vissza

Sindarin

A sindarin (ejtsd: szindarin ) egy J.R.R. Tolkien professzor által kidolgozott mesterséges nyelv . Tolkien mitológiájában a legáltalánosabban beszélt tünde nyelv a Harmadkori Középföldén . Az Elso Korban a Beleriandban maradt sindák nyelve volt (a telerik leszármazottai, akik a tündék Nagy Vándorlása során elhagyták Középföldét). Mikor a noldák visszatértek Középföldére, átvették a sindarin nyelvet (bár továbbra is úgy tartották, hogy az eredeti anyanyelvük, a quenya sokkal szebb). A sindarin és a quenya közös torol fakad (a két nyelvben sok hasonló szó is található), valószínusíthetoen mindketto a korábbi közös telerinbol ered. Bár az Amanban beszélt telerin nem nagyon tért el a quenyától, a sindarin jelentosen eltávolodott. Sokkal változékonyabb mint az osnyelv, és számos regionális „dialektusa” volt. A Doriathban beszélt változata, a Doriathrin volt a legnemesebb közülük. A Noldák eredeti nyelve, a quenya egyfajta „tünde latinná ” vált, amelyet ünnepélyes alkalmakkor, vagy például a költészetben használtak.

A hanyatlás elott a Númenori emberek többsége is beszélte a sindarint, amelyet késobb Gondorban is ismertek (foleg a tanultak). A Gyuruk Urában Tolkien egyszeruen „the Elven-tongue” (a tündék beszéde) néven hivatkozik a sindarinra.

Tolkien eredeti elképzelése szerint azt a nyelvet, amelybol a sindarin kifejlodött a Noldák beszélték (a tündék második klánja), de késobb úgy döntött, hogy a Sindák nyelve volt. Ez az oka annak, hogy a régebbi muveiben még Noldorinnak hívták a nyelvet, mint például az Etymologiesban. Mikor a noldorinból sindarin lett, ezzel együtt átvette az (eredetileg vele kapcsolatban nem levo) Ilkorin nyelv néhány sajátosságát. A noldorin/sindarin nyelv grammatikailag és fonológiailag leginkább a walesi nyelvvel rokon, amelybol Tolkien a hangzását és nyelvtana egy részét kölcsönözte (Tolkiennek – a quenya után – a velszi volt az egyik kedvenc nyelve). A sindarinra ezenkívül valószínuleg hatással voltak a germán nyelvek, mivel Tolkien az óangol , óészaki és gót nyelvek mestere is volt. A sindarin agglutináló és izoláló jellegu nyelv, gyakoriak benne a magán- és mássalhangzóváltások, amelyek a kelta nyelvekre (foleg a bretonra ) jellemzoek. Nyelvtana a quenya nyelvhez képest kevésbé kidolgozott, szókincse jelenleg körülbelül 2500 szó. Lejegyzésére a noldák Középföldére való visszatérte elott eredetileg a Cirth rúnákat használták, késobb általában a Tengwar ábécét .

Magánhangzók:

A harmadkori sindarinban hat különbözo magánhangzó és hat kettoshangzó volt. Archaikus változatában található egy hetedik magánhangzó is (a Szilmarilokban szerepel néhány szóban). Legtöbbjük elofordulhat rövid (például a , u , œ ), hosszú (például é , ó , ý ) és különösen hosszú (például â , î vagy ô ) alakban (utóbbi foként hangsúlyos egyszótagú szavakban).

A quenyával ellentétben (ahol a hosszú é és ó különbözik a rövid e és o hangtól) a sindarinban csak hosszban van különbség.

A kettoshangzók mindig ereszkedoek, az elso magánhangzó hangsúlyos. Az itt felsoroltakon kívül minden más magánhangzó kombináció külön szótagként ejtendo, nem kettoshangzó.

Mássalhangzók:

Tolkien többféleképpen írta le a hangokat, foként a mássalhangzókat. A következo listában a legtöbb ismert változat szerepel.

A kétszer egymás után írt mássalhangzókat hosszabban kell ejteni. A hosszú „f” általában ph , és az mm -et csak az archaikus sindarinban ejtették hosszan, a harmadkorban nem.

Dialektusok:

A Sindarin sokkal változékonyabb, mint a régebbi nyelv, és többféle helyi „dialektusa” létezik. Az Elso Kor során a következo nyelvjárásokat beszélték:

A Nolda befolyás hatására – a Doriathrint kivéve – a dialektusok változtak, és sok quenya jellegzetességet átvettek, csakúgy mint olyan egyedi hangváltásokat, amelyeket a Noldák dolgoztak ki (akik szerették alakítani a nyelveket). Miután a Noldák és a Sindák szétszóródtak a késobbi beleriandi csaták során, a különbözo dialektusok eltuntek. A Balar szigeti menedékekben és a Sirion Hasadékaiban egy új nyelvjárás alakult ki, amely foként a Falathrinra hasonlított. A Másodkorban és a Harmadkorban a sindarin volt a közvetíto nyelv ( lingua franca ) a tündék és barátaik között, míg ki nem szorította a közös nyelv (a nyugori, amelynek ose – a sindarin befolyás hatására megváltozott – Adûnaic nyelv volt).

Maga a „sindarin” szó quenya eredetu, jelentése „a sindáknak”. A sindarin szó a nyelvre valószínuleg az „Edhellen” volt („tünde [beszéd]”).