Tokajhegyalját a tokaji eszencia tette világhírűvé. Ezt a
különleges italt nagyon sokan nem ismerik. Nem ismerik, mert kevés van belőle
és a világ egyik legdrágább ital különlegessége.
Az eszenciát gyakran összetévesztik az
aszúeszenciával. Az
aszúeszencia az bor. Erjesztés útján
készítik. Az eszencia nem bor, mivel nem
erjesztés lévén jön létre. Ezt az ital
különlegességet a természet adományozta
nekünk. Koncentráltan tartalmazza a hegyaljai szőlők
által a talajból felvett ásványokat, nyomelemeket
és az emberi szervezet számára nagyon fontos anyagokat.
A rossz nyelvek azt híresztelték, hogy Béres Úr, a Béres Cseppeket az eszencia
összetevőinek ismeretében készítette el. Nem lepődnénk meg rajta, mivel Őseink
az eszenciát nagyon sokáig orvosságként használták. Az eszenciának nem a menő
borboltok elzárt vitrinjeiben lenne a helye. Ezt a nedüt a világban és nálunk
is természetes gyógyitalként kellene forgalmazni, hasonlóan a Béres Cseppekhez.
A borfogyasztás ízlésvilága több mint száz éve eltolódott a
száraz borok irányába. Az édes borok valószínű, hogy nem nyerik vissza a vezető
szerepüket, másodlagos szereplőkké váltak a borpiacon és ott is maradnak. Lehet,
hogy ilyen mennyiségben nincs szükség
három és négy puttonyos aszúra.
Talán még az öt puttonyos is sok. A tokaji
aszú
a hat puttonyosnál kezdődik és az
eszenciánál végződik. Ezt a
megálapítást
sokan még vitatják, de piac elmozdult ebben az
irányban. Egy átlagos borivó
ritkán találkozik tokaji eszenciával. Kevés
készül belőle és csak a
különlegesen jó évjáratokban. Tudjuk,
hogy ezt a nektárt nem lehet három éves
korában forgalomba hozni, így
készítése gazdasági kérdés
is. A tokaji eszencia
a leírhatatlan íz, illat és aroma
világával, a világ egyik legdrágább, aszúsodott szőlőszemekből
készített koncentrátuma. Nagyon sok embernek megfizethetetlen az ára.
Megérdemelne egy kisebb, egy deciliteres, díszdobozos csomagolást, négy darabb két köbcentis pohárral. A 10.000 forint körüli árával méltó ajándék
lenne.