vissza

Entek (és huornok)

Az ent (onod) az osidokben a valák közremuködése által született faj, mely külsoleg a fákra hasonlít leginkább. A tündék „a fák pásztorainak” is nevezik oket. Középfölde ifjú éveiben az Eriadort beborító hatalmas erdoség „urai” voltak, a harmadkorra azonban maroknyi megmaradt csapatuk a Fangorn-erdo oreivé váltak.

Az entek még emberszabásúnak mondhatóak, noha „döbbenetesen rendhagyó” alkatúak, óriási (több ember magas, fányi) méretuek, teljesen értelmesek, fizikai erejük rendkívül nagy. Egymás közt saját nyelven (ó-ent) beszélnek; a beszéd képességét állításuk szerint a tündéktol kapták, de képesek az emberi (és egyéb) nyelveken (elsosorban a közös nyelv en, a nyugorin) is beszélni, mégpedig kiválóan (ld. A Gyuruk Ura, F Függelék: Egyéb fajokról ). Ok (az ún. huornokkal együtt) döntötték meg az áruló mágus , Szarumán hatalmát a Harmadkor végén. Az enteknek ugyanannyi fajtája van, ahány fafajta, egyesek a szilekre, mások a tölgyekre, a fenyokre, a berkenyékre stb. hasonlítanak. A Gyuruháborúban Szilszakáll, a legidosebb ent veszi pártfogásába Tuk Pippint és Borbak Trufát , amikor azok eltévednek Fangorn erdejében.

Egyes entek némává, lassúvá lesznek, mintegy hibernálódva fa-állapotba kerülnek, mások ebbol az állapotból felébredhetnek. Az ent és fa állapotok közti átmeneti állapotban lévo kvázi entek a huorn ok; az enteknél nem kevésbé veszélyesek, ha feldühítik oket.