Mária Terézia
A felvilágosult abszolutizmus bár a feudalizmust igyekszik konzerválni, eszközrendszere éppen ellentétesen hat. A felvilágosult abszolutizmus elsősorban Közép-Európában jelent meg (Poroszország, Habsburg Birodalom). Ezek az államok a XVIII. századra gazdaságilag jelentősen elmaradtak a fejlett Nyugathoz képest, ami már nagyhatalmi állásukat is veszélyeztette. Ezzel együtt az uralkodó és az uralkodó rétegek nem akartak lemondani hatalmukról, és nem kívánták a polgári átalakulást, ugyanakkor az is jellemző, hogy egyik országban sem alakult ki olyan erős polgárság, amely ezt ki tudta volna kényszeríteni. A gazdasági problémákat merkantilista gazdaságpolitikával kívánták kezelni, és jellemzőek voltak az állami manufaktúra alapítások. A kormányzati eszközöket tekintve is hasonlóságok figyelhetők meg. Mindenhol kimutatható a rendek jogainak korlátozása (pl.: az országgyűlés szüneteltetése), a rendeletekkel való kormányzás, szakemberek részvétele a kormányzásban. A társadalmi feszültségek enyhítésére és a modernizáció érdekében jelentek meg az abszolutizmusok oktatási és egészségügyi reformjai.
A felvilágosult abszolutizmus korát Magyarországon Mária Terézia uralmának másodikfelétől, 1765-től II. József haláláig, 1790-ig számítjuk.
A felvilágosult abszolutizmus Kelet-Európában kísérletet tett a társadalmilag és gazdaságilag elmaradott területek felzárkóztatására a fejlett Nyugathoz, főleg Franciaországhoz. Az uralkodók rendeletekkel igyekeztek pótolni mindazt, amit a fejlettebb régiók szerves fejlődéssel értek el, így a közigazgatás korszerűsítését, ami centralizációt jelentett, az iparpártolást, az iskolarendszert és a közegészségügyet vették célba. Tompítani próbálták a társadalmi ellentéteket, beavatkoztak a jobbágy és földesurának viszonyába. Szerették volna eltörölni a fejlődést gátló évszázados kiváltságokat.
Mária Terézia uralkodása (1740-1780):
Mária Terézia
Habsburg örökösödési háború (1740-1748)
II. Károly törekedett arra, hogy nõi ágon is elfogadtassa az öröklést, ebbe a német tartományok bele is egyeztek, de ez csak taktikai megegyezés volt, hiszen, ahogy Mária Terézia hatalomra került, egybõl bejelentették igényüket Szilézia területére, ami ekkor a birodalom legfejlettebb tagja volt. Erre megindult a Habsburg örökösödési háború.
Mária Terézia jól érezte, hogy a német rendek ellen csak a magyar rendek segítségével tud eredményesen fellépni. Ezért a magyar rendekhez ment kezében a gyerekével és megkérte õket, hogy segítsenek, erre a magyar rendek a vérüket és életüket áldozták a királynõért (“vitam et sanquinem pro rege konto”) és összeült 1741-ben Pozsonyban az országgyûlés, ahol megszavaztak 30-40 ezer embert a királynõ mellé. Sajnos így is elveszítették a háborút a Habsburgok. Erre megegyeztek a poroszokkal, eszerint a poroszok megkapták Sziléziát, de szerébe Mária Terézia maradt az uralkodó. Ezt az elvesztett területet még egyszer vissza akarták szerezni, ezt a hétéves háborúban.
A hétéves háború (1756-1763):
A hétéves háború (1756-1763) megmutatta, hogy Ausztria számára elengedhetetlen haderejének korszerűsítése. A hubertusburgi béke II. Frigyes porosz királybirtokába adta Sziléziát. E háborúban a magyar nemesség, mivel nem az ország védelméről volt szó, csak igen korlátozott számban vett részt. A nemesi felkelésszámban és minőségben is alatta maradt a kor követelményeinek. Ezért követelte a királynő az 1764-65. évi országgyűlésen a nemesektől, hogy személyes részvételük helyett fizessenek adót, erről azonban a rendek hallani sem akartak. Ettől kezdve a rendek és az uralkodó viszonyát a kölcsönös elhidegülés jellemezte.
Vámrendelete és gazdaságpolitikája:
1754-ben Mária Terézia bevezette a kettős vámrendszert, ami erősen visszavetette a magyar ipar fejlődését. A vámrendelet célja az volt, hogy a birodalom önellátóvá váljon. A magyarországi agrártermékekre a birodalmon belül alacsony kiviteli vámot szabtak, kivéve azokat a cikkeket, amelyeket az örökös tartományokban is termeltek. Az Ausztriából és Csehországból származó iparcikkekre alacsony behozatali vámot kellett fizetni, míg a magyar kivitelt e téren megnehezítették.
1765-től uralkodásának végéig felvilágosult abszolutista elvek mentén kormányzott, így ebben az időben országgyűlést sem hívott össze.
Mária Terézia számos rendelettel segítette országa előrehaladását. A végrehajtó hatalmat szétválasztotta az igazságszolgáltatástól. Bevezette a Merkantilista gazdaságpolitikát, s a külföldi árukra magas vámot vetett ki. Szabályozta a jobbágyok szolgáltatásait. Rendeletei enyhítették a korábbi jobbágyterheket és csökkentették a jobbágyok kiszolgáltatottságát. Növelte az állami iskolák számát, erősítette az állam felügyeletét az egyházi iskolákban. Támogatta az egészségügyet, s elrendelte, hogy gondoskodni kell a szegények, betegek, öregek, és árvák ellátásáról.
Mária Terézia az egyházat állami kordában óhajtotta tartani. A pápai rendeleteket csak az ő engedélyével volt szabad kihirdetni, s az egyházi ünnepek számát is csökkentette. Magyarországon és Erdélyben azonban nem tudott változtatni a meglévő vallási tolerancián.Mária Terézia 1765-ben társuralkodónak maga mellé vette fiát, II. Józsefet, és ezt követően sem ő, sem fia nem hívott össze országgyűlést.
Jobbágypolitikája és az urbárium:
Mária Terézia felvilágosult tanácsosai segítségével belátta, hogy államának lakóit védelemben kell részesítenie, ha jó adózó polgárokat akar nevelni belőlük. Az 1767-ben kiadott urbáriuma beavatkozott a jobbágy és a földesúr közötti magánjogi viszonyba, és állami ellenőrzés alá vonta. Egyfelől vallásos meggyőződése, másrészt józan belátása vezette arra, hogy főleg a majorsági gazdálkodáshoz szükséges robotterheket mérsékelje. Csak ezek megoldása tette lehetővé, hogy az uralma idején hatszorosára emelkedett állami adót a jobbágy be tudja fizetni.
Oktatáspolitikája és a Ratio Educationis:
Az oktatásügyi reform a tananyag elvilágiasodását is jelentette. Ehhez jó alapot nyújtotta jezsuita rend feloszlatását elrendelő 1773. évi pápai bulla. A rend vagyonát az állam kisajátította, tanulmányi alapot hozott létre belőle, majd iskolákat alapított. A Nagyszombaton, jezsuiták által alapított és vezetett egyetemet a királynő Budára hozta, és orvosi karral bővítette. Előírta gimnáziumok és népiskolák alapítását. Az iskolák tantervi szabályozását tartalmazza az 1777-benkiadott rendelet, a Ratio Educations. A felvilágosult reformokhoz tartozott az egészségügyet korszerűbbé tevő intézkedések sora. Így a járványok megelőzése, a szülő nők védelmére létrehozott bábaképző, a kuruzslás büntetése is ennek a törekvésnek a jegyében született.
II. József uralkodása:
II. József
II. József 1780-ban, anyja halála után folytatta, és új, gyökeres reformokkal tette határozottabbá a felvilágosult abszolutizmus jelenlétét a birodalmában. II. József „az államelső szolgájának” tekintette magát. Tudta, hogy reformjai zátonyra fognak futnia magyar nemeseknek a Hármaskönyvben lefektetett jogain, ezért lemondott a koronázásról. Ha ezt nem teszi meg, fel kellett volna esküdnie a magyaralkotmányra, amely tartalmazta a nemesek kiváltságait. Emiatt „kalaposkirálynak” gúnyolták.
A fordított Canossa-járás: a pápa személyesen látogatta meg Józsefet, hogy politikája megváltoztatására bírja.
Voltak az országban olyan gondolkodók, akik felismerték, hogy II. József rendeletei a modernizációt szolgálják. Ezek mindenképpen támogatták politikáját. Őket nevezzük jozefinistáknak. Céljuk az volt, hogy a birodalom könnyen és jól irányítható legyen, a sok testből álló állam minden egyes részét, tartományát Bécsből a kormányszékekből igazgassák, egységes nyelven.
II. József szánt. Az uralkodó saját kezűleg próbálta ki a különféle ekéket.
II. József felvilágosult gondolkodására utal, hogy legelső rendeletei az emberek szabadságérzetére vonatkoztak. A cenzúra enyhítése után fellendült az irodalom és a sajtó. 1781-ben kiadott türelmi rendelete megszüntette a protestánsokés görögkeletiek elé emelt, érvényesülésüket gátló akadályokat, megkönnyítette a templomépítést. Kiűzte az országból azokat a szerzetesrendeket, amelyek nem végeztek tanító munkát.
„Minthogy ő legszentebb felsége meg van győződve arról, hogy minden kényszer, amely az emberek lelkiismeretére erőszakkal hat, mindennél ártalmasabb, ezzel szemben az oly helyes türelem, amilyet a keresztényi szeretet javall, mind a vallásra, mind az államra igen nagy haszon forrása, elhatározta, hogy e türelmet valamennyi császári és királyi tartományában bizonyos törvényekkel erősíti meg. Minden olyan nyilvános vallásgyakorlattal nem bíró helyen, ahol van száz nem katolikus család, s ezeknek van elegendő, törvényes úton biztosított fedezetük imaházak, lelkészlakok, tanítólakások építésére, s ahol a lelkészek és tanítók megfelelő állásáról gondoskodni képesek anélkül, hogy a szolgáltató népet ezekkel a hozzájárulásokkal túlságosan megterhelnék, avagy a reá háruló közadók viselése szempontjából meggyengítenék, legyen szabad ugyanazon nem katolikus, vagyis az ágostai és helvét hitvallásúaknak, avagy a görög szertartású nem egyesülteknek magánimaházakat oly módon felépíteni, hogy ezeknek se tornyuk, se harangjuk, se közútról nyíló bejáratuk – olyan, amilyen a nyilvános templomoknak van – ne legyen; Ágostai és helvét hitvallásúak esküt ne legyenek kötelesek másként tenni, csak a szerint az esküforma szerint, amely vallásuk hitelveinek megfelel.”
(II. József türelmi rendelete, 1781)
1784-ben nagy ellenállást kiváltott nyelvrendelete a német nyelvet akarta hivatalossá tenni. Abban igaza volt, hogy a latin, amely hivatalos nyelvként már alkalmatlan volt a magyarországi közigazgatásra, középkori kövületként maradt itt, de ez a nyelv jelentette a nemesség privilégiumát a magyarul beszélő jobbágyokkal szemben. Jobban veszélyeztette megmaradásunkat az, hogy a felsőoktatás, majd a középfokú oktatás tannyelvévé kívánta tenni a németet. Ez gátat vetett volna a magyar nyelv fejlődésének.
A birodalomközpontosított irányításának szándéka, valamint a nemesség helyi hatalmának megtörése vezette az uralkodót abban, hogy 1785-ben megszüntesse a vármegyei közigazgatás kizárólagosságát, és az országot tíz kerületre ossza. Megelőzte ezt a népszámlálás, amelynek során felmérte, hány nemes és nem nemes él az országban.
A nemesség egy része, a legműveltebbek, felismerték, hogy a korszerűsítés is együtt jár az új közigazgatási kerületek létrehozásával, ezért szívesen vállaltak hivatalt. A kerületek élére királyi biztosokat neveztek ki. Ezek között volt gróf Széchényi Ferenc is. Kazinczy Ferencet a kassai kerületben találjuk, ahol tanügyi hivatalnokként tevékenykedett.
„Először: A Jobbágyság állapottyát annyiban a mennyiben a Parasztok ennél fogva eddig elé örökös kötelesség alá vettetve és a földhöz köttetve voltanak, jövendőre tellyességgel eltöröllyük és azt akarjuk, hogy ebben az értelemben a Jobbágy nevezettel tovább ne éllyenek: következésképpen minden Parasztokat, akár mely nevezet és vallásbeliek légyenek, jövendőre maguk személlyekre nézve lakásokat szabadosan változtatható emberekké tészük, és mindenütt ollyanoknak tartatni parancsollyuk, maga a Természet Törvénye és a köz Jó azt kívánván, … Másodszor: Azt akarjuk, hogy minden Parasztnak szabad legyen maga kedve szerint, Földes Úrnak engedelme nélkül is házasodni, Tudományoknak és Mesterségeknek tanulására magát adni, s azokat akárhol gyakorolni. Harmadszor: Se egy Paraszt, se annak Fia, Leánya, vagy az ő háza népe közül való más személy a Földes Úrnak udvari Szolgálattyára kedve ellen nem kénszeríttethetik… Negyedszer: Minden paraszt ember maga ingó Javait és Keresményit, t.i. a Földnek, Réteknek, Malmoknak, vagy Szöllöknek ötet illető betsüjét [használati jogát] szabadoson eladhattya, ajándékozhattya, meg cserélheti, el Zálogosíthattya, Gyermekeinek… rendelést tehet… Ötödször: Hogy a Parasztok azokban, a miket bírnak, bátorságosok lehessenek, kegyelmesen végezzük, hogy ök, vagy akár mely maradékjok, a Ház hellyekböl, vagy akár mi féle fundusukból [ telkükből] hellyes elegendő ok és a Vármegyének elötte való meglátása nélkül ki ne tétessenek, …”
(II. József jobbágyrendelete, 1785)
Javított a jobbágyság jogi helyzetén az ugyancsak 1785-ben kiadott jobbágyrendelet. Lazította kötöttségét, feloldatta az örökös jobbágyság alól, megtiltotta, hogy jobbágyként szólítsák. Ez nem jelentette a felszabadulást, de lehetőséget adott a szabad költözködés visszaállításával arra, hogy felemelkedjék, mesterséget tanulhasson.
II. József 1789-ben adta ki rendeletét az egységes földadóról, amit a következő évben szándékozott bevezetni. Ezzel megszüntette volna a nemesség sarkalatos jogát,az adómentességet. Így a hétéves háború befejezése óta fokozódó ellentét az udvar és a magyar nemesség között a tetőpontjára hágott. Itthon az ellenállásgúnydalokban, tüntető magyaros viseletben, a magyar zene, tánc feléledésében, a magyar beszéd elterjedésében jelentkezett.
II. József halálos ágyán – három kivételével – visszavonta számtalan rendeletét
A franciaforradalom híre, az ancien régime bukása a beteg uralkodót félelemmel töltötte el. 1790-ben halálos ágyán visszavonta rendeleteit a jobbágyrendelet és a türelmi rendelet kivételével. Mindkettő megtartása erkölcsi emelkedettségre utal, hiszen tömegek sorsán enyhített velük.
A felvilágosult abszolutizmus kísérlete, vagyis az, hogy Magyarországot és a Habsburg Birodalmat felemelje, részben megvalósult. Mária Terézia és II. József felvilágosult reformjai megmutatták a társadalomnak azokat a hibáit, amelyek a fejlődés útjában álltak.