27. tétel

A napóleoni háborúk és a nemzetközi együttműködés új rendszere

Bonaparte Napóleon (1769-1821) a francia hadsereg tábornoka volt, 1799. november 9-én a hadsereg segítségével, puccsal magához ragadta hatalmat.

Bonaparte Napóleon

• a végrehajtói hatalom az ő kezébe kerül, a törvényhozásban is jelentős a befolyása
• 1804-ig leplezni próbálja egyeduralmát, első konzulként irányítja az országot
• 1804-től császárként uralkodik

Az első koalíció veresége

Napóleon hadjáratai a hatalomátvétel előtt Franciaország már 1791 óta harcban áll kisebb-nagyobb megszakításokkal a francia ellenes koalícióval. A háború Poroszország és Habsburg Birodalom részvételével kezdődött, ők tartottak a francia forradalom átterjedéséről saját területeikre. A francia hadsereg azonban legyőzte a poroszokat és Habsburgokat, ezért Anglia tartva a Franciaország túlzott megerősödésétől, megszervezte az első francia ellenes koalíciót, a Habsburgok, Poroszország, Hollandia, Portugália és Spanyolország bevonásával.(1792).

Eredeti cím: A helyreállítás vagy: Mindenkinek a magáét. A képen ábrázolt személyek: a spanyol király, a porosz király, az osztrák császár, a francia király, az orosz cár, Napoleon, Wellington, a Napoleon által Nápoly trónjára ültetett király, Napoleon ismert politikusai.

 

• francia forradalom tömeghadsereget (750 ezer fő) hozott létre, bevezették a férfiak kötelező katonai szolgálatát. A francia katonákat nacionalizmus eszméi is erősítették, úgy érezték a francia nemzetért, hazájukért harcolnak. Ezért eredményesen tudtak harcolni a túlerővel szemben.
• Napóleon 1796-től irányította Itáliában az ott harcoló francia hadsereget. Gyors sikerei hatására tekintélye egyre növekedett. A Habsburg Birodalom kénytelen békét kötni a franciákkal (campoformioi béke 1797), szétesik az első koalíció, azonban Anglia továbbra is háborúban áll Franciaországgal.

Napóleon egyiptomi hadjárata (1798)

Napóleon úgy gondolta, hogy Angliát úgy lehet legyőzni, ha sikerül megszakítani kapcsolatát gyarmataival. Ezért hadjáratot szervezett Egyiptom elfoglalására, így akarta megszerezni az Indiába vezető hajózási út stratégiai pontjait. (India a legfontosabb gyarmata Angliának).
Az angol flottát kijátszva sikerül eljutnia Egyiptomba, le is győzi az egyiptomi hadsereget, de az angol flotta (Nelson vezetésével) Abukírnál legyőzi a francia flottát, így hadseregének maradványai csak évekkel később, fegyvert letéve érkezhetnek haza. Ő maga rögtön visszatért Franciaországba a vereség után, ekkor szerzi meg a hatalmat, első konzul lesz.

A második koalíció (1799-1802)

• Az egyiptomi hadjárat után Anglia megszervezte a 2. koalíciót Franciaország ellen Oroszországot és a Török Birodalmat is bevonva a Habsburg birodalom mellett. A Nápolyi Királyság és Portugália szintén részt vesz a háborúban. Napóleon kezére játszott, hogy az orosz és osztrák erők nem működtek együtt, pedig az oroszok Szuvorov tábornok vezetésével Itáliában többször is legyőzték a francia erőket.
• Egyiptomból hazatért Napóleon a marengoi csatában döntő vereséget mér az osztrákokra

• a Habsburg Birodalom békét köt (1801; Lunéville), példáját követte Oroszország és Nápoly is
• A magára maradt és belső problémákkal küzdő Anglia (ír felkelés) 1802- ben szintén békét köt (Amiens-i béke).

Napóleon sikereinek okai

• a korábban kialakított, saját nemzetéért küzdő francia tömeghadsereg
• a hadsereg ellátását a meghódított területek lakosságának kellett biztosítani
• Napóleon tehetségének is jelentős szerepe volt sikereiben, gyorsan felismerte a kínálkozó lehetőségeket
• sikeresen összehangolta a különböző fegyvernemek tevékenységét (gyalogság, tüzérség, lovasság), a tüzérséget jobban kihasználta, mint ellenfelei (tüzér tiszt volt eredetileg)
• személyes bátorságával is példát mutatott, személyesen vezette a támadásokat, katonái közül sokat személyesen ismert, lelkesedtek érte
• Jó szónok, tud a katonái érzelmeire hatni, el tudta hitetni velük hogy ő is csak egy közülük, és van esélyük a győzelemre
• a tehetséges katonák előléphettek, a származás nem számított a karriernél

Ugyanakkor voltak gyengeségei is:

• sikereinek hatására elszakadt a realitásoktól, egyre vakmerőbb célokat fogalmaz meg
• az állandó harc hosszútávon felemésztette Franciaország erőtartalékait
• Angliát soha nem sikerült megadásra kényszerítenie, így az angolok mindig újjászervezhették a franciák elleni harcot (főleg pénzzel)

Újabb tengeri vereség: a trafalgari csata (1805)

Napóleon a béke rövid időszakát kihasználva arra készült , hogy partra száll Angliában, és legyőzi Angliát. Anglia megszervezi a harmadik koalíciót a Habsburgok, oroszok és svédek részvételével.

Az angol flotta a trafalgari csatában(1805) legyőzi a francia flottát, így a francia partraszállás nem valósulhat meg, tengeren továbbra is az angol uralom érvényesül. Szárazföldön viszont ismét legyőzi ellenfeleit, Austerlitznél az egyesített orosz-osztrák hadsereget (főparancsnok Kutuzov orosz tábornok) legyőzi 1805-ben (három császár csatája- Napóleon francia, Ferenc osztrák, I. Sándor orosz cár) felbomlik a 3. koalíció, A Habsburgok elveszítik Velencét (pozsonyi béke), de Anglia és Oroszország folytatja a harcot.
Napóleon az elfoglalt területeken önkényesen változtatta az egyes országok határait, saját rokonait, tábornokait nevezte ki uralkodóknak.
Az elfoglalt német területekből létrehozta Rajnai Szövetséget, Itáliában az Itáliai Királyságot. A Rajnai Szövetség létrehozása a Német-Római Császárság megszűnését jelentette (1806), a I. Ferenc Habsburg uralkodó ekkortól már az osztrák császári címet használja.

A kontinentális zárlat bevezetése (1806)

A Rajnai Szövetség megalakítása miatt Poroszország csatlakozik a harcot tovább folytató Oroszországhoz és Angliához (negyedik koalíció). Napóleon két ütközetben is legyőzi a porosz hadsereget (Jéna és Auerstadt). Bevonul Berlinbe. Itt hirdeti, ki a kontinentális zárlatot Anglia ellen, megtiltja a kereskedelmet, áruk szállítását minden európai országnak Angliába.
Így próbálta az angol gazdaságot nehéz helyzetbe hozni, valójában ez a zárlat az európai országoknak volt káros, mert elveszítették az angol piacukat (pl. orosz gabona), Anglia pedig a gyarmatokról tudta pótolni a nyersanyagokat, élelmiszereket.

Átmeneti béke Oroszországgal (tilsiti béke 1807)

Poroszország veresége után az oroszok folytatták a háborút, Napóleon újabb két ütközetben is győzött, de mindkét fél jelentős veszteségeket szenvedett, ezért egyezség született Napóleon és I. Sándor között:
Elismerték egymás befolyási övezeteit, de maradt a francia túlsúly Európában. Az orosz cár csatlakozott a kontinentális zárlathoz.

Spanyolország elfoglalása (1807)

A kontinentális zárlat biztosítása érdekében francia csapatok foglalták el Lisszabont, majd Spanyolország is Napóleon befolyása alá került. Azonban spanyol nép körében nemzeti ellenállás kezdődött, ezt a francia hadsereg nem tudta megtörni.

Az 5. koalíció (1809)

A spanyol ellenállást látva a Habsburgok ismét Anglia mellé álltak, újra háborút kezdtek ( megalakult az 5. koalíció), de Wagramnál (1809) Napóleon ismét győzött, I. Ferenc osztrák császár kénytelen békét kötni, lányát (Mária Lujza) is hozzáadja Napóleonhoz, aki elvált első feleségétől.

 Hadjárat Oroszország ellen (1812)

Oroszország nem tarja be a kontinentális zárlatot, mert az orosz gabona fontos felvevőpiaca Anglia. Napóleon elhatározta, hogy hadjáratot indít Oroszország ellen. 500 ezer fős hadseregével támadja meg Oroszországot, az orosz hadsereg a felperzselt föld taktikáját alkalmazza: harc nélkül visszavonul, de mindent kiürít és feléget a francia hadsereg előtt. Moszkva mellett a Borogyinónál győznek ugyan a franciák, de I.Sándor orosz cár nem adja fel harcot, nem köt békét. Napóleon nem tudja biztosítani hadserege ellátását, az orosz tél következtében kénytelen visszavonulni, de hadseregének csak töredéke éli túl a hadjáratot. (kb. 20 ezer katona az 500 ezerből).

Napóleon bukása

Miután Napóleon hadseregének nagy része elpusztult az orosz hadjáratban, újjáalakult a francia ellenes szövetség (6. koalíció). Oroszország mellett Anglia, Poroszország, Habsburg Birodalom is fegyvert fogott a francia uralom ellen. Napóleon megpróbált új hadsereget létrehozni, 1813-ban a lipcsei csatában vereséget szenvedett a 6. koalíció csapataitól. A következő évben Párizst is elfoglalják a 6. koalíció csapatai. Napóleon lemond, Elba szigetére száműzik. Franciaországban újra a Bourbon család kezébe kerül a hatalom, XVIII. Lajos lesz a király. Napóleon a francia nép elégedetlenségét kihasználva visszatért, újrakezdődik a háború, megalakul a 7. koalíció. Napóleon Waterloo-nál újra vereséget szenved, ezúttal Szent Ilona szigetére száműzik, ott is hal meg 1821 –ben. A nagyhatalmi együttműködés céljai és rendszere a bécsi kongresszus nyomán.

A bécsi kongresszus (1815)

Napóleon legyőzése után a bécsi kongresszuson határozták meg a győztes nagyhatalmak az új erőviszonyoknak megfelelően az európai határokat. A részvevő országok saját hatalmi törekvéseiket próbálták megvalósítani, (vagyis lehetőleg minél több területet szerezni, minél nagyobb befolyást szerezni), ugyanakkor egyetértettek abban, hogy a francia forradalom okozta társadalmi változásoknak gátat kell szabni. A Napóleon által létrehozott határokat semmisnek vették, a Napóleon által elűzött uralkodókat visszahelyezték, a Napóleon által megszerzett területeket elvették Franciaországtól. A háborúk és újabb forradalmak elkerülése érdekében a három nagy abszolutisztikus birodalom uralkodója (Oroszország, Poroszország, Habsburg Birodalom) szövetséget kötött egymással, ezt nevezzük Szent Szövetségnek. Ehhez a szövetséghez minden európai állam csatlakozott Anglia és a Török Birodalom kivételével. A Szent Szövetség tagja megállapodtak, hogy közösen fellépnek, ha valahol forradalmi megmozdulásokra kerül sor.

Egy nagyhatalom politikájának nyomon követése a tárgyalásokon

A bécsi kongresszuson a megerősödött Oroszország hatalmi törekvéseit próbálta az egyensúlyra törekvő angol politika megakadályozni, ebben támogatta az angolokat a Poroszország, a Habsburg- Birodalom és Franciaország. Az alábbiakban az angol és orosz törekvéseket nézzük meg:

1. Anglia

Anglia legfontosabb célja az erőegyensúly fenntartása nagyhatalmak között. Napóleon legyőzése miatt Oroszország erősödött meg, nagyrészt nekik volt köszönhető Napóleon legyőzése. Ezért az angol politika (Lord Castleragh külügyminiszter vezetésével) a poroszokat és a Habsburg Birodalmat támogatta újabb területek megszerzésében, hogy ellensúlyozzák Oroszországot. Poroszország a Rajna mentén Szászországban kap területeket, a Habsburg Birodalom pedig Itáliában kap területeket (Velence és Lombardia). Mindkét nagyhatalom visszakapta a napóleoni háborúkban elveszített területeit.
Anglia nem akarta Franciaország túlzott meggyengítését sem ezért veresége ellenére csak a háborúban szerzett területekről kellett lemondania Franciaországnak. Mindezek ellenére Oroszország megerősödését nem tudták megakadályozni, az oroszok szerezték meg a legnagyobb területeket.

Anglia tengeri hatalom lévén, saját magának nem akart jelentős európai területeket szerezni, inkább a gyarmatokon (India, Dél-Afrika--> Málta, Fokföld és Ceylon) valamint a hajózás szempontjából fontos pontokon (Helgoland, Málta, Jón-szigetek) szereztek nagyobb befolyást. Anglia nem csatlakozott a Szent Szövetséghez, hiszen már alkotmányos állam volt, nem kellett tartania a forradalmi eszme terjedésétől, ugyanakkor félt egy erőviszonyokat felbolygató, újabb forradalmi hullámtól, ezért nem is ellenezte a Szent Szövetség politikáját.

2. Oroszország

Oroszország rendelkezett a legnagyobb szárazföldi hadsereggel, Napóleon legyőzésében is nagy szerepet játszottak. I. Sándor orosz cár jelentős területszerzésre akarta felhasználni megnövekedett hatalmát. Az összes, lengyelek lakta területet meg akarták szerezni, azokat is melyet korábban Poroszország és a Habsburg Birodalom szerzett meg. Német területekkel akarta az orosz politika kárpótolni két volt szövetségesét ezekért a területekért. Ez az orosz terv nem valósul meg, (a többi nagyhatalom ellenezte) de így is jelentős területeket szerez Oroszország. Megkapja a Napóleon által létrehozott Varsói Nagyhercegség területét, vagyis az egykori Lengyelország nagy részét. Ezen kívül megkapja Finnországot (a svédektől veszik el), és Besszarábiát A területszerzésen túl fontos törekvése volt Oroszországnak a forradalmak elleni nemzetköz összefogás megvalósítása, ez végül a Szent Szövetség létrehozásához vezetett. A bécsi kongresszus után Oroszország legerősebb szárazföldi hatalma lett Európának, ha nem is tudta maradéktalanul érvényesíteni akaratát, így is jelentős területeket szerzett.

A diplomácia új útjai a XIX. század elején:

A bécsi kongresszus új fejezetet nyitott az európai diplomáciában. A Szent Szövetség létrehozásakor megfogalmazták az intervenció (fegyveres beavatkozás) gondolatát. Eszerint a nagyhatalmaknak joguk van beavatkozni más ország belügyeibe, ha ott forradalom tör ki, katona erővel is felléphetnek ellene.
Rendszeresen tartott találkozókon beszélték meg a Szent Szövetség országainak vezetői a vitás kérdéseket, így nagyobb fegyveres konfliktus nem robbant ki közöttük. Ebben a korban alakultak ki az állandó diplomácia képviseletek, ezek biztosították az állandó kapcsolattartást. A bécsi kongresszuson fogadták el a diplomácia rangokat leíró szerződést, ami létrehozta a manapság is használt diplomáciai beosztásokat (nagykövet, konzul stb.)

A bécsi kongresszus után:

Az uralkodók által létrehozott idillikus egyensúlyi időszak csak az 1820-as évig tartott, ekkora Európa népei végleg megunták az abszolutizmus rendszerét és fellázadtak ellene. A Szent Szövetség létezése, már kényszert jelentett, az erőszakos központi eszközök (cenzúra, titkosrendőrség) alkalmazását megelégelték az emberek. A két nagy eszme a liberalizmus és nacionalizmus terjedése új alternatívát jelentett számukra.

forrás1