vissza

Első kor:

A kezdetek

Kezdetben volt Eru , az Egyetlen, akit Ardán Ilúvatarnak neveztek. O volt az elso létezo. Isten. Megteremtette az ainukat , a szentségeseket, gondolatának szülötteit. Dallamokat dalolt nekik. S nagy soká eljött a nagy nap, amikor Ilúvatar összehívta valamennyi ainut, s fenséges dallamot dalolt nekik, amelyben sokkal nagyobb és csodálatosabb dolgok kezdtek kibontakozni. Ez után megparancsolta, hogy közös harmóniában Nagy Muzsikát formáljanak neki. S ekkor az ainuk hangja a hallás határán túl leszálltak a mélybe és föl a magasba, csordulásig megtöltötték mindazokat a helyeket, ahol Ilúvatar lakozott, majd kiáradt a Semmibe, és az immár nem volt Semmi. Ám ahogy a dallam egyre jobban kibontakozott, Melkor szívében vágy ébredt, hogy beleszoje a saját gondolatait, amelyek azokon a magányos utakon születtek elméjében, mikor egyedül rótta a Világmindenséget az Olthatatlan Láng (a világot muködteto láng) után kutatva. Némely gondolatát beleszotte a muzsikába, s nyomban disszonancia keletkezett körülötte. Egyesek követték, mások hangja megszakadt. Ilúvatar háromszor próbálta megállítani (mindannyiszor elméjének egy-egy újabb darabját feltárva), de hiába, utána beszüntette az éneket. Ilúvatar ezek után elhívta oket egy üres helyre, és dalukat képbe öntötte. Megteremtette Ardát, a Földet. S az ainuk közül páran leszálltak Ardára, hogy azt szépítsék, elokészítsék Ilúvatar gyermekeinek.

A Nagyokat ezek közül a szellemek közül a tündék Valáknak nevezik, Arda Eroinek. A valák királyai heten vannak, s heten vannak a királynoi is. A királyok neve illendo sorrendben: Manwë , Ulmo , Aulë , Oromë , Mandos , Lórien és Tulkas ; a királynok neve pedig: Varda , Yavanna , Nienna , Estë , Vairë , Vána és Nessa . Melkort immár nem sorolják a valák közé.

A valák évei

11-ben A valák és a maiák alászállnak az Új Világra. Megkezdodik Arda tavasza. Az a kor, amikor a valák még Almarenben éltek, s eloször bimbóztak a fák. 1500-ban Létrehozzák a Valák Lámpásait , hogy bevilágítsák a Földet. Ezek a Lámpások hatalmas gömbök voltak. Az egyik neve Illuin , a másik Ormal . Az Illuin északon, az Ormal délen állt egy-egy hatalmas kooszlopon, s onnan világították meg a világot.

3400-ban Melkort zavarta a fény, ezért ledönti a Lámpásokat. Arda tavasza véget ér. 50 évvel késobb a valák visszavonulnak Amanra , és a föld legnagyobb részét homályban hagyják. Itt Amanban rendezik be új otthonaikat, és a kontinenst egy magas hegységrendszerrel a Pelórival védték. 3500-ban Yavanna és Nienna létrehozza a Két Fát Ezellohar dombján. Az egyiken a sötétzöld levelek alja ezüstösen ragyogott, s számtalan virágának mindegyikébol ezüstharmatot permetezett alá. A másiknak halványzöldek volta a levelei, csillogó aranyszegéllyel. Sárga lángként lobogó virágainak izzó kelyhébol aranyeso záporozott a földre. Az elobbinek neve Telperion , a másik neve Laurelin volt. A Boldogság Évei elkezdodnek.

A fákévei

10-ben Aulë megteremtette a törpöket , mert olyannyira kívánta a Gyermekek eljövetelét. S Aulë olyannak teremtette a törpöket, amilyenek most is, mivel elméjében nem látta tisztán az eljövendo Gyermekeket. Titkon tevékenykedett, és munkája eredményeként megszületett a Törpök Hét Atyja. Ilúvatar azonban tudta mi történt és kérdore vonta Aulët. Ám Aulë meggyozte Erut , hogy nem akart semmi rosszat. Ilúvatar pedig nem pusztította el oket, csak mély álmot bocsátott rájuk addig, amíg az Elsoszülöttek el nem jönnek. Amikor Aulë hazatért mindent elmesélt feleségének, Yavannának . Yavanna osztozott férje örömében, de elore megjövendölte, hogy „Ám mivel eltitkoltad elolem ezt a gondolatot, amíg be nem teljesült, a te gyermekeidben csekély lesz a szeretet azon dolgok iránt, amelyek nékem kedvesek.” Yavanna féltette a növényeket, ezért az a gondolata támadt, hogy a fákat különös 'juhászok' orizzék, ok is fák lennének, csak beszélni, járni, gondolkodni és cselekedni tudnának. És Manwë beleegyezett, így születtek meg az entek .

1000 -ben Yavanna megjövendöli Ilúvatar gyermekeinek érkezését. Varda nekiáll a Nagy Csillagok létrehozásának. 1050 -ban az Elszoszülöttek ébredése Cuiviénen öblében. 1085 -ben Oromë felfedezi a tündéket , és hogy biztosítsák védelmüket, rátámadnak Melkorra , aki ekkora már elkészítette Utumno nevu erodítményét, és a foglyul ejtett tündékbol orkok egész hadát hozta létre. 1099 -ben Melkort láncra verik és rabként Valinorba viszik, de mivel Középfölde hemzseg a gonosz lényektol a valák úgy határoznak, hogy a tündéket Halhatatlanföldre hívják. 1101 -ben a Valák megkérik a tündéket , hogy jöjjenek Valinorba . Elindul a Nagy Utazás melynek során Elwë , Ingwë és Finwë népe elindul Cuiviénenbol. Itt történt meg a tündék elso szakadása. Elwë, Ingwë és Finwë népe, rendre a telerek (utolsók), a vanyák (szép-tündék) és a noldák (nemestündék) elindultak, míg a vonakodók nem merészeltek elindulni, ok lettek az avárok . 1130 -ban Elwë (késobb Thingol) találkozik Meliannal Nan Elmoth erdejében. A maia elbuvöli a tünde királyt, aki transzba esik. Az Elwëhez hu tündék nem mentek tovább megálltak, leváltak a menettol. Ok lettek a Sindák, a szürke-tündék. A Ködhegységtol keletre ismét levált egy kisebb csoport, ok lettek a Nandák (akik visszafordultak). Közülük késobb többen Beleriandba mentek: ok lettek a Laiquendek, azaz zöld-tündék. 1133 -ban a vanyák és a noldák megérkeznek Valinorba és megépítik birodalmaikat. 1179 -ben megszületik Fëanor, Finwë elso gyermeke. 1400 -ban Melkor feltételesen visszakapja szabadságát. 1450 -ben Fëanor elkészíti a szilmarilokat. Három ékkövet, melyekbe a Fák Fényét zárta. 1495 -ben miután Morgoth tudomást szerzett a szilmarilok létezésérol, szövetséget kötött Ungolianttal. Elpusztították a Fákat, és ellopták az ékköveket. Valinor homályba borult. A noldák ekkor fellázadtak, és megfogadták, hogy véres bosszút állnak a tolvajon, és a valák tilalma ellenére elindultak vissza Középföldére. 1500 -ban a Fák Halott vázánál a valák mély csöndben álltak, csak Nienna énekelt és sírt. S ennek hatására az egyik fa egy virágot, másik pedig egy gyümölcsöt hozott. Telperion virága lett a Hold, Laurelin gyümölcse pedig a Nap.

A Nagy Menetelés

Az elso csatát követoen a valák hosszú korszakokon keresztül éltek békességben a Két Fa fényében. És nem tudtak arról, hogy eközben Melkor eroséget épít távol Középfölde északi szegletében. Ám Ilúvatar látomást bocsátott Yavanna istenasszonyra. Látta, hogy a Gyermekek lassan eljönnek, és látta Melkor munkásságát. Ekkor Varda megteremtette a csillagokat, s amint végzett, a tündék felébredtek Cuiviénen öblében. Oromë talált rájuk egy vadászata során. Ám nem o volt az elso, aki meglátta oket. Melkor megelozte. Tündéket csalt torbe, és hosszas kínzás és csonkítás után létrehozta az orkok szörnyu népét. Oromë visszatért a valák földjére, és értesítette az isteneket, akik megrohamozták Melkor erodítményét, Utumnot és foglyul ejtették a gonoszt. Három koron keresztül fogságban tartották. Mindeközben a valák megkérték a tündéket, jöjjenek el az országukba, mert nem tartották elég biztonságosnak Középföldét. Három követ ment eloször Halhatatlanföldre: Ingwë, Finwë és Elwë voltak ezek, akik késobb királyok lettek. Mikor visszatértek beszámoltak útjukról és azt javasolták, menjenek oda. Ekkor történt a tündék elso szakadása. Mert sokan hallgattak szavukra, de voltak jó páran, akik megtagadták a parancsot. A legkisebb és legelso sereget Ingwë vezette. Az o népe a vanyák, a szép-tündék. Oket követték a noldák, a bölcsek, Finwë népe. Utoljára ment a legnagyobb sereg, s oket telereknek nevezik, mert késlekedtek a úton. A Nagy Utazás tehát megkezdodött, és elég sokáig tartott. Sokan indultak el, ám út közben sokan leváltak a menettol. Eloször is voltak, akik el sem indultak, ok az avarok, vagyis a vonakodók. Voltak, akik elhagyták a menetet a Ködhegységtol keletre: ok a nandák, akik közül késobb többen Beleriandba mentek, ok a Laiquendek. Voltak, akik Beleriand zöld dombjain maradtak, oket nevezik sindáknak, azaz szürke-tündéknek. Elwë gyakran kereste fel Finwët, és egyik ilyen útja közben eljutott Nan Elmoth erdejének szívébe, és ott meghallotta Melian énekét. Melian maia volt a valák fajából. Nem volt nála szépségesebb, sem bölcsebb. És ekkor Elwë mély álomba merült, és népe hiába kereste. Olwë lett a király és vezette tovább a népet. Ám voltak, akik nem mentek el Elwë nélkül. Késobb Elwë nagy király lett, az o elda népe lakta egész Beleriandot, sindáknak hívták oket, ot pedig Szürkeköpenyes Thigolnak és Melian volt az o királynéja. Királysága Menegrothban, az Ezer Barlangban állt, Doriath földjén. Idovel a vanyák és a noldák seregei az Innenso Föld legnyugatibb partjaira értek. Ekkor Ulmo , a vizek istene eloldozott egy szigetet, s a tündék felszálltak rá és beléptek Valinorba . A telerek csak késobb voltak hajlandóak felszállni a szigetre, és ok nem is akartak Halhatatlanföldön élni, csak a közelében. Így a szigetet a partok közelében Ulmo megállította, és azok megépítették fényuzo városukat, Tiriont. Finwë volt a noldák királya. Elso felesége Míriel volt, és o megszülte neki Fëanort. Ám a no belehalt a szülésbe, és így Finwë újranosült. Hitvese Indis, két fiúval ajándékozta meg Fingolfinnal és Finarfinnal.

Fëanor volt a legügyesebb szavú, és -kezu tünde. Felesége Nerdanel volt, aki hét fiút szült neki: Maedhros, Maglor, Celegorm, Caranthir, Curufin, Amrod, Amras. Fingolfin fia volt Fingon, Turgon és húguk Aredhel. Finarfin fiai a következok voltak; Finrod, Orodreth, Angrod és Aegnor és egyetlen lánya Galadriel. Ám Fëanor gyulölte mostohatestvéreit. Valinor deleloje a végéhez közeledett, hiszen Melkor büntetésének ideje lejárt. Azt színlelte, hogy megváltozott, de ez csöppet sem volt így. Mindeközben Fëanor titkos munkába kezdett. Létrehozott három ékkövet, amelyek a Két Fa fényét szórták magukból. Aman minden lakosa ámulattal és örömmel szemlélte muvét. És Varda megáldotta, tisztátalan kéz nem érhet hozzá anélkül, hogy meg ne perzselodne. És Mandos megjósolta, hogy Arda sorsa – Földé, Vízé, Levegoé – beléjük van zárva. Ám Melkor megkívánta ezeket. Viszályt szított Fëanor és mostohatestvérei között, amelynek következménye az lett, hogy Fëanor kardot szegezett Fingolfin torkához, és ezért számuzték. Magával vitte a szilmarilokat, és az apja is vele tartott. És Melkor megszökött, szövetségre lépett Ungoliant nevu óriáspókkal. Valinor földjein ünnepeltek, Eru dicséretére. Mindenki ott volt, még Fëanor is, akit Manwë paranccsal kényszerítette. Ám Finwë nem jött el. Fëanor megtagadta a szilmarilok látását mindenkitol, ezért el sem hozta az ünnepségre. Mikor Fëanor és Fingolfin békejobbot nyújtottak egymásnak, megjelent Melkor és Ungoliant.

A noldák futása

„…és Melkor fölhágott a dombra, s fekete lándzsáját a Fák szívéig döfte, mély sebet ejtett rajtuk, s azok nedve akár a vér ömlött a földre. Ungoliant pedig fölnyalta a nedvet, azután elobb az egyik, majd a másik Fába ütötte fekete csorét, s kiszívta a maradék nedvet, s közben a testében lakozó halált a Fákba fecskendezte, s azoknak elsorvadt gyökere – levele -ága, s a Fák meghaltak… és Ungoliant… oly hatalmassá és ocsmánnyá dagadt, hogy immár Melkor is félt tole.” Valinor homályba borult. Melkor kedvére távozott, s bosszúját beteljesítette. A Fákat többé nem lehetet életre kelteni, fényük csupán a szilmarilokban élt tovább. És Yavanna megkérte Fëanort, hogy hozza ide oket, hiszen azzal talán még fel lehetne éleszteni oket. Ám Fëanor nemet mondott: „… ha bajuk esik, megszakad a szívem, és elpusztulok, elsoként az eldák között Amanban .” És Mandos megjegyezte „Nem az elsoként”, de szavait nem értették. Ekkor követek jöttek Fëanor házából, Melkor betört megölte Finwét, a noldák királyát, és elrabolta a szilmarilokat is. Fëanor kétségbeesett és fájdalma hatalmas volt. Így szólt: „Miért, o noldák népe, miért szolgálnánk tovább az irigy valákat, akik sem minket, de még önnön birodalmukat sem tudják megvédeni az Ellenségtol? Aki ugyan most éppen az ellenségük, ám mégis egy fajta velük… A bosszúvágy uz el innen, ám ha nem így lenne is, akkor sem laknák többé azokkal, akiknek fajtájából való apám gyilkosa, kincseim elrablója. Ám nem én vagyok az egyetlen vitéz ebben a vitéz népben. S nem vesztettétek-e el valamennyien a királyotokat? …Jöjjetek! Csak a gyávák maradjanak ebben a városban. A vége szép lesz, ha az út hosszú és nehéz is! Mondjatok búcsút a rabságnak!” S akkor Fëanor rettenetes esküt tett: bosszúval és gyulölettel fognak üldözni a világ végezetéig bárki valát, démont, tündét vagy még meg sem született embert, bármilyen lényt, lett légyen a nagy vagy kicsiny, jó vagy rossz, szülessen a világra bármikor az idok végezetéig, ha az magánál mer tartani vagy orizni egy szilmarilt. A lázadók között egyetlen no volt, Galadriel. És a Noldák Futása megkezdodött. Elindultak vissza Középföldére. Elso állomásuk Alqualondë volt. Ám az ott élo tündék , akik hatalmas és eros hajókat építettek nem voltak hajlandóak kisegíteni oket. Olwë volt ott az úr és o bár barátként nézett Fëanorra, mégis szerinte a barát dolga, hogy szemére vesse barátjának, ha ostobaságot akar elkövetni. Harc tört ki, és Fëanor serege sok mindenkit megölt, megszerezték a hajókat, és ezt a tettet nevezik az alqualondei testvérmészárlásnak. Ekkor egy alak jelent meg, eros hangot hallottak. Megtorpantak és némán álltak. Az árnyalak – sokak szerint Mandos volt – kijelentette a Noldák Végzetét:

„Megszámlálhatatlan könnyet fogtok ontani, s a valák elzárják elottetek Valinort , titeket kirekesztenek, még siralmatok visszhangja sem jut át a hegyeken. Fëanor házát a valák haragja sújtja nyugattól a legtávolabbi keletig, s ez áll mindazokra, akik követik oket. Esküjük hajszolni fogja oket, de el is árulja, s mindig elorozza elolük a kincset, amelynek üldözésére felesküdtek. Rosszra fordul minden, amit jól kezdenek, s ennek a testvérárulás s az árulástól való félelem lesz az oka. Mindörökre Kisemmizettek lesztek. Jogtalanul ontottatok testvéri vért, és beszennyeztétek Aman földjét. A vérért vérrel fogtok fizetni, s Amanon kívül a Halál árnyékában éltek majd. Mert bár Eru úgy rendelte, hogy meg ne haljatok Eán, s betegség meg ne támadjon, titeket is el lehet pusztítani, és el is fognak pusztítani: fegyverrel és kínzással és bánattal, s hazátlan szellemetek akkor Mandoshoz megy. Sokáig lakoztok majd ott, és vágyakoztok testetek után, s nemigen számíthattok irgalomra akkor sem, ha mindazok könyörögnek értetek, akiket lemészároltatok. Akik pedig Középföldén megélnek, és nem mennek Mandoshoz, belefáradnak a világ hatalmas terhébe, elalszanak, s a bunbánat árnyai lesznek a késobb érkezo, fiatalabb faj elott.. A valák szóltak.”

Finarfin visszafordult, és o lett az Áldott Birodalomban marad noldák királya. A noldák elértek Arda legészakibb részére, és ott látták maguk elott a Helcaraxe tengerszorost, a csikorgó jegektol zajos egyetlen útvonalat Középföldére. Vagy ezen vágnak át, vagy hajón, de a hajóból kevés volt. Fëanor és fiai elfoglalták az összes hajót észrevétlenül, népüket felszállították rájuk és elindultak, Fingolfint Amanban hagyták. És amint partra szálltak a hajókat felégették. Ezt a tettét nevezik a losgarni hajóégetésnek. Fingolfin látta, hogy Fëanor arra kárhoztatta, hogy elpusztuljon Amanban. Fingolfin maga a fiai és Finrod meg Galadriel vezetésével elmerészkedtek a legkegyetlenebb északra, s minthogy már utat nem leltek a Helcaraxe iszonyatával, s a kegyetlen jéghegyeknek. Mindeközben a sindák óriási birodalmat építettek ki Doriath néven Beleriand szívében. Megjelentek az elso törpök , akikkel kereskedelmet folytattak. A valák eközben siratták a Fákat, a noldákat. Nienna könnyeinek, és Yavanna énekének hatására Laurelin egy aranygyümölcsöt, Telperion pedig egy ezüstvirágot nyílott. Ezeket Yavanna magához vette, s akkor a Fák végleg meghaltak. A virágnak és a gyümölcsnek tartót készítettek és Varda egy meghatározott pályára tette oket a Föld körül. Fénylo Isilnek nevezték a régi kor tündéi a Holdat, s Tuzarany Anarnak a Napot. A leányzó, akit a maiák közül a valák kiválasztottak, hogy a Nap kocsiját hajtsa, Arien volt, a Hold szigetét pedig Tilion kormányozta. Eredetileg a két jármunek örökké kellett volna az eget járnia, ám nem egyszerre, az egyik akkor induljon keletrol, amikor a másik nyugatról. De ezzel az álom és a pihenés számuzve lettek a Földrol, és megváltoztatták az útjukat. Morgoth gyulölte az új fényeket. A Nap elso fölkeltekor felébredtek Ilúvatar ifjabb Gyermekei, az emberek Hildórien földjén. És mivel a Nap nyugaton kelt fel, az ember arrafelé indultak el. Ekkor történt, hogy Fëanor noldái partot értek Losgarnál. Ahogy elérték Mithrimet, azonnal rájuk támadt Morgoth harmadik serege. Ez a csata volt a második, a Dagor-nuin-Giliath, Csata a csillagok alatt. Morgoth alábecsülte a noldák erejét. Hiába rendelte északra az akkor éppen Falast ostromló orkokat, serege vereséget szenvedett. Fingolfin érkezése, akinek sikerült átgázolnia a Zajló Jégen, és a Nap elso felkelte visszahúzódásra kényszeríttette Morgoth seregét. Fëanort megölte Gothmog, a balrogok ura. Így ért véget a legnagyobb nolda.

Az első korkronológiája

1-ben az elso noldák visszatérnek Középföldére. Az elso emberek felébrednek Hildórien öblében. A tündék megkezdik hosszú harcukat Morgothtal. 75-ben Angband ostroma. Megkezdodik a Dagor-nuin-Giliath, azaz a csata a csillagok alatt. Tíz napon át tartott. A csata során a tündék könnyuszerrel öldösték az orkokat, de Fëanor meghalt. Végül a tündék gyoztek. 100-ban megalakul Nargothrond, Finrod nolda királysága Nyugat-Beleriandban, valamint a hozzá tartozó föld alatti erodpalota a Narog nyugati partján lévo barlangokban. 126-ban Gondolin elkészülte. Tünde város és királyság Tumladen rejtett völgyében. Turgon építette. Az Echoriath-hegy veszi körül. Egy jól orzött átjárója van. A város fehér kobol épült. 345-ben Aredhel és Maeglin visszatér Gondolinba, miután Aredhel megszökött férjétol. A no fiát akarta visszavinni szülovárosába. 443-ban megközelítoen Beren születése. 455-ben Fingolfin elesik a Morgoth elleni ütközetben. 463-ban Túrin születése. Beren és Lúthien elso találkozása. 468-ban Finrod és Beren Szauron fogságába esik. Finrod meghal, de Berent kiszabadítja Lúthien. 471-ben Fingont megöli Gothmog, a balrogok ura. Morgoth foglyul ejti Húrint, az emberek seregének egy vezérét, 28 éven át kínozza és tétlenül kellett szemlélnie a világ eseményeit. Tuor születése. 495-ben Nargothrond bukása. 502-ben Beren és Lúthien halála. 503-ban Törpök megölik Thingolt. Melian elhagyja Beleriandot. 510-ben Gondolin bukása és Turgon halála. Glorfindel megöl egy balrogot, s o is meghal. Tour, Idril és Earendil elmenekül. 575-ben Earendil Valinorba érkezése (kb.) 583-ban a Bosszú Csatája. A szilmarilok elvesznek. Beleriand elpusztul és Morgothot legyozték.

Beleriand birodalmai

A noldák ekkor védelmi állásokat építettek ki: Fingolfin Hithlumban, hogy tartsa Barad Eithelt és védje Ered Wethrin keleti hágóit; Finrod Tol Sirionban, hogy orizze Sirion hágóját, Aegnor Angrodban, és Dorthonion északi lejtoin. Fëanor fiai Dorthonion és az Ered Luin közötti dombokra és hágókra felügyeltek. Fingolfin és Maedhros lovasai Ard-galent és Lothlannt orizték. Ám a sindák, köztük Thingol királlyal nem nézték jó szemmel, hogy a sok birodalomra éhes herceg sorban birodalmat alapít. A noldák hercegei közül csupán a Finarfin házából származók léphettek Doriath földjére, hiszen ok közeli rokonai voltak magának Thingol királynak, mivel anyjuk Alqualondei Earwen, Olwë lánya volt. Finrod viszont jóban volt Thingol királlyal, és az mesélt neki a Narog folyó mély torkolatáról, meg a meredek nyugati partján lévo barlangokról, s Finrod útra kelt és megépítette saját városát Nargothrondot. Galadriel Doriathba maradt, hiszen itt élt Celeborn, Thingol rokona és kettejük közt nagy volt a szerelem. Turgon elott megjelent Ulmo , a vizek ura és megparancsolta, hogy menjen egyedül Sirion folyó völgyébe, és Turgon ment. Megtalálta Tumladen rejtett völgyét és tervezni kezdett egy várost Tirion mintájára. Az Elso Kor 60. éve körül Morgoth újabb támadást indított, elfoglalta a Sirion hágóját és a Maglor-hasadékot, majd Dorthonion ellen indította fo seregét. A tündék azonban felkészülten várták. A Beleriandban portyázó orkokat levadászták, Fingolfin és Maedhros pedig két oldalról rontott rá Morgoth fo hadtestére. Ez az Ard-galenen vívott csata volt a harmadik, Dagor Aglareb, a Dicsoség csatája. Morgoth erosíteni kezdte seregét és kastélyát, Thangorodrimot. És 200 évvel ez után megjelent Glaurung, az elso sárkány. Idoközben Turgon megépítette városát a Rejtett Birodalmat, Gondolint. Ulmo figyelmeztette Turgont, hogy rá is vonatkozik Mandos átka, és árulás ütheti fel a fejét falai között. Ha ez tényleg megtörténik Nevrastból érkezik majd valaki a figyelmeztetésedre. Ezért hagyjon Nevrastban egy kardot és páncélt. És Turgon úgy is tett.

Aredhel tragédiája

Aredhel a Noldák Fehér Hölgye, Fingolfin leánya Nevrastban élt fivérével, Turgonnal és a Rejtett Királyságba is vele ment. 200 évig élt ott, de szíve nem bírta a bezártságot, engedélyt kért bátyjától, had mehessen el. Az engedélyt megkapta és Nan Elmoth erdejében eltévedt. Itt találkozott Eöllal, aki Thingol rokona volt. Feleségül vette és született egy fiuk, Maeglin. Ahogy a fiú felcseperedett édesanyja sok mindent mesélt Gondolinról. A fiú eros vágyat érzett Gondolin felé, és mikor apja egy napon nem volt otthon, Aredhel kíséretében elszöktek. Ám Eöl korábban jött vissza, mint hitték, és a nyomukba eredt. Mikor megérkeztek Turgon örömmel fogadta halottnak vélt húgát, és unokaöccsét. És Maeglin ezen a napon beleszeretett Idrilbe, a király lányába. Örömük nem tartott sokáig ugyanis a kapuorök behozták Eölt. Nagy vita alakult ki, mert Eöl menni szeretett volna, de ezt Turgon törvényei tiltják. Ekkor Eöl egy dárdát hajított fia felé, de Aredhel elévetette magát, és testével óvta meg fiát. A seb nem volt mély, de a dárda mérgezett volt, így Aredhel az éjszaka folyamán meghalt. Ezért Turgon nem kegyelmezett Eölön. Elvezették a Caragdûrra, a fekete sziklacsúcsra Gondolin dombjának északi oldalán, hogy ott taszítsák le a város magas faláról. Halála elott Eöl megátkozta fiát: „Elhagyod tehát apádat és fajtádat, átokban fogant fiú! Itt csalatkozz meg minden reményben, és itt halj meg ugyanolyan halált, amilyet én!” Ám Idril zavart lett, és nem bízott rokonában. Szerelmét nem viszonozta, és Maeglin szívében a szerelem sötétséggé változott.

Az idő sodrában

Az emberek ezen ido alatt Beor vezetésével átkeltek a Kék hegységen. Eloször Finrod fedezte fel oket, akit aztán azok elneveztek Felagundnak. Majd megjöttek a haladok Haldad vezetésével, majd Marach népe. Saját kis szövetségeket hoztak létre, szerte Beleriandba. Sokan barátságban éltek a tündékkel , mint például Hador a Harmadik Házból. Akinek nemzetsége igen csak neves, bár ezek a nevek csak késobb fordulnak elo. Hador fia volt Galdor és Gundor, Galdor fai meg Hurin és Huor, és Hurin fia volt Túrin, Glaurung végzete, és Hour fia Tour volt, az Áldott Earendil apja. Szintén nagy nevek szerepelnek Bregor az Elso Ház nagy emberének leszármazottjaiként. Bregor fia Bregolas és Barahir voltak; Bregolas két fia Baragund és Belegund volt. Baragund lánya volt Morwen, Túrin anyja, Belegund lánya pedig Rían, Tour anyja. Barahir fia volt a Félkezu Beren, aki elnyerte Thingol lányának, Lúthiennek a szerelmét, s aki visszatért a halálból, tolük lett a világra Elwing, Earendil asszonya, s utánuk Númenor valamennyi királya. Ám mindannyian belegabalyodtak a noldák végzetének hálójába. De beköszöntött a tél ideje, és Morgoth támadásba lendült. Morgoth összegyujtötte seregeit, kitenyésztette szörnyeit, és még jobban marokra szorította Eriadort. A tündék szövetséget kötöttek az emberekkel, és megerosítették védelmi vonalaikat. 455 telén Morgoth lángokat zúdított Ard-galenre. Minden elpusztított. A tuztámadás Dorthorionra is kiterjedt, a lángok megölték vagy megfutamították a nolda lovasságot. Ezután megkezdodött a negyedik csata, a Dagor Bragollach. Az Ered Wethrin és Sirion hágója a tündéké maradt, de a dorthonioni emberekkel együtt megtizedelodtek, így Morgoth elfoglalhatta a fennsíkot. Barahir hosiessége hiábavalónak bizonyult. Keleten Maedhros még ekkor is tartotta Aglont és Himringet. Aegnor, Bregolas és Angrod eleset. Fingolfin látta, hogy a noldák minden fronton vereséget szenvedtek, erot vett rajta a kétségbeesés és düh. Elment Morgoth fellegvárába, Angbandba, ahol aztán párbajra hívta ki Morgothot. Hétszer sebesítette meg ellenfelét, de végül vesztett. Grond, az alvilág pörölye ellen a kardja, Ringil mit sem ért. Az emberek helyzete is kétségessé vált. Barahir felesége Emeldir összegyujtötte az összes megmaradt asszonyt és gyermeket, és elvezette oket Brethilbe. Ott néhányukat befogadták, ám mások továbbmentek Dór-lóminba, s ezek között volt Rían, Morwen. Ám soha többé nem látták viszont a férfiakat, akiket odahagytak. Azokat sorra legyilkolták, míg végül csak 12 maradt: Barahir, Beren, Baragund, Belagund, Radhruin, Dairuin, Dagnir, Ragnor, Gildor, Gorlim, Arthad, Urthel, Hathaldir. Eközben más emberek, Húrin és Hour eljutott Ulmo akaratából Gondolin rejtett birodalmába. Ám az ido elorehaladtával szerettek volna az övéik mellett harcolni, s megesküdtek, hogy nem árulják el a titkot. Turgon, Gondolin ura a két ember távozása után hajókat építtetett és Valinorba küldte oket, hogy kérjenek segítséget. Ám a tenger vad volt és végtelen, s Valinor rejtve volt. Így a követek vagy meghaltak, vagy késon jöttek vissza, és Gondolin végzete egyre közeledett. Az ezt követo néhány évben Morgoth megpróbálta megszilárdítani hatalmát a megszerezett terülteken. Szauron 457-ben elfoglalta Tol Siriont. Bár tíz évvel késobb eluzték onnan, a Hágó gyakorlatilag orizetlen maradt. Barahir 460-ban megkövetkezett halála után egyedül Beren hódíthatta volna meg Dorthoniont, ám 464-ben o is elmenekült.

Beren és Lúthien

A sok háború között akad szép, bár szomorú történet is: Beren és Lúthien története. Beren botladozva ért Thingol királyságába, amit ekkor már egy varázsfal védet, Melian Öve. És itt megpillantotta Lúthient, Thingol és Melian lányát. Sorsuk megpecsételodött, egymásba szerettek: egy ember és egy tünde. Egy napon Thingol elé mentek. Thingol alacsonyabb rendunek nevezte, meg Morgoth kémjének és rabszolgájának. Mire Beren így szólt: „Halállal sújthatsz, kiérdemelt vagy érdemtelen halállal, de te sem nevezhetsz alacsonyrendunek, sem kémnek, sem rabszolgának. Felagund (Finrod egyik neve) gyurujére, amelyet o adott apámnak, Barahirnak észak nagy csataterén, a hazám nem érdemel ilyen nevet senki tündétol, király vagy sem.” Olyan volt a gyuru, mint két kígyó, s a szemük smaragd, s a fejük aranyvirágok alatt találkozik, amelyet az egyik kígyó emelt, a másik éppen bekapni készült. S erre Thingol megígérte, hogy nekiadja a lányát, egy szilmarilért cserébe. És o így kovácsolta ki Doriath végzetét, így keveredett bele Mandos átkába. Beren elso útja Felagundhoz vezette, aki még Barahirnak tett esküje miatt segítenie kellene Berent, ám o is letette még az istenek földjén Fëanor esküjét. Celegorm és Curufin figyelmeztette is erre, a két fiút utolérte Mandos átka, hiszen arra gondoltak, hogy megszerzik Nargothrond trónját. Felagund látta, hogy elfordultak tole és maga mondott le a trónról, fivére Orodreth javára. Elindultak, ám csakhamar elfogták oket, és Szauron elé kerültek, tömlöcbe vetették oket. És ezt Lúthien megérezte, megszökött Doriathból. Ám nem jutott messzire, hiszen Celegorm és Curufin ugyanarra vadászott, ahol épp o járt. Huan Celegorm vadászkutyája, aki még az Áldott Birodalomból jött vele, és magától Orométol kapta, o vitte Lúthient Celegorm és Curufin elé. A lány naivan örült nekik, Celegorm pedig beleszeretett. Visszatértek Nargothrondba, és fogságban tartották. De Huan, a huséges kutya megkedvelte Lúthient és tervet eszelt ki Lúthien megmentésére. Életében háromszor beszélhetett, itt beszélt eloször. Megszöktette a lányt. Beren és Felagund pedig Szauron börtönében várta a halált. És az el is jött egy nagy farkas képében. Felagund megölte a farkast, ám o is meghalt. Ekkor jött Lúthien és megmentette szerelmét Huan segítségével. A kutya sorban gyilkolta meg azokat a farkasokat, akiket Szauron küldött ellenük. Szauron rájött, hogy ez a kutya Huan, és tudta milyen sors rendeltetett Valinor ebének. Visszatértek és ott megküzdöttek Celegormmal és Curufinnal. Majd Beren titokban, egyedül folytatta küldetését. Ám Huan és Lúthien utána jött és immár együtt folytatták útjukat, és Huan itt szólt harmadszor. Megjártak minden veszély, s eljutattak a retteget völgybe, Angband kapuja elé. Ott orködött Carcharoth, a világ legnagyobb farkasa. Lúthien parancsára elaludt, így akadály nélkül be tudtak jutni Morgoth trónusa elé. Beren a Sötét Úr trónusához osont, míg Lúthien olyan dalt dalalt Morgothnak, amitol vakság kerítette hatalmába. Beren megszerezte az egyik szilmarilt, és a ko turte Beren érintését. Morgoth felébredt, a szerelmesek menekültek kifelé, ám a kapuban ott várt rájuk Carcharoth ébren. Beren hogy védje Lúthient a szilmarilt lengette kezében, és a farkas csuklóból leharapta a férfi kezét, az ékszerrel együtt. Ám a farkas gonosz volt, így belülrol égette a ko, megtébolyult. Beren elájult, Lúthien tehetetlen volt, s az orkok serege közeledett feléjük. Ám Thorondor, a koszáli sasok ura, felkapta oket és elvitte oket Doriathba. Beren lelke a halál határán bolyongott, aztán egyszer csak felébredt. Doriathban éltek, amire ekkortájt rossz ido járt. Thingol miután meghallgatta a történetet Berennek adta lánya kezét. Boldogságuk nem tarthatott sokáig, Carcharoth Doriath felé tartott. A tébolyult állat megtámadt mindenkit, aki útjába állt. Beren, Thingol és a király katonái elébe kerültek. Carcharoth a királyra támadt, de Beren eléugrott egy lándzsával. A farkas a fiút a földre terített és a mellkasába mart. Ebben a pillanatban jelent meg Huan, aki vad csata során megölte a szörnyet, de maga is belehalt, hisz sorsa az volt, hogy Középfölde legnagyobb farkasa által haljon meg. És Beren is meghalt. Lúthien belehalt a bánatba. És lelke Mandos csarnokába került, ahol énekelt a Halál istenének. Mandosban szánalom ébredt, aki sem korábban, sem az óta nem érzett szánalmat. Manwë választás elé állította a tündelányt. Vagy a többi valinori tünde között él Beren nélkül, vagy halandó lesz és visszatér Berennel Középföldére. Ez utóbbi mellett döntött. Azt mondják, Beren és Lúthien visszatértek Középföldére és a lány felkereste az apját, aki megvigasztalódott. De Melian a lány szemébol kiolvasta belole a végzetet, amely túlmutat a világ végén is, és Melian szörnyen bánatos lett. Egy gyermekük született, Dior Aranel.

Nirnaeth Arnoediad

És ezután kitört Beleriand háborúinak legborzalmasabb csatája, Nirnaeth Arnoediad, azaz a Megszámlálhatatlan Könny. Az Elso Kor 473-dik évében tört ki. Morgoth seregeit Gothmog, a balrog és Glaurung, a sárkány vezette. Az ütközet elején Morgoth felvonul Maedhros Szövetségének nyugati serege ellen, amelyet Fingon vezetett. Gwindor, aki tombolt fivére megcsonkítása és halála miatt, a tervvel mit sem törodve, Eithel Sirionnál elorenyomult, és a nyugati sereg zömével a nyomában, három nap alatt Angband kapujáig zavarta Morgoth seregeit. Ekkor, a csata negyedik napján kezdodött el az az ütközet, amit ezen a néven ismernek. Morgoth – Thangorodrim titkos kapuin keresztül – hatalmas sereget vezényelt ki, amely két napig tartó harc után visszavonulásra kényszerítette Fingont. A Haldír által vezetett csapat, a hátvéd, megtizedelodött, és a második este Fingont bekerítették az orkok. Éjszaka elkeseredett harc folyt. Fingon Turgontól kapott segítséget. Közben a Szövetség keleti serege – Maedhros vezetésével – hamis jelentések miatt késlekedni kényszerült, de végül megérkezett, és hátba támadta az orkokat. Morgoth ekkor kivezényelte balrogjait, farkasait és sárkányait. Ezek a lények Maedhros jobb szárnyát támadták meg, így a Szövetség két serege nem egyesülhetett. Az eroviszonyok ekkor kiegyensúlyozottá váltak – egészen addig, amíg Ulfang keletlakói hátba támadták a Szövetség keleti seregét. A három oldalról megtámadott Szövetség képtelen volt ellenállni a sárkányok rohamának, csak Belegost törpjei tartották ki Azaghâl vezetésével. Ekkor Morgoth serege rávetette magát a Szövetség nyugati egységére. Fingont ismét körülvették, csapatait megsemmisítették. Húrin és Hour visszavonult a Serech-mocsárba. Annak érdekében, hogy Turgon és harcosai is elhagyhassák a csatateret, az edánok visszahúzódtak Rivil mögé. A küzdelmet egyedül Húrin élte túl, de o is Gothmog fogságába esett. A Csata végkifejlete az lett, hogy Morgoth akadálytalanul bevonulhatott Beleriandba. Nyugaton, mivel megsemmisültek a hithlumi edán és nolda erok, semmi sem fékezte Morgoth jobb szárnyát, Beleriand megnyílt az ellenség elott.

Narn i Hín Húrin - Húrin gyermekeinek története

Rían, Belegund lánya, Galdor fia Hour felesége volt. Két hónappal azelott ment hozzá, hogy az elment fivérével, Húrinnal a Nirnaeth Arnoediadba. Amikor nem kapott hírt az uráról, a vadonba menekült, s megszülte fiát, Tuort, akit a szürke-tündék neveltek fel, hiszen a no meghalt nem sokkal a szülés után. Baragund lánya Morwen Húrinnak, Dór-lómin urának volt az asszonya, s a fiuk, Túrin abban az évben született, amelyben Beren megpillantotta Lúthient. Volt egy lányuk is, akit Lalaithnak neveztek. Ám amikor a kislány három éves lett a szél valami kórságot hozott magával, és Lalaith meghalt. A Nirnaeth Arnoediad után Morwen még mindig Dor-lóminban lakozott, mivel Túrin még csak nyolc éves volt. Mivel a keletlakók fenyegették az ott éloket Morwen úgy gondolta, hogy elküldi fiát Thingol királyhoz, hiszen Beren rokonságban állt Morwen apjával. Thingol neveloapja lett Túrinnak, aki szép és eros ifjúvá serdült Doriathban. Idoközben Morwennak született még egy kislánya, akinek a Nienor (Gyász) nevet adta. Egy félreértés miatt Túrin elmenekült Menegrothból. Beleg indult Túrin keresésére, Thingol parancsára. Beleg meg is találta, de addigra Túrin a zsiványok fejedelme lett, nem volt hajlandó visszatérni a tündék közé. Thingol késobb megengedte, hogy Beleg Túrin mellett legyen és vigyázzon rá, sot még kardot is adott Belegnek, a kard neve Anglachel. Anglachel egy meteoritikus vasból készült kard volt, párja Anguirel. Melian amikor megpillantotta a kardot, így szólt: „Gonoszság lakik ebben a kardban. A kovács sötét szíve még mindig benne él. Nem fogja szeretni a kezet, amelyet szolgál.” És Beleg elindult. Túrin pedig eközben foglyul ejtett egy törpöt, akit Mîmnek hívtak. Elmondta, hogy o az Amon Rûdh dombján lakik. A törp parancsszóra elvezette oket otthonába, ahol Mîm fia, Khîm holtan feküdt. Kiderült, hogy Túrin lotte le, és ezért Amon Rûdh rejtett barlangjaiba kellett maradnia. A törp összebarátkozott Túrinnal. Ám Morgoth ereje ismét megmozdult és sorra foglalta el Beleriand területeit. És az Amon Rûdh dombot hamarosan kémek vették körül. Mîmet elfogták, aki elárulta a rejtett várost és ezzel együtt Túrint is. Túrint elfogták. Mîm elbújt és nagy sokára bújt csal elo. És látta, hogy az ott heverok közül nem mindenki halott, mert volt, aki visszanézett rá, és o volt Beleg. Megpróbálta megölni a törpöt, de az elmenekült. O viszont nagy sokára meggyógyult. Rájött, hogy Túrin még él és elindult megkeresni. Útközben találkozott a már-már félig holt Gwindorral és vele folytatta tovább az útját. Sikerült az eszméletlen Túrint kimenteni, és egy bokor mögé rejtették, hogy bilincseit feltörjék. A sors pedig azon a napon erosebb volt, mert a penge megcsúszott és megvágta Túrin lábát. Akkor Túrin hirtelen magához tért, és azt hitte az orkok kínozzák tovább, nagyot kiáltva felugrott, kikapta Beleg kezébol Anglachel kardját és megölte vele Beleget. És ekkor egy villámlás megvilágította a holtestet és Túrin rájött mit tett. Gwindor csak hosszas könyörgéssel tudta rávenni Túrint, hogy jöjjön vele Nargothrondba. Mindeközben Túrin anyja, Morwen és leánya, Nienor elindult Doriathba, és ott közölték vele, hogy fia elszökött, de ok ott maradtak Thingol és Melian vendégeként. Majd nem soká két tünde érkezett Nargothrondba, Gelmir és Arminas. Ulmo üzenetét hozták, hogy nagy veszély fenyegeti Nargothrond városát. Morgoth ismét mozgásba lendült. Glaurung, a nagy sárkány, átvágott Anfauglith sivatagán és Nargothrond felé vette az irányt. Nargothrond egész serege elpusztult és Gwindor is halálos sebet kapott halála elott megkérte Túrint, hogy mentse meg szerelmét, Finduilast és figyelmeztette „Egyedül o áll közted és a végzeted között. Ha ot megcsalod, végzeted csalhatatlanul rád talál.” Túrin pedig visszavágtatott Nargothrondba, de a sárkány elobb ért oda. És a foglyok között ott volt Finduilas, és Glaurung csak akkor eresztette be Túrint, amikor a lány sikolya elhalt. Nargothrond elesett. Túrin a sárkány gúnyolódása során megtudta, hogy anyja és húga Doriathba mentek, és odasietett. Útközben rájött, hogy bárhol is volt eddig, arra mindig bajt hozott, így Doriath biztonságában hagyta családját. Így visszafordult Finduilast kiszabadítani, de elkésett Finduilas meghalt. Túrin eszméletét vesztette, és egy bizonyos Dorlas nevu ember találta rá, aki magával vitte, és meggyógyította. És Doriathba eljutott Húrin híre, hogy ott volt Nargothrond ostrománál. És Morwen ellovagolt egyedül a vadonba, hogy megkeresse a fiát. Thingol pedig utána küldte Mablungot sok kemény határorrel, ám Nienornak maradást parancsoltak. Ám Nienor beöltözött Mablung egyik emberének, és o is elment. Mikor megtalálták a not, a lány felfedte kilétét. És Glaurung mindezt látván, belefeküdt a folyóba és az mérges gozzé vált és elszakította a hölgyeket a katonáktól. Nienor tekintete egy pillanatra találkozott a sárkányéval, és az feledést bocsátott rá, hogy ne tudjon emlékezni semmire. Mablung csapata vissza akart térni Doriathba, ám egy éjszakán orkok ütöttek rajtuk. És Morwen a lányával együtt eltunt. A lány menekült és meg sem állt egészen Finduilas sírjáig. Ott összerogyott és itt talált rá Túrin, aki nem ismerete fel húgát, hiszen még nem is látta. A Níniel nevet adták neki. Ahogy elhagyták Dimrostot, egy magasról alázúduló vízesést, Nienor reszketni kezdett, mert érzete ezen a helye fog beteljesedni sorsa. És három év múlva összeházasodott a két testvér. És az év tavaszán Níniel gyermeket fogant. Nem sokkal késobb Túrin elindult, hogy megölje Glaurungot. Nienor követte ot. Níniel a vízesés mellett állt, mikor a sárkány óriásit üvöltött, hiszen Túrin belevágta a kardját. Nienor féltette férjét, így odament. Látta a sárkány és a férjét, mindketto mozdulatlanul feküdt a földön. A sárkány halála elott elmondta: „Üdv, Húrin lánya Nienor. Találkoztunk hát még egyszer a vég elott. Örvendek, hogy végre megtaláltad a fivéredet. Most már ismered: o az aki a sötétben támad orvul, megcsalja ellenségeit, hutlen a barátaihoz, nemzetségének átka! Ám a legrosszabb tettét magadban érezheted.” És így kimúlt a sárkány, és Nienor mindenre újra emlékezett. Mikor rádöbbent az igazságra, levetette magát a vízesés tetejérol. Túrin magához tért a mély ájulásból, és mikor megtudta mi történt elmenekült. Így találkozott Mablunggal, aki elmesélte, hogy mi történt a anyjával és a húgával. Túrin a vízeséshez rohant, ott a földbe állította a kardját, és a hegyébe dolt. Így ért véget Túrin Turambar története, ám Morgoth nem aludt, s Hador házával még nem végzett. Bár Húrin ott volt a szeme elott, Morwen pedig reményét vesztve vándorolt a vadonba. Húrin pedig tudott a világ eseményeirol, mert Morgoth beszámolt róluk, ám sok mindent eltorzított, és rossz fényben tüntette fel Thingolt és Meliant. Majd huszonnyolc év után Morgoth szabadon engedte Húrint. És a koszáli sasok látták távozását és figyelmeztették Turgont, Gondolin urát. Elment gyermekei halálának színhelyére és ott találkozott feleségével, Morwennal, aki még aznap napnyugtakor meghalt. Ekkor magához szólította, átkozta Turgont, és ezzel akaratlanul is de elárulta Morgoth kémjeinek Gondolin pontos helyét. Eltemette asszonyát és elindult Nargothrondba, ahol most már Mîm lakott a sok kincs felett üldögélve. És a Húrin bosszúja beteljesedett, megölte azt a törpöt, aki elárulta fiát. Nargothrond kincsei között, megkereste Nauglamírt, azt a nyakláncot, amit Finrodnak készítettek a törpök . Majd elment Doriathba, ahol Melian meggyógyította, és o elvonult, hogy befejezze életét.

Doriath bukása

Nauglamír Thingolhoz került, akit ezáltal megfertozött a szilmarilok utáni vágy. És nem bírta megállni, hogy a Beren által megszerzett szilmaril ott nyugodjon kincstára mélyén. Ám ekkor még törpök jártak Doriathba, felfegyverezve, hogy védjék magukat az út során. Thingol parancsára a doriathi kovácsmesterek átalakították a Nauglamírt, és belefoglalták a szilmarilt. Az a vágy támadt bennük, hogy birtokolják a kincset. Ám ezt eltitkolták és vállalták az átalakítást. S Thingol egyedül járt le a kovácsmuhelyekbe, hogy lássa a munkát. Egy ilyen alkalommal a törpök maguknak követelték a nyakláncot. Ám a király felszólította oket, hogy hagyják el országát, ekkor a kis törpök megölték a nagy Thingolt. És a törpök menekültek, de sokukat megölték. Majd eljött a törpök bosszúhadjárata. Melian elment vissza a valák földjére. Beren és Lúthien is hírt kapott a történtekrol. Beren a fiával Diorral (akinek már megszületett a kislánya Elwing) és sok zöld-tündével együtt az Ascar folyóhoz ment. Igen sok törpöt levágtak az elso rohamnál. A nyaklánc Berenhez került. Dior Menegrothba, Doriath városába ment feleségével, Nimlothtal, fiaikkal, Eluréddel és Elurinnel, meg lányukkal Elwinggel. Majd egy osz napon egy futár hozott Diornak egy ládikát, amiben a Nauglamír volt. Beren és Lúthien meghaltak. Ám Fëanor fiai megtámadták a várost és megölték Diort, és a feleségét. A kisfiaikat kitették az erdobe, hogy éhezzenek. Így romboltatott le Doriath. Ám Elwinget a menekülok magukkal vitték és vele volt a szilmaril is.

Húrin fivére, Hour elesett még a Megszámlálhatatlan Könnyek Csatájában, ám felesége Rían gyermeket szült, még abban az évben. O volt Tour. Tour tizenhat éves volt, amikor egy keletlakó rabszolgája lett, három év könyörtelenség után megszökött. Négy évig bolyongott, mígnem Ulmo azt a parancsot adta neki, hogy titokban menjen Nevrastba. Tour engedelmeskedett. Ott megtalálta azt a kardot, és páncélt, amit négyszáz évvel korábban Turgon viselt és Ulmo parancsára ott hagyott. Magára öltötté és Gondolinba ment. A valáktól kapott egy árnyékköpenyt és egy társat: Vorowét. A városba érve átadta Ulmo üzenetét, és figyelmeztetését. Gondolinban maradt, és feleségül vette Idrilt, Turgon lányát. Ám még itt volt Maeglin is, aki szintén szerette a lányt. A következo év tavaszán megszületett gyermekük Earendil. És békében éltek, nem sejtették, hogy Morgoth tudomást szertett Gondolinról, Húrin kiáltozásából. Ám Idril megérzet valamit, ezért egy titkos átjárót építtetett mélyen a hegy gyomrába. S Maeglin gyakran túlment a hegyeken, fémek után kutatva, s egy ilyen alkalomkor orkok ejtették foglyul. Aki az Idril után érzett bunös vágy és Tour iránti gyulölete hatására elárulta Gondolin pontos helyét.

Amikor Earendil hétéves volt, Morgoth készen állt, és Gondolinra eresztette balrogjait és orkjait és farkasat és Glaurung ivadékait. Tour meg akarta menteni Idrilt, ám Maeglin a hatalmába kerítette az asszonyt, és Earendilt, és Tour megvívott Maeglinnal a falakon, és lehajította, s Maeglint ott érte a halál, ahol egykoron apja meghalt. Idril és Tour összeszedték maradék népüket és elvezették oket az alagútba, amit Idril építtetett. Az alagút másik végén volt egy hágó, a Cirith Thoronath. Ám itt orkok és egy balrog támadt rájuk, és ekkor jött Thorondor, a sas. Glorfindel megölte a balrogot, de o is meghalt, a sasok pedig a mélybe hajították az orkokat. És végül a menekültek eljutottak a Fuzfaföldre. Sokkal késobb pedig Tour feleségével hajóra szállt és átkelt a Messzi Nyugatra. O az egyetlen, aki helyt nyert az idosebb faj tagjai között. Ragyogó Earendil volt aztán a menekültek ura, és o asszonyául vette a szép Elwinget, aki két fiút szült neki, Elrondot és Elrost. Szíve szülei után húzták, és akart beszélni a valákkal, hogy szánják meg végre Középfölde szenvedéseit. Círdan segítségével épített egy hajót, Vingilotot, a Habok Virágát. És még Earendil a vizeket járta Fëanor fiai, levelet küldet neki, amelyben a szilmarilt követelték. De Earendil felesége, Elwing nem volt hajlandó azt átadni. Így került sor arra, hogy harmadszorra tünde tündét öl. Círdan és Gil-galad hajói túlságosan késon érkeztek. Fëanor fiai közül ketten maradtak már: Maedhros és Maglor. Gil-galad megtudta, hogy Earendil fiait fogságba ejtették. Elwing pedig a szilmarillal a keblén a tengerbe vetette magát. Ulmo pedig felhozta Elwinget a habokból, s nagy fehér madárrá változtatta, aki aztán megtalálta szerelmét. Féltették fiaikat, de hiába, mert Maglor megszerette oket. Earendil ismét megfordult, és nem tért haza soha. Hajójuk végül a szilmaril erejével kikötött Valinor partjain és Earendil elindult a valák színe elé. Eloször Eonwével találkoztak, aki aztán elvezette ot az istenek elé, és ott Earendil átadta a Két Nemzetség Üzenetét. Bocsánatot kért a noldáknak és szánalmat. Akkor egy kisebb szópárbaj alakult ki az istenek között, aminek Manwë vetett véget, aki kijelentette, hogy „Earendil és Elwing meg a fiaik szabadon választhatnak, hogy melyik nemzetség sorsát akarják osztani.” Earendil és Elwing a tünde népet választotta, majd a szilmarillal együtt visszaszálltak a hajójukba és a valák az égbe emelték oket. O lett a Gil-Estel, azaz a Jóreménység Csillaga. A valák Earendil szava hallatán maguk vonultak Morgoth ellen. Beleriand háborúinak utolsó csatájában Valinor csapata, megsemmisítette Morgoth eroit, betörtek Angbandba, és kivetette Morgothot a Világból. Beleriand a hullámok alá süllyedt. Ezután képesek voltak a noldáknak megbocsátani – kivéve Galadrielnek- és azok visszatérhettek Középföldére.