http://crowland.uw.hu/images/sparta/tortenelem.html

Dareiosz hamarosan meghalt, így a bosszúállás, a gondot okozó görögök elintézése már fiára Xerxész-re maradt. A perzsák i.e. 480-ban szárazföldön és tengeren egyszerre lendültek támadásba. Seregük olyan hatalmas volt, hogy a görög Hérodotosz beszámolója szerint; "egész folyók vizét kiitták". A történetíró az egyesített perzsa seregek számát másfél millióra teszi. Ennél valósághűbb becslések szerint mintegy háromszázezren lehettek, de ennyi is bőven elég lett volna az apró görög városállamok elpusztításához. Amikor a spártaiak megtudták, hogy közelednek a perzsák, tanácsért a Delphoi jósdához fordultak. E jóslatokat, melyeket megszállott papnők tolmácsoltak, az istenek üzenetének tartották. A spártaiak mélyen hívők voltak, és a jóslatokat szinte katonai parancsként tisztelték. Ez alkalommal azonban a jóslatok nem sok jóval kecsegtettek:

Sorsotok, ím ez lesz majd, tág terű Spárta lakói:
vagy gyönyörű város dől romba a perzsa kezétől,
vagy, ha nem így lesz, majd Héraklész hős ivadékát
gyászolják, kik lakják szép Lakedaimónt.

A virágnyelven átadott üzenet viszonylag egyszerű volt: vagy kapitulálnak, vagy halálukig harcolnak. A spártaiak nevükhöz hűen ez utóbbit választották és az ellenállás élére álltak. Miközben a perzsa fősereg délnek - Hellasz szíve felé - haladt, a Leonidasz király által vezetett görögök észak felé mentek, hogy Thermopülai-nál megállítsák a támadókat.