Vissza

1.tétel
                                                        A nyelv, mint jelrendszer

A nyelv az emberi kommunikáció legfőbb eszköze, alkalmazása a közlésfolyamatban a beszéd.
Egyetemes, közösségi alkotás jelekből és a jeleket értelmes közléssé alakító nyelvtani és jelhasználati szabályokból áll.
A nyelvi jelek létrejöttük szempontjából 3 csoportba sorolhatók:
    -Szimbólum: a jelölő és a jelölt között (a jeltest és a jeltárgy között semmiféle kapcsolat nincs) megegyezés vagy konvenció útján jön létre.
    -Index: a jelölő és jelölt között érintkezésbeli kapcsolat
            pl:ruhák kezelési útmutatója
    -Ikon: a jelölő és jelölt között hasonlóság van (hangutánzó szavaink ikonok)

Jel : olyan látható,hallható, tapintható, érzékelhető fizikai jelenség, amely észlelője számára többet vagy mást  jelent ,mint ami a megjelenéskor közvetlenül felfogható.
-jelnek csak az a jelenség tekinthető ,amelynek a jelet használó csoport által elfogadott jelentése van
Ez a jelentés többnyire közmegegyezésen alapul (konvención) pl: közlekedési táblák jelei, így jönnek létre a nyelvi jelek is.
(-jelek más jelekkel vannak együtt jelen  Így egy jel több jelrendszernek lehet a tagja.)

A nyelv változó rendszer. A változás egyszerre jelent fogyást és gyarapodást, hiszen összefügg a civilizációs fejlődéssel. Új valóságjelenségek megnevezésére van szükség. Így kerülnek be a neologizmusok és kopnak ki életünkből valóságjelenségek, az azokat megnevező szavakkal együtt,melyeket archaizmusoknak nevezünk.

A nyelvet következő szintekre tagoljuk:
                                                                                   SZÖVEG                     BESZÉD
                                                                                          Mondatok                     N
                                                                       Szószerkezetek                               Y
                                                              Szavak                                                    E
                                               Szóelemek                                                             L
                                   Hangok            (fonémák)                                                             V

A legkisebb nyelvi jel a szóelem, vagyis a morféma, amelyek már jelentéssel bírnak. Két alapvető típusuk van :tőmorféma  és a toldalékmorféma.
Tőmorfémáknak fogalmi(szép,asztal,olvas)  vagy viszonyjelentésük(és,után,se), míg a toldalékmorfémáknak csak viszonyjelentésük van(-ság,-ség,-k,-ban/-ben).
Hangok már nem számítanak nyelvi jeleknek, ám belőlük épülnek fel a morfémák , ezért jelelemnek nevezzük őket.