vissza

Tündék

A tündék a világ körein belül halhatatlanok és sosem betegszenek meg. Hasonlítanak az emberekre, azzal a különbséggel, hogy a tündék mindannyian gyönyöruek. Sokkal jobbak az érzékszerveik és tisztább a tudatuk, mint az emberé, betegségek nem támadhatják meg oket és olyan sebekbol is képesek felgyógyulni, amelyek emberre nézve bízvást halálosak lennének. Középföldén a tündék különbözo nemzetségei élnek, és ezek néhány tulajdonságban különböznek egymástól mind fizikailag, mind életfilozófiailag.

Az erdei tündék (laiquendek) például a legjátékosabbak és legvidámabbak a tündék nemzetségei közül, és mivel ok voltak azok, akik soha nem látták Valinort (a Valák földjét), nem vágyakoztak a Tenger után mindaddig, amíg a tenger hívó szavát nem érezték. (például Tolkien történeteiben az erdotünde herceg Legolas nem tudott ellenállni a tengernek, ezért az elbeszélések szerint Glóin fia Gimlivel , a tündebaráttal együtt elhajózott Valinorba).

A nemestündék (noldák) eroteljes felépítésuek, többnyire fekete hajúak és neves kovácsok, fémmívesek kerültek ki közülük. Ok voltak azok, akik sürgették a visszatérést Beleriandba , és akik a legnagyobb számban tértek vissza oda. A Harmadkor végére már csak kevés nemestünde maradt Középföldén. Foként Tirion városában éltek.

A vanyák (széptündék) – méltón nevükhöz – kecsesek, szoke hajúak, kék szemuek voltak. Legtöbbjük a valák árnyékában élte le életét, foként Valimarban.

A tündék Harmadik Házáról, a telerek rol nem sokat tudni, mindössze annyit, hogy ok érkeztek utolsóként Valinorba . Városuk Alqualondë.

A féltündék ember és tünde házasságából születtek, de ez igen ritka volt. Eärendil és Elwing fiai, Elrond és Elros választhattak a halhatatlanság és a halandó lét (amit a tündék az emberek ajándékának tartottak) között. Elrond az elobbit, Elros az utóbbit választotta (igaz, jóval tovább élt, mint bármelyik más halandó), és Tar-Minyatur néven a legnyugatibb emberi birodalom, Númenor ura lett.