Vissza

Madách Imre: Az ember tragédiája

o   Műfaj:  drámai költemény  (nem szánta színpadra – a mai napig nehéz színpadra állítani, mert      nagyon    domináns a líra, a filozofikusság)

drámai költemény: A klasszikus tragédiával rokon, filozófiai eszméket a középpontba állító drámai mű, amely általában nem előadásra, hanem olvasásra készült. (Pl. Byron: Manfred, Shelley: A megszabadított Prométheusz, Goethe: Faust, Vörösmarty: Csongor és Tünde, Madách: Az ember tragédiája)

A mai irodalomban a madáchi problémakor is megfogalmazódik: Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban, Csongor és Tünde vagy Kölcsey Ferenc: Varitatum Variás.

konfliktus – az eszmék ütközése

      - emberiségköltemény - Dante volt az első aki ilyen formában vizsgálta az emberiség sorsát.

      -  Fausti óda – romantikában kedvelt műfaj lesz

         Byron és Shelly emberség költeményei. Byron: Káin, Shelly: A megszabadított      Prométheusz

o   Szerkezete:

             Tizenöt színből áll

              Keresztszínekkel záródik és egyben kezdődik is. (első három és az utolsó 15. ) – Biblikus      tárgyú színek.  A történelmi színeket fogják össze.

             Ókori színek: Egyiptom, Athén, Róma

             Középkori színek: Konstantinápoly, Prága1, Prága2

             Történeti jelen és jövő beköszöntők: London (jelen), Falanszter, Űr, Eszkimó (jövő)

             Középpontos szín: Párizs – él az álom az álomban technikájával.

              A keret színek és a történelmi színek kapcsolódnak tragikusan az álom logikája szerint egymáshoz.

Első három keretszín:

Menny (paradicsom és azon kívül)

A Teremtő nagyon elégedett a művével, az angyalok dicsőítik. A magatartása hiú, öntelt, önhit viselkedés jellemzi. A Bibliához képest szemléletbeli eltérés jelenik meg. – Deista szemlélet tükrözi az első keret színt. ( Isten a legfőbb, de a teremtés után a világ dolgaiba nem avatkozik bele. )

Lucifer részt kér a teremtésből – ebben tér el a Bibliától, az első emberről a gondolata: megteremtette az embert, de ennek semmi értelme nem lesz, hiába való volt, nem lesz képes az Urat képviselni a Földön. Az ember léte hiába való, felesleges. Az ember el fog bukni és ezt a tényt fogja Lucifer bizonyítani.

Lucifer megkérdőjelezi a teremtés tökéletességét, állítja, hogy az ember léte a teremtett világában értelmetlen. Bár a Teremtő a saját képmására formálta és földi küldötteként hatalommal ajándékozta meg, de nem fogja tudni az ember felelőséggel használni azokat. ( erő, tudás, gyönyör)

Az ember alkotó teremtőképessége a paradicsomból kiűzött Ádám első gesztusa az otthon teremtés. A Teremtő képessége abban is megnyilvánul, hogy meg akarja alkotni saját életét és azt felelőséggel vállalni.

Bűnbeesés

Éva számára a bűn természetes, hiszen a Teremtő helyezte a világba.

Madách a bűnbeesés szituációját hasonlóképpen értelmezi, mint a német filozófusok, Kant és Hegel, ellentétben a Bibliával ahol ez vétek. Ez az ember nagykorúválásának a pillanata, amikor a gondolkodást igénylő emberből önállóan gondolkodni és dönteni tudó felnőtt válik és ezzel a fejlődés útjára lép.

Lucifer szavai: „Küzdést kínálló diszharmóniát, mely új világot szül és előre visz” – előbbi szavaival együtt tükröződik az erő, mint Isteni tulajdonság és egyben azonosak Ádám gondolataival is: „Hadd lássam miért küzdök, miért szenvedek.”

Igazoltatottan Lucifer és Ádám egy ember két fele. Ádám mindennek ellenére a hinni akaró, Lucifer pedig a kételkedő. Nem az ördögi ördög Lucifer – ezt az is bizonyítja, hogy a  misztikus történelmi utazás előtt ajándékba adja az embernek a reményt.  – „Ember küzd és bízva bízz!”

A Teremtő hagyja, hogy Lucifer öntörvényűen azt csinálja, amit akar. Egyrészt azért, mert ő mindent tudó Isten, másrészt pedig ő is megfogalmazza, hogy a földi lét lételeme a küzdés, ezért tudja, hogy Lucifer nem árthat az embernek.

Lucifer szerint a teremtés, a gépezet hibás, a jó önmagában értelmetlen, a dolgok csak az ellentéteikkel együtt nyerik el értelmüket. ( Homérosz: Iliász: Akhilleusz pajzsa)

A keretszínek lényeges vallomása férfi és nő kapcsolatáról hangzik el. Ez a vallomás azonban túl mutat ezen, mert általánosan érvényes minden emberi kapcsolatra.

„ Mi volnék én ha mint visszhang/ s virágban benned szebb létre/nem feslenek létem melyben/saját magam szerepel.”

Az első három történelmi színben az eszme:

Egyiptom (IV.) – Zsarnokság eszméje.

Elidegenít, eltávolodik a másik embertől, elmagányosít. Visszaél az erő Isteni képességével. Az érzelem lesz a gátja az eszme fennmaradásának. Elbukik az eszme az Éva által képviselt érzelem lesz a gát, hogy fenn maradjon az eszme. (Lucifer a keresztszínben is megfogalmazza kételyeit, hogy sikerül e bebizonyítania az emberlét értelmetlenségét, éppen azért, mert megtapasztalja Ádám és Éva eltéphetetlen kötődését egymáshoz).

Athéni szín (V.) – Egy mindenkiért – demokrácia eszméje. (Miltiadész meghal a demokrácia eszméje megbukik)

 A bukás oka két arcú: Elsőként a tömeg nem tudja elviselni az emberi nagyságot, amely szellem és lelki nagyságot jelent. Másrészt a nép, a sárfia számára pusztán csak a megélhetés, az anyagi érvek a fontosak. Ebben a színben megszületik Ádámban az érzelem.

Római szín (VI.) - A két eszme egymással ellentétes. Hedonizmus – mindenki éljen önmagának. A testi élvezetek hajszolása. A gyönyör isteni adományának az elárulása.

A három történeti szín Hegeli triáda elve szerint kapcsolódik. – eszerint a történelem nem más, mint az eszmék küzdelme, a régi eszmét mindig új váltja fel és ebből megszületik a szintézis, amely az emberi lét fejlődésének a feltétele. Abszolút romantikus. (tézis (Egyiptom) + antitézis (Athén) = szintézis (Róma) ) – Nem jön létre a szintézis, mert teljes  a széthullás a római színben. A szín legelején előrejelző, metaforikus szerepe van a napszak megjelölésének (pl.: Róma pokoli világ – Ádám megvallja, hogy tartaruszi kínokat él át ) 

Az eszme bukásának okai:

Ø  társadalmi és erkölcsi törvények nélküli világ

Ø  mindenki magának él

Ø  nincsenek korlátai az emberi magatartásnak, ezért beteg világ ez (a pestis jelzi) és gyógyíthatatlan is (a temetési kép jelzi metaforikusan)

A halálát jelöli meg a római szín Róma bukásával.

Déja vu érzés – egyszer már átéltem érzés jelenik meg. Róma világa csak felszínes állvilág. Kompozíciós motívum, amely behálózza motívumként a tragédiát, a paradicsomra való visszaemlékezés, a jelen valóságával való elégedetlenség megjelenítése.

Hedonizmus és Carpe diem. Hedonizmus: élvezd az életet. Carpe diem: testi örömön kívül a szellemi öröm is.

Középkori szín

Konstantinápoly /Ádám: Tankréd – keresztes lovag, Éva: Izóra, Lucifer: fegyvernök /

 Prága 1 és Prága 2 /  Ádám:Kepler, Éva:Müller Borbála, Lucifer: famulus/

Konstantinápoly (VII.)

A testvériség eszméje is elbukik. Megjelenik a vallásháború. (a keresztény hit nevében folyik a háború, üldöző és üldözöttek táborára szakad a hívők társadalma). A tiszta hit árulja el, hogy valójában nem a hitért hanem a hatalomért folyik a háború. Az igaz hitet elárulja az ember, a hit nem  cél lesz hanem eszközzé irányul. Az üldözők és az üldözöttek ebben hasonlítanak és ennek ártatlanok lesznek az áldozatai. (Az ártatlanság lesz az áldozat.)

 Prága 1 (VIII.)

Nincs az árulásnak indokai. A máskép gondolkodás és az új tudományos nézetek ellent mondanak a kor szellemének, a keresztény dogmák rendszerének. A másképp gondolkodóra máglya halál vár. A kor eszméje: „hagyd a világot, jól van az miként van.” Sokszorosan is kényszer helyzetbe kerül, házassága miatt is (ragon aluli házasság, Rudolf császár közvetítésével). Harmadik kényszerítő körülmény: Szülője sorsa is a kezében van.

Párizsi szín (IX.)

Ádám. Danton, Éva: márki testvére, felgerjedt pornő, Lucifer: bakó

Danton döntéshelyzetben van Keplerrel szemben. /”Álom az álom” – jelentés tartalma: A forradalom eszméjét nem tagadja meg Madách  - álom technika/

A dantoni döntésben nincsen erkölcsi megfontolás, az eszme jegyében történik. Egyetlen forrása a forradalom. Erkölcsi megfontolás: pl.: „a lelkiismeret a közvilág / előjoga, kit végzés vezet, / az rá nem ér körültekinteni”

Szabadság, testvériség és egyenlőség eszméje kudarcot vall, az üldözöttekből üldöző lesz. A forradalmi erőszak és terror olyan kígyó, amely a saját farkába harap. (a dolog pont saját maga ellen hat).

Prága 2 (X.)

Kepler és tanítványának a dialógusa visszacsatolható a paradicsomi szín, Ádám és Lucifer vitájához, amelynek meghatározó gondolata a gondolkodás függetlensége, szabadsága, amely feltétele az egyén szabadságának.

Újabb árulás következik be a hit elárulása után , a Prágai színben elárulják a tudományt és a tudást az isteni adományokat.

Történeti jelen és jövő beköszöntők

London (XI.)

Rokon a teremtés színével, ahogyan az Úr, Ádám is kívülről és felülről elégedetten szemléli az ember által létrehozott társadalmi világát. Hagyja, hogy az élet (a gépezet) működjön. Lucifer pedig, ahogyan az első színben is itt is beakarja bizonyítani, hogy a gépezet hibás.

Az eszme: ”minden eladó” – A pénz lesz mindennek a mértéke a szabad verseny korában. Mindezt a megélhetés mozgatja, a művészet,  a tudomány.

Ádám tapasztalásai: „mindennek mértéke a pénzzel mérhető érték.”

A művészet áruvá silányul, nyegle áruba bocsátja a tudást, a nő is megvásárolható áruvá válik. Az ember önmaga torzképe lesz: a bábjátékos előadásával is igazolható – témája a bűnbeesés. (A paradicsomi ember a majomhoz lesz hasonlatos.)

A párizsi szín 3-as eszméje ebben a világban érvényét vesztette. Egyik a másiknak ellensége. Az egyenlőség is kudarcot vall. Nyilvánvalóvá válik, hogy a pénz világa egyre erőteljesebben tagadta és határolta el az egyik társadalmi osztályt a másiktól. zárójelenet  a középkori haláltánc műfaj megidézésével az ábrázolt világ halálraítéltségét is tükrözi. ( Hasonlóképpen, mint a Római színben megjelenő világ). Az ember elfelejtette, hogy a föld és az ég a gyermekköltészetet, ifjúságot és a szerelmet képviseli.

Falanszter (XII.)

Utópia színe is, mert egyfajta ideálisnak tűnő államot jelenít meg ( ennek az elképzelésnek a forrása egy Madách korabeli irányzat, az utópisztikus szocializmus – első szószóló: Fouriér)

Eszme: hasznosság a közcél, ennek van alárendelve minden és mert alárendelt elveszti eredeti szerepét. ez a szín is az érték válság, veszté színe.

Úgy tűnik, hogy ez az ideális társadalom, amelynek eszméje a megélhetés, mindenki egyaránt részesül a javakból, mint az Úr és a szolga viszony. A tudás, a tudomány lesz eszköze mindennek a megvalósításához. igaz, hogy az anyag, a test, az ember itt meglelheti helyét. De az ég fia, akinek lelke, szelleme van annak elviselhetetlen ez a világ, mert nincs egyéniség, nem kellenek az érzelmek és a család. Nincs szükség tehetségre, ezért a művészet sem kell. Tehát valójában a tudás és a tudomány az ember ellen működik. Ádám menekül a Földről az Űrbe, mert szeretné ha bebizonyosodna az ember égi származása, ezért akar elszakadni a Földtől, az anyagi világtól.

Űr (XIII.)

/Ádám: mint egy öreg, Lucifer, Éva: nem szerepel/

 A Föld- szellem azonban rádöbbenti saját létének korlátára, amikor azt mondja, hogy: „ a szépet, a rútat, üdvöt és poklot csak szellemtől vontad el magadnak.”

Naggyá tehát az ember, vagyis önmagát kiteljesítő csak a Földön lehet. A földi lét korlátai között kell keresnie és felismernie annak lehetőségeit.

Eszkimó szín (XIV.)

/ Ádám: mint egészen megtört aggastyán, Éva: az eszkimó felesége, Lucifer /

A korlátait tudomásul vevő Ádám, jogos bizakodással tér vissza a Földre, hogy ott majd egy új világra talál.

A szín ennek a reménykedésnek az abszolút megcáfolása. létének egyetlen értelme, célja, hogy éhen ne halljon. Ádám is borzad, undorodik saját fajától, úgy gondolja, hogy ez már a véghelyzet.

(A XV. szín a III. szín pálmafás vidéke)

Ádám öngyilkossági szándékának az okai:

o   történelmi utazása végén megtapasztalt hiábavalóság

o   szembeszegülés, dacolás istennel annak tudatában, hogy független, önálló au rónom lény az ember, dönthet saját sorsáról

o   Visszatartja mégis konkrét tényként, hogy Éva gyermeket vár, de ennek mélyebb, elvontabb jelentése az ember az életadás isteni képességével megáldott. Az éltet elpusztítani nem lehet, az élet folytonos és örök.

Megkapta a választás lehetőségét jó és rossz között a bűnbeesés pillanatában, de hogy ne térjen le  a helyes útról iránytű segítség kell, hogy legyen annak a tudata, hogy honnan jött. Hogy a paradicsom gyermeke az ember, amikor még nemes, nagy, lélekben és erkölcsben tiszta, ártatlan volt. Ezt testesíti meg a műben a gazdag érzés és lelkivilágú nő: Éva. A záró szállóige („Ember küzdj és bízva bízz!”) mutatja, hogy az emberiség örök földi utazása akadályokkal, szenvedésekkel teli és szükség van küzdeni tudásra és bizalomra.

A kompozíció lényege, hogy az ember csak álmodja az utazást, a kudarcot és valójában még előtte áll az utazás – SZERZŐI OPTIMIZMUS.