13.tétel
A szövegösszetartó erő:jelentésbeli és grammatikai kapcsolóeleme
A
szöveg a beszéd legnagyobb
egysége, kerek , egész ,lezárt ,teljes üzenet. Vannak nyelvi és nem nyelvi
összetevői. Jellemzi a szövegösszetartó
erő.(szövegkohézió)
·
globális
kohézió: szöveg egészére ható összetartó erő
téma,cím,tartalmi-logikai kapcsolatok
·
lineáris
kohézió: szövegegységek (mondatok) láncszerű összekapcsolódása
nyelvtani,jelentésbeli kapcsolóelemek
A szövegösseztartó erő
összetevői:
·
a szövegalkotást és a befogadást meghatározó
nem nyelvi tényezők
·
a szöveg
jelentésbeli kapcsolatai
·
a szöveg
nyelvtani kapcsolatai
Jelentésbeli kapcsolóelemek:
· kulcsszavak megismétlése
· rokonértelmű szavak
· körülírások
· metaforikus megnevezés
· többjelentésű szavak
· azonos alakú szavak
· hasonló alakú szavak
· ellentétes jelentésű szavak
Grammatikai
kapcsolóelemek: Legjelentősebb nyelvtani kapcsolóelem a
névmás a szövegösszetartók közül. A névmásítás egy adott szöveg esetén
az ismétlések elkerülésére is szolgál, előre és visszautaló szerepet töltenek
be,tehát anaforák és kataforák egyben. Közülük a
személyesnévmások ,a
mutatónm.-ok a leggyakoribb
kapcsolóelemek. A szövegösszetartó erő egyéb nyelvtani kapcsolóelemei az
ige tárgyas ragozású személyragjai, a
birtokos személyjelek , a különféle
kötőszavak. Ezek jelölik a mondatok közti tartalmi-logikai viszonyt.
Gyakran
a határozott névelő utal vissza
egy korábban megnevezett dologra.
A takarékos közlésmódhoz nélkülözhetetlenek az
egyeztető toldalékok , az igei személyragok ,a
hiányos mondatok.A szöveg természetes sajátossága a
kihagyás, a kifejtetlenség. Élőbeszédben még jellemzőbb ez a
sajátosság,amely hiánynak a megértését a kommunikációs körülmények és a
beszédhelyzet segítenek megérteni.
Határozott névelő használata is fontos a szöveg összetartásában. A kötőszók
összeköthetnek mondatrészeket,tagmondatokat, mondatok közt is teremthet
kapcsolatot.