Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde
1830-ban keletkezett. 1831-ben egy székesfehérvári kiadóban adják ki csekély számban. A pesti cenzúra nem engedte, hogy nagy számban elterjedjen.
Két mű köthető hozzá: Tündérvölgy és a Délsziget. – egy személyes magánymitológiával átszövött, mesei elemekkel tarkított mű mind a kettő.
A magánymitológia megteremtése a romantikus művészi, alkotói magatartás jellegzetessége.
A mű visszhang nélkül maradt. (Pl.: Kölcsey is csak a harmadik olvasás után értette meg igazán.)
Források:
· Reformáció korabeli széphistória.
· A történet alapja egy régi mese. A témát Gyergyai Albert XVI. Századi széphistóriájából vette. (Árgyélus királyfi és Tündér Szép Ilona alakja).
· Ősi magyar hitregék is a forrásai voltak.
· 1001 éjszaka meséi – 20-as évek legelején Vörösmartyt is felkérték, hogy vegyen részt a mű fordításában így valószínű, hogy a három vándor alakja innen származik.
· A szerző korában a színházban is nagy közönség sikerű volt a tündérjáték. A romantika korának kedvelt ábrázolási területe volt a misztikus tündérvilág. (Pl.: Schikanéder darabja) Az általa megírt Varázsfuvola szövegkönyve, a Mozart mű hatása lehet az éj megjelenítése – Éj Királynő.
Műfaj: Filozofikus mesejáték. Két szintje van a műnek:
· Mesei szint: Ez egy egyszerű cselekménnyel is bizonyítható: a főhős útnak indul, hogy megtalálja a boldogságot ,útja során mágikus akadályokat kell legyőznie és az útja végén pedig elnyerni méltó jutalmát,a tündérlány szerelmét. És igazolható a mesei motívumok megjelenítésével is.
mesei motívumok: boszorkány, varázskút, aranyalmát termő fa, varázsszerszámok: bocskor, palást, ostor, a 3-as mesei szám (ebben az estben pl.: 3 ördög, 3-as út, 3 vándor), misztikus varázsbirodalom.
Mesei helyszín: Tündérhon.
· Filozofikus szint: A létezés elemi kérdéseire keresi a választ, olyan kérdésekre próbál választ adni, amelyek minden filozófiai rendszer alapkérdései: Mi az élet értelme?, Mire teremtődött az ember?, Mire való a teremtett világ?, Miért érdemes élni?, Mi a boldogság titka?
Vörösmarty válaszai szimbólumokban jelennek meg. A létezés, az élet értelmének kérdését testesíti meg. A tudós, a kalmár és a fejedelem alakjában. A 3-as út három szereplője 3-as életcélt jelképez: hatalom, pénz, tudomány. A történet szerint mindhárom törekvése hiábavaló, nem hozza meg a remélt boldogságot. Ezzel szembesül Csongor, aki útja elején az igazat, a szépet keresi, aki álmait, vágyait kergeti és azokat beteljesülni Tünde és a Tündérvilág által reméli. Vörösmarty az ő összeütközésükben, az irreális és a reális közötti óriási szakadékot mutatja be.
A tudós megnyilatkozásai, kérdés felvetései: Mi az élet értelme és célja?, Mi az hogy én?, Miért születtünk és miért halunk meg?, Lehet-e a tudás az ember és az emberiség hasznára?.
A mese drámát rokonítják Goethe: Faust című emberiség költeményéhez. Útja során a tapasztalások birtokában megőrül, de őrülete a Hamlet-i őrület: „Őrültség, de van benne rendszer.”
A szerző költészetében megjelenő alapkérdés a föld és az ég harmóniájának lehetősége – ennek a műnek is a vezérgondolata – a szereplők párosítása is ezt tükrözi. ( Csongor – Balga, Ilma – Tünde)Balga és Ilma a földi törekvések emberei:”Ehess, ihass, alhass, ölelhess!” (József Attila). ezzel szemben Csongor és Tünde jobbra vágyik: „A mindenséggel akarja mérni magát!” (József Attila) Viszont egyik sem érne célba a másik segítsége nélkül. (pl.: Ilma sokszor siet Tünde segítségére talpraesettségével, gyakorlatiasságával, de eggyé válni, teljességet alkotni nem tudnak. A cselekmény fordulataival is igazolható ez, hiszen Csongor és tünde, Balga és Ilma segítsége nélkül nem találna egymásra.
Az író pesszimizmusa egyértelművé válik, a happy end csak látszólagos.
Létezhet-e beteljesülés, boldogság az emberi életben? – Erre cáfol rá a mű befejezése, Csongor és Tünde egymásra találásának a helyzete. A misztikus, mitikus hely és idő, az irrealitásba csúsztatja ezt a helyzetet. ( Éjfél, amely önmagában is az álmok birodalma, sőt a szerzői szöveg szerint rideg és szomorú. helyszín: aranyalmát termő kert – mesei tér.) s a Tünde által felkínált alternatívát. („virágos csendligetbe örökké boldog leszel)
Tünde szavaiból, amikor felkínál egy másik életsorsot Csongornak, az örök végtelen szerelmet, így kezdi a beszédét:
„Egy más sorsod is vár, Nem kevésbé szomorú: a gyönyörrel fogsz feküdni, ébredezni boldogságban eltemetve.” – Mindez tehát csak illúzió.
A mű stílusa,
nyelvezete:
Shakespeare-i mértékkel mérhető csak, különösen Balga és Ilma nyelvi megnyilatkozásai rokoníthatók. Hozzá hasonlóan a szöveg tele van elmejátékokkal, sziporkázó ötletekkel. Ez a szellemi kreativitás sokszor szóviccekben, szójátékokban, szóteremtésben, szómágiában jelennek meg.
A romantikára jellemző intenzív népköltői érdeklődés is megjelenik, a népköltészeti hagyományok szépirodalomba emelése. A nép nyelvi fordulatok, az egyszerű köznapi ember beszédmódja különösen Balga és Ilma kommunikációjában tükröződik.