Irodalmi kávéházak
A XIX. században az irodalom polgárosodásával megjelennek Pesten az első kávéházak. A reform korban az irodalom bevonul a kávéházakba. Azok lesznek a szalonok helyett a társas élet színterei, ahol nemcsak a kultúráról lehet eszmecserét folytatni hanem a közélet társadalmi-politikai problémáiról is Jó példája ennek az 1830-as években kapuit megnyitó, későbbi nevén Pilvax kávéház a Tízek társaságának törzshelye. (Petőfivel és Jókaival az élen.)
Társalgás folyt itt a magánélet eseményeiről is, hiszen már Berzsenyi is megfogalmazta szótársai nevében: „Rendeltetésünk nem magányos élet s örök komolyság és elmélkedés, hanem barátság és társalkodás.” (Berzsenyi D. : Vitkovics Mihályhoz)
Márai Sándor Szindbád hazamegy című művében egyenesen azt mondja, hogy a kávéház az írók második otthonává vált. A kávéházi életformát az is indokolta, hogy a kiegyezés után a dinamikus városiasodás, a ház-és lakás építés nem tudott lépést tartani a lakosság növekedésével, ezért váltak vonzóvá a nehezen és drágán fűthető és világítható lakások helyett a fényűző berendezésű, kényelmes berendezésű, meleg és világos kávéházak. ahol ingyen lehetett eszmét cserélni, újságot olvasni és sok féle játék is kínálta magát. (pl.: biliárd, teke..stb.)
A XX. század elejétől az írók, költők és művészek kedvelt kávéházai voltak: Centrál Kávéház, Japán Kávéház és New York Kávéház.
1890-1945 között a Centrálban szerkesztett
irodalmi lapok (ma Andrássy út 45.)
„ A Hét”
(a Nyugat előfutárja)
Kiss József a lap főszerkesztője a korona Kávéházból költöztette át a szerkesztőséget a Centrál kávéházba.
Ignotus és „A
Hét”
„A Hét” –nél vált a korszak legjelentősebb kritikusává Ignotus, aki az új, városias életérzés és kultúra jogáért szállt síkra a konzervatív népességgel és (az ő szavával) „prezekutor” (csendőri) esztétikával szemben.
Kiss József
Krúdy így írja le Kiss Józsefet: „ hiú volt, mint egy en nem ismert fűzfapoéta és bölcs, mint egy öreg rabbinus. Ha kora és ismeretségi köre engedte volna: tán pest összes kávéházait bejárja egy-egy új verse megjelenése alkalmából, hogy beszedje az elismerés adóját….Így a nagytekintélyű Kiss József is már a kora délutáni órákban beült a New York Kávéházba a kassza előtti sarokasztalhoz, ahonnan szombatonként élénk figyelemmel kísérte, hogy mely vendégek kérik a frissen megjelent Het-et az újságos gyerektől.”
(Kiss József így ír saját lapjáról: „Furcsa egy újság! Kávéházban olvassák, és kávéházban írják is. Azért írják-e kávéházakban, mert ott olvassák? Vagy azért olvassák a kávéházakban, mert ott írják? Sohasem tudtam vele tisztába jönni. Közel nyolc esztendeje a belvárosi Centrál kávéház volt A Hét főhadiszállása, az Athenaeum tőszomszédságában. Minden pénteken és szombaton gyanús külsejű utak foglalták el a kávéház különböző sarkait, akik ott hétköznap soha meg nem fordultak. Órahosszat elültek egy pikoló mellett egy helyen, és serényen rótták egymás alá a sorokat az egyformára szabott papirosokon. Ezek A Hét emberei voltak. A nyüzsgés, a moraj, az ide-oda röpködő beszédek kavargása, a vágni való füst őket nem bántotta, sőt úgy látszik, mintha ez lett volna valódi elemük. Igazi hasis ez a levegő annak, aki megszokja. Egy Golf-áram, mely zsongító melegével a gondolatot bontásra serkenti. Itt, az eleven élet hullámzása közepett, mintegy e nyilvánosság ellenőrzése mellett íródott A Hét, és az élet és a fiatalság lüktetése ki is érzett soraiból.")
„A Hét” írói
A Centrál Kávéházban 1890 és 1908 között az egész magyar irodalom megjelent. A Centrálba járt: Krúdy Gyula, Osváth Ernő, Fenyő Miksa ( a Nyugat szerkesztői), Bányai Elemér – Ady Endre legjobb barátja, Zuboly néven ismerte az irodalmi közélet. A Centrál Kávéházban az írók támogatására emlék táblát emeltek a tiszteletére.
Zuboly nézz bennünket! / Te szabad hajdúságod
S halálos nagypénteked / Él tovább és lüktet
Ereinkben, valónkban / S miképp te mondtad: Jól van.
A „Nyugat”
A „Nyugat” főhadiszállása szintén a Centrál Kávéházban volt. Itt alapították meg 1908-ban. nyolc éven keresztül mindennaposak voltak az összejövetelek. A találkozókon rendszeresen vett részt: Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Molnár Ferenc, Osvát Ernő, Babits Mihály, Hatvany Lajos. A „Nyugat” első száma 1908. január 1-jén jelent meg. Főszerkesztője Ignotus, szerkesztői Fenyő Miksa és Osvát Ernő.
Osvát Ernő Bécsi
Magyar Újságban:
„ …Néha nőkkel is színesedik az asztal, Babitsén Tanner Ilonka, maga is költőnő, Tóth Árpádné és Karinthyné maga hozza urát, azaz rendeli ide, hogyha találkozni akar vele. Kosztolányi Dezső néha eljön a Centrálba, nemritkán feleségével Harmos Ilonával.
Török Sophie
múltidézése a Centrál Kávéházról
Török Sophie írónő ilyennek látta találkozását a Centrállal (ez alkalom kéri meg Babits a kezét is, amit hamarosan esküvő követ- a magánélet megjelenése):
„Merészen nekivágtam, hogy bemegyek a Centrálba, hiszen végre az egy nyilvános kávéház, ahova bárki bemehet, titkos reményem pedig az volt, hogy legalább egy távoli asztaltól látni fogom az írókat, a híres embereket, s talán beszélhetek Mihállyal is. Annyira imponáltak nekem, hogy nem is mertem gondolni rá, hogy csekély személyem feltűnő vagy fontos lehet nekik, vagy hogy befogadnak maguk közé. Meglehetősen szívdobogva nyitottam be, szememet az ismert sarokasztal felé irányozva, azonban oly sok ember ült ott egy csomóban, hogy zavartan kerestem helyett, egy közeli asztalnál - de még le sem ültem, Mihály már jött, izgatottan és örvendezve - drága kis emberem! Láttam, hogy az írók asztalának minden tagja minket figyelt, láttam, hogy megjelenésem feltűnő volt, nyilván, mert Mihály oly hirtelen felugorva sietett felém, a zárkózott, asszonytalan Mihály"
Karinthy Frigyes
A harmincas években lesz mindennapos látogatója a Centrálnak Karinthy Frigyes. Mint sok író, ő is csak a kávéház zsongató levegőjénél tudott alkotni. Kávéházi asztalánál szinte mindenki megfordult, hiszen nagyon sokan rajongtak személyéért. Devecser Gábor a „Lágymányosi istenek"-ben, így beszél erről: „A Centrál kávéház üvegablaka mögött írt. A járókelők, mintha összebeszéltek volna, egyformán viselkedtek. Mindegyik továbbment még egy-két lépést, aztán mintha villamos áram érte volna, hátrafordult, és megállt a nagy üvegablak előtt, Karinthyt nézni, mintha csak egy akvárium elé ért volna, annak valami különös új szerzeményét bámulni."
Ottlik Géza is rajongott a mesterért, ahogy akkor sokan Karinthyt hívták. „A barátságunk abból állt, hogy én imádtam szőröstül-bőröstül, ő pedig békésen megtűrt maga mellett, például a Centrál kávéházban sokszor, ebéd után, ha egyedül volt, és írt éppen valamit… Őt is körülnyüzsögték, borotvaeszű mindentudók, nők, pumpolók, munkanélküli zsenik és szabályos őrültek. Asztala sokszor percről percre nőtt". Centrálban érezte először agytumorja első tüneteit.
Az írók második otthona volt, a légkör rendkívül családias volt – ezt az is bizonyítja, hogy hitelbe lehetett fogyasztani, hogy oda volt készítve az asztalokra papír és toll, hogy a Centrál főpincére sokszor magát Ottlikot is kisegítette pénzzavarából. Ottlik emlékezése: „Amikor egy vas se volt a zsebemben, Gusztinak a főpincérnek fizetéskor így szóltam: 10 pengőből tud visszaadni? – 9 pengőt kapott a főpincértől.” Előfordult, hogy József Attila barátaival beült a Kávéházba és egy tányér levest rendeltek kettőjüknek. Nagyon gyakran előfordult, hogy a regényírók kézirattal fizették ki a chekket.
Kaffka Margit Társaság
A Nyugatos írók közül az egyik legkiemelkedőbb.
1930 és 1940 között a magyar írónők tartották a Centrálban szerdánként összejöveteleiket. Ennek adták 1936-ban a Kafka Margit Társaság nevet.
Japán Kávéház (ma Egyetem út 1.)
József Attila törzshelye.
Nem vitás, hogy a genius loci, „a hely szelleme” az egyéni emlékezetben és a kulturális térben is folyamatosan működő őserő. Akárhányszor elmegyek a bolt előtt – vagy csak rágondolok, hogy létezik – mi más jelenne meg képzeletemben, mint a múlt század első évtizedeinek művész-találkozóhelye; a szegény sorsú írók, költők számára nemcsak ihlető környezetet, hanem otthonpótlékot nyújtó Japán Kávéház, ahol József Attila a verseit – és a Szabad-ötletek jegyzékét – írta, Nagy Lajossal sakkozott, Hunyady Sándorral és másokkal kártyázott; s amely az egész József–Makai család pesti találkozóhelye volt. (Ha Makai Ödön, a költő sógora – egykori gyámapja – Hódmezővásárhelyről felutazott Pestre, itt adott randevút előző feleségének: Jolánnak és férjének, Bányai Lászlónak, valamint a költőnek és párjának: Szántó Juditnak. Ma már azt is tudni véljük, mit fogyasztott József Attila a vacsorával egybekötött családi találkozókon: törzskávéházában állítólag a gombás ponty volt a kedvence. (Lásd: József Attila gasztronómiai emlékei.)
New York Kávéház
Megnyitásához egy anekdota fűződik. 1894-ben nyitották meg. Az akkori irodalmi művészek legkiemelkedőbb alakjai jelentek meg a megnyitón. pl.: Molnár Ferenc
anekdota: Dunába dobta a kávéház kulcsát, hogy az éjjel-nappal nyitva maradhasson.
Ez volt a legdemokratikusabb közösségű. Látogatták az arisztokraták, bohémek, nincstelenek, művészek, nyerspolgárok.
Heltai Jenő visszaemlékezései szerint a pincér kérés nélkül hozta a tintatartót és az írópapíros a kávé mellé.
Zenés kávéház volt, a komoly és könnyű zene előadói gyakran látogatták. (Pl.: Kacsó Pongrác itt komponálta meg a János vitéz daljátékát.)
Kosztolányi hőse Esti Kornél is hosszasan beszéli el New York Kávéház életét, világát: „ Szivarfüst, harsánylárma, jól esett elnyúlni és semmire sem gondolni ebben a meleg pocsolyában.
A kávéháza szerepét napjainkban Budapest néhány könyvesboltja tölti be. ilyen az Írók Könyvesboltja, ahol rendszeresen tartanak felolvasó esteket, közösségtalálkozókat egy jó kávé vagy tea mellett.