FŐOLDAL FÓRUM INFÓ EGYÉB  
 
 
             
 

vissza

 

Quenya

A quenya egy, J. R. R. Tolkien muveiben szereplo mesterséges nyelv , mely egyike a könyvbéli tündék által beszélt nyelveknek.

A regényfolyam által elmesélt magyarázat szerint a quenya nyelvet a Valinort elért nemestündék beszélték. A Noldák és Vanyák közös eldarin nevu nyelvébol alakult ki. A közös Eldarin pedig az ún. primitív quendi nyelvbol fejlodött ki. A tündék három házából kettoben, a nolda és vanya házakban kissé eltéro, de alapjaiban megegyezo quenya tájszólásokat beszéltek (a két dialektus neve: quenya [más néven noldorin quenya majd késobb, amikor követték Fëanort Ardára, számuzöttek quenyája ], illetve vanyarin quenya [vagy quendya ]).

A nyelvet késobb a valák is használták és részben egyesítették saját nyelvükkel . A valák sok elemet beemeltek saját nyelvükbol a quenyába, ezekbol sokat azonban inkább a vanyarin dialektusban, s nem a noldorinban találunk, valószínuleg azért, mert a valák sokkal szorosabb kapcsolatban voltak a vanyákkal, mint a noldákkal.

A tündék harmadik házában, a telereknél, akik elérték Amant és megalapították ott Alqualondë-t, egy eltéro nyelvet – a(z) (Amanya) telerint – beszélték, mely azonban igen erosen hasonlít a quenyára. Eredetileg a vanyák, a noldák és a telerek is a közös eldarint beszélték. A quenya Tirionban, a telerin pedig Tol Eresseán alakult ki, még mielott Alqualondéba és Valinor partjaira költöztek volna. A telerin nyelvet néhányan a quenya dialektusának tartották. Ez az állítás nem helytálló, azonban megjegyzendo, hogy amikor a telerek végül eljutottak Valinorba, a telerin és a quenya valóban jelentosen keveredett egymással. Emellett az eredetük is közös. A két nyelv ezért nagyjából olyan közel áll egymáshoz, mint a spanyol és a portugál.

A Harmadkorra a quenya nyelv kihalt Középföldén: a legtöbb tünde sindarint beszélt, az emberek pedig legtöbben a nyugorit használták. A quenyát legfeljebb névadásnál és hivatalos írásokban használták, szertartásos nyelvvé vált, mint a latin a középkori Európában. Ezért Tolkien alkalmanként "tünde-latinnak" nevezte ezt a nyelvet.

Tolkien elképzelt világában a quenyát általában Tengwákkal írták, bár korábban a Saratit használták erre a célra. Más írásrendszert is használtak a nyelv rögzítésére: Cirth rendszert is készítettek a quenyához. A valóságban sem ritka a Tengwar, de a latin ábécé használata itt sokkal gyakoribb.

Nyelvtanát és hangtanát tekintve a quenya foleg finnugor és latin behatásokat mutat. Hangzókészlete eléggé kötött, hangzása kemény, de dallamos. Nyelvtanában érdekesen keverednek az indoeurópai és a finnugor nyelvekre jellemzo jegyek (fonévi esetek, elöljárószavak, igei személy- és tárgyragok, birtokos jelek stb). Szókincse mintegy háromezer szót ölel fel, azonban mind nyelvtanában, mind az alapveto szókészletben vannak hiányosságok. Kreativitással azonban szép szövegek alkothatók a segítségével.

A Szilmarilok harmadik fejezete szerint a tündék Cuiviénen-ben fejlesztették ki nyelvüket, mielott találkoztak volna Oromë-val:

és beszélni kezdtek és mindent elneveztek, amit megláttak. Önmagukat quendi-nek nevezték, mert csak ok tudtak beszélni; mert semmilyen olyan élolénnyel sem találkoztak, amelyik beszélt vagy énekelt volna.

Mivel eloször a csillagokat pillantották meg, az " el ", vagyis a csillag szó lett a tündék elso szava, és Oromë Eldáknak, vagyis a csillagok népé nek nevezte el oket a saját nyelvükön. Azonban idovel az Eldák változtattak nyelvükön, kedvük szerint bovítve szókincsét és eltávolítva azt a Valák beszédétol. A Valák is ezt a nyelvet vették fel, hogy a tündék jobban be tudjanak illeszkedni Valinorba.

A quenya nyelv a noldák közvetítésével került Beleriandba, ( Középföldére ), amikor a noldák saját akaratukból elhagyták Amant és királyságokat alapítottak Beleriandban. Birodalmaikban eleinte a quenya volt a beszélt nyelv, de mivel a noldáknak jobb volt a nyelvérzéke, és mivel a sinda kevésbé volt kifinomult, inkább a noldák tanultak meg a sindát a kommunikációhoz.
Elu Thingol, más néven Elwë, Doriath ura is sokat tett azért, hogy a quenya eltunjön a közéletbol. Mikor megtudta, hogy a noldák mit követtek el Alqualondëben (alqualondëi testvérmészárlás), rokonai hazájában, megtiltotta birodalma minden alattvalójának, hogy a quenyát beszéljék, illetve, hogy feleljenek quenya nyelven feltett kérdésekre. Innentol kezdve a quenya használata csak a nolda fourak szórakozása lett, és igen hamar a tudomány és a muvészet fennkölt nyelvévé vált.

A Középfölde Harmadkorában használt quenya nyelv többnyire már csak tudományos vagy ünnepi célt szolgált, mint a mi latin nyelvünk. A quenyát ünnepi nyelvnek használták, és gyakran ezen a nyelven is írtak; a Sinda az összes tünde anyanyelve volt. Ennek ellenéra a Noldák még mindig emlékeztek a quenyára és nagyra tartották, ami abból is látszik, ahogy reagáltak Frodó köszöntésére: elen síla lúmenn' omentielvo ("Csillag ragyogja be találkozásunk óráját"). Galadriel talán az egyetlen olyan jelentos tünde Középföldén A Gyuruk Ura eseményei alatt, aki már a bölcsojében is hallhatta a quenyát: mivel Valinorban született a Két Fa korában, és o volt valószínuleg a leghatalmasabb tünde, és Círdan-t leszámítva a legidosebb is akkoriban Középföldén. A Noldák (Számuzöttek) quenyája némileg eltért a Valinorban beszélt quenyától, mert a nyelv folytatta fejlodését a számuzetés után is és szabályosabb is lett, mert tudományos nyelvvé vált. A kiejtés is módosult kisebb mértékben.

Tolkien a leheto legszebb nyelv létrehozásával kísérletezett. Ez a késztetés motiválta ot Középfölde megalkotásában. Ahogy a nyelv fejlodött, beszélokre lett szükség, a nyelv beszéloinek történelmet kellett kitalálni és háborúkhoz és migrációhoz hasonló eseményeknek kellett történnie, hogy teljes legyen a mesterséges nyelv, és ezekbol a gondolatokból született meg Középfölde.

Tolkien 1915 körül kezdte megalkotni a quenya nyelvet, (a nyelv nevének helyesírása ekkor még "qenya" volt, a "quenya" szóalak az 1940-es években jelent meg eloször) amikor az exeteri egyetemen tanult. Ekkor már több, osi germán nyelvet ismert, többek között a gót nyelvet , az óészaki nyelvet és az óangol nyelvet , és hozzákezdett a finn nyelv elsajátításához a Kalevala olvasásának hatására. Ez utóbbi felfedezése, saját szavaival élve, "teljes mértékben elbódította".

Tolkien-t nagyon érdekelték a lengendák és a mondák, ezért külföldi nyelveket tanulmányozott a mondák eredeti nyelven való elolvasásához. Többek között finnül tanult, hogy el tudja olvasni a Kalevalát , a finn nemzeti eposzt.

A tolkieni történeteken kívül a quenya nyelvtanra hatással volt a finn , ami agglutináló nyelv , akárcsak a magyar; nyelvtanára hatott a latin és a görög . A fonológiája a finn nyelven alapul, és kisebb mértékben hatott rá a latin , olasz és a spanyol . A finnugor nyelveket nem ismerok számára furcsa lehet, hogy a szótagok nem kezdodhetnek, de nem is végzodhetnek mássalhangzó-torlódással (kivéve a duális datívusz vegzodést, az "-nt"-t); A finn hatás a szókincsre is kiterjed: néhány szó, mint például a tule "jön" és az anna "ad", finn eredetu. Egyes szavakban latin (e.g. aure , "hajnal"), és germán hatás érvényesül (például Arda , a világ quenya neve).

Egyes külföldi nyelvet beszélok között a legfurcsábbnak talált jellemzoje a quenyának, hogy rendkívül agglutináló, ami azt jelenti, hogy a mondatokban a grammatikai viszonyokat toldalékok ragasztásával fejezik ki.

Tolkien sosem fejezte be a kisérletezgetést kitalált nyelveivel, és jelentos változtatásokat hajtott végre a quenya nyelvtanán és szókincsén, így a nyelvbol több, nagy eltéréseket mutató változat jött létre fejlodése során: az 1930-as évek qenya nyelve, amelyik változatban az "A Secret Vice" (Titkos bun) címu esszé versei íródtak, nagy mértékben különböznek az A Gyuruk Urá ból és a A szilmarilok ból ismert változattól. A quenya nyelv mindig Tolkien érdeklodédének középpontjában állt, és a nyelv fejlodése egészen alkotójának 1973-ban bekövetkezett haláláig folytatódott, szemben a sindarin nyelvével, ami csak néhány alapveto változáson ment keresztül.

A Vinyar Tengwar és a Parma Eldalamberon címu kiadványok azért jöttek létre, hogy szerkesszék és kiadják Tolkien nyelvészeti munkáit.

Tolkien korai írásaiban (ld.: Középfölde történelme ), a nyelvet qenya nyelvnek nevezi, habár a kiejtés ugyanúgy kvenya . Számtalan nyelvtani és szókincsbeli átnézésen ment keresztül, mielott elnyerte volna azt a formát, amit A gyuruk urában láthatunk, és sokat vátozott A szilmarilok befejezéséig. A qenya kifejezést a régi qenya és az új quenya közötti különbség kifejezésére használjuk. Azonban a quenya változékony természete miatt az efféle megkülönböztetés nagyon vitatott.

A quenya nyelvet arra használják a rajongók, hogy Tolkien nyomán tünde nyelvu verseket, szövegeket, kifejezéseket és neveket találjanak ki, és gyakran neo-quenyának csúfolják, a nyelvészek pedig Quenya Vinyakarmë-nak nevezik (vö. " neologizmus "). Mivel Tolkien ötletei gyakran változtak, minden kísérlet a nyelv tényleges használatára rengeteg kérdést vet fel.

2001-ben jelent meg a mozikban A Gyuruk Ura filmtrilógia elso része. A quenya ebbol eredo megnövekedett népszerusége egy Onion cikkhez vezetett, a "Don't Come Crying to Me when You Need Someone who Speaks Elvish"-hez.(Ne nekem sírj, ha valakivel tünde nyelven akarsz beszélni)

A quenya nyelv írásrendszere a Tengwar. Fëanor fejlesztette ki még Valinorban, azonban olyan népszeru lett, hogy szinte minden nyelv Tengwar-t használt (szürketündék, emberek, még Szauron is a Gyurun), gyakorlatilag csak a törpök használtak rúnákat helyette.

A quenya nyelvu szövegeket latin betukkel írta Tolkien A gyuruk urában, hiszen az olvasók nem ismerik a Tengwar-t (csak az "E" függelék tartalmazza a tündeírást), viszont sok esetben nehéz az átírás alapján eldönteni, hogy melyik hangot hogyan kell ejteni. Ezért Tolkien a már említett "E" függelékben elmagyarázta, hogyan olvassuk a latinbetus quenyát.

A következo lista a latin betukkel írt quenya hangokat ismerteti a teljesség igényével.

Mássalhangzók:

  • C - minden esetben "k" hangot jelöl (például celeb ["ezüst"] = keleb )
  • F - "f" hang, de szó végén "v" hangot jelöl
  • G - a magyar "g" hang
  • H - a magyar "h" hangot jelöli, de a ht a német echt, acht szavak "cht" hangját jelöli.
  • L - a magyar "l" hangot jelöli, de "e" vagy "i" és egy mássalhangzó elott palatalizálódott. Az utóbbi, palatalizálódott "l"-t Tolkien "lh"-val jelölte
  • NG - az ng az "ing" szóból, de szó végén csak az ing szó n-jét ejtették. A szó eleji n-t is így ejtették szó elején. (például noldo )
  • QU - a latin "aqua" szó qu-ja
  • R - minden fonetikai helyzetben pergetett "r". HR: zöngétlen "r"
  • S - "sz" hang
  • TH - az angol thin th-ja
  • TY - "ty" hang, mint a tyúk szóban
  • V - magyar "v" hang, de szóvégi helyzetben nem így írjuk.
  • W - angol were w-je. HW: zöngétlen "w".
  • Y - magyar "j" hang. HY: zöngétlen j (például angol "hew")

Más, csak a sindarin nyelv átírásában használt digráfok :

  • CH - a pech szóban, vagy a Bach névben található hangot jelöli
  • DH - az angol that szó th hangját jelöli
  • PH - a magyar "f". a.: szóvégi "f" jelölése (például: alph ["hattyú"]) b.: ha az f-hang p-bol származik c.: egyes szavak közepén; ilyenkor hosszú "f"-et ejtünk (például ephel ["kerítés"])

Magánhangzók:

  • I - magyar, magas hangrendu "i"
  • E - magyar, zárt "e"
  • A - a magyar "á" rövid idotartamú változata
  • O - magyar "o"
  • U - magyar "u"
  • É - magyar "é"
  • Ó - magyar "ó"
  • UI - "uj"
  • OI - "oi"
  • AI - "áj", de az "á" rövid idotartamú benne (viszont nem "a")
  • IU - "ju"
  • EU - "eu", egy szótagként ejtve (tehát az "u" csupán félhang)
  • AU - "au", egy szótagként ejtve

 

A hangsúlyt a quenya nem jelöli, mert az a szó formájától függ.

  • Kétszótagos szavaknál az elso szótagra esik a hangsúly.
  • Kétszótagosnál hosszabb szavaknál az utolsó elotti szótagra esik a hansúly, ha az utolsó szótag hosszú magánhangzót, diftongust, vagy olyan magánhangzót tartalmaz, amit legalább ketto mássalhangzó követ. (Ebben az esetben az utolsó elotti szótag gyakorlatilag verstanilag hosszú szótag)
  • Ha a két szótagnál hosszabb szó utolsó elotti szótagja olyan magánhangzót tartalmaz, amit csak egy, vagy egy mássalhangzó sem követ, hátulról a harmadik szótagra esik a hangsúly.

Névelők:

A határozott névelo minden esetben i . Pl.: i alda , a fa; i eleni , a csillagok. Határozott névelot használunk alanyi utalószó és egyes névmások esetében is.. Ex.: i quena , az, aki beszél; i quenar , azok, akik beszélnek; antan i quena , egy férfi, aki beszél. A quenyának nincs határozatlan néveloje. Névelo nélkül a fonév határozatlannak tekintheto. Ex.: alda , egy fa; eleni , csillagok.

Főnevek:

A többes szám jele -i vagy -r. -i mássalhangzóra végzodo szó többes száma, illetve a szóvégi -e helyén jelzi a többes számot. Pl.: alda (fa), aldar ; elen (csillag), eleni . A kettes számot -t-vel, vagy "d" és "t" esetén -u-val jelöljük. Pl.: aldu , két fa; ciryat , két hajó. A kettes szám megszunt a Harmadkorra és már csak olyan foneveknél maradt nyoma, amelyeket mindig kettes számban használunk. Pl.: hendu , (két) szem; rancot , (két) kar. A quenyában nincsenek nyelvtani nemek.

A fonévragozásnak tíz esete van (néhány bizonytalan jelentoségu rövid változat). Négy alapeset van: Alanyeset , Tárgyeset , Birtokos eset , és eszközeset; a három határozói eset: allatívusz (amelynek a Részes eset a rövid alakja), Locativus (szintén rendelkezik rövid alakkal, de szerepe tisztázatlan), és határozóeset ; és egy melléknévi eset.

Alapesetek:

  • Az alanyeset foleg a mondat alanyának megjelölésére szolgál. A beszélt quenyában tárgyeseti szerepe is lehet (lásd lejjebb). Ezt kell használni néhány prepozíció esetén is.
  • A tárgyeset az állítmány közvetlen tárgyát jelöli meg. Nem használják a beszélt quenyában, mert beleolvadt az alanyesetbe, de az írott quenyában még különálló eset.
  • A birtokos esetet az eredet megjelölésére szolgál (például Szauron nak a Gyuruje ). Használata néha egybeesik a határozóesettel, és néha a birtokosjelzoi esettel
  • Az eszközeset a fonevet egy eszközként jelöli meg.

Határozói esetek:

  • Az allativus a fonév irányába történo mozgást fejezi ki.
  • A részes eset a mondat részeshatározóját jelöli.
  • A locativus azt fejezi ki, ha valami a fonév helyén.
  • A határozóeset a fonévtol távolodó mozgást fejezi ki.

Melléknévi eset:

  • A melléknévi eset minoséget ír le. Kifejezhet birtokot vagy birtoklást is. Ezért használata gyakran egybeesik a birtokos esettel.

A fonévnek négyféle száma van: az egyes szám, az általános többes szám, és a "partitív többes", ami azt fejezi ki, hogy a fonév egy nagy mennyiség része. Ezenkívül a kettes szám is létezik a quenyában.

Toldalékkal is fejezhetünk ki mennyiséget (-li). Ez a toldalék az eset vége elé kerül, aminek így többes számban kell lennie. Ha az eset i-vel végzodik, a toldalék megnyúlik. Pl.: aldalisse , sok fában; antallion , sok embernek (a vmije); lasselínen , sok levéllel.

Főnevek deklinációja:

A késo quenya fonév deklináció az ún. "Plotz Deklináció"-ban található. Ezt a deklinációt Tolkien küldte levélben Dick Plotz-nak 1967-ben. Ketto "klasszikus" quenya, magánhangzóra végzodo tövu fonév deklinációját mutatja meg a levél: cirya "hajó" és lassë "levél", négy számban: egyes szám, tsz. 1, tsz. 2, és kettes. A tsz. 2 alakjai az általános többesnek felelnek meg, a tsz. 2 a késo quenya partitív többes számnak felelnek meg. A deklinációnak öt fo esete van, amelyek három csoportot alkotnak. Tolkien a-val, b-vel, és c-vel jelölte ezeket. Ezekbol Tolkien csak az a)-t nevezte el: alapesetek: alapeset, tárgyeset, birtokos eset, és eszközeset; és a b)-t, a határozói eseteket: allativus, locativus, és határozóeset. Az allativusnak és a locativusnak rövid formája is van (kivéve a kettes locativust), ebbol a rövid allativus forma a késo quenya részes esetnek feleltetheto meg. A harmadik csoport, c, csak egy tagot számlál (az is csak egyes számban és tsz. 2-ben létezik), amelyik az 1960-as "Quendi and Eldar" esszében leírt melléknévi esetnek feleltetheto meg.

A lenti fonévi deklinációk a Plotz Deklináció alakjainak módosított változata, így a beszélt quenya alakjait tükrözik (Tolkien, a "klasszikus" és a beszélt quenya közti különbségrol készített saját leírásának megfeleloen; a leírás a Plotz Deklinációval együtt járt). A megadott meldo "barát", elen "csillag", és nat "dolog" deklinációi a többi tovégzodési típus feltételezett formái.

Melléknevek:

A melléknév a jelzett fonév elott álkl és számban egyeztetni kell. Ugyanúgy tesszük többes számba, mint a fonevet, de az -a vég -e-re, az -ea vég -ie-re változik.Pl.: mílie antani , néhány mohó ember; orne cánot , két sietos parancsnok.

A középfokot a la (több) szóval fejezzük ki. Pl.: Nante melce la ni . Erosebbek nálam.

A felsofokot a an(a)- (leg-) prefixummal képezzük. Pl.: Nalme anorne , Mi vagyunk a legsietosebbek.

Számnevek:

A toszámok a míne , atta , nelde , canta , lempe , enque , otso , tolto , nerte , cainen , minque , rasto …. tucsa , "száz"(144)… menca , "ezer"(1728). A quenya számrendszere a tizenkettes számrendszer. A tündék a kisebb helyiértéku számokat írták elore (pont fordítva, mint mi).Pl.: míne rasto (13)… attarasto (24), míne attarasto (25).. .míne attarasto otsotucsa (1+2*12+7*144=1033)

A sorszámneveket -ea-val képezzük (az utolsó hang kiesik, vagy a cainen esetében az -en). Pl.: lempea , ötödik; cainea , tizedik. Az ötnél kisebb számoknál a -ya gyakrabban fordul elo. Pl.: minya , elso; tatya , második; nelya , harmadik.

Néhány törtszámnév: pére , fél; ilúve , egész (de az összes is - ld. Ilúvatar).

Igék:

Két fo típusa van az igéknek a quenyában: alap (vagy elsodleges) igék, ezek az alapigei tobol származnak, mint a tirë ( tiri -) "néz" a tir- tobol, és származék (vagy A-tövu) igék, amelyek szótöve -a -ra végzodnek, és úgy alakulnak ki, hogy igeképzot teszünk egy olyan alaphoz, mint a tulta - "megidéz" esetében, a *TUL "jön" tobol, vagy nem igei tobol származik, mint kúna - "hajlít", ami eredetileg melléknév volt: "hajlott".

Ezeket a ragozásokat nem Tolkien írta, de egy lehetséges ragozást mutat számos forrásból kikövetkeztetett információk alapján. Ezek az alakok viszonylag egységesek a kutatók körében.

A quenyában a határozószóknak kétféle típusa van:

  • egyszeru határozószók
  • melléknevekbol származó határozószók

Az egyszeru határozószók semmilyen más szóból nem eredeztetheto, különálló szavak például:

"most" aqua "teljesen"

Ezeknek a szavaknak a képzésére nincs szabály.

A következo szabályok felhasználásával képezünk határozót melléknevekbol:

  • Az - a végu melléknevek esetében - képzot használunk
anda "hosszú" ? andavë "hosszan" tulca "eros" ? tulcavë "erosen" saila "bölcs" ? sailavë "bölcsen"
  • Az - ë végu melléknév - ivë képzot kap:
morë "fekete" ? morivë "feketén" nindë "vékony" ? nindivë "vékonyan" mussë "puha" ? mussivë "puhán"
  • Az - n végu melléknév nem kaphatja meg a fenti képzoket, hiszen a quenyában nem létezik nv hangcsoport, tehát a képzo az - mbë lesz:
firin "halott" ? firimbë "halálos" teren "karcsú" ? terembë "karcsún"

Az alábbi határozószó képzése rendhagyó:

mára "jó" ? vandë "jól"

A quenyában, mint az angolban is, valamilyen szinten keveredik a melléknévi, illetve a határozói igenév. A mondat szórendjétol függhet, hogy melyik igenévrol van szó (sitting people - ülo emberek [melléknévi igenév]; the people are sitting - Az emberek "ülve vannak" [határozói igenév]). Ezért ezt a két igenevet a szócikk együtt tárgyalja.

A határozói/melléknévi igenév toldaléka a quenya nyelvben a -la . Pl.: falastala ("tajtékozva") / falasta- ("tajtékzik")/

Azok a magánhangzók, amelyeknek van hosszú idotartamú párjuk, megnyúlnak a szóto végén: például: hlapúla (szállva) / hlapu ("száll")/.

Alap igék esetén nemcsak a magánhangzó nyúlik meg, hanem egy '-a' kötohang is megjelenik: sil- ? sílala ("ragyogva").

A magyarból kikopott régmúlt alak (például "kikopott vala") is jelen van a quenyában. A határozói igenév ezen alakját a -na , -ina képzokkel képezzük. Pl.: car- ? carna (csinált vala); rac- ? rácina (törött vala). A szóto magánhangzója itt is megnyúlhat. Ha a szóto "l"-re végzodik, a toldalék -na toldalékból -da -vá módosul. mel- ? melda ("szeretve vala").

A régmúlt alakot számban egyeztetjük a fonévvel (tehát az -a vég -e-re vátozik), viszont a jelen ideju határozói igenevet nem egyeztetjük (tehát a -la képzo nem lesz -le).

A passzív melléknévi igenév jelzo is lehet a mondatban, és a szenvedo szerkezetet is ezzel fejezzük ki.

A quenya nyelvben nincs igazi szenvedo szerkezet, hanem a igéhez teszünk hozzá egy ún. passzív melléknévi igenevet:

i coa ná carna "A ház megépült."

Többes számban:

i coar nar carnë "A házak megépültek"

A ige idejét megváltoztatva képezzük a múlt és a jövo ideju szenvedo szerkezetet:

i coa né carna "A ház felépült" i coa nauva carna "A ház fel fog épülni"

Néha jobb a szenvedo szerkezet helyett a quen általános névmást használni:

quen cára coa

"Valaki éppen építi a házat".

A szenvedo szerkezet az alábbi módon kapcsolódik az aktív mondatszerkezethez:

i elda tencë i parma "A tünde írta a könyvet"

A tárgy (i parma) lesz az alany és az eredeti alany (i elda) határozó lesz:

i parma né técina i eldanen "A könyv a tünde által íródott."

Mint látható, a határozót eszközhatározói esettel fejezzük ki.

Tehát a szenvedo szerkezetben két eszközhatározó is megjelenhet: Az eredeti mondat alanya és egy normális eszközhatározó:

i parma né técina i eldanen i quessenen "A könyv egy tünde által, tollal íródott"

Ha a passzív melléknévi igenevet jelzoként használjuk, akkor is lehet cselekvo a mondatban:

i parma técina i eldanen né carnë "A tünde által írt könyv piros volt." i nerinen carnë coar ataltier "Az emberek által épített házak összedoltek"

A quenya nyelvben a kívánságot kifejezo mondatok a nai szóval kezdodnek.

A magyar nyelvben is kifejezhetjük kívánságainkat hasonlóképp például a "bárcsak" szó használatával:

nai hiruvalyes "bárcsak megtalálnád"

Viszont a magyar nyelvben alárendelo mondatra is fordíthatjuk a quenya nyelvu kívánságot:

nai tiruvantes "Remélem, meglátják/Azt kívánom, hogy meglássák"

Megjegyzés: a nai szót követo ige mindig jövo ideju.

A quenya nyelvben a jövo ideju mondatokat könnyedén kívánsággá alakíthatjuk:

hiruvan i malta "Megtalálom az aranyat" ? nai hiruvan i malta "Remélem, megtalálom az aranyat" caruvantes "meg fogják tenni" ? nai caruvantes "Remélem, megteszik" elda tuluva "egy tünde fog jönni" ? nai elda tuluva "Remélem, egy tünde fog jönni"

A nai szó azt is jelenti, hogy "valószínuleg", tehát akkor használjuk, ha úgy gondoljuk, hogy valószínuleg megtörténik valami.

Létezik egy szó, ami nagyon hasonlít a nai szóhoz, de azt jelenti, "talán". Ezt s szót is használjuk jövo idovel:

cé caruvantes "talán megteszik"

Tehát a szóval azt fejezzük ki, hogy erosen kételkedünk valaminek a bekövetkeztében.

A feltételes mondatok alatt a "ha…akkor" és az "amikor…akkor" szerkezetu mondatok értendok.

A quenya nyelvben az írë azt jelenti, "amikor", tehát ezzel a szóval fejezzük ki azt a feltételes mondatot, amikor valami biztosan bekövetkezik :

írë ceninyel, nan alassë "Amikor látlak, boldog vagyok"

Amikor az esemény nem biztosan következik be, a mai (vagy ai ) szót használjuk a feltétel kifejezésére:

mai ceninyel, nán alassë "Ha látlak, boldog vagyok"

Vagyis nem biztos, hogy látni foglak.

Más mondatrészekkel kapcsolatos bizonytalanságot is kifejezhetünk, ebben az esetben nai -t vagy -t használunk a mondatrész végén:

írë ëar lumbor, liptuva nai "amikor felhos az ég, valószínuleg esni fog" tuluvan cé, mai ëal coassë "Talán eljövök, ha otthon leszel"

A quenya nyelvben legalább ketto névutó van.

Az egyik ilyen a , ami azt jelenti, "valamennyi évvel ezelott":

neldë loar yá "három évvel ezelott"

A másik a pella "túl":

Númen pella "nyugaton túl"

A fonevet ragozhatjuk is:

elenillor pella "a csillagokon túlról"

Az Ó-Quenya nyelvben több névutó létezett, de ezek beagglutinálódtak a fonévbe, és toldalékká váltak (úgy, mint a magyar benne ? -ban, -ben) például: ana ? nna .

A függo beszédet valaki mondanivalójának a továbbítására használjuk. A magyar nyelvben tárgyas összetett mondatokkal fejezzük ki (azt mondta, hogy…) Mint a magyar nyelvben, a quenya nyelvben sem hagyhatjuk el a kötoszót, viszont a quenya függo beszédben utalószó sincs (az utalószót a magyar nyelvben se jelöljük mindig).

A "hogy" kötoszónak a quenya sa felel meg:

merin sa haryalyë alassë "Azt szeretném, hogy boldog légy I wish/want (that) you are happy" istan sa ëalyë sinomë "Tudom, hogy itt vagy"

A quenya függo beszédet másmilyen összetett mondatra is fordíthatjuk. A következo példában a sa ëalyë sinomë a mondat tárgya:

ná manë sa ëalyë sinomë "Jó, hogy itt vagy"

A függo beszédben az equë szó is megjelenhet:

equë Elendil sa tulles "Elendil azt mondta, eljön

Szövegemlékek:

Namárië a leghosszabb (80 szavas) quenya nyelvu vers A gyuruk urá -ban, de a regényben számos más quenya szórványok is fellelhetoek. Ilyenek Elendil Középföldére érkezésekor kimondott szavai (Et Eärello Endorenna utúlien. Sinome maruvan ar Hildinyar tenn' Ambar-metta!), vagy azok a szavak, amelyekkel Szilszakáll Celeborn-t és Galadriel-t köszöntötte (A vanimar, vanimálion nostari). Tolkien életében kiadott quenya szövegek az Oilima Markirya ("Az utolsó bárka"), a Nieninque , és az Earendel címu szöveg, amiket az "A Secret Vice" (1982-ben újra kiadták a "The Monsters and the Critics"-ben) címu tanulmány tartalmaz. A Narqelion címu vers egy részlete Humphrey Carpenter Életrajzában jelent meg. Az Oilima Markirya 90 szavas terjedelmével a leghosszabb ismert quenya nyelvu szöveg.

A többi quenya nyelvu szöveg Tolkien halála után jelent meg:

  • Katolikus imák fordításai (szerk. Wynne, Smith, Hostetter), amelyek az 1950-es években íródtak (Vinyar Tengwar, 2002)
  • Ataremma változatai (Quenya Pater Noster) I-VI, VT 43, 4–26, TT 18 változatok
  • Aia María (Ave Maria) változatok: I–IV, VT 43, 26–36, TT 18
  • Litany of Loreto (Loretó litániája), VT 44, p. 11–20
  • Ortírielyanna (Sub tuum praesidium) VT 4, p. 5–11
  • Alcar i Ataren (Gloria Patri) VT 43, p. 36–38
  • Alcar mi tarmenel na Erun (Gloria in Excelsis Deo) VT 44, p. 31–38
  • "Oath of Cirion" (Cirion esküje), Unfinished Tales (magyarul A Gyuru keresése ), pp. 305, 317.
  • Korai qenya szórványok Fragments, szerkesztok:Wynne és Gilson, PE 14 (2003)
  • "Sí Qente Feanor and Other Elvish Writings" (Sí Qente Feanor és egyéb tünde-írások), szerk. Smith, Gilson, Wynne, and Welden, PE 15 (2004)
  • A "Koivienéni" szentencia, VT 14 (1991)
  • A "Two Trees" szentencia, VT 27 (1993).
  • Fíriel's Song (Fíriel dala), LR p. 72 és "Alboin Errol's Fragments" (Alboin Errol szórványai), LR p. 47.
  • "Ambidexters Sentence" többféle változata , készült 1968–1969 között, VT 49 (2007).