Vissza

14.TÉTEL
HOMIÉROSZ- ODÜSSZEIA

Műfaji meghatározás:

Eposz: Olyan verses formájú epikus alkotás, amelynek hőse történelmi személyiség. Rendkívüli tulajdonságokkal bír, olyan tettet visz véghez, amely egy nép életét alapvetően meghatározza. Hős ének, hősköltemény. Homérosz korában hősök hírét jelentette. Az írott eposz költészetet megelőzte egy szóbeli eposz költészet. A rapszódoszok (énekmondók) adták elő, lant kíséretében. Arisztokrata udvarokban a közönség szórakoztatására, közismert hősökről szóló énekeiket. Ezekben már kialakultak kötött szövegek, ún. eposzi kellékek, amelyek az írott eposz kellékei is lesznek.

Ezek a következők:

1;      invokáció —> fohász a múzsához, segélykérés a múzsától

2;                     propozíció—> témamegjelölés

3;                       enumeráció—> seregszemle

4;                     in medias res—> dolgok közepébe vágó történetkezdés, a történetet nem az elejérő kezdi elbeszélni. Pl: az Odüsszeia nem Odüsszeusz hazaindulásával kezdődik, hanem az otthoniak helyzetének bemutatásával.

5;                     deus ex machina—>isteni gépezet jelentése, az isteni beavatkozás.

6;                     epitenon ornamens —>díszítő jelzők, személyekhez, tárgyakhoz, jelenségekhez járul azoknak legjellemzőbb tulajdonságát jelölik. Ha személyhez kapcsolódik akkor a jellemábrázolás eszköze is. Ezeknek szerepe a karakterábrázolás, hiszen egy-egy Isten vagy halandót vagy tárgyat jellemez. Pl: fellegrázó Zeusz, tarkaeszű Odüsszeusz, gyorslábú hírnök, piros orrú hajó.

7;                     ismétlések—> állandó epikus helyek és helyzetek. Pl.: találkozás, vendéglátás helyzete,

hajnal érkezése. „ merről járod a tengeri ösvényt" „Isten vagy-e vagy földi

halandó" „mily szó szökkent ki fogad kerítésén"

8;                     epikus hasonlat—> hasonlításban egy mikro elbeszélés jelenik meg. A hasonlat második tagja egy történetet beszél el.

9;                       időmértékes verselés—> hexameteres sorfajták, vagyis 6 verslábat tartalmazó, daktilusokat és spondeuszokat váltogató versfajta.

Az Odüsszeiában is íme!, jelenik egy hősénekeket előadó vak rapszódosz, Démodokosz, aki

faják királyi udvart a trójai háború. elbeszélésével szórakoztatja. Gyanítható, hogy

az énekmondó alakjában Homérosz önmagát jelenítette meg. Annál is inkább, mert

a helyzetből nyilvánvaló, hogy Démodokoszt tisztelet övezi és tudva való, hogy a

Homérosz név jelentés „ a költő".

Kompozíció: a ^.kompozícióban az aranymetszés arányossága is érvényesül, amely a görög ember számára a legtökéletesebb arányosság; az emberi test arányainak megfelelő. Szépségszeretetét, harmónia vágyát tükrözi. In medias res kezdés, hagyományos lineáris időrend megbontása. A főhős megjelenésének késleltetése, a 6.énekben

érkezik meg Odüsszeusz a fajákok szigetére, s ott beszéli el a vele megtörtént kalandos eseményeket. Pl.: küklopsz kaland., Héliosz a napisten barmainak felfalása, áthajózás Szkülla Karübdisz a vízokádó szörnyek között, a szirének énekének meghallgatása, Kirké a varázslónő fogságában, találkozás Kalüpszó nimfával.

Odüsszeia világának értékrendje:

Több mint egy emberközpontú idő válassza el az Iliászt és az Odüsszeiát. Ez az időbeli távolság a két világ értékrendjében is tükröződik. Ezért merül fel a homéroszi kérdés: azonos-e a két világ szerzője? Elfogadott álláspont szerint két külön szerzőről van szó. Más elképzelés szerint az Odüsszeia szerzője egy nő volt, mert ebben a világban a nők sorsfordító szerepet játszanak és az értékrendben a családi tűzhely az otthon, a szeretetteljes emberi viszonyok döntő fontosságúak. Ezt példázza Odüsszeusz és fia Télemakhosz viszony, az a hirtelen kitörő szenvedélyes szeretet amikor az apa hosszú távolléte után magához ölelheti gyermekét. Az aggódó fiú aki kétségbeesetten próbál édesapja nyomára bukkanni, városról- városra járva, kérdezősködve. Vagy úr-szolga belsőséges viszonya, amit Odüsszeusz dajkájához Eurükleia és kondásához Eumaioszhoz fűződő kapcsolata és a házastársak kitartó hűsége igazol. A megjelenő értékrend is merőben más mint az Iliászbeli, alapvető érték a mértéktartás mint erkölcsi parancs.

Odüsszeusz megkapja a Hübrisz vétségéért azaz a mértéktelen dicsvágyért a 'büntetést. Mikor Devecseri Gábor szerint „bemondja a küklopsznak a telefonszámát". Poszeidón a tengeristen által támasztott viharba kerül. Menelaosz a spártai király szájából a mértékletesség így hangzik amit Télemakhosznak mond: „ Nem ér semmit ki túlsággal szeret és túlsággal gyűlöl, legjobb mindenben a mérték."

Vagy a kérők leölésének fontos része az igazság és a törvény szeretete, ezt tükrözi Odüsszeusz szavai, aki a küklopszok földére lépve megállapítja: „ vadak és durvák, törvénybe nem járnak az igazság nem ismerői."

A másik ember tisztelete ugyancsak erkölcsi parancs, társadalmi rangtól és vagyontól független pl.: ezt mutatja a koldus álruhában hazatérő Odüsszeuszt a kondás Eum. osz királyi módon látja vendégül, vagy az idegenként és hajótöröttként a faj ákok szigetére vetődő Odüsszeuszt a faják király nagy tisztelettel lakomával fogadja, ünnepli. Ez a helyzet arról ís árulkodik, hogy egy befogadó társadalom ez a társadalom, sőt megmutatkozik egy újabb korérték ebben a helyzetben a művészet szűkebb értelemben, a rapszódosz (énekmondó) és művészi tevékenységének tisztelete csodálata. Ehhez társul szorosan a szépség szeretete a görög ember hasznosat és a szépet nem választja el egymástól. A leghétköznapibb tárgyakat is szemgyönyörködtetőre készít, s ami szép annak hasznosnak is kell lennie. A tárgyak díszítő jelzői is bizonyítják ezt, sőt a tárgyias környezet aprólékos részletező realista ábrázolása. Ebben a korban az art (művészet) szó nem művészeket, hanem kézművességet jelentett. A szépségszeretete egyszersmind a harmóniaigényt is jelenti, életparancs volt, épp testben épp lélek gondolata. Ezt mutatja, hogy Odüsszeusznak nem csak a lelke szép, hanem a külseje is: edzett, sportversenyeken megerősödött férfi, akinek fontos a test kultúrája. Apró jelen ennek, hogy az íjversenyen egyedül 6 tud az íjjal elbánni.

Az egész mű a homéroszi életszemléletről derűs szemléletmód árulkodik.