Vissza

 

 

7. tétel

Csokonai Vitéz Mihály: Stílus árnyaltok sokszínűsége

A műfaji sokszínűség mellett a stílusbeli sokszínűség is rendkívüli jelentőségű az életműben.

A felvilágosodás majd minden stílusirányzata megjelenik verseiben: klasszicizmus, rokokó,

szentimentalizmus egyaránt. Különlegessége, hogy egyetlen szövegen belül is jelen van ez

a sokszínűség. Erre a legjobb példa az Estve című verse. Felvilágosodás jegyében született

bölcseleti költeménye. Egy klasszicista költői képpel indul -> "A napnak hanyatlik tündöklő

hintaja, Nyitva várja a szép.. ” az alkony metaforával. Azután egy klasszicista képfestő

rész (piktúra) következik. Amelyben rokokó stíluselemek jelennek meg, mint az idill, a

kicsinyítés, az érzékletesség (azaz tapintás, hallás, szaglás, látás ->pl.:” csendes szellők, ti

édes koncertek... ” , a színjelzők pl.: ,, aranyos felhők, madárkák, hangicsált, mord medve

stb. ” Alliteráció: „barlangjában beleül medve... "_

Ezt követi egy klasszicista szentenciás szövegrész, amelyben megjelenik a tétel, és azt követi

az argumentáció azaz a tétel bizonyítása. A tétel: „Az enyim, a tied mennyi lármát szűle,

Miolta a miénk nevezet elűle. " A magántulajdon az emberi civilizáció megrontója. A

rousseau-i gondolatmenet az egyenlőtlenségről ölt költői formát. A szentimentalizmus

a Versbefejezésben megjelölt léthelyzetben tükröződik. Az ember; a lírai megszólaló

ember társadalomból kivetett számkivetetté vált, csak a természetben találhat otthonra és

vigaszra pl.:-> ” Oh, áldott természet!  A társadalomból való száműzöttség, a magány mint

tipikus szentimentális létállapot, magányverseiben jelenik meg. A tihanyi echohoz és A

ınagánossághoz című versekben dominánsan van jelen. A szentimentális magatartás jellemző

kapcsolat vesztés a külső világgal, formában is megnyilvánul. A tihanyi echohóz című verse

. úgynevezett echozó vers. A refrén, amely a versszakok utolsó sorát ismétlik is tükrözi az

emberi kommunikáció teljes hiányát. A visszhang a beszélő hangja is.

Jellegzetesen szentimentális terminológia jelenik meg a nyelvben pl.:A magánossághoz

című versben: -> „Nyugtatni lankadt lelkemet.” És A tihanyi echohóz című versben: ->”Egy

magányos árva szív ”. Mely egyben egy refrén is.

Szentimentális díszletek között hangzik fel. Szentimentális a költői felfogás is, amelyet A

magánossághoz című vers is tükröz. A magány olyan állapot, amely kiteljesíti, megsorozza

az alkotót az ihlet állapota, amelyben a költő képes a semmiből új világot teremteni pl.:a

7.Versszak->”T e szülöd a virtust, csupán te tetted Naggyá az olyan bölcseket... ”. Ez a

költészet felfogás a német Stunn und Drang felfogása is.

Népies stílus:

Alapvetően a nyelvhasználatban az érzésvilágban és a szemléletmódban tükröződik. A

népdalok, abból is a helyzetdal a forrás pl. Szegény Zsuzsi táborozáskor című versnek.

Az elválás a búcsúzás okozta örömök, emberi fáradtság szólal meg egyszerű, természetes

beszéd formájában. A népies stílusnak egyik jellegzetessége a humor, amely egyébként is

jellemző az egyszerű falusi parasztember életszemléletére, bölcsességére pl.: Szerelemdal a

csikóbőrös kulacshoz.

Anakreóni dalai is a rokokó stílusjegyében születtek. Az örömöt, a boldogságot veszik

tárgyul. Bájos, bukolikus randevú jelenik meg A boldogság című versben.

A játékosság ugyancsak a rokokó stílus jellemzője A tartózkodó kérelem és Az esküvés című

versek jellegzetessége.