Hát nem is tudom hol kezdjem ezt az egész Trabant históriát. Talán a legelején, az a legegyszerűbb.
Valamikor 2000 körül a bátyám megkapta a család első Trabantját, ami 1-1.5 évig csak az övé volt, majd miután porrá égett a családi Wartburg, a Trabi lett a család elsőszámú verdája, míg meg nem vették a szüleim a mostani autójukat. A Trabant az új jövevény érkezésével feledésbe merült, munkás autó lett.’04 nyarán megszereztem a jogosítványomat és elkeztem használni a Trabit. Két évig szinte csak a benzinre költöttem, meg persze ami elromlott ki lett cserélve. Aztán fel regisztráltam arra a bizonyos tuning portálra és elindult a lavina…. Először sport tükör, kis matrica, kis kipufogó vég, aztán jöttek az átalakítások.’08 tavaszán úgy éreztem, ez kevés, ennél több kell! Hát belevágtam és megcsináltam életem első „komoly” tuning autóját.


Sajnos mivel ez az autó egy kétütemű Trabant volt, bedőltem a híreszteléseknek, miszerint a kétütemű autókat kivonják a forgalomból. Hát gondoltam, kéne venni másik autót. Persze nem is volt kérdés, Trabant!! Meg is találtam az „áldozatomat” egy Trabant 1.1 Limuzint, 1990 októberi gyártású. Kőkemény 41 lóerővel bír a 4hengeres VW liszensz motor. Még nagyon kölyökcipőben járunk, kapott 1 PoWerFul sportdobot, bicskakulcsos központi zárat, küszöb spoilereket.


A jövőről pedig annyit mondanék, hogy „NO ÉN ATT NEMTOM” „A BITTOS”:) Tervek vannak, hogy mi fog megvalósulni azt nem tudom, remélem minél több. Köszi, h végig olvastátok eme írást, PÍSZ minden autóstársamnak és vigyázzatok az utakon!!!!

Poci