És gigászi küzdelem vette kezdetét. A gazdámé volt a sárkány, Zlatkóé a banya, enyém a Lovag, Tomcsyé a Pömpörke. Rettenetes volt. Ám a Lovag az elsõ másodpercben levágta a fejemet, ezért szerencsére nem is kellett átélnem. Így folyt le:
- Ne, Jajjjjjjj!!!!
Fröccccsss!!!

Itt veszi kezdetét Náfrády gróf naplója, csak két héttel késõbb, mert addigra tanulta meg felismerni a mondat végén a pontot...

A sárkánynak visszanõttek a fejei, irtóztató volt... (mi ez, pláne háromszor!) Már vagy húszszor levágtam a fejét, amikor eszembe jutott ***** ******** ***** **** **** jó ötlet. Letömtem a torkán egy köteg gránátot, és ez mûködött. Szétfröccsentek mindenhová az undorító belsõ részei. A Lovag már könnyû is volt. Megfogtam és **** ****** **** ******* (kiskorúak számára sokkoló, erõszakos, véres jelenet)
Szétnéztem, a többiek hol tartanak. ( emmi mámegint?!). Tomcsy és a Pömpörke iszonytató párbaja folyt. A Ráncosszájú rettenetes Arisztotelész és Hitler idézetekell támadott, amik lehengerlõ erejûek voltak. ( Hangos flörtyenés! - Zlatkó ráült a banyára, és annak mindenfelé szétrottyantak a savas kémhatású belsõ részei). De Tomcsy visszavág! Az iszonytató erejû Luther Márton 65. pontja végzetes volt!
Kifingattuk a dögöket!
Bementünk egy kis kamrába, ami innen nyílt...