A 18. századi társadalom
népesedési – társadalmi viszonyok
demográfiai viszonyok:
rendkívül súlyos emberveszteség érte az országot a török korban, a népesség egyenletlenül oszlott meg. Az ország középső és déli része ritkán lakott volt, tehát újra kellett népesíteni és újjáépíteni az országot.
A 18. sz-ban az ország népessége a kétszeresére nőtt, benépesült az ország középső és déli része, a benépesítés alapvetően megváltoztatta a népességi arányokat, a magyarság aránya 40%-ra csökkent, kisebbségbe kerültek…
Az ország kifejezetten soknemzetiségűvé vált, a nemzetiségek a peremvidékeken éltek
- szlovákok: Felvidék, Alföld
- románok: Erdély, Alföld keleti pereme
- szerbek: Délvidék
- ukránok: Kárpátalja
- horvátok: Horvátország
- németek (svábok): szétszórva (szigetet alkottak például Baranyában és a Bánságban)
3 formában népesült be az ország:
- bevándorlás: románok, szerbek, ukránok
- szervezett betelepítés: németek
- belső vándorlások: magyarok, románok, szlovákok
okai a betelepítésnek: szükség volt a munkaerőre, a betelepítésben az udvar és a nagybirtokosok jártak élen
Vonzotta a bevándorlókat a földbőség, adókedvezmények, jobb életkörülmények.
Következmények: az ország újjáépült, soknemzetiségűvé vált. A nemzetiségi ellentétek csak a nacionalizmus megjelenésével alakultak csak ki.
társadalmi viszonyok: a leg meghatározóbb a jobbágy – földesúri
az állam szerepe ebben: a 18. században, amikor a telepítés zajlott, enyhültek a jobbágyterhek (majd később nőttek), kibontakozott a majorsági gazdaság, amely növelte a robotot
Előforsult, hogy elvettek földeket a majorságok kialakításához
1765: Dunántúli felkelés
1767: úrbéri rendelet: az állam beavatkozott a jobbágy –
földesúri viszonyba (Mária Terézia adja ki)
Célja: az állami adóalap védelme (a jobbágyok a telek után adóztak) és a rend
biztosítása
Szabályozta a jobbágyok földesúri terheit, a telek nagyságát, kimondta, hogy nem kerülhet a telek földesúri használatba
A felvilágosult abszolutizmust jellemzi a beavatkozás!
A rendelet hatásai:
keretek közé szorította a földesurakat, állami ellenőrzés alá vonta a jobbágy – földesúri viszonyt, 1848-ban a jobbágyfelszabadításkor azok a földek kerültek a parasztok tulajdonába, amiket ekkor jobbágyteleknek minősítettek
A telek osztódás következtében a jobbágyság egyre inkább differenciálódott, illetve hosszabb távon zselléresedett
zsellér: 1/8-ad teleknél kevesebb földje van
1848-ra a 60%-uk zsellér lett!
II. József jobbágyrendelete – 1785:
Kimondta a jobbágyok szabad költözködését
A 18. sz-ban kialakultak azok az etnikai, társadalmi helyzetek, amelyek meghatározzák a 19. századot…