Odaügettünk ismét a Fekete Várhoz, a sárkány tanyájához. Fent Rock-zene szólt! Itt buli van. Zlatko ismét vállalta a faltörõ kos szerepét, sikeresen, lévén elég kemény a feje. Még Tomcsy is szerzett egy miniatûr kardot, a gazdám viszont rémisztõ volt felszerelve mindenféle támadó fegyverrel. Az elõcsarnokban néhány õr szalonnázott, boros kólával. Kinyírtuk õket, megittuk a boros kólát, majd felrohantunk az emeletre. Itt egy dizsi volt berendezve! Villódzó fények, jó zene, kellemes pálinkaszag. A sárkány is a parketten ropta a vasorrú banyával, a Sötét Lovag pedig a keverõpult elõtt ült, és szolgáltatta a mancs alávalót. Megjelentünkkor halálos csend lett, mert a lovag leverte a lemezt. És a sok iszonyat mind ránk rohant!

Tomcsy szemen dobott egy trollt mini-kardjával. Megdöglött a troll. Von Náfrády egy buzogánnyal és egy M60-assal kaszálta a szörnyeket. Azok lassan fogytak. Elém 3 törpe ugrott, ami megmaradt a 7-bõl. Egy kardcsapással lefejeztem õket. Igyekeztem fedezékbe menni. Mert a gróf marhára nem tudott célozni. Be akartam bújni a lemezjátszó mögé, de ott már a Sötét lovag volt!
Vagy 2 méter magas volt, széles, sötét képe, páncélja, agya és lelke volt. Az igazi neve Erik volt, amúgy viking. Lerúgott a terem közepére, majd berohant a mögötte álló ajtón. Itt tûnt el a sárkány, a vasorrú, és egy kék, fél méteres békaféle is.
A gazdám végzett az összes rémmel, és a terem tele volt vérzõ, megcsonkított, bûzlõ hullákkal. Az emberfélék se voltak valami gusztusosak.

Benyitottunk az ajtón, és a látványtól elhûltünk. Egy hatalmas terem, tele lufival, konfettivel, és egy hatalmas felirat:
Rémek szövetsége

Egy kör alakú asztal körül 4 szék állt. Szemben ült a sárkány, jobbra a boszorkány, háttal nekünk a Erik, a Sötét Lovag, balra meg a fura lény.
A Ráncosszájú Pömpörke - suttogta elhûlve Tomcsy báró - a legrémesebb rém a világon!!!
Nem baj, majd ezt is kicsináljuk!
Nincs meghívójuk, uraim! - zengte a sárkány.
És a 4 szörny felállt...