A krimi
Műfaj előzmény: detektívregény
1841-ben megjelent Edward Alan Poe műve: A Morgue utcai gyilkosság címmel. Azonban Poe történeteit megelőzően is jelen van több közismert író művészetében is a krimi.
Néhány jellegzetessége pl.: Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés című művében is megjelenik a gyilkosság és a gyilkosság körülményeinek pontos leírása, valamint a nyomozás menete is. Vagy például Szophoklész Oidipusz király című novellája, amiben a főhős a saját apját öli meg.
Nem sokkal Poe történeteit követően színre lép Arthur Conam Doyle, a dilektáns detektív, aki megtestesíti a dilektáns nyomozó alakját: Sherlock Holmes-t.
A bűn és bűnhődés, az áldozat, az indíték, a bűnjel megjelenik már a bibliai Kánon és Ábel történetében is. Az elnevezés latin eredetű, a magyar nyelvbe német közvetítéssel került. Krimi az a műfaj, melynek célja kizárólag a szórakoztatás, logikai játék.
Bár az irodalom perifériájára került, vannak olyan szerzők, akik az olcsó szórakoztatás minőségibb formáját tudták megteremteni. Például az Agatha Cristie krimijének jellemformálása, vagy a magyar Lőrincz L. László krimijében az értékes művelődéstörténeti tudás jelenik meg. Tágabb értelemben a krimihez sorolható a kalandirodalom legtöbb változata, például a kalóztörténetek, kísértethistóriák, légiósregények. Ide sorolhatóak a politikai bűnözés eseteit feldolgozó művek is.
A krimi történeti áttekintése:
Tartalmaz horrorisztikus elemeket, a bűntett félelmetességét például. Megteremti
a mesterdetektív klasszikus alakját, Dupin felügyelő alakjában, briliáns
logikájával minden kérdést megfejt és a bűnben megjelenő logikátlan világot
értelmessé teszi.
Poe műveiből fejlődött az intellektuális típusú krimi.
A krimi koronázatlan királynője mind a mai napig Agatha Cristie, különösen a Poirot és a Ms Margle történetek tették népszerűvé. Történeteinek egyik fő erénye a humor és az, hogy a két mesterdetektív nem különleges emberek.
Megemlíthetjük még George Simenon regényeit, amelynek főszereplője Maigret felügyelő.
Krimi jellegzetességei:
- bűntény -> a tettes a végkifejletig ismeretlen
- a logikai rejtélykonstrukció
- nyomozás
- csavaros eszű detektív
- tehetetlen rendőrség
- az átlag olvasót megtestesítő narrátor
- a hatásosan felépített leleplezés
A olvasónak a nyomozóéval egyenlő esélyeket kell
biztosítani a rejtély megoldására, ezért minden árulkodó jelet pontosan és
világosan közöl.
Logikus következtetés vezet a leleplezéshez
A detektív és segéd alakja
Detektív: különleges egyéniség, gyakran hivatalos személy (rendőrnyomozó),
de sokszor magándetektív, akár magánszemély is lehet. Rendkívül éles logikával
kell rendelkeznie.
Segéd: a detektív legbizalmasabb munkatársa. A detektív mindig a vele való párbeszédekben közli az olvasóval a kulcsgondolatokat a nyomozással kapcsolatban. A segéd mindig alárendelt figura, sokszor kételkedik, de mindig a detektívnek van igaza, ezen keresztül mérhető le a nyomozó zsenialitása.
2 típusa is lehet
1, A regény végére derül ki a tettes személye -> a nyomozás menete az érdekes pl.: Sherlocknál
2, Már a történet elején ismerjük az elkövetőt -> a nyomozó és a tettes között lévő lélektani harc áll a középpontban pl.: Bűn és bűnhődés, Columbo története