Tk.3,152/153.old:Minden várhoz tartozott várbirtok és megfelelő számú szolgálónép. A várbirtok nagy része  a várkörnyékén feküdt, de előfordult, hogy távolabbi területek is hozzá tartoztak (elszortan elhelyezkedő földekről van szó). A várak élén a várispán állt. Neki voltak alárendelve a várjobbágyok, akik a katonaság tisztjeit adták. Feladatuk volt a vár védelme és a várhoz tartozó nép igazgatása, de ők adták az ország hadseregének döntő részét is. Közülük kerültek ki a tisztségviselők a százados, hadnagy, várnagy. A várhoz tartozó népek jogilag szabadok voltak, de örökösen a várszolgálathoz kötve. A várnépet századokba szervezték, vagyis száz háztartásból álló egységekbe. Egy részüknek katonáskodniuk is kellett, de a többség pénz és terményadóval „tartotta” el a várat. A várispánok száma valószínűleg több volt, mint a vármegyék száma, vagyis nem mindegyik vár jelentett egyben megyeközpontot is….

Az udvari szervezet (udvarbirtok)

     A vármegyeszervezet mellett  István király egységes udvárház-szervezetet is kiépített, amely az országot behálózta, és független volt a vármegyeszervezettől. Feladata a királyi udvar ellátása volt. Egy vármegyéhez több udvarház is tartozott. A várakhoz hasonlóan ezeket is szolgálónépek (udvarnokok) látták el, aki az udvarház „tartozékai” voltak, s a megye dolgozó népességének nagyjából egyharmadát  tették ki. Minden udvarházhoz tartozott egy- két kápolna , ahol a káptalanok tevékenykedtek. Ezek vezetője általában az esztergomi érsek volt, s testületükből alakult ki a királyi kápolna szervezet. Ezek nemcsak egyházi feladatokat láttak el, hanem a király „irodáját” is jelentette, tagjai ugyanis mint jegyzők működtek.

     (Nemcsak királyi, hanem királynéi és hercegi udvarházak is voltak. Az udvari szervezet legfőbb vezetői már a 11. század közepétől a király körül teljesítettek szolgálatot. Ők állandóan kísérték uralkodójukat, aki folyamatosan udvarházról udvarházra járt kíséretével. A vándorlás során felélték az ott összegyűjtött élelmiszert, majd mentek tovább.

     Bár az uralkodó állandóan vándorolt volt királyi székhely is az országban. István uralkodásának elején a központ Esztergom volt, a Jeruzsálemi zarándokút megnyitása után (1019) megváltozott a helyzet. Ez az útvonal elkerülte Esztergomot, ezért a király új székhelyet létesített Székesfehérvárott. Itt építette fel a királyi bazilikát, mely az akkori Magyarország legnagyobb épülete volt. A templomot királyi kápolnának és temetkezőhelynek szánta. Székesfehérváron tartották a későbbi időkben az éves „törvénynapot” is mikor mindenki a király elé járulhatott sérelmeivel