7. tétel
Csokonai Vitéz Mihály: Stílus árnyaltok sokszínűsége
A műfaji sokszínűség mellett a stílusbeli sokszínűség is rendkívüli jelentőségű az életműben.
A felvilágosodás majd minden stílusirányzata megjelenik verseiben: klasszicizmus, rokokó,
szentimentalizmus egyaránt. Különlegessége, hogy egyetlen szövegen belül is jelen van ez
a sokszínűség. Erre a legjobb példa az Estve című verse. Felvilágosodás jegyében született
bölcseleti költeménye. Egy klasszicista költői képpel indul -> "A napnak hanyatlik tündöklő
hintaja, Nyitva várja a szép.. ” az alkony metaforával. Azután egy klasszicista képfestő
rész (piktúra) következik. Amelyben rokokó stíluselemek jelennek meg, mint az idill, a
kicsinyítés, az érzékletesség (azaz tapintás, hallás, szaglás, látás ->pl.:” csendes szellők, ti
édes koncertek... ” , a színjelzők pl.: ,, aranyos felhők, madárkák, hangicsált, mord medve
stb. ” Alliteráció: „barlangjában beleül medve... "_
Ezt követi egy klasszicista szentenciás szövegrész, amelyben megjelenik a tétel, és azt követi
az argumentáció azaz a tétel bizonyítása. A tétel: „Az enyim, a tied mennyi lármát szűle,
Miolta a miénk nevezet elűle. " A magántulajdon az emberi civilizáció megrontója. A
rousseau-i gondolatmenet az egyenlőtlenségről ölt költői formát. A szentimentalizmus
a Versbefejezésben megjelölt léthelyzetben tükröződik. Az ember; a lírai megszólaló
ember társadalomból kivetett számkivetetté vált, csak a természetben találhat otthonra és
vigaszra pl.:-> ” Oh, áldott természet! A társadalomból való száműzöttség, a magány mint
tipikus szentimentális létállapot, magányverseiben jelenik meg. A tihanyi echohoz és A
ınagánossághoz című versekben dominánsan van jelen. A szentimentális magatartás jellemző
kapcsolat vesztés a külső világgal, formában is megnyilvánul. A tihanyi echohóz című verse
. úgynevezett echozó vers. A refrén, amely a versszakok utolsó sorát ismétlik is tükrözi az
emberi kommunikáció teljes hiányát. A visszhang a beszélő hangja is.
Jellegzetesen szentimentális terminológia jelenik meg a nyelvben pl.:A magánossághoz
című versben: -> „Nyugtatni lankadt lelkemet.” És A tihanyi echohóz című versben: ->”Egy
magányos árva szív ”. Mely egyben egy refrén is.
Szentimentális díszletek között hangzik fel. Szentimentális a költői felfogás is, amelyet A
magánossághoz című vers is tükröz. A magány olyan állapot, amely kiteljesíti, megsorozza
az alkotót az ihlet állapota, amelyben a költő képes a semmiből új világot teremteni pl.:a
7.Versszak->”T e szülöd a virtust, csupán te tetted Naggyá az olyan bölcseket... ”. Ez a
költészet felfogás a német Stunn und Drang felfogása is.
Népies stílus:
Alapvetően a nyelvhasználatban az érzésvilágban és a szemléletmódban tükröződik. A
népdalok, abból is a helyzetdal a forrás pl. Szegény Zsuzsi táborozáskor című versnek.
Az elválás a búcsúzás okozta örömök, emberi fáradtság szólal meg egyszerű, természetes
beszéd formájában. A népies stílusnak egyik jellegzetessége a humor, amely egyébként is
jellemző az egyszerű falusi parasztember életszemléletére, bölcsességére pl.: Szerelemdal a
csikóbőrös kulacshoz.
Anakreóni dalai is a rokokó stílusjegyében születtek. Az örömöt, a boldogságot veszik
tárgyul. Bájos, bukolikus randevú jelenik meg A boldogság című versben.
A játékosság ugyancsak a rokokó stílus jellemzője A tartózkodó kérelem és Az esküvés című
versek jellegzetessége.