Vissza

         10. tétel (?)                                                                            

5.1 Magyar helyesírás alapelveinek alkjalmazása és magyarázata

A magyar helyesírásban négy olyan alapelv érvényesül , amelyeket minden szó, szókapcsolat leírásakor figyelembe kell vennünk. Ezek az általános érvényű törvények a helyesírási alapelvek:

·        kiejtés  elve

·        szóelemzés elve

·        hagyomány elve

·        egyserűsítés elve

A helyesírási alapelvek általában együtt hatnak, tehát egy-egy szó leírásakor egyszerre több alapelvhez is igazodhatunk.

A kiejtés elve:
- az egyes szóelemeket a kiejtés szerint írjuk le, vagyis a leírt betű jelöli a kiejtett hang rövidségét, hosszúságát (pl. asztal, út, másképpen, híd, eltör, később)

·        Magánhangzók jelölése:

A szótőben és a toldalékokban lévő magánhangzók jelölésére más más szabályok vonatkoznak. Általában hosszú az ó,ő,ú,ű a szavak végén.Az alakőrző szavak minden alakjukban megőrzék az í,ú,ű hosszúságát.pl.:cím-címke-címez,súly-súlyos-súlyok. Az alakváltoztató szavak egyes származékaiban rövid az i,u,ü pl.:bízik-biztat-bizakodik,gyűlik-gyülekezik. A víz,út,tűz,híd,nyúl szavakban általában ugyanúgy változik az i-í,u-ú,ü-ű,mint a kéz szóban az e-é.(kéz-kezet nem kézet) A tíz,húsz számnév magánhangzója a toldalékos szavakban általában hosszú marad(tízen,húszas,húszat).Megrövidül az i,u az összetett számnevekben(tizenöt,huszanhat),valamint a tört és sorszámnévben(tized,huszadik).Vannak olyan szavak,amelyeknek a kiejtése ingadozik(árboc,tanú).

·        Mássalhangzók jelölése:

Mássalhangzók jelölésében is általában megegyezik a kiejtés és a helyesírás. Ingadozik azonban a kiejtésben a mássalhangzók időtartama.(bakancs,köpeny,szalag) A ’valamilyennek tart’ és ’valamilyennek látszik’ jelentésű igékben hosszú –ll igeképzőt írunk(furcsáll,tarkállik). Szabályosan változik a mássalhangzók hosszúsága a –t,-tt múltidő jelében.A –t,-tt helyhatározó ragban és a b-bb fokjelben pl.:írt,nézett,Vásárhelyt,Pécsett,idősb,okosabb.

A szóelemzés elve:
- ha egy szó több szóelemből épül fel (toldalékos vagy összetett szó), akkor az egyes elemeket eredeti alakjukban kell leírni, és nem ahogy kiejtjük,
- az írásnak tükröznie kell az eredeti szótövet és a toldalékot (képzőt, jelet, ragot), különösen akkor fontos ez, ha valamilyen mássalhangzótörvény is végbemegy kiejtés során (pl. menjen, színpad, kétszer, éljen)

A hagyomány elve:
- néhány régi családnév írásában érvényesül ez az elv, illetve a ly írásában,
- a ly-nek ma már nincs önálló hangértéke, egybeesik a j-vel, de szavaink írásában megőriztük (pl. folyó, mosolyog, gömbölyű, Balogh, Kovách, Rácz)

Az egyszerűsítés elve:
- a kétjegyű betűk írásakor alkalmazzuk, ha a kétjegyű betűk hosszú hangot jelölnek (pl. asszony) – kivétel: az összetett szavak (pl. kulcscsomó, díszszázad)
- ha hosszú mássalhangzóra végződik az alapszó, és a toldalék is ugyanazzal a mássalhangzóval kezdődik, akkor nem írunk le három azonos mássalhangzót, hanem csak kettőt (pl. toll + val = tollal, sakk + val = sakkal) – kivétel: a családnevek és az összetett szavak, ebben az esetben kötőjelet használunk (pl. Kiss-sel, Papp-pal, Bükk-kel (a keresztnevekre ez nem érvényes: Anettel, Mariannal), balett-táncos)

Mássalhangzótörvényekre a szóelemzés elvénél ügyelünk:
- a mássalhangzók közvetlen a szomszédos hangjaikra hatnak,
- hasonulás, összeolvadás, rövidülés, kiesés

1. Hasonulás: két egymás mellé kerülő mássalhangzó közül az egyik úgy változtatja meg a másikat, hogy egy új fonéma keletkezik

Fajtái:
a) Részleges hasonulás: egyetlen képzési mozzanat tekintetében változtatja meg a másikat
- zöngésség szerinti részleges hasonulás (pl. vasgolyó - vazsgolyó)
- képzés helye szerinti részleges hasonulás (pl. azonban – azomban)
b) teljes hasonulás: az egymás mellett lévő mássalhangzók közül az egyik teljesen magához hasonlóvá alakítja a másikat (két egyforma hangot ejtünk)
- írásban jelölt: virággal, széppé,
- írásban nem jelölt: anyja, éljen

2. Összeolvadás: két különböző mássalhangzónak egy harmadik, hosszú mássalhangzóvá való átalakulása (írásban nem jelöljük) (pl. szabadság – szabaccság, látja – láttya

3. Rövidülés: akkor jön létre, ha egy hosszú és egy rövid mássalhangzó kerül közvetlenül egymás mellé, ilyenkor a hosszú mássalhangzó megrövidül a kiejtésben (pl. hallgat, szálldos, otthon) Kiesés: három különböző mássalhangzó közül az egyik kiesik az ejtés során (pl. mindnyájan, mondta, ajánlkozik)