Vissza

12. Jókai Mór: Az aranyember

Jókai életművében kivételes helyet foglal el a realizmus, mert meghaladja saját korábbi regényeinek romantikus világlátását, melynek lényeges jellemzői voltak: a hit az erkölcsi szépségben, hit a nemzet felemelkedésében. Az illúzióvesztés regényének is tekinthető, a valósággal szembenéző, annak társadalmi tendenciáit felmérő.

Írói magatartása már realista alkotói magatartás. Ebből a szempontból Az aranyembert közvetlenül megelőző Fekete gyémántok című regény tükörregénye. Annak főhőse, Berend Iván alakjában tükröződnek a jókais illúziók, melyek szerint a nemzeti haladást szolgálhatja a tőke megjelenése, a pénzvilág, s a tőkés, vállalkozó főhős nem csupán tehetsége, kreativitása és vagyona segítségével érvényesül, nemzetét szolgálja, hanem szociális érzékenysége következtében a munkásnépnek is jobb életkörülményeket biztosít. A pénzvilág ilyen pozitív értékelése válik illúzióvá Az aranyemberben.

Tímár Mihály életútja azt bizonyítja, hogy a pénz világa a külső életben felemelkedést, gazdagságot, ezáltal társadalmi tekintélyt biztosít. Ám ez a felemelkedés együtt jár a belső élet válságával, az erkölcs torzulásával.

Tímár jellemábrázolása realista, kapcsolatrendszerét teljes körűen bemutatja Jókai és realista módon dominánssá válik a lélekábrázolás. Önmagával meghasonlott hős, társadalmi felemelkedésének alapja a tőke. Az Ali Csorbadzsi halálával birtokába jutott kincs valójában nem az ő tulajdona, viszont ügyeskedő üzletemberként, morális megfontolásokat figyelmen kívül hagyva megsokszorozza a vagyonát.

Tímár Mihály alakját kezdetben erkölcsi igényesség jellemzi, megvesztegetéseknek nem kezdeményezője, hanem végrehajtója, s fokozatosan válik sikeres üzletemberré (hatalmas birtokokat vásárol, külkereskedelem: liszteladás Brazíliába), a világ szemében aranyemberré, minden arannyá válik, amihez csak hozzákezd, hozzáér. Mint a mitikus Mídász király, de ahogy Mídász ő is szerencsétlenné, boldogtalanná lesz, állandó lelkiismeret furdalás, belső válság jellemzi.

Örökös lelki vívódását, kezdetben önmentegető, majd önmagát egyre kegyetlenebbül vádoló tépelődéseit az író egy nála szokatlan eszközzel, a vissza-visszatérő belső monológgal jeleníti meg. Legelső lopásánál azzal nyugtatja magát, hogy tisztességesek a szándékai, csak azért akar gazdaggá lenni, hogy boldoggá tehesse Tímeát, de egy hang belülről azt súgta neki, hogy: „Tolvaj vagy!”. Ettől a hangtól sosem tudott menekülni, lelkiismeretének ostorozása egyre fájóbb, elviselhetetlen. Különösen akkor kerül tragikus helyzetbe, mikor tönkre téve Brazavicsot, dúsgazdaggá teszi Tímeát és feleségül veszi. Házassága ugyanis boldogtalan. Tímea hálát érez iránta, de szerelmet nem, mert rejtve, visszafojtva mást szeret. Ez pedig egyre elviselhetetlenebbé válik, mert tiszteli a férjét és felnéz rá. Így Tímár őt is szerencsétlenné és boldogtalanná tette.

Tímár Mihály meghasonlottsága, lelki tépettsége még inkább elmélyül, mikor három és fél év után újra megjelenik a Senki szigetén, s ezzel megkezdődik két helyszínen kettős élete, Fél évig milliomos és kétségbeesetten boldogtalan, fél évig vagyontalan, két keze munkájából élő egyszerű ember, de kiegyensúlyozott, és boldog Noémi odaadó szerelme által. De ettől kezdve folytonos hazugságban kellett élnie.

Nemcsak a belső beszéd, hanem az álmok ábrázolása is eszköze a realista jellemábrázolásnak. Amikor álmában aranyhegyben fuldokol, az előre vetíti=anticipálja sorsának lehetséges tragikumát. A kettős élet, mely meghasonlottságát eredményezi, az ember és polgár dilemmáját is tükrözi, amely a felvilágosodás óta az emberi társadalom problémája, amelyet már Csokonai is megfogalmazott a Tihanyi echohoz című versében, s melynek lényege a természet és a civilizáció, vagyis ember és polgár között létre jöhet e harmónia. Tímár sorsa, kettős élete a nemleges válasz erre.

Az illúzióvesztést a sajátos kompozíciós megoldás is tükrözi. Az epilógusszerű regénybefejezésben kiderül, hogy az ember egészséges, külső és belső életet csak valamilyen valóság feletti helyen élhet, a Senki szigetén. Az egészséges élet lehetetlenségét az is tükrözi, hogy Tímár életének beteljesedése deus ex machinaként történik meg.