk van lakásra,

vannak érzelmeink, tudunk velük bánni, tudunk védekezni a veszélyek ellen,

- 38 -

szaporodunk és nagy gonddal neveljük utódainkat.

érkeztünk ide. A fizikai túlélés reményét dédelgetjük magunkban és eltévedünk a

forma világában. Megfeledkezünk a lelkünkről és valójában csak saját testi

valóságunkban hiszünk. Elveszítjük kapcsolatunkat valódi erőnkkel, elhagyatottnak

és tehetetlennek érezzük magunkat. Az élet iszonyú küzdelemmé válik, amelynek

szüntelenül keressük értelmét, és elégedettséget remélünk tőle.

Földi létünk ideje alatt több emberöltőt is leélhetünk. Biztos vagyok benne, hogy

legtöbbünk sok időt szánt életében arra, hogy a külső világot szemlélje, a forma

világában találja meg beteljesülését. Végül meg kell értenünk, hogy ez a törekvésünk

nem valósítható meg: nem találjuk meg cselekedeteink valódi okát, és nem jutunk el

a teljes boldogságig sem. Belefáradunk a hiábavaló küzdelembe. Reménytelenül

boldogtalanok leszünk, feladjuk, elmegy a kedvünk az egésztől.

Szörnyű, amikor az ember úgy érzi, hogy a szakadék szélén áll. Ez egyenlő a

halállal. A test és a tudat felismeri a létezés reménytelen voltát és nem harcol tovább,

s jobb meghalni, mint tovább próbálkozni. Az ember ilyenkor gondol folyton a

halálra, ilyenkor értesül közeli barátai és szerettei haláláról. Persze ilyenkor súlyosan

megbetegedhet, balesetet szenvedhet, és válságos állapotba kerülvén az

öngyilkosságot is megkísérelheti.

Tudjuk, hogy a pirkadat előtt a legsötétebb az éjszaka. Amikor végleg feladjuk a

beteljesülésért vívott küzdelmünket, nincs más hátra, mint befelé fordulni. Ez az a

pillanat, amikor rábízzuk magunkat a születő fényre.

Már arra gondolunk, hogy a szakadékba zuhanunk és helyette egy új, fénnyel teli

világba érkezünk. Újra felfedezzük szellemünk világát.

Ez olyan, mint az újjászületés. Járatlanok vagyunk ebben az új világban és

elképzelésünk sincs arról, hogyan éljünk benne, mivel nem felel meg régi

életmódunknak. Bizonytalanok vagyunk, nem vezérel semmi, belső énünk

elvesztette az irányítás képességét. De a remény újjáéled bennünk, az új látomás

erővel hat át bennünket. Ettől a perctől fogva számíthatjuk megvilágosodásunk

kezdetét.

Ram Dass tud erre egy nagyon szép és szemléletes példát. Ezt a jelenséget olyan

órához hasonlítja, amely tizenkettőt mutat. Ez a kezdet. 12 és 3 óra között az élet

elvész a formák illúziójában. 6 óráig tart a kiábrándulás és elérkezik a mélypont. Az

ember mindent elveszettnek hisz, de 6 óra után ráébred, hogy van lelke. A

megvilágosodás éjfélkor következik be. Egyénenként változó, hogy ki-ki hol tart

ebben a folyamatban. Mire tudatunk elég erős ahhoz, hogy beszéljünk is erről,

- 39 -

addigra már a fényben élünk. Olyan sejtéseim vannak, hogy életünk során

valamennyien átéljük ezt, lehet, hogy évek kellenek hozzá. Közben számtalan kisebb

ciklus is lezajlik bennünk, akár naponta is. Azt hiszem, hogy a közösségi tudat

jelenleg délután 6 óra körül tarthat.

Mi, akik újra felfedezzük lelkünket, miközben igyekszünk másokat is rábeszélni

erre, kisebb-nagyobb mértékben visszavonulunk a hétköznapi dolgoktól. Vannak,

akik ezt az időt a természetben töltik, mások meditációs gyakorlatokba merülnek.

Sokan végre teljesítik régi vágyukat, és alkalmat találnak az egyedüllétre,

nyugalomra. Ilyenkor részben vagy teljesen lemondanak a társas kapcsolatokról, a

munkáról és egyéb kötöttségeikről, amelyek megzavarhatnák befelé fordulásukat.

Olyanok is vannak, akiknél ez az időszak hosszú évekig is eltart, másoknál esetleg

néhány hét vagy hónap alatt lezajlik. Mindenki különbözik a másiktól, így

mindannyian más és más módon tapasztaljuk bensőnkben ezt a folyamatot. Így vagy

úgy megtanuljuk, hogyan szálljunk magunkba és maradjunk ebben a nyugalmas

állapotban. Ekkor egyre mélyebb kapcsolatba kerülünk lelkünkkel.

Amikor sikerül ezt elérnünk, megismerhetjük a valódi tisztaságot, tisztánlátást,

bölcsességet, erőt és szeretet. Ez annak köszönhető, hogy lelkünk már jó úton tart az

igazság és a fény felé. Ha most a lelkünkbe nézünk, felemelkedünk és egy pillanatra

megvilágosodunk.

Az a baj, hogy formánk még nem alkalmas többre. Eddig átéltük a kétségbeesést, a

halált, majd az újjászületést, anyagi valóságunk gyermekded állapotban van,

egyszerűen nem tudja, mit tegyen. Ha kézen fogjuk, elkezdjük vezetni és tanítani,

gyorsan hozzászokik az új életmódhoz. Csakhogy emlékszik a régi sémákra, a régi

életmód beidegződéseire, és megpróbál visszatérni hozzájuk.

És akkor egy óriási dilemma kellős közepén találjuk magunkat, mert lelkünk

erősebb, fejlettebb, mint a testünk. A lélek kitartó és kreatív; sok olyan dolog van,

amit meg szeretne tenni, hogy kifejezze magát, de ehhez megfelelő testre lenne

szüksége. A forma hajlandó alkalmazkodni, de még nem képes mindenre, amit a

lélek szeretne. Tanulásra szorul, át kell formálódnia a lélek ereje és bölcsessége révén.

Fölöttébb kellemetlen érezni a lélek és a test lehetőségei közötti különbséget. Ez

állandó gondunk egyike. Mintha istenek és istennők élnének vályogviskókban, ütöttkopott,

ócska autókban közlekednének. Ez kiábrándító és méltatlan, különösen, ha

- 40 -

nem is sejtjük, kik vagyunk. Addig, amíg nem voltunk magunkkal tisztában, nem

nyomasztott ez a helyzet, elfogadtuk ezt is, mint az élet velejáróját. De miután

emlékszünk igazi valónkra, joggal érezhetjük, hogy csapdába estünk.

Ez a magyarázat sok mindent megértet abból, amit többen tapasztaltunk életünk

során. Miért van az, hogy a bölcsesség és a világosság csodálatos percei után egyszer

csak úgy érezzük, hogy minden perspektívánkat szem elől vesztettük és ismét

elmerülünk félelmeinkben, fájdalmainkban? Mitől van az, hogy egyik nap szeretetre

méltónak, bölcsnek és nyitottnak érezhetjük magunkat, másnap pedig haragosak,

értetlenek és összeférhetetlenek vagyunk? Vajon miért vagyunk egyszer elvadultak,

máskor meg engedékeny hangulatúak? Hogyan lehetünk rendkívül békések és

szabadok, ha meditálunk, a környezetünkben élőket pedig gyakran csak ellenszenves

tömegnek látjuk? És hogyan jövünk ahhoz, hogy mélyen bízzunk az univerzum

bőkezűségében, miközben anyagi gondjaink vannak?

A válasz egyszerű: a lélek és a test ellentmondásával van dolgunk. Nagyon nehéz a

kettőt szembeállítani, de eleget kell tennünk ennek a kihívásnak. Többen eljutnak

eddig a felismerésben, de ennél többre sokáig nem.

Lelki ösvényeinken haladva többé-kevésbé visszahúzódunk a fizikai világtól.

Ezáltal hűek maradhatunk lelkiismeretünkhöz, és függetlenek testi valóságunktól.

Sajnos a forma egyáltalán nem képes fejlődni, így nekünk sincs más módunk, mint

elhagyni testünket, ha új tartományokba akarunk költözni. A fizikai valóság

megváltoztathatatlannak bizonyul. Az új világ megteremtéséhez azonban vissza kell

térnünk a forma világába. Számolnunk kell a már felismert ellentéttel és arra kell

törekednünk, hogy a lelkünk alakítsa fizikai valóságunkat, gondolkodásunkat és

személyiségünket; tegye olyanná, ami leginkább megfelel számára, hogy kifejezhesse

önmagát.

Fizikai valóságunk tudatos átalakításakor a legelső lépésben képessé kell tenni

magunkat, hogy tényként fogadjuk el a lélek és a test önállóságát. Mintha két

személy élne belsőnkben. Nagy a valószínűsége, hogy többnyire az idő nagyobb

részében csak az egyikre figyelünk, és csak ritkán, egy-egy pillanatra a másikra. Az is

gond lehet, hogy hol egyikre, hol a másikra figyelünk. A gyakorlatban ez úgy

történik, hogy egyik énünk a test fejlesztését tartja fontosnak és minden egyebet

ennek rendel alá. Ha a másik kerekedik felül, hirtelen minden másként néz ki,

teljesen más megvilágítást kap.

- 41 -

Gyakran kapok ösztönzést, kiváló ötleteket magam is vágyaim megvalósítására.

Természetesen ezek a sugallatok a lelkemből származnak. Ilyenkor lázas izgalom

vesz rajtam erőt, nekiugrom a feladatnak, terveket szövögetek és hozzálátok az

előkészületekhez, hogy mielőbb végezzek. Néhány nap vagy hét múlva kimerültnek,

túlhajszoltnak, csalódottnak érzem magam és az egész ügyet legszívesebben

kihajítanám mindenestül az ablakon. Lelkemnek igaz meglátása szerint cselekedtem

ugyan - vonom le a következtetést -, de gyorsabban akartam végezni a feladattal,

mint ahogy azt a formám - fizikai valóm - engedte volna. Ennél a pontnál meg kell

állnom, komolyabban figyelembe vennem, hogy mi az, amire valóban képes vagyok.

Vagy félreteszem egy időre a megkezdett munkát vagy eltűröm, hogy lassabban

haladjak és később fejezzem be a tervezettnél. Lelkem hajlamos előrerohanni, így

neki kell tudomásul vennie, hogy csak olyan ütemet diktálhat, amelyet testem kibír.

Ezután meg kell szeretnünk és el kell fogadnunk mindkét önmagunkat, hiszen

mindkettő szép és életbe vágóan fontos részünk. Lelkünk nélkül nem lennénk

képesek élni; holt testként léteznénk. Testünk nélkül pedig nem lennénk evilágiak, az

univerzum egészen más tartományában léteznénk.

Gyakran gátolva érezzük önmagunkat, amikor azt tapasztaljuk, hogy testünk még

nem képes mindarra, amit lelkünk elvárna tőle. Egyelőre ezt kell elfogadnunk, ezzel

kell megbékélnünk, és hagynunk kell, hogy lelkünk és testünk egysége a maga

természetes útján alakuljon ki.

Néhány évvel ezelőtt együtt éltem egy férfival, és közös megegyezéssel nyitott volt

a kapcsolatunk; más szavakkal, nem törődtünk egymás szerelmi ügyeivel. Teljes

lelkemmel hittem abban, hogy az, akit őszintén szeretek, mást is szerethet, s nekem

ezt nem szabad megakadályoznom. Mint ahogy ő sem korlátozhat engem

szabadságomban, ha rajta kívül máshoz is mélyen vonzódom. Néha simán meg

tudtam ezt valósítani, szerelmem teljességgel töltött el, felpezsdítő perceket szerzett

számomra, és feltételek nélkül éltünk, bensőséges kapcsolatban. Voltak olyan

időszakok is, amikor magam is szerelmet éreztem az ő szeretői iránt. De ma már be

kell vallanom, a vele eltöltött idő túlnyomó részében elviselhetetlen féltékenység és

kínzó fájdalom gyötört. Végül is beláttam, hogy - legalábbis akkoriban - nem voltam

elég felkészült az efféle ideál elfogadására. Tiszteltem annyira az érzéseimet, hogy

kilépjek ebből a kapcsolatból és változtassak a számomra kellemetlen helyzeten.

Még mindig azt vallom, egyszer majd, ha akarom és ha elég biztos leszek

önmagamban, kapcsolataim oly mértékig elmélyülnek, hogy hasonló helyzetben meg

tudom tartani az egyensúlyt. De most még várnom kell, amíg érzelmileg eljutok erre

a stabil pontra. (Ezt bővebben kifejtem a Kapcsolatok című fejezetben.)

A lélek és a test egységének, harmóniájának megteremtéséhez csak úgy foghatunk

hozzá, ha megtanulunk megérzéseinkre hallgatni és azok szerint cselekedni. Minél

- 42 -

többször hallgatunk a belső sugallatra, annál több alkalmat adunk testünknek,

gondolkodásmódunknak és személyiségünknek arra, hogy megtanulja: mennyire

megbízhat a lélekben és milyen jó támaszt, segítőtársat talál benne. Minél hajlandóbb

a test alávetni magát a lélek akaratának, s minél inkább igyekszik lépést tartani vele,

annál jobban megvilágosodik és megerősödik.

S most egy nagyon fontos kérdéshez érkeztünk: akarattal nem kényszeríthetjük

testünket, hogy bizalommal kövesse a lélek kívánalmait.

De nem kényszeríthetjük erőszakkal magunkat arra, hogy folyton megérzéseinket

kövessük, még akkor sem, ha egyébként hallgatunk azokra. Ezt azért nem tehetjük

meg, mert testünk megretten a kockázattól, s ezzel a lélek tisztában van, bár azt is

tudja, hogy minden simán menne. Ne kényszerítsük magunkat olyan dolgok

megtételére, amelyekre még nem szántuk rá magunkat. Jobb, ha kívülállóként

szemléljük a folyamatot és őszintén bevalljuk, hogy tetszik-e ez nekünk, és tisztán

látjuk-e, hogy mi történt. Ily módon a dolgok a maguk természetes útján, spontánul

zajlanak le.

Például képzeljük el, egyik barátunknak meg akarunk valamit mondani, de nem

merjük, mert arra gondolunk, hogy barátunk megsértődik, megharagszik és eltaszít

magától. Ha úgy érezzük, hogy igenis van elég bátorságunk, akkor viszont meg kell

mondanunk, amit akartunk. Utána nincs más tennivalónk, mint megfigyelni

érzéseinket és az ezután történteket. Feltehetően azt érezzük, hogy megtelünk

energiával, és ez a tapasztalat sokat segít majd máskor is.

Ha viszont túlságosan félünk megmondani az igazat, akkor ne erőltessük.

Egyszerűen csak figyeljünk magunkra, amikor a barátunkkal vagyunk, és ne legyünk

önfejűek. Vegyük észre, hogy megérzéseink gyengülnek, energiánk csökken, és még

attól is félünk, hogy barátunkkal összeveszünk. De ne ítéljük el magunkat azért, hogy

nem mondtuk meg a véleményünket. Ne felejtsük el: ez a tanulás ideje számunkra.

A lélek lehetőségei korlátlanok, minden irányban az erősebb energiaforrást keresi. A

test, az elme viszont úgy érzékeli, hogy a biztonság, a már elért eredmények

megőrzése fontosabb. Ez pedig visszahúzó erejű.

Ha képesek vagyunk önmagunkat higgadtan, tárgyilagosan szemlélni, lassan azt is

észrevesszük, hogy amikor bízunk önmagunkban és belső energiánkat követjük,

olyankor jobban érezzük magunkat. Ezzel ellentétben, ha régi sémáinkat követjük,

nem szabadulunk meg félelmeinktől, és elromlik közérzetünk. Bizonyos idő

elteltével testünk számára érthetővé válnak az üzenetek és a régi sémák helyett

önmagától elkezdi követni az energiát, mivel tudja, hogy ettől jó lesz a közérzete.

Végső soron olyan a testünk, hogy minden helyzetben a fény irányába halad,

anélkül, hogy ezen különösebben gondolkozna vagy magát irányítaná.

- 43 -

Amíg megtanulunk önmagunkban bízni, sok olyan érzés, mélyen gyökerező

sérelmek kerülnek felszínre, amelyeket vagy gyógyítani kell, vagy meg kell tőlük

szabadulni. Erre mindenképpen szükség van. Régi emlékek, élmények, szomorúság,

félelem, fájdalom és bűntudat törhet felszínre. Hagyjuk csak ezeket, nem baj, ha

látszanak rajtunk, hadd tisztítsák meg bensőnket, előbb-utóbb megszűnnek. Ezáltal

megtisztul egész lényünk. Amint a lélek fénye bevilágítja egész testünket, szétoszlatja

a sötétséget.

Ha már tudatosan figyeljük átalakulásunk folyamatát, rengeteg régi sémát vehetünk

észre, noha már leszoktunk róluk. Lelkünkben és eszünk szerint tudjuk, hogy van

másfajta életmód is, de érzelmileg még mindig kötődünk régi szokásainkhoz. Ez

nehéz időszak, de meg kell próbálnunk türelmesnek és elnézőnek lenni magunkkal

szemben. Akkor kezdődik meg átalakulásunk, amikor felismerjük, hogy ezek a régi

sémák mennyire haszontalanok és tűrhetetlenek. Röviddel ezután hirtelen

megváltoznak reakcióink, természetesen sokkal pozitívabb irányban.

A forma, a test megvilágosodása csodálatos. Amint az én feltétlenül megbízik az

univerzumban, a lélek beszivárog a test részébe és a sötétséget kiűzve világosságot

teremt.

Anyagi valóságunk megváltozik, könnyebbé válunk, erősebbek leszünk, egyúttal

sokkal határozottabbak, egészségünk javul és nem utolsósorban megszépülünk. Ez

egy "áttetsző állapot"; önmagunk számára is úgy tűnik, hogy a fény valóban rajtunk

keresztül világít. S mivel életünket magunk tesszük olyanná, amilyen és

átalakulásunk tükröt tart elénk, látni fogjuk, hogy életünk minden anyagi

vonatkozása - munka, pénz, kocsi, ház, kapcsolatok, társaság, az egész világ - szintén

lelkünk erejét és szépségét fogja visszatükrözni.

Helyezkedj el kényelmesen, lazítsd el magad és hunyd be a szemed. Végy néhány

mély lélegzetet és teljesen lazítsd el testedet és agyadat. Tudatoddal szállj le

bensődnek egy mély, nyugodt pontjára.

Képzeld azt, hogy mélyen a bensődből gyönyörű aranyszínű fény sugárzik. Ez a

fény erősödni kezd és terjed, amíg tested minden zugába behatol. A fény nagyon

erőteljes; amint elönti testedet és minden sejtedet megvilágítja, a szó szoros

értelmében serkenti minden egyes molekuládat. Képzeld azt, hogy most már az

egész tested ragyog és ezt a fényt sugározza. És ekkor érzed és látod tested

- 44 -

átalakulását. Egészségesebb, erősebb és sokkal szebb lettél. Képzeld azt, hogy

életedben minden ugyanígy megváltozik, átformálódik.

Figyeld meg, hogy vajon előítéletektől mentesen tudod-e szemlélni magadat,

jegyezd meg, hogy milyen helyzetekben tudsz megérzéseidre hallgatni, azokat

követni, és mikor nem. Figyeld meg, hogyan érzed magad és mi történik veled

ezekben az ellentétes helyzetekben. Kérd meg lelkedet, segítsen megtanulnod bízni

az energiádban és követni annak útmutatását.

- 45 -

Mindegyikünkben van férfi- és női pólus, energia. Szerintem korunk egyik

legfontosabb kihívása az, hogy ezeket az energiákat teljes mértékben hasznosítsuk,

miközben a kétféle energia harmonikusan fejti ki hatását.

A keleti filozófiák szerint a yin (női/befogadó) és a yang (férfi/aktív) jelleg mindig

együtt van, hiszen ez a kettős erő hozott létre mindent az univerzumban. A nyugati

kultúrákban Carl Jung úttörő elmélete hozta lázba a világot: szerinte a két jelleg az

anima (női pólus) és az animus (férfi pólus). Azt állította, hogy a férfiaknak van női, a

nőknek van férfipólusuk. Mindkét nem legtöbb képviselőjében el van fojtva a valódi

nemi jelleg, és testi valójának megfelelő viselkedését előbb meg kell tanulnia. Jung és

követői nagy jelentőségű munkát végeztek - felhasználva az álmok, mítoszok és

szimbólumok sokaságát -, hogy hozzásegítsék a férfiakat és a nőket elvesztett énjük

visszaszerzéséhez, az elfojtott jellegük feltárásához. Sok más filozófus, pszichológus,

költő, író és művész szintén vallotta a bennünk együtt meglévő férfi- és női pólus

létezésének elméletét, sőt azt, hogy ez a kétpólusú energia nem csak bennünk,

emberekben, a világon mindenben együtt van jelen.

Amint könyvemben már korábban is említettem, Shirley Luthman volt számomra

az, aki leginkább segített megértenem a bensőnkben lévő férfiúi és női kettősséget.

Az ő elmélete annyira tisztán érthető, egyszerű volt, hogy a szó legszorosabb

értelmében forradalmat robbantott ki életemben. Ez az elmélet igen jól eligazított,

életemet, sőt az egész világot új megvilágításban, a férfi és a nő szempontjából

egyszerre tudtam szemlélni, sokkal jobban megértettem a dolgok menetét, mint

korábban. Elfogadtam és megtanultam értelmezni a keleti filozófiákat, Jung és

Luthman munkáit alaposan megismertem, és mindezt beépítettem a saját

elméletembe, és kialakítottam sajátos szóhasználatomat.

Akárhol is jártam, a magam kifejezéseit használtam a magyarázatokban, és az

emberek valóban megértették, amit mondtam. Ugyanaz volt a reakciójuk, mint

nekem - annak idején -, hiszen nagyon sok addig érthetetlen dolog világossá vált

számukra.

A női lényeget a magunk intuitív felének gondolom. Ez a legmélyebb, legbölcsebb

része énünknek. Tudjuk, hogy a női energia akár férfiról, akár nőről van szó, a

- 46 -

befogadó, a nyitott ajtó, amelyen keresztül az univerzum magasabb rendű

vége. Női jellegünk tartja a kapcsolatot megérzéseinkkel, ő közvetíti bensőnk

legmélyéről a sugallatokat, képzeteket. Ha nem figyelünk tudatosan rá, úgy más

úton, esetleg álmainkban, érzelmeinken keresztül vagy éppen testünkre gyakorolt

hatással adja tudtunkra közölnivalóját. A női energia a bennünk lakozó magasabb

rendű bölcsesség forrása, és ha követjük, percről-percre jobban érezzük, ahogy vezet

bennünket.

A férfi jelleg a cselekvés, a tett, az a tehetségünk, amellyel megvalósítunk valamit

ezen a világon, gondolkozunk, beszélünk és tagjainkat mozgatjuk. Függetlenül attól,

hogy nőnek vagy férfinak születtünk, a cselekvés férfiúi energia bennünk. Ez annak a

alkotóenergiáját, a férfi cselekvés által fejezi ki azt a világ számára, így teljes az

alkotófolyamat.

Női jellegünk befogad valamilyen alkotóösztönzést, továbbítja azt érzés formájában,

s ezután férfiúi jellegünk cselekszik, beszél, mozog vagy tesz valamit, ami az adott

helyzetnek megfelelő.

Vegyünk például egy művészt. Reggel úgy ébred fel, hogy nagy kedvet és

ihletettséget érez a festéshez (a képzelet női pólusából fakad). Azonnal megy a

műterembe, előszedi ecsetjeit és elkezd festeni (a cselekvés férfipólusából fakad).

Most lássuk ugyanezt egy anya esetében. Hirtelen aggódni kezd gyermeke miatt (a

figyelmeztetés női jelleg) és gyorsan átrohan a másik szobába, hogy a gyereket a

meleg kályha mellől elrántsa (a cselekvés férfiúi jellege).

Egy üzletembernek például lehet olyan ötlete, hogy kapcsolatba kellene lépnie egy

bizonyos szervezettel (jelzés a női pólustól), meglátogatja a partnert (jelzés a férfi

pólustól), és jó üzletet kötnek.

Minden esetben, amikor a férfi és női jelleg bensőnkben harmonikusan

együttműködik, az eredménnyel jár: lehet ez egy festmény, egy gyermek megóvása,

új üzletág beindítása stb. Még a leghétköznapibb dolgok is ezt illusztrálják: éhesek

vagyunk, belépünk a konyhába és készítünk magunknak valamit.

A férfi és női jelleg egysége - mint a személy bensőjében lakozó energia - az alapja

mindenféle alkotásnak, cselekvésnek. A női intuíció és a férfiúi aktivitás együtt hozza

létre az alkotást.

Ahhoz, hogy harmonikus és alkotó életet éljünk, mind férfiúi, mind női energiánkat

hagynunk kell érvényesülni és együttműködni. A belső női és férfienergia

- 47 -

egyesítésében a női jellegnek kell meghagyni a vezető szerepet, amely a női pólus

természetes funkciója. A női jelleg az intuíció, a magasabb intelligencia felé vezető út

kezdete.

A férfiúi jelleg figyel a női jellegre, azaz úgy cselekszik, ahogyan érzi, hogy

cselekednie kell. A valódi férfiúi jelleg funkciója az egyértelműség, az őszinteség és

erő kifejezése, amelyet női jellegünkön keresztül a bennünk lakozó univerzum

irányít.

A női jelleg azt mondja: "én érzek valamit". A férfi jelleg válaszol: "hallom

univerzum bölcsességében és a női megérzés helyességében.

Ne feledjük, az, amiről beszélek, mindannyiunkban lezajló belső folyamat. Egyesek

úgy gondolják a látszat alapján, miszerint én azt állítom, hogy egy férfinak azt kell

tennie, amire a nő kéri. Az, amit én állítok elméletemben, a következő:

mindnyájunknak egyénenként el kell jutnunk oda, hogy elfogadjuk a megérzések

irányító szerepét és hajlandóak legyünk félelem nélkül követni azokat.

A női jelleg természetes vonása a bölcsesség, a szeretet, szerelem és a tisztánlátás,

amelyeket érzések és óhajok útján fejez ki. A férfiúi jelleg természete a kockázatot is

vállaló cselekvés a női jelleg szolgálatában, csakúgy, mint a lovagkorban.

A női jelleg irányítását elfogadó férfi jelleg a cselekvések által alakítja ki a

személyiségünket, amely tiszteletben tartja intuitív női pólusunk fogékony

energiáját. Én úgy képzelem el a bennem lévő férfi jelleget, mint olyant, ami segíti,

védi és támogatja női jellegemet. A férfiaknál ez éppen fordítva van, a női jelleg

irányít, erőt ad, és támogat. Amikor ez a kétfajta energia egyesül és harmonikusan

működik, az csodálatos érzés, egy erős, nyitott, alkotó csatorna, amelyen bölcsesség,

béke és szeretet áramlik keresztül.

Sajnos nem tanultuk eléggé meg azt, hogy női és férfienergiánkat a maguk

természetes, harmonikus módján hagyjuk működni.

A mi kultúránkban a férfienergiát hagytuk inkább érvényesülni (gondolkozás,

cselekvés), elnyomva ezzel női intuíciónkat, ahelyett, hogy támogattuk, erősítettük

volna. Ezt a hagyományos jellegű, férfiközpontúságot illetem a régi jelzővel. A

- 48 -

hagyományos felfogás egyaránt jellemző férfiakra és nőkre. A férfiak nyíltan

vállalják, míg a nők rejtegetik, nem vallják be. A hagyományos férfiszerep az

irányítás és az ellenőrzés. A női energia elrettenti, mivel nem akarja alávetni magát az

univerzum erejének. Attól fél, hogy ha behódol, elveszíti egyéni jellegét. A férfi

jelleget hagyományosan nevezik egónak is: ennek funkciója az egyéniség megtartása,

a függetlenség megőrzése bármi áron. Ennek következtében az egó tagadja a női erőt,

amely a harmóniát és az egyesülést szorgalmazza.

A régi férfiszerephez szokott női jelleg tehetetlen mai világunkban. Energiája

képtelen felszínre törni, ha a férfienergia nem támogatja. Ereje el van nyomva és csak

manipulatív eszközök, fiziológiai vagy pszichés jelenségek révén nyilvánul meg,

gyakran érzelmi kitörések vagy szélsőséges esetekben erőszak, heves dühkitörés

formájában.

Bárki megfigyelheti, hogy ezt a szerepet a világ szeme láttára játsszák el nők és

férfiak. A hagyományos férfiszerepben a férfiak tagadják és elnyomják a bensőjükben

meglévő női jelleget, inkább a gépeket, a szerkezeteket szeretik, nem érzelmesek,

határtalan önuralmuk van. Elnyomják a nőket, bár titokban talán félnek tőlük, mert

belső elfojtott női jellegükre emlékeztetik őket. Mivel nincs kapcsolatuk belső

erőforrásukkal, nem csoda, ha ezek a férfiak nagyon magányosak és elveszettnek

érzik magukat.

A hagyományos női szerep szerint bánni kell tudni a férfi jelleg energiájával is, csak

azért, hogy legyen mivel elnyomni a belső női energiát. Ez azonban a hagyományos

nőt hagyja cserben, aki függővé válik a férfitól, érzelmileg bizonytalan,

kiegyensúlyozatlan lesz, irányító szerepét nem tudja nyíltan vállalni, csak

manipulációkon keresztül. Az ilyen nő félhet attól, hogy a férfiakat elrettenti erejével,

ezért gondosan ügyel arra, hogy ereje rejtve maradjon.

Fontos tudnunk, hogy mind a régi férfi- mind a régi női szerep létezik a két

nemben. Az olyan nő, aki a hagyományos szerepeket fogadja el, azáltal ellenőrzött,

hogy női jellegét alárendeli férfipólusának. Olyan férfiakhoz vonzódik, akik férfias

személyiséget tükröznek és ennek megfelelően viselkednek vele. Ez a viselkedés

lehet atyaian gyámkodó, felsőbbrendű, szóban vagy tettben durva, attól függően,

hogy a nő mit vár és mit érdemel. Egyszer azután elkezd bízni magában és egyre

inkább kedveli egyéniségét, így a belső férfienergiájával mind jobban elnyomja női

jellegét. Ezért férfikapcsolatai is ezt fogják számára visszatükrözni. Ezek a nők vagy

drámaian megváltoznak, ahogy az imént említett példában, vagy pedig más típusú

férfiakhoz kezdenek vonzódni, akik segítik és méltányolják őket és tükröt tartanak

további fejlődésükhöz. Ilyen esetekkel gyakran találkoztam.

A hagyományos szerepet vállaló férfiból kétségbeesetten, hisztérikusan igyekszik

kitörni női pólusa. Az ilyen férfi olyan nőkhöz vonzódik, akik alulértékelik magukat,

- 49 -

ragaszkodóak és kiszolgáltatottak, vagy olyanokhoz, akik női praktikákkal

manipulálnak, s az egészet kislányos huncutkodás mögé rejtik, vagy szexuális

vonzerejüket macskás dörgölődzéssel fejezik ki. Az ilyen nők visszatükrözik a

férfinak a női jellegről alkotott becsmérlő véleményét, ami végeredményben azt jelzi,

hogy a férfinak nincsen önbecsülése. Ha megbízna a benne lévő női jellegben, rögtön

megtalálná magában a belső támaszt és női jellegével is felvehetné a kapcsolatot,

aminek híján van. A nők, akikkel ezután találkozik, visszatükröznék ezt a változást, s

ő maga pedig erősebb, függetlenebb, egyenesebb, őszintébb, szeretetre méltóbb és

emberszeretőbb lenne.

A női lélek ereje mindig bennünk van. Egónktól - férfienergiánktól - függ annak

eldöntése, hogyan viszonyulunk ehhez az erőhöz. Harcolhatunk is ellene, semmibe is

vehetjük, megpróbálhatjuk irányítani, elszigetelhetjük magunkat tőle, vagy

elfogadjuk, megnyílunk előtte, megtanuljuk, miként követhetjük.

Valamennyien jó úton vagyunk afelé, hogy a szorongással és a kiszolgáltatottsággal

leszámoljunk, és megtanuljunk bízni a megérzéseinkben. A női energia ereje

növekvőben van mai világunkban. Amint ez az erő növekszik, terjeszkedik bennünk,

s mi elismerjük és megbízunk benne, a hagyományos férfi jellegünk átalakul. A

férfiegó újjászületik a női erő által, teljesen megváltozik. Fel kell nőnie, ki kell

teljesednie, hogy a női erővel azonos szinten tudjon működni.

Hiszek abban, hogy az új férfiszerep biztosan megszületett már tudatunkban az

utóbbi néhány év folyamán. Ez még akkor történt, amikor keveset tudtunk a

bennünk lakozó férfienergia valódi szerepéről. A férfienergiáról azt képzeltük, hogy

semmi köze a női erőhöz.

Az új férfiszerep megszületése új kor kezdete. Az új világ bensőnkben éppen most

épül, s a környezetünkben úgy tükröződik, mint a női lélekből kiemelkedő,

dicsőséges új férfi.

Időnként vizualizációval kezelem magam, s ilyenkor női és férfi jellegemet kérem,

hogy jelenjen meg láthatóan számomra. Amikor ezt teszem, mindig valami, az

- 50 -

előzőektől különbözőt érzékelek, ami a régiekhez képest új dolgokra tanít.

Elmesélem egyik legizgalmasabb, legerőteljesebb víziómat, mert nagyon

szemléletesen mutatja be a női és a férfipólus kapcsolatának egyik megnyilvánulását.

Női energiám úgy jelent meg, mint gyönyörű királynő, akiből csak úgy sugárzott a

szeretet és a fény. Gyalogszéken hordozták végig az utcákon. Az emberek

elözönlötték a tereket, hogy minél többen láthassák. Gyönyörű, szeretnivaló és

kedves volt. Amint integetett, mosolygott és csókokat dobott az embereknek, a

betegek azon nyomban kigyógyultak minden fájdalmukból és mindenkinek elszállt

búja-baja.

Közvetlenül mellette egy szamuráj haladt, karddal az oldalán. Ő volt az én férfiúi

energiám. Mindenki tudta, hogy bárki, akárcsak egy ujjal is hozzáérne a királynőhöz,

a szamuráj kirántaná kardját és könyörület nélkül meggyilkolná a támadót.

Természetesen ez még csak eszébe sem jutott senkinek se.

A szamuráj vakon bízott a királynőben, és tudta, hogy mekkora a felelőssége, a

királynő tehát teljes biztonságban volt. Nyugodtan szórhatta hát ajándékait, csókjait

bőkezűen mindenkinek, aki körülötte volt.

Ülj vagy feküdj le kényelmes helyzetbe, hunyd be a szemed. Lazítsd el testedet és

agyadat teljesen, néhány mély lélegzetvétel segítségével. Merülj le önmagadban egy

nyugodt pontra.

Akkor vetíts magad elé egy képet, olyant, amely belső női jellegedet jeleníti meg. Ez

a képzet lehet valóságos személy, állat, de lehet valami sokkal elvontabb, akár egy

szín, vagy árnykép. Fogadd el, ami/aki megjelenik.

Vedd szemügyre női jellegedet és érezd, hogy mit jelent számodra. Jegyezd meg a

képzet néhány részletét, figyeld meg a színeket. Jegyezd meg, hogyan érzel iránta.

Kérd meg, ha valamit mondani akar, ne késlekedjen. Jegyezd meg, amit közöl veled.

A közlés nemcsak szóbeli lehet, erre figyelj! Feltehetsz neki néhány kérdést is.

Biztosan kíváncsi vagy valamire. Jegyezd meg válaszait, akár szavakban, akár

képzetekben közvetíti.

Amint a társalgást befejeztétek, megértetted a válaszokat és elégedett vagy, végy

- 51 -

egy mély lélegzetet és bocsásd el a képzetet.

Most gondolj olyan képre, amely férfi jellegedet személyesíti meg. Fogadd ismét

úgy a képzetet, ahogyan megjelenik. Lehet, hogy emberi formában, lehet, hogy

színben, vagy elvont szimbólumként jelentkezik. Kérdezd ki őt is. Jegyezd meg a

részleteket, színeket, formákat. Jegyezd meg, mit érzel vele kapcsolatban. Kérdezd

meg, hogy van-e közölnivalója számodra. Légy nyitott, hogy a válaszokat fel tudd

fogni, akár szóbeliek, akár más formában jelentkeznek. Ha kérdeznivalód van,

kérdezz! Ügyelj arra, hogy emlékezni tudj a válaszokra. Ha valamire nem kapsz

azonnal választ, tudd, hogy előbb-utóbb az is meglesz.

Amint a társalgást befejeztétek, engedd el gondolataidból. Térj vissza a benned lévő

nyugodt pontra.

Akkor mindkettőjüket kérd meg, hogy együtt jelenjenek meg számodra. Figyeld

meg a kettőjük közti viszonyt. Tartanak kapcsolatot egymással, vagy nem? Ha igen,

milyen ez a kapcsolat? Kérdezd meg őket, hogy egymásnak van-e valami

mondanivalójuk, esetleg egyiküknek számodra. Állj készen arra, hogy bármit hallasz

szavakban, tapasztalsz képzetben vagy érzés formájában, be tudd fogadni. Ha valami

kérdésed vagy közlendőd van kettőjük részére, ne késlekedj, kérdezz vagy mondd el.

Ha végeztetek, ismét végy egy mély lélegzetet és engedd szabadon őket

gondolataidból. Térj vissza a benned lévő csendes, nyugodt pontra.

Hunyd be a szemed és vedd fel a kapcsolatot a benned lévő intuitív hanggal.

Kérdezd meg, mit kíván; van-e valami olyasmi, amivel megajándékozhatod (mert ő

azt szeretné), vagy akar-e valamit mondani neked arról, hogy mit kellene tenned a

kedvéért. Ha ezt megmondta, tekintsd magad az ő kívánságai támogatójának. Fogd

fel ezt a támogató férfit úgy, mint aki megtesz bármi szükségest ahhoz, hogy

kifejezze hódolatát a női jelleg igényei és kívánságai szerint. Amikor kinyitod a

szemed, tegyél meg minden tőled telhetőt, hogy követni tudd mindazt, amelyekről

úgy érzed, hogy női jelleged tőled elvár.

- 52 -

Tény, hogy mi mindnyájan ösztönszerűen értjük, tudjuk a női és férfiúi energia

mibenlétét, de egyáltalán nem biztos, hogy tisztában vagyunk azzal is, hogy mindkét

energia jelen van férfiban és nőben egyaránt. Leginkább úgy vesszük, hogy ezek az

energiák a nekik megfelelő fizikai testben, külön-külön találtak maguknak helyet.

Így váltak a nők a női energia szimbólumává. A hagyományos felfogás szerint a nők

eredendően nyitottak és fogékonyak az érzelmekre, eleve gyengédségre termettek,

gondolkodásukban megérzéseiket követik, egyszóval empatikus lények. Többékevésbé

elfojtják vagy másnak rendelik alá öntudatosságukat, cselekvési

képességüket, intellektusukat nem érvényesítik és visszalépnek attól, hogy

hatékonyan cselekedjenek világunkban.

Ugyanígy vált a férfi a férfienergia szimbólumává. A hagyományos felfogás szerint

a férfiak fejlesztették ki magukban azt a képességet, amellyel az erőt képviselik

világunkban, rámenősen, magabiztosan és agresszív módon. Intellektusuk fejlett. A

férfi erősen elnyomja magában és tagadja is az intuíciót, az érzelmeket, az

érzékenységet és a gyengédséget.

Ha így szemléljük a dolgokat, minden ember félember csupán, aki a másik

személytől függően létezik. Tekintve, hogy egyikünk sem élhet a világban a kétféle

energia nélkül, mindkét nem kölcsönösen függ a másiktól. A férfiaknak fölöttébb

nagy szükségük van a női gyengédségre, a női intuíció bölcsességére, az érzelmi

támogatásra, mert ezek nélkül egyszerűen nem léteznek, s ezzel tisztában vannak ők

is.

A nők a férfiak támogatására szorulnak, mert az utóbbiak gondoskodnak róluk

fizikai világunkban, amelyben a nők úgymond nem képesek önmagukról

gondoskodni.

Az egész azt a látszatot kelti, mintha egy tökéletesen működő, kölcsönösségen

alapuló szerződés szabályozná a férfi és nő viszonyát, leszámítva azt a mellékes

apróságot, miszerint az ember nem érzi magát teljesnek, ha életben maradása egy

másik személytől függ. Mert ebben az esetben örökösen attól fél, hogy elveszíti azt a

másik személyt. Mi történik, ha a másik meghal, vagy elhagyja őt? Akkor neki is meg

válik és a másik ember csupán félelmünk tárgya, esetleg a szeretet és a biztonság

megtestesítője lesz. Ebben az esetben folyton és bármi áron meg kell bizonyosodnunk

az erőforrás kiapadhatatlanságáról, akár bevallottan, akár ügyes manipulációk révén.

- 53 -

Láthatjuk, hogy párkapcsolataink az egymástól való függésre és a másik fölötti

ellenőrzés kényszerére épülnek. Mindez elkerülhetetlenül kiábrándultságot és

haragot szül, amit inkább elhallgatunk, lenyelünk, mert túlságosan veszélyes lenne

előhozakodni vele, hiszen elveszíthetjük társunkat. Ezeknek az érzéseknek az

elfojtása közönyhöz, a kapcsolat ellaposodásához vezet. Ez az egyik oka annak, hogy

Az utóbbi időkben természetesen kezdtek elmosódni a férfi- és a női szerepkör

szigorú határai. Az utolsó két generáció női képviselői közül egyre többen fedezik fel

férfi tart önvizsgálatot (tekint bensőjébe) és kezdi megtanulni intuícióinak

megértését.

Azt hiszem, ez azért történik így, mert a hagyományos szemléletű

kapcsolattartással, a női és férfi világkép szigorú elhatárolásával zsákutcába

jutottunk. A régi sémák, cselekvési szokások túlságosan sok korlátozást jelentenek

már számunkra, de még nem találtunk ki helyettük jobbat. Most meglehetősen

zavaros, kaotikus a helyzet, még kínlódunk, nincs biztonságérzetünk, de már

érzékeljük a gyors ütemű változást. Mondhatnám, hogy innen már csak egy ugrás az

új világ. Hiszek abban, hogy mind a leghagyományosabb házasságok, mind a nyitott

hetero-, homo- vagy biszexuális párkapcsolatok mindkét tagja megtalálja magában a

női, illetve a férfi jelleg egyensúlyát.

A nők mindig is kapcsolatban voltak női energiájukkal, de nem érezték magukban a

férfienergia támogatását. Fel sem ismerték, hogy mire képesek. Mindig úgy

cselekedtek, mint erőtlen lények, holott nagyon is erősek. Eleget tettek a környezet,

elsősorban a férfiak elvárásainak, ahelyett, hogy helyes önértékeléssel felmérték

volna képességeiket.

Sok nő, közéjük tartozom magam is, tudatában volt a benne létező férfienergiának,

de azt a régi férfiszerep módján használta fel. Én mindig intellektuális, cselekvő alkat

voltam és hajlamos voltam arra, hogy a világ gondjait a vállamon viseljem. Noha női

- 54 -

jellegem is nagyon fejlett volt, semmit sem bíztam rá. Egyszóval női jellegemet

sokszor megtagadtam. Ha alaposabban magamba tekintek, be kell vallanom, hogy

érzékenységem, sebezhetőségem miatt szilárd védőburkot építettem magam köré.

Meg kellett tanulnom, miként tudom rávenni a bennem lévő férfienergiát arra, hogy

figyeljen női jellegemre, bízzon meg benne és támogassa. Ez biztonságot ad női

jellegemnek a kiteljesedéshez. Ma már érzem és nem is rejtegetem, hogy

türelmesebb, nyitottabb, megértőbb vagyok. Igaz, hogy még sebezhetőbb lettem, de

valójában sokkal erősebb vagyok, mint korábban.

A nők most tanulnak megállni a saját lábukon, önmagukra támaszkodni, hogy kellő

önismeret birtokában leszokjanak a felelősség áthárításáról. A régi sémák azonban

mélyen bevésődtek és megrögződtek az évszázadok folyamán, és bizony elég sok

időt vesz igénybe, mire a legmélyebb rétegekből is ki lehet azokat irtani. Ennek az a

nyitja, ha figyelünk, bízunk legmélyebb megérzéseinkben, és azoknak megfelelően

cselekszünk.

Azokat a tulajdonságokat, amelyeket a nők a férfiakban kerestek (erő, dinamika,

felelősségérzet, gondoskodás, szenvedélyesség, romantika), önmagukban kell

megtalálniuk. Ennek a legegyszerűbb módja, ha úgy bánunk magunkkal, ahogy a

férfiaktól elvárjuk.

Érdekes dolog, bizonyára többen megfigyelték már, hogy amit magunkban sikerül

megteremtenünk, az mindig kisugárzik környezetünkre is. Ez az univerzum

törvénye. Ha létrehoztál magadban egy férfiegót, aki támaszod és szeret téged,

mindig lesz egy olyan férfi, sőt talán több is életedben, aki pontosan ilyen lesz

hozzád. Amikor valóban lemondasz arról, hogy valami számodra elérhetetlent,

lehetetlent megszerezz, ezzel meg is szűnik a vágyad iránta, még akkor is, ha addig

ki sem tudtad verni a fejedből!

A férfiak esetében is ugyanez történik. A hagyományos felfogás szerint a férfiak

nem tartottak kapcsolatot női jellegükkel, a női energiával, ennélfogva nem volt igazi

kapcsolatuk az élettel, az erővel, a szeretettel, a szerelemmel. Úgy élték le evilági

életüket, hogy titokban elhagyatottnak, magányosnak és üresnek érezték magukat,

de ennek ellenére azt színlelték, hogy az önuralmuk határtalan és erejük megbízható.

(A háborúskodás nagyon jó példája a régi értelemben vett férfienergiára, amely

nélkülözte a női jelleg bölcsességét és útmutatását.) A férfiak a nőknél keresnek

gyengédséget, bensőséges meghittséget, de amint saját benső női jellegükkel

kapcsolatba kerülnek, minden szeretetet megkapnak tőle.

A női pólus a férfiakban is rendelkezik mindazzal, amit a nőktől elvárnak -

gyengédséggel, szelídséggel, melegséggel, kitartással, szexuális vonzerővel és

szépséggel. Erről meg is győződhetnek, ha figyelnek belső megérzéseikre és ezeket

- 55 -

az érzéseket erősítik magukban. Teljes mértékben tisztelniük kell női energiájukat,

úgy, hogy annak megfelelően cselekedjenek. Akkor minden nő, minden ember ezt az

egyesülést fogja tükrözni. Azok a férfiak, akik mindezt megértik, elfogadják,

rendelkezni fognak azokkal a tulajdonságokkal, melyekre mindig is vágytak, és a

nők is szeretetet, szerelmet, gyengédséget, melegséget és kitartást kapnak tőlük.

Főként az utóbbi időkben döntött úgy sok férfi, hogy szoros kapcsolatot létesít női

energiájával, ezért aztán megtagadta férfienergiáját. Lemondott a hagyományos erős

férfiszerepről is, de nincs más elképzelése olyan férfienergiáról, amihez most

viszonyíthatna. Ezek a férfiak annyira félnek férfiúi energiájuktól, attól tartva, netán

hím hivalkodásával, hogy elutasítják a pozitív, természetes férfiúi tulajdonságokat is.

Azt hiszem, az ilyen típusú férfiaknak minél előbb új férfiideálra van szükségük,

olyanra, ami nem gátolja belső férfienergiájuk szabad áramlását, tudva, hogy a női

jellegé az irányítás felelőssége. Ehhez feltétel nélkül meg kell bízni a női pólus

erejében, az mindig tudja, hogy mit csinál és nem engedi megtörténni a veszélyes

dolgokat.

A kapcsolatok új felfogása van kialakulóban, amely figyelembe veszi az emberben

létező női és férfipólust. Minden személyiségben természetszerűleg megvan a női és

a férfi jelleg egyensúlya, amelyre a tulajdonságok széles skálája jellemző. Minden

ember stílusát, megnyilvánulását természetesen az határozza meg, hogy férfinak

vagy nőnek született.

Amikor az emberek a fenti fejtegetést hallják, néha gyanakodni kezdenek, hogy

talán mindannyian hermafroditákká fogunk válni, mivel ezek szerint minden nő és

férfi nagyjából egyforma. Ha a nő engedi kiteljesedni magában a férfi jelleget,

bizonyos lehet abban, hogy szelídebb, nyitottabb és szebb lesz női jellege. Azok a

nők, akiket ismerek és ehhez a típushoz tartoznak, sokkal nőiesebbek és szebbek

lettek, mint valaha voltak, annak ellenére, hogy támogatják magukban a férfias

jelleget. Azok a férfiak, akik teljesen nyitottá válnak női energiájuk számára, nem

tesznek mást, mint azt, hogy újra felveszik a kapcsolatot női pólusukkal, amely

azután bátorítja őket és erősíti férfiúi tulajdonságaikat. Távolról sem elnőiesedésről

van itt szó; tanúsíthatom, hogy azok a férfiak, akik már megkezdték átalakulásukat,

sokkal magabiztosabbak, férfiasabbak.

Az új világban, ha egy férfi vonzódik egy nőhöz, saját női jellegének tükörképét

- 56 -

ismeri fel benne. A visszaverődő kép révén sokkal többet tud meg saját női jellegéről

és legyőzi azokat a félelmeket és gátlásokat, amelyek a valódi integrációt

akadályozzák belső önmagában. Ha egy nő beleszeret egy férfiba, az azt jelenti, hogy

az illetőben saját férfiúi jellegének tükörképét látja. Kellő tanulás után erősíteni tudja

saját férfiúi jellegét.

Ha igazán tudjuk, hogy az a személy, akihez vonzódunk, saját tükrünk, akkor nem

kerülünk vele függőségi viszonyba, legyen az illető férfi, vagy nő, mivel tudjuk, hogy

önmagunkat látjuk benne. Ez azért lehetséges, mert mély kapcsolatot alakítottunk ki

belső önmagunkkal, és ezáltal közelebb kerültünk az univerzumhoz. Az egészséges

kapcsolatok tehát nem kényszerűségből születnek, hanem a a kölcsönös élvezetre

alapulnak, és így megosztjuk a személyiség kiteljesedésének izgalmát.

Jómagam heteroszexuális tapasztalatokkal rendelkezem, így nem tudom beleélni

magamat az egyneműek kapcsolatába mint szakértő. Azonban azoknak a

beszélgetéseknek az alapján, amelyet néhány homoszexuális és leszbikus

barátommal, páciensemmel folytattam, azt hihetem, hogy az ilyesfajta kapcsolatok

lelki síkon jelentős lépésnek számítanak azok számára, akik másképp keresik a

maguk boldogságát. Áttörik a merev korlátokat, a régi sémákat, amelyek mint

sztereotípiák meggátolják őket a maguk igazságának felkutatásában.

Néhány embernek az azonos neműekkel folytatott szoros, intenzív kapcsolat nyújtja

a legjobb tükröt. Két nő például elég gyakran bensőségesebb kapcsolatot teremt

egymás között, mint férfi partnerrel. Intuitív kapcsolatukat arra használják fel, hogy

szilárd alapokat rakjanak le és biztonságot nyújtó környezetet teremtsenek

mindkettőjük számára, ahol gyakorolhatják belső férfi jellegük létrehozását.

Egy férfi egy másik férfival való kapcsolatát néha alkamasabbnak érzi arra, hogy

kötöttségeitől megszabaduljon. Az is lehetséges, hogy a másik férfit biztosabb

támasznak véli ahhoz, hogy megközelítse, majd feltárja a benne lévő női jelleget,

mintha a sztereotip férfiszerepet kellene gyakorolnia.

Azt hiszem, az ilyen jelenségek többsége ma még titok, amelyet csak később,

visszatekintve fogunk megérteni. Szerintem mindenki olyan életutat és

párkapcsolatot választ magának, amely biztosítja személyisége leggyorsabb

kiteljesedését.

Fejlődésünk folyamán remélhetőleg abba fogjuk hagyni magunk és kapcsolataink

- 57 -

osztályozását, az olyan címkék használatát, mint homokos, közvetlen, monogám,

nyílt és így tovább. Szinte már látom, amikor mindenki a saját egyéniségének,

stílusának legmegfelelőbb utat választja. Minden párkapcsolat két ember különleges,

egyedi kapcsolata lesz. Szó sem lehet majd kategorizálásról, merev beskatulyázásról,

mivel minden kapcsolat más lesz, mint a többi.

Gondolj azokra a nőkre, akik a legfontosabbak voltak az életedben. Idézd fel,

melyek voltak a legszebb, legjobb tulajdonságaik. Ne felejtsd el, ezek a kapcsolatok

tükröt tartottak a te női energiád elé (akár nő, akár férfi vagy).

Most gondolj azokra a férfiakra, akik a legfontosabbak voltak az életedben. Mely

tulajdonságaikat szeretted, csodáltad, becsülted a legjobban? Emlékezz vissza, hogy

a te hasonlóan jó tulajdonságaidat, férfiúi energiádat tükrözték vissza (akár férfi, akár

nő vagy).

Ha nehezen veszed észre, hogy a másokban megcsodált tulajdonság benned is

megvan, ez azért van, mert a te esetedben még nem fejlődtek ki elég határozottan.

Végezd el a következő meditációt.

Helyezkedj el kényelmesen. Hunyd be a szemed, lazíts, végy lassan néhány mély

lélegzetet, és merülj el magadban egy mély, nyugodt pontra.

Képzeletedben idézd fel azt, akit csodálsz, akihez vonzódsz. Kérdezd meg

önmagad, melyek azok a tulajdonságok, amelyek az illető személyt vonzóvá teszik

számodra. Megtalálod-e magadban ugyanezeket a tulajdonságokat? Ha nem,

képzeld azt, hogy igenis megtalálod. Képzeld el, hogyan néznél ki, hogyan beszélnél,

hogyan viselkednél. Éld bele magad különféle helyzetekbe. Ha azt érzed, hogy

erősíteni kell magadban ezeket a tulajdonságokat, akkor rendszeresen, hosszabb időn

keresztül végezz vizualizációs gyakorlatokat.

- 58 -

Nagyon erős bennem az az érzés, hogy előző életemben aszkéta voltam, talán

Indiában és meditációkkal töltöttem életemet valahol egy hegytetőn. Ez az életmód

számomra kényelmes, ismerős, és él bennem a vágy, hogy ezt a derűs, egyszerű életet

folytassam. Jelenlegi földi életemben mégis mást választottam, azt, hogy olyan testet

és világot teremtsek, amely jobban megfelel lelkemnek, amelyben lelkem jobban

kifejezheti önmagát.

Érdekes a világot a férfi és nő szemszögéből szemlélni. Miközben ezt tettem,

lenyűgöző dolgokat fedeztem fel. Bizonyos értelemben Kelet nőnemű. A keleti

kultúrák többsége (India, Tibet, Kína, Japán és mások) nagyon régi, ősi

hagyományokkal rendelkeznek. A legutóbbi időkig ezeknek a fejlett kultúráknak a

hatása elsősorban a szellemi tartományokban volt tapasztalható, nem úgy, mint a

nyugati világban. Nem fejlődtek a fizikai tartományban és ez nagymértékű

szegénységet, káoszt és ellentmondást eredményezett.

A Nyugat (Európa és az USA) inkább hímnemű. A nyugati kultúra elsősorban a

fizikai tartományban testesült meg, és a spirituális régiót mellőzte. Ennek

eredményeként hihetetlen fejlettségi fokra jutottunk, ezzel szemben szörnyű a lelki

szegénységünk, amit az ősi gyökereinktől való elszakadás kelt bennünk.

Ez a két világ úgy vonzódik egymáshoz, mint a férfi a nőhöz. Bizonyos félelemmel

és bizalmatlansággal, de elsöprő erővel. A keleti szellemiség tanai mostanában

elárasztják a nyugatot, ugyanakkor a nyugati technika kelet felé terjed. Mindkét világ

azt óhajtja, amiben a másik bővelkedik.

Indiai utazásaim emlékképei közül hadd idézzem föl az egyik leg-legjellemzőbbet:

egy bazárban álldogáltam, előttem két bódé volt felállítva. Az egyikben gyönyörű,

eredeti keleti kézimunkákat árusítottak.

Európaiak és amerikaiak egy csoportja nyüzsgött előtte heves alkuba bocsátkozva a

nagyszerű kincsekért. A másik bódé büszkén kínálta a műanyag cikkeket: csészéket,

konyhai edényeket, sőt műanyag cipőket. Indiaiak tömege kígyózott ennél a bódénál,

mindenki türelemesen várta, hogy sorra kerüljön és megvehesse az "értékes"

tárgyakat. Természetesen a két csoport egyetlen tagja sem vetett pillantást a másik

bódé áruira!

Kelet és Nyugat tanulhat egymástól, de csakúgy, mint a nőknek és a férfiaknak,

maguknak kell eldönteniük, hogy mi az, amit a másikban csodálnak. Reménykeltő,

hogy a fejlődésben levő Harmadik Világ országai tanulni fognak az általunk

elkövetett hibákból és olyan technikát fejlesztenek ki, amely harmonikusabban

- 59 -

illeszkedik az emberi lélekhez és környezethez. Nekünk pedig ki kell építenünk azt a

lelki ösvényt, amelyen eljutunk a fizikai világ helyes kezeléséhez.

A keleti vallási hagyományok (és a korábbi nyugatiak is) arra alapultak, hogy az

ember, amennyire csak tud, távolodjon el a világtól, mert csak így férkőzhet közelebb

saját lelkéhez. A kísértésekkel teli, zaklatott világ nem a legmegfelelőbb hely arra,

hogy az ember belső igazságra lelhessen és annak szentelhesse életét.

A lelki ösvények bármelyike azt követeli tőlünk, hogy vonuljunk vissza a világtól és

mondjunk le kapcsolatainkról, pénzről, anyagi javakról, élvezetekről, luxusról. A

leghelyesebb lenne bevonulni egy kolostorba, valahová egy hegy tetejére és csendes

szemlélődésben élni le életünket, a világgal pedig minden kapcsolatot megszakítani.

Lemondani mindenről, ami a világot jelenti. Még azok is elszigetelten élnek, akik úgy

döntenek, hogy háziasszonyok maradnak, vagy szigorú munkarend mellett töltenek

be állást.

Ez a szemlélődő kelet felé fordulás szükséges és merész lépés lenne, de jusson

eszünkbe a szakadék, amelyet még nem hidaltunk át a lélek és forma, a nő és férfi

jelleg között. Lélekkutatók lévén el kellene hagynunk, semmibe kellene vennünk a

fizikai világot. A megvilágosodás lenne lelkünk visszahódításának célja, megtagadva

megteremtette lelki természetét, de teste nem felvilágosult. Ha netán elhagynánk

testünket, a világ természetesen nem alakulna át. A lélekkutatók támogatják és védik

az intuíció elvét világunkban, és következő lépésként a test, a forma átdolgozását,

majd ezt követően világunk átalakítását várják tőlünk.

Nekünk, akik úgy döntöttünk, hogy lélekbúvárok és átformálók leszünk, itt és most

ugyanakkora elkötelezettséget kell vállalnunk lelkünk iránt, mintha a szellem felé

fordulva visszavonultunk volna a világtól. Ez az út sokkal nehezebben járható!

Mostani feladatunk az, hogy teljesen alávessük magunkat az univerzum hatalmának,

feltétel nélkül kövessük irányítását, miközben tartós, örömteli kapcsolatokat

ápolunk, törődünk családunkkal, pénzügyeinkkel, hivatásunkkal és még rengeteg

világi dologgal. Szerintem a világtól való elzárkózás helyett eljött az ideje, hogy

szemtől-szembe kerüljünk vele, kiismerjük, ízig-vérig kitapasztaljuk. Bele kell

mennünk, szembe kell néznünk ezzel a kihívással, fel és el kell ismernünk

kötődéseinket, érzéseinket, és a bensőnkben lakozó lelkierő segítségével fel kell

azokat oldanunk, vagy át kell formálnunk.

- 60 -

Lazítsd el magad, hunyd be a szemed és végy néhány mély lélegzetet. Minden

lélegzetkor szállj lejjebb és lejjebb, tested egy mély pontjára. Ezen a nyugodt helyen

vetíts képzeletedben képet a világról. Összpontosíts az univerzumra és feltétel nélkül

kövesd vezetését. Bízz magadban. Érezd magad erősnek és bátornak. A világ

számára érzéseket, megérzéseket és értelmet hozol. Mivel a bensődre figyelsz,

megbízol benne, minden, amit a valóságban cselekszel, jó és szép lesz. Világod

nemcsak önmagad, hanem mások számára is biztonságos lesz. Mély, élvezetes

kapcsolataid lesznek, kedveled az embereket, lesz pénzed, érvényesülsz, vigyázol

testedre és egyáltalán mindenre, ami életkörülményeidhez hozzátartozik.

Alkalmas vagy arra, hogy ebben a világban élj és élvezz minden világi dolgot, még

akkor is, ha elkötelezted magad az univerzumnak. Elkötelezettségedet visszatükrözi

az a csodálatos fény és erő, amely körülvesz.

- 61 -

Legtöbbünket már kora gyermekkorunktól fogva arra tanítanak, hogy ne bízzuk

magunkat megérzéseinkre, ne mondjuk ki az igazat, ne legyünk őszinték, ne

ismerjük fel, hogy bennünk szeretetteljes és alkotó természet lakozik. Nagyon

könnyen megtanuljuk, hogyan kell alkalmazkodnunk környezetünkhöz, betartanunk

a szigorú viselkedési szabályokat, hogy belső ösztönzéseinkre nem hallgatva azt

tegyük, amit elvárnak tőlünk. De ha fel is lázadunk ez ellen, saját csapdánkba esünk,

mert éppen az ellenkezőjét tesszük annak, mint amit a tekintély megtagadásának

hiszünk. Ritkán biztatnak arra, hogy önmagunkban higgyünk, a magunk jóérzéseire

hallgassunk és legyünk őszinték, becsületesek.

Ha következesen elfojtjuk intuitív képességünket és soha nem abban bízunk, hanem

a tekintély elvárásainak igyekszünk megfelelni és azzal törődünk, hogy mások

hogyan értékelnek bennünket, akkor saját erőnktől fosztjuk meg magunkat. Ennek

következtében azt érzi az ember, hogy magára maradt, lelke kiürült, hogy áldozattá

vált; az is lehet, hogy haragot, dühöt vált ki belőle, és ha ezeket az indulatokat

elnyomja magában, az depresszióhoz vagy halálhoz vezet. Egyszerűen összeroskad

érzéseinek súlyától, kétségbeesésbe hajszolja magát, végül a halálba. Tehetetlenségét

esetleg azzal leplezi, hogy megpróbálja irányítani vagy manipulálni egész

környezetét. De az is lehet, hogy fékezhetetlen dühkitörései lesznek amiatt, hogy

indulatait tartósan magába fojtotta. Láthatjuk, hogy egyik megoldás sem vezet jóra.

Az igazi megoldás csakis az lehet, ha átneveljük önmagunkat és abban az

igazságban bízunk, azt követjük, amelyet megérzéseink közvetítenek. Meg kell

tanulnunk, ezek alapján hogyan kell élnünk, még akkor is, ha a helyes megoldást

kockázatosnak érezzük, vagy eleinte félünk tőle. Ez érthető, hiszen nincs

tetszett, amit elvártak tőlünk a szabályok, amit megkövetelt környezetünk. Életünk új

irányba terelésével egyúttal azt is megkockáztatjuk, hogy mindazt, amit külső

(látszólagos) biztonságunk fenntartására teremtettünk, elveszítjük. Ezzel szemben

olyan új értékekhez juthatunk, mint belső harmónia, beteljesedés, valódi erő,

alkotóképesség és igazi biztonságérzet annak tudatában, hogy minderre az

univerzum erejével egyesülve tettünk szert.

Nem szándékozom lebecsülni, még kevésbé figyelmen kívül hagyni a racionalitást,

az ésszerű gondolkozást és azt javasolni, hogy egyik napról a másikra térjünk át az

intuíciónk sugallta életvitelre, vagy hogy semmi mást ne vegyünk igazán figyelembe,

mint megérzéseinket. A tudás igen hatékony eszköz, egyike azoknak, amelyek

- 62 -

legjobban alátámasztják és kifejezésre juttatják intuitív bölcsességünket. De

semmiképpen sem arra való, hogy elnyomjuk vele ezt a bölcseséget, ahogy sokan

teszik. Amikor megérzések ébrednek bennünk, agyunk így válaszol: "Nem hiszem,

hogy ez kivitelezhető, vagy jóra vezet", "Másokat nem ismerek, akik így tennének",

vagy "Micsoda nyakatekert, bolondos ötlet ez?". És ezzel semmibe is vesszük a belső

vezérlést.

Amint az új világ felé haladunk, ideje tudásunkat arra ösztönöznünk, hogy

megérzéseinket az újabb ismeretek és a tájékozódás pótolhatatlan forrásának

tekintse. Edzenünk kell tudásunkat, hogy figyeljen a belső sugallatra és felhasználja

azt. A tudás természetéből fakadóan fegyelmezett, éppen ennek köszönhetően

kérhetjük és foghatjuk fel legbelső énünk tanácsait.

De mit is jelent valójában, hogy bízzunk intuíciónkban? Hogyan érhetjük el ezt? Nos

úgy, hogy minden helyzetben rá kell hangolódnunk legigazabb énünk,

lelkiismeretünk legmélyebb igazságára, és percről percre azt kell követnünk.

Előfordulhat, hogy a belső hang váratlanul homlokegyenest más tanácsot ad, ami

nem illik bele előző terveinkbe. Azt követelheti tőlünk, hogy előérzeteinkre

hallgassunk, amelyeket logikátlanoknak tartunk, ettől érzelmileg a megszokottnál is

sebezhetőbbnek érezhetjük magunkat. Olyan gondolatokat kell kimondanunk, olyan

érzéseket vagy véleményeket kell szavakba öntenünk, amelyek végeredményben

távol állnak általános meggyőződésünktől, talán valami álmot vagy fantazmagóriát

kell követnünk, esetleg pénzügyi kockázatot kell vállalnunk egy számunkra

fontosnak tűnő ügyben.

Kezdetben attól félhetünk, hogy intuíciónkra hallgatva valami olyasmit követünk el,

ami sérthet másokat vagy felelőtlenség másokkal szemben. Például azért nem

merünk lemondani egy randevút, mert egyszerűen kellemetlen érzés lemondani,

pedig égető szükségünk lenne arra, hogy időt szakítsunk magunkra. Saját

tapasztalatom szerint mégis jobb, ha tartósan figyelek a belső hangra és bízom is

benne, az mindenkinek javára válik környezetemben, nemcsak nekem.

Ha magunkat és másokat illetően egyaránt szakítunk a régi sémákkal, átmenetileg

többekben kelthetünk bosszúságot, visszatetszést vagy zavart. Ez egyszerűen azért

van, mivel környezetünkben mindenkit sürget az idő, hogy változzon meg. Ha

igazán bízunk magunkban, észre fogjuk venni, hogy tetteink mások számára is csak a

sokkal jobb időtöltést talál magának.) Ha a környezetünkben lévők nem akarnak

megváltozni, lehet, hogy magunkra hagynak bennünket, legalábbis egy időre.

Mindezzel azt akarom mondani, hagynunk kell, menjenek útjukra. Ha bensőséges

kapcsolat fűzött bennünket valakihez, megvan rá az esélyünk, hogy azzal ismét

közeli, bensőséges viszonyba kerüljünk. Persze mindenkinek a maga módján, a maga

idejében kell fejlődnie. S ha valóban a saját utunkat járjuk, egyre több olyan ember

- 63 -

vonzódik hozzánk, aki szeret minket és csatlakozni akar, hogy együtt haladjon

velünk az új úton.

Bízni tudni megérzéseinkben, az végeredményben mesterség, és mint az más

mesterség esetében, erre is igaz, hogy gyakorlat szükséges tökéletes műveléséhez. Ezt

a mesterségbeli tudást sem sajátíthatjuk el egyik napról a másikra. Bele kell

törődnünk, hogy hibákat fogunk elkövetni közben; megpróbálkozunk valamivel és

nem sikerül végrehajtani, de nem adjuk fel, legközelebb ismét megpróbálunk valami

mást; néha zavarba jövünk, butának, nevetségesnek érezzük magunkat. Higgyük el,

intuíciónk mindig hibátlan, de hogy valójában jól meg is értsük, azt nem tanuljuk

meg egyhamar. Ha hajlandóak vagyunk némi kockázattal igaz meggyőződésünk

szerint cselekedni, arra is számítva persze, hogy hibázunk, hamar belejövünk és

észrevesszük, mi az, amit helyesen és mi az, amit rosszul tettünk. Ha visszatart

bennünket a hibák elkövetésének lehetősége, akkor életünk végéig tanulhatjuk

megérzéseink meghallását.

Bensőnkből több hangot is hallunk és gyakran nehéz megkülönböztetni, közülük

melyik megérzéseink hangja; halljuk lelkiismeretünkét, régi beidegződéseinkét,

hiedelmeinkét, az elvárásokét, a szorongás és a kétkedés hangját, az ésszerű

gondolkodásmódét és a jó ötletekét.

Gyakran megkérdezik tőlem, hogyan lehet ebben a hangzavarban eligazodni és az

intuíció igaz hangját megkülönböztetni a többitől. Sajnos eleinte nem létezik

semmiféle holtbiztos módszer. Akár tudjuk, akár nem, legtöbben kapcsolatban

vagyunk intuíciónkkal, de megszoktuk, hogy általában kételkedjünk vagy

ellentmondjunk, ez annyira automatikusan történik, hogy még csak tudomásul sem

vesszük a hangot. Kezdetben tehát sokkal jobban kell figyelnünk arra, hogy

egyáltalán mit érzünk, és meg kell hallanunk azt a párbeszédet, amely bensőnkben

folyik.

Például érezheted azt: "föl szeretném hívni Jakabot", azon nyomban bensődben

megszólal a kétkedő hang: "miért hívnám éppen ilyenkor, talán otthon sincs" és te

máris megfeledkezel eredeti ötletedről. Ha felhívtad volna, otthon találtad volna és

megtudhattad volna, hogy számodra valami fontosat szeretett volna mondani.

Vegyünk egy másik példát. Napközben támadhat olyan érzésed, amely azt súgja

neked: "fáradt vagyok, szeretnék egy kicsit pihenni", és rögtön a választ is hallod:

"most nem érek rá pihenni, sok a dolgom". Így inkább megiszol egy kávét, hogy

- 64 -

felfrissülj, és tovább dolgozol egész nap. A munkanap végére jól kifáradsz, erőd

elfogy, ideges leszel; pedig ha megbíztál volna eredeti érzésedben, pihenhettél volna

egy félórácskát, és felfrissülve, eredményesebben folytathattad volna a munkádat, és

kiegyensúlyozottan fejezted volna be napodat.

Amint az intuíciód és a többi belső hang közti titkos párbeszédről tudomásod van

már, nagyon fontos, hogy ne önmagadat hibáztasd, de ne is legyints rá. Próbáld meg

beleélni magad a külső szemlélő szerepébe. Figyeld meg, hogy mi történik akkor, ha

megérzéseidet követed. Meglátod majd, érzed, hogy növekszik erőd, energiád és a

dolgaid jól haladnak. S akkor figyeld meg azt is, mi történik, ha kételkedsz, ha

elnyomod megérzéseidet vagy ha éppen azokkal ellentétesen cselekszel. Azt

tapasztalod, hogy csökken az energiád, erőtlen és tehetetlen leszel, érzelmi és/vagy

fizikai fájdalom kerít hatalmába.

Bármelyik példából okulhatsz, és ne mondj azonnal magad fölött ítéletet, ha nem

hallgattál előérzetedre, mert ezzel az igazságtalanságot még sértéssel is tetézed. Ne

téveszd szem elől, hogy az új szokások felvétele, az új életmód kialakítása időigényes

feladat, mert a régi sémák nagyon mély gyökereket eresztettek. Magam is jó néhány

évig keményen dolgoztam saját átnevelésemen, és annak ellenére, hogy ennek

számtalan remek eredményét tudom már élvezni, még mindig gyakran előfordul,

hogy vagy a bátorságom, vagy a tudatosságom nincs azon a szinten, hogy teljesen

megbízzak magamban és érzéseim szerint cselekedjek! Még mindig csak tanulom az

önmagammal szembeni türelmet, megbocsátást, de ezzel párhuzamosan már érzem,

növekszik bátorságom ahhoz, hogy hű legyek magamhoz.

Az intuíció meghallásának és követésének tanulásakor nagyon fontos lépés a

rendszeres ellenőrzés, visszakérdezés gyakorlása. Legalább naponta kétszer, de ha

lehet, ennél sokkal gyakrabban is (legjobb lenne óránként) arra kell szánni egy-két

percet (vagy többet), hogy lazíts és figyelj belső érzéseidre. Váljon szokásoddá a

bensőddel való beszélgetés. Kérj segítséget és irányítást minden szükséges esetben,

figyelj a válaszra, amely lehet szóbeli, képzet, megérzés, de az is megtörténhet, hogy

valami külső forráshoz vezet el, például egy könyvhöz, egy baráthoz vagy olyan

tanárhoz, aki pontos választ ad majd éppen arra, amit tudni szeretnél. Tested nagyon

nagy segítséget jelent a belső hang tanácsainak követésében. Minden olyan esetben,

ha fájdalmat, vagy valami kényelmetlenséget érzel, általában úgy veheted, hogy ez

megérzéseid figyelmen kívül hagyásának jele. Vedd ezt úgy, mint valami jelzést, ami

arra figyelmeztet, hogy fel kell készülnöd, ha meg akarod kérdezni, amit tudni

akarsz.

Amint az intuíciód alapján való életet megtanulod, leszoksz arról, hogy önfejű

elhatározásoknak engedelmeskedj. Minden pillanatban megérzéseid szerint cselekedj

és hagyd a dolgokat, hadd menjenek a maguk útján, ahogyan magad is teszed. Ily

módon abban az irányban fogsz haladni, amelyik a legjobban megfelel számodra. Az

- 65 -

elhatározások egyszerűen és természetesen születnek meg, nem szükséges, hogy

súlyos döntéseken tépelődj a jövővel kapcsolatban. Gondolj pillanatnyi energiádra és

tapasztalni fogod, hogy ez az energia mindent a maga idejében és a maga módján

elintéz; ha kénytelen vagy mégis előre dönteni valamivel kapcsolatban, kövesd belső

megérzésedet.

Ne feledd el azt sem, hogy amikor a belső hang követéséről beszélek könyvemben, a

hang szót nem mindig használom eredeti jelentésében, hiszen a legtöbben nem

valódi hangként hallják a sugallatot. Ez lehet az energia hirtelen megváltozása,

Ne csinálj ebből nagy ügyet, pláne ne gondolj magadban valami misztikus

mennybéli hangra. Egyszerű, természetes emberi tapasztalatról van szó, amelyet rég

elfelejtettünk az idők során, és most újra meg kell szereznünk.

Ha intuíciódra hallgatsz, annak az a legbiztosabb jele, hogy életerőd megnövekszik.

Úgy érzed, több energia áramlik át rajtad. Néha ez olyan elemi erővel jelentkezhet,

hogy egy kicsit túlzottnak is érzed, mintha több energia zúdulna rád, mint amennyit

tested el tud viselni. Még azt is érezheted, hogy a testeden keresztül áramló túl sok

energiától fáradt leszel. Ne félj, nem kell több energiát feldolgoznod, mint amennyire

képes vagy! Az viszont elképzelhető, hogy a feldolgozás egy kicsit kinyújtóztat.

Ilyenkor tested megnöveli kapacitását, befogadóképességét, hogy az univerzumból

érkező energia csatornájává válhasson. Lazíts ilyenkor és pihenj egy kicsit, ha

szükségét érzed. Később sokkal kiegyensúlyozottabbnak fogod érezni magad, sőt

jólesően felfrissülsz.

Eleinte azt fogod tapasztalni, hogy minél jobban követed intuíciódat és aszerint

cselekszel, életedben annál több apróbb vagy nagyobb ügyed rosszra fordul;

elveszítheted állásodat, némelyik kapcsolatodat, barátaid egyikét-másikát, vagy

éppen a kocsid mondja fel a szolgálatot. Ez azt jelenti, hogy önmagad megváltozása

amelyek új önmagadhoz nem illenek. Amennyiben nem hagyod, hogy ez

megtörténjék, a régi sémák fognak téged rabul ejteni. Tehát annál a fordulópontnál

vagy, amely azt jelenti, hogy ha nem térsz le ösvényedről és legjobb tehetséged

szerint az energiát követed percről-percre, új formák megszületésének leszel tanúja.

A dolog nagyon egyszerűen, simán és minden erőfeszítéstől mentesen megy végbe. A

dolgok a helyükre kerülnek és új ajtók nyílnak meg csodálatos módon. Te csak

haladsz tovább, teszed, amit energiád sugall, és nem teszed, amihez nincs energiád.

Csodálatosan fogod érezni magad és a szó szoros értelmében megfigyelheted azt,

amint az univerzum új formákat teremt rajtad keresztül. Ez a kezdete annak, amikor

élvezni fogod, hogy alkotó közvetítővé, csatornává válsz.

- 66

Barátaim és páciensem életéből említek néhány olyan példát, amelyek az alább

felsorolt helyzeteket tekintve tipikusak. Bárki szembekerülhet hasonló esetekkel,

miközben megérzéseit követve él. Hadd mellékeljek hozzájuk használati utasítást. A

zárójeles részek, gondolatok, érzések azok, amelyek visszatarthatnak, vagy akár le is

állíthatnak abban a folyamatban, hogy intuíciódban bízzál.

- Elmész egy összejövetelről, vagy találkozóról, mert ráébredsz, hogy nem érzed jól

magad (bár tartasz a többiek véleményétől vagy azt gondolod, hogy valami jó dolgot

mulasztasz el).

- Elmondod valakinek (lehet férfi is), hogy vonzódsz hozzá, meg akarsz ismerkedni

vele vagy hogy szereted őt vagy bármit, amit érzel iránta, mivel úgy érzed, hogy

nyíltnak és őszintének kell lenned (bár attól félsz, hogy visszautasításban lesz részed

vagy hogy sebezhetővé válsz vagy valami más ellenérzésed támad).

- Elhatározod, hogy nem írod meg doktori disszertációdat, mert nem érdekel eléggé

a téma; valahányszor eszedbe jut, mindig azt érzed, hogy a tárgya túlságosan

általános és hétköznapi. (Annak ellenére, hogy már öt éve dolgozol rajta és szüleid

csalódottak lesznek, ha nem szerzed meg a doktori címet, vagy valóban szeretnél

vele kiemelkedni és úgy érzed, jobb álláshoz is segíthetne.)

- Ének, zene, tánc vagy bármilyen hasonló tanfolyamokra jársz, mert az él

elképzeléseidben, hogy szeretnél érteni ezekhez a dolgokhoz. (Annak ellenére, hogy

semmi különösebb tehetséget nem érzel magadban, túl öreg vagy ahhoz, hogy új

dolgokat kezdj el megtanulni vagy tartasz attól, hogy egy kicsit dilisnek fognak

nézni.)

- Egyik nap nem mész be munkahelyedre, mert szeretnél magadnak egyetlen olyan

nyugodt napot, amikor semmit sem teszel, csak otthon vagy, kifekszel napozni vagy

sétálsz egyet vagy éppen csak ágyban maradsz lustálkodni. (Annak ellenére, hogy

mindig elmész dolgozni és úgy gondolod, hogy ez most nagy felelőtlenség,

kötelességmulasztás - ha nem vagy beteg - vagy félsz attól, hogy elveszítheted

állásodat, esetleg léhaságnak, meggondolatlanságnak minősíted tettedet.)

- Otthagyod állásodat, abbahagyod korábbi foglalkozásodat, mert rájössz, hogy nem

szereted munkahelyedet/foglalkozásodat és igazán semmi szükséged nincs olyan

dolgokat csinálni, amelyeket nem kedvelsz. (Bár nemigen tudod, hogy a jövőben, de

akár már másnap mit fogsz tenni és csak nagyon rövid ideig tudod fenntartani

- 67 -

magadat megtakarított pénzedből és eléggé megrémít a rendszeres kereset hiánya és

az ebből fakadó létbizonytalanság érzete.)

- Nem teszel meg egy szívességet valakinek, mivel úgy ítéled meg, hogy kérése

ellentétes a te akaratoddal és közben azt is tudod, hogy mérges lennél magadra, ha

megtennéd. (Annak ellenére, hogy önzőnek fog elkönyvelni vagy hogy elveszíthetsz

ezáltal egy barátot vagy szembekerülhetsz egy munkatársaddal.)

- Hirtelen jött ötlettől vezérelve pénzt költesz el valami különleges dologra

önmagad vagy másvalaki kedvéért, csupán azért, mert ez neked örömöt szerez.

(Annak ellenére, hogy egyébként takarékos, beosztó vagy és valóban úgy érzed, hogy

neked erre végeredményben nem is telik.)

- Megmondod valakinek az őszinte véleményedet valamiről, mivel fáradt vagy

egyetértést színlelni vele vagy másokkal. (Annak ellenére, hogy egyébként nem

mernéd ilyen egyenesen kifejezni magadat.)

- Közlöd családoddal, hogy nem készítesz vacsorát, mert nincs hozzá kedved.

(Annak ellenére, hogy attól tartasz, ezáltal esetleg rossz feleséggé és anyává

minősítenek és még odáig is eljuthat a dolog, hogy megszakad köztetek a kapcsolat

és egész személyiséged darabokra esik szét.)

- Nem tudsz dönteni valamiben, mert még nem vagy biztos érzéseidben. (Bár a

döntés halogatása bizonytalanságot ébreszt benned és kibillent egyensúlyodból,

döntésképtelennek könyveled el magad.)

- Saját üzleti vállalkozást indítasz be, mert bízol magadban, érzed, hogy ezt meg

tudod tenni. (Bár még soha nem csináltál ilyesmit életedben.)

Nos hát kaptál néhány ötletet. Intuíciódban bízni nem más, mint ráhangolódni arra

a bizonyos energiára, olyan gondosan, ahogyan csak tudsz, követni ezt az energiát

életed minden pillanatában, abban bízva, hogy arra fog vezetni, amerre haladni

akarsz és mindent biztosít számodra, amire vágysz. Ez egyúttal azt jelenti, hogy légy

valóban önmagad, légy reális, hiteles társas kapcsolataidban, legyen hajlandóságod

az új dolgok iránt, mert az, amibe belefogsz, az helyes lesz.

Igen sokan máris rendkívüli intuícióval rendelkeznek; szoros kapcsolatban állnak

- 68 -

megérzéseikkel, de valamiért félnek azok szerint cselekedni. Ezek az emberek

gyakran csupán életük egyetlen vonatkozásában követik intuíciós ösztönzéseiket,

míg más téren nem. Sok művész, muzsikus, színművész és más alkotó tartozik ebbe

a kategóriába. Saját művészi tevékenységük vagy hivatásuk keretei között mélyen

megbíznak intuícióikban és spontán módon követik is azokat, ezért

alkotóképességük rendkívüli és igen termékenyek. De ahhoz már nincs elég

önbizalmuk, hogy belső érzéseiket kövessék életük egyéb területein is, kiváltképp

ami kapcsolataikat, üzleti és pénzügyeiket illeti. Ezért él majdnem mindegyikünk

tudatában a művészemberről alkotott klasszikus típus képe, miszerint a művészek

mind rendszertelenek, érzelmileg kiegyensúlyozatlanok, egy kicsit bolondok,

bohémok és sosincs pénzük.

híres énekes, Billie Holliday életéről szól. A film egyik jelenetében az énekesnő éppen

fárasztó országos turnéi egyikén van. Iszonyúan kimerültnek érzi magát és csak arra

vágyik, hogy láthassa végre a férjét és pihenhessen. Elhatározza, hogy a szívére

hallgat és lemondja az út további részét. Azonban az impresszáriójának sikerül

meggyőznie, hogy egy ilyen lépés lerombolná a karrierjét, hogy neki muszáj

továbbhaladnia a megkezdett úton. Nem sokkal azután, hogy beadta a derekát,

rászokik a kábítószerre. Ettől a ponttól kezdődik élete hanyatló és tragikus szakasza.

Természetesen egyetlen szerencsétlen lépés nem tesz tönkre egy teljes életet, de ez a

film a maga eszközeivel szemlélteti, hogy sok színész, előadóművész könnyen

meghajol mások érveinek súlya alatt, pedig nem az ő érdekeit szolgálják. Ezután

marad számukra a belső ellentmondás okozta szenvedés, fájdalom, kiszolgáltatottság

és gyengeség. Az ilyen embereknek meg kell tanulniuk bízni az intuícióikban és

erősnek kell lenniük életük minden területén.

A médiumok is gyakran tapasztalják ugyanezt. Ők rendkívül nyitottak, intuitívak,

ezeket a tulajdonságokat egyáltalán nem gátolják magukban, mint ahogy mi többiek,

sokan. Amikor dolgoznak vagy bizonyos körülmények között vannak, szabaddá

teszik intuícióikat. Mint már említettem a művészek esetében, a médiumok sem

mindig bízzák magukat megérzéseikre és életük számos vonatkozásában egyáltalán

nem is követik azokat, legkevésbé a személyes kapcsolataikban. A médiumok

túlságosan nyitottak mások energiája számára és gyakran nem tudják, hogy mit

kezdjenek saját, egyéni érzéseikkel és igényeikkel, hogyan erősítsék meg magukat, és

hol húzzák meg a határvonalat. Tapasztalataim szerint ezeknek a nagyon érzékeny

embereknek testi problémáik vannak: vagy a súlyuk nem megfelelő, vagy valamilyen

tartós betegségben szenvednek. Ezek a problémák megszűnnek, ha megtanulnak

bánni fogékonyságukkal, intuícióikkal és képesek lesznek arra, hogy személyes

kapcsolataikban is megérzéseik szerint viselkedjenek.

Azok a lélekkutatók, akik már igencsak sok időt töltöttek meditációval, nagyon

- 69 -

érzékennyé válnak és ráhangolódnak belső energiájukra. Ők is ugyanazokkal a

gondokkal küszködnek, mint a korábban említett két típus. A kutatónak igen jó

elképzelése van a szellemi, spirituális szeretet, szerelem, nyíltság és összpontosítás

fogalmáról. A valóságban nem önmagát valósítja meg, hanem a modelljét játssza el

újra és újra, mert fél spontán cselekedeteitől vagy attól, hogy ha őszintén kifejezi

érzéseit, akkor azokban esetleg durvaság, méreg, faragatlanság, önzés vagy utálat

nyilvánul meg.

Egyikünk sincs még a teljes megvilágosodás állapotában, így ha megkockáztatjuk

szabadabban és őszintén kifejezni magunkat, bizony kiderülnek rólunk durva,

együgyű vagy értelmetlen dolgok is. Amint tanuljuk a legbelső megérzéseink szerinti

életet, mindenáron ki akarjuk mosni magunkból a múltat, és ebben a folyamatban

beidegződés fényre kerül és meggyógyul. A folyamatban szembe kell néznünk

tudatalattink feltárásával (mire láthatjuk, amúgy is megváltozik). Ha azt színleljük,

hogy már összeszedettebbek vagyunk, mint valójában, elszalasztjuk a magunk

meggyógyításának lehetőségét. Ezt az állapotot nagyon sebezhetőnek és

ellenőrizhetetlennek találtam. Nem sokat törődöm azzal, hogy milyen benyomást

keltek, milyennek látnak mások vagy éppen helyeslik-e, amit teszek. Nekem

olyannak kell lennem, amilyen éppen vagyok, azaz önmagamnak, amennyire csak

lehet, elfogadva ezzel a megvilágosodott tudatosság és az emberi korlátoltság

elegyét, azaz azt, ami éppen most vagyok.

Nem feltétlenül fontos az univerzum tökéletes csatornájának lenni. Az viszont igen:

légy igazi, légy önmagad. Minél természetesebb, őszintébb és ösztönösebb vagy,

annál könnyebben áramlik rajtad keresztül az alkotóerő. Amint ez megtörténik,

kitisztítja belőled a kacatot, a limlomot is, amelyet a régi világból hoztál magaddal.

Mindaz, ami így a felszínre kerül, néha nem túl tetszetős, néha kényelmetlen, de az

átáramló energia jót tesz neked. Minél többet gyakorlod ezt a módszert, annál jobban

kitisztul csatornád, ami átáramlik rajta, az az univerzumnak egyre tökéletesebb

kifejeződése lesz.

emberek szeretnének mindig kedélyesek, megnyerőek és szeretetre méltók lenni, s ez

nem más, mint énjük vágya az irányítás, a jóság, az egyenesség és az igazságosság

iránt. Az univerzumnak rengeteg színe, kedélyállapota, sebessége, stílusa és iránya

van, s mindezek állandóan változnak. Csupán azáltal, ha rábízzuk egónk vezetését és

félelem nélkül kockáztatjuk ennek a folyamatnak az átáramlását, az univerzum

közvetítőjeként felemelő élményben lesz részünk.

- 70 -

1./ Írd le annak okait, ami miatt úgy gondolod, hogy nem bízol intuíciódban és nem

követed azt.

2./ Gondold át alaposan Az intuíció című fejezet végén leírt meditációt (I/3. fejezet),

és ha úgy érzed, hogy szükséges, ismételd meg.

3./ Legalább kétszer naponta (de minél többször) lazíts egy-egy percet, hunyd be a

szemed és ellenőrizd, hogy belső megérzéseid szerint azt teszed-e, amit valóban

tenni akarsz.

4./ Egy napig vagy egy órán keresztül gondolj arra, hogy az ügyeiddel kapcsolatos

megérzéseid csalhatatlanul jók minden esetben, és ennek megfelelően irányítsd

cselekedeteidet.

- 71 -

Munkám során azt tapasztalom, hogy nagyon sok embernek egyáltalán nincs

kapcsolata az érzéseivel, megérzéseivel. Mivel ezt a jelenséget úgy fogom fel, mint

saját tükrömet, és segítek ezeknek az embereknek, hogy megtanulják érteni és

kifejezni az érzéseiket, így magamnak is segítek, sokkal többet tudok

megérzéseimről, érzelmeim működéséről. Annak idején, amikor még elfojtottuk vagy

figyelmen kívül hagytuk érzéseinket, nem voltunk képesek a bensőnkben lakozó

univerzummal kapcsolatot létesíteni, nem tudtuk meghallani saját intuíciónk hangját

és minden bizonnyal nem tudtuk igazán élvezni az életet.

Az a gyanúm, hogy közülünk sokan nem kaptak megfelelő érzelmi nevelést

gyermekkorunkban. Szüleink a saját érzéseik megértésének sem ismerték a módját,

még kevésbé a mieinkét. Talán túlságosan lefoglalták őket az élet nehézségei, gondjai

és az a kötelességtudat, hogy meg tudják adni számunkra mindazt, amire

szükségünk volt.

Bármi legyen is az oka, ha nem érzünk valakit magunk mellett, aki meghallgat

bennünket és törődik érzéseinkkel, ha elutasításban van részünk, ahányszor csak

érzéseinket, azaz önmagunkat szeretnénk kifejezni, előbb-utóbb megtanuljuk

testünket attól, hogy az életenergia átáramoljék rajta. Ezeknek a meg nem érzett, ki

nem fejezett érzéseknek az energiája nem képes felszabadulni és ott marad valahol

mélyen a testünkben, és érzelmi vagy fizikai kellemetlenségeket, akár kisebb vagy

nagyobb betegségeket is okozhat.

Csoportfoglalkozásaimon vagy magántanácsadásaim alkalmával naponta

találkozom olyan emberekkel, akik egész életükben csak elfojtották érzéseiket. Sokan

tartanak az úgynevezett negatív érzésektől, a szomorúságtól, a sértettségtől, a

haragtól, a félelemtől, a kétségbeeséstől. Attól félnek, hogy ha utat engednek ezeknek

az érzéseknek, akkor érzelmileg összetörnek, megsemmisülnek. Elborzadnak attól,

hogy ha csak egyszer lenne ilyen élményben részük, soha nem tudnának tőle

szabadulni.

Pedig a valóságban éppen az ellenkezője igaz. Ha van bátorságunk ahhoz, hogy egy

bizonyos érzést tökéletesen átéljünk, akkor az addig eltorlaszolt energia gyorsan

egyszer olyan valaki fordult hozzám tanácsért, aki érzelmeit elfojtotta. Segítettem

neki felismerni és megfogalmazni az érzéseit, és hagytam, hogy elhatalmasodjanak

rajta. Amint ez megtörtént, páciensem tökéletesen átélte, kifejezte érzéseit, és egy pár

perc múlva meg is nyugodott. Csodálatos érzés látni és megfigyelni, hogy azok, akik

fájdalmas érzéseiket 30-40, akár 50 éven át magukba fojtották, néhány perc alatt meg

- 72 -

tudnak szabadulni a súlyos tehertől és az így támadt űrt megbékélés, nyugalom tölti

ki.

Ha egyszer átéled azt az élményt, amit a régi, elfojtott érzésektől való

megszabadulás jelent számodra, több energia és életerő fogja gazdagítani életedet.

Meg kell tanulnod, hogy amint az érzések felébrednek benned, azonnal végy róluk

csatornád.

Az érzelmek természetükből fakadóan szakaszosan, ciklikusan jelentkeznek, s

változékonyak, mint az időjárás. Egyetlen óra leforgása alatt, egy nap, egy hét

folyamán az érzelmek széles skáláját élvezzük vagy szenvedjük el. Ha ezt megértjük,

elfogadjuk, akkor megszerezzük azt a képességet, hogy élvezni tudjuk érzéseinket és

hagyjuk, hadd változzanak. De ha félünk az olyan érzésektől, mint a harag, a

szomorúság, akkor olyan fékeket alkalmazunk, amelyek már érzéseink

keletkezésekor működésbe lépnek. Ha nem akarunk átélni valamit a maga

teljességében, akkor félúton gátat emelünk eléje, majd jó mélyre temetjük.

Csoportfoglalkozásaim résztvevői gyakran kérdezik, hogyan lehet elsajátítani a

pozitív gondolkodást, hogyan küszöbölhetnék ki kellemetlen érzéseiket.

Megdöbbennek, amikor arra ösztönzöm őket, hogy éljék csak át negatív érzéseiket,

minél erősebben, annál jobb. Ezt azért tanácsolom, mert csak akkor lehetünk igazán

szabadok és elégedettek, ha mindenestül elfogadjuk és szeretjük magunkat.

Hajlamosak vagyunk arra, hogy bizonyos érzéseket fájdalmasnak minősítsünk,

ezért el akarjuk kerülni őket. Rájöttem azonban, hogy a fájdalom lényegében nem

más, mint védekezés egy érzettel szemben. A fájdalom testünknek olyan reakciója,

amely fizikai ártalom elkerülésére szolgál. Ha megérintünk egy tüzes kályhát,

fájdalmat érzünk: figyelmeztetést kapunk egy kellemetlen érzés elleni védekezésre.

Azonnal elrántjuk kezünket a kályhától és ezzel elkerüljük a sérülést.

A fizikai fájdalom tehát hasznos, amennyiben távol tart bennünket a veszélytől. Ám

ha a fájdalomérzet nem veszélyre figyelmeztet, legjobb, ha lazán tűrjük és

megvárjuk, amíg enyhül, majd megszűnik. Például, ha egy izmunkat jobban

kinyújtjuk, mint általában, először ez is fájdalmat okoz, de ha óvatosan és kitartóan

folytatjuk a nyújtogatást, a fájdalom meg fog szűnni. Ha szüléskor az asszony ellenáll

annak az erős fájdalomnak, ami ilyenkor természetes, biztos, hogy még nagyobb

fájdalmai lesznek. Ha képes minél jobban ellazítani magát, annál kevésbé fog fájni a

szülés.

Érzelmi szinten a fájdalom védekezés a fájdalmat okozó érzés ellen. Bizonyos

érzésektől félünk, de ha elfojtunk egy érzést, érzelmi fájdalmat fogunk tapasztalni.

Ha viszont beletörődünk, elfogadjuk teljesen, akkor csak egy erős érzést élünk át,

- 73 -

nem hosszan tartó fájdalmat.

másikat pozitívvá, attól függően, hogy azt elfogadjuk vagy visszautasítjuk.

Számomra minden érzés fontos része az én csodálatos, örökkön változó

létezésemnek. Ha szeretjük és elfogadjuk legkülönbözőbb érzéseinket is, ezek mind

az élet szivárványos színeit fogják gazdagítani.

Van néhány olyan érzés, amelyet a legtöbb ember riadtan igyekszik elkerülni.

Szeretnék egy-két tanácsot adni nekik, hogyan kell ezek ellen védekezni:

FÉLELEM - A legfontosabb az, hogy felismerd és elfogadd a félelmeidet. Ha

elfogadod magad olyannak, mint akinek félelmei vannak és nem akarod elhárítani

magadtól ezt az érzést, nagyobb biztonságban kezded érezni magad és félelmed

csökkenni fog.

SZOMORÚSÁG - Szoros kapcsolatban áll nyíltszívűségeddel. Ha tűröd, hogy

szomorúnak érezd magad, különösen, ha képes vagy sírni is, azt fogod tapasztalni,

hogy még inkább nyíltszívű leszel és még több szeretetet fogsz érezni.

BÁNAT - A szomorúság intenzív megnyilvánulása, ami a halálhoz, az elmúláshoz

kapcsolódik. Nagyon fontos, hogy átadd magad a bánatnak és ne zárkózz el tőle. A

bánat olykor hosszú ideig elhúzódik vagy időnként visszatér. El kell fogadnod ezt az

érzést és gyűjts erőt, hogy elviseld, amikor rád tör.

SÉRTŐDÖTTSÉG - A sebezhetőség megnyilvánulása. Hajlamosak vagyunk arra,

hogy a sebezhetőségünket a védekezés vagy a megbántottság álarca mögé rejtsük,

mert akkor nem kell elismernünk. Pedig az a jó, ha kimondjuk, bevalljuk, de mi se

REMÉNYTELENSÉG - A beletörődés, a megadás rokona. Amikor

reményvesztettnek érzed magad, az azt jelenti, hogy egód feladta a küzdelmet,

felismerted, hogy régi sémáid egyike sem működőképes. Ha valóban minden

küzdelmet feladsz és teljesen reményvesztettnek érzed magad, ezt egy békés időszak

és az univerzumnak való behódolásod új szintje fogja követni.

HARAG - Akkor érzünk haragot, amikor saját erőnket elnyomjuk és hagyjuk, hogy

valaki más uralkodjon rajtunk. Általában lenyeljük a mérgünket és eltompulunk.

Amint kezdjük visszanyerni erőnket, legelőször a magunkkal hurcolt, elfojtott

haragot fogjuk érezni. Azok számára, akik most kezdtek tudatosabbá válni,

határozottan pozitív jel, amikor határozott haragot éreznek. Ez azt jelenti, hogy

erejüket hamarosan visszanyerik.

- 74 -

Ha életedben sosem engednéd megnyilvánulni haragodat, olyan helyzetekbe és

olyan emberek közé keverednél, akik és amelyek fokoznák elfojtott haragodat. Ne

légy folyton tekintettel a környezetedre, légy csak haragos és ismerd fel, hogy ez a te

saját erőd. Képzelj el egy vulkánt, amely belőled kitörve fokozza erődet és

energiádat.

Sokan nem merik kifejezni haragjukat - attól tartanak, hogy valami olyasmit

tesznek, ami valóban veszélyes. Ha ezt érzed, fogadd ezt el és teremts olyan

helyzetet, amelyben nyugodtan kitombolhatod magad, akár egyedül, akár a

tanácsadód, akár egy megbízható barátod társaságában vagy. Ne törődj vele, ha

ilyenkor üvöltözöl, összevissza beszélsz, őrjöngsz, rugdalódzol és sikoltozol,

ordítozol, ha hisztériában törsz ki; dobáld vagy csapkodd a párnákat, tedd azt, ami

jólesik. Mihelyt ez megtörtént - biztonságos környezetben, s talán rendszeresítened

kellene -, nem fogsz félni attól, hogy ilyenkor valami rettenetes dolgot művelnél és

életed legkülönbözőbb helyzeteit sokkal ügyesebben fogod kezelni.

Ha olyan valaki vagy, aki életében gyakran érzett haragot és gyakran szabadjára is

engedte indulatait, akkor utána kell nézned, mi az a sérelem lelked mélyén, ami

kiváltja belőled ezt az érzést. Próbáld meg szavakban kifejezni. Nálad a harag

egyfajta védekező mechanizmus, amely a sérülékenységed ellen hivatott megvédeni.

Légy határozott és céltudatos, ez a nyitja annak, hogy a haragot erővé alakítsd

magadban. Tanuld meg kitapasztalni azt, hogy mi az, amit valóban tenni akarsz,

azután tedd is anélkül, hogy túlságosan engednél mások befolyásának. Amint

indulatod nem másokra irányul, nem leszel többé haragos.

Érzéseink elfogadása elengedhetetlen feltétele annak, hogy az univerzum alkotó

csatornájává válhassunk. Ha nem engedjük érzéseink szabad áramlását, a csatorna

hamar eltömődik. Ha sok érzelmet, érzést raktározunk magunkban feldolgozatlanul,

a rengeteg sikoltozó, panaszkodó hang nem hagyja majd, hogy megértsük intuíciónk

sokkal finomabban jelentkező hangjait.

Sokan vannak, akik segítséget kérnek ahhoz, hogy egyáltalán megtudják, hol van

bennük az a régi beidegződés, ami gátolja őket érzelmeik elfogadásában. Ha ezt

érzed magadban, keress egy jó szaktanácsadót vagy terapeutát vagy csatlakozz egy

ezzel a problémával foglalkozó csoporthoz (ahol a résztvevők egymásnak adnak

tanácsot). A terapeutát úgy válaszd ki, hogy előbb érdeklődj ismerőseidnél és ne

zavarjon, hogy több szakembernél is megfordulsz, egészen addig, amíg ahhoz el nem

jutsz, akiben valóban megbízol. Próbálj olyat találni, aki a saját érzéseivel valódi

kapcsolatot tart fenn és hozzád is őszintén, természetesen viszonyul.

Függetlenül attól, hogy szakemberhez fordulsz segítségért vagy sem, váljon

- 75 -

gyakorlatoddá, hogy mindennap gyakran gondolsz lelkiállapotodra, elemzed

komoly nehézséget jelent). Amennyire csak lehet, hallgass érzéseidre, barátkozz meg

velük, s akkor tapasztalni fogod, hogy így egy korábban nem ismert gazdag, teljes és

örömteli élet elé tekintesz.

Reggel, amikor felébredsz, ismét hunyd be a szemed és figyelmedet irányítsd tested

belsejére, szívedre, hasi idegközpontodra és alhasi részeidre. Kérdezd meg magadtól,

hogy állsz éppen akkor érzelmeiddel. Próbáld megkülönböztetni érzéseidet

agyadban kitermelődő gondolataidtól. Állapítsd meg, hogy érzéseid békések,

izgatottak, aggódóak, szomorúak, haragosak, vidámak, csalódottak, bűnösek,

szerelmesek, magányosságot sugallók, elégedettek, komolyak, játékosak-e.

Ha nem boldogító, ha csalódást okoz az, amit magadban tapasztalsz, keresd meg

ennek az okát, próbáld szóra bírni magát az érzést. Kérd meg, hogy beszéljen hozzád

és mondja el pontosan, mi ez az érzés. Légy megértő és segítőkész érzéseidhez.

Kérdezd meg, hogy mit kell tenned, amivel jobban törődhetnél önmagaddal.

Ismételd meg a gyakorlatot mielőtt nyugovóra térsz, vagy bármikor napközben,

amikor van időd.

- 76 -

A zsarnok és a lázadó a személyiség két része - tapasztaltam több olyan személy

esetében, akivel együtt dolgozom. A zsarnok az a belső hang, amely azt diktálja

számunkra, hogy vajon mit tegyünk és mit ne tegyünk. Ez tartja számon

kötelességeinket és szigorú elvárásokat támaszt elénk, olyan, mint egy irányító és

követelő hang. A lázadó az a része személyiségünknek, amely megtagad mindent,

amit neki diktálnak. A lázadó hajthatatlanul ellenáll mindenfajta parancsoló

Személyiségünk lázadó fele kora gyermekkorunkban fejlődik ki bennünk, mintegy

válaszul a fölöttünk álló tekintély (szülők, tanárok, egyház és így tovább)

követeléseire, elvárásaira. A lázadó eredetileg úgy próbálta megvédeni érzéseit, hogy

egyszerűen nem hitt abban, amit intuíciója nem helyeselt. Például, ha te nem értettél

egyet a szüleid tervével, akkor a lázadó feled nem volt hajlandó az együttműködésre

(vagy nyílt lázadással, vagy passzív ellenállással reagált). A lázadó érdekelt volt

abban, hogy támogassa a te saját akaratodat. Ő tartotta személyiségedet életben.

Néhányunk esetében a lázadó az erősebb. Az olyan gyermekek, akik követelő,

uralkodó természetű szüleik, tanáraik, gondozóik miatt arra voltak kényszerítve,

hogy akaratukat alárendeljék másoknak, vagy elvesztették egyéniségüket, vagy

megvédték saját akaratukat, amiért aztán lázadónak nevezték őket, meg olyannak,

akivel nem lehet együttműködni. Az a gyermek például, akinek uralkodó természetű

apja vagy anyja volt és beleszólt mindenbe (külső zsarnok), arra volt kényszerítve,

hogy kifejlessze magában a lázadót. És nem másért, csak hogy biztosítsa saját

egyéniségének sértetlenségét, megtartását. Vagy vegyünk példának egy másik

gyermeket, aki alkoholista családi környezetben nőtt fel; természetesen kifejlesztette,

felépítette magában a belső lázadót, hogy védje magát környezete

összeférhetetlenségével szemben. Mivel senkije sem volt, akire számíthatott volna,

azt tanulta meg, hogy senkiben sem bízhat.

A lázadás akkor kezd problémává válni, ha eluralkodik a személyiségen, és az

egyén minden és mindeki ellen lázadni fog. Megtanulja, hogy ne bízzon semmiben,

ami csak egy kicsit is hasonlít az irányításra, beleértve saját belső igényeit is (a belső

zsarnok). Például valamelyik főnököd kérhet tőled valami magától értetődő dolgot,

és te dühös leszel, ellenállsz, nem teszed meg, amit kért. Másik példa:

elhatározhatod, belső sugallat alapján, hogy egyáltalán nem fogyasztasz

csokoládétortát és mégis három szeletet megeszel.

Belső zsarnokunk úgy fejlődik ki, hogy környezetünk hangját tartja mérvadónak.

Ha olyan szülők, tanárok és más tiszteletet parancsoló felnőttek között nevelkedünk,

- 77 -

akik meghatározzák, hogy mit tegyünk és mit ne, eltanuljuk tőlük önmagunk

kezelésének, irányításának módszerét. Megtanuljuk, hogyan építsük bele

személyiségünkbe ezt a sémát, amely azután önmagunkkal szemben támaszt

követelményeket. Azt tapasztaljuk, hogy a belső zsarnok valóságos eredményeket ér

el, amikor külső teljesítményre sarkall minket. Például az a gyermek, akinek követelő

szülei vannak, arra lett nevelve, hogy mindig legyen igényes. Megtanulja, elsajátítja

szülei elvárásait, ami a világban, az életben sok sikert hozhat számára.

Az emberek nemcsak azért fejlesztik ki belső zsarnokukat, hogy kivívják a

környezet elismerését, hanem azért is, hogy a külső zsarnokok ellen védekezzenek.

Te mondhatod önmagadról azt, hogy lusta vagy és tevékenyebb életre ösztönzöd

magad, de nem szívesen hallod másoktól ugyanezt. Bizonyos értelemben tehát belső

zsarnokoddal védekezel a külső kritika ellen.

A zsarnok azt kívánja, hogy hallják, és hajlandó az együttműködésre is. Ha

megpróbálod elnyomni vagy figyelmen kívül hagyni ezt a hangot, csalódottá válik.

Egyre hangosabb és követelődzőbb lesz, egészen addig, amíg csak rá nem figyelünk,

meg nem halljuk. Ilyenkor a zsarnok és a lázadó küzd benned egymással. Egyikük

egy feladat elvégzése mellett van, a másik nemmel válaszol rá. Egyikük azt

sugalmazza neked, hogy valamit másként, helyesebben kellene tenned életedben, a

másik közönyössé válik. Sem a zsarnok, sem a lázadó nem figyel rád, egyik sem

támogat téged. Mivel saját egyéniséget teremtettek maguknak, most már csak az

egymás elleni hadakozás minden céljuk. Amikor ez a helyzet állandósul, az ember

úgy érzi, hogy kutyaszorítóba került. Az energia nem tud áramolni benne ilyen

feltételek mellett, amikor személyiségének két része háborúban áll egymással, és ő

így nem merülhet bele intuíciójába, hogy tanácsot kérjen.

Az a legcélravezetőbb dolog, amit tehetsz az energiaáramlás eléréséért, ha azt

figyeled, amit éppen csinálsz. Ismerd fel, hogy kutyaszorítóba kerültél és

aprólékosan elemezd a bensődben zajló ellentétet. Vizsgáld meg magadban mind a

zsarnokot, mind a lázadót és részletesen figyeld meg, hogy valójában milyenek, ettől

csökken az erejük. Meg fogod látni, hogy egyikük sem intuíciód hangja, amely

hozzád szól, veled beszél. Mindkettőnek az a célja, hogy uralkodjon az életeden. Ha

elől. Amikor erre már képes vagy, következő lépésként szállj magadba és azt fogd fel,

hogy a benned lakozó női jellegnek mi a tanácsa, és cselekedj annak megfelelően.

Ezzel felszabadítod az energiát. Az energia és az erő igazi forrása az, hogy meghallod

a belső hangot és elfogadod irányítását és annak megfelelően cselekszel.

Az egyik női páciensem nem volt megelégedve karrierjével, de azt is tudta, hogy

ennek ő maga az oka. Adminisztratív munkát végzett egy üzletember irodájában.

Annak ellenére, hogy rendkívül jó szervezői képességekkel rendelkezett, gyakran

azon kapta magát, hogy valamit elfelejtett. Mi lenne, ha a főnöke ilyenkor odamenne

- 78 -

hozzá és arra emlékeztetné őt, hogy mit nem csinált meg vagy nem rendezett el, ő

pedig füstölögne haragjában. Rájött, hogy mindig dühös, valahányszor főnöke

munkát ad neki, legyen az a legegyszerűbb feladat. Úgy érezte, hogy anyagilag nem

tudja elviselni, ha elveszíti állását, de közben maradni sem akart. Csapdában érezte

magát. Beszélgetésünk közben kezdte felismerni magában a lázadót. Azt is tudta,

hogy zsarnok énje ellen küzd, annak az ösztönzése ellen, hogy munkahelyén

maradjon. Küzd a főnöke ellen is, akinek az "ellenőr" szerepe jutott. Visszagondolt

gyermekkorára és megpróbálta felidézni, hogy mikor született meg lázadó énje.

Beismerte, hogy voltak problémái más feletteseivel, más munkahelyen is,

hasonlóképpen, mint korábban az iskolában. Megértette, hogy ezek a régi görcsök

tették robbanékonnyá.

Amint ezt tisztázta magában, azonnal meg akarta változtatni lázadó énjét.

Megmondtam neki, hogy érzelmeit nem tudja legyőzni ilyen támadással. Ellenben,

ha meg akarja változtatni magában a lázadót, akkor előbb zsarnoki énjét kell

erősítenie, hogy az előbbi még nagyobb erővel harcoljon benne. Aztán arra lesz

szüksége, hogy igazán meg akarja ismerni saját reakcióit, mint valódi okát annak,

amely őt cselekvésre késztette. Hamarosan felfogta, hogy mit kívánok tőle; akkor

megkértem, hogy behunyt szemmel szálljon magába, testének egy mély pontjára.

Meg kellett kérdeznie intuícióját, hogy ténylegesen mi az, amit tenni akar.

Kiderült, hogy kimondatlanul üzletasszony akart lenni, de félt belevágni, nem

bízott magában. Később egyre mérgesebb lett magára, amiért egy íróasztalnál ül,

mert már tudta, hogy egészen más az, amit tennie kellene.

Miután tisztázta, mit akar valójában, már azt is tudta, hogyan juthat céljához

lépésről lépésre közelebb. Elhatározta, hogy egyelőre nem mond fel és még főnöke

jóindulatát is megnyeri. Érdeklődött, tájékozódott jó néhány kereskedővállalatnál,

hogy a legmegfelelőbb munkahelyet válassza. Már attól sokkal jobban érezte magát,

hogy látta a célt és megtette az első lépéseket.

Egy héttel később felhívott és elmondta, hogy belső zsarnoka és lázadója kiharcolta

magát, úgy látszik, mindketten legyengültek. Ő pedig zavartalanul egyengethette az

utat az üzletasszonyi jövő felé. Egyébként főnöke is hajlandó segíteni, megtesz

minden tőle telhetőt.

Hidd el, sem a zsarnok, sem a lázadó nem igazi önmagad. Ha megtanulsz bízni

intuíciódban és követni tanácsait, mind a zsarnok, mind a lázadó elhallgat benned, és

az lehetsz, aki valóban vagy.

- 79 -

Vizsgáld meg öntörvényeidet, viselkedési szokásaidat, amelyekről úgy érzed, hogy

követeléseket támasztanak veled szemben (zsarnoki módon), irányítanak. Használd

fel az alábbi kategorizálást, vesd össze a magadéval. A zárójeles részek példaként

szolgálnak.

vagyok, nem tudok pénzt keresni másként, hogy azt csinálhassam, amit akarok.)

várt kiadás merül fel, nem lehetek könnyelmű pénz dolgában.)

lehetek csapodár, jobb lesz, ha megelégszem azzal, amit kaptam.)

akivel szexuális kapcsolatom van, nekem kell lennem a legjobb, legérzékibb

szeretőnek.)

Most írd le mindazt, amivel semmiképpen nem értesz egyet, fűzz hozzá bármilyen

Miután kiírtad magadból a zsarnok és a lázadó vitáját, szállj le egy mélyebb pontra

testedben és kérdezd meg magadtól, hogy mi az, amit a legszívesebben csinálnál,

gyakorolnál; tárd fel, mi az igazi számodra. Írj le minden gondolatot vagy érzést,

amelyre ily módon bukkantál magadban.

- 80 -

Az áldozat-tudat az a hiedelem, hogy elhagyatottak, tehetetlenek vagyunk, hogy a

világ, a társadalom, a mindennapi élet olyan dolgokat "művel" velünk, amelyekkel

érzünk kiszolgáltatottságot, miszerint védtelenek és sebezhetőek vagyunk, nincs

beleszólásunk a körülöttünk történő dolgokba.

Az áldozat az oltalmazó erőt látja megmentőjében. A megmentő nem tudja, hogyan

védelmezze önmagát, mivel a másik megsegítésével törődik. Nem tudatosan ugyan,

de így, közvetett módon elsősorban magának szerez megelégedést. Szüksége van az

áldozatra, mert valakiről gondoskodnia kell. Úgy hiszi, hogy a másik erőtlen, gyenge

és szüksége van az ő segítségére.

Gondolom, valamennyien nagyon jól ismerjük ezt a jelenséget. A legtöbb áldozat

időt és energiát nem sajnálva kutat megmentő után, ahelyett, hogy megpróbálna,

megtanulna önmagáról gondoskodni. Senki sem lehet megmentő, ha bensőjében nem

áldozat is egyben, mégis úgy tűnhet, hogy valaki tipikus áldozat, míg a másik tipikus

megmentő alkat. A szélsőséges eseteket tekintve valóban vannak olyanok, akik

mindig bajban vannak és reményüket vesztve mások segítségére szorulnak. És

vannak mártírok, akik életük értelmét abban látják, hogy másokat megmentenek. De

mi, többiek általában ide-oda csapódunk a kétféle szerepben.

Kivétel nélkül mindannyian érzékeljük, látjuk, hogy mennyi a fájdalom a Földön. A

fájdalom ott van mindenütt, a környezetünkben élő emberekben, az újságokban, a

televízióban. Ennek a mindent elöntő fájdalomnak az okait csak úgy szüntethetjük

meg, hogy nem tagadjuk le azt, ami van. Lásd, érezd, és azután tudd is, hogy a

fájdalom olyan dolog, ami nem független tőlünk. Nem volna éhínség, gyilkosság,

nem volnának betegségek, ha némely érdekcsoportok nem idéznék elő létezésüket.

(Lásd a Világunk megváltoztatása című fejezetben.)

Ahhoz, hogy a megmentő tudatot átalakítsuk magunkban, tudomásul kell vennünk

saját fájdalmainkat. Kötelességünk megszüntetni azokat, ezért vegyük fel a

kapcsolatot a bennünk lakozó univerzumi erővel, hogy segítsen bajainkból

kigyógyulni. Ha látjuk, hogy valaki bajban van vagy tehetetlen, tudnunk kell, hogy

nekünk is van fájdalmunk és mi is elhagyatottak vagyunk. Nem segíthetünk valakin,

- 81 -

ha mi magunk nem éreztük és nem éltük át az elhagyatottság érzését. Akár áldozat,

akár megmentő vagyunk, az energia áramlásának gátat emelünk.

Az energia áramlása megszűnik, amint az ember mások baját helyezi előtérbe,

illetve mástól vár megoldást gondjaira. Az energia felszabadításához és az

univerzum segítségének elnyeréséhez mind az áldozatnak, mind a megmentőnek

önmagába kell mélyednie és bensőjéből kell segítséget kérnie.

A megmentő nem méri fel, hogy milyen nagy segítségre van szüksége magának is.

Annyira lefoglalja mások megsegítése, hogy észre sem veszi saját fájdalmait, bajait.

mást, akiről gondoskodnia kell. A megmentő tudat általában nagyon mélyre, még a

gyermekkorunkba visszavezethető élményben gyökerezik. Saját életemből tudok erre

példát. Még nagyon fiatal voltam, amikor elkezdtem másokról gondoskodni. Szüleim

már kisbaba koromban elváltak és nagyon korán úgy éreztem, hogy úgy kell

viselkednem, mint egy érett felnőttnek. Elvállaltam ennek a felelősségét, és közben

nem törődtem saját érzéseimmel. Szélsőséges megmentő voltam. Meg akartam

menteni a világot. Mindig megpróbáltam segíteni mindenkinek.

Csoportfoglalkozásokat szerveztem, mert az embereknek át akartam adni azt a

azt gondoltam, az emberek is igénylik és éppen rám van szükségük. Személyes

kapcsolataimban ugyanezt tettem. Sokakat vonzottam magamhoz, szeretőket és

barátokat egyaránt, akik láthatóan igényelték a segítségemet.

Amint tudatosabbá váltam, hamarosan észrevettem, hogy viselkedésemmel

Az a személy, akit óvsz, akin segítesz, pontosan érzi ezt. Érzi, hogy lekicsinyled,

alábecsülöd erejét, ahelyett, hogy valóban segítenél rajta. S mi több, közben

elhanyagolod önmagadat is, pedig ez az egyetlen útja annak, hogy az energia

áramlását megindítsd és a helyzetet megváltoztasd. Be kell látnod, hogy azért

választottad a megmentő szerepét, mert attól félsz, az emberek különben

hogy csak egyvalaki van segítségedre: igazi önmagad. Ennyi pontosan elég. Ha

törődsz önmagaddal, érzelmeiddel, másoktól is sok szeretetet és törődést kapsz.

Jól tudom, hogy a gondoskodásról nagyon nehéz leszokni. Szorongás és bűntudat

hangja akkor csöndesedik el, amikor tapasztalod az eredményeket. Azok, akiken

- 82 -

segíteni szoktál, elkezdenek gondoskodni magukról és te jobban fogod érezni

magadat.

Nem akarlak elbátortalanítani, ha másokon segíteni akarsz. Csak azt ajánlom, hogy

mielőtt segítesz, lásd be: ezt önmagadért is teszed. Lásd be azt is, hogy a mások

fájdalma a tiéd is. Akkor szállj mélyen magadba és kérd az univerzum segítségét:

elismered, hogy te is segítségre szorulsz és irányítást, segítséget kérsz.

Az egyetlen igazi módja annak, hogy másokon segíthess, ha pontosan azt teszed,

amit tenni szándékozol. Ha azt mondod: "Ó, tennem kellene valamit ebben az

ügyben", az nem az univerzum, hanem a bűntudatod hangja, vagy talán agyad kutat

valami ésszerű megoldás után. Ha bízol belső megérzéseidben és minden pillanatban

azt teszed, amit érzéseid szerint tenned kell, akkor az univerzum szabadon áramlik

át rajtad.

Érzéketlen és kegyetlen embernek tűnhet számodra az, aki nem segít a barátjának,

ha az ezt kéri tőle. Hiába vagy egyébként segítőkész, ha már egyszer valami

visszatart attól, hogy eleget tégy barátod kérésének; bíznod kell előérzetedben és

merj neki nemet mondani. Valójában az a helyzet, hogy csak barátod

tehetetlenségérzését erősíthetted volna, ha segítséget nyújtottál volna neki. Ha

megérzésedre hallgatsz és nemet mondasz, akkor segíted őt igazán, mert arra

ösztökéled, hogy a maga erejéből oldja meg a dolgot.

Máskor csodálatos érzés számodra, ha adni vagy segíteni tudsz valakinek. Bízz

ebben az érzésben és örülj, hogy örömöt szerezhetsz. Ha az adakozás, segítség szíved

szerinti, és nem kíván részedről áldozatot, tudd, hogy ez az univerzum ajándéka.

Az univerzum figyelmen kívül hagyja, hogy miképpen látjuk jónak a dolgok

alakulását, nem tartja számon terveinket, jótékonykodó cselekedeteinket.

Rendületlenül vezet bennünket a fény ragyogó útján.

Az emberek áldozat-tudata akkor szűnik meg, ha rájönnek, hogy nincs, aki segítsen

rajtuk, aki megmentse őket, amikor másokat hibáztatnak azért, hogy megkeseredett

az életük, s gyorsan változtatni akarnak rajta. A két dolog általában egy időben

következik be. Míg mások azon fáradoznak, hogy megmentsenek téged, te abba

fáradsz bele, hogy áldozat vagy. Ahhoz, hogy áldozat-tudatunkat megváltoztassuk,

- 83 -

átalakítsuk, egész eddigi életünk beidegződéseit felül kell bírálnunk. Születésünktől

fogva azt halljuk, hogy az erőt, a szeretetet, sebeinkre gyógyírt környezetünkben kell

keresni. Aztán amikor kiderül, hogy ez még sincs így, a külvilágot hibáztatjuk.

Ahelyett, hogy magunkba tekintenénk, mindennel szembeszegülünk, amit addig

megtanultunk. Rossz szokásunkkal szakítva, hagyjuk abba mások hibáztatását és

forduljunk az univerzumhoz megvilágosodásért. Ha áldozatnak érzed magad,

követően maradj nyitott a válasz befogadására, megértésére. A válasz különböző

utakon, módokon érkezhet: belső üzenetként, egy telefonhívás formájában, valakitől

érkező segítség révén.

teljes mértékben te vagy felelős azért a helyzetért, amelyben vagy és fordulj a benned

lévő univerzumhoz, mielőtt segítséget keresnél a külső világban.

Ha ezt teszed, megbecsülésedet fejezed ki saját erődnek. Belső női jelleged ezt érezni

fogja és válaszként több bölcsességet és erőt áraszt.

A gyógyulás csalhatatlan jelének könyvelhetjük el azt, amikor tagadjuk, hogy akár

mi, akár mások elhagyatottak lennének. Még a helyzetgyakorlatok "történései" is

elvezethetnek valakit régi hiedelmei és viselkedésmintái elhagyásához, az azokból

való kigyógyuláshoz.

helyzetben vannak, arra bátorítom őket, hogy az adott helyzetben mérjék fel saját

erejüket; jól figyeljék meg, milyen megoldásokra bukkantak. Általában belátják,

milyen fontos volt az egész szituáció ahhoz, hogy többet tudjanak meg magukról,

hogy önismeretük mélyüljön.

Ha nem ismerjük annak a módját, hogy önmagunkkal hogyan kell finoman bánni,

nagyon durva leckét kaphatunk. Belső hangunk hallatni kívánja magát, és ha mi

állandóan figyelmen kívül hagyjuk, egyre kényelmetlenebbül fogjuk érezni

magunkat. Baleseteket, betegséget és fájdalmat kerülhetünk el, ha bizalommal

hallgatunk megérzéseinkre és belső irányításunk szerint cselekszünk. Figyeld meg és

elemezd a következő kis történeteket, amelyek mindegyike az áldozat/megmentő

különböző viszonyait példázza.

Egyik csoportombéli nő elmesélte nekem, hogy álmából felébresztették és

megerőszakolták. Először egyszerűen lehetetlennek találta, hogy egyáltalán van ereje

- 84 -

elviselni ezt a helyzetet, másodszor pedig azt furcsállotta, hogy miért éppen ez a

fájdalmas, borzasztó esemény gyógyította ki az örökös áldozat-tudatából.

Megerőszakolása tehetetlenséget váltott ki belőle és félelelmet attól, hogy ismét

megtörténhet vele.

Ahhoz, hogy némileg eloszlassam a félelmét, úgy éreztem, meg kell tudnia: miért

teremthetett ilyesmire alkalmat. Ezzel sikerült ráébresztenem arra, hogy bármilyen

szörnyű, de erre volt szüksége. Ha más választása is lett volna, tökéletesen meg

tudott volna szabadulni attól a félelmétől, hogy ismét áldozattá váljon.

Hozzáfogott, hogy alaposan megvizsgálja megerőszakolásának esetét. Évekkel

korábban abban a félelemben élt, hogy egy férfi megerőszakolja. Mélyen rögződött

benne a rettegés, hogy ez megtörténhet. Tisztában volt azzal is, hogy élete végéig az

áldozat szerepére van ítélve. Megfigyelte, hogy mások általában hatalmat

gyakorolnak felette és neki nincs más választása, mint alárendelni magát bárki

hatalmának. Véleményem szerint ő maga teremtett olyan feltételeket, amelyek

kivetítették, sőt felerősítették azt, amit belsőleg érzett. Miután tudatosította ezeket a

hiedelmeket, ki is tudott gyógyulni belőlük, és azok tudatalattijában többé nem

gyakoroltak ellenőrzést felette.

Miután ismerte az előzményeket, a vele történtek okait, most már az is fontos volt

számára, hogy tökéletesen átélje a megerőszakolásával kapcsolatos érzéseit. Nagyon

haragudott az erőszaktevőre és a többiekre, akik uralkodtak rajta, és ezt nem is

titkolta. Amikor ráébredünk, hogy mi magunk vonzzuk a negatív dolgokat, nem

szabad haragunkat vagy félemünket befelé fordítanunk, egyáltalán magunk felé

irányítanunk. Az érzéseket ki kell fejezni. Ennek a nőnek, akit megerőszakoltak, arra

volt szüksége, hogy teljesen átélje érzéseit, és ezzel megszabaduljon tőlük,

visszanyerje személyisége erejét. Készségesen megtett mindent. Pár héttel a

csoportfoglalkozások befejezése után felhívott, elmondta, hogy esténként most már

úgy tud lefeküdni, hogy nem kell égve hagynia a lámpát, most már nem fél a

támadástól.

Másik páciensem az egyik helyi kórház alkoholista és kábítószeres osztályán

dolgozott. Rettenetesen kimerültnek érezte magát, de nem mert szabadnapot

kivenni, mert ezzel is az állását kockáztatta volna. Olyan helyzetbe került, hogy nem

tudott magán segíteni, szinte beleveszett a munkába. Maradt hát, másokon segített,

miközben saját érzéseit elhanyagolta, holott azok az érzések "sikoltoztak", hogy

meghallja őket. Egyre fáradtabb lett, elkezdte betegeit sértegetni és ingerültsége

nőttön nőtt. Kocsija háromszor is elromlott három hónap alatt, emiatt még

görcsösebben ragaszkodott az állásához, mert a kocsijavítás költségei is pluszterhet

jelentettek. Semmi kiutat nem látott.

Mivel nem tudta, mi az oka általános ingerültségének, mindentől félni kezdett. Félt

- 85 -

munkába menni, félt a betegeitől és félt saját állapotától is. Bezárkózott, áldozatnak

érezte magát, arra várt, hogy valaki megmentse, segítségére siessen, elsősorban

anyagi helyzetének romlása miatt. Tehetetlennek érezte magát.

Egyik napon megjelent munkahelyén és nem volt képes arra, hogy beteget lásson.

Kétségbeesésében sírni kezdett. Munkatársai azt tanácsolták, hogy vegyen ki egypár

nap szabadságot. A megrázkódtatás hatására fizikai panaszai is lettek, ezért elment

orvosához, aki stressz következtében beállt munkaképtelenséget állapított meg nála.

El is utazott a városból egy hónapra pihenni. Elkezdett hallgatni belső igényeire,

figyelembe is vette azokat és kigyógyította önmagát.

Sikerült megszabadulnia a megmentő és az áldozat sémájától, közben

alkotóenergiája felszabadult, amit addig lekötött a munkája. Felfedezte, hogy

alkotóképessége más területen is gyümölcsöztethető. Szervezett egy vidám

csoportfoglalkozást és újra elkezdett írni, hogy kifejezze önmagát. Úgy döntött, hogy

nem megy vissza dolgozni a kórházba.

Egy másik asszonyt az egyik csoportomban szinte sorozatban érték kisebb balesetek

a háza táján. Intuitív úton érezte, hogy nem jó, ha sokkal több munka elvégzésére

kényszeríti magát, mint amennyit elbír, de azt is érezte, hogy nem szabad ellustulnia.

Végül is addig gyötörte magát, mígnem autóbalesetet szenvedett és kórházba került.

Ettől fogva többé nem erőltette magát, és belátta, hogy kevesebbet kell vállalnia.

Kórházi tartózkodása alatt elhatározta, hogy eladja a házát és visszavonul az üzleti

élettől. Utazni, szórakozni kezdett és kedvtelésből olyasmivel töltötte az időt, amit

mindig is csinálni szeretett volna. Most már nincsenek balesetei, boldognak és

izgalmasnak érzi az életét.

1./ Írd össze, hogy mikor érzed magad erőtlennek vagy áldozatnak.

2./ Csoportosításod első helyzetére gondolj, hunyd be a szemed és lásd magad azon

a bizonyos helyen. Érezd át csalódottságod, magányosságod és reménytelenséged

- 86 -

érzéseit. Szánj néhány percet ennek átgondolására.

3./ Most képzeld magad dühösnek és iszonyú mérgesnek attól, hogy hogyan lehettél

ilyen tehetetlenné életed folyamán.

4./ Ezután érezd magad erőteljesnek, érezd magadban a kitartást, alkotóképességet,

ragyogást és a lelket. Tekints úgy magadra, hogy van választási lehetőséged. Amint

elkezdted ezt látni és érezni, tárd fel, hogy hogyan járnál el abban a lehetetlen

ügyben, amiben benne vagy. Fogadj be bármi képzetet, vagy ötletet, amely ér.

5./ Csoportosításod minden tételével kapcsolatban ismételd meg a fenti

gyakorlatokat.

1./ Írd össze, hogy milyen helyzetekben mentenél meg másokat.

2./ Minden helyzetet külön-külön felidézve, hunyd be a szemed, lásd a személyt

vagy személyeket, akit/akiket hősként, egyénként megszabadítasz. Most hagyd őket

magukra, saját erejükre, azaz az univerzumra bízva.

3./ Ezután lásd, hogy önmagadról gondoskodsz minden egyes helyzetben. Mit

tudsz tenni önmagad érdekében azért, hogy elégedett legyél?

- 87 -

Mint az univerzum közvetítőcsatornája, kifejezésmódok és érzelmek teljes

skálájával kell rendelkeznünk. Ha a magasabb rendű erő azt sugallja, hogy siessünk,

akkor megállás és kérdezősködés nélkül sietnünk kell. Ha azt mondja, hogy várnunk

kell, tudnunk kell lazítani és élvezzük a semmittevést, amíg újabb üzenetet nem

kapunk. Mindig arra kapunk ösztönzést, hogy saját, kevésbé ismert jellegünket

tárjuk fel, hogy új módon szerezzünk tapasztalatokat és új formában fejezzük ki

magunkat. Ha figyelmen kívül hagyjuk ezeket a benső indíttatásokat, akkor végül is

a külső élet körülményei fognak belső önmagunk feltárására kényszeríteni. Így vagy

úgy, magasabb rendű önmagunk megbizonyosodik arról, hogy befogadjuk-e azokat

az üzeneteket, amelyeket azért kapunk, hogy tudjuk, mit kell tennünk. Egyik

szélsőséges helyzetből a másikba kerülhetünk, amíg csak el nem érjük az egyensúly

állapotát.

Nincs kizárva, hogy intuíciónk olyan irányba vezérel bennünket, ami új is és más is,

mint a korábbi. Ha valamelyikfajta személyiségünkben, szerepünkben kényelmesen

érezzük magunkat, még akkor is elképzelhető, hogy éppen az ellenkezőjének a

kifejezésére leszünk felszólítva. Ezt jó tudni, főként addig, amíg tanuljuk belső

Az a tapasztalatom, hogy két alapvető személyiségtípus létezik. Segítségül

szolgálhat az, ha felismerjük, hogy melyik bennünk az erősebb, melyik felé hajlunk

inkább. Vannak természetesen olyanok, akikben ötvöződik a kétféle alapvető típus;

ők az élet bizonyos területein egyik jellegük, más területeken pedig a másik jellegük

szerint cselekszenek.

rögtön tudják, hogy mit, hogyan kell csinálni és általában nem félnek a

vállalkozásoktól, bátran kockáztatnak, nem kertelnek, megmondják a maguk igazát,

új dolgokba vágnak bele. Alapvetően nagyon értenek ahhoz, hogy kiadják a bennük

lévő energiát. Viszont nehezen fogadnak be, vagy el, valamit. Nagyon nem szeretik,

ha sebezhetőnek érzik magukat. A legkínzóbb dolog számukra a semmittevés, ha

nem foglalhatják el magukat valamilyen alkotótevékenységgel. A tétlenségben

eltöltendő idő kényelmetlenséget okoz számukra, ezért ezeket az időszakokat egy

csomó tennivalóval töltik ki. Hajlandók arra, hogy irányítsák őket és a legnehezebb

számukra mindig az, ha igazán lazítaniuk kell. Bennük a férfiúi jelleg, az aktív

energia az erősebb, és valahogy kényelmetlenül érzik magukat, ha intuitív (női)

jellegükre vannak utalva.

- 88 -

és könnyedén veszik az élet fordulatait. Élvezik az élet apró örömeit és tudják, hogy

önmagukat és másokat hogyan kell kezelni, tudnak játszani és gyengédek lenni. A

létezők általában jól nevelhetők, türelmesek és boldogok, ha semmittevés adódik

számukra. Ha komolyabb tennivalóval találják magukat szemben, az komoly

problémát okoz nekik. Nem szeretnek kitűnni új vagy szokatlan módon és

hajlamosak a visszahúzódásra. Tapintatosak, önzetlenek és néha nehezen fejezik ki

érzéseiket vagy nyilvánítanak véleményt. Aggódnak amiatt, hogy mások milyen

véleménnyel vannak róluk. Lehet, hogy kényelmetlenül érzik magukat a világban és

nincs bizalmuk az emberekhez, a vállalkozáshoz, az üzlethez, a pénzhez és hasonló

dolgokhoz. Női, befogadó jellegük fejlettebb, kényelmetlennek érzik férfi jellegüket,

de legalábbis bizalmatlanok azzal szemben.

Ha elsősorban tevékeny vagy, úgy intuíciód majdnem biztos, hogy a lassítás

irányába fog ösztönözni. Érzéseid azt fogják sugallni, hogy állj le, pihenj, lazíts, végy

ki egy nap (vagy egy hét vagy fél év) szabadságot, tölts önmagaddal több időt

egyedül, járd a természetet, teljenek úgy napjaid, hogy nem tervezel tennivalókat

előre és nem írod tele a naptáradat. S csak azt cselekedd, amit energiád sugall, úgy,

ahogyan azt valóban érzed. Az a legnehezebb a tevékenyek esetében, ha semmiféle

üzenetet, belső hangot nem észlelnek, mert annyira kifáradtak, és semmittevőn csak

várnak, amíg valami történik. Én magam elsősorban tevékeny vagyok, listagyártó,

kibírhatatlanul aktív személy, és az egyik legnehezebb feladat számomra, ha az

univerzum azt kéri tőlem, hogy ne tegyek semmit! S mégis azt kell mondanom, hogy

ötletdúsak is, mert ilyenkor tudok leállni annyi időre, hogy a lelkemmel törődjem.

Belegondoltam, és rá kellett döbbennem, hogy egész életemben azért voltam olyan

több tevékenységre fog ösztönözni, több megnyilatkozásra, több kockázatra.

Számodra e helyzet megoldásának kulcsa az, hogy ezeket az ösztönzéseket követed

és megteszel olyan dolgokat is, amilyeneket rendes körülmények között nem tennél

meg. Nem kell eleinte tudnod, hogy miért teszel meg valamit és nem feltétlenül

fogod tapasztalni a megtett dolgok eredményeit sem. Csak az a fontos, hogy

ösztönösen azt tedd, amit érzéseid diktálnak, főként emberi kapcsolataidban, amikor

alkotóenergiádat kell hasznosítanod, pénzügyi kérdésekben vagy bármi más ügyben,

amitől egyébként húzódoznál. Ne tégy semmit erőszakosabban és semmiképpen ne

menj messzebb annál, mint amennyire képes vagy. Nagyon fontos, hogy saját

egyéniséged korlátait felmérd, azokat tiszteletben tarsd és ne diktálj magadnak

gyorsabb ütemű fejlődést, mint amilyenre képes vagy. Biztos lehetsz abban, hogy az

- 89 -

tenni, az nem az univerzum hangja.) Inkább csak kövesd azt az érzésedet, amely

elvezet önkifejezésednek gyakorlásához és támogató, segítő módon megteremti

meggyőződésedet, hitedet!

Helyezkedj el kényelmesen és hunyd be a szemed. Végy néhány mély lélegzetet és

minden kilégzéskor lazítsd el egyre jobban testedet és gondolj mélyen az öntudat

nyugodt szintjére. Képzeld magadat nagyon kiegyensúlyozottnak. Tudsz lazítani,

gyakran játszol és neveled magad, élvezed, hogy van időd és tered az életben, ha

semmi különös nincs, amit meg kell csinálnod. Bár spontánul cselekszel, érzéseid és

belső indíttatásod szerint, fejezd magad ki egyenesen és határozottan. S kockáztasd

meg, hogy új dolgokba fogsz, mihelyt erre hajlandóságot érzel. A tevékenyek és a

létezők teljes skálája szerint élsz, így semmi nem akadályoz meg abban, hogy belső

vezérlésedet követve, akár az egyik, akár a másik irányba indulj tovább.

Ha elsősorban tevékeny vagy, tudatosan, egy napig lehetőleg semmit ne tegyél,

vagy csak nagyon kevés elfoglaltságod legyen. Figyeld meg, ezt követően hogyan

érzed magad és mi történik.

Ha inkább létező vagy, egy napig azt tedd, amit indíttatásod, hajlandóságod sugall,

anélkül, hogy bármi komoly eredményt remélnél. Próbálj ki több új módszert, főként

olyanokat, amelyek közt szerepel az emberi kapcsolatfelvétel is, vagy láss hozzá,

hogy más módon jelenj meg a világban, mutass fel valami újat magadból. Figyeld

meg, hogy a gyakorlat előtt, alatt és után hogy érezted magad.

- 90 -

A régi világban a kapcsolatok külsődleges vonatkozását tartottuk szem előtt,

környezetünktől igyekeztünk kapni valamit, hogy teljes egésznek, boldognak

érezhessük magunkat. Ez az elvárás eleve elégedetlenséget, csalódottságot és

bosszúságot okoz. Ezek az érzések vagy állandó harcra kényszerítenek bennünket,

vagy elfojtjuk őket és abból érzelmi közömbösség következik. Érzelmi labilitásunkból

fakadóan mégis körmünk szakadtáig ragaszkodunk a kapcsolatainkhoz, vagy innenoda

kapkodva keressük azt a valamit, ami hiányérzetünket megszüntetné.

Mi mindannyian ugyanabban a tragikus helyzetben vagyunk jó néhány ezredéve, és

csak most tűnik úgy, hogy valamiféle krízisponthoz közeledünk. A kapcsolatok és a

családok eddig ismert, hagyományos formái széthullóban vannak, méghozzá igen

gyors ütemben. Sokan pánikba esnek emiatt, többen megpróbálják feléleszteni a régi

hagyományokat és értékrendet, hogy legalább saját életükben legyen illúziója a

rendnek, amibe bele lehet kapaszkodni.

Haszontalan igyekezet visszafelé haladnunk, mivel a tudatunk már arra a szintre

fejlődött, hogy akár áldozatok árán is ragaszkodik az élet megszokott útjához. Régen

a legtöbb ember valójában egy halott kapcsolattól függött egy egész életen át, mivel

ez biztosította számára a fizikai és érzelmi stabilitást.

Most már egyre többen vagyunk, akik felismerjük, hogy egy kapcsolat lehet még

meghittebb, időtállóan eleven és élvezetes. Hagyjuk, hogy a régi sémák hadd

keressék csak azokat a régi eszményképeket, mi nem tudjuk, hogy hol lehet rájuk

találni. Legtöbbünk még mindig nem bensőjében keresi önmagát, és azt mondjuk,

bárcsak megtalálnánk az igazi férfit vagy nőt, akivel boldogan élhetnénk, de az is

nagyszerű lenne, ha csak gyerekeink vagy szüleink találnák meg a helyes utat.

Zavarodottak, tanácstalanok és csalódottak vagyunk, kapcsolataink kaotikusnak

látszanak, nincsenek már régi hagyományaink, melyeket megtanulhatnánk,

követhetnénk, de újak sincsenek még, amelyek a régiek helyét betölthetnék. Mégsem

nézhetünk visszafelé, előre kell haladnunk az ismeretlenbe, hogy megteremthessük a

kapcsolatok egészen új minőségét.

Csakhogy a kapcsolatok nem kívül vannak, hanem bensőnkben alakulnak ki; ez az

az egyszerű igazság, amelyet fel kell ismernünk és el kell fogadnunk. Az igazi

kapcsolatom önmagammal szövődik; a többi csak ennek a tükre. Amint megtanulom

önmagamat szeretni, automatikusan másoktól is megkapom a szeretetet és a

megbecsülést, amelyekre egyébként nagyon vágyom. Ha elkötelezem magam saját

magamnak és az igazságnak, akkor ennek köszönhetően hozzám is önmagukhoz

hasonlóan hű emberek fognak vonzódni. Ha bensőséges, őszinte viszonyban vagyok

önnön érzéseimmel, az lehetőséget teremt arra, hogy ugyanilyen bensőséges

- 91 -

viszonyba kerüljek másokkal is. Belső derűmből, kiegyensúlyozottságomból

fakadóan kellemesen töltöm az időt másokkal is. Az univerzum rajtam keresztül

áramló eleven, éltető ereje élvezettel, elégedettséggel tölt el, s ezeket az érzéseket

megosztom azokkal, akikkel kapcsolatba kerülök.

Tekintve, hogy sokan soha nem tanultuk meg igazán, hogyan kell önmagunkról

gondoskodnunk, kapcsolatainkban arra törekedtünk, hogy olyan valakit próbáltunk

találni, aki gondoskodik rólunk.

Csecsemőkorunkban nagyon fogékonyak és intuitívek vagyunk. Születésünk

pillanatától fogva felfogjuk szüleink érzelmi válságait, vágyait és azonnal fejleszteni

kezdjük magunkban azt a képességet, amellyel örömöt, elégedettséget tudunk

szerezni számukra, mert így érjük el, hogy folyamatosan gondoskodjanak rólunk.

Későbbi kapcsolatainkban nagyjából ugyanezt a vonalat követjük. Kimondatlanul,

nem tudati szinten szerződést kötünk, amely szerint: "Én megpróbálom megtenni

mindazt, amit elvársz tőlem és olyan leszek, amilyennek te kívánsz látni; te viszont

adj meg nekem mindent, amire szükségem van és ne hagyj magamra".

Ez a rendszer nem működik valami csodálatosan. Mások ritkán tudják a mi

igényeinket következetesen és sikeresen teljesíteni, így csalódottakká és

közömbösekké válunk. S akkor vagy más után nézünk, aki igényeinknek jobban

megfelel (ami soha nem szokott sikerülni), vagy visszahúzódunk, hogy jóval

kevesebbel is beérjük, mint amennyire valójában vágyunk. Ha pedig mi próbáljuk

meg másoknak megadni, amit ők kívánnak tőlünk, akkor egyáltalán nem biztos,

hogy azt tesszük, amit saját akaratunk szerint nem tennénk. Így aztán tudatosan

vagy tudat alatt, de sértetten véget vetünk a kapcsolatnak.

Ezen a ponton egyértelművé válhat számunkra, hogy miközben mások óhajait

teljesítjük, nem gondoskodnunk önmagunkról. Egyedül én vagyok, aki valóban

gondoskodni tudok magamról úgy, ahogy az nekem jólesik és hagyni kell, hogy

mások saját gondjaikkal, bajaikkal, önerejükből birkózzanak meg.

Mit jelent egyáltalán az, hogy az ember viselje gondját önmagának? Nekem azt

jelenti, hogy megbízom intuíciómban és követem. Jelenti azt, hogy időt fordítok

minden érzésem meghallgatására - beleértve azt a gyermeket is magamban, aki néha

megsértődik vagy megrémül - és úgy válaszolok ezekre az érzésekre, hogy az általuk

ösztönzött cselekedeteim szeretettel és gondoskodással telítődjenek. Jelenti azt is,

- 92 -

hogy saját érzéseimet állítom előtérbe és bízom abban, hogy amikor ezt teszem,

mindenki más óhajáról, kívánságáról is gondoskodom és semmi sem marad

elintézetlenül.

Például, ha szomorúnak érzem magam, minden habozás nélkül bemászom az

ágyamba és sírok, így szakítva időt arra, hogy szeressem és vigasztaljam magamat.

Vagy lehet, hogy találok valakit, aki együttérez és elbeszélget velem egészen addig,

amíg szomorúságom nagy része köddé válik és már könnyebben el tudom viselni.

Ha túl sokat dolgoztam - már megtanultam -, félre kell tenni a munkát, nem számít,

hogy milyen fontos vagy sürgős, és időt szakítok valami kikapcsolódásra vagy

veszek egy jó meleg fürdőt és olvasok.

Ha valaki, akit szeretek, olyasmit kíván tőlem, amit nem szívesen tennék meg, már

megtanultam nemet mondani és bízom abban, hogy ha emiatt elhagy (legyen az férfi

vagy nő), az még mindig jobb neki is, mintha kényszerűségből megtettem volna,

amit nem akartam. Viszont, ha igent mondok, akkor azt őszintén is gondolom,

érzem.

Itt most egy lényeges pontra szeretném felhívni a figyelmet. Ez olyasvalamire

vonatkozik, amiben magam sem tudtam eligazodni hosszú időn keresztül, de végül

sikerült. Az önmagunkról való gondoskodás nem azt jelenti, hogy mindent

önmagunknak kell megcsinálnunk. Az önmagunkkal való jó kapcsolat megteremtése

nem légüres térben történik mindenféle egyéb viszonyunk megszakítása révén. Más

szóval: az nem úgy megy, hogy néhány évre remetévé válunk, mondjuk addig, amíg

tökéletes kapcsolatot nem alakítunk ki önmagunkkal és aztán hipp-hopp, ismét

megjelenünk és másokkal is nagyon jóban leszünk.

Természetesen az nagyon fontos, hogy tudjunk egyedül lenni és vannak is olyanok,

akik készakarva kivonják magukat kapcsolataik köréből, amíg önmagukban nem

rendezték érzelmeikhez fűződő viszonyukat. Előbb vagy utóbb azonban

rákényszerülünk, hogy a tükörbe nézzünk. Az embernek arra van szüksége, hogy

kiegyensúlyozott, szilárd kapcsolatban legyen önmagával, s hogy ez valóban így vane,

arról környezetén és a többi emberrel való együttléten keresztül győződhet meg.

Az a döntő, hogy mire összpontosítunk. A régi világban a másik személyre és

magára a kapcsolatra figyeltünk. Azért beszélgetett az ember a másikkal, hogy

jobban megértse magát és minél többet nyújtson abból, amire saját magának

szüksége volt. Az új világban a kapcsolatok esetén arra kerül a hangsúly, hogy előbb

önmagaddal és az univerzummal építs ki kapcsolatot. Azért vagy együtt másokkal,

hogy csatornád tiszta legyen és magadnak többet tudj nyújtani abból, amire

szükséged van. A látszat talán ugyanaz, de az energia és az eredmény teljesen más.

- 93 -

Például tegyük fel, hogy magányosnak érzem magam és azt kívánom kedvesemtől,

hogy töltse velem az estéjét, pedig tudom, hogy egyéb programja van. Korábban

talán nem mertem ilyesmire megkérni őt, ha volt ilyen óhajom. Lehet, hogy inkább

otthon maradtam volna és arra összpontosítottam volna, hogy tanuljam élvezni az

egyedüllétet. Nos, később, amikor újra találkoztunk, sértődöttséget éreztem volna,

bár nem ismertem volna el sem magamban, sem előtte. De neki mindenképpen

bűntudata támadt volna velem szemben. Mindebből semmi sem került volna

felszínre, amíg végre valami vita közben azt mondtam volna: "Te amúgy sem törődsz

az én érzéseimmel, soha nem akarsz velem lenni". Ez az a pont, amikor telepatikusan

közlöm vele rejtett érzéseimet arról, hogy végeredményben ő a felelős az én

boldog(talan)ságomért.

Most (legalább is remélem), mindjárt az elején sokkal egyenesebben fognék hozzá.

Azt mondanám: "Tudom, hogy egyéb terveid vannak, de nagyon egyedül érzem

magam és igazán azt szeretném, ha ezt az estét velem töltenéd". Tehát felelősséget

érezve kérek valamit, amit óhajtok és amikor ezt teszem, önmagamról gondoskodom,

bár tőle kérem, hogy tegyen meg valamit. A lényeg itt abban van, hogy a kéréssel

valóban magamra koncentrálok; ez az, amit érzek, és ez az, amit akarok. Vállalnom

kell a gyengeségemet, el kell viselnem, hogy sebezhetővé tettem magam ezzel a

kéréssel. De arra jöttem rá, hogy pont ez a sebezhetőség az, ami miatt kimondom,

hogy mit érzek, és akarok; ez az, ami miatt teljes embernek érzem magam. Ebben az

értelemben máris jobb a közérzetem, mert hajlandó voltam önmagamat támogatni,

segíteni.

Így mindent nyíltan megmondtam és barátomon múlik, hogy őszintén válaszoljon.

Ha teljesíti a kérésemet, az olyan, mint tejszínhab a tortán. Ha nem, úgy szomorú és

sértődött lehetek. Felveszem a kapcsolatot az érzéseimmel, beszélek velük (ezt most

ismét a magam érdekében teszem, azért, hogy tisztázzam magamban érzéseimet) és

annyiban hagyom a dolgot. Ezt az estét arra fogom használni, hogy mélyebben

magamba szálljak és kapcsolatba lépjek az univerzummal.

Nagyon érdekes dologra jöttem rá: olyankor, amikor őszintén és kereken közlök

valamit és kimondok mindent, amit akarok, olyannak látszom, mint akit nem nagyon

izgat a másik válasza. Lehet, hogy nem pontosan azt teszi, amire én számítok, de

mivel törődtem magammal, annyira tisztának és erősnek érzem magam, hogy sokkal

simábban elfogadok bármilyen választ. Ha őszinteségemet és sebezhetőségemet

bevallom kedvesemnek, barátaimnak és családtagjaimnak, akkor nem kell ezeknek a

kapcsolatoknak úgy végződniük, hogy rejtett óhajok és régi sebek maradjanak

utánuk.

Ha így gondoskodsz magadról, gyakrabban eléred azt, amit akarsz. Ha mégsem,

akkor is van mit tenned. Szállj mélyen magadba és hangolódj rá arra a hangra,

amelyen belső érzésed súgja meg neked, hogy legközelebb mit kell tenned. Mindig

- 94 -

mélyítsd el kapcsolatodat az univerzummal.

Az önmagadhoz fűződő bensőséges kapcsolat fontos feltétele, hogy pontosan

ismerd vágyaidat és ne szégyelld kérni, amire szükséged van. Rendszerint nem

kérünk szívesen, mert így attól tartunk, hogy sóvárgónak fogunk látszani. Holott

éppen az eltitkolt, fel nem ismert vágyak tesznek bennünket valóban sóvárgóvá.

Ezek nem fejeződnek ki egyenesen, nyíltan, hanem közvetetten, telepatikusan. Az

emberek ezt megérzik és eltávolodnak tőlünk, mert megérzéseik, intuícióik alapján

tisztában vannak azzal, hogy képtelenek segíteni, amíg mi magunk sem ismerjük fel,

mire van szükségünk.

Ellentmondásnak tűnhet, ha az állítom, hogy amint felismerjük saját

szükségleteinket, óhajainkat, és nyíltan segítséget kérünk, egyből erősebbnek

érezzük magunkat. Ez a bennünk lévő férfi jelleg segítsége női jellegünknek.

Az emberek természetesnek találják, hogy adjanak nekünk, mi magunk pedig egyre

teljesebbnek érezzük magunkat.

Feltűnt nekem, hogy amikor bízom energiámban és tanácsai szerint cselekszem,

akkor olyan emberekkel kerülök kapcsolatba, akiktől a legtöbbet tanulhatok. Minél

erősebb ez a vonzás, annál élesebb a tükör. Tehát az energia mindig a

legtanulságosabb helyzeteket teremti meg számomra.

Eleinte talán megriadunk ettől az életmódtól. Eddigi életünkben elriasztottak

bennünket attól, hogy érzéseinkben bízzunk, különösen, ami kapcsolatainkat és azok

szexuális vonatkozásait illeti. Mivel ez az energia nagyon erős, változó és előre

meghatározhatatlan, attól félünk, hogy a káosz eluralkodik a helyzeten. Rettegünk

attól, hogy valaki megsért bennünket, vagy mi megsértünk valakit. Nem bízunk

abban, hogy az univerzum pontosan tudja, mit miért tesz, esetleg nem bízunk abban

sem, hogy követni tudjuk az energiát. Minderre alapos okunk van. Ami a

kapcsolatokat illeti, annyi régi séma és beidegződés működik bennünk, hogy néha

valóban nehéz pontosan kihallani intuíciónk igaz hangját.

Azt hiszem, nincs semmiféle egyszerű módja annak, hogy feloldjuk magunkban az

energia iránti bizalmatlanságból fakadó félelmet. Vagy kitérünk az egész elől, vagy

úgy közelítünk hozzá, hogy igyekszünk energiánkat követve a legjobb

tehetségünknek megfelelően cselekedni, tanulunk "hibáinkból" és e folyamatban

kigyógyulunk félelmeinkből, csatornánk tisztul.

- 95 -

Egészen mostanáig többségünk nem törődött azokkal a szorongásokkal,

félelmekkel, amelyeket a mindenféle kapcsolatot kordában tartó, szigorú viselkedési

szabályok alakítottak ki bennünk. Minden kapcsolatfajta valamilyen csoportba

sorolható és minden ilyen csoportnak megvan a megfelelő viselkedési szabályzata.

Például: ez az ember egyik barátom, ezért úgy viselkedem vele; ez a férjem, tehát

feltehetően ezeket a dolgokat fogja csinálni; emez a rokonom, úgyhogy vele így meg

így viselkedünk; és így tovább. Így nagyon kicsi a valószínűsége, hogy egy

kapcsolatról kiderüljön, olyan-e, amilyennek mutatja magát.

Néhányan lázadoznak ezek ellen a szabályok ellen és szándékosan olyan

kapcsolatokat teremtenek, amelyek mindezekkel szöges ellentétben állnak

(többnejűség, homoszexuális és biszexuális kapcsolatok és így tovább). Ha lázadásra

érzünk hajlamot, tudnunk kell, hogy ezek a deviáns kapcsolatok leginkább a

szabályok elleni reakciót jelzik és nem feltétlenül jelentik azt, hogy ráhangolódtunk

az igazi energiára.

Amint minden ember külön valóság, és sajátosságaiban különbözik mindenki

mástól, hasonlóképpen minden kapcsolat - legyen az két vagy több emberé - szintén

egyedi a maga nemében. Egyetlen kapcsolat sem pontosan olyan, mint bármely

másik. Az univerzum természete is állandóan változik. Az emberek is, a kapcsolatok

is állandó mozgásban vannak.

Így, ha a kapcsolatokat megpróbáljuk szigorúan osztályozni és azután azok szerint

szabályozni, akkor halálra ítéljük kapcsolatainkat. Ezt követően rengeteg időbe és

fáradságba telik, hogy újra életre keltsük kapcsolatainkat.

Engednünk kell, hogy kapcsolataink kibontakozzanak és kiteljesedjenek. Ha

ráhangolódunk benső önmagunkra, bízunk magunkban és egymással őszintén és

semmit sem eltitkolva beszélünk, akkor a kapcsolat a maga sajátos és csodálatos

módján teljesedik ki. Minden kapcsolat bámulatra méltó kaland; soha nem tudhatjuk

pontosan, hogy hová vezet, hogyan fog végződni. Állandóan változik a hangulata, a

zamata, de még a formája is, mondhatni percről percre, napról napra, évről évre. Van

úgy, hogy közelebb és közelebb hoz bennünket egymáshoz. Máskor teljesen eltávolít.

Gondolatban számításba vehetünk egy fontos dolgot. A kapcsolatok az

univerzummal való kapcsolat mélyebb szintjére visznek bennünket és erősítik

bizalmunkat az univerzumban. Cserébe mélyebb bizalmat és meghittséget kapunk

másoktól.

- 96 -

Amikor az energiánkba vetett bizalomról beszélünk, gyakran felvetődik a kérdés,

hogy az elkötelezettség fogalma hogyan illik bele ebbe a képbe.

Tekintettel arra, hogy külső környezetünkre koncentráltunk, legtöbbünk már

elkötelezte magát valamilyen külső kapcsolathoz. Erre szolgálnak a különféle

viselkedési szabályok: "elfogadom, hogy így kell viselkedni, mert akkor lehetek

biztos ebben a kapcsolatban". Általában ezek a bizonyos szabályok nincsenek

szigorúan megfogalmazva, de mindenki ismeri őket. Az emberek azt mondják, hogy

elkötelezett kapcsolatuk van, de ritkán tisztázzák, akár csak önmaguk számára, akár

egymás közt, hogy minek a betartására vagy elutasítására kötelezték el magukat.

Lássunk egy példát az elutasítás esetére. Tegyük fel, hogy a partnerek abban

állapodtak meg, nem folytatnak szexuális kapcsolatot senki mással. Ez persze

"meglehetősen" bizonytalan megfogalmazás egy megállapodás esetén, mivel senki

nem határozta meg, mit jelent a "szexuális kapcsolat". Ez a burkolt megfogalmazás -

nyilván - azt jelenti, hogy nem érzünk szexuális vonzalmat senki más iránt. No de

miképpen lehet szerződésben leszögezni azt, hogy valamit nem érzünk? Az érzések

nem a tudatos irányításunk alatt állnak, nem tudatunk szerint működnek.

A valódi probléma az elkötelezettséggel kapcsolatban az - legalábbis, ami a

külsőségeket illeti -, hogy nem teszi lehetővé az emberek és a kapcsolatok

szükségszerű fejlődését és változását. Ha megfogadjuk, hogy a törvények egy

sorozata szerint fogunk érezni vagy viselkedni, lehet, hogy választani kell belső igazi

önmagunk és a szabályokhoz való ragaszkodás között. Amikor nem vagyunk

őszinték, ha nem magunkat adjuk, nem sok esélyünk van jó kapcsolatokra.

Végeztünk, befejeztük, olyan volt az egész, mint egy szép üres kagyló - kívülről szép,

de nem valóságos emberek között szövődött.

Ez a fajta elkötelezettség nem engedi, hogy a kapcsolat mint forma megváltozzék,

ezért sokkal gyakrabban inkább megszűnik, mintsem átalakulván, fennmaradna.

Tény az, hogy a kapcsolatok maguk is változnak, formájukat tekintve is, és nincs

olyan elkötelezettség, amely garanciát nyújtana arra, hogy ne így legyen. Semmiféle

külső forma nem tudja megadni kapcsolataink stabilitását, biztonságát, hiába

szeretnénk. Lehetünk 50 évig házasok és az 51. évben hitvesünk elhatározza, hogy

elhagy bennünket.

Ha ezt csupán mint tényt fogadjuk el, ez már önmagában sok csalódástól kímélhet

meg bennünket. Az egymástól elváló párok majdnem mindig azt érzik, hogy

tévedtek, mert az hitték, hogy minden házasság örökké tart. Pedig sok esetben maga

a házasság igazán jó volt - mindkét házastársat hozzásegítette, hogy fejlődésükben

- 97 -

eljussanak arra a szintre, ahol már nem igénylik az elavult formát.

Sok esetben az okozza a fájdalmat, hogy nem tudjuk, hogyan változtassunk a

kapcsolat formáján, miközben még mindig tiszteletben tartjuk a szeretet és kapcsolat

alapelvét. Ha valakivel igaz módon összetartozunk, az örökké tartó kapcsolat lesz.

Mindenesetre a kapcsolatban az energia növekszik vagy csökken, azaz változó, attól

függően, hogy egy adott idő alatt mennyi tanulnivaló van az energiától. Amikor

sokat tanultunk a partnerünkkel együtt töltött idő alatt, akkor lehetséges, hogy az

energia lecsökken addig, amíg nincs szükségünk annyi közös együttlétre. A

kapcsolat a két lélek között még ilyenkor is erős marad. Előfordul, hogy az energia

később más szinten megújhodik.

Ezt nehezen érjük föl ésszel, ezért bűnösnek érezzük magunkat, csalódottá válunk

és megsértődünk, ha kapcsolatunk formája megváltozik. Nem tudjuk a módját,

hogyan osszuk meg érzelmeinket, így gyakran inkább megszakítjuk a kapcsolatot. Ez

persze fájdalmat okoz nekünk, mert gyakorlatilag saját mély érzéseinket szakítjuk

meg. Az én tapasztalatom szerint a szakítások viszonylag fájdalommentesek, sőt

szépek lehetnek, ha folyamatosan, őszintén tartjuk önmagunkkal a kapcsolatot és

bízunk önmagunkban.

Legtöbben azt hiszik, hogy a kapcsolat fenntartásához áldozatvállalás és

megalkuvás szükséges. Ez a tévhit végeredményben onnan ered, hogy félreértjük az

univerzum természetét. Azt hisszük, attól félünk, hogy nem jut onnan elég szeretet

számunkra, és hogy az igazság sértő lehet. Holott az univerzum tele van szeretettel

és az igazság, ha ismerjük, mindig pozitív. Saját korlátaink és félelmeink teszik csak

negatívvá.

Ha valóban őszinte vagyok és azt kérem, amit akarok - érzéseim nyílt

megosztásának folytatását -, mindig azt fedezem fel, hogy az alapigazság minden

esetben és helyzetben minden érdekelt számára egy és ugyanaz. Először úgy néz ki,

hogy én akarok egy bizonyos dolgot, a másik személy azonban egészen mást akar.

Ha mindketten mindig őszintén megmondjuk az igazunkat, ahogyan érezzük, előbb

vagy utóbb úgy alakul, hogy mindketten azt tehetjük, amit igazán akartunk.

Például, klienseim között az egyik házaspár két tagja sokszor került nézeteltérésbe

egymással munkája során. Egyébként egymás üzleti partnerei voltak, egy sikeres

üzletben. Az asszonyt már fárasztotta az üzlet és valami mást szeretett volna csinálni.

A férfi szerette a munkáját és szívesen folytatta volna, de nem akarta a felesége

nélkül. Folyton azon vitatkoztak, hogy eladják-e az üzletet (a nő), vagy folytassák-e

tovább és bővítsék (a férfi).

Amint mélyebben kezdtek erről beszélgetni, feltárultak félelmeik. A nő alkotó

módon, új formában szerette volna kifejezni magát, de félt attól, hogy nem tudja saját

- 98 -

árnyékát (megszokásait) átlépni, ha a férje ebben nem segíti állandóan. Attól is

tartott, hogy nem tud elég pénzt keresni és csak magára vethet majd a családi

jövedelem visszaesése miatt. A férfi attól félt, hogy az asszony segítsége nélkül nem

tudja sikeresen tovább vinni az üzletet, nagy szüksége volt a nő alkotó

teljesítményére és nem bízott saját intuitív képességében. Persze attól is tartott, hogy

a munkával eltöltendő ideje szomorú, szürke lesz felesége melegsége és humora

híján. Miután érzéseiket megfogalmazták és alaposan megbeszélték, sikerült

tisztázniuk a helyzetet. Kapcsolatukban olyan szintre érkeztek, ahonnan az alkotás és

függetlenség vonatkozásában egy fokkal feljebb kellett lépniük. Mindketten készek

voltak arra, hogy az egymástól való függésüket csökkentsék és helyette jobban

megbízzanak önmagukban. A nő fokozatosan kivonta magát az üzleti életből és egy

teljesen új és más foglalkozást kezdett el űzni, amelyet nagyon izgalmasnak,

érdekesnek és kifizetődőnek talált. A férfi folytatta az üzletet és más irányba is

fejlesztette. Kapcsolatuk erősebb lett azáltal, hogy mindketten függetlenebbek lettek

és egyúttal önbizalmuk is megerősödött.

Számomra az elkötelezettség az, amit önmagammal kötök; a szeretet, a tisztelet, az

engedelmesség és saját lényem megbecsülése. Kapcsolataimban az igazságnak és az

őszinteségnek köteleztem el magam. Akibe szerelmes vagyok, annak megígérem,

minden tőlem telhetőt megteszek, hogy az igazat mondjam neki, megosztom vele

érzéseimet, hogy felelek magamért, tiszteletben tartom kapcsolatunkat és hogy

ápolom, fenntartom ezt a kapcsolatot, akárhogy is változik annak formája.

A valódi elkötelezettség nem nyújt biztosítékot a kapcsolat formájára vonatkozóan,

sőt tényként ismeri el, hogy a forma állandóan változó valami, de azt is tudja, hogy

megbízhatunk a változásban. Ez nyitja meg az utat az igazi bizalom felé, ami akkor

alakul ki, ha az emberek igazán mélyen és őszintén megosztják érzéseiket. Ha ketten

ugyanezen az alapon állnak, ez azt jelenti, hogy valóban együtt akarnak lenni. S csak

szerelmük kiteljesedését fogják érzékelni és egyre inkább megismerik egymást, amint

változnak és fejlődnek.

Amikor az emberek először szereznek tudomást a kapcsolatokról vallott

nézeteimről, igencsak radikálisnak találják azokat és lehet, hogy igazuk is van.

Gyakorta azonban, ha lehetőségem akad egy kicsit többet beszélni a témáról, kiderül,

hogy jó néhány dolgot félreértettek abból, amit mondtam. Például azt hiszik, hogy

monogámia-ellenes vagyok, mivel pártfogolom a poligám kapcsolatokat. Ez végképp

nem így van. Aminek a prókátora, pártfogója vagyok, az az igazság: hogy legyünk

őszinték érzéseinkkel és az ösztöneinkkel kapcsolatban csakúgy, mint önmagunkkal

- 99 -

szemben.

Van jó néhány ember az ismerőseim között, aki igaz módon monogám életmódot

folytat. Egyetlen meghatározó, mindenek fölött álló szexuális-romantikus

kapcsolatuk van, és egyáltalán nincs igényük senki másra. Néhányan vannak

olyanok is, akik kifejezetten poligámok és akad elég gondjuk azzal, hogy hogyan

kezeljék szexuális-romantikus kapcsolataikat. A legtöbb ember bizonyos fokig zavart

és ellentmondásokat tapasztal érzéseiben. Vannak, akik mély, bizalmas és

biztonságos érzéseket keresnek az egyetlen személyhez fűződő kapcsolatukban,

miközben félnek a csábítás bűnétől és rettegnek attól is, hogy valaki elcsábítja

partnerüket. Másrészt ugyanezek az emberek néha korlátozva érzik magukat és

olyankor teljesen szabadok szeretnének lenni, hogy más kapcsolatokat is

köthessenek. Azok is, akiknek sok kapcsolatuk van, bizonyára mélységesen

vágyakoznak egyetlen partnerre, akivel csak ők tartják a kapcsolatot.

Ezek nagyon fontos, emberi mivoltunkból fakadó érzések, amelyeket pontosan kell

ismernünk - legalábbis, ami önmagunkat illeti - és lehetőleg szerelmi patnerünk

alapbeállítottságával is jó, ha tisztában vagyunk. Nem a kapcsolat külsődleges

formája lényeges, az megoldható könnyen minden erőlködés nélkül, ha belső

igazságunk hangját képesek vagyunk meghallani és azt követjük is. Az

ellentmondások maguktól szertefoszlanak, amint kiismerjük és olyannak fogadjuk el

magunkat, amilyenek vagyunk. Mindenki olyan kapcsolatokat épít ki, amelyek

pontosan megfelelnek számára vagy bárki számára, aki a kapcsolatokban érintve

van.

Amikor találkozunk valakivel, aki nagyon erős, éles tükör számunkra,

legyőzhetetlen vonzódást érzünk iránta (kezdetben esetleg ellenszenvet vagy

idegenkedést; mindenesetre valami erős érzést). Ha ez a személy nemének

jellegzetes, megnyerő képviselője, akkor valódi szexuális vonzalmat érezhetünk

iránta. Ha az energia különösen erőteljes, akkor ezt úgy nevezzük, hogy "szerelembe

estünk".

A szerelem nagyon erőteljes élmény és azt jelenti, hogy érezzük, amint az

univerzum átáramlik bennünk. A másik személy csatornánkká válik, katalizátorrá,

amely impulzust ad ahhoz, hogy megnyíljunk a szerelem számára, hogy szépek

legyünk és belső szenvedélyünket érezzük. Saját csatornánk szabadabbá válik, az

univerzum energiája keresztüláramlik rajta és a "megvilágosodottság" boldog

pillanatait éljük át, nagyon hasonlóan ahhoz a tapasztalathoz, mint amikor az ember

- 100 -

hosszabb időn keresztül meditációkkal tölti idejét.

Ez a legizgatóbb és legélvezetesebb élmény a világon és természetesen

ragaszkodunk hozzá. Nem túl szerencsés, hogy ilyenkor nem ébredünk rá: valójában

az univerzumot tapasztaljuk önmagunkban. Azt ismerjük csak fel, hogy a másik

személy váltotta ki ezt az élményt és azt hisszük, ő az, aki olyan csodálatos!

Természetesen, amikor szerelmesek leszünk, egy pillanatra pontosan megérezzük a

másik ember lelkének szépségét, de nem ismerjük fel, hogy az a mi saját tükrünk.

Csak azt tudjuk, hogy a vele való együttlét csodálatos érzés, saját erőnket azonnal

átadjuk neki és ezzel boldogságunk forrását magunkon kívülre helyezzük.

A másik személy nyomban olyan tárggyá válik, amelyet birtokolni akarunk. A

kapcsolat szenvedéllyé válik, ugyanúgy, mint a kábítószer-szedés, egyre többre és

többre van szükségünk ahhoz, hogy elérjük a teljes boldogság érzését. Az az igazság,

hogy a szeretett személy formájának lettünk rabjává és nem ismertük fel, hogy az

energia az, amit kívántunk. A személyiségre és a testre figyelünk, megpróbálunk

belekapaszkodni és meg akarjuk tartani. Abban a percben, amikor ezt tesszük, az

energia áramlása leáll. Ha túlságosan megmarkoljuk és úgy tartjuk a csatornát, akkor

gyakorlatilag elszorítjuk és éppen azt az energiaáramlást zárjuk el, amelyet keresünk,

amelyre szükségünk van.

Igazi szenvedély hoz össze bennünket, de a szenvedélyt hamarosan felváltja az a

tudat, hogy szükségünk van egymásra. A kapcsolat halála nagyjából akkor kezdődik,

amikor létrejön. Később pánikba esünk és még erősebben kapaszkodunk beléje. A

szerelem hajnalán az élmény olyan erős volt, hogy néha éveket töltünk el azzal, hogy

újra megismételjük, de minél jobban próbálkozunk, annál inkább kisiklik a

kezünkből. Csak amikor végképp feladjuk és hagyjuk, hogy az energia újra szabadon

áramoljék, akkor érinthet meg bennüket ugyanaz az érzés.

Ez a románc szomorú sorsa a régi világban. Évezredeket töltöttünk el azzal, hogy

ilyenné formáljuk. Kedvenc dalaink, történeteink és színdarabjaink hűen

szembesítenek bennünket a gyakorta fájdalmat és csalódást okozó szenvedély

rabjaival.

Az új világban valami olyan egyszerű és gyönyörű dolgot fedezünk fel, ami

kigyógyít bennünket minden fájdalmunkból: az igazi románc a fényben él.

Azt hiszem, hogy az élet maga az univerzummal való szerelmi kapcsolat. Azt is

- 101 -

hiszem, hogy az én belső férfiúi és női jellegem közti szerelmi kaland, a lelkem és a

testi valóm kalandja.

Amint építem és megnyitom csatornámat, egyre több energia áramlik rajta

keresztül. Érzem az érzések intenzitását és szenvedélyességét. A szerelem azt az

állapotot jelenti, amikor az ember nem függ senkitől. Azonban vannak olyanok, akik

vonzanak és erősítik vagy elmélyítik bennem az életerőt. Jól tudom, hogy ők az én

tükreim, és azt is, hogy ők életem különleges energiacsatornái.

Én is közeledem hozzájuk, mert kívánom ezt az erősítést, amit velük, rajtuk

keresztül tapasztalok. Érzem, hogy az univerzum rajtam keresztül beléjük áramlik és

viszont, belőlük énbelém. Ez a cserefolyamat bármilyen formában történhet:

beszélgetés közben, ha megérintjük egymást vagy úgy, hogy lefekszünk egymással.

Az energia maga tudatja velem, hogy mit kell tennem, mi a legmegfelelőbb. Ez

mindig kölcsönös megelégedésünkre és kielégülésünkre szolgáló csere, mivel az

univerzum azt adja nekünk, amire szükségünk van. Ez lehet egy röpke kis élmény,

egy pillantás vagy egy rövid beszélgetés egy ismeretlennel. Lehet persze folyamatos,

mélyre ható kapcsolat is, amely évekig tart. Egyre inkább látom, hogy az univerzum

különböző csatornák révén állandóan érintkezésben van velem.

Amit leírtam, az lenne az ideális. Nyilvánvaló, hogy magam sem így élek folyton.

Sokszor elkap, feltartóztat a félelem és az óvatosság, mert nem szeretnék egy

szenvedély rabjává válni. De keresem a szerelmet, egyre többször átélem, mert az

nagyszerű érzés.

1./ Képzeld bele magad egy szerelmi találkába. Tégy mindent úgy, mintha a

legszerelmesebb és legizgatóbb partnered lenne veled, akit csak el tudsz képzelni.

Végy illatos, meleg fürdőt, öltözz a legjobb ruhádba, vásárolj virágot, menj egy

kedves kis vendéglőbe, sétálj egyet a holdfényben. Tégy meg bármit, ami kedvedet,

képzeletedet felfokozza. Töltsd az estét azzal, hogy elmondod magadnak, milyen

csodálatra méltó vagy, mennyire szereted önmagadat és bármi egyebet, amit

szerelmesedtől szeretnél hallani. Képzeld azt, hogy az univerzum a szerelmesed és

megad neked mindent, amit csak kívánsz.

2./ Legközelebb, amikor romantikus vagy szexuális vonzalmat érzel valaki iránt,

emlékezz, hogy amit érzel, az nem más, mint maga az univerzum. Bármit is teszel,

emlékezz arra, hogy az része az élettel való igaz szerelmi kalandodnak.

- 102 -

Mint életünk bármely más területén, a gyermeknevelésben is érdemes követnünk és

közvetítenünk az univerzum energiáját. Nekem ugyan nincsenek gyermekeim, de

gyakorló szülő barátaim közül sokan ezt az elvet vallják. Bizonyára nem egyszerű a

gyermeknevelés régi fogalmait és mintáit átalakítani, de ha sikerül, az eredmények

igazán nagyszerűek: a gyermekekből tiszta fény sugárzik, a szüleikkel való

kapcsolatukra az elégedettség, az őszinte összetartozás, a kölcsönös megértés és a

segítőkészség jellemző.

A régi típusú szülői gondoskodás fogalma alatt általában gyermekeink anyagi

jólétének teljes biztosítását értették, valamint azt az igyekezetet, amellyel

megpróbáltunk megfelelni a jó szülő szerepében. De mihelyt bízni tudunk

önmagunkban és vállaljuk önmagunkat, lehet, hogy a régi elvárások értelmében

semmiben sem fogunk megfelelni a jó szülő fogalmának.

A rajtunk keresztül áramló energia és életerő, a növekvő elégedettség és az

önmagunk, valamint az univerzum iránti bizalom sokkal nagyobb segítség

gyermekeinknek, mint bármi más a világon.

Bizonyos értelemben egyáltalán nem kell nevelnünk gyermekeinket. Az univerzum

a legigazibb szülő gyermekeink számára, nekünk a közvetítő szerepe jut. Ha

nagyobb bizalommal követjük belső energiánkat, ha mindig azt tesszük, ami

számunkra a legjobb, az univerzumból több energia áramlik belénk és rajtunk

keresztül a környezetünkbe is. Ahogy mi gyarapszunk, úgy gyarapodnak

gyermekeink is.

A gyermekek erősnek, intuitívnek születnek. Megérkezvén a fizikai világba, első

néhány életévükben azt tanulják, hogyan kell a testben élni. Formájuk, azaz testük

fiatalabb és tapasztalatlanabb, mint a miénk, de a lelkük ugyanolyan fejlett. Azt

hiszem, hogy gyakran születnek olyan gyerekek, akik lelkileg fejlettebbek, mint mi

vagyunk, tehát tanulhatunk tőlük.

Gyermekeink tiszta lényként érkeznek ebbe a világba. Nagyon jól tudják, hogy kik

ők és mivégre születtek ide. Azt hiszem, hogy a szülők és a gyerekek félig-meddig

tudatosan egyezményt kötnek. A szülők arra szerződnek, hogy segítik gyermekük

formájának a nevelkedését (test, értelem és személyiség), valamint feltételeket

teremtenek ahhoz, hogy gyermekük eligazodhasson a világban. A gyermek arra

szerződik, segíti szüleit abban, hogy azok szorosabb kapcsolatot építhessenek ki

intuitív önmagukkal. Mivel a gyermekeknek még van közvetlen kapcsolatuk a

lelkükkel, nagy segítséget adnak nekünk ahhoz, hogy újra felvegyük a kapcsolatot

saját, magasabb rendű énünkkel.

- 103 -

1./ El kell ismernünk személyiségüket, azaz tudnunk kell, hogy kik is ők valójában.

Ha megszületésüktől fogva úgy viszonyulunk hozzájuk, mint önálló, érzékeny

lelkületű lényhez, akkor nem lesz szükségük arra, hogy elrejtsék előlünk (és mások

elől) erejüket, hogy elveszítsék a kapcsolatot, amely saját lelkükhöz fűzi őket (nem

úgy, mint mi legtöbben). Lényük így megkapja azt a támogatást, amely ahhoz

szükséges, hogy tiszták és erősek maradjanak.

2./ Meg kell mutatnunk nekik, hogyan lehet hasznosan élni a világban. Mi mintául

szolgálunk számukra, megfigyelnek bennünket, s mivel nagyon fogékonyak és

gyakorlatiasak, utánozni fognak bennünket. Azt másolják le, amit teszünk, és nem

azt, amit mondunk.

Cserébe kifogyhatatlan élő, lüktető energiát kapunk tőlük. Hacsak nagyon korán be

nem zárultak számunkra azért, mert nem segítettünk nekik, akkor a gyermekek

nagyon tiszta és erős csatornák lehetnek. Éppen mert még nem fejlett a racionális

önellenőrzésük, ők majdnem teljesen intuitívek, ösztönösek és feltétel nélkül

őszinték. Őket figyelve, megtanulhatnánk, hogyan kell követni az energiát és hogyan

kell alkotó módon élni.

A legtöbb szülőnek nem sikerül olyan jól teljesítenie szülői kötelességét, mint ahogy

szeretné. Általában nem igazán vannak tisztában szerepükkel és felelősségükkel.

Nincs semmiféle letisztult modelljük vagy kialakult programjuk. Az emberi

történelemben a legutóbbi időkig gyakorlatilag senki nem végzett kutatást a

gyermeknevelés terén és máig is csak nagyon kevés forrásmű áll rendelkezésünkre. A

legtöbb szülő csak úgy találomra "nevel", így aztán mindenki rengeteget hibázik.

Sok olyan szülőt ismerek, akik mára már sokkal tudatosabbak, s most nagyon

szomorúak és bűntudatuk van, ha visszatekintenek gyermekeik nevelésére. Talán

segítséget jelent, ha visszaemlékszünk arra, hogy a gyermek önálló lelki lény, aki

felelős saját életéért; ő választott bennünket szüleivé, nem utolsósorban azért, hogy

az életben szükséges jártasságot tőlünk, szüleitől tudja megtanulni.

Az is szerfölött fontos, ha tudatunkba véssük, hogy saját fejlődésünk és változásunk

jótékonyan hat rájuk, mivel átalakulásunk után jobban tudjuk segíteni őket. Ők

velünk együtt változnak, még akkor is, ha tőlünk távol nőnek fel. Minden kapcsolat

telepatikus természetű, így aztán a tér nem számít, a gyermekek nagy távolságból is

bennünket tükröznek vissza.

- 104 -

Mivel azonban nem vagyunk kellőképpen saját énünkre sem ráhangolódva, nehéz

azonosítani gyermekeinkben a lélek hangját és még bízni is benne. Gyermekeink

fizikailag és értelmileg fejletlenek hozzánk képest, ezért azt hisszük, hogy kevésbé

tudatosak és felelősségtudatuk is alacsonyabb szintű.

Sok ember esetében tapasztaltam olyan alapvető hozzáállást, miszerint a gyermek

tehetetlen, önállótlan lény lenne, és a szülő kötelessége, hogy irányítsa és felelősen

gondolkodó lénnyé gyúrja. A gyermekek nagyon pontosan megérzik ezt a

hozzáállást, és visszatükrözik saját viselkedésükben. Ha elismerjük őket, mint

lelkileg érett, felelős lényeket, akkor ennek megfelelően fognak reagálni.

Mivel a kisgyermekeket még viszonylag kevés környezeti hatás érte, ők a mi

legtisztább tükreink. Mint intuitív lények, erősen érzelmi beállítottságúak, és úgy

reagálnak az energiára, ahogyan őszintén éreznek. Nem tanulták még meg, hogy

bizonyos dolgokat leplezni illik. Amikor a felnőttek nem úgy beszélnek vagy

viselkednek, ahogyan éreznek, a gyermekek azonnal észreveszik az ellentmondást és

ez megmutatkozik reakcióikban is. Ha ilyenkor figyelünk rájuk, tetten érhetjük saját,

elfojtott érzéseinket.

Ha higgadtnak és fegyelmezettnek próbálunk mutatkozni, miközben feldúltak és

dühösek vagyunk, gyermekeink ezt azzal tükrözhetik vissza, hogy megvadulnak és

törnek-zúznak. Megpróbáljuk megőrizni az irányítást, de ők megérzik kaotikus

lelkiállapotunkat, és egész viselkedésük azt fogja tükrözni. Különös, de ha egyenesen

bevalljuk, amit valóban érzünk (Nagyon izgatott és csalódott vagyok, mert rohadt

nap ez a mai; Megőrülök a világtól, magamtól és tőletek; Maradjatok nyugton, hogy

egy kis békességem és nyugalmam legyen és megpróbálhassam rendezni

gondolataimat; Lesztek szívesek kimenni néhány percre innen;), a gyerekek

lecsendesednek. Akkor érzik magukat kényelmesen, ha szavaink és érzéseink közt

nincs ellentmondás.

Sokan azt hiszik, hogy a gyermeket meg kell kímélni a szülők zavart

lelkiállapotának vagy negatív érzéseinek hatásaitól. Azt gondolják, hogy jó szülőnek

lenni nem más, mint állandóan szerepet játszani, mindig türelmesnek, gyengédnek,

bölcsnek és erősnek lenni. Pedig a gyerekek az őszinteséget igénylik, emberi

modellre, viselkedésmintára van szükségük, amelyet látva megtanulhatják, hogyan

lehet őszintén megélni a különböző érzéseket, hangulatokat. Így segíthetünk nekik

abban, hogy megtanulják önmagukat szeretni és valódi önmagukat vállalni.

- 105 -

Ha érzéseinket megosztjuk gyermekeinkkel, az nem azt jelenti, hogy elárasztjuk

őket minden mérgünkkel vagy őket hibáztatjuk bajaink miatt. De azt sem jelenti,

hogy velük vigasztaltatjuk magunkat vagy tőlük remélünk segítséget gondjaink

megoldására. Igyekezzünk mindig őszintén kifejezni érzéseinket, akkor annál kisebb

valószínűséggel fogunk bármelyik hibába esni. Ám emberek lévén, lehet, hogy időről

időre gyermekeinket fogjuk elárasztani haragunkkal, kiábrándultságunkkal. S ha

egyszer valóban így történt, akkor ismerjük el, hogy ez nem volt helyes részünkről és

többet ne foglalkozzunk a dologgal. Ez is hozzátartozik az igazán jó, bensőséges

kapcsolathoz.

A gyermekek akkor is bennünket tükröznek, amikor egészen kis koruktól fogva

minket utánoznak. Mi adunk számukra különböző viselkedésmintákat, amelyeket ők

rendre kipróbálnak. Azért is érdemes megfigyelni őket, mert láthatjuk, mi hogyan

viselkedünk.

Ha gyermekünk valami nekünk nem tetszőt művel, kereken meg kell neki

mondanunk a véleményünket. Azonban önmagunkat is vizsgáljuk meg, hogy az

adott eset mennyiben tükrözi a mi magatartásunkat, és hogy magunkban vajon

miként tűrhetjük el ugyanezt.

Például, ha gyermekünk titkolódzó és valamit rejteget előlünk, nézzünk magunkba,

hogy mi valóban nyíltak és őszinték vagyunk-e vele szemben. Van-e valami, amit

eltitkolunk valaki vagy esetleg önmagunk elől? Van-e valami, amiért nem bízunk

magunkban és ezért nem bízunk gyermekünkben sem? Ha gyermekünk lázadó

természetű, vizsgáljuk meg önmagunkban a lázadó és a zsarnok viszonyát. Ha

zsarnoki énünk veszi át az irányítást életünk felett, akkor gyermekünk minden

valószínűség szerint átveszi a bennünk elnyomott lázadó szerepét. Viszont ha

sokszor cselekszünk lázadó énünk sugallatára, akkor a gyermekünk is ezt a mintát

utánozza.

Alaposan át kell gondolnunk, hogy ezek a jelenségek miként tükrözik saját belső

fejlődésünket. Ha tanulunk ezekből a tapasztalatokból és azokat megszívlelve élünk,

akkor hasonlóképpen fejlődnek gyermekeink is. Megpróbálhatunk túljutni ezeken a

gondokon úgy is, ha gyermekeinkkel őszintén megosztjuk érzéseinket, ha

megtanulunk törődni magunkkal és gyermekeinket is ugyanerre ösztönözzük.

Meglehet, hogy szakemberre, tanácsadóra van szükségünk, aki az egész családnak

segít a régi beidegződések megváltoztatásában.

Úgy gondolom, sok ember számára a szülői szerep nagyon kényelmes kibúvó volt

arra, hogy ne foglalkozzon saját nevelésével, fejlődésével. A szülők idejük túlnyomó

részét gyakran arra áldozzák, hogy igyekeznek biztosítani gyermekeik megfelelő

taníttatását és fejlődését. Miközben gyermekeik életéről gondoskodnak, saját életüket

- 106 -

elhanyagolják. Ennek sajnos az az eredménye, hogy gyermekeink tudat alatt

kötelességszerűnek érzik: nekik kell gondoskodniuk szüleikről, hiszen azok mekkora

áldozatot hoznak értük. A gyerekek vagy utánozzák szüleiket és többet

gondoskodnak másokról, mint magukról, vagy fellázadnak szüleik elvárásaival

szemben, éppen ellenkezően cselekedve, mint ahogy remélik tőlük.

A szülőknek elsősorban magukról kell gondoskodniuk. Ne felejtsük el, hogy a

gyerek a példákból tanul. Mindig azt teszi, amit mi teszünk és nem azt, amit

mondunk neki. Ha belátjuk, hogy a boldog, teljes élethez magunknak is meg kell

adnunk mindazt, amire szükségünk van, gyermekünk sem fogja elhanyagolni magát.

Ez nem azt jelenti, hogy nem kell figyelnünk gyermekeinkre, és még kevésbé azt,

hogy törődnünk sem kell velük. Nem hagyhatjuk, hogy azt csináljanak, amit

akarnak. A szülő-gyermek kapcsolat nagyon mély, és éppen úgy, mint minden más

szoros kapcsolat esetében, sokat vagyunk együtt, törődnünk kell egymással.

Mindannyiunknak fontos, hogy kifejezzük érzéseinket, megfogalmazzuk igényeinket

és pontosan meghúzzuk a határvonalakat. A szülő bizonyos felelősséget vállalt, hogy

gondoskodik a gyerek testi és szellemi fejlődésének feltételeiről. Joga van tehát

ahhoz, hogy gyermekétől hasonló felelősségtudatot és együttműködést várjon el.

A megoldás kulcsa a mi magatartásunkban keresendő. Ha valóban úgy tekintünk

gyermekeinkre, mint önálló egyéniségre és úgy bánunk velük, mint velünk

egyenlővel (de tudjuk, hogy ez csak lelkükre igaz, mert fizikai értelemben

tapasztalatlanabbak), ők ezt a magatartást fogják visszatükrözni.

Már megszületésük pillanatában fogadjuk el, igenis tudják, kik ők valójában, mit

akarnak, hogy mindenről van véleményük, jó megérzésük. Még mielőtt beszélni

tudnak, nyugodtan meg lehet őket kérdezni, mit éreznek a velük kapcsolatos

dolgokról és akkor bízzunk intuíciónkban és az ő jelzéseikben, amelyek segítenek

megérteni válaszukat. Megkérdezhetjük tőlük, hogy elvigyük-e őket, vagy inkább

otthon szeretnének maradni egy bébiszitterrel. Első esetben bízzuk a választ

megérzéseinkre. De figyeljük meg, hogy milyen jelzéseket kapunk a kicsitől. Ha

elvisszük őt és erre sírni kezd, s abba sem hagyja, legközelebb meg kell próbálnunk

őt otthon hagyni a dadával.

Amint növekszenek, folyamatosan vonjuk be őket családi döntésekbe és osszuk meg

velük a mindannyiunkra nehezedő felelősséget. Amennyire csak lehet, saját

dolgaikban bízzuk rájuk a döntést. Ez azt jelenti, hogy néha nekik kell

megbirkózniuk döntéseik következményeivel. Szeressük őket, segítsünk nekik,

lássuk el őket tanáccsal, de értessük meg velük, hogy saját felelősségükre élnek.

Legyünk biztosak abban, hogy pontosan meghúztuk a határokat, mi az, ami helyes és

mi nem. Noha egyes dolgokban maguk döntenek, az nem jelenti azt, hogy

- 107 -

becsapnának minket. Az a legfontosabb, hogy ne hallgassuk el előttük az érzéseinket

és tőlük is ugyanezt kérjük. Majdnem minden családi probléma abból fakad, hogy a

családtagok nem beszélgetnek egymással. Gyermekeink biztosan nem fognak tudni

őszintén elmondani valamit, ha ehhez mi magunk sem értünk.

A szülő nehezen tudja elképzelni, hogyan kezdje ismét önmaga életét élni, miután

gyermeke is azt teszi. Ez akkor sikerül, ha a szülők képesek elismerni, mennyire

függenek gyermekeiktől és mennyire félnek attól, hogy utódaik elhagyatottak

lehetnek. Ennek éppen az ellentétét szokták hangoztatni - a szülők azt akarják

minden áron elhitetni önmagukkal, hogy a gyermekek függnek tőlük, és hogy az

semmiképpen sem lenne rendjén, ha a szülők csak saját magukkal törődnének.

Hamis ez a beállítás. Az az igazság, hogy a szülők érzelmileg nagyon is függnek a

gyermekeiktől, de ezt tudatukkal még fel sem fogják. A gyermekek olyan elevenek,

izgalmasak és a szülők titokban attól tartanak, hogy nélkülük teljesen szürkévé,

sötétté és szomorúvá válik életük. Vagy egyszerűen talán csak arról van szó, hogy

önmagukkal félnek szembenézni. Amint ezeket az érzéseket felismerik magukban,

saját lelkük és életük sivárságával is meg kell küzdeniük. Figyelni kezdenek

kívánságaikra, vágyaikra és arra, hogy miként válhatnának elégedetté. Kezdenek

megbízni belső érzéseikben és azok szerint cselekedni.

Ekkor kezdenek gyermekeink igazán kivirulni. Végre felszabadulnak a szüleikről

való kényszerű gondoskodás nem tudatosan vállalt feladatának teljesítése alól,

szabadok és azt tehetik, amit ők maguk érdemesnek tartanak megtenni! Azt teszik,

ami szerintük valóban szükséges számukra. Ezzel olyan csatornává válhatnak, mint

amilyenné természetükből fakadóan kell válniuk.

Egy velem nagyon jó barátságban lévő házaspárnak van egy négyéves kislánya. Már

a kicsi megszületése előtt biztosan tudták, hogy kislányuk szép, életre való lény lesz

és úgy érezték, máris jó kapcsolatba kerültek vele. Az anya otthon szült, én is ott

voltam. Csodálatos élményben volt részem. Néhány perccel megszületése után én

vettem magamhoz a babát, aki mereven a szemembe nézett (korábban azt hallottam,

hogy az újszülöttek néhány perces korukban még képtelenek ilyen figyelmesen

"farkasszemet" nézni). Nyilvánvaló volt számomra, hogy a picike nagyon is jól tudta,

hogy mi történt.

Nagyjából úgy nőtt fel, ahogy már korábban írtam erről. Mindig megkapta a neki

járó tiszteletet, amit egyébként igényelt is, és úgy bántak vele, amint egy tudatos

lénnyel, önálló egyéniséggel kell. Figyelemre méltó gyermek lett belőle. Bárhol

jelenik meg, az emberek mindenütt érzik erős egyéniségének varázsát. Nem lehet

nem észrevenni, hogy ő az univerzum nyitott csatornája.

- 108 -

Helyezkedj el kényelmesen, lazíts és csukd be a szemed. Végy néhány mély

lélegzetet és tudatoddal szállj mélyen magadba egy nyugodt, mély pontra.

Képzeld el, hogy ott van a gyermeked veled szemben. Nézz a szemébe és érezd a

benne levő életerőt. Tölts ezzel egy kis időt, hogy tapasztald ezt az élményt, fogadd

be az érzéseket, ötleteket vagy benyomásokat arról, hogy ki is a te gyermeked. Lépj

vele kapcsolatba, beszéddel, az iránta érzett megbecsüléseddel és

nagyraértékelésével. Ha nemcsak egy gyermeked van, úgy mindegyikkel ismételd

meg ugyanezt. Ez a meditáció erősíti köztetek a szeretetet, az őszinte bizalmat,

egymás kölcsönös megértését, akár kisgyermekről, akár felnőttről van szó.

Mondd meg gyermekednek az igazat és áruld el érzéseidet is őszintén, még akkor

is, ha úgy érzed, hogy sebezhetővé válsz, netán kényelmetlen neked, hogy nem

uralkodsz magadon eléggé. Kérdezd meg, hogy ő mit érez a tudomására hozott

dolgokkal kapcsolatban. Próbálj meg nagyon figyelni a válaszra. Ha tanácsot

szeretnél adni neki, először kérdezd meg őt, hogy kíváncsi-e rá. Ha nem, akkor a

tanács helyett érzéseidről beszélgess vele.

- 109 -

A szexuális energia nem más, mint szenvedély és életerő, az univerzum teremtő

ereje. A szenvedélyes élet záloga az, hogy bízunk a bensőnkben lakozó energiában és

azt követjük. Ha ezt tesszük, az energia szabadabban áramlik rajtunk keresztül.

Amikor már bátran kifejezzük érzéseinket, akkor kezdünk el igazán élni, mindent

mélyen átérzünk és minden, amit teszünk, mámorító, örömteljes kéjjel tölt el.

Ha bízunk az univerzumból fakadó energiánkban és követjük ösztönzését, bármely

helyzetben azt tesszük, amit kell. Az energia ösztönözhet arra, hogy beszéljünk,

hallgassunk, mozogjunk és táncoljunk, maradjunk csendben, sírjunk vagy kiabáljunk

vagy akár meditáljunk. Amikor partnerünkkel vagyunk, azt sugallhatja, hogy

beszélgessünk, öleljük át egymást, üljünk csak csendben egymás mellett vagy

szeretkezzünk. A szenvedély érzése hatja át minden élményünket, és a kielégülés

akkor válik teljessé, ha természetes módon követjük az energiát, úgy, ahogyan

bensőnkkel megérezzük.

Ha elgyönyörködünk egy virágszálban vagy egy pillanatra elmerülünk egymás

tekintetében, ugyanolyan szenvedélyes kielégülést nyújthat számunkra, mint a

szeretkezés, feltéve, ha abban a pillanatban az energia jelen van. Életünket az

univerzum tölti fel szexualitással, bár bizonyos tapasztalataink lehetővé teszik, hogy

szexuális élvezeteinket mélyebben átéljük, mint egyéb érzéseinket.

Sajnos sokan elfojtják magukban a szexuális energiát. Talán félnek önmaguktól,

attól, hogy a szenvedély elragadja őket. Ösztönösen tudjuk, hogy szexuális energiánk

alkot és alakít, de semmi sem örök, semmi sem állandó. Egónk fél ettől, ezért

ahelyett, hogy bíznánk ösztöneinkben, azt tanuljuk meg, miként fojtsuk el azokat.

Családunk, partnereink, a társadalom, a vallás eddig csak abban segített bennünket,

hogy minél erőteljesebben nyomjuk el és szabályozzuk szexualitásunkat. Amint a

korábbi fejezetekben már kifejtettem, az egó a megszokott, a változatlan biztonságát

igényli. Egónkat át kell nevelni, hogy bízni tudjon az intuícióban, ezzel szabad utat

adva az energia áramlásának, hogy az gyönyört és boldogságot biztosítson

számunkra.

Nem eleget ugyan, de már többet törődünk testünkkel és szexuális energiánkkal,

többet és nyíltabban beszélünk testi dolgaikról és szexuális érzéseinkről. Ez azonban

még mindig csak a felszín, hiszen sejtjeinkben évszázadok óta őrizzük a rossz

beidegződéseket. Hiába hangsúlyozzuk lépten-nyomon a test szépségét és a

szexuális nyitottság értékét, valahol mélyen még mindig azt hisszük, hogy szexuális

energiánk bűnös és veszélyes erő. Nem bízunk magunkban.

Még sokan élnek abban a tévhitben, hogy a lelki és a szexuális energia egymással

- 110 -

ellentétes, pedig felismerhetnék, hogy a kettő egy és ugyanaz. Az emberek

meghasonlanak önmagukkal, hiszen azért tagadják meg szexuális énjüket, hogy

lelkiekben erősebbek legyenek, csakhogy ezáltal végzetes ellentmondásba

keverednek és meggátolják a hőn óhajtott energia áramlását.

Az univerzum tiszta szexuális energia, amely kész arra, hogy eltöltsön bennünket.

Ez a kifogyhatatlan energia megijeszt bennünket, ezért inkább megpróbáljuk féken

tartani és irányítni. Szabályokat állapítottunk meg szexuális energiánk kordában

tartására, ahelyett, hogy önmagunkban, ösztöneinkben bíznánk.

Senki sem tudja, hogy milyen a tiszta, felszabadult szexuális energia, mert vagy

fellázadunk a szabályok ellen, vagy betartjuk őket. Mindkét séma meggátolja, hogy

feltárjuk és megismerjük a valódi szexuális energiát. Egyik megközelítés sem teszi

lehetővé, hogy feltárjuk ezt a titokzatos, állandóan változó erőt.

Ha korlátozzuk szexuális energiánkat, akkor előbb-utóbb eltorzítjuk. Ha azt

hisszük, hogy ezt a dolgot rejtegetni illik, hogy ellenőrzésünk alá vonhatjuk, akkor

csak azt tanuljuk meg, miként tarthatjuk vissza és legfeljebb csak bizonyos

körülmények közepette merünk szexuális életet élni. De ez nem lehet igazi szex,

mivel ahhoz szoktunk, hogy ösztöneinket elfojtjuk. Az energia így nem talál utat

magának. Klasszikus példa erre egy fiatal lány esete, akinek folyton azt mondták,

hogy óvakodjon a szexuális élettől, amíg nem megy férjhez és aztán majd a

házasságban elemi erővel törhetnek elő elfojtott vágyai. Emiatt persze sok problémát

okozott neki, hogy miként tegye szabaddá az energia áramlását.

Sokan tiltakoznak a szexuális életet elnyomó szabályok ellen, fellázadnak és szinte

erejüket hajszolva ott és akkor élnek szexuális életet, ahol és amikor kedvük tartja. Ez

a fajta kíméletlenség előbb-utóbb az energia kiapadásához, a vágy elhalásához vezet,

és az ember nem tudja belülről pótolni. Amint az energia haldoklik, az emberek

egyre jobb ajzószerek, hatásosabb módok után kezdenek kutatni, amelyek kellő

izgalmat biztosítanak a kielégüléshez. Közben az energiával egyre kevesebbet

törődnek. Minél jobban próbálják fokozni vágyaikat, annál kiégettebbek lesznek.

Amint már említettem, akár elfogadjuk a szexuális életre vonatkozó szabályokat,

akár fellázadunk ellenük, végső soron természetes energiánkat mellőzzük. Hogy

ismét felvegyük vele a kapcsolatot, meg kell szabadulnunk ezektől a régi

beidegződésektől; más szóval mindent másként kell tennünk, mint eddig. Ha azt

akarjuk, hogy valódi élvezetben legyen részünk, mindenképpen meg kell bíznunk

önmagunkban, félre kell dobnunk a formaságokat és fel kell fedeznünk önmagunk

belső harmóniáját.

- 111 -

Az emberek szexuális energiája teljesen egyedi. Ha levetkőzzük a rossz

beidegződéseket és megszabadulunk a tiltásoktól és szélsőséges lázadásainktól,

akkor megismerjük a bennünk zajló természetes folyamatokat és szexuális énünket.

Némelyek nagyobb fontosságot tulajdonítanak a szexualitásnak, mint mások.

Vannak, akik csak egyetlen szeretőt kívánnak életükben, mások egyet sem, megint

mások sokat.

Hiszek abban, hogy ezen a téren is képesek leszünk lélekben megtisztulni, s akkor

majd érezni fogjuk tiszta energiánkat, az univerzum bennünk áramló erejét. Attól

kezdve bízhatunk szexuális energiánkban és bátran követhetjük, anélkül, hogy

bármilyen előítélet befolyásolna bennünket. Ez felszabadító érzéssel tölt el

bennünket.

A megtisztulást követően pontosan fel kell mérnünk a helyzetünket. Fel kell

ismernünk összes régi hiedelmünket, ítéleteinket és azt a hozzáállást, amely

meggátolta valódi szexualitásunk feltárását.

Olyan egyszerű ez, mint amikor egy társaságban kívülről figyeljük önmagunkat: ha

vonzalmat érzünk valaki iránt, akkor legszívesebben vagy behurcolnánk őt a

hálószobába, vagy elnyomjuk szexuális vágyunkat, mert a partnerünk is velünk van.

Mindkét esetben elfojtjuk szexualitásunkat, vagy azért, mert egyenest ágyba

rohannánk, vagy mert nem akarunk tudomást venni vonzódásunkról. Láthatjuk

magunkat, amint kikerüljük természetes szexuális energiánk érzését és élvezetét.

Amikor először éljük át, hogy milyen nehéz energiánk szerint cselekedni, lehet, hogy

lesújtva érezzük magunkat. Lehet, hogy őszintén meg akarunk szabadulni régi

sémáinktól, és azonnal az energia szerint igyekszünk cselekedni. Ám csupán a

szándék, mellyel megpróbáljuk régi ítéleteinket, korlátainkat és lázongó mivoltunkat

levetkőzni, önmagában nem elegendő. Én magam tapasztaltam azt, hogy csak az

jelent megoldást, ha elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok. Ha összes belső

korlátommal együtt hajlandó vagyok elfogadni magamat, akkor testem felenged a

feszültségből és nem áll ellen a változásnak. S a változás bekövetkezik a maga

idejében.

Testünk kiszámított tempóban (pontosabban: irányítva) fejlődött, ahogy az energia

rajtunk átáramlik. Ítéleteink és korlátaink jól szolgáltak bennünket, mivel az energia

áramlását egy éppen kényelmes sebességre lassították. Az emberek gyakran ételekkel

vagy kábítószerekkel szabályozzák és kezelik a bennük átáramló természetes

energiát. Noha úgy látszik, mintha serkentőszerekkel fokozni lehetne energiánkat, a

valóságban ilyenkor csökken bennünk az univerzum energiája. Ugyanez vonatkozik

természetesen a szexuális energiára is. Az embereknek különféle módszereik vannak

- 112 -

a szexualitás szabályozására. Vagy felajzzák magukat, hogy természetes igényeikhez

képest több szexuális ingerük legyen, vagy elfojtják szexuális vágyaikat. Mindkét út

oda vezet, hogy az univerzum rajtunk átáramló energiáját akadályozzuk.

Mialatt szexuális erőnket akarjuk kitapasztalni és igyekszünk ahhoz igazodni,

változatlanul régi sémáinkat alkalmazzuk: még működnek előítéleteink, rossz

beidegződéseink, helytelen elvárásaink és egyáltalán a szexualitáshoz való régi

hozzáállásunk, amellyel önmagunkat akarjuk szabályozni. Csupán azáltal, hogy

felismerjük és elfogadjuk cselekvéseinket, életmódunk okait, segítséget nyújtunk

ahhoz, hogy az energia felszabadulhasson.

Azáltal, hogy az adott pillanatban figyelek érzéseimre, lehetővé teszem szexuális

energiám kibontakoztatását, de nem gondolkodom azon, hogy helyes-e, amit teszek.

Félelem, izgalom és bizonytalanság övezi a szexualitást. Ezek a dolgok a felszínre

kerülnek, amint elkezdjük valódi energiánkat kibontakoztatni, de mindezeket az

érzéseket el kell fogadnunk.

Jó példa lehet erre egy olyan alkalom, amikor életünkben új szerelmi kapcsolat van

kibontakozóban és visszaemlékszünk egy régi, csalódással teli szerelmünkre. Ilyen

esetekben választhatunk: vagy megosztjuk új partnerünkkel ezt az emléket és az

ezzel járó érzéseinket, vagy a régivel nem törődve csak az új partnerrel foglalkozunk

és élvezzük új kapcsolatunkat. De bármelyik megoldás mellett döntünk is, ügyeljünk

arra, hogy amit teszünk, milyen érzéseket vált ki belőlünk. Figyeljük meg, hogy

milyen érzés volt elmesélni csalódottságunkat, illetve meg sem említeni. Testünk el

fogja árulni, hogy számára mi a jobb megoldás.

Ha természetes energiámat követem, az a jutalom számomra, hogy nagyon jól

érzem magam. A természetes energiához való ragaszkodás számomra egyenlő a

bennem lakozó univerzummal való azonosulással. Ez az azonosulás ad nekem valódi

életörömöt.

Az alábbi gyakorlat segít nekünk természetes szexuális energiánk felmérésében:

Tégy úgy egy napig, egy órán keresztül, vagy a magad által helyesnek tartott ideig,

mintha nem lennének előítéleteid szexuális magatartásodról, valamint arról, hogy

mit kell, vagy mit nem kell tenned.

Mielőtt felkelsz, mélyedj el magadban, figyeld meg testedet és elemezd, hogy

bensődben találsz-e ártatlan, gyermekien tiszta pontot. Ezen a tiszta helyen képzeld

el magadnak, hogy milyen lesz a napod. Vallasd ki magad, hogy szexuális energiád

milyen állapotban van és hogyan érez, majd ugyanezt kérdezd testedtől is. Minden

felszínre kerülő érzésedet vagy képzetedet próbáld meg azonosítani. Képzeld el

- 113 -

magadnak, hogy milyen is lenne, ha pillanatról-pillanatra ragaszkodnál energiád

ösztönzéséhez. Úgy éld át ezt a helyzetet, mintha valóságos lenne. Ha bármi negatív

gondolat kerül felszínre, fogalmazd meg magadnak, de utána hagyd feledésbe

merülni.

Amint felkelsz és előkészülsz aznapra, őrizd magadban az újdonság érzését. Figyeld

meg, hogyan viselkedik a tested és jegyezd meg azoknak a reakcióit, akikkel

napközben találkozol. A nap végén is tudatosan figyeld önmagadat, testedet és

szexuális érzéseidet is beleértve. Ha erős szexuális vonzalmat érzel valaki részéről,

figyeld meg pontosan, miként érint ez téged, milyen gondolataid támadnak.

(Például: mindjárt teszek valamit az ügyben... meg kell őt kapnom... ő házas... én

házas vagyok... nem ilyet képzeltem... nagyon fiatal még...). Próbálj meg nem

ragaszkodni egyik gondolathoz sem, vagy legalábbis ne tulajdoníts túl nagy

jelentőséget egyiknek sem. Ha képes vagy rá, térj vissza tiszta belső pontodhoz és

tarts ki önmagad mellett. Ha viszont bármelyik felszínre került érzésed szerint

cselekszel, tudatosítsd magadban, hogy az érzés arról a bizonyos, belső pontról

érkezett, bízz belső energiádban és tégy tanácsai szerint.

Általában az emberek tudni szeretnék, kapcsolataikban hogyan erősítsék

energiájukat. Hogyan erősítsük meg önmagunkat, ha mi kívánjuk a szexet, de a

másik nem, vagy ha energiánkra hallgatva valaki mást kívánunk meg, holott

monogám kapcsolatban vagyunk elkötelezve, vagy ha ugyancsak energiánkat

követve nem akarunk szexuális kapcsolatot valakivel, aki viszont akar velünk?

Félünk attól, hogy partnerünkkel, barátainkkal nem egyet akarunk. Félünk attól,

hogy önmagunkban bízva valaki mást megsértünk. De mégis magunkban és

szexuális energiánkban kell bíznunk.

Nem hiszem, hogy az univerzum rajtunk keresztül áramló energiája úgy működne,

hogy bárkit megsértene, önmagunkat is beleértve. Lehet, hogy pillanatnyilag

megbántunk valakit, de ha valóban bízunk energiánkban és követjük is, akkor a mi

hozzáállásunk másokat is meg fog erősíteni.

Ha mi szexuálisan vágyunk valakire, de ő nem vágyik ránk (vagy fordítva),

erősítenünk kell érzelmeinket és majd fejezzük ki őket. Akkor partnerünknek is

válaszolnia kell, így egymás megértésének egy mélyebb szintjére jutunk. Ha

partnerünk nem kíván, akkor ezt úgy kell tekintenünk, mint bensőnk tükrét. Meg

kell vizsgálnunk magunkat, hogy mi történik bensőnkben. Mélyedjünk egyre jobban

- 114 -

önmagunkba és kérdezzük meg, mi legyen a következő lépés. Önbizalomra van

szükségünk. Elképzelhető, hogy többet kell beszélgetnünk partnerünkkel, lehet,

hogy valami régi, kimondatlan sérelem van a háttérben, de az is lehet, hogy éppen

zavarjuk őt, csak nem vettük észre. Legyünk határozottak érzéseinkben és mondjuk

is ki, amit érzünk; ez fogja lehetővé tenni az energia szabad áramlását.

Ne zárkózzunk el a szexualitás szokatlan formáitól; lehet, hogy az energia azt

sugallja, hogy csak üljünk vagy feküdjünk egymás mellett, öleljük át, masszírozzuk

egymást vagy tegyünk bármi egyebet, ami rendes körülmények között önmagában

nem számít szexnek, de ami éppen olyan kielégülést adhat, mint a szeretkezés.

Legyünk biztosak érzéseinkben és minden úgy történik, ahogy a legjobb.

Gyakran kérdezik tőlem, hogy mi a teendő, ha valaki monogám kapcsolatban él és

eközben vonzalmat kezd érezni valaki más iránt. Amint a Kapcsolatok című

fejezetben már említettem, erre a kérdésre nem adhatunk egyszerű választ. Általában

meggátoljuk az energia áramlását, vagy úgy, hogy elfojtjuk, elhallgatjuk a vonzódást,

vagy fellázadva a magunkra kiszabott szabályok ellen egyre inkább vonzódunk a

tiltott helyzet iránt. Ezek közül egyik sem jelzi azt, hogy bízunk energiánkban. Ilyen

helyzetben mélyebben magunkba kell tekintenünk, hogy tisztázzuk, mit érzünk

valójában. Vajon azért vagyunk-e monogámok, mert a kikacsintást bűnös dolognak

tartjuk, vagy azért, mert attól félünk, hogy partnerünket elveszíthetjük? Vagy netán

azért rúgjuk fel hirtelen a bensőséges partneri kapcsolatot, hogy máshol keressünk

kikapcsolódást? Ilyen esetben feltétlenül őszintének kell lennünk, beszéljünk

érzéseinkről azokkal, akiket illetnek.

Noha az érzelmi robbanás veszélye ijesztően elképzelhető, az ilyen helyzet mégis

csak alkalmat ad a dolgok alapos tisztázására. Őrizzük meg nyíltságunkat, mert ha

teljesen őszinték vagyunk, mindnyájunknak a legjobban tetsző módon fog

rendeződni az ügy. Persze ha vonzódunk valakihez, az nem feltétlenül jelent ágyba

bújást, az alakuló kapcsolatnak más formája is lehetséges, ami beteljesülést hozhat

számunkra.

Közöny lesz úrrá a kapcsolatokban, ha az emberek elhallgatják egymás elől valódi

érzéseiket. Amikor először leszünk szerelmesek, minél többet akarunk megtudni

szerelmesünkről és mi is minél többet szeretnénk kiadni magunkból, hiszen még

semmi sem köt egymáshoz. Amint azonban a kapcsolat megszilárdul, legtöbbször a

párok közti közlékenység már óvatosabb, nem mondják el egymásnak igazi

érzéseiket, mert félnek a másik elvesztésétől.

- 115 -

A szenvedély viszont nem olyan valami, amely csak úgy a semmibe vész, eltűnik.

Akkor szűnik meg bennünk, ha saját érzéseink számára sem vagyunk nyitottak, ha

inkább önmagunkat veszítjük el, csakhogy valaki máshoz tartozzunk. Ha át akarjuk

élni a szenvedélyt, először magunkhoz, azután másokhoz kell őszintének lennünk.

Egy párkapcsolatban a szenvedély nem más, mint teljes bizalom. Mihelyt érzéseink

számára nyitottá válunk, ugyanolyan nyitottak leszünk a bennünk áramló

szenvedély és élvezet számára is.

Ülj vagy feküdj le kényelmes helyzetbe. Hunyd be a szemedet és végy néhány mély

lélegzetet. Minden kilégzéskor egyre jobban lazítsd el agyadat, gondolataidat.

Minden lélegzetvételkor, lazításkor szállj egyre mélyebben magadba, abba a

bizonyos nyugodt pontba. Érezd az univerzum energiájának lüktetését arról a

bizonyos pontról és azt, amint az energia átáramlik testeden. Tudd, hogy ez az

energia szexuális természetű és szenvedély formájában nyilvánul meg.

Tekintsd úgy szenvedélyedet, mint az univerzum tüzes, heves energiáját, amely

rajtad áramlik keresztül mások felé. Képzeld el, amint szenvedélyességed

megnyilvánul szerelme(i)d, barátaid körében, munkában és alkotó tevékenység vagy

szórakozás közben.

Tudd, hogy belső erőd tiszta, életrevaló, alkotóképes és rajongó. Tudd, hogy a rajtad

átáramló energiában bízhatsz és ez a biztosíték arra, hogy helyesen fejezed ki

magadat.

Az összeírás módszerét ajánlom azoknak, akik meg akarnak szabadulni a

szexualitással kapcsolatos mindenféle régi elméleteiktől, félelmüktől, előítéleteiktől

vagy egyéb hiedelmeiktől. Ha tudod, hogy pontosan miben hiszel, azt is tudnod kell,

hogy mikor mit cselekszel e szerint a hit szerint. Minél tudatosabbá válsz, annál

kevésbé uralják hitedet a rejtett erők.

- 116 -

1./ Írd össze a szexualitással kapcsolatos negatív hiedelmeidet, gondolataidat és

szorongásaidat.

2./ Ha ez kész, hunyd be szemedet és lásd magadat, amint átadod összes

szorongásodat, negatív hiedelmedet az univerzumnak. Végy mély lélegzetet és hagyj

mindent a maga útján haladni.

3./ Írj egy önmagadat, tetteidet, gondolataidat megerősítő összeállítást arról, hogy

negatív hiedelmeid leküzdésére mit tettél. Erre néhány példa:

Negatív hiedelem:

Nem tudok valódi szerelmemre rátalálni.

Nem tudom élvezni a szexualitást.

Nincs elég időm szexuális életet élni. Mindig nagyon fáradt vagyok.

Nem tudok bízni magamban, amikor szexuális vágyam feltámad.

Túl sokszor akarom élvezni a szexualitást.

A megerősítés:

Most tökéletes szeretőt (szeretőket) vonzok. Vagy most egy remek, érzelmes

szeretőhöz vonzódom.

Biztos, hogy a szexualitás élvezetet nyújt, szükségem van a szexuális életre.

Bízom érzelmeimben és erősítem azokat. Találok időt magam számára.

Szeretőmmel közlöm igazi érzéseimet.

Most már teljesen bízom magamban. Bízom szexuális vágyaimban és ennek

megfelelően cselekszem.

Most bízom saját szexuális kiegyensúlyozottságomban. Arra hangolom rá magam,

ami a valódi belső akaratom, és annak megfelelően cselekszem.

- 117 -

A munka és a játék egy és ugyanaz. Ha energiánkat követjük és mindig azt

csináljuk, amit akarunk, akkor a munka és a játék között nem érzünk különbséget.

Akkor a munka többé már nem az, amit csinálnunk kell, és a játék sem az, amit

jókedvből teszünk. Ha azt csináljuk, amit szeretünk, akkor többet és hatékonyabban

dolgozhatunk, mint azelőtt, és úgy vesszük, mintha játszanánk.

Akikkel együtt dolgozom csoportban vagy egyénileg, azok arra kíváncsiak, hogy

milyenek lesznek, ha átalakulnak, mit fognak tenni és végeredményben mi lesz az

igazi céljuk. Elmondom nekik, hogy mindegyikünknek van életcélja és

mindegyikünk az univerzum egy-egy közvetítőcsatornája. Ha követjük a fényt,

minden kellemes, könnyed, megváltoztatható és mindennek értelme van. Azzal

visszük előrébb a világot, ha pontosan önmagunk vagyunk minden pillanatban. A mi

világunkban nincsenek többé merev kategóriák, miszerint ez munka, ez meg játék.

Minden eggyé válik az univerzum követésének folyamatában és még pénz is lesz,

mint a nyitott csatorna áldásos következménye. Akkor már nem azért dolgozunk,

hogy pénzt keressünk. A munka már nem kényszerűség lesz számunkra, amit azért

kell elvégeznünk, hogy eltartsuk magunkat, hanem az önkifejezés okozta boldogság

legnagyobb jutalmát kapjuk meg általa. A pénz nem több, mint a hétköznapi élet

természetes velejárója - egyszerűen jön majd. A munka és a fizetség valószínűleg nem

is lesz közvetlen kapcsolatban egymással; azt tapasztaljuk majd, hogy azt csináljuk,

amihez kedvet és energiát érzünk, a pénz meg csak úgy mellesleg jön. Nem hallunk

többé ilyesmit: "ha ezt megcsinálod, akkor megfizetnek érte". A két dolog egyidejűleg

működik majd életünkben, de nem szükségszerűen közvetlenül ok-okozati

összefüggésben.

Az új világban munkánkat, életcélunkat nehezen lehet leszűkíteni egyetlen

meghatározásra. Amikor a régi világban "megértünk" a pályaválasztásra, előbb el

kellett döntenünk, minek készülünk, ezután kellett nekilátnunk a tanulásnak vagy

egyéb lépéseket kellett tennünk, hogy elérjük a kitűzött célt. Aztán életünk

legnagyobb részét ebben a mókuskerékben töltöttük.

Az új világban közülünk sokan kapnak csatornájukon keresztül egyszerre több

olyan sugallatot vagy késztetést, amelyek ragyogóan kiegészítik egymást.

Elképzelhető, hogy egyelőre még nem is találtunk magunknak megfelelő hivatást,

mert még nincs bennünk elhivatottság. Nem biztos, hogy valaha is létezett sajátos,

testünkre szabott önkifejezési forma, és meglehet, hogy a jövőben sem lesz. Ha

életünk minden napján követjük az energiát, az több irányt is kijelöl számunkra.

Sokféle módon próbáljuk kifejezni önmagunkat, és ezek a különféle módok

meglepően érdekes, termékeny egységbe forrnak össze. Ettől fogva senki nem

mondhatja, hogy "én író vagyok (vagy tűzoltó, vagy tanár, vagy háziasszony)". Lehet,

- 118 -

hogy mindezek együtt határozzák meg életpályánkat. Azt fogjuk tenni, amit

akarunk, szeretünk is, amihez tehetségünk van, amire képesek vagyunk, de egyúttal

kihívást és bizonyítási lehetőséget is ad számunkra. Bármilyen munkát választunk,

az biztosan kielégít bennünket. Nem kell összetörnünk magunkat az elismerésért

vagy a jutalomért, nincs szükség ilyen fogadkozásra, mint például: "Szorgalmasan

dolgozom most, hogy majd jobb beosztásba helyezzenek. Azért dolgozom jobban

most, hogy nyugdíjba vonulásom után se legyenek anyagi gondjaim. Mostani

szorgalmasabb munkám eredményeként több pénzt akarok szerezni és előre

ledolgozni a kötelező munkaidő egy részét, hogy szabadságot vehessek ki és

elmehessek valahová, ahol igazán csak szórakozással akarom tölteni az időmet".

Mindig az adott tevékenység szolgál majd teljes megelégedésünkre. Ha a csatorna

szerepét töltjük be, minden munka, amit végzünk, legyen akár a legegyszerűbb,

fontos.

Az átalakulás forrása nem az általunk végzett egyéni munka, hanem az univerzum

rajtunk átáramló energiája. Ha könyvet írok, legyen az bármily bölcs, nem az, hanem

a belőle sugárzó energia hat az olvasóra. A rajtam átáramló univerzumi energia az,

ami eljut az olvasók tudatának mélyebb szintjére. A szavak és az elképzelések csak

díszek, mint tejszínhab a tortán. Azok a dolgok ragadják meg figyelmünket, amelyek

már átalakultak, megváltoztak. Nem az a lényeges, hogy írtam egy könyvet, hanem

az, hogy kifejeztem önmagamat s ezzel bensőmben szabaddá tettem az alkotó

energia áramlását. Ez az alkotó energia járja át most olvasóimat és a világ dolgait. Én

magam élvezem a rajtam keresztül áramló energiát és mások szintén élvezik ennek

befogadását. Ez az átalakulás élménye.

Akár mosogatunk, akár sétálunk vagy házat építünk, ha éppen ezt kell tennünk

akkor, amikor és ott, ahol kell, környezetünkre is átsugárzik a belőlünk áradó

elégedettség és a jól végzett munka öröme. A közelünkben lévők élete is meg fog

változni, át fog alakulni annyira, amennyire készek lesznek az energia befogadására.

Talán meg sem értik, hogy mi ütött beléjük; egyszerűen csak másmilyennek érzik az

életüket. Ilyen egyszerű. Ha bemegyek egy helyiségbe és a jelenlévők közül valaki

velem azonosan érez, tudja pontosan, hogy az univerzum csatornája vagyok és hogy

az érzéseimnek megfelelően fejezem ki magam, akkor a teremben lévők mind át

fognak alakulni. Lehet, hogy a felismerés nem jut el a tudatukig és fogalmuk sem lesz

az egészről, de mi érzékeljük az eredményt, mert csatornánk működik.

Megbizonyosodhatunk róla, ha megfigyeljük az emberekben lezajló változást. Ez

hihetetlenül izgalmas és örömteli élmény.

Tapasztalni fogod, hogy nem kell többé egyetlen, kiválasztott dologra

összpontosítani, bár meglehet, hogy az energia egy bizonyos területre vezérel téged,

ahol alkothatsz. Választhatsz magadnak valamilyen foglalkozást, amelyet úgy

gyakorolsz, hogy csatornád szabadon működhessék. Maga a tanulás is olyan

szórakozássá válik, mint a munka. Más szavakkal: nem lesz többé arra szükség, hogy

- 119 -

most áldozatot hozz azért, hogy a jövőben azt tehesd, amit szeretnél. A tanulás

folyamata csupa derű, élvezet és izgalom lesz. Azt érzed majd, hogy pontosan ez az,

amit szerettél volna. Az iskolába járás, a mesterség elsajátítása, a gyakorlás örömmel

és elégedettséggel tölt el, ha követed a belső hangot.

Más megközelítésben a végzett munka tanulási tapasztalatot jelent majd. Én például

csoportfoglalkozásokat vezetek, tanítok, de nem azért, mert erről képesítésem van és

én vagyok a tanár, te pedig a diák, hanem azért, mert ebben a formában szeretem

másokkal megosztani magam. Ez az osztozás saját tudásomat is elmélyíti. Azt

állíthatom, hogy a tanítás és a tanulás között nincs különbség, éppen úgy, mint ahogy

a munka és a játék sem különbözik egymástól. Így kerül minden egyensúlyba és

válik teljes egésszé.

Az emberek nagy többségének - legalább a lelke legmélyén - van elképzelése arról,

hogy mit szeretne csinálni. Ám ezek az elképzelések legtöbbször ködösek, a vad

fantázia megvalósíthatatlan szüleményei. Mindig arra bátorítom az embereket, hogy

tudatosan foglalkozzanak ezekkel az elképzelésekkel. Gondolják végig alaposan

dédelgetett elképzeléseiket arról, hogy miként szeretnének élni és mit akarnak

csinálni. A vad elképzelésben is van igazság. Bármily lehetetlennek tűnik a dolog, az

igazság magja benne van. Ez az az elképzelés elárul nekünk valamit arról, hogy

valójában kik vagyunk és mi az, amit igazán tenni akarunk.

Képzeletünk megsúgja nekünk, hogy milyen módon fejezzük ki önmagunkat.

Nagyon sokszor találkozom olyan emberekkel, akik határozottan érzik, hogy mit

szeretnének csinálni, mégis egészen más életpályára lépnek. Némelyek azért

döntenek így, mert azt gondolják, ez a praktikus vagy mert ezt helyeslik szüleik és a

környezet. Úgy érzik, hogy azt lehetetlen megvalósítaniuk, amit igazán szeretnének,

ezért aztán mindegy, hogy végül is mi mellett kötnek ki. A magam részéről arra

ösztönzök mindenkit, hogy azt tegye, ami iránt vonzódást érez. Elmondok néhány

esetet a praxisomból. Azok az emberek, akikről szó lesz, megtalálták valódi

életcéljukat:

1./ Egy ragyogóan szép és rendkívül tehetséges asszony, akit természetesen jól

ismerek, éveken át beteg és halálukra készülő emberekkel dolgozott. Jóllehet

nagyszerű ápolónő és egészségügyi szakember volt, mégis úgy gondolta, hogy

valami olyan elfoglaltságra lenne szüksége, amely alkotó tevékenységet feltételez.

Bátorításomra kevesebbet dolgozott ápolónőként és indított egy csoportfoglalkozást

és tanácsadást is vállalt. Mióta ezt a munkát is csinálja, azóta sokkal elégedettebb

magával, környezete pedig vele.

2./ József a családi hagyományokat követve üzletember lett, együtt dolgozott

apjával és testvéreivel. Sikeres üzleteket bonyolítottak le ingatlan- és vállalkozási

ügyletekben. Az egyetlen probléma az volt csupán, hogy József érezte, valami mással

- 120 -

kellene foglalkoznia. Sok bátorítást kapott egyik csoportomban, végül is beismerte,

hogy a művészetek érdeklik, de azt is, hogy a gondolatot családja nagyon hidegen

fogadná. Leginkább táncos szeretett volna lenni. Az első lépést már megtette;

felismerte, hogy mit szeretne csinálni. Próbára tette bátorságát és táncleckéket vett.

Nagyon tehetséges volt és felfigyelt rá tanára is. Akkor már határozottan kitartott

döntése mellett, s amint ez érezhetővé vált, érdekes módon családja is támogatta őt.

3./ Egy közeli barátnőmnek három gyermeke volt. Mivel nem volt képzettsége,

szociális segélyekből élt. Nagyon szeretett volna üzletasszony lenni. Az volt a

megérzése, hogy egyszer majd rengeteg pénz megy át a keze alatt, de helyzetét

figyelembe véve, ennek a megérzésének semmi alapot nem tulajdonított.

Mindenesetre azért elhatározta, hogy San Francisco pénzügyi negyedében próbál

szerencsét. Hamarosan állást kapott egy cégnél mint portás és gyermekei mellé is

talált egy dadát, aki velük együtt élt. Portásból adminisztratív kisegítővé lépett elő,

majd tovább emelkedett a ranglétrán és hozzáértésével együtt nőtt a felelőssége is.

Most már biztosan halad célja felé: tőzsdeügynök lesz. Nagyon szereti a

foglalkozását és gyermekei is nagyszerűen megvannak.

4./ Egy asszony, aki a legutóbb beindult csoportomba iratkozott be, elmondta

nekem, hogy korábban tehetséges zongorista volt, joggal remélték, hogy előbb-utóbb

hangversenyzongoristává növi ki magát. Aztán különböző okok miatt, többek között

azért, mert nem volt önbizalma, lemondott erről az álmáról. Egy hivatalba ment

dolgozni és szomorúan tapasztalta, hogy munkája és gyermeke mellett nemigen jut

ideje a zenélésre. Tizenöt év múltán úgy érezte, hogy egyszerűen túl késő lenne

valaha is visszatérnie a zenéléshez. Attól tartott, hogy az elvesztegett idő csak arra

volt jó, hogy álma teljesen reménytelenné váljon, és zenei téren sosem lenne belőle

valaki. Kétkedései ellenére arra bátorítottuk, hogy legalább kezdjen el újra játszani. A

magam részéről azt bizonyítgattam, hogy ha azt csinálná, amit valóban szeretne,

akkor tudása nagyon könnyen felfrissülhetne. Amint nem utasította el az ötletet,

önmagával szemben is kezdett kiegyezni. A reménytelenség érzése helyét az újonnan

feltámadt erő érzete foglalta el. Egyszer felhívott és elmondta, hogy ismét - és akkor

már folyamatosan jó ideje - zongorázik, ami nagy gyönyörűséget szerez számára.

Egyik barátja fel is kérte, hogy mint zongora-kísérő működjön közre annak a

kórusnak a hangversenyein, amelynek ő is tagja. Azóta nagy ösztönzést érez a zenei

pályára való visszatérésre.

Ülj vagy feküdj le kényelmes helyzetbe. Hunyd be a szemed és lazíts. Végy néhány

mély lélegzetet és egyre jobban lazítsd el testedet. Agyadat is lazítsd el, űzd el

- 121 -

gondolataidat. Képzeld azt, hogy belesüppedsz a padlózatba, az ágyadba vagy a

karosszékbe.

E bensődben is ellazult helyzetből képzeld, hogy pontosan azt teszed, amit egész

életedben akartál. Jó és szép az életutad, szórakoztató és kielégítő. Azt teszed, amiről

örökké álmodtál és rengeteg pénzt keresel. Lazának érzed magad, eltelve energiával,

alkotóképességel. Sikeres vagy, mert az csinálod, amit szeretsz.

Kövesd intuíciódat pillanatról pillanatra, és akkor bőséges jutalomban részesülsz.

1./ Kövess minden sugallatot, amit munkában vagy játékban érzel. Még akkor is, ha

azok bármelyike megvalósíthatatlannak tűnik, ne hagyj fel az ösztönzés követésével!

Ha 65 éves vagy és mindig balett-táncos szerettél volna lenni, iratkozz be egy

balettiskolába, figyelj és ha akarsz, kapcsolódj be a gyakorlatokba. Nézz meg néhány

előadást és képzeld magadat balett-táncosnak. Amikor egyedül vagy otthon, tegyél

fel valamilyen balettzenét és táncolj! Ez kapcsolatot teremt önmagad azon részével,

amelyik ezt a fajta önkifejezést óhajtja. Lehet, hogy többször abba kell hagynod a

táncot, mint ahogy képzelted, és nincs kizárva, hogy más önkifejezési formát

választasz, ami viszont ugyanolyan jó érzést fog kelteni benned, mint a tánc.

2./ Írd fel listaszerűen az összes - életpályáddal, munkáddal vagy alkotással

kapcsolatos - elképzelésedet, vágyadat. Készíts tervet, amely alapján megvalósítanád

álmaidat.

3./ Írd le, milyen lenne számodra az ideális színtér ahhoz, hogy azt a pályát, azt a

hivatást választhasd, amelyiket szeretnéd. Jelen időben írd, mintha ez lenne a

valóság. Térj ki a legapróbb részletekre, hogy a valóság látszatát keltse. Jól tedd el

valahová és néhány hónap vagy akár egy-két év múlva olvasd el újra. Igaz, hogy

fantáziád is megváltozik ennyi idő alatt, mégis könnyen elképzelhető, hogy nagy

lépéseket tettél meg álmod valóra váltásáért.

- 122 -

A pénz alkotó energiánk szimbóluma. Az általunk kialakított rendszerben papír

vagy fém címleteket használunk az alkotó energia bizonyos egységének jelképeként.

Te energiádat használod fel arra, hogy pénzt keress, utána azt a pénzt rám költöd

cserébe azért az energiáért, amelyet e könyv megírására vagy csoportfoglalkozások

vezetésére fordítok és így tovább. Az alkotó energia mindnyájunkban végtelen és

mindenkor igénybe vehető, ezért nem más, mint lehetséges pénz. Ha nyitottak

tudunk és akarunk lenni az univerzum számára, annál több lesz a pénzünk. A pénz

hiánya azt tükrözi, hogy elfojtjuk magunkban az energia áramlását.

Attól függően tudunk jól keresni és okosan, bölcsen bánni a pénzzel, hogy az

univerzumnak mennyire vagyunk jó csatornája. Ha csatornánk erősebb és nyitottabb,

akkor az áramlás ereje is nagyobb. Minél inkább bízunk önmagunkban és nem félünk

követni a belső hangot, annál több pénzünk lesz. Az univerzum fizet azért, hogy

önmagunkká váljunk és azt csináljuk, amit valóban szeretünk.

A régi világban mindennek az volt az alapja, hogy ragaszkodtunk a külső, fizikai

dolgokhoz. Elégedettségünket is külsődleges igényeink beteljesülésétől tettük

függővé. Azt hittük, hogy a létfenntartás anyagi javak megszerzésétől függ, így azt a

következtetést vontuk le, hogy az anyagi jólét maga a beteljesülés.

A régi életmód mellett szilárd pénzügyi helyzetet teremthetünk és sok pénzt

kereshetünk, ha megtanuljuk, hogyan kell hatékonyan élnünk a világban (a régi

férfi). Életünket azonban nem az univerzum vezérli belső női jellegünkön át, ezért

pénzügyi helyzetünk örökös féltést és küszködést jelent számunkra, és végső soron

nagy árat fizetünk a pénzért. Tudunk pénzt keresni, de rá kell döbbennünk, hogy a

pénz uralkodik rajtunk. Azt hisszük, hogy a pénz fontos dolog: "Ha elég pénzem van,

meg tudok valósítani ezt-azt és boldog leszek", vagy "Ha elég pénzem lesz, nagyon

jól fogom magam érezni és boldog leszek", vagy "Mások szeretni fognak, ha elég

pénzem lesz és ez boldoggá tesz engem". Ha így nézzük a dolgot, a pénz valóban

fontos dolognak látszik, de amíg ennyire felértékeljük, mindig valami probléma

forrása lesz.

Ha nagyon kevés pénzünk van, örökké azért törjük magunkat, hogy több legyen, de

attól tartunk, hogy sosem lesz elegendő. Bensőnket fölemészti a rettentő félelem,

- 123 -

hogy nem tudjuk beszerezni azt, amire szükségünk volna. Ám ha sok pénzünk van,

az sem megnyugtató, mert attól félünk, hogy elveszítjük. Soha nem lehet annyi

pénzünk, amennyivel legyőzhetnénk szorongásunkat.

A kispénzűek nemigen értik meg, hogy a pénzes emberek is félnek. A gazdagok

alapvetően azért érzik magukat bizonytalanságban, mert sosem tudhatják, mikor

veszíthetik el a pénzüket. Előfordulhat, hogy az irányítás kicsúszik a kezükből, rossz

ügyletbe fektetik be vagyonukat vagy valaki esetleg ellophatja az egészet. Ha pénzzel

akarjuk megalapozni a biztonságunkat, sosem lehetünk nyugodtak, akár sok, akár

kevés pénzünk van.

Ha nem értjük meg, hogy a pénz a végtelen energia jelképe, ha azt hisszük, hogy

korlátozott mennyiségben létezik a világban, akkor csak két lehetőség között

választhatunk: vagy sok pénzünk lesz és emiatt bűntudatunk támad, vagy

lemondunk a pénzről, viszont megvetjük és utáljuk azokat, akiknek van. Ha a

gazdagság mellett döntünk, mindig bűntudat gyötör azok miatt, akiknek nincs

pénzük. Attól félünk, hogy a mi gazdagságunk okozza mások szegénységét.

Bűntudatunkat megpróbáljuk elfojtani, esetleg úgy teszünk, mintha nem izgatna

bennünket vagy úgy igyekszünk kompenzálni, hogy segítünk a kevésbé

szerencséseken.

Mondhatjuk azt: "Nem akarom magamban hordani ezt a bűntudatot, nekem csak

annyi kell, amennyi jár nekem. Nem érdekel a pénz, csak annyi, amennyire

minimálisan szükségem van. Biztos akarok lenni abban, hogy nem a másét veszem

el". Ez a magatartás azonban előbb-utóbb a megfosztottság érzését váltja ki. Látjuk a

világ szépségeit, mindazt, amit élvezni szeretnénk, de sértettségünk miatt képtelenek

vagyunk élvezni. Hiszen ott az a sok gazdag ember, akiknek többjük van, mint

amennyi kijár nekik, ezért mi mélyen megvetjük őket. Nos tehát a régi életfelfogás

mellett csak a bűntudat vagy a sértettség között választhatunk.

A régi életmód azt követeli tőlünk, mindent saját erőnkből oldjunk meg, ahelyett,

hogy az univerzum erejét elfogadnánk. Azt hisszük, hogy nagyon keményen meg

kell dolgoznunk mindenért, amit el akarunk érni, ezt hirdeti a régi munkaerkölcs is:

"Dolgozz keményen! Hozz áldozatot és küzdj!" Ez olyan mélyen bevésődött a

tudatunkba, hogy sem pénzügyi, sem egyéb téren nem is fogadjuk el a sikert, csak ha

kemény munkával harcoltuk ki, áldozatokat hoztunk, küszködtünk érte. Ha

sikeresek vagyunk és dől hozzánk a pénz, azt is megsínyli testünk, lelkünk egyaránt.

Olyannyira, hogy sokan betegre vagy halálra hajszolják magukat. Küszködünk és

kitesszük a lelkünket, mégis az a vége, hogy kifosztottnak, kiégettnek érezzük

magunkat, még akkor is, ha sikerünk világhírűvé tesz bennünket.

Mások az égvilágon semmit nem tesznek a pénzért. "Figyeld meg, hová vezet ez:

küszködés, áldozathozatal, fájdalom, önmagunk feladása, így hát elhatároztam,

- 124 -

egyszerűen nem foglalkozom pénzszerzéssel. A lehető legkevesebb pénzt költöm

csak magamra" - mondják. Az érzékenyebb emberek általában emellett döntenek, így

nekik marad arra is idejük, hogy "fontosabb" ügyekkel foglalkozzanak. Ezzel a

hozzáállással elutasítjuk az élet egyik legizgalmasabb és legszebb oldalát. Ha

megtagadjuk a pénzt, azzal egyúttal tagadjuk az univerzumi energia jó részét és a

világ működésének mechanizmusát. Azok az emberek, akik ezt az utat választják,

általában nem értenek a pénz kezeléséhez és nem is akarják megtanulni.

Az új életmódot már a bensőnkben jelenlévő univerzumba vetett bizalomra

alapozzuk. Felismerjük, hogy az univerzum alkotó értelme és energiája az, ami

alapvető forrása mindennek. Amint ehhez az energiához kapcsolódunk és elfogadjuk

fennhatóságát, minden a miénk lehet. A bennünk lévő űrt magunk töltjük fel.

Megértjük, hogy a pénz a csatornákon átáramló energia visszatükröződése. Ha jól

megtanuljuk, hogyan éljünk intuíciónkra hallgatva, csatornánk bővül, erősödik, és

egyre több pénzünk lesz. A pénz mennyisége életünkben attól a képességünktől

függ, hogy meghalljuk-e belső hang irányítását és vesszük-e a bátorságot, hogy

annak megfelelően cselekedjünk. Amikor önellenőrzésünket sikerül háttérbe

szorítani és meghalljuk az univerzum hangját és annak megfelelően élünk és

cselekszünk, meglátjuk, egyre több lesz a pénzünk. És nem lesz szükség

erőfeszítésekre, áldozatokra, az egész könnyen és szórakoztatóan történik. A pénztől

való függőségi viszonyunk egyszer s mindenkorra megszűnik, és csodás érzéssel tölt

el bennünket, miközben megtanuljuk követni az univerzum energiáját. A pénz

csupán külön jutalom ebben a folyamatban.

Tudjuk, hogy a pénz nem a miénk igazán, hanem az univerzum tulajdona, mi csak

kezelői vagyunk. Úgy használjuk, ahogyan az univerzum intuíciónk közvetítésével

előírja számunkra. Nem félünk, hogy elveszítjük, mert tudjuk, az univerzum

gondoskodik rólunk. A pénz forog, adjuk, kapjuk, mégsem veszítjük el

életörömünket. Amikor ezt a biztonságot és szabadságot érezzük, szinte vonzzuk

magunkhoz a pénzt, mindig egyre többet. Ez arra ösztönöz bennünket, hogy feltétel

nélkül megbízzunk a magasabb rendű erőben. Az univerzum csatornájaként a belső

hangot követve egyre több pénzhez jutunk és megtanuljuk bölcsen, célszerűen

kezelni. Ez az egyik módja annak, hogy az univerzum erejét a világ átalakítására

használjuk.

- 125 -

A pénz kezelésének éppúgy van cselekvő és befogadó oldala, mint bármely más

alkotó tevékenységnek. A férfias, avagy cselekvő módja a pénzkeresésnek az

utánajárás. Valamit észreveszünk, amit szeretnénk megszerezni és érte megyünk. A

nőies, avagy befogadó módja a pénzszerzésnek: vonzani kell azt, amit meg akarunk

szerezni.

Mindkét módszerhez értenünk kell. Fel kell szabadítanunk energiánkat, amelyet

hagynunk kell működni egy bizonyos cél eléréséért. Ugyanígy kell értenünk a

magunk neveléséhez, legyen önbecsülésünk, helyes önértékelésünk és belső

harmóniánk, hogy képesek legyünk vonzani és befogadni, amit szeretnénk. Sokakból

hiányzik az egyik vagy a másik képesség. Vagy ahhoz értenek, hogy hogyan kell a

dolgok után járni, megszerezni, de nehezükre esik, ha valamit magukhoz kellene

vonzaniuk. Mások pedig értenek ahhoz, hogyan kell vonzani, de félnek az

utánajárástól. Többnyire egyszerre van szükség mindkét módszene. Meg kell

tanulnunk ajándékot kapni, elismerésben részesülni, szeretetben, szerelemben

osztozni és befogadni az áradó energiát. És gyakorolnunk kell a csatornáinkban

áramló energia felszabadítását. Ha mindezt tudjuk, nem gátoljuk az energia

áramlását.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy bizonyos kockázatot vállalnunk kell, mind a

munka, mind a pénz vonatkozásában. Ha azt tesszük csak, amit gondolunk, akkor

tudnunk kell, hogy lesz pénzünk és nem kell féltenünk, mert különben nem fogjuk

meghallani azt az intuitív hangot, amely megmondja nekünk, hogy mit kell

cselekednünk.

Nyomasztó az a tudat, hogy hivatásunk és a pénz ennyire függ egymástól. Gyakran

kérdezik tőlem: "Mit tegyek, ha az intuícióm azt mondja, hogy ne menjek dolgozni

egyik napon? Mit csináljak akkor? Netán veszítsem el az állásomat?" Ha túlságosan

nagy kockázattal jár egy szabadnap kivétele, akkor lehet, hogy nem ez a legjobb

megoldás, egyelőre. Lépésről lépésre kell elfogadnunk és követnünk az ösztönzést.

Lehet, hogy lelkünk mélyén csak egy fél napra, lehet, hogy háromnapos hétvégére

vágyunk. Vagy reggel, amint felkelünk és úgy érezzük, "egyáltalán nincs kedvem

bemenni dolgozni", s így is teszünk, ez nagyon jól fog esni. Általában amikor az én

bensőm ezt mondja nekem, olyankor szükségem van egy kis törődésre, békére,

nyugalomra, egy kis magamra fordított időre, hogy ösztönzést kapjak valamilyen

feladat elvégzéséhez. Meglehet, egyszerűen csak szabadidőre van szükségem, hogy

feltárjam a bensőmben háborgó érzelmeket, mert csak így szabadulhatok meg tőlük.

Ha van bátorságunk belső ösztönzésünket követni, lehet, hogy néhány óra vagy nap

elteltével energiánk kiteljesedését, megújulását fogjuk érezni. Visszamegyünk és

- 126 -

képesek leszünk a ránk bízott feladatot negyedannyi idő alatt elvégezni, mint

amennyit kapunk rá. Mi ez, ha nem más, mint hogy ösztönzést kaptunk és sokkal

alkotóbb módon dolgozunk? Bármi történhet, ha kockáztatunk és ha bízunk

önmagunkban. Ha otthon maradunk, jöhet egy telefonhívás valakitől, aki jobban

fizetett állást kínál nekünk (egyébként pontosan ez történt egyik barátommal). Lehet,

hogy olyan ösztönzést kapunk, amely remek alkalmat teremt a jövőnk

szempontjából, vagy azt érezhetjük, hogy meg kell látogatnunk valakit, aki nagy

kalandot ígér számunkra. Ha utáljuk a munkánkat, higgyük el, nem is lesz hozzá

energiánk sosem. S ha alkotó energiánkat megbénítjuk, a pénz is messzire elkerül

bennünket. Végül úgyis otthagyjuk állásunkat, mert képtelenek vagyunk ilyen bénító

helyen tovább dolgozni.

Alapvetően az egész pénzkérdés alakulása attól függ, hogy mit akarunk csinálni. Az

univerzum megjutalmaz bennünket, ha kockázatot vállalunk az ő oldalán. Fontos

azonban, hogy a kockázat arányos legyen a körülményeinkkel, alakuló vagy már

kialakult helyzetünkkel. Más megfogalmazásban: ha éppen hogy csak elkezdtük

intuíciónk követését, akkor nem akarhatunk azonnal belefogni - intuíciós alapon -

egy egymillió dolláros ügyletbe. Nyilván egyikünk sem gondol olyasmire, hogy

kiugrik egy épületből abban a reményben, hogy majdcsak megtanul repülni. Nagyon

fontos, hogy először kis dolgokkal kezdjük. Rakjuk le az alapokat. Mondjunk nemet

még akkor is, ha valaki az igenre késztetne. Kövessük azt, amit kívánunk, még akkor

is, ha az igazi okát nem tudjuk. Cselekedjünk úgy, ahogy ösztönünk, bensőnk

tanácsolja. Hívjuk csak fel munkahelyünket és jelentsük be, hogy azt a bizonyos

napot kivesszük, nem megyünk be dolgozni. Gondoljunk azokra a dolgokra, amiket

szívesen teszünk és tegyük azokat. Ez fogja bennünk megszilárdítani azt a pontot,

ahonnan nagy lépést tehetünk előre.

Ha egyszer megértettük, hogyan bízhatunk intuíciónkban és miként kell követnünk

sugallatait, azok szerint cselekednünk, akkor megalapoztuk a pénz áramlásának

csatornáját. Vannak azonban szigorúan pénzügyi szempontok, amelyeket jó, ha

ismerünk.

A kiegyensúlyozottság állapota nagyon fontos ahhoz, hogy kiépítsük csatornánkat.

Ha valamilyen irányban vagy vonatkozásban szélsőségesek voltunk, a másik

szélsőség irányába indulhatunk el, hogy egyenlítsünk. Például, ha eddig nem

törődtünk a pénzzel vagy legfeljebb csak alkalmanként, ha olyan volt a

személyiségünk, mely tagadta a pénz létezését, fontosságát, olyan helyzetet kell

teremtenünk, amelyben muszáj tudomást vennünk a pénzről. Hogy mit kell

- 127 -

tennünk? Vezessük rendesen a csekkfüzetünket, osszuk be a pénzt és egyáltalán

tájékozódjunk, hogy miféle szabályok uralkodnak a pénz világában. Ez nagyon

érdekes, izgalmas világ. Ezután már nem jelenthet semmi akadályt.

Azok, akik csak kevéssé értenek a pénzhez, általában úgy döntenek, hogy egy

bizonyos szinten túl nem foglalkoznak pénzügyekkel, mert félnek a szabályoktól és

az egyéb kellemetlenségektől, amelyek elvonják figyelmüket az élet varázslatos

dolgaitól. Attól tartanak, hogy minden idejüket gyakorlati gondolkozásnak kell

szentelniük, ahelyett, hogy követnék az áramlást. Ha ilyesfajta szorongást érzünk, rá

kell hangolódnunk az univerzumra és kérjünk tőle tanácsot. Azt a megoldást

választjuk, amelyik számunkra a legmegfelelőbb. Talán segítene, ha valakire

rábíznánk pénzügyeink intézését, aki megtanítana, hogyan kell ezt az egész dolgot

szervezni. Ez a folyamat nem lehet kellemetlen. Rájövünk, hogy a segítség energiát

kölcsönöz nekünk és támogatást jelent életünkben.

Akik már amúgy jártasak voltak a pénzügyekben, azoknak fel kell hagyni a régi

módszerekkel. Itt az idő, hogy a megszokott szabályokat elvessék és helyettük a lélek

ösztönzéseire hallgassanak a pénzzel kapcsolatban. Bízzanak intuícióikban, hogy

azoktól kapjanak tanácsot és több kockázatot vállaljanak, mint általában.

Akik viszont a pénz megtakarításában szereztek jó tapasztalatokat és nagyon

meggondoltan költekeznek, azok legyenek egy kicsit lazábbak és tanuljanak meg

intuíciójukra hallgatni, amikor a pénzüket költik. Költekezzenek belső ösztönzésük

szerint, ha erre van szükségük. Meg kell tanulniuk ösztönzésük indíttatásait követni

és tapasztalni fogják, hogy nem tönkremenéssel végzik. Az új szemléletnek

köszönhetően biztosan több lesz a pénzük. Megszabadulnak a pénz rabságától, ha

intuícióikra hallgatnak.

Aki kifejezetten pazarló volt és mindig több pénzt költött, mint amekkora bevétele

volt, annak mindenképpen körültekintőbben kell terveznie és gazdálkodnia. Ismét

csak azt mondhatom, belső megérzését kell követnie. Ha nyitott, akkor megérti, amit

az intuíciója sugall: "Tanulj meg tervezni egy kicsit! Érts a pénz ésszerű kezeléséhez,

a gazdálkodáshoz, tanuld meg ezt is!" Intuíciója támogatni és segíteni fogja, nem a

korlátozás érzését kelti benne. Ha intuíciójára hallgat, olyan emberekkel találkozik,

akik megmutatják, hogyan kell ezt csinálni. Tanulságos dolog lesz, s mindez ismét

csak az univerzumhoz való kötődést erősíti.

Egy másik fontos tudnivaló a pénz mozgását illetően: mindig az általunk

- 128 -

megtervezett irányba indul el, arrafelé, amerre jó fogadtatást remél. Energiájánál

fogva azt vonzza, amire szükségünk van vagy amit előre beterveztünk. Ha valaki

éppen csak a megélhetési szintet akarta elérni és így is kezelte pénzügyeit, azaz

semmivel sem akart többet, mint alapvető szükségleteihez elengedő pénzt, akkor

annak ezután is csak erre a célra folyik a pénz. Ha egyszer több pénzhez jut, akkor az

életszínvonalát valószínűleg emelni fogja, de egyébre nem fordítja megnövekedett

bevételét.

Éppen ez történt velem is hosszú ideig. Az alapvető elméletem akkor így hangzott:

"annyi pénzem mindig lesz, amennyire szükségem van, nem is helyeslem, hogy több

legyen". Azután több mindenre lett szükségem, köztük olyanokra is, amelyek

kifejezetten ráfizetésesek voltak. Például, ha elromlik a kocsim, magas javítási

költséggel kell számolnom, vagy ha a macskám megbetegszik, magas kezelési

költséget kell fizetnem. Minden külön keresetem vagy valami baj, vész elhárítására,

vagy alapvető dolgokra ment el. Semmi sem maradt szórakozásra, alkotó jellegű

kikapcsolódásra vagy igényesebb luxusra.

Rákényszerültem olyan előzetes költségvetés készítésére, amelyben a legapróbb

részletekig feltüntettem minden alapvető szükségletemet és különleges

kívánságaimat is. A következővel kezdtem: "Havonta legalább egy olyan ruhadarabot

szeretnék vásárolni, ami külön örömet okoz és akár luxusnak is tekinthető. Ezenkívül

szeretnék szórakozásra is költeni valamennyit." Az ilyen jellegű kiadásaimat

belevettem a költségvetésembe, azzal a meggondolással, hogy ha tudatosan

megterveztem kiadásaimat, a pénz is arrafelé fog áramlani. Ennyit jelent a

költségvetés ereje. A költségvetés olyan, mint egy tervrajz. Ha készítünk egy listát

arról, hogy mit is szeretnénk elérni, akkor elő fogjuk teremteni az ahhoz szükséges

pénzt is. Csak az igények növelése ne ugrásszerűen, hanem kis lépésekben történjen.

Csak lépésről-lépésre!

Felnőttkorom legnagyobb részében nagyon kevés pénzem volt. Soha nem érdekelt

különösebben a pénz. Alapjában véve mindig eleget tettem fizetési

kötelezettségeimnek, kifizettem a lakbért, egyéb számláimat, de időm és

érdeklődésem legnagyobb részét tanulásra, alkotókészségem fejlesztésére és

tudatosságom nevelésére fordítottam.

Bármit elvállaltam, amivel pénzt tudtam keresni - szellemi munkát végeztem,

háztartásban dolgoztam, szokatlan, rendkívüli feladatokat vállaltam rendes állásom

mellett. Egész életemben összesen hat hónapig dolgoztam az úgynevezett normális

- 129 -

munkaidőben, reggel 9-től délután 5-ig.

Hozzászoktam, hogy borotvaélen táncolok és még csak nem is nagyon törődtem

azzal, hogy honnan jön majd a pénzem. Azokban az években megtanultam bízni

abban, hogy majd csak lesz valahonnan pénzem. Néha utolsó fillérig kiköltekeztem

magam és azután így vagy úgy megint lett pénzem. Sosem éreztem magam

szerencsétlenül elhagyatottnak.

Azután fokozatosan, amint elkezdtem intuíciómra hallgatva élni és tanulni kezdtem

belső vezérlésemre figyelve kívülrekeszteni magam a világból, azaz amint

alkalmazni is kezdtem a vezérlésem diktálta folyamatokat, a pénzem egyre több lett.

Nagyvonalú életstílust vettem fel. Ez addig ment, amíg elég magas nem lett a

rendszeres jövedelmem, annyira, hogy szép lakást tudtam bérelni és a legtöbb olyan

dolgot, amire vágytam, elértem. Odáig jutottam, hogy távolabbi terveket kezdtem

szőni meglehetősen magas, de azért biztosnak nem tekinthető jövedelmemre

támaszkodva. Ha hónapról hónapra éltem is, de a pénz, úgy tűnt, csak úgy folyik.

Meggyőződésem volt, hogy az univerzum gondoskodik rólam és megpróbáltam

követni az univerzum útmutatását.

Ám egyszer csak váratlanul elfogyott a pénzem. Közbejött néhány váratlan

esemény és pénz nélkül maradtam; kifizettem a lakbért és egyéb számláimat, s

amikor a csekkfüzetemet jobban megnéztem, láttam, hogy semmim sem maradt.

Nem volt semmi félretett pénzem vagy egyéb forrásom, amihez nyúlhattam volna.

Ez a felfedezés nagyon megrémített, mert addigra már megszoktam, hogy mindig

van némi pénz a zsebemben vagy a bankszámlámon. És amin még ma is

csodálkozom, az az, hogy riadalmam legfeljebb öt percig tartott. Éppen csak addig,

amíg elgondolkoztam: "Oh Istenem, mihez fogok most kezdeni?" Azután teljesen

megnyugodtam. E pár perces rémület után egy csöpp félelem sem maradt bennem,

tudtam, hogy minden rendbejön.

Az egésznek az a magyarázata, hogy biztos voltam magamban: hajlandó leszek

mindenben követni, amit az univerzum tanácsol. Emlékszem gondolataimra:

"Akármennyire szeretem is a lakásomat, le tudok mondani róla. Minden

szerzeményemet szeretem, de le tudok mondani róluk. Ha az univerzum azt kívánja,

hogy valakinek az udvarában egy sátorban éljek, akkor azt fogom tenni. Lehet, hogy

csodálatos lesz."

Hihetetlen érzés volt ez a feltétlen bizalom és annak a tudata, hogy számomra

semmi sem olyan nagyon fontos, és hogy valójában semmit sem veszítek. Akármit is

tettem legközelebb, az csodás volt, még ha épp az ellenkezője volt is annak, amit

megszoktam. Gondomat viselték. Eddig csak tudtam e gondviselés létezéséről, de

most már éreztem is. Viszont annak az ötperces félelemnek az élménye kiűzte

belőlem a félelmet. Éreztem, hogy nem lehet semmi baj. Ez meghatározó élményem

- 130 -

lett.

Úgy változtattam ezen a pénzügyi helyzeten, hogy egy kicsit megnyirbáltam

kiadásaimat és attól kezdve nem éltem nagy lábon. Nagyon jól éreztem magam így

is, és nem éreztem magam kifosztottnak. Az igazat megvallva jó kis lecke volt. Nos,

megvolt a biztos megélhetésem. Annyi pénzem lett, amennyire szükségem volt és

felszabadultnak éreztem magam. Megtaláltam önmagamat. Azután már nem

akartam többet, mint amennyit körülményeim megengedtek számomra, leszálltam a

fellegekből és megbízható alapokat kerestem. A kétségbeesés percei után tudtam,

hogy az univerzumba vetett teljes bizalom szilárd talaján állok. Attól fogva éreztem,

hogy bőven lesz pénzem mindig és soha többé nem kerülök a teljes nincstelenség

állapotába.

Amióta ez történt, talán két évvel ezelőtt, több pénzem van és bőségben, jólétben

telik az életem. Most tanulom igazán élvezni az életet, hagyom, hogy belső

vezérlésem súgja meg, mit kell tennem. Az üzleti és pénzügyi dolgokkal egészen jól

elboldogulok, holott ilyesmivel azelőtt soha nem foglalkoztam. Rájöttem, hogy

ezeket az ügyeket az univerzumba vetett feltétlen bizalmam alapján kell intéznem.

Igazán jól megtanultam, hogyan kell az univerzumot követni, de ez az új kihívás jó

lecke volt, és már tudom, hogy sokkal átfogóbban kell értelmezni ezt a bizalmat, ha

nagyobb a tét.

Amikor ezzel a fajta jómóddal szembesültem, kezdetben járatlannak és

tanácstalannak éreztem magam. Tudtam, hogy segítségre van szükségem, így

megkértem az univerzumot: bocsássa rendelkezésemre a megfelelő csatornákat,

amelyek megtanítanak eligazodni ebben a helyzetben. Miután tárgyaltam több

pénzügyi tanácsadóval, találtam végre egy jó könyvelőt és egy menedzsert, akik

megfeleltek céljaimnak és segítettek mindazt megtanulnom, amire szükségem volt.

Amikor Hawaiiban voltam, ahol csoportfoglalkozásokat vezettem, egy kis telket

tudtam vásárolni. Ekkor módom volt arra is, hogy megtanuljam növelni az

univerzumba vetett bizalmamat. Akkor már régen ábrándoztam arról, milyen

nagyszerű lenne, ha vennék egy kis telket és alapítanék rajta egy csendes központot,

ahol lelkigyakorlatokat lehetne tartani. Hawaii nagyon jó helynek tűnt erre a célra, de

nem tettem az ügyért egyetlen lépést sem. Úgy kezeltem a dolgot, mint egy jövőben

megvalósítható tervet. És akkor váratlanul szinte az ölembe pottyant egy gyönyörű

terület. Valaki beszélt róla nekem, én pedig megnéztem magamnak és beleszerettem.

Nagyon olcsón jutottam hozzá.

Az eszemmel felfogtam, hogy nem a legjobbkor jött ez a földvásárlás, de az

intuícióm azt súgta, hogy helyesen cselekednék. Ezért magasabb rendű erőmnek a

következőt mondtam: "Minden rendben lesz, ezt meg kell tennem, mert energiát

érzek benne. Ha nem akarod, hogy megtegyem és ez valóban nem megfelelő

- 131 -

időpont, akkor állíts le".

Lemondtam a vásárlással kapcsolatos reményemről, mert valóban úgy éreztem,

nincs itt az ideje. Azonban a dologot már nem lehetett megállítani. Tény, hogy

csodálatosképpen úgy alakultak a dolgok, hogy minden a vásárlás mellett szólt.

Amikor a végső elhatározás időpontja halaszthatatlanná vált, ismét feltettem a

kérdést: "Helyes, ha nyélbe ütöm a vásárlást?" Menedzserem figyelmeztetett: nem

lenne célszerű lépés a mostani vásárlás. Egyébként mindig támogatni szokta

tranzakcióimat, most kivételesen a bizonytalanságomat erősítette. Rájöttem, hogy ez

alkalommal az én belső negatív ösztönzésemet tükrözte vissza. Annak ellenére, hogy

hosszabb ideig azt hittem, ez az ötlet nem jó, bensőmből egyre csak azt hallottam:

"tedd meg".

Hiába volt célszerűtlen, mégis intuíciómat követtem. Megvásároltam a földet és

ettől fogva minden nagyon simán zajlott. Nagyon felvillanyozódtam, tudtam, hogy

jelentős lépést tettem abba az irányba, hogy az önbizalomnak egy teljesen új szintjére

jussak, képes legyek követni belső energiámat és az univerzum közvetítőjévé

válhassak.

Ülj vagy feküdj le kényelmes helyzetbe, hunyd be szemed és kezdj el természetes

ritmusban lélegezni. Minden lélegzéskor egyre lazább leszel.

Kezdd el megfigyelni, hogy érzed magad. Különösen érzelmeidet figyeld meg.

Hogy van a tested? Figyeld meg a testedben rejlő energiát. Hogyan érzi magát ez az

energia? Lásd magad, miközben minden lélegzettel több energiát szívsz magadba,

feltöltődsz energiával és egyre életerősebb leszel.

Képzeld azt, hogy ez az energia nem más, mint pénz. Érezd azt, hogy pénz áramlik

testeden keresztül. Ha nyitott vagy saját energiád számára, megnyitod a bőség, a jólét

csatornáját. Végtelen mennyiségű pénz áll rendelkezésedre.

Képzelj el annyi pénzt, amennyit egyáltalán képes vagy elképzelni. Lásd a

pénzhalmazt magad előtt, kotorj bele és játssz vele. Szoktasd magad a gondolathoz,

hogy mindig van pénzed. Lásd azt, hogy a pénz áramlik feléd. Tudd, hogy vonzod a

pénzt és az egyszerűen csak úgy folyik feléd.

Vedd körül magad mindazzal, amit pénzzel megszerezhetsz. Lásd életednek a

szépségét és benne alkotóképességedet. Lásd a szép ruhákat, otthonodat, autódat és

- 132 -

az új életstílust. Lásd, amint a pénzedet költöd. Tudd azt, hogy a pénz szabadon

áramlik hozzád és te egyszerűen elköltöd.

Érezd magad nyitottnak a testedben lakozó energia számára. Végtelen mennyiségű

pénzed lehet.

A pénz hiánya csak azt tükrözi, hogy az energia áramlása gátat talált benned. Írd le,

hogyan akarod igényeidet korlátok közé szorítani; miként lehetséges, hogy nem azt

teszed, amit akarsz.

Néhány példa a fentiekkel kapcsolatban:

1./ Adminsztratív munkát végzek egy irodában, pedig jobban szeretnék

gyermekekkel foglalkozni.

2./ Szeretnék meditációkat végezni, de soha nincs rá időm.

3./ Szeretném művészi képességeimet jobban kiaknázni, de nincs időm rá,

megélhetésem biztosítása lefoglal.

4./ El akarom mondani anyámnak (barátaimnak, szerelmemnek) érzéseimet, de attól

tartok, hogy sértő lennék.

Ezt követően képzeld magad olyannak, mint aki pontosan azt teszi, amit valóban

akar.

- 133 -

Testünk az első alkotásunk, az az eszköz, amelyet önkifejezésünkre magunk

választottunk ki. Olyan, mint egy félkész porhüvely, amely önmagát alakítja tovább,

a rajta keresztül áramló energia mintájára. Ha megnézzük testünket, hallgatunk és

figyelünk rá, nagyon sokat kiolvashatunk belőle, megismerjük lelki, észbeli és

érzelmi jellemzőinket. Testünk a legfontosabb visszajelző mechanizmus, amely arról

tájékoztat, mi működik vagy nem működik, hogyan gondolkodunk, hogyan fejezzük

ki magunkat és arról, ahogyan élünk.

A kedvező körülmények között élő gyerekeknek szép, erős, egészséges testük van.

Ez a szépség, elevenség és duzzadó erő nem más, mint a természetes életerő, a

szabadon, zavartalanul áramló energia. A szerető, segítő környezetben élő

kisgyermekek teljesen ösztönös lények. Akkor esznek, amikor éhesek, elalszanak, ha

álmosak vagy fáradtak és pontosan azt fejezik ki, amit éreznek. Az ő energiájukat így

nem gátolja semmi, ők állandóan megújulnak, saját természetes energiájuk

folyamatosan új életerőt ad nekik.

De mivel egyikünknek sem volt tökéletes a neveltetése, már nagyon korán olyan

szokásokat fejlesztettünk ki magunkban, amelyek természetes energiánk ellen

dolgoznak. Ezek a szokások azért alakulnak ki, hogy elviselhetővé tegyék számunkra

ezt a neurotikus világot, amelyben élünk. A viselkedési mintákat családunktól,

barátainktól, tanárainktól, általában a társadalomtól vesszük át.

Amint mások viselkedését utánozzuk vagy megpróbáljuk betartani a mások által

kialakított szabályokat, olyan utat követünk, amelynek iránya nem egyezik az

energiánk természetes áramlási irányával. Ám így megbénítjuk energiánkat, mert

nem azt tesszük és mondjuk, amit valójában érzünk. Így nem halljuk meg testünk

jelzéseit, amelyek nekünk szólnak alapvető szükségleteinkről: evésről, pihenésről,

testgyakorlásról, testápolásról. Nehéz is lenne ilyen körülmények között követni saját

energiánkat, ezért inkább áramlását is készakarva meggátoljuk, így aztán

fokozatosan egyre kevesebb energiát és életerőt tapasztalunk. Amint az

energiafolyam csökken, a test nem frissül fel fizikailag olyan gyorsan, így elkezd

öregedni. Amint állandósul bennünk ez a negatív viselkedés, testünk tükrözni kezdi

ezeket a rossz sémákat: görbén, esetleg púposan tartjuk magunkat, ezzel fejezve ki

önbecsülésünk hiányát, jelentéktelenségünk és erőtlenségünk tudatát.

Azáltal, hogy bízunk intuíciónkban és követjük sugallatait, szabadon áramlik

rajtunk keresztül az univerzum energiája, ennek következtében pedig fokozottan

érezzük magunkban az életerőt. Ez visszatükröződik testünkön is, amely

egészségesebb, szebb és életerősebb lesz. Amikor azonban nem bízunk

önmagunkban és nem követjük belső sugallatainkat, elevenségünk csökken és

- 134 -

testünk is visszatükrözi ezt életereje visszaesésével, fásultsággal, fájdalommal és

végül fizikai megbetegedéssel.

A betegség testünk üzenete, amely azt jelzi, hogy nem követjük igazi energiánkat és

nem támaszkodunk érzéseinkre. A test sok ilyen jelzést bocsát ki, először csupán

enyhe fáradtság és kényelmetlenség formájában. Ha nem figyelünk ezekre a

célzásokra és nem változtatunk megfelelően magatartásunkon, akkor testünk

erőteljesebb jelzéseket ad, mint például fájdalmak, kisebb betegségek. Ha mi még

mindig nem változtatunk, akkor komoly vagy végzetes betegségek, esetleg balesetek

következnek be. Ha figyelünk az apróbb jelzésekre, mindig el tudjuk kerülni a

komolyabb figyelmeztetéseket. De ha egyszer már komolyabb figyelmeztetést

kaptunk, még akkor sem késő, hogy kigyógyuljunk, ha valóban ez az, amit kívánunk.

Ilyenkor sajnos sokan nem a kigyógyulást választják. Feladják, úgy határoznak, hogy

elhagyják testüket és inkább egy másikba költöznek; nem próbálják felvenni a harcot

a régi sémák ellen, a régi testben.

Ha betegek vagyunk, akkor pihenjünk. Testünknek mindig szüksége van pihenésre

is és lazításra is, ha beteg. Később, ha megnyugszunk, kérdezzük meg testünket,

hogy a betegséggel mit kíván közölni velünk. Testünk mindig meg fogja mondani,

amire a gyógyuláshoz szüksége van.

Egyik barátom heves fájdalmakkal küzdött, amelyek arcának jobb oldalán

jelentkeztek. Intuíciója azt jelezte, hogy fájdalmai megszűnnek, ha a korábbiaknál

többet mond el abból, amit akar és abból, amit tud. Így is tett, és bár valamelyest

csökkentek fájdalmai, bajával továbbra is kínlódott. Egyik éjszaka, amikor

ráhangolódott az univerzumra, elmondta, hogy nagyon szenved ettől az egésztől és

magyarázatot kért. Aztán megnyugodott és elaludt. Még azon az éjjelen álmában az

intuíciója azt sugallta neki, hogy ne szedjen több sörélesztőt. Ő azonban úgy vette az

üzenetet, mint valami bizarr látomást és továbbra is szedte az élesztőt. Néhány napra

rá azonban, amikor újból ilyen unszolást kapott bensőjéből, mégis abbahagyta. Újabb

két nap múlva arcfájdalmai teljesen megszűntek.

Amikor gyógyulást kérünk, soha nem tudjuk előre, hogy testünknek mi lesz a

válasza. A válasz többféle lehet: kezdjünk el valamit enni, meséljünk érzéseinkről

egyik barátunknak, hagyjuk abba a munkánkat vagy menjünk orvoshoz. A lényeg az,

hogy kérdezzünk és utána figyeljünk a válaszra.

Egyik páciensem, aki másfél éve hátfájással kínlódott, felkeresett. Együttlétünkkor

megkértem őt, vegye fel a kapcsolatot a fájdalommal és kérdezze meg testét a jelzés

valódi okáról. Amikor ezt megtette, arra jött rá, hogy nem gyászolta meg eléggé

anyja halálát és apjára haragudott. Már régóta magával cipelte szomorúságát is és

haragját is. Több beszélgetés után képes volt sírni anyja halála miatt. Röviddel ezután

ki tudta fejezni haragját is. Hátfájdalma megszűnt. Barométerként működött ez a

- 135 -

hátfájdalom, amely az elnyomott érzések mértékét jelezte. A barátom ma már tudja,

ha fizikai fájdalma van, akkor azzal segíthet magán, ha kibeszéli az érzéseit.

Ha egyszer kifejlődött bennünk egy tünet, újból visszatér abban az esetben, ha

magatartásunk ismét olyan lesz, mint amelyik a tünetet kiváltotta. Testünk pontos

információkat szolgáltat számunkra, ha az energiát valami gátolja. Felsorolok néhány

gyakori fájdalmat vagy betegséget kiváltó okot. Mindegyikhez mellékelem a

kigyógyulás módját is, amely a gyakorlatban egyúttal igazolása is elméletemnek.

FEJFÁJÁS - Két ellentétes erő és érzés van bensőnkben, mindkettőnek hangot kell

adnunk.

Most minden érzésemre hajlandó vagyok hallgatni.

FÁZÁS - A testnek pihenésre van szüksége, a régi dolgoktól való megtisztulásra, a

test kiegyensúlyozott állapotba akar visszakerülni.

Testem tökéletes összhangban működik. Most tudok pihenni és kényelmesebbé

tehetem az életemet. Hajlandó vagyok régi sémáimtól is megszabadulni.

KOMPLEXUS-PROBLÉMÁK - Tartsuk féken férfiúi energiánkat; arra van

szükségünk, hogy határozottan fejezzük ki magunkat vagy valami új tevékenységhez

lássunk.

Mindent úgy fogok csinálni, ahogy érzéseim szerint helyesnek találom azokat, vagy

ahogyan akaratom diktálja.

BŐRKIÜTÉSEK - Ki akarunk törni magunkból és valami új dologba akarunk

kezdeni. Kérdezzük meg önmagunkat: "mit akarok tenni?".

Azt teszem, amit intuícióm sugall. Új dolgokat akarok csinálni, azt csinálok, amit

akarok.

ALLERGIA - Intuíciónkba vetett bizalmunk hiánya, gyengesége (az olyan allergia,

amely szemünk könnyezésével jár együtt, az elnyomott szomorúság jele).

Bízom érzéseimben és kifejezést is adok ezeknek az érzéseknek. Biztonságot nyerek

azáltal, ha érzem és kifejezem szomorúságomat és haragomat.

- 136 -

HÁTFÁJÁS - Vállunkra vesszük mások, az egész világ baját. Arra van szükségünk,

hogy saját érzéseinket fejezhessük ki és magunkkal törődjünk. Ha alul fáj a hátunk,

az gyakran az elfojtott szomorúság jele, ha felül, akkor inkább a haragé, amelyet

szintén elfojtunk.

Minden érzésemre figyelek. Törődöm magammal. Érzéseimet kifejezem és

támogatom. Megbízom abban, hogy mások önmagukról megfelelően gondoskodnak.

MENSTRUÁCIÓS GÖRCSÖK - Nem kellőképpen figyelünk női jellegünkre és nem

adjuk meg neki a kellő tiszteletet. Jelzés arra, hogy nyugalomra és önvizsgálatra van

szükségünk.

Tisztelem női jellegemet teljes mértékben és azt fogom tenni, amit ő kíván. Lazítok,

pihenek és egy kicsit magamat kényeztetem.

LÁTÁSI ZAVAROK - Valamit nem akarunk meglátni magunkban vagy a világban.

Gyakran már kora gyermekkorunkban elhatározzuk, hogy vannak dolgok,

amelyekre rá sem nézünk, mert azokat látni sem bírjuk, olyan fájdalmat okoznak

számunkra. Ha belső látásunkat nem engedjük működni, akkor a külső is ennek

megfelelően működik.

Most már hajlandó vagyok mindent tisztán látni életemben.

HALLÁSZAVAROK - Arra van szükségünk, hogy kirekesszük a külső hangokat és

ne engedjük befolyásolni magunkat, belső hangunkat kell hallanunk.

Nem akarok és nem is kell másra hallgatnom. Kizárólag belső hangomat hallom és

abban bízom.

Minél kényelmetlenebbnek érezzük természetes energiánkban való bizalmunk

hiányát, annál valószínűbb, hogy kábító- és ajzószereket, kávét, cigarettát, alkoholt,

egészségtelen ételeket, túl sok ételt, marihuánát, kokaint vagy más ilyesmit

- 137 -

fogyasztunk, mert ezzel kíséreljük meg energiánk kezelését, áramlásának

felgyorsítását. Mindezzel természetesen fokozzuk testi kimerülésünket, végül

tönkretesszük.

A legtöbb ember egyszerűen fél saját energiájától és erejétől. Talán attól tartanak,

hogy túl sok vagy túl kevés van nekik belőle. Az igazság valahol ott van, ha ezek az

emberek hajlandóak lennének leszokni a kábítószerekről, akkor képesek lennének

rátalálni természetes energiájukra és meríthetnének valódi erő- és alkotó forrásukból.

A kábítószerek olyan eszközök, amelyekkel az emberek szabályozzák a belső erőt.

Nagyon sok ember azért folyamodik kábítószerhez, mint segítséghez, mert nincs meg

a belső ereje saját energiája támogatására. Az univerzumba vetett bizalom nélkül

erőnk és energiánk megsemmisítőnek tűnhet. A szerekkel viszont erősíteni tudjuk

természetes energiánkat vagy éppen tompítani, de mindenképpen megbénítjuk a

rajtunk keresztül áramló univerzum természetes erejét.

Nem kell ahhoz megrögzött kábítószerélvezőnek lenni, hogy az ember felfogja:

olyan szerek ezek, amelyek energiánk áramlását befolyásolják. Beláthatjuk, hogy

három csésze energiánkat fokozó kávé elfogyasztása után később fáradtabbak

leszünk. Mi nagy kávéfogyasztó ország vagyunk, s a kávét a magam részéről

kábítószernek tekintem, mivel hátrányosan befolyásolja saját energiánkban való

bizalmunkat és az energia követését.

Ha valami fizikai panaszunk van vagy érzelmi válságba kerülünk, és képtelenek

vagyunk megoldást találni, azt úgy oldhatjuk fel, ha jobban figyelünk magunkra,

arra, amit csinálunk. Tudnunk kell, hogy mikor és miért iszunk kávét. Figyeljük meg:

valóban változik-e az energiánk. Végeredményként oda fogunk kilyukadni, hogy

nincs szükségünk többé ilyen árat fizetni pillanatnyi frissességünkért.

Figyeljük csak meg: valamilyen formában mindannyian kábítószerekkel élünk, hogy

önmagunkat szabályozhassuk. Ebből úgy kezelhetjük ki magunkat, ha megerősítjük

az önmagunkba és az univerzumba vetett bizalmunkat. Legyünk kíváncsiak saját

erőnkre és teherbírásunkra. Ez az igazi gyógyulás.

Az alkoholisták vagy a kábítószeresek nem sokra mennek az efféle

önszabályozással. A veszélyes pótszer fogyasztása még mélyebben a tudatukba vési

problémáikat, a bezártság érzését. Mindenkinek, akit illet, azt javaslom, hogy

forduljon szakemberhez segítségért, ne habozzon felkeresni akár egy specialistát,

akár olyan szervezetek valamelyikét, mint például az alkoholelvonó intézet vagy a

kábítószereseket segítő társaság. Ezek segítenek a leszokás időszakában és az

önmegtartóztatásban. Így gyógyul ki a test, és a lélek hangja hallhatóvá válik. A

pótszerek csak tompítják testünket, lelkünket.

- 138 -

Ülj le vagy feküdj le, hunyd be a szemed és végy néhány mély lélegzetet. Minden

lélegzéskor érezd, amint hagyod testedet ellazulni. Lazítsd el gondolataidat, agyadat,

gondjaidtól szabadulj meg, próbálj meg egyetlen gondolatodhoz sem ragaszkodni.

Érezd magad ellazulva, önmagadban egy nyugodt helyen.

Ez a nyugodt hely az épülés és gyógyulás forrása. Tudd, hogy el tudsz ide jutni és

itt megtalálsz mindent, amire azért van szükséged, mert tudni akarod öngyógyításod

módját. Ha egészségeddel kapcsolatosan problémáid vannak vagy valami kérdésed

van testedet illetően, ragadd meg az alkalmat és intuíciódnak most vesd fel azokat.

Kérdezd meg: "Mit kell most tennem, hogy kigyógyuljak? Mi testem igénye?"

Miután mindezt megkérdezted, maradj nyitott mindenfajta válaszra, ami érkezik.

Válasz vagy megérzés azonnal is érkezhet, de lehet, hogy csak pár nap múlva.

Kaphatsz közvetlen választ vagy valakin keresztül közvetett úton tudod meg, mit

kell tenned.

Tudd, hogy ki tudod gyógyítani magadat és ez a végtelen bölcsesség, tudás

önmagadban lakozik.

Mondd a következő fogadalmat halkan vagy hangosan: "Most kigyógyítom magam.

Elég az energiám, az élénkségem, és telve vagyok sugárzó egészséggel."

Ha testednek egy bizonyos része nem egészséges vagy fáj, próbálkozz az alábbi

meditációval: helyezkedj el kényelmesen, végy néhány mély lélegzetet, teljesen lazulj

el testileg és szellemileg. Tudatoddal szállj le abba a bizonyos nyugodt pontba és

kérdezd meg, mit érez és mit próbál részedre mondani. Utána fogadd be az

érzéseidet vagy amit mint részedre szóló üzenetet hallasz. Kérdezd meg, mire van

szüksége. Figyeld meg és kövesd a neked szóló választ, bármi legyen is az.

- 139 -

Ha azt akarjuk, hogy testünk szép legyen, követnünk kell természetes energiánk

áramlását. Bízzunk magunkban. Aludjunk, amennyit akarunk. Maradjunk ágyban,

ha még több pihenésre van szükségünk. Úgy éljünk, hogy jó közérzetünket

megőrizzük. Táplálkozzunk úgy, ahogy testünk megkívánja és kövessük szívünk

vágyát. Ha testünkben bízni akarunk, akkor tudnunk kell, mi az, ami számára a

legjobb.

Ez elég egyszerűen hangzik. Ám ott a bökkenő, hogy mindnyájunkat arra

tanítottak: ne bízzunk testünkben, tekintsük úgy, mint amit állandóan kordában kell

tartani. Néhány vallásnak hittétele is: a lélek jó, de az esendő test az ördög bűnös

eszköze. Annak ellenére, hogy felvilágosultságunkban nyíltan már nem ismerjük el

ezeket a hiedelmeket, testünkben mégsem bízunk. Kultúránknak megfelelően ahhoz

szoktunk, hogy ne sokat törődjünk testünkkel és annak igényeivel. Agyunk,

gondolkozásunk szabja meg testünk tennivalóit. Kitaláltuk a kilenctől ötig tartó

munkanapot, a napi háromszori étkezést, az úgymond ésszerű életmódot, aztán

elvárjuk testünktől az együttműködést, ha tetszik neki, ha nem. Mindenféle

elméleteket is gyártottunk arról, hogy mi az, ami jó és mi a rossz nekünk, melyik ételt

együk és melyiket ne.

Kisgyermekként szüleink és a társadalom példáján megtanuljuk az étkezési

szokásokat. Hiába akarunk valami mást, mondjuk máskor enni, mint vacsoraidőben,

azt várják el tőlünk, hogy tartsuk be a szabályokat. A test bármit közvetíthet felénk,

ha a társadalom, a közösség mást mond. Megtanuljuk már gyermekkorunkban, hogy

nem önmagunkban kell bízni. Ebből fakadnak az életünket jellemző ellentmondások

és a kiegyensúlyozatlanság. Testünk fellázad, olyasmi után vágyakozunk, amit nem

kívánnánk abban az esetben, ha rábíznánk magunkat természetes áramlatunkra. Ha

nem kaphatjuk meg, amit valóban akarunk, úgy a lehető leggyorsabban és

leghevesebben reagálunk. Testünk a kiegyensúlyozatlanságot sokféleképpen jelzi:

meghízunk vagy lefogyunk, nem tudunk megülni egy helyben, ételpótló

kábítószereket találunk ki magunknak, esetleg allergiásak leszünk. Amikor mindettől

megrémülünk, megszüntetésükre szigorú rendszabályokat veztünk be testünk ellen:

különleges étrendet, diétás étkezést. Az agyunk átveszi a parancsnokságot testünk

felett, előírja, hogy mit és mikor egyen az éppen érvényes diétának megfelelően.

Mondanom sem kell, ez nem valódi diéta. Az emberek kitalálták a testkultúra

elméletét. Sokan azt hiszik, testsúlyuk rendben tartása nem egyéb, mint rendszeres

diéta és fárasztó testgyakorlás. Társadalmunk támogatja ezt az elméletet és ez

nagyon jó üzletág manapság. Megmutatják nekünk, hogy milyennek kell lennie a

szép testnek és megvetetik velünk a méregdrága módszereket. Eladják a diétás

recepteket, a csodálatos fogyókúrát, az egészségápolási tanácsokat és a szaunaszalon-

- 140 -

tagságot. Állandóan valami újabb, divatosabb elméletbe hajszoljuk bele testünket, és

minden csodamódszertől egészségünk megóvását, javítását várjuk. Az a gond, hogy

olyasminek akarunk megfelelni, amit a társadalom, a külvilág vár el tőlünk, ezért

sosem vagyunk elégedettek se külsőnkkel, se közérzetünkkel.

Ahhoz, hogy szép, erős, egészséges testünk legyen, semmi egyéb nem kell, mint

megtanulni bízni önmagunkban. Hagyjuk abba az erőlködést és rendeljük alá

magunkat testünk igényeinek. Intuíciónk meg fogja határozni, hogy mit együnk.

Megsúgja azt is, hogy megerőltető testgyakorlatokat végezzünk-e (ha igen, akkor

még élvezni is fogjuk) vagy arra fog ösztönözni, hogy lassítsunk és pihenjünk. Azt is

tanácsolhatja, hogy egész nap maradjunk ágyban, de azt is, hogy korán keljünk fel.

Nincsenek szabályok. Testünk nagyon jól tudja, hogy mire van éppen szüksége.

Az emberek általában megijednek, amikor azt mondom nekik, hogy bízzanak

önmagukban és hallgassanak testük igényeire. Attól tartanak, hogy majd egész nap

ágyban akarnak maradni, csokoládét akarnak enni és kövérek lesznek.

Ezeket a félelmeket azokra a téves következtetésekre alapozzuk, amelyeket a

kívülről ránk erőltetett szabályok váltanak ki. Tiltakozásul régi bevált

kábítószerekhez folyamodunk és koplalhatunk néhány napig vagy akár néhány hétig

is, de ha testünkkel kapcsolatban türelmet tanúsítunk, akkor meg fogjuk találni az

igazi megoldást. Ha testünk megtanulja, hogy azt ehet, amit akar és akkor, amikor

arra szüksége van, akkor feszültsége feloldódik és csak azt igényli, ami valóban jó és

hasznos számára. A már említett téves következtetések miatt lehetnek olyan

időszakok, amikor intuíciónk azt tanácsolja, hogy tartózkodjunk valamilyen

élelmiszer fogyasztásától, mert különben kábítószerre fanyalodunk vagy allergiásak

leszünk. Bízzunk önmagunkban. Úgy fogunk kinézni és érezni, amilyenné lelkünk

válik: életvidámnak, energikusnak, szépnek és fiatalnak. Testünk megtalálja

természetes súlyát.

A tökéletes test kialakításához az a legfontosabb tennivalónk, hogy következetesen

érvényesítsük igényeinket. Megfigyeltem, hogy a túlsúlyos emberek sosem tanultak

meg bízni önmagukban, féltek érzéseiktől és azok követésétől. Nekik feltétlenül meg

kell tanulniuk nemet mondani. Sok kövér ember esetében azt tapasztaltam, hogy

védtelenek, nem követelik meg a személyiségüknek kijáró tiszteletet; igyekeznek

mások kedvében járni és gondoskodni róluk, hagyják, hogy mások kihasználják őket.

Ezért van szükségük a túlsúlyra, amelyet védőpajzsként vonnak maguk köré, hogy

kapcsolataikban megfelelő távolságot tudjanak tartani.

- 141 -

Különösen a nők tartanak attól, hogy ha lefogynának, akkor túlságosan feltűnő

lenne szexuális vonzerejük. Félnek a feltűnéstől, az általuk nem kívánt túl sok

energiától, mert nem hiszik, hogy bánni tudnának vele. Mások attól tartanak, hogy

érzékenyebbé, túlságosan sebezhetővé válnak és majd nem tudják önmagukat

megvédeni. Aztán vannak, akik attól félnek, idealisták lennének és arra jó a

kövérségük, hogy érezzék: szilárdan a valóság talaján állnak. Ha ilyenfajta félelmeink

vannak, örök életünkben fogyókúrázhatunk és mégsem csökken a súlyunk, sőt

inkább növekedhet, mivel tudat alatt erre van szükségünk.

Ezért állítom azt, hogy igényeink érvényesítése életbe vágóan fontos. Amikor

megtanuljuk, hogy érzéseinket cselekedetekkel támogassuk, egyúttal megteremtjük

belső szilárdságunkat és védelmünket. Magabiztosak leszünk, ha új irányba kell

elmozdulnunk vagy ha figyelmet keltünk és energiát vonzunk, mert tudunk nemet

mondani bármire, amit nem érzünk helyesnek. Tudjuk, hogy önmagunknak nem

hazudunk és megfelelően törődünk önmagunkkal. Női jellegünk biztonságban érzi

magát és azt is érzi, hogy férfipólusunktól segítséget kap.

Tapasztalatom szerint, ha egyszer hozzászoktak igényeik érvényesítéséhez, a kövér

emberek is képesek lesznek minden erőlködés nélkül leadni súlyukból,

természetesen anélkül, hogy bármiféle hiányérzettől szenvednének. A testükben

keringő energia felszabadul, és a túlsúly fokozatosan megszűnik. Nem lesz

szükségük többé túlsúlyra, hogy önmagukat megvédjék, így minden erőlködés

nélkül lefogyhatnak. Ha más okok miatt kell fogyókúrázniuk, intuitív alapon ki

tudják választani a megfelelő élelmiszereket és élvezettel fogják fogyasztani.

Ha folyton arra várunk, hogy azt tehessük, amit akarunk, energiánkat leállítjuk és

testünk erre hízással válaszol. Ha azonban őszintén, nyíltan fejezzük ki magunkat és

azt és akkor tesszük, amit és amikor akarunk (vagyis önmagunkat támogatjuk),

akkor az energia szabadon áramlik rajtunk keresztül és keringése feloldja a

kövérséget. Minél inkább igazi önmagunk akarunk lenni, annál kevésbé lesz

szükségünk pótszerekre, mert az univerzumtól természetes módon megkapunk

mindent, amire szükségünk van.

Önmagunk támogatásának a kulcsa kezünkben van: úgy kell cselekednünk, ahogy

intuíciónk sugallja. Ismerek embereket, akik 10-15 fontot (4,5-7 kg-ot) fogytak le

egyetlen hétvégén a csoportfoglalkozások idején, csupán attól, hogy azt tették, amit

korábban féltek megtenni, vagy attól, hogy elfojtott érzéseiket feldolgozták. Ha

- 142 -

rendszeresen ezt tesszük, akkor az akadályok megszűnnek és súlyunk normálissá

válik.

Eleinte furcsának tűnhet, hogy az ember minden pillanatban önmagát érvényesíti,

támogatja. Nem ahhoz szoktunk, hogy nyíltan kimondjuk, amire szükségünk van és

azt tegyük, amit akarunk. Tudatosan rá kell hangolnunk magunkat érzéseinkre, hogy

azoknak megfelelően cselekedhessünk. Ha egyszer így kezdünk gondolkozni, az

olyan jó érzéssel tölt el bennünket, hogy utána már mindig csak így szeretnénk élni.

Fogyni fogunk, energiánk növekszik és szebbek, elevenebbek leszünk. Nincs másik

lehetőség, hacsak nem a beletörődés, majd a halál. Minden esetben, amint belső

hangomat követem, elevenebbnek érzem magam és több lesz az energiám. De ha

ellenszegülök, a bensőm is küzdeni kezd önmagáért és ettől elnehezülök, fáradt

leszek. Ha testem igényeit rendszeresen elhanyagolom, akkor egyre fáradtabbá és

letörtebbé válok. A választási lehetőség: élet vagy halál.

Ha egyedül nem megy, keresnünk kell egy olyan csoportot, amely erősít, bátorít

bennünket önmagunk támogatásában. Vezettem olyan csoportot, amelynek az volt a

célja, hogy bemutassa, miként kell követni a belső energiát és miként kell az

intuíciónak megfelelően cselekedni. Gyakoroltuk pillanatnyi érzéseink kifejezését,

valamint azt, hogy miként hárítsuk el azokat az érzelmi akadályokat, amelyek

visszahúzó erőként működtek bennünk. A csoporttagok fizikailag is megváltoztak,

többen lefogytak. Testünk nem bírja el azt a többletsúlyt, amelyet a rengeteg energia

átáramlása jelent neki.

Egyik páciensem körülbelül 40 font (kb. 19 kg) túlsúlytól akart megszabadulni,

amikor elkezdtünk közösen dolgozni. Addigra már minden elképzelhető fogyókúrát

végigcsinált, de egyik sem volt hatásos. Ám amint önbizalmat szerzett és megtanult

törődni magával, akkor már ki tudta fejezni elfojtott érzelmeit és gyógyulni kezdett.

A heti egy alkalommal megtartott csoportfoglalkozásokon támogatást lelt ahhoz,

hogy nyílt és határozott legyen, ne fojtson magába semmit, fejezze ki érzéseit és

szándékait. Valóban elkezdett bízni a testében, és természetes igényei szerint kezdett

étkezni. Testi és lelki közérzete megjavult és néhány hónap alatt lefogyott 40 fontot.

Ekkor úgy gondolta, hogy a csoporttól megkapta mindazt, amire szüksége volt és ki

is akart lépni, bár még mindig jócskán voltak rajta felesleges kilók. Én azonban

sejtettem, még vannak elfojtott érzései, amelyeket magában hurcolt (erre bizonyíték

volt egyébként a súlya), így megpróbáltam megtudni tőle, hogy miért nem akarja

feldolgozni azokat is. Bizalmasan elmondta nekem, hogy hárman a csoport tagjai

közül zavarták és ez meggátolta őt abban, hogy velük is megossza titkolt érzését.

Azok hárman bizonyos emberekre és fájdalmas múltbéli eseményekre emlékeztették

őt.

Volt köztük, akiben a férjét látta, volt, akiben a fiát és olyan is volt, akiben saját

- 143 -

magára ismert. Olyan dolgokra emlékeztették, amelyeket elmulasztott megtenni.

Eszébe juttatták csalódását önmagában, s már attól is mérges lett, ha csak rájuk

nézett.

Azt tanácsoltam neki, hogy csak velem dolgozzon tovább és majd ha majd úgy

gondolja, térjen vissza a csoportba és fejezze ki érzéseit a többiek jelenlétében. Ki

kellett mondania mindazt, amit eddig elhallgatott. Így is lett. Miután ezzel megvolt,

kezdte feldolgozni a fájó sebeket, leszámolt régi önmagával, energiáját nem kellett a

múltra pazarolnia. Belső energiája felszabadult és minden fogyókúra nélkül tovább

fogyott.

Hasonlót láttam újra és újra mások esetében. Le tudunk fogyni anélkül, hogy bármit

megvonnánk magunktól. Tény, hogy az ellenkezője is igaz: az emberek belső

szükségleteiket táplálják és ezáltal átmenetileg élénkebbé válnak.

Nincs abban semmi boszorkányság, hogy szép legyen a testünk. Egyszerűen

bízzunk önmagunkban és ismerjük meg természetes szükségleteinket. Hangoljuk rá

magunkat intuíciónkra és tiszteljük azt. Tartsuk mozgásban energiánkat minden

pillanatban. A legfontosabb: szeressük magunkat és törődjünk a testünkkel. Hiszen

szépek vagyunk.

Az emberek úgy alakítják étrendjüket, hogy azzal szabályozzák természetes

energiaszintjüket. Ha olyan egyén vagy, akinek túl sok energiája van, úgy étkezel,

hogy lelassítsd magad. Ha pedig arra van szükséged, hogy összeszedd magad, hát

másként táplálkozol. Mindkettő végül is igaz energiád részleges elnyomásához vezet.

Az emberek általában félnek saját erejüktől és energiájuktól, így azt érzik, hogy

szabályozniuk kell az áramlás ütemét. Némelyek az étrendet, mások kábítószert,

alkoholt, munkát, kapcsolatokat vagy egyéb pótszereket alkalmaznak szabályzóként.

Ha éreznék és felszabadítanák természetes energiájukat, nem lenne erre szükségük.

Legtöbben tévhiteket táplálunk a testünkkel és az evéssel kapcsolatban. Nagyon

- 144 -

fontos tisztáznunk, melyek is ezek a tévhitek. Amikor félrevezetjük önmagunkat,

igyekszünk valós lehetőséget találni állításaink igazolására. (Lásd az ötödik pontot.)

Íme néhány a leggyakoribb tévhitek közül:

- Minden, ami ízlik, az árt nekem.

- Hacsak az illatát érzem valami finom ételnek, máris hízom tőle.

- Csak nagyon keveset ehetek, mert hízásnak indulok.

- Testem megbízhatatlan.

- Testem irányításra szorul.

- Ha azt tenném, amit testem kíván, kövér és/vagy beteg lennék.

- Testem nem akar együttműködni velem.

- Nem úgy fest a testem, mint ahogy kellene.

- Soha sem lesz olyan a súlyom, amilyet szeretnék.

- Koplalnom és küszködnöm kell, hogy tökéletes legyen a testem.

Nem azok a tévhitek okozzák az igazi problémát, amelyekkel tisztában vagyunk és

máris jó úton haladunk, hogy megszabaduljunk tőlük. A dolog egyszerű: ismerjük

meg tévhiteinket és tegyük próbára, mert csak így nyújthatunk segítséget a

testünkben folyó küzdelemhez. Azok a negatív hiedelmek viszont, amelyekről nem is

tudunk, a lehető legrosszabb hatást fejtik ki, mert megakadályozzák azt is, amit

tudatosan akarunk. Például: vannak emberek, akik tudatosan karcsúságra

törekszenek, de tudat alatt teltek akarnak maradni. Tudatalattink vágya, hogy

teltkarcsúak legyünk, befolyásolja testünket. Ilyenkor tisztázni kell ezt a hiedelmet.

Amint egy tévhit felszínre kerül, el is veszti hatását.

A következő tévhitektől függenek leggyakrabban az emberek: önutálat,

önostorozás, pszichikai védekezés - a védtelenség érzése, amely ellen a súly jó

védekezés; attól való félelem, hogy túlságosan megnő a szexuális vonzerőnk és nem

tudjuk kezelni a saját és a felénk közelítő partner szexuális érzéseit; attól való félelem,

hogy túl szépek leszünk vagy vonzóak, vagy nagyon életrevalók; félelem attól, hogy

a súly egyúttal erőt is jelent; félelem a mélyebb szerelmi kapcsolatra való

igényünktől; alkotóképességünk kibontakozásától való félelem, tudatosan vissza

akarjuk fogni az átáramló energiát, amely többletsúlyt okoz; félelem attól, hogy

- 145 -

soványak és üresek leszünk; aggódás amiatt, hogy életünk, kapcsolataink sikeresek

lesznek-e és amiatt, hogy problémáink elárasztanak bennünket.

Ezeknek a hiteknek egy része némelyikünk esetében igazoltnak, másoknál

hamisnak bizonyul. Ahhoz, hogy eligazodjunk köztük, meg kell találnunk a valódi

okokat. Az alábbi módszer hasznosnak bizonyult az okok felkutatásában.

1./ Végy elő papírt, ceruzát. Készíts három oszlopot a papíron, az elsőbe írd le

testedről és az étkezésről kialakított nézeteidet, kivétel nélkül mindet. Írd le, ami

eszedbe jut, bármi legyen az, még akkor is, ha értelmetlennek, vagy nem a témához

tartozónak tűnik. Mindent írj le; minél több lesz, annál jobb. Így szembesülhetsz

gondolataiddal, tudatalattiddal. Íme a példa: "Soha nem lesz tökéletes a súlyom:

gyűlölöm a testemet, szeretném, ha másként néznék ki. Nem vagyok már vonzó. Az

a sorsom, hogy olyan kövér legyek, mint anyám. Ő is állandóan fagylaltot evett, mint

én. A fagylalt hizlal. Az ennivaló hizlal. Hacsak a közelébe kerülök valami

ennivalónak, máris hízom. Nincs akaraterőm. Az egyetlen módszer, hogy lefogyjak, a

diétázás."

2./ Vizsgáld meg alaposan ezeket a hiedelmeket. A második oszlopba írd be, hogy

szerinted honnan származnak ezek. A szüleidtől, testvéreidtől, egy tanárodtól vagy

egy barátodtól? Nem fontos arra törekedned, hogy mindenre emlékezz. Azokat

tekintsd fontosabbnak, amelyek legmélyebben érintenek, erősen befolyásolnak és

figyeld meg, milyen emlékek társulnak hozzájuk. Ha később eszedbe jut még valami,

pótlólag azt is beírhatod a második oszlopba. Például: "Az a sorsom, hogy olyan

kövér legyek, mint anyám." A második oszlopba ehhez a megállapításhoz én azt

írnám: "láttam, hogy anyám képtelen volt lefogyni", vagy ahhoz az állításhoz, hogy

"nem vagyok már vonzó" azt írnám: "mindenkitől azt hallom, hogy a karcsú test

szép, ezt hallom a partneremtől, szüleimtől, a rádióban, a tévében".

3./ Nézd végig a listát. Azonosítsd, jelöld is ki azokat, amelyek most nem szolgálják

érdekeidet. Kérdezd meg önmagadat, hogy mi nem hagy megszabadulni ezektől a

hiedelmektől. Például az a megállapításod, hogy "soha sem lesz tökéletes a súlyom"

biztonságot ad számodra, mert megjelenésed tekintélyes.

4./ Ha azonosítod negatív hiedelmeidet, akkor a következő lépésben meg kell

szabadulnod tőlük. Lásd be, hogy éppen elég sokáig együtt éltek veled. Ha óhajtod,

köszönd meg szolgálataikat és tudasd velük, hogy meg akarsz válni tőlük. Én a

következő megerősítést hívtam segítségül: "most hajlandó vagyok megválni".

5./ A harmadik oszlopban gyűjtsd össze, mivel védekezhetsz a tévhitek ellen. Íme

néhány irányelv:

a/ A megoldás legyen szűkszavú, rövid, a lehető legegyszerűbb és teljesen érthető

- 146 -

számodra.

b/ Az egészet jelen időben írd, mintha már meg is történt volna.

c/ Szerepeljen a neved. Például: "én, Shakti, akinek szép a teste..."

d/ A megoldásnak pontosnak, pozitívnak kell lennie.

e/ A megoldás helyes számodra. Ez erős érzelmi hatással bír. Ha nem tökéletes

számodra, addig változtasd, módosítsd, amíg az nem lesz. Azután:

f/ Amikor meditálsz, ismételgesd a megoldást halkan önmagadnak, mindent

felvázolva pontosan, ahogy elképzelted.

g/ Ha van hozzá partnered, mondasd el vele a megoldást úgy, hogy a te nevedet

használja és közben nézzen a szemedbe.

h/ Miután ő elmondta, te felelj rá... Igen, ez igaz, így teszem.

i/ Írd le a megoldást tízszer, vagy hússzor naponta. Ha negatív gondolataid

támadnak, írd azokat a papír hátoldalára, de ezt követően is csak írj mindennap,

egészen addig, amíg minden pontját tisztán nem érzed. Példák: "Most tökéletes a

súlyom. Szeretem és elfogadom a testemet. Testem úgy tökéletes, amilyen. Szép

vagyok és vonzó. Szép, életrevaló nő/férfi vagyok. Most válok meg múltamtól.

Szabad vagyok önmagam számára. Enni jó. Az étel energiát ad és táplál. Minden

elfogyasztott kalória tiszta energiává válik. Szeretem az ételt. Az étel szeret engem.

Azt eszem, amit és akkor, amikor akarok, és állandóan tökéletes súlyomnál maradok.

Ha bízom érzéseimben és szerintük cselekszem, biztos, hogy karcsú és szép leszek."

Ez az eljárás segít abban, hogy megvizsgáld tévhiteidet és a rejtett gondolatokat is

felszínre hozd, megfogalmazd. Bármikor használhatod ezt a módszert, hogy

megszabadulhass azoktól a negatívumoktól, amelyek miatt tested nem lehet szép,

erős és egészséges. Ha már megszabadultál ezektől a negatívumoktól, meg fogod

látni tested szépségét és minden, amit elfogyasztasz, hasznos lesz számodra.

Meg kell látnod a szépséget testedben és lelkedben. Arra összpontosíts, hogy

önmagad számára mit szeretnél leginkább. Ha kész vagy erre, meglásd, milyen

egyszerű. A figyelemre tested úgy reagál, hogy egyre szebb lesz.

- 147 -

Szokásoddá válik azt figyelni, hogy milyen változásra van szükséged. Már akkor a

tökéletességet óhajtod, mielőtt teljesen megszeretnéd magad. Az önkritikus

hangnemről válts elismerőre, ha már pontosan tudod, hogy mi az, amit igazán el

szeretnél érni.

Ha önbecsülésed terén problémáid támadnak, figyelj meg másokat, akik hozzád

hasonlóak és csodáld őket.

Egy barátnőm, aki 20 fonttal (kb. 10 kg) nehezebb volt, mint amilyen szeretett volna

lenni, mindig lebecsülte magát külseje miatt. Úgy érezte, csak akkor szeretné

önmagát, ha karcsú lenne. Mivel képtelen volt saját szépségét látni, arra gondolt,

hogy a hozzá hasonlóan kövér nőket fogja jobban szemügyre venni és megpróbálja

azokat szépnek látni. Észrevette a kövér nők szépségét, érzékenységét,

életrevalóságát. Másként ítélte meg az emberek külsejét, ezáltal saját testére is

egészen más módon tekintett. Kezdte elfogadni és becsülni önmagát. Teste erre

nagyobb elevenséggel és energiával válaszolt. Fogyni kezdett, és mindig olyannak

szerette testét, amilyen éppen volt.

Állj meztelenül egy olyan tükör elé, amelyben egész testedet látod. Bocsáss pozitív

gondolatokat tested minden része felé, akkor is, ha egészében vagy egyes részeiben

nem szereted testedet. Úgy tekints rá, mint ami szép és minden része tiéd, önmagad

egy darabja. Gondolj csak arra, hogy tested több évig szolgált már téged. Köszönd

meg testednek ezeket a szolgálatokat. Gondold meg: mindezt a te irányításod alatt

tette.

Például, mondhatod magadnak: "Szép, selymes, fényes hajad van". Nézz a tükörbe

és látni fogod, hogy hajad valóban szép, fényes és ragyog. Még akkor is, ha nem

lenne olyan fényes és ragyogó, amennyire szeretnéd, csak mondd, miközben nagyra

értékeled magadat: "Szeretem a külsődet. Szép kezed van, erős, egészséges lábad,

tiszta a bőröd, ragyogó a szemed."

Vedd sorra tested minden részletét és éreztesd velük szeretetedet és

nagyrabecsülésedet. Találd meg minden egyes részed értékét. S köszönd meg

testednek, hogy akárhogy is, de több éven keresztül veled volt, követte igényeidet és

szolgált téged. Ha szereted a zenét, aláfestésként muzsikát is hallgathatsz annak

megerősítéséül, hogy szereted. Gyújts gyertyákat vagy tegyél magad köré virágokat,

mialatt ezt a szertartást végzed. A szertartást naponta egyszer vagy kétszer, de

- 148 -

legalább hetenként ismételd. Ez a szertartás megérteti testeddel nagyrabecsülésedet

és tiszteletedet, amit iránta érzel. Tested éveken át csak kritikát és lekicsinylést kapott

tőled. A szeretetedre és energiádra gyorsan fog válaszolni. Könnyebbnek és

energikusabbnak fogod érezni magad. Valóban szebb kezdesz lenni. Arcod vonásai

lazábbak lesznek, erő és az egészség jár át. Tested szeretete is meglepő érzésekkel

tölti el teljes valódat.

A Teremtő képzelet című fejezetben már javasoltam olyan vizualizációt, amelynek

célja testünk szépítése. Az ott ajánlott módszereket nagyon jó segítségnek tartom;

pácienseim és olvasóim csodálatos eredményeket értek el vele. Kiegészítőül hadd

írjak le még két technikai módszert.

1./ Valahányszor tested jut eszedbe, úgy gondolj rá, amilyennek látni, érezni

szeretnéd. Tudd, hogy tested tökéletes és ezt mondd hangosan is. Fordíts néhány

percet mindennap arra, hogy úgy lásd testedet, amilyennek súlya, mérete és ereje

szerint szeretnéd látni. Lásd testedet energikusnak és erőteljesnek. Lásd és érezd a

benned átáramló energiát.

2./ Vágj ki egy magazinból egy képet, de olyat válassz ki, amelyik tetszik neked. A

képet ragaszd fel a falra, hiszen ilyen szeretnél lenni. Olyan helyre tedd, ahol

naponta látni fogod. Úgy tekints a képre, mint saját testedre. Ráragaszthatod saját

képmásodat is, így nemcsak a te arcodat, hanem a te tökéletes testedet láthatod nap

mint nap.

Ülj vagy feküdj le kényelmes helyzetbe. Végy néhány mély lélegzetet és lazítsd el

testedet. Minden kilégzéssel szabadulj meg mindattól, amit nem kívánsz vagy amire

nincs szükséged: érzed, hogy minden feszültség, reménytelenség vagy fáradtság

távozik belőled. Amikor belélegzel, szívd magadba egyúttal mindazt, amit kívánsz

vagy igényelsz: lazítást, derűt, erőt, jómódot és élvezetet.

Erről a fesztelen, megfiatalodott helyről lásd magad előtt testedet. Képzeld el

teljesen olyannak, mint amilyennek szeretnéd. Figyeld meg a lehető

legrészletesebben. Most tökéletes a súlyod, méreteid és alakod. Tested energiadús,

- 149 -

szilárd és erős. Amikor arcodra és testedre nézel, lásd szépségedet. Pontosan úgy

nézel ki, ahogyan szeretnél. Érzed, hogy milyennek szeretnél látszani.

Érzed, hogy milyen az a test, amely lelkedet támogatja. Lelked azt mondja: "tedd

ezt". S tested, amint tud, máris kész, ugrik a belső irányítás teljesítésére.

Szép, erős és energikus vagy.

1./ Írd össze, milyen szeretnél lenni (testsúly). Milyen dolgok kimondására,

megtételére, megszerzésére vársz?

2./ Minden pont mellé írd oda: mit tudsz tenni. Hogyan akarod vagy tudod minél

előbb kimondani, megtenni mindazt, amit most szeretnél.

- 150 -

Az élettel a rajtunk átáramló energia követését választjuk. A halál egy másik

választás: leállítjuk az energiafolyamot vagy az életenergia ellen haladunk. Életünk

minden percében szembe kell néznünk ezzel a két választással.

Mindenkor, amikor bízunk intuíciónkban és azt követjük, csatornánk egyre

nyitottabbá válik a rajtunk átáramló életenergia számára. Testünk sejtjei gyakorlatilag

több energiát kapnak, megújulnak és igen gyorsan feltöltődnek. Ettől testileg, lelkileg

élénkebbek leszünk. Testünk fiatal, egészséges és szép marad, életerőt sugároz.

Ha nem ösztöneinket követjük, akkor sejtjeink kevesebb energiát kapnak, mert

csatornáikat elzárjuk. A test hanyatlani kezd. Ha nem követjük energiánk áramlását,

az élet küzdelemmé válik. A lelkünk megsínyli a stresszt és ez tükröződik arcunkon,

testünkön egyaránt. Az aggódás kiül külsőnkre, testünk beleroppan az erőfeszítésbe.

Ha ezt választjuk, azaz megbénítjuk az energia áramlását, napról napra romlik

testünk állapota és meghalunk. Ha viszont bízunk önmagunkban, mindjárt megújul,

megifjodik testünk.

Legtöbben az életet választják, és készek bízni intuíciójukban és követni azt percről

percre. Vannak köztünk olyanok is, akik nem bíznak magukban: "Nem vagyok képes

ezt megcsinálni, ez túl sok nekem, nem tudom követni". Ha önmagunk ellenére

teszünk, akkor csak erőlködést, szenvedést érzünk. Ám ha az élet mellett kötelezzük

el magunkat, akkor érezzük annak minden szépségét és elevenségét.

Amikor valaki meghal, tudat alatt már régen eldöntötte, hogy megválik fizikai

valóságától. Látszatra valami szerencsétlenség vagy halálos betegség áldozata, pedig

a halált maga választotta. A lélek tudja ezt, még ha a test tagadja is. Ha ebben hinni

tudsz, érezni is fogod, amikor egy hozzád közel álló meghal.

Minden ember valami elhivatottsággal születik a világra, és ha azt teljesítette, akkor

eltávozik. Ha nem sikerül teljesítenie, újra nekiláthat még életében vagy esetleg egy

más régióban. Néhányan úgy érzik, hogy sosem sikerül teljesíteniük feladatukat. Azt

hiszik, hogy nem tanulnak elég gyorsan. "Ez az élet túl sok negatívummal kezdődött

számomra. Nem bajlódom vele többé. Jobb lenne már túl lenni rajta."

Ha tudatosan az élni akarás mellett döntünk, környezetünket is befolyásoljuk. Ha

választásod az, hogy percről percre bízol intuíciódban és annak megfelelően élsz,

akkor az élet és nem a halál mellett döntöttél. Növeled élénkségedet, amely

kisugárzik belőled másokra is. Mindenki, aki kapcsolatban van veled, érezni fogja

ezt, és az élet mellett dönt.

- 151 -

Ha a fényben való életet választjuk, egészségesebbek leszünk és testünk is

életrevalóbbá válik. Az univerzum csatornáiként élve, azt hiszem, lelassítjuk, vagy

talán le is állítjuk az öregedés folyamatát. Úgy gondolom, hogy az öregedéssel nem

leszünk kevésbé energikusak, elevenek és szépek. Testünket tudatosan hagyjuk el

akár baleset, akár betegség következtében. Addig maradunk fizikai valóságunkban,

amíg szükségét érezzük és nem döntünk úgy, hogy elhagyjuk, mert valami másra

van szükségünk. A halál, ha választásunkon múlik, nem tragédia lesz többé, hanem

tudatos átmenet egy másik régióba.

Ülj vagy feküdj le kényelmes helyzetbe. Hunyd be a szemed. Végy néhány mély

lélegzetet és lazítsd el testedet. Minden lélegzéskor bocsáss ki magadból mindent,

ami gátolja önmagaddá válásodat. Lassan merülj le bensőd mélyébe.

Emlékezz vissza egy olyan helyzetre, amikor választásod szerint nem követted

energiádat, amikor nem azt tetted, amit tenni akartál. Játszd újra az egész jelenetet

gondolatban. Lásd magad, amint igaz hited ellen cselekszel. Utána jegyezd meg,

hogyan érezted magad. Nézz a testedre és figyeld meg, milyen voltál fizikailag,

érzelmileg és lelkileg.

Most idézd fel ugyanezt a helyzetet és lásd magad úgy, amint azt csinálsz, amit

kívánsz: lásd magad, amint energiád követését választod. Ismét figyeld meg, hogy

érzi magát tested, figyeld meg, milyen vagy és mit érzel magaddal kapcsolatban.

Érezz magadban önbizalmat, és cselekedj úgy, ahogyan valóban akarsz.

Ez a gyakorlat segíteni fog abban, hogy tudatosan válassz élet vagy halál között.

Vezess naplót néhány aznapi döntésedről. Jelöld meg, amikor azt tetted, amit

akartál és külön azt is, amikor választásod szerint nem azt. (Például: jelöld meg, ha

úgy választottál, hogy elmész egy partira, holott valójában otthon szerettél volna

maradni.) Azután írd le, mit érzel választásaid következtében. Külön szerepeljen a

fizikai és az érzelmi oldal.

Amint jobban tudod már, hogy mikor követed energiádat és mikor hozol ellentétes

- 152 -

döntést, és ezek eredményét is jól fel tudod már mérni, az élet mellett fogsz dönteni

minden pillanatban.

- 153 -

Világunk megváltoztatása az egyén szintjén kezdődik. Ha megtanulok bízni

önmagam intuíciójában és annak megfelelően cselekszem, akkor jobban

megismerem, elfogadom érzéseimet és több energia képes az univerzumból

átáramlani rajtam. Ez az erő átalakít engem, és környezetemben is kigyógyít

mindenkit.

Ez mindnyájunkra igaz. Minél inkább önmagad vagy és bízol magadban, annál

inkább közelebb kerülsz a fényhez. Körülötted mindenki a te energiád áldását fogja

élvezni és bízni kezd magában. Így az univerzum csatornájává válnak saját

környezetükben. A folyamat így terjed át a világra.

Bizonyára sokan ismerik a század híres történetét a majmokról. Japánban 1952-ben

tudósok tanulmányozták a vadon élő majmok szokásait. Ezeknek a majmoknak a fő

eledelük az édesburgonya volt. Egyik nap a tudósok azt vették észre, hogy az egyik

nőstény majom valami olyasmit csinál, amit azelőtt még soha nem tapasztaltak:

mielőtt elfogyasztotta volna az édesburgonyát, először megmosta. Ezt a szokását

ettől fogva mindennap megismételte és később a tudósok már több majomnál is

tapasztalták ugyanezt. Egyre több majom utánozta. Jóval később, 1958-ban, amikor

ezen a szigeten minden majom átvette ezt a szokást, a tudósok egy közel lévő

szigetről szintén azt jelentették, hogy a majmok ott is mossák az édesburgonyát.

Semmiféle összeköttetés nem volt a két sziget között és senki nem vitt át majmot az

egyikről a másikra.

Ez a megfigyelés illusztrálja az emberi fajt és bolygónk egészét éltető erő

fontosságát. A burgonyamosás azoknál a majmoknál a tudatosság új szintjét jelezte és

mihelyt többen elfogadták, az új szokás mindenfajta fizikai beavatkozás nélkül

átterjedt a szomszédos szigetre.

Hiszek abban, hogy pontosan így történik a tudatosság terjedése. Minden egyén

tudata külön-külön kapcsolatban áll egymással, és része a közösségi tudatnak. Ha

egy kicsiny, de mértékadó csoport megindul a tudatosság új szintje felé és jelentősen

megváltoztatja szokásait, ezt a változást az egész világ megérzi. Rövidesen többen

követik a változás irányát. Lehet, hogy egyetlen személy teszi meg az első lépést a

változás felé.

Ha világunkra tekintünk, tehetetlennek érezzük magunkat bármilyen pozitív

változás előidézéséhez. A világ túl nagynak tűnik, amelyhez képest mi aprónak és

erőtlennek érezzük magunkat. A majmok esete azonban azt bizonyítja, hogy egy

vagy néhány embernek is elegendő ereje van a világ megváltoztatásához.

- 154 -

Mivel a világ vitathatatlanul a tükrünk, amint mi megváltozunk, a világnak is meg

kell változnia. Ezt nagyon könnyen megfigyelheti bármelyikünk. Ha kifejleszted

magadban azt a szokást, hogy bízol magadban és valóban törődsz magaddal,

fokozatosan megszabadulsz a régi sémáktól. Később megfigyelheted a barátaidat,

családodat, üzleti kapcsolataidat, hogy mind-mind észrevehetően másként éreznek

és másként is cselekszenek. Az emberek, akikkel találkozol, láthatóan sokkal

kevesebb komoly gonddal küszködnek, bajaikból sokkal gyorsabban kigyógyulnak,

és alkotókészségük fejlődik. Az olyan ügyek, amelyek azelőtt kétségbeejtették őket

vagy lehangolóak voltak számukra, láthatóan nem sújtják le őket. Még a világ igazán

komoly problémái sem olyan szörnyűek, mint korábban.

És mindez attól van, hogy már érzed magadban az univerzum erejét. Minél

erősebben érzed testedben az univerzum jelenlétét, annál kevésbé félsz.

Természetesen, amikor nagyobb erőt fogadsz magadba, több régi szorongásod tör

felszínre és ezáltal megszabadulsz tőlük. A gyógyulás folyamatában érzed az erő és a

félelem hullámzó váltakozását. Bizalmad fokozatosan megszilárdul. Mások megérzik

ezt és ebben segítséget találnak a maguk számára, nyitottabbak lesznek erejük és

bizalmuk iránt. Környezeted elismerően tükrözi vissza a te változásodat. Minél több

fényt fogadsz magadba, annál derűsebb lesz a világ, amelyben élsz.

Van egy olyan elmélet, amellyel főként az intellektuális beállítottságú csoportokban

gyakran találkozom. Ez az elmélet a következő: semmi egyebet nem kell a világ

megváltoztatása érdekében tennünk, mint határozottabban gondolni rá és

vizualizálni azt a változást, amit kívánunk. A vizualizáció és annak igenlése nagyon

hathatós eszköz. Magam is gyakran élek vele. Végül is én írtam az Alkotó

vizualizáció-t (m. k.: A teremtő képzelet) és mélyen hiszek az ott leírt módszerekben.

Azonban a folyamatnak egyéb része is van, amelyet gyakran figyelmen kívül

hagyunk.

Ha a világ a mi tükrünk, akkor bármit is látunk ott "kinn" a világban, az valami

módon azt tükrözi, hogy mi rejlik bensőnkben. Ezért felelősek vagyunk, és késznek

kell lennünk megváltoztatni magunkban azt, aminek változását a világban akarjuk.

Amikor körülnézünk világunkban és látjuk a szegénységet, fájdalmat, erőszakot és a

káoszt, meg kell kérdeznünk: "Mi az a szegénység, fájdalom, erőszak és káosz

bennem, amit most visszatükrözve látok? Tudom, hogy a világom a tükröm és ebben

az értelemben az én alkotásom. Ha azok a dolgok, amiket látok, nem léteznének

bennem, akkor nem létezhetnének a világban sem."

- 155 -

Persze nem szabad magunkra vennünk a bűnös vagy a hibás szerepét a világ

problémáival kapcsolatban. Egyikünk sem igazán felelős más emberek életmódjáért,

életéért, viszont mégis együtt alkotjuk ezt a világot. Az a dolgunk, hogy tanuljunk,

okuljunk a hibákból, és nem az, hogy magunkat hibáztassuk értük. Felelős

magatartást kell tanúsítanunk azt mondván: "Én hajlandó vagyok benső igazamban

bízni és aszerint cselekedni, tudva azt, hogy megszabadulok a bennem lévő

fájdalomtól és félelemtől, és így gyógyulást hozok a világnak."

Az ilyen fogadalom nagyon sok erőt ad, de következetesen megtartani nem

egyszerű feladat. Hogy mégis megtegyük, ahhoz tudatunk legmélyére kell

hatolnunk, ott felismernünk nemcsak saját személyes félelmeinket, hanem az

évszázados hiedelmeket, tévhiteket, amelyeket az emberek alakítottak ki és

genetikusan öröklődnek. Fel kell ismernünk, át kell élnünk ezeket a félelmeket, tudva

azt, hogy a fény meggyógyítja, feloldja mindet.

Ha az emberek tőlem azt kérdezik, hogy mit tehetnek a világ gondjainak

megoldásáért, mindig azt javaslom: kezdjék annak felismerésével, hogy amint

önmagukban rendbe teszik dolgaikat, a világ is meg fog változni. Az tanácsolom,

hogy vizsgálják meg azokat a társadalmi problémákat, amelyektől félnek, amelyek

hatnak rájuk vagy nagyon zavarják őket, és pontosan határozzák meg, melyik

félelem, vagy fájdalom az, ami bensőjüket érinti és hogyan tükrözi azt a személyes

helyzetük.

Például, ha fizikai erőszakról vagy jogsértésről hallanak, megkérdezem őket, hogy

ez milyen szerepet játszik az életükben. Volt-e valaki, aki bántalmazta őket életük

korábbi szakaszában. Voltak-e másokat bántó gondolataik vagy érzéseik. Gyötörte-e

már őket, vagy megszabadultak-e bűntudatuktól. Ostorozták-e kíméletlenül bírálva

önmagukat.

Az a tapasztalatom, hogy a legtöbb embernek segítségre van szüksége akár

gyógykezelés, akár tanácsadás formájában, különben nem tud megbirkózni érzelmi

válságával. Sokan vonakodnak segítséget kérni, talán mert attól félnek, hogy ez

valami betegség, vagy elmebaj jelzése. Személy szerint én sok gyógyító kúrát

ismertem meg és sokat segítettek, amíg bíztam intuíciómban, hogy kire bízzam

magam, mikor hagyjam abba és így tovább.

Ha mélyen átérzed a szegénységet, amelyben a világ lakosságának nagy része él,

lehet, hogy azt érzed, valamiképpen enyhítened kellene rajta (például pénzzel,

szociális vagy politikai munkával). Ugyanakkor tekints magadba és mérd fel, hogy te

személyes életedben mennyire fogadod el a szegénységet. Meglehet, hogy nem

gazdasági vonatkozású, hanem érzelmi és lelki szegénység az, ami körülvesz,

miközben luxuskörülmények között élsz. Lehetséges, hogy érzelmileg és lelkileg

gazdag vagy, de mivel a pénzt az ördög eszközének tartod, a szegénységet választod.

- 156 -

A szegénységet mind személyes, mind közösségi szinten azzal támogatjuk, hogy

elfogadjuk a létezését. Nagyon félünk attól, hogy nincs elegendő pénz, élelem,

szeretet, energia, megbecsülés. És ehhez igazolást találunk a világban. Pedig több

tanulmány mutatott rá arra, hogy a világban éppen elég élelem terem ahhoz, hogy

jusson mindenkinek. De mivel elfogadjuk a szegénység létjogosultságát, egy szót sem

szólunk, ha valahol kidobják az ételt, pedig milliók halnak éhen máshol.

Ha a környezetszennyezés érint mélyen, vedd figyelembe az alábbiakat. Az

anyatermészet a gyengédség, a női jelleg szimbóluma. A természetet csak az a

társadalom veti meg, amelyben az egyének maguk sem tisztelik női jellegüket és

intuíciójukat. Ha ráhangolódsz intuíciódra, nem szakad meg kapcsolatod a

természeti környezettel.

Ahogy testünk a tudatunk fizikai valósága, úgy a Föld a közösségi tudat

megjelenési formája. Bizonyos értelemben a Föld a mi közös testünk. Ahogyan a

Földdel bánunk, ugyanúgy bánunk saját testünkkel.

Testünk semmibe vevése nyilvánul meg világméretű szinten abban, ahogyan a

Földet "kezeljük". Amint megtanuljuk szeretni testünket és bízni benne, meghalljuk

jelzéseit, mikor van szüksége ételre, pihenésre, gyengédségre, mikor kell

megszüntetnünk mérgezését gyógyszerekkel és felesleges mennyiségű étellel és

felhagyunk azzal, hogy mi szabjuk meg, mire van szüksége. Ha így lesz, nem bántjuk

többé Föld-testünket.

Előbb magunkat kell kigyógyítanunk mindenféle sérelemből (fizikai, jogi vagy

érzelmi), szegénységből és bizonytalanságból, ha azt akarjuk, hogy ezek

megszűnjenek a világunkban. Nem várható gyógyulás se személyes, se világméretű

szinten, ha elfojtjuk vagy tagadjuk érzéseinket. Minden érzésnek, hiedelemnek és

beidegződésnek a felszínre kell kerülnie, tudatossá kell válnia, mert különben soha

nem oldódik fel. Ha a fény behatol a sötétségbe, a sötétség megszűnik.

Az emberek sokat beszélnek a világ aggasztó állapotáról. Sok tekintetben a dolgok

még rosszabbra fordulnak, és ez valóban ijesztő.

Engem mégis segített az a felismerés, hogy a világ gyógyulóban van. Hasonlóan

ahhoz, ahogy azt az egyén esetében reméljük.

- 157 -

Amikor fényre ébredünk, akkor tudatosodik csak bennünk a sötétség, amelyben

addig éltünk. Azok az életsémák, amelyek korábban normálisnak látszottak, egyre

esztelenebbnek tűnnek frissen szerzett józanságunk nézőpontjából. A félelmek és

tévhitek, amelyeket tagadtunk és elfojtottunk, mert túlságosan fájdalmasnak találtuk

még azt is, hogy foglalkozzunk velük, most kezdenek tudatosodni bennünk, mert

csak így szabadulhatunk meg tőlük. Bajok, problémák, amelyeket azelőtt "a szőnyeg

alá söpörtünk", előjönnek, hogy megoldódjanak.

Ez az, amit világszerte tapasztalok manapság. Ha felismerjük, hogy a világ fájdalma

a mi egyéni gyógyulásunk folyamatának szimbóluma, akkor megértjük, hogy valami

pozitív dolog történik. Nem kell áldozatnak éreznünk magunkat, tudjuk, hogy az

univerzum ereje jelen van mindenütt. Mi vagyunk a csatornái és gyógyulást hozunk

a világnak. Minél nagyobb fényben élünk, annál jobban látjuk a sötétséget. Minél

előbb elfogadjuk ezt a két végletet magunkban, annál gyorsabban gyógyul a világ.

Jó néhányan, akik ismerik ezeket a gondolatokat, megharagudtak rám, mert azt

hiszik, hogy osztom az önbálványozók véleményét, akik tagadják a világ problémáit

és ellenzik a szociális és politikai tevékenységet. Később meg tudom értetni velük,

hogy nem erről van szó. Ha az egyénen keresztül közelítjük meg a probléma forrását,

az a leggyakorlatiasabb és leghatásosabb módja a tényleges változtatásnak. Ezzel

nem tagadom a széles körű tevékenység szükségességét.

A lényeg számomra a cselekvés forrása és motiválója. Az a tapasztalatom ugyanis,

hogy az emberek gyakran a saját jó ötleteik szerint cselekszenek, legalábbis sokkal

gyakrabban, mint a bennünk lakozó univerzum indíttatása szerint. Gyakran a

fájdalom, a félelem és a bűn jóvátétele készteti őket cselekvésre. Az egó

segélykiáltása ez, mert hiábavalóan küszködött, hogy megszüntesse ezeket az

érzéseket. Sajnos ez a fajta megközelítés sem segít.

A világ problémáinak mélyebb oka a fájdalom, a félelem és az a nemtörődömség,

amit tapasztalunk, tekintve, hogy nincs kapcsolatunk az univerzum erejével. Ha

gondjainkat továbbra sem magunkban oldjuk meg és nem ismerjük fel belső erőnket,

ezzel a gonoszságokat erősítjük, amelyek ellen harcolunk.

Viszont, ha hajlandóak vagyunk vállalni félelmeinket és feldolgozzuk őket,

megteremtjük annak a lehetőségét, hogy meghalljuk a bennünk lakozó univerzum

hangját. Ha ez a hang azt mondja, hogy tegyünk valamit, akkor az biztosan hatásos

- 158 -

és eredményes lesz.

Például egy barátnőm aktívan részt vett a nukleáris leszerelést követelő

mozgalmakban. Amikor a témáról és saját munkájáról beszélt, kiderült, hogy

rettenetesen félt egy nukleáris háború lehetőségétől. Ez végeredményben ésszerű

reakció a nukleáris versengés őrületére. Amint megfigyelhettem, barátnőm nem

ismerte fel, hogy a saját egyéni halála ellen küzd rettegve és tehetetlenül.

Kétségbeesett tettei és szavai olyanok voltak, mint a vízbe esett emberé, aki bármibe

megkapaszkodna, hogy a felszínen maradjon.

Néhány év múlva már más helyzetben láttam őt viszont. Azt hiszem, hogy eljutott

az univerzumba vetett bizalom mélyebb szintjére. Azért folytatta az atomháború

ellenes tevékenységét, mert megváltozott az egészről alkotott hite. Ez a hit elmélyült

benne és nagy odaadással végezte a munkát, de az energia, ami késztette őt, teljesen

más volt. Bekapcsolódott az erő áramlatába és ez - biztos vagyok benne - sokkal

hatásosabbá tette munkáját.

Azonos alapelvek bizonyulnak igaznak, mind a szociális és politikai, mind az élet

egyéb területein. Ha azt teszed, amit úgy gondolod, hogy meg kell tenned, ha

elsődlegesen a félelem és a bűntudat késztet, akkor mindegy, mit teszel. Hiába

igyekszel, nem tudsz olyan jó hatásfokkal dolgozni, mint ahogy szeretnél, és nem

tudsz igazán segíteni.

Viszont ha bízol intuíciódban és követed szívedet - abba az irányba haladsz, amerre

energiád vezérel és azt cselekszed, amit valóban akarsz is -, tapasztalni fogod, hogy

minden, amit teszel, pozitív hatással lesz a világ megváltoztatására. Felismered

tevékenységed átalakító természetét. Lehet, hogy politikai vagy szociális

tevékenységre ösztönöz a belső hang. Környezetedet szintén befolyásolja energiád és

élénkséged, sokkal inkább, mint szavaid és tevékenységed.

Belső irányításom azt mondja, hogy az a mód, ahogyan élek: könyveket írok,

csoportokat vezetek, alkotó tevékenységet végzek, önmagam vagyok, ez éppen az,

amit személy szerint nekem tennem kell. Így a lehető leghatásosabb saját életem és a

világ megváltoztatása. Úgy érzem, hogy egyszer majd bekapcsolódom a politikába

(mint már tettem is korábban) és valamilyen politikai funkciót töltök be. Ha tudom,

hogy jól értettem a hangot, a feladatot izgalmas kalandnak fogom tekinteni. Kíváncsi

vagyok, mit tartogat az univerzum számomra.

- 159 -

Belső vezérlésem egyszer azt sugallta, hogy a televízió a világ megváltójává,

megmentőjévé fog válni. Ennek az elképzelésnek ellenálltam, mert nem vagyok tvrajongó.

Azonban felismertem, hogy akármennyire is buta és bárgyú a műsora, a tv

minden bizonnyal rendkívül hatásos eszköz, mert közvetlenül emberek millióihoz ér

el. Azt hiszem, nem véletlenül fejlődött idáig és nem kell sok időnek eltelnie, már

minden otthonban ott lesz.

Annak ellenére, hogy főként olyan emberek irányítása alatt áll, akik a régi

életfelfogást képviselik, nagy lehetőségeket rejt magában. Csak idő kérdése, hogy az

új világ tudatossága határozza meg a tv műsorait.

A tv vitán felül az egyik leghatékonyabb nevelőeszköz. Az univerzum irányítása

esetén szó szerint csatorna válhat belőle. Lehetővé teszi, hogy világon élő

emberekhez egy időben jussanak el a pozitív, új elméletek.

Képzelj el egy háziasszonyt, aki tv-sorozatot néz - amelyben a szereplők a szokásos

emberi sorsokat jelenítik meg -, de a sok bukás, romlás és reménytelenség helyett

egyszer csak olyan történeteket láthat, amelyek az élet megváltoztatásának módját

tanítják, nevelnek. A szokásos szexuális és romantikus jelenetekben, születésekben és

halálesetekben, kábítószerekben és betegségekben, házasságokban, elválásokban

bővelkedő sorozatokban a szereplőket úgy látjuk, hogy tudatuk fejlesztésén

fáradoznak, csak úgy, mint mi. Ha egyszer a háziasszonyok megszeretik ezeket,

biztos, hogy a gyermekek és férjek is követik őket.

Köztudomású, hogy a hírközlő eszközök: a rádió, az újságok, magazinok és a tv

utolérhetetlenek gyors hatásukat illetően. S ha már egyszer készek leszünk a

közösségi tudat megváltoztatására, ezek az eszközök teszik a legnagyobb szolgálatot.

1./ Erősítsd magadban a következőt: "az univerzum ereje kigyógyít és megváltoztat

engem; amint én kigyógyulok és megváltozom, az egész világ kigyógyul és

megváltozik".

2./ Figyeld meg a szociális, politikai és környezetvédelmi ügyeket. Szentelj külön

figyelmet azokra, amelyek érzelmileg leginkább megragadnak. Kérdezd meg

magadat, hogy miben tükrözik a te egyéni félelmeidet, hiedelmeidet és sémáidat.

Lehet, hogy nem fogod észrevenni azonnal az összefüggéseket, de légy nyitott

folyamatosan intuíciód számára, mert lehet, hogy a megvilágosodás ezen az úton

- 160 -

érkezik.

3./ Kérd meg az univerzum fényességét: a nemtörődömség, a félelem, a

korlátozottság sötétségétől szabadítson meg, gyógyítson ki belőle, de ne csak téged,

hanem a világot is. Légy nyitott minden belső irányításra, amit érzékelsz. Kérdezd

meg, hogy kérj-e segítséget tanácsadótól, orvostól, baráttól, csoporttól vagy

máshonnan.

4./ Rendszeresen vizualizáld életedet és a világot olyannak, amilyennek látni

szeretnéd. (Lásd a meditációt a jelen fejezet végén.)

5./ Kérd belső vezérlésedet, hogy tudassa veled tisztán és érthetően, ha bármit kell

tenned önmagad vagy a világ kigyógyítása érdekében. Azután folyamatosan bízz

intuíciódban és kövesd is, azzal a tudattal, hogy olyan tevékenységre fog ösztönözni,

amit - bármi legyen is - szükséges megtenned.

Ennek a módszernek a segítségével fedhetjük fel rejtett tévhiteinket. Ha

szembesülünk velük, ha megnevezzük őket, akkor hozzáláthatunk

szétoszlatásukhoz.

Ezt az eljárást gyakorolhatjuk egyedül, vagy partneri segítséggel. Ha egyedül

csináljuk, akkor írnunk kell a válaszokat. Ha partnerrel, úgy neki kell válaszolnunk.

Először az egyik fél válaszoljon a másik által feltett összes kérdésre, utána fordítva.

1./ Kezdd azzal, hogy behunyod a szemed. Végy mély lélegzetet és kilégzéskor

lazítsd el testedet. Végy még egy mély lélegzetet és kilégzéskor lazítsd el agyadat,

gondolkodásodat. Egy újabb mély lélegzetvételkor, amikor kilégzel, szállj le egy

nagyon mély, bensődben levő helyre. Tudatosítsd magadban, hogy az univerzummal

együttműködő alkotó vagy. Te választod meg: mit higgy, mit alkoss és milyen

tapasztalatot kívánsz életedben szerezni. Dönthetsz, hogy meg akarod-e ismerni régi

hiteidet, hiedelmeidet, mindazt, ami tetteidet korlátozza. Utána mindezektől

megszabadulhatsz és olyan viselkedést és hiteket tehetsz magadévá, amelyek jobban

segítik saját igaz valód kifejezését.

2./ Válassz ki egy különleges ügyet vagy életednek egy olyan területét, amely közel

áll hozzád, amelyen dolgozni szeretnél. Probléma lehet, hogy az, amit érzel, erősíti

félelmeidet és hiedelmeidet. Nyisd ki a szemed és szánj két percet arra, hogy

részletezd partnerednek vagy írd le, hogy mi az az ügy, vagy terület, amelyen

- 161 -

dolgozni szeretnél.

3./ Részletezd az ezzel kapcsolatos gondolataidat. Mit hallasz az agyadban forgó

magnószalagról? Például melyek az ügyet erősítő és melyek az ellene szóló érvek?

Miféle aggodalom, félelmek és milyen program, terv van gondolataidban a

kivitelezésre? Mi egyéb jut még eszedbe?

4./ Amikor erről az ügyről van szó, milyen érzelmek ébrednek benned? Például:

"szomorúnak érzem magam, mérges vagyok, idegesít, reményvesztett leszek, örülök

neki".

5./ Amikor már tudatosodott benned a kiváltott érzelem, tisztázd, hogy testedben

milyen érzések ébrednek. Érzel-e szorítást vagy görcsöt bármelyik testrészedben?

Van-e olyan része testednek, amelynek energiája türelmetlenné, csapongóvá vagy

kifejezetten idegessé válik? Mit érzel testedben a saját érzelmeiddel kapcsolatban?

6./ Írd le, hogy félelmeid szerint mi lenne a legrosszabb, ami megtörténhetne.

Hunyd be a szemed és maradj együtt ezzel a legrosszabb félelemmel. Add meg

magadnak azt a lehetőséget, hogy képes légy érezni, és nézz szembe legnagyobb

félelmeddel, érezd inkább, minthogy kitérj előle. Nagyon nyomaszt? Tudsz-e rajta

néha nevetni, vagy állandóan félelemben tart? Most kérj az univerzumtól segítséget.

Ragadd meg azt a félelmet és add át az univerzumnak, add át magasabb rendű

önmagadnak. Kérd segítségét, feloldást a félelemből, kérj erőt, bölcsességet vagy

bármi egyebet, ami ahhoz szükséges, hogy a félelemtől megszabadulj. Végy egy mély

lélegzetet. Kilégzéskor hagyd el belső magadat, a problémával ne foglalkozz tovább.

Amikor teljesen rendben vagy már, nyisd ki a szemed és részletezd átélt élményeidet.

7./ Most haladj az ellenkező irányba. Mi az elképzelhető legjobb, ami megtörténhet?

Mi az, amit igazán kívánsz? Mi lenne az eszményi helyzet szerinted az adott

körülmények között? Részletezd pontosan: hogyan szeretnéd, ha megtörténne?

Ekkor hunyd be a szemed és lazíts. Képzeld el a dolgot pontosan úgy, ahogyan

szeretnéd. Fesd le, érezd és tapasztald, mintha már úgy is lenne, ahogyan szeretnéd.

Milyennek érzed? Próbáld felmérni a nagyságát, jelentőségét. Akkor az eszményi

helyezetet, helyszínt helyezd bele egy rózsaszínű buborékba. Amint ezt megtetted,

látod magad, amint a légáramlat ide-oda lebbent. Most átengeded a rózsaszínű

buborékban magadat és azt a bizonyos eszményi helyzetet az univerzumnak. Így

most az univerzum szabadon magához vonzhatja azt, ami saját megjelenítése céljából

szükséges.

8./ Amikor kinyitod a szemed, vizsgáld meg magadban, hogy milyen tévhit vagy

félelem gátolta meg azt tenned, amit akartál? Mi a legnegatívabb gondolatod vagy

legnagyobb félelmed, az elképzelt élethelyzettel kapcsolatban? Például: "Nem

- 162 -

vagyok képes megszerezni, amit szeretnék", "hitvány ember vagyok", vagy "engem

senki sem szeret". Amint meghatároztad negatív hiedelmeidet, írd le azokat.

9./ Most ezeket a negatív hiedelmeket meg kell oldanod. Használd fel a II/12., A

tökéletes test című fejezet tanácsait az írásos megoldások készítésére. Rendszeresen

mondd magadnak vagy írd a megoldásokat, amíg azok valósággá nem válnak.

Ülj vagy feküdj le kényelmes helyzetben. Végy néhány mély lélegzetet és lazítsd el

testedet. Érezd, hogy egy mély, nyugodt helyre kerülsz. Érezd, hogy azon a helyen

kapcsolatba kerülsz az erővel és az alkotókészséggel, erőd forrásával.

Az erőnek ezen forráshelyéről vetítsd ki, helyezd magadat a jövőbe egy, hat

hónappal, akár egy évvel, vagy többel előre és ebben az előrevetített helyzetben lásd

magad pontosan olyannak, mint amilyen szeretnél lenni. Te vagy univerzumod

megalkotója és életed olyan, amilyennek megtervezted.

Vizsgáld meg érzelmeidet és lelked állapotát, hogy érzed magad. Érezd magadban a

szilárdságot és erőt. Bízol intuíciódban és belső vezérlésed szerint cselekszel. Csodák

történnek körülötted.

Most nézd a testedet. Hogy nézel ki és milyen fizikai érzéseid vannak? Most már

olyan a tested, amely illik a lelkedhez: erős, bátor, szép, életteli és energikus.

Tapasztald, hogy ez milyen érzés.

Hogyan gondolkodsz testedről? Miket eszel és hogyan törődsz magaddal?

Figyeld meg, hogyan öltözködsz. Lásd magad pontosan úgy felöltözve, ahogyan

szeretnél. Nagyon szépen válogatod össze ruháidat. Amikor szekrényeidet és

fiókjaidat kinyitod, minden ruhadarab, amit csak kívánsz, ott van.

Milyen a lakásod? Lásd magadat olyan helyen élni, ahol szeretnél. Olyanná tetted

környezetedet, amilyenné te akartad. Lásd magad benne. Érezd, hogy milyen az, ha

valaki pontosan úgy él, ahogyan neki a legjobb. Lehet, hogy sok lakásod volt az

ország különböző részein, vagy akár a nagyvilágban. Legyél ott mindegyikben.

Megtaláltad a tökéletes munkakört és a lehetőséget az alkotómunkához. Nagy

halom pénzed van, amit olyan munkáért kapsz, amit szeretsz. Élvezet számodra,

amit csinálsz.

- 163 -

S most gondolj az emberekre, akikhez közöd van. Olyanokkal vannak kapcsolataid,

akik élénkek, szórakoztatóak és kreatívak. Az emberek szeretnek és dédelgetnek. Ha

van jó vagy több jó szeretőd, érezd a meghittséget, amelyet ő(k) kölcsönöz(nek).

Azután az alkotás és élvezet eme helyéről nézz ki a világba. Képzeld el úgy a

világot, mint a benned lezajlott átalakulás tükrét. Érzékeld a világ kigyógyulását.

Képzeld a világot pontosan olyannak, mint amilyennek szeretnéd. Ha ezt megtetted,

akkor jelentsd ki: "most valami jobb ígérkezik minden lény számára".

- 164 -

Lakásom ablakából a San Francisco-öblöt és azon túl San Francisco gyönyörű

belvárosát látom. A fények az öböl vizén és a város fölött állandóan változnak. Néha

minden felhős és ködös, néha csillog és ragyog, de mindig misztikus. Talán ez a

látvány ösztönözte azt a gyakori képzetet, amit most leírok.

Látok egy ősi, szürke, omladozó várost. A régi építmények kőhalmazzá porladnak.

De a romokat eltakarítják, mert a helyén gyönyörű új város épül. Ez a város

csodálatos, finoman csillog az univerzum összes színében. Tudom, hogy mindez

bennünk épül. Minden csupa fény.

- 165 -