ALKALMAZÁSI RÉTEG
Az alkalmazási réteg
alatt található egyéb rétegek a megbízható szállítási szolgálatot biztosítják,
de a felhasználó számára nem végeznek tényleges munkát, ellentétben az
alkalmazás réteggel: levelezés, multimédia, letöltések stb.
Feladata: interfészt biztosít a többi réteg felé,
valamint felhasználói felületet.
A programok elvileg a hálózati (pl. IP) címük segítségével is
hivatkozhatnának a hosztokra, levelesládákra és más erőforrásokra, de ezeket a
címeket az emberek nemigen tudják megjegyezni. Ezért ASCI-neveket vezettek be, hogy különválasszák a gépek
neveit a gépek címeitől. A hálózat persze továbbra is csak a numerikus címeket érti meg, tehát
valamilyen mechanizmusra van szükség, ami átalakítja az ASCI-karakterláncokat hálózati címekké, ezt a DNS
protokoll végzi el.
Név: www.cicamica.futrinkautca.hu
Gépnév. Alhálózat neve. Másodlagos körzet. Országkód
(host neve.) (tartomány.) ( al
domain.) (elsődleges domain)
Az ország körzeteket az ISO 3166 szabvány tartalmazza.
Elsődleges körzetek:
-Általános (com, edu, org)
-Ország körzetek (hu, nl)
DNS (Domain Name
System vagy Server):
1- egy gépnév megfeleltetése (erőforrás-bejegyzés (resource record)) IP
címnek (címkersési-zóna),
általában ezt használják 53 -as UDP
porton
2- egy IP cím megfeleltetése névnek (névkeresési zóna)
3- körzetalapú (domain
= körzet) hierarchikus névkiosztáson alapuló osztott adatbázis
A névkomponensek maximum 63 karakter hosszúak lehetnek, és az egész útvonalnév
nem haladhatja meg a 255 karaktert.
- Működése:
1. a felhasználói program a keresett névvel (ez a paraméter) lehívja a
címfeloldási eljárást,
2. a címfeloldó elküld egy UDP csomagot a helyi DNS szervernek,
3. a szerver megkeresi a névhez tartozó IP címet,
4. és visszaküldi azt a címfeloldónak, amely továbbítja a felhasználónak
5. az IP cím birtokában a felhasználói gép kiépítheti a TCP kapcsolatot
- ha a helyi DNS szerveren nincs meg a keresett IP cím, akkor a DNS
szerver a ".hu" domainhoz küldi a kérést.
-Elsődleges DNS szerver: primery
-Másodlagos DNS szerver: secondary
-Zónát nem tartalmazó szerver (átjátszó): cacheonly
A címkeresési zóna
csak a primery szerveren állítható be, a másik lemásolja.
Az erőforrás-bejegyzés (resource record) egy adatötösből áll. Annak
ellenére, hogy az erőforrás-bejegyzéseket a hatékonyság miatt binárisan tárolják,
a legtöbb ismertetőben az erőforrás-bejegyzések ASCI-formában szerepelnek,
bejegyzésenként egy sorban. Az általunk használt formátum a következő:
Körzetnév Élettartam Osztály Típus Érték
TÍPUS |
JELENTÉS |
ÉRTÉK |
SOA |
Lista kezdete |
Ehhez a zónához
tartozó paraméterek |
A |
Egy hoszt IP-címe |
32 bites egész
(címkeresés) |
MX |
Levél csere |
Prioritás, a
levelező szerver neve |
NS |
Névszerverek |
Egy ehhez a körzethez
tartozó szerver neve |
CNAME |
Kanonikus név |
Körzetnév |
PTR |
Egy hoszt neve |
Tartománynév egy
IP-címhez (névkeresés) |
HINFO |
Hoszt leírás |
Hoszt információk
ASCI-formában |
TXT |
Szöveg |
Tetszőleges
ASCII-szöveg |
A Körzetnév jelenti azt a körzetet, amelyhez a rekord tartozik.
Normális esetben minden körzethez sok bejegyzés tartozik, és az adatbázis
minden másolata több, körzettel kapcsolatos információt hordoz. Ez a mező az
elsődleges kulcs a kereséshez. A bejegyzések sorrendje nem érdekes az adatbázisban.
Az Élettartam mezőjelzést ad arról, hogy a bejegyzés mennyire stabil.
A nagyon stabil információkhoz magas értékek tartoznak, mint a 86 400 (1 nap másodpercekben).
Azokhoz az információkhoz, amelyek erősen ingatagok, kis értékek tartoznak,
mint a 60 (1 perc
Az Osztály. Az Internethez tartozó információknál ez mindig IN. A nem
internetes információkhoz más kódokat lehet rendelni, de a gyakorlatban ilyet
ritkán lehet látni.
A Típus mező a bejegyzés értékének típusára vonatkozik.
Az Érték mező:
ez a mező tartalmazhat egy számot, egy körzetnevet vagy egy ASCII-karakterláncot.
A szemantika a bejegyzés típusától
függ.
A Típus mező bejegyzései:
Az SOA bejegyzés megadja az
elsődleges információforrás nevét a zónához tartozó névszerverről, az
adminisztrátor e-levél címét, egy egyedi sorozatszámot, valamint különböző jelzőket
és időzítőket.
Az A bejegyzés, a legfontosabb bejegyzés (cím) típus.
Egy 32 bites IP-címet tartalmaz valamely hoszthoz. Minden internethosztnak
legalább egy IP-címmel kell rendelkeznie, hogy más gépek kommunikálhassanak
vele. Egyes hosztok kettő vagy több hálózati csatlakozással is rendelkeznek,
ebben az esetben minden hálózati csatlakozáshoz pontosan egy „ típusú rekord”
tartozik (és ily módon minden IP-címhez is).
A DNS-t úgy is be lehet állítani, hogy körben menjen végig ezeken a
rekordokon, és az elsőt adja vissza az első kérésre, a másodikat a második kérésre
és így tovább.
Az MX bejegyzés, a második
legfontosabb bejegyzéstípus. Ez tartalmazza annak a hosztnak a nevét, amely kész
a körzethez tartozó levelek fogadására. Azért használják, mert nincs minden gép
felkészülve e-levél fogadására. Ha valaki e-levelet szeretne küldeni, például a
bill@microsoft.com címre, akkor a küldő hosztnak találnia kell egy levelezőszervert
a microsoft.com körzetben, amelyik hajlandó fogadni az e-levelet. Az MX bejegyzés
erről tud információt adni.
Az NS bejegyzések névszervereket
adnak meg. Például rendszerint minden DNS-adatbázis tartalmaz egy bejegyzést
minden elsődleges körzethez. Többek között ez teszi lehetővé, hogy a névfa távoli
részeibe is lehessen e-levelet küldeni
A CNAME bejegyzések segítségével
álneveket lehet létrehozni. Például, ha valaki, aki ismeri az internetes névkonvenciókat,
egy levelet szeretne küldeni valakinek, akinek a login neve paul az M.I.T.
Informatika tanszékén, akkor úgy gondolhatja, hogy a paul@cs.mit.edu cím valószínűleg
megfelelő. Valójában azonban ez a cím nem jó, mert az M.I.T. Informatika tanszékének
körzete lcs.mit.edu. Az M.I.T. azonban, azok részére, akik ezt nem tudják, segítségképpen
létrehozhat egy CNAME bejegyzést, ami átirányítja az embereket és programokat a
helyes útra. Ezt megteszi, pl. a következő bejegyzés: cs.mit.edu 86400 IN
CNAME lcs.mit.edu
A CNAME-hez hasonlóan a PTR
(pointer record) is egy másik névre mutat. A CNAME-e\ ellentétben azonban,
ami tulajdonképpen csak egy makró, a PTR egy valódi DNS-adattípus. A
gyakorlatban majdnem mindig arra használják, hogy egy nevet megfeleltessenek
egy IP-címnek, hogy lehetővé váljon az IP-címek szerinti keresés, ahol a
keresett gép neve az eredmény. Ezt hívják fordított keresésnek (reverse lookup). Az álnév
létrehozása lehetővé teszi, hogy anélkül cseréljük le Világháló (World Wide
Web) szerverét, hogy érvénytelenné válna a cím, amit az emberek az eléréshez
használnak.
A HINFO bejegyzések lehetővé
teszik bárki számára annak megállapítását, hogy a kérdéses körzet milyen gépet és
operációs rendszert használ.
Végül a TXT bejegyzések arra
szolgálnak, hogy a körzetek tetszés szerinti módon is azonosíthassák magukat. Ez utóbbi két bejegyzés a
felhasználók kényelmét szolgálja. Nem is kötelező jellegűek, azaz a programok nem számíthatnak rá,
hogy megkapják őket (és ha mégis megkapják, valószínűleg nem tudnak mit kezdeni
velük).
Az egyetlen szerver
miatt adódó problémák elkerülése végett a DNS-névtér egymást nem fedő zónákra
(zones) van osztva.
(TLD) A legutolsó (legnagyobb) tartomány: legfelső szintű
tartománynév – Top Level Domain
Gyakori
TLD-k:
országnevek
(ccTLD –
Country Cod Top Level Domain): hu , de , en , it , at , ru stb.
nemzetközi (gTLD – Generic Top Level Domain):
com : kereskedelemi (commercial)
edu : oktatási intézmények
gov : kormány (USA)
org : szervezetek
net : infrastrukturális (hálózat –network)
gTLD, mint második szintű domén: pl. google.co.hu
gazdagépnév + összes tartománynév: teljes minősített
tartománynév – FQDN (Fully Qualified Domain Name)
- Névszerver:
- 13 db gyökér DNS szerver van a világon + az ország szerverek, kb. 200
db.
- minden internet szolgáltatónak van 2 db (primary és secondary) DNS
szervere, a két DNS szerver között átvitel (transfer) van, ezek a
névfeloldásban segítenek
- vannak legfelső szintű domain -ek, ezeknek vannak tetszőleges számú
aldomain -jaik, és ezeknek is vannak további aldomain -jaik, és így tovább, ez
egy fastruktúra.
Statikus DNS szerver:
kézi beállítású
Dinamikus DNS szerver: szoftveres beállítású
Ha a keresett körzet
a névszerver hatáskörébe tartozik, akkor az visszaküldi a hiteles erőforrás-bejegyzéseket.
A hiteles bejegyzés (authoritative
record) azt jelenti, hogy a bejegyzés attól a szervtől származik, amelyik
azt a bejegyzést kezeli, tehát mindig helyes.
Ha azonban egy távoli
körzetről van szó, amelyről nincsen információ a helyi adatok közt, akkor a névszerver
elküld egy lekérdező üzenetet a szóban forgó körzetet tartalmazó elsődleges körzetnek.
Az eljárást rekurzív lekérdezésnek
(recursive query) nevezik, mert minden szerver, amely nem
rendelkezik a keresett információval, tovább keresi azt máshol, majd beszámol
az eredményről.
A DNS ugyan elengedhetetlenül fontos az Internet helyes működéséhez, de valójában nem tesz mást, mint hogy leképezi a gépek szimbolikus neveit IP-címekre. Nem segít megtalálni embereket, erőforrásokat, szolgáltatásokat, sem általában vett objektumokat. Ezek felkutatására egy másik könyvtárszolgáltatást vezettek be, melyet LDAP-nak (Lightweight Directory Access Protocol - könnyű könyvtárelérési protokoll) neveznek.
A protokoll az
információkat egy fába rendezi, és lehetővé teszi a különböző komponensek
szerinti kereséseket. Tekinthetjük úgy is, mint egy „arany oldalak"
telefonkönyvet.
DHCP (Dynamic Host
Configuration Protocol – Dinamikus Hoszt-konfigurációs Protokoll):
Ideiglenes IP címkérés (0.0.0.0-val)
- DHCP szerver meghatározott IP tartományból IP címeket, és egyéb
adatokat szolgáltat a DHCP kliensnek (egyéb adat: pl.: átjáró cím)
- a DHCP szerver szórt üzenetekkel érhető
el, a gateway nem engedi át a szórt üzenetet.
-DISCOVER: kérés
-OFFER: ajánlat
-REQEST: elfogadás (kérés)
-ACK:
nyugtázás
- Működés:
- Discover (kérelem): a DHCP kliens szórt üzenetként IP címet kér a DHCP
szerverektől
- Offer (ajánlat): a DHCP szerver ajánlatként küld egy IP címet és egyéb
járulékos adatokat a kliensnek
- Request (kérés): a kliens a legelső Offer -re küld egy kérést, bérlési
igényt, egy adatszórással szétküldött Request üzenetben
- ACK (nyugta): az érintett DHCP szerver az adott IP címet hozzárendeli
a klienshez, és erről nyugtát küld
- Bérleti jog:
- a DHCP kliens a bérleti idő alatt mindig ugyanazt az IP címet kapja
- az IP címet a MAC cím alapján kapja a kliens
- a bérleti jog megszakítását
a kliens kérheti a szervertől (ip
config/ release)
- új IP cím
kérése (ip config/ renew)
A kliens a legelső
ajánlatot fogadja el, ez főleg vezeték-nélküli hálózatoknál problémát okozhat,
mert nem biztos, hogy a mi routerünk küldte.
TCP/IP
segédprogramok:
-IPCONFIG: Megmutatja az állomás összes TCP/IP beállítását, és
kapcsolatba léphetünk a DHCP kiszolgálóval, hogy megújítsuk IP cím bérlését.
Parancssori elérése: C:\WINDOWS.000>ipconfig
A válaszok pl. a következők lehetnek: - alapértelmezett átjáró
- DNS cím
-
DNS tartomány név
-PING (visszhangkérés)
Pingelés (visszhangkérés):
protokollja az ICMP
Saját IP címmel a
hálókártyáig, pingelhető a vezeték, driverek, az átjáró külső és belső lába.
Pingelhető: IP-vel, a hoszt nevével, vagy az elérési címével.
Parancssori elérése: C:\WINDOWS.000>ping
Echo Reply = hívás
Echo Request = válasz
A
hálózatiproblémák feltárásához nyújt segítséget az echo request és echo
reply üzenet. Minden gép, amely kap egy echo request üzenetet, egy echo
reply üzenetben megválaszolja. Ezzel tesztelhető a hálózati alrendszer.
A
legtöbb operációs rendszer a ping
programmal teszi ezt a mechanizmust közvetlenül elérhetővé a felhasználók
számára.
NetBIOS: az RPC
megvalósítása
A szükséges információt a hívótól a hívott felé a paraméterekben,
visszafelé pedig az eljárás eredményében lehet átvinni, a programozó elől
azonban minden üzenetváltás rejtve marad. Ezt a módszert RPC-nek (Remote
Procedure Call - távoli eljáráshívás) nevezték el és sok hálózati alkalmazás
alapjául szolgált már.
A NetBIOS a Network Basic Input/Output System kifejezésből készült betűszó. A NetBIOS API lehetővé teszi az egyes számítógépek számára a helyi hálózaton keresztül történő kommunikációt. Általában TCP/IP protokollra épülve működik (NetBIOS TCP/IP fölött), és a hálózat minden számítógépének kioszt egy NetBIOS nevet és egy IP címet is. Régebbi operációs rendszerek a NetBIOS-t a NetBEUI fölött alkalmazzák. A NetBIOS az OSI modell-beli viszony (session) réteggel kapcsolatos szolgáltatásokat nyújt.
- IBM fejlesztés, csak a Microsoft használja
- Microsoft -os hosztok között ez biztosítja a névfeloldást
- maximum 16 karakter lehet a név, de ebből 1 foglalt, így 15 karakter
használható, a névben szóköz nem lehet.
- szórt üzenettel kommunikál
- NetBIOS által használt portok: 135,
137, 139
A NETBIOS neveket a WINS felelteti meg
TCP/IP címeknek.
- WINS: segédprogram
- NetBIOS név és IP cím egyeztetése
- ez egy adatbázis a WINS kiszolgálón, mely tartalmazza a gép- és az IP
címeket
- WINS szolgáltatásai:
- NetBIOS címek feloldása IP címekké
- azonos gépnév adásának megakadályozása
- nem csak szórt üzenettel kommunikál, így IP útválasztón keresztül is
tud működni
- az üzenetszórás csökkenése miatt javul a hálózat teljesítménye
- a WINS egy kliens
- szerver alapú alkalmazás, a WINS kiszolgálónak statikus IP címmel
kell rendelkeznie, melyet minden kliensnek rögzítenie kell a TCP/IP beállításai
között.
- WINS névbejegyzés:
- a WINS ügyfél első bekapcsoláskor megkísérli a névbejegyzést a WINS
szerveren
- az ügyfél küld egy névbejegyzési kérelmet UDP csomag formájában a
szervernek
- a szerver ellenőrzi, hogy az adott NetBIOS név valóban a hálózaton van
- ha a bejegyzés sikeres volt, akkor a szerver küld egy nyugtázó
üzenetet
- sikertelen névbejegyzés esetén a WINS szerver elutasító üzenetet küld
az ügyfélnek
- ha a WINS ügyfél befejezi a működését, akkor elengedési üzenetet küld
a szervernek
- WINS névfeloldás:
- a WINS ügyfél a NetBIOS név alapján jut hozzá az IP címhez
- hibrid csomóponti névfeloldási módszer:
- ellenőrzi, hogy a névkérelem nem saját
magára mutat -e
- egyezést keres saját névfeloldási
gyorstárában
- közvetlen névkérelmet küld a WINS
szervernek, ha az megtalálta a megfelelő IP címet, akkor visszaküldi az
eredményt
- ha a WINS szerver nem találja a
keresett nevet, akkor a kérelmet szétküldi a hálózaton
- ha továbbra sincs eredmény, akkor az
ügyfél utánanéz az IP címnek a saját IMHOSTS állományában
- végül, ha még mindig nincs eredmény,
akkor megnézi a helyi HOSTS fájlt, illetve megkérdezi a gépnevet a DNS
szervertől, ha ez be van állítva.
SNMP (Simple Network
Management Protocol) Egyszerű Hálózat-felügyeleti Protokoll:
Feladata:
- hálózati felügyelet, illetve felügyeleti adatok cseréje hálózati
eszközök között
- a rendszerfelügyelők számára lehetőséget biztosít a hálózat teljesítményének a
szabályozására, hibák felderítésére, javítására.
Az SNMP, szerver - kliens alapú:
szerveren fut maga a program, a hosztokon pedig az ügyfélprogram.
Verziói: SNMPv1, SNMPv2, SNMPv3
Működése: ha a hálózaton bármilyen esemény következik
be, akkor a kliens szoftverjelentést küld a felügyelő szoftvernek az eseményről.
- menedzselhető = konfigurálható, beállítható
- az SNMP eszközök nagyon drágák
- SNMP részei:
- Felügyelt eszközök:
- olyan hálózati csomópontok, melyek SNMP ügynököt futtatnak, és a
felügyelt hálózatban vannak,
- ezek gyűjtik a felügyeleti adatokat, és küldik a felügyeleti SNMP
rendszernek
- ilyen eszközök lehetnek: routerek, nyomtatók, elosztók, hosztok, útválasztók,
hidak, kapcsolók.
- Ügynökök:
- a felügyelt eszközökön működő hálózatfelügyeleti programok
- Hálózat-felügyeleti rendszerek: futtatják az alkalmazásokat, melyek az eszközöket figyelik. Ilyen, pl.
a NMS (Network Management System).
NMS (Network Management System - Hálózat Felügyeleti Rendszer)
Kétnyelvű protokoll
(SNMPv1; SNMPv2)
- ez futtatja azokat az alkalmazásokat, mely a felügyelt eszközöket
figyelik
- felügyelt hálózatokban legalább 1 NMS -re szükség van.
- Felügyeleti adatbázisok (MIB):
- minden ügynökhöz tartoznak tulajdonságok, melyek egy adatbázisban
(MIB) tárolódnak.
- a felügyeleti adatbázisok hierarchikusan elrendezett adatgyűjtemények.
- adatbázis összetevői: felügyelt objektumok, objektumazonosítók.
- SNMP biztonsága:
- az SNMP nem rendelkezik hitelesítési lehetőségekkel, így elég
sebezhető, emiatt kizárólag
LAN -okon használják.
A Levelezés protokolljai:
A modern e-levél
rendszerekben a boríték (envelope) és a tartalom külön van választva. A boríték
magába foglalja az üzenetet. Tartalmazza az üzenet továbbításához szükséges
információkat, mint a címet, a prioritást és biztonsági szintet, amelyek mindegyike
az üzenettől teljesen elkülönül. Az üzenettovábbító ügynökök, a postához hasonlóan,
a borítékot használják az útvonal meghatározására.
A borítékon belüli üzenet
két részből áll: a fejrészből (Header) és a szövegrészből vagy törzsből (body).
A fejrész, vezérlési információkat tartalmaz a felhasználói ügynökök részére. A
szövegrész teljesen az emberi címzettnek szól.
E-levél küldése
Egy e-levél elküldéséhez a felhasználónak meg kell adnia magát az üzenetet,
a címzettet, és esetleg még egyéb paramétereket. Az üzenet elkészíthető egy külön
kis szerkesztővel vagy szövegszerkesztő alkalmazással, esetleg egy erre kialakított,
a felhasználói ügynökkel egybeépített szerkesztővel. A címzett címének olyan
alakúnak kell lennie, hogy azt a felhasználói ügynök kezelni tudja. Sok
felhasználói ügynök a felhasználó® dns-cím formában várja a címeket, azonban más
címzési formák is léteznek
Minden sorban több mező van, amelyek a megfelelő levél borítékjából vagy
a fejrészéből származnak. Az egyszerűbb e-levél rendszerekben a programba beépített
mezők jelennek meg. A kifinomultabb rendszerekben a felhasználó beállíthatja,
hogy mely mezők jelenjenek meg, egy felhasználói profil (user profilé) megadásával,
ami egy, a megjelenítési formát tartalmazó fájl
SMTP (Simple Mail Transfer Protocol):
- TCP/IP üzenetátvitelét kiszolgáló protokoll (levél küldése)
- szerver - kliens alapon
működik: SMTP ügyfél a levelet küldi, míg az SMTP kiszolgáló a levelet fogadja
- Működés:
- a forrásgép TCP kapcsolatot teremt a célgép 25 -ös portjával.
- ezt a portot egy démon figyeli, mely ismeri az SMTP nyelvét.
- a küldő kliens vár, míg a szerver vissza nem jelez
- a szerver küld egy sornyi szöveget, melyben azonosítja magát, és
megadja az engedélyt a levél küldésének, vagy elutasítja
- ha a levél küldhető, akkor a kliens megadja, hogy kitől és kinek megy
a levél
- ha a címzett létezik, akkor, a szerver nyugtáz és fogadja a
kapcsolatokat, és kimásolja a megfelelő postafiókokba az üzeneteket
- verziói: v1, v2
Az SMTP szervert úgy
kell beállítani, hogy csak hitelesített leveleket fogadjon.
Az SMTP parancssori
elérése 1-es verzió: HELO, 2-es verzió: EHLO.
POP3 (Post Office Protocol v3,
postahivatal protokoll):
- ez a protokoll lehetővé teszi, hogy a felhasználó ügyfél kapcsolatba
lépjen a szerver ügynökével, és átmásolhassa a leveleket a szolgáltató
szerveréről a saját gépére
TCP-t használ a 110-es porton.
- Működése:
- a felhasználó elindítja a levelező programot
- a levelező létrehoz egy TCP kapcsolatot a kiszolgáló ügynökkel a 110
-es porton
- összeköttetés felépülése után:
- engedélyezés: felhasználó beléptetése
- tranzakció: levelek letöltése, törlése
- frissítés: a levelek ténylegesen törlődnek
MTA mail transfer agent
(levélküldő program)
Rövidítve MTA. Az a
program, amely az e-mailek továbbításáért felelős. Amint üzenetet kap egy felhasználói
levelezőprogramtól vagy egy másik MTA-tól, átmenetileg helyben tárolja azt,
megvizsgálja a címzettet és vagy kézbesíti a levelet (helyi címzett esetén),
vagy továbbadja egy másik MTA-nak. Mindkét esetben szerkesztheti és/vagy kiegészítheti
a levél fejlécét. Az egyik legszélesebb körben használt MTA Unix környezetben a
sendmail.
MUA mail user agent
(felhasználói levelezőprogram)
Rövidítve MUA. Az
a program, amely lehetővé teszi a felhasználó számára, hogy elektronikus
leveleket szerkesszen és olvasson. A MUA közvetít a felhasználó és a levélküldő
program (Mail Transfer Agent, MTA) között. A kimenő levelek átadódnak egy
MTA-nak kézbesítésre, míg a bejövő leveleket onnan veszi fel a program, ahol az
MTA hagyta őket (noha az egyfelhasználós gépeken futó felhasználói
levelezőprogramok - MUA - POP segítségével is begyűjthetik a leveleket). Ismert
programok: pine, elm, mutt.
IMAP (Internet
Message Access Protocol):
- POP3 és SMTP
szerver egyben (143-as TCP port)
- a felhasználónak
nem kell a saját gépére letölteni a leveleit, hanem azok a szerveren
tárolódnak, ott lehet rajtuk műveleteket végezni, így a felhasználó levelei egy
helyen vannak, és bármilyen gépről elérhetővé vállnak
MIME (Multipurpose
Internet Mail Extensions - többcélú
hálózati levelezés-kiterjesztés):
- ékezetes betűkre,
fájlok csatolására, fejrészmező tartalmának bővítésére nyújt megoldást.
A
MIME kódolása:
ASCII-alapkódolás,
Base
64-bővített kódolás (ékezetes
betűkhöz)
QPE idézett
nyomtatható karakteres kódolás (quoted-printable encoding) több mint az ASCII,
de kevesebb, mint a Base64.
Szerver oldali scriptek
HTTP (Hyper Text
Trasport Protocol): szerveroldali scriptje a CGI valósítja meg.
- hiperszöveg átviteli protokoll
- ez teszi lehetővé a kapcsolatot
a webszerver és az ügyfél között
- a HTTP protokollal, HTML (Hyper Text Marcup Language; felhasználóbarát nyelvű lapleíró nyelv, jelölő-, megjelenítő nyelv)
dokumentumok használhatóak.
- a HTML dokumentum fordítását, értelmezését az ügyfél gépén lévő
böngészőprogram végzi
- a böngésző TCP összeköttetést épít ki a webszerver 80 -as portjával
Az űrlapok és más
interaktív weboldalak kezelését hagyományosan a CGI (Common Gateway
Interface - általános átjáró interfész) nevű rendszer végzi. Ez egy szabványos
interfész, mely lehetővé teszi, hogy a webszerverek olyan kiszolgáló oldali
programokkal és szkriptekkel beszéljenek, melyek valamilyen bemenetet fogadnak
el (pl. űrlapokból), és válaszul HTML-oldalakat
állítanak elő. Ezeket a kiszolgáló oldali szkripteket általában Perl
nyelven írják, mert Perl szkripteket könnyebben és gyorsabban lehet írni, mint
programokat (főleg, ha valaki tud Periben programozni). Ezek a szkriptek szokás
szerint egy cgi-bin nevű könyvtárban helyezkednek el; ez az URL-ben is látszik.
Néha a Perl helyett egy másik szkriptnyelvet, a Pythont használják.
A HTTP és a HTML
együtt URL.
Ahhoz, hogy meg tudja jeleníteni az új oldalt (vagy bármelyik oldalt), a
böngészőnek értenie kell az oldal formátumát. Az oldalakat egy HTML nevű,
weboldalakat leíró, szabványosított nyelven írják, hogy minden böngésző megértsen
minden weboldalt. HTML nyelven írják le a képeket, szöveget stb.
Nem minden oldal tartalmaz HTML-t. Egy oldal lehet PDF formátumú formázott
dokumentum, GIF formátumú ábra, JPEG formátumú fénykép, MP3 formátumú zene,
MPEG formátumú film, vagy bármi a további több száz állománytípus közül. Mivel
a szabványos HTML ezek közül bármelyikre hivatkozhat, a böngészőnek gondjai
lesznek, amikor olyan oldallal találkozik, amit nem tud értelmezni.
A különböző állománytípusok száma rohamosan nő. A legtöbb esetben ezért,
ahelyett hogy újabb és újabb értelmezők beépítésével egyre nagyobbá tették
volna a böngészőket, egy sokkal általánosabb megoldást választottak. Amikor a
kiszolgáló elküld egy oldalt, egyúttal elküld némi járulékos információt is az
oldalra vonatkozóan. Ez az információ tartalmazza az oldal MIME-típusát. A HTML
utódja az XML eXtensible Marcup Language –adatrendező, jelölőnyelv.
Az oldalakat egy böngészőnek
(browser) nevezett programmal tekinthetjük meg, mint amilyen például a népszerű
Internet Explorer vagy a Firefox.
URL: (Uniform Resource Locator - egységes erőforrás-meghatározó)
valójában egy mutató
mely megkeresi az oldalon található hivatkozásokat.
Az URL-nek három része
van: a protokoll neve (http), annak a gépnek a DNS-neve, ahol az oldal megtalálható
(www.abcd.com), és (általában) az oldalt tartalmazó állomány neve (products.html). http://www.abcd.com/products.html
= URL
Amikor a felhasználó
rákattint egy hiperhivatkozásra, a böngésző lépéseket tesz annak érdekében,
hogy előhozza a hiperhivatkozás által mutatott oldalt.
A böngésző lényegében
egy olyan program, mely képes megjeleníteni egy weboldalt és kezelni a megjelenített
oldalon lévő elemekre történt kattintásokat. Amikor egy elemet kiválasztanak, a
böngésző követi a hiperhivatkozást és letölti a kiválasztott oldalt. Az
oldalakat URL-ek segítségével nevezik meg
Kliens
oldali scriptek
Programozó
nyelvek
A Java-kisalkalmazások
apró Java-programok, melyeket egy veremorientált, JVM
(Java Virtual
Machine - Java virtuális gép) nevű gépi nyelvre fordítottak le. Ezeket egy
weboldalon is el lehet helyezni, ekkor az oldallal együtt ezek is letöltődnek.
A letöltés után a kisalkalmazások (animációk, hangok) egy böngészőn belüli JVM-értelmezőbe
kerülnek
Java:
A Java egy objektumorientált
programozási nyelv,
amelyet a Sun Microsystems fejleszt a 90-es évek
elejétől kezdve napjainkig. A Java alkalmazásokat jellemzően bytecode
formátumra alakítják, de közvetlenül natív (gépi) kód is készíthető Java
forráskódból. A bytecode futtatása a Java virtuális géppel történik, ami
vagy interpretálja a bytecode-ot vagy natív gépikódot készít belőle, és
azt futtatja az adott operációs
rendszeren. Létezik közvetlenül Java bytecode-ot futtató hardver is, az
úgynevezett Java processor.
A Java nyelv szintaxisát főleg a C és a C++ nyelvektől örökölte, viszont a Java sokkal,
egyszerűbb objektummodellel rendelkezik, mint a C++.
-Programozónyelv
-Kisalkalmazások animációkhoz, hangokhoz
-Zárt forráskódú
JavaScript parancsnyelv:
A
Javascript
szintaxisa és neve hasonló ugyan a Javahoz, de nincs közvetlen köze egymáshoz a
két nyelvnek.
A JavaScript programozási nyelv egy objektumalapú
szkript
nyelv, amelyet weblapokon elterjedten használnak.
Az interpreter (értelmező)
viszont nem állít elő gépi kódot, a beírt kód végrehajtása lényegében a kód
utasításonkénti értelmezésével történik. Ebben az esetben a kód futtatásához
tehát egy külön futtató környezet szükséges, ami gyakran azonos a
fejlesztői környezettel.
- Könnyebben kezelhető programozó nyelv
-A világháló Parancsnyelve
-Nyílt forráskódú
Valójában a
programok vezérlését teszi lehetővé.
Megfelelnek az ECMA
szabványnak, de attól eltérő eljárásokat is támogatnak.
Ecma International (Európai informatikai és kommunikációs rendszerek
szabványosítási szövetsége, European association for standardising
information and communication systems)
Multimédia
1. hangátvitel (VoIP):
(telefonálás)
a. H323
b.
SIP
2. video: a. Stream PUSH
-Realvideo (RA (realaudio), RM (realmedia)
-Windows ASF
-Flash FLV
3. multimédiás tömörítések:
-MPEG
a. SH video
b. DVD
c. MP3 csak
audio
d. film, MP4 kódolások
-xVID
-DIVIX
1. a. A H323 az ITU-T által kidolgozott
szabványcsoport, amely audio és vizuális kommunikációt tesz lehetővé egy
számítógépes hálózatban. A H323 egy
viszonylag régi protokoll és jelenleg a SIP helyettesíti. A SIP egyik előnye,
hogy sokkal kevésbé bonyolult és hasonlít a HTTP / SMTP protokollokra. Ezért a
jelen pillanatban elérhető legtöbb VOIP berendezés a SIP szabványt követi. A
régebbi VOIP berendezések azonban a H 323 szabványt követik.
1.b. A SIP (Session Initiation Protocol - Híváskezdeményező
protokoll) rövidítése és egy IP telefonjel-átviteli protokoll, amelyet VOIP
telefonhívások létrehozására, módosítására és bontására használnak. A SIP
protokollt az IETF fejlesztette ki és RFC 3261 név alatt tette közzé.
A
SIP a telefonhívás létrehozásához szükséges kommunikációt írja le. A további
részleteket az SDP protokoll
írja le.
A
SIP szélviharként hatott a VOIP világra. A protokoll hasonlít a HTTP
protokollhoz, szövegalapú és rendkívül nyitott és rugalmas. Ezért majdnem
teljesen helyettesítette a H323
szabványt.
(Az SDP a Session Description Protocol rövidítése, és az internetes
közvetítés inicializálási paramétereit leíró formátum. Az IETF tette közzé az
RFC 4566 szabványnév alatt. Az internetes közvetítés olyan tartalom, amely
szállítás közben látható, illetve hallható.)
2. Stream PUSH az Interneten használatos, valós
idejű és hívásra érkező hang- és mozgóképátvitelt szolgáló médiumok;
az internet hálózaton csomagokban érkező adatokat folyamatos
felépítésűre, azonnal követhetőre változtatják, megelőző teljes letöltést nem
igényelnek; az így érkező a hang- és videofolyamok már az átvitel alatt
hallgathatók ill. nézhetők, ellentétben, pl. az AU és WAV hang-,
valamint a MOV és AVI, stb. video állományokkal, melyeket
lejátszásuk előtt teljes tárolást igényelnek.
Realvideo egy
egyszerű modemes telefon-összeköttetésnél (pl. 28,8 kbps), névjegy nagyságú
képeknél elfogadható képminőséget eredményező, valós idejű, digitális
video-átvitel; ellentétben, pl. MPEG és más video-kódolással, a
RealVideo-nál nem kell megtekintés előtt az egész anyagot letölteni (de lehet).
Windows ASF: (Advanced
Systems Format – fejlett rendszerformátum) a Windows Media által használt fájlformátum.
Az ASF-fájlokban különféle kodekek használatával tömörített hang- és/vagy videotartalmakat lehet
tárolni, és a Windows Media Player használatával lejátszani (ha a megfelelő
kodekek telepítve vannak), a Windows Media Services használatával
adatfolyamként továbbítani, vagy szükség szerint a Windows Media jogkezelővel
csomagolni.
Adobe Flash egy szoftver, amely
az Adobe Systems
termékcsaládba tartozik. Adobe Flash Player
szükséges a videóinak lejátszásához. A program profi szinten való alkalmazása
az ActionScript teljes
ismeretét követeli meg. Sokan azt hiszik,
hogy a Flash csak egy banner- és animáció készítő program, pedig ennél sokkal
többre képes. A Flash technológiák a weboldalaktól kezdve, az online
alkalmazásokon át, a mobil eszközökig, segítik az online tartalom fejlesztését.
A Flashnek köszönhetően látványosabb, interaktívabb és elérhetőbb weboldalakat
lehet tervezni bármely ágazat számára, legyen az a szórakoztatóipar,
fogyasztási cikkek, közigazgatás vagy oktatás. A Flash révén olyan
vektor-animációs eszköz került a fejlesztőkhöz, felhasználókhoz, amely először
tette lehetővé az akkor még statikus weben a mozgó grafika egyszerű
bevezetését. 2006-ra a Flash átfogó fejlesztési környezetté nőtte ki magát,
amelynek segítségével bármilyen tartalmat létre lehet hozni, legyen szó
internetes alkalmazásokról vagy mobil tartalomról.
A Flash-sel komplett weboldal készíthető, animációkkal
együtt, eredetileg képi elemek készítésére fejlesztették ki.
3. MPEG: hatékony hang/zenetömörítő eljárás; az MP3 állományt *.mp3 kiterjesztéssel
jelölik; az MPEG munkacsoport által kidolgozott MP3 kódolás közel CD
hangminőség mellett a hagyományos CD-felvétel tárterületének csak 1/10-ét
igényli, egy MP3-CD tehát 10 hagyományos CD zeneanyagát képes tárolni;
-xVID: Az XviD egy GPL nyílt forráskódú MPEG-4 képtömörítési algoritmus, amely
eredetileg az OpenDivX-en alapul. Az XviD-et egy
önkéntes programozókból álló csapat készítette, miután az OpenDivX-et lezárták.
-DIVIX: a DivXNetworks
cég MPEG-4 kódolású videokhoz
fejlesztett 'kodek' programja. A DivX videó kodek (mozgókép-tömörítési eljárás), amely főleg arról
ismert, hogy képes jelentősen összetömöríteni terjedelmes videókat, és így az
írásvédett DVD-k
sokszorosításával és kereskedelmével, kapcsolatos botrányokkal került az
érdeklődés középpontjába. Az újabb DVD-lejátszók már képesek lejátszani a
DivX-es filmeket is.
Az AVI egy keretezési
eljárás, melynek fejléce hordozza a kódolás típusát.
Keretez az MPEG, MKV.
Kiterjesztéseik: avi, mpeg, mkv.
Mindegyik aszimmetrikus: a
becsomagoláshoz és a kicsomagoláshoz más-más kódoló kell. A codekpack csak
kitömörít.
Digitális
jelfeldolgozásnak (angolul Digital
Signal Processing, DSP) vagy digitalizálásnak nevezzük azt a
folyamatot, amikor egy fizikai tárgyat valamilyen módon számítógéppel feldolgozhatóvá teszünk. A digitalizálás szó a digitális
szóból ered, „átalakítás digitális formátumúra” jelentéssel. A fizikai dolgokat
(melyek „analóg”,
számítógépek által közvetlenül nem kezelhető formában léteznek) valamilyen
módon jellemezni kell digitális formában ahhoz, hogy azokkal a számítógépek dolgozni
tudjanak. A digitalizálás nagyon tág fogalom: a digitalizálás pontos módja nem
csak a fizikai dologtól függ, hanem attól is, hogy azt milyen célból vagy módon
akarjuk számítógéppel felhasználni. A digitális jelfeldolgozás három fő
témaköre a digitális hangfeldolgozás,
digitális képfeldolgozás
és a digitális
beszédfeldolgozás. Meghatározott időközönként jelet vesznek az
analóg jelekből 44KHz tartományban, ez adja a digitális jelet.
-mono
1 hangcsatorna
-sztereo
2 hangcsatorna
-kvadro
4 hangcsatorna
Torrent protokoll: egy olyan peer to peer fájltovábbítási módszer, aminek segítségével
csökkenthető a szerverek terhelése, ezáltal a költség csökkentése úgy, hogy
nemcsak a szerver, hanem a kliensek között is folyik adattovábbítás. Az első
klienst, a BitTorrentet, Python nyelven írták. Később a protokoll nyílt
forráskódja miatt rengeteg egyéb kliensprogram jelent meg különböző
platformokra, különböző programozási nyelvekre.
Letöltő protokoll: LEECH
Feltöltő protokoll: SEED
Kliens
programok:
· Azureus,
JAVA nyelv, multiplatform.
·
BitTorrent,
multiplatform.
·
BitComet,
C++, Windows.
·
BitLord,
Windows.
·
KTorrent, Linux
· µTorrent, (magyar oldal), Windows. (ejtése helyesen: mikro-torrent)
CGI
programok: PHP
Nyelvezete: PERL
PYTON
REXX
TCL/TK
Az intranet az Internet
mellett, időben utána megjelent fogalom. Az intranet elnevezés a hálózaton
belüli hálózat megjelölésére szolgál (intra: valamin belüli). Tipikus
intranet egy vállalat belső hálózata, amely általában az internet részeként
működik, de attól tűzfal választja el. Az internet felől
közvetlenül az intranet berendezéseit nem lehet elérni, csak a tűzfalon
keresztül, aminek feladata, hogy védelmet nyújt a belső gépek és az
adatforgalom számára. Belső internet egy cég vagy
szervezet saját belső hálózata,
ahol a különböző internet
alapú szolgáltatásokat csak a belső számítógépekről lehet igénybe
venni.
Az
extranet - Internet protokollokkal működő, biztonságos, privát, intranet hálózat. a legtöbb esetben
egy vállalat belső intranet
hálózata, kibővítve a
legfontosabb üzleti partnereik kapcsolatával. Olyan hálózat,
amely internetprotokollok
segítségével teszi lehetővé a különböző helyszínek közötti adatmegosztást. A
hozzá kapcsolódó egy vagy több honlaphoz csak az extranet
használói férnek hozzá.
FQDN:Full domain név
Cookie: txt állományok melyek, a weben a
szolgáltató által az ügyfélről tárol információt.
NEWS: NNTP protokoll hírolvasásra.
CGI: egy
szabvány mely az eredményként létre jövő HTML-t tölti le.
LEASE
IP: meghatározott idejű
IP címek.
IP
szerkesztés: parancssorban:
ipconfig
Open Relay: nyitott SMTP szerver (feketelista)