Emberek
Az elso kor emberei: edánok és keletlakók
Az emberek Ilúvatar „másodszülött” gyermekei, akik a Nap elso keltekor ébredtek fel. Két fo csoportjuk a nyugati emberek (edánok) és a keleti emberek ( keletlakók ). A nyugati emberek három Házra oszlottak az Elso Korban (az Elso Beor háza, a Harmadik Haleth háza vagy a haladok és a Második Marach népe; a keletlakók két ismert törzse pedig Bóré és Ulfangé ). Ezen kívül más keletlakók létezésérol is tudunk, akik azonban valószínuleg egy területre ( Hithlumba ) költöztek és összekeveredtek Ulfang népével a Nirnaeth Arnoediad (Megszámlálhatatlan Könny csatája) után.
Az edánok és keletlakók vélhetoen a sötét erok fenyegetése elol vonultak egyre nyugatabbra, mígnem találkoztak a noldákkal, akiknek tanítványai lettek és szolgálatukba álltak. Az emberiség e része segítette a tündéket a Sötét Úr elleni harcban, noha annak sikerült rábírnia sok más emberi törzset a saját szolgálatára.
A Másodkor: Númenor és a dúnadán királyságok
Morgoth (egykor Melkor), az Elso Sötét Úr legyozése után ezért a valák létrehozták Andort (Ajándékföldet) vagy Númenort (Nyugathont) Valinor és Középfölde között; és az edánoknak adták, hogy ok is részesedjenek Halhatatlanföld fényébol, noha az utóbbira lépésüket megtiltották. Númenorban az edánok utódai (akiket a Másodkortól már dúnadán oknak, Nyugathon embereinek neveztek) sokáig háborítatlanul éltek, de a Númenorban felerosödo tündeellenesség (ami például abban is megnyilvánult, hogy Tar-Calmacil után az uralkodók adúni neveket vettek föl) végül eltávolította oket a tündéktol. Ez akkor érte el tetopontját, amikor Arany Ar-Pharazón inváziót vezetett Valinor ellen ( Szauron ösztönzésére). Ilúvatar dühében megsemmisítette a flottát és a tengerbe süllyesztette a minikontinenst. A legenda szerint Szauron (akit Númenorban tartottak fogva) ekkor vesztette el véglegesen halandó kinézetét, ezentúl többé nem ölthetett „embernek tetszo” alakot.
Númenor pusztulását csak az a maroknyi tündebarát élte túl, akiknek vezetoi Elendil és fiai, Isildur és Anárion voltak.
A Harmadkor
Elendil és fiai kikötöttek Középföldén, és uralmuk alá vonták a kontinens nagy részét, létrehozva délen a Gondori és északon az Arnori Birodalmat; sot Délfölde egy részén is ( Umbar ) terjeszkedtek. Arnort a Szauron szolgálatában álló szomszédai (az Angmari Királyság, és olyan csatlósai, mint Carn Dûm ) kitartó háborúskodással lassan megsemmisítették, földjének jó része lakatlanná vált. Az arnori dúnadánok maradéka a kószák vándornépévé satnyult. Gondor még sokáig állt, sot terjeszkedett is, ám lassan védekezésre kényszerült Középfölde szabad népeinek védelmében. A királyok családja kihalt, és alacsonyabb rendu emberek kezébe került a hatalom, amelyet aztán a rohírokkal is meg kellett osztaniuk. A harmadkor végén Szauron felemelkedésével végveszélybe került Gondor, ám az északi királyok leszármazottja, Aragorn-Elessar Telcontar a Gyuru Szövetsége segítségével legyozte Szauront és újra egyesítette a két királyságot.
Egyéb emberek
Rohírok, varágok, haradiak, dúnföldiek, a fekete númenoriak, hó-emberek, beorn-fiak, bardfiak, Brí-beliek, északi emberek (a „nem-dúnadánok”: carn-dûmiak, angmariak stb.), Ghan-Buri-Ghan népe (drúadánok) stb
